Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-10 / 37. szám

„IV T I B V I D í: K." Jó lesz a bajt ideje korán orvosolni, mert a halott áldozat szomorú intő példa erre. Váljon nem lehetett volna alapos intézkedéssel oda hatni, hogy az a gyilkos golyó ne érhette volna a megölt huszár nyakszirtjét? Ki a felelős? P. Növeljetek jellemeket. A chiuaiak nagyon különös emberek. Ámbár művelődésük ősrégi és a természet megfigyelésében értelmük nagyon ki van fejlődve, hivőségök kezdetlegessége nagyon mulattató. Igy például szentül hiszik, hogy némely állatok nevezetes módon átváltoznak. Hitregéjük szerint az angolnák kigyókká, az egerek denevérekké, a tigrisek czápákká, a héják galambokká változnak át; a fürjből őszkor vakondok lesz ós tavaszkor ismét visszanyeri madár alakját. Azonban koránt SÓ szükséges hogy chinaiak legyünk és hitöket nélkülözhetjük anélkül, hogy ily átváltoztatások lehetőségét kétségbe vonnánk. „Csak markolj ttok az emberélet közé!' Nem éltük-e ós nem éljük e meg naponkint civilizált Európánkban, hogy oroszlánok bárányokká, nap felé törekvő sasok vakondokká lettek? Ritkaságok közé tartozik-e az, hogy fórtiak ép oly gyorsag ós közvetlenül változtatják meg gondolkozás módjukat vagy jobban mondva azt, mit e 'helyet fi ogtatnak, mint változó időjárású vidékeken ruhánkat szoktuk ismételten változtatni? A történelem emlit ugyan szilárd, következetes fértUkat, kiket az eke mellől szólítottak a haza megmentesere, s kik, ha föladatuk sikerült, ismét visszatértek a eke mellé, megelégedve azzal ha embertársaik uem törőduek velük. Találkozunk a történelemben oly egyénekkel, kik meggyőződésükért megitták a méregpoharat; bátran léptek a máglyára, kik a durva erő, auyagi hatalom elé, az erényérti szent lelkesedés erejét, az énnthatleu fórfiu méltóság hatalmát állították, kik száműzetésbe mentek szükséget és nélkülözést szenvedtek, mert hasonlóan a fénysugárhoz, nem akartak meghajolni, hanem inkább megtörtek. Ilyen fényes jellem Kossuth Lajos a nagy száműzött, kit megtört a kilenczvenegy óv terhe, de jellemét nem változtatta meg ma sem. Ifjúkori nemzedék végy példát e kitűnő, fényes jellemtől! Ha egykor Clis Ítéletet fog tartani a jelenkori nemzedékre, fog ugyan találni nagyon sokféle erényt, de valódit nem. Hű, áldozatkész szülők ós gyermekek vagyunk, alapítunk mindenféle jótékony intézetet, fölfedezéseket teszünk, találmányokkal gazdagítjuk a világot ós határozottan haladunk elő életmódunk ti némításában, de mindezek mellett mégis elvesztjük lényünk velejét, mert cselekvésüuk indító oka csakis a vágy apróbb rétegeiben tejlik. Létünk kellemessége, a jelenkor fogalma szerint, ez az, mi után mindenki törekszik, e bálváuynak áldozunk és mivel ehhez pénz az egyedüli eszköz, azért hajhászsza ezt minden ember. Esért homályosodik el a jogérti érzelem, ezért tünedeznek a magasztos eszmények, ezért leszünk közönyösökké minden iránt, a mi nemes! Esórt cséréljük el könnyű szívvel a becsjelet a becsületért, ezért arat a siker; uem törődve azzal, hogy mily uton módon lett elérve, elismerést és csodálkozást. Azonban, a tiszta emberiség minden csecsemővel újjászületik, amiőrt is ivadékaiuknak tehetségünk szerint ajánljuk azt, mi egykor valóban boldogíthatja őket és ez: hogy jellemekké neveljük. A jellem ama tul íjdonságokuak mitől se akadályozható, hamisítatlan kifejezése, melyek az egyéniség lényegét képezik. Mihelyt a tulajdonságok ingadoznak, változók, tehát az illető egyén jellemeden, oly jelemzés, mit senki se akar Az utolsó napon az izgatottság a tetőpontra hágott. Vógr« julius huszonötödikén reggeli négy órakor Ibrisagic Viktorral megkezdődött a start Bihacban. A lakosság nagy tömegben gyűlt össze, hogy az indulást lássák. Tribünöket emeltek, melyekről hölgyek is gyönyörködhettek a szokatlan látványban. A lovasok között volt több magyar is, igy: Arendschild huszárhadnagy, Btrcsay, Blaskovich Sándor, gróf Palffy Liszló huszárhadnagy, Pongrácz huszár főhadnagy, br. Redwitz, Wesener huszár főhadnagy, Yull stb. A pálya Petrovác, Viljuc, Varcar, Vahuf, Jajce, Travnik, Bussovaca, Kisseljak controll állomásokon át vezetett Szarajevóba a kincstári méntelepkez. Hosszúsága 288 13 kilométer volt. A Cuceva Plauina, Lerkovác, Kukplanina, Karaulai Gora s a többi hegységek szerfelett megnehezítették az utat. Bihac kétszázhúsz méterrel fekszik a tenger felett, s a legmagasabb pont, melyet a lovasok pasziroztak ezeregyszázhetvenkilencz méter. Julius huszonötödikén már egymást érték a sürgönyök. Az első hírek kedvezőtlenek voltak. H. Henriquez huszárszázados betegsége miatt el sem indulhatott, mig másik lova már az első állomásnál megsántult. Ibrisagic az első 56 kilométert 4 óra 5 perez alatt, Kuhlich meg három óra alatt tette meg. Délutánra a chauceok vál toztak. Minden távirat csak Lindes erdészeti hivatalnokról szólt. A legsebesebb tempóban haladva hat óra ötven perczkor hagyta el Jajcét,tehát tizennégy óra ötven perez alatt futotta meg a száztizeuöt kilométernyi utat. De már itt Szyjniew.ki tüzér főhadnagy elébe került. Őrült sebességgel haladva sehol sem pihenve 13 óra alatt tette meg ugyanazon pályát. Az éjjeli táviratok is már csak ő róla szóltak. Kiszámítottuk, hogy hi igy halad tovább, 7 órakor már a czéluál lehet. Esért mi Kállay Frigyessel már hat órakor elindultunk Ilidzséből. Megérkezósünkor még távlovagló azonban nem rau tatkozott. Szyjuiewiki, Kutschera főhadnagy, Lindes ezen neveket hallotta az ember szünteleu emlegetni. Tizenegy óra felé jött egy sürgöny, mely jelenté, hogy két bosznyák benszülött rendkívül jó kondícióban magára vagy gyermekeire alkalmaz atni, pedig az, mit e szóval jelzünk, igen gyakrau előfordul. Ennek okai nem a korszellemben rejlenek, mint a fönuebbiektől köuyuyen következtetnénk; csak a ueveléshibák következményei, melyek növekedve erősböd nek. E hibák megvannak a családban, főként a társadalmi intézményekben, végre pedig az iskolában. Gyönge engedékenység a gyermekek szeszélyei ellenében, különösen akkor, midőn e veszélyek később óletszakboz tartozó élvek előlegezését illetik ; az eszközök eitévevztóse, melyeket bátorításra, jutalomra vagy büntetésre használnak; a következetesség hiánya engedésben vagy tiltásban, eleve jelzett következések teljesítése, legyeuek bár kellemes vagy kedeinetlen természetűek; a kisebb ós nagyobb fájdalmak, sőt kényelmetlenségek elleni félelem zabolázása, ezek azok a balfogá sok, melyeket családokban elkövetnek, móg pedig főleg a túlságosan gyöngéd anyák, kiknek gyengesége néha annyira megy, hogy a gyermek szövetségesévé válik, hogy az elkövetett hibát a haragos apa előtt elpalástolják. Társadalmi viszonyainkban is igen sok csira rejlik, melyek alatt az illetnszerü hazugság nyilvánul? Ki ne látta volna a szigorú igazságra nevelt gyermek bámuló arczát, midőn szüleit vagy uevelőt vagy másokat, kikre áhítatos tisztelettel tekint, az első hazugságon kapta, melyet kiejteni senki sem tartózkodik, mert tekintettel kell lenni az idegen iráut? A gyermeket, ki ennek tanuja volt, egyelőre tekintetbe se veszik és hogy a hibát utólag helyrehozzák, szépítgető ós mentegető nyilatkozatokat tesznek. A gyermek ezzel ugyan föl lesz világosítva, de kétlem, hogy ezzel jobb, erkölcsileg nemesebb lett; de mindenesetre be lett vezetve a kölcsönös ámításnak előtte mostanig ismeretlen terére, mely jelen korunk beteges vonása. Végre az iskola vagy jobban mondvi a tanitás befolyása említendő, melyet a jellemre gyakorol. Az iskolának termeszetszerüeu inkább terjedő, mint mélyedő hatása van. Kell, hogy általánosan tanítás czólt tűzzön ki, kell, hogy általánosan érvényes kérvényeket hozzon, mivol pedig szem előtt kell tartania a középmértéket, se a színvonal fölött, se alatta uem terjedhet el. Egyenlősítenie, általánosítania kell és véletlen játékra bisnia, az egyesek sajátságait, egyéniségeit. Élként könynyen megeshetik, hogy kitűnő ciuitváuy gyönge jellem legyen; sót az az eset is képzelhető, hogy a tanulóknak elsőreudüsége okozza a feddésre méltó jellem képzését, mert ha több tanító a legkülönnemübb követelésekkel áll elő a tiu irányábaa és nem képes arra, hogy mindegyi ket egyaránt teljesítse, csakis két eset képezelhető: a fiúban vagy rendkívüli ós sokoldalú tehetség rejlik, vagy pedig tanítóinak megelégedését egyéni természeté nek vógképeni lemondása árán szerzi meg, mindeukibez alkalmazkodni igyekszik és minden órában másnak kell lennie, mint a minő. Ht már mo3t ehhez még az is járul, hogy az oktatás is inkább elhitó és tu lást halmozó, mint serkentő ea képző, u^y hogy csupán a főt veszi igénybe, a szivet pedig érintetlenül hagyja, ugy minién oda működik, hogy a jónak ígérkező jellem tönkre menjen. A király átutazóban. 0 felsége, Magyarország apostoli királya tegnap előtt, pénteken este 9 óra 3o perczkor Nyíregyházán utazott át. A befejezett galicziai hadgyakorlatokról jövet szerencséltette városunkat ama kitüntetésben, hogy legmagasabb szem.lye 5 perczen keresztül Nyíregyháza város vendége volt. A jó eleve foganatosított intézkedések szerint átutazásának a legteljesebb csendben kellett végbe menni, s e végből utasításul adatott ki ezen örvendetes eseménynek legmélyebb titokban való tartása. levó lovakkal elhagyta az utolsó állomást Kisseljakot. Benlakók, tisztek, hivatalnokok sürögtek, forogtak a méntelepnél. Tizenegy óra — semmi hir a versenyzőkről. Végre nagy izgatottság után tizenkét óra felé jön egy tudósítás, hogy Szyjniew.ki Ilidzsét is elhagyta. A Bihicba a starthoz kiküldött comitóe tagjai is megérkeztek. Egynegyed egykor egy bicyclista jé lélekszakadva s alig birta jelenteni a sietségtől, hogy a fó hadnagy űr három kilométernyire Szerajevótól kidűlt ; e tudósítás általáuos szánalinit keltett, voltak, kik hinni s;m akartak e hirben. B.ztatták egymást, hát ht mégis bevonszolja lovát és ő lesz a győztes. Egy orvos ős több érdeklődő elibe is mentek. Tizenkét óra 35 perez. A láthatáron egy benszülött tűnik fel egy gyö íyörü szép szürke lovou Biscevic bég. Maj 1 Ademovich Síbitaga egy remek teljesen friss állaton; ezen lovat teljesen kizártnak tartották a győzelem bői, mert első jobb lábán nagy intáguláibau szenvedett, csodával volt httáros, hogy oly gyorsan ós oly jó álla pótban tette meg a nehéz utat. A legérdekesebb látványt azonban a két következő bosznyák-lovas nyújtotta. Közvetlen egymás mellett lovagolva, galoppbm érkeztek meg, erős küzdelem után végre mégis Kulenovxh Mtlics bég társa előtt egy lóf

jjjel hagyta el a czélt. íme a győzők névsora: 1. Ademovich Record, 30 óra, 25 perez, 30 má sodpercz. 2. Biscevic Devis bég, 31 óra, 4 perez, 15 másodperez, 3. Kuleuovich, 31 óra, 31 perez, 30 mísodpercz. 4. Sírik gyalogsági főhadnagy. 5. Pongrácz huizár főhadnagy. 6. Wesener huszár főhadnagy. 7. br. Redwitz. 8. Lindes Record 32 perez, 48 másodpercz. 9. Weingraber dragonyos hadnagy. 10. Dichtl uhlánoi főhadnagy. Igy tehát e verseny gyönyörű eredményt mutatott fel. Érdekes felemlíteni, hogy Ademovich a győző az első nap, 25 éa, hat órától reggel, hat óráig délután ő Felsége szeretett uralkodónk ugyanis 9 óra tájban rendszerint nyugalomra tér, s különösen ez alkalommal galicziai fárasztó hadgyakorlatok után a kora reggel hajnal pirkadásra kelő király még inkább jókor keresi fel valóban hatalmis fejedelemhez illő komforttal berendezett utazó vasúti kocsijában az álom jótékony nyugalmit. Hanem az a rajongó, s csodás áhítattal vegyült szeretet, melylyel uralkodóját hű magyar népe veszi körül, meghiusuott minden hivatalos számítást. Az uti főmarschal által megállapított útiterv szerint tekintettel ő cs. és ap királyi Felségének kívánatos nyugalmára, a közönség előtt zárva kellett volna lenni a vasúti peronaak, s tényleg tőrtént intézkedés arra, hogy a Felséget vivő udvari vonat megérkezése alkalmára az egész pilyaudvar zárva legyeu a kíváncsi közönség előtt. Pontban 9 óra 3 3 perczkor robogott be a szokottnál fényesebben kivilágított pílyaudvarba a fejedelmi vonat, Sághy főfelügyelő vezetése alatt. Ember ember hátán, hanem oly néma, valóban fenséges és méltóság teljes siri csönd fogadta a berobogást, mintha az az óriási szorongó nép tömeg még lélegzetét is visszatartotta volna. Jelen voltak a megérkezésnél: Kállay András főispán úr őméltósága, Mikecz János főjegyző, Bencs László polgármester, Sztárek Ferencz főkapitány, s városuik celebritásai csaknem teljes számmal. A hivatalosan megjelent notabilitások aggódva látták az elhelyezkedett óriási közönséget, melynek természetes nyüzsgése, várakozásteljes kíváncsisága és rajongó szeretetének önkéntelen kitörése veszélyeztetni látszott a Felség nyugalmát. , A pályaudvar kiürítése azonban tekintettel az idő rövidségére, ép oly veszélyes kísérletnek bizonyulhatott volna, mint a közönségnek a pályaudvarban való tétlen megtörése. Ekkor Sztárek Ferencz városunk rendőrkapitányának szerencsés ötlete támadt. Rövid, de erélyes beszédet tartott az egybegyűlt közönséghez, melyben utalással arra, hogy apostoli királyunk személye iráut lángoló lelkesedésünk és szeretetünknek legmagasabb óhajához képest csak u^y adhatunk valóban példás kifejezést, ha a közönség a megérkezés alkalmával ünnepies csendben marad s szeretetének nyilvánításától tartózkodni fog, — felszólítást intézett tehát hozzá, hogy erre nézve kőtelező Ígéretet nyújtson, kölöuben hivatalos kötelességéből kifolyólag kénytelen leend a legszigorúbb i ítézkedéseket foganatosítani. Egy halk, méltóságteljes „fogadjuk" lőn a válasz a nemes hévvel elmondott beszédre. Nemsokára alkalma volt meggyőződni mindenkinek, hogy Nyíregyháza város nemesen gondolkodó, művelt és mindenek felett a loyalitás fenkölt érzetétől áthatott közönsége megtartja bámulatra és elismerésre méltó módon adott szavát. Es az az ünnepélyes, néma csönd, mellyel az udvari vonatot kisérő magas személyiségek Nyíregyháza város intelligens közönségénél találkoztak, ékesen beszél regékbe illő tiszta szeretet és hódolatról, szüutelengyalogtette megezutat,migS;yjiiew3ki az egész lovaglás alatt mindössze egy félórát pihent lovával. A 4 e!ső öjőzó lovai kincstári mének utódai ós miután azok többnyire magyarországi méntelepekből lettek beszerezve, üjy mi magyarok is némileg btlsikék lehetünk az eredményre. Este a táv.ovaglók tiszteletére rendezett uagy banketten Hotze tábornok egy sikerült ós sűrű éljenektól megszakított toasztban éltette Bosznia kormányzóját, a távlovaglás értelmi szerzőjót, e szép ország felvirágozta tóját, Kállay Benjámin közös pénzügyminisztert. Mint minden e földön, úgy az ón boszniai tartózkodásom ii végett ért. A szép najok oly rendkívül gyorsan teltek el! Eljött ez utolsó este is. Mennyi külömbség az első és e kö/ött. Betelve a látottakkal, elragadtatva a szives rokoni vendéglátás által, bizony nagyon nehezemre esett e kedves kört és országot elhagyni. Ez éj talán még szebb volt, mint a többi, az ég remek szine, a megszámlálhatatlan milliárd ragyogó égi test gyönyörű harmóniába olvadt öisze a „Repülj fecském*, „Cserebogár, sárga cserebogár" mélabü* dallamaival. Végre ütött a távozás órája is. Augusztus 6 ikáu délután elválva a körtől, melyben forogni szerencsés lehettem, kisérve Kállay Frigyes barátom által, a paripák sebesen röpítettek az állomáshoz, hova több jó ismerősöm kijött tőlem büciú'.ni. A kalauz beszállásra intett ós én bűcsut véve a társaságtól a coupébi léptem. Mig a mozdony lassan mozgásba hozta a kerekeket, számos szívélyes üdvözlet szállt felém: „a visz-ntlátásra jövőre Boszniában", „a viszontlátásra Bécsben" hangzott itt meg amott. Z micln és Miglájon még utolsó ismerőseim válván el, egymagam haladtam a magyar határ felé. De itthon is lelki szemeim előtt gyakrau elvonulnak a Boszniában oly kellemesen eltöltött napok emlékei. Erős elhatározásom, hogy ha Isten megsegít, jövőre beutazom e szép országot. Majd akkor többet írok róla a „Nyírvidék" hasábjain. Mostan pedig szívélyes bűcsut véve olvasó közöusógeintől, melynek talán is éltem türelmó vei, köszönetet mondok a tisztelt Szerkesztő urnák, hogy tért nyújtott e czikkeknek becses lapjában. Au revoir!