Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-10 / 37. szám

1 0181. K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Szolnok-Doboka vármegye alispánjának 1 1939/93. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s estleges intézkedés végett másolatban oly felhívással köz­löm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város pol ­gármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illeté­kes járási főszolgabíróik utján hozzám jelentést tegyenek Nyíregyháza 1893. szeptember hó 4-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Szolnok-Dobokavármegye alispánjától. 11939./1893. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. A csáki­gozbói járási főszolgabírónak idei 6883. sz. a. kelt jelen­tése szerint Vále János (Juon) a Floriánné, csokmányi lakos hites nije Dorottya, (Dotyia) folyó évi julius hó 22-én hazulról eltávozot s magával vitte másfél eves Anika nevü leányát is, ismeretlen helyre ment, állítás szerint a „Szamosvölgyi' vasúton távozott el. A nő sze­mélyleirása: 30 éves, gör. kath. kisded szikár, arcza hosz­szas, barna, haja és szemöldöke fekete, orra rendes, szája nagy, alsó ajaka duzzadt, elől egy alsó foga hiány­zik. Különös ismertető jelei: mind két kezén fehéres fol­tok, ugv a jobb oldalán is, nyelvismerte oláh, ruházata: pórias vászon szoknya és ing, juhbőr mellre való, kesz­kenő és csizma. Anika léánya kerek, fehér arczbőrü, le­vágott sárgás hajú, középtermetű. Az anya 15 frtnyi pénzt is vitt magával. — Tisztelettel kérem a czimet, miszerint nevezettet hatósága területén köröztetni és engem az esetleg eredményről mielőbb értesíteni szíves­kedjék. Deésen 1893. évi augusztus hó 7-én. Dr. Termi, alispán. 9826. K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Beregvármegye járványbizottságának 193. számú kolera járvány kimutatási „Értesítését" másolatban mel­léklem. Nyiregyházán, 1893. augusztus 27-én. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. (Másolat 9826/93. K. számhoz.) Értesités a Bereg vármegye területén fellépett kolera járványról az utolsó 24 óra alatt. Azon község megnevezése, melyben a jár­vány fenállt, vagy a mely miatt gyanús megfigyelés s a járványos községekkel egyenlő elbánás alatt á'.'t: T.-Szalka régi eset 1, gyógyult 1. K.-Lónya régi eset 2, gyógyult 1, gyógykezelés alatt maradt 1. N.-Lónya uj eset 3, r. eset 7 meghalt, 1, gy. k. a. maradt 9. V.-Namény r. e. 2, gy. k. a. maradt 2, Ugocsnya uj eset I, r. eset 5, meghalt 1, gy. k. a. maradt 5. Gergely! r. eset 6, gy. k. a. maradt 6. M.-Tarpa r. eset 2, gy. k. a. maradt 2. Badaló r. eset 3, gy. k. a. mt"adt3. M.-Várí r. eset 2. gy. k. a. maradt 2. Kovászó r. eset gy. k. a. m.iradt 2. Munkács r. eset 1, gyógyult 1. Beregszász uj eset 2. meghalt 1. gy. k. a maradt 1. Kiadta Beregszász 1893. augusztus 23-án a vármegyei járványbizottság. 97 75. K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A m. kir. bélügyminiszter urnák az idült sebb&a szenvedő vadaknak tilalmi időben történt elejtése esetén követendő eljárás tárgyában 63202/93. szám alatt kiadott körrendeletét tudomásul vétel és alkalmazkodás végett megküldöm. Nyíregyháza, 1893. szeptember 1. Miklós László, alispán. A NYÍR VIDÉK TÁ RÓZÁJA." Az asszony. — Több asszony. Önök ismeretlen szép hölgyeim egy levelet intéz­tek e lapok szerkesztőségéhez, a melyben ugy az „Asz­szonyról" irt tárczaczikkem, valamint személyem felett is anatómat tartva, ridegen pálezát törnek, s kijelen­tik, hogy nem értek az asszonyokhoz. Közlöm az Önök szeretetreméltó levelét óhajuk­hoz képest egész terjedelmében. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Az „Asszony" czimü tárcza írójának. Azt meg kell adni, hogy szép tárgyat választott, csak az a kár, hogy mások azt már sokkal szebben megírták. Melegen ajául juk, jó lesz előbb még tapasztalatokat gyűjteni, és csak azután nyilvauitani ilyen gyengéden véleményét a nők felől. Igen csodáljuk, hogy hivatva érezte magát oly dolog­hoz hozzá szóllani, mihez már a koránál fogva sem volt alkalma tapasztalatokra. Különben egész tárczaczikke nem egyébb a gorom baságok valóságos gyűjteményénél. Ugy-e azt hitte, hogy ezzel meghódítja a közönséget? Ha csak ilyen remek műre képes, jobb ha tollat sem vesz a kezébe!!! Több asszony. Én kezdtem az Önök neméuek rideg vádlását, joguk van tehát a védelemhez. Nem is vehetem azt rosz néven, még akkor sem, midőn kíméletlen támadással vágnak vissza személyem ellen, a helyett, hogy tagadnák azt, ami a nehézmónyezett tárczaczikkemben meg vagyon irva. Ebből pedig a következőket vezetem le: Ö lök mólyen tisztelt hölgyeim elfogadni látszanak a tircza­czikkem állításait, csupán az a kifogásuk van ellene, hogy mások azt szebben megírták. Meglehet. Hanem önök tévesztik az én intentiómat, amely a czikk meg­írására késztetett. Én nem szépet akartam írni az asz­szonyi természetről, — a mi elvégre is sokkal köny­nyebb ós mindenek felett hálásabb feladat — hanem igazat. Az Oaök akaratlan beismeréséből kitűzött czélom győzelmét látom, ós ez teljes elégtétel nekem az Öaök kemény ítélete ellenében is. „IN Y í R V I P f e (Másolat.) 63201/93/1.— 1. szám. M. kir. belügymi­niszter. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Álta­lánosan elfogadott vadász szokás szerint az előzőleg már megsebesített és idült sérülésben levő vadat a vadászatra jogosítottnak a tilalmi időben is le szabad lőnie, mert az sebeiben amúgy is elpusztul, vagy ha életben marad is, lassankint annyira elgyengül, hogy a továbbtenyésztésre képtelenné válik s igy lelövésével nemcsak hogy nem vészit, a vadállomány, de még nyer azáltal, hogy az iva­dékok elkorcsodásának ily módon való bekövetkezése meg­gátoltató. Azon szokás tehát, mely a megsebesített s a vadállományra úgyis elveszett vadat kinjaitól megszaba­dítja, kifogás alá a vadászati törvény intentiói szempont­jából nem eshető. Ámde a tilalmi idő alatt sokszor meg­történik az is, hogy egyesek szándékosan lőnek oly vadat, a melyről tudják, hogy arra a törvény szerint akkor va­dászni nem volna szabad s tetten éretvén a megérdemelt büntetés kikerülése végett rendes mentségük az, hogy a vad idült sebben szenvedett s igy csak az általános va­dász szokást követték, midőn leterítették a kérdéses vadat. Ez utóbbi esetben tehát csak a vadorzás támogatására és a vadászati törvény kipótlására szolgál az a körülmény, hogy az állítólagos idült seb létezését utólagosan megálla­pítani nem lehet, n: ;g az előbbi esetben a vad jóhiszemű elejtője alapta'an gyanúsít ísoknak, sőt a hatóság részéről zaklatásoknak lehet kitéve. Hogy tehát a jóhiszemű eljá­rás menthető, ellenben az öntudatosan elkövetett vadá­szati kihágás elpa'ástolása megnehezítve legyen, az orszá­gos magyar vadászati védegylet igazgatósága részéről e tekintetben tett és indokoltnak talált felterjesztés figye­lembe vételével a földmivelésügyi in. k' r. nrniszter úrral egyetértőleg ezennel elrendelem, hogy oly esetben, a midőn valaki vadászat közben egy már korábban megsebesített oly vadat hoz teLtékre, a melyre a kérdéses időben az 1883. XX. t. cz. érte'rnében a vadászat tilos: jóhiszemű eljárásának beigazolh :tisa czéljr'ool köteles a lelőtt vadat csonki'atlanul és igy az őzbakot vagy agancsárt agan­csaival együtt az ;, |ető község elöljáróságának 24 óra le­forgása a'.att a szegényalap javára leendő érLékesités czél­jából átszolgf.latr.', a községi elöljáróság esetleg rendőr­kapitány pec' g a s•/• 'szerű lelet felvételéről köteles gon­doskod-i ainak kiderítésére, hogy a lelövés a vad idült sebzése folyt í okszerű volt, tehát vadászati kihágás esete nem forog fenn. Enől a tötvényhatóságot tudomás és megfelelő intézkedések ine^Lehetése végett értesitem. — Budapest, 1803. augusztus 3. A miniszter helyett: And­rássy, s. k. államtitkár. 10019. K. 1893. bet. 1, elh. 1. Tokaj, a járv. kezdetétől megbet. 4, elh. 4. Karisa összes bet. sz. 1, a járv. kezdetétől megbet. I. kez. a. áll 1. S.-A.-Ujhely 1893. augusztus 18. kiadta Dokus Gyula főjegyző. 144. EB. 1893. Szabolcsvármegye erd. alb. elnökétől. A debreczeni kir. erdőfelügyelőség a rendkivüli er­dei mellékhasználatok ügyében ez évi augusztus hó 10-én 131/03. Eb. szám alatt kelt határozatban megjelölt határ­idő megváltoztatása ügyében 182/29. szám alatt elő­terjesztést tesz. Határozat. Miután a földmivelésügyi m. kir. miniszternek köz­vetlenül a kir. erdőfelügyelőséghez intézett 43567/93. sz. rendelete értelmében a rendkivüli erdei mellékhasználatok pénzértéke még a f. év november hó végéig okvetlenül bejelentendő : ugyanazért a törvényhatóság területén lévő erdők birtokosai és erdőkezelő tisztjei a már említett 131. Eb. számú intézkedésre való hivatkozással felhivatnak, hogy a nyert engedmények pénzértékét idő nyerés szem­pontjából legkésőbb a folyó év november hó 15-ik nap­jáig közvetlenül a debreczeni kir. erdő felügyelőséghez jelentsék be. Miről a járási főszolgabirák, Nyíregyháza város polgármestere, Ujfalussy Zoltán járás erdőtiszt, Török Gábor erdőmester (Debreczen) s a debreczeni kir. erdő­felügyelőség közvetienü', a községek elöljárói ez intéz­kedésnek a „Nyírvidék" vármegyei hivatalos közlönyben való közzététele mellett szabályszerű közhírré tétel végett ezen határozaton értesíttetnek. Nyíregyháza, 1893. szeptember 1. Hrabovszky Guidó, erd. alb. elnök. Szabolcsvármegye alispánjától. Szabolcs vármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. Zemplén vármegye alispánjának f. hó 38-ról kelt értesítését, másolatban tudomás és alkalmazkodás végett megküldöm. Nyiregyházán 1893. augusztus 30. Miklós László, alispán. (Másolat a 10019/93. K. szhoz.) Értesités Zemplén­vá -negye területén előfordult koleragyanus megbetege­dések száma az utolsó 24 óra ilatt: N.-Turkány, összes betegek száma a j ivány kezdetétől megbetegedett 28, elhalt 12," gyógjj't 12 kezelés alalt áll 4. N.-Gzigánd, összes bet. sz. 12, uj betegedések száma 2, halálozások száma 2, a járv. kezdetétől megbet. 86, elh. 28. gyógyult 46 kez. a. É'l 12. K.-Czigánd összes oet. sz. 7, uj bet. sz. 2. halálozások sz. 1. a járv. kezdetéből megbet. 77, elh. 24, gyógyult 45, kez. a. á'l 8. Ricse tanya összes bet. sz. 1, a járv. kezdetétől megbet. 4, elh. 2. gyó­gyult 1, kez. a. í!l 1. Karád összes bet. sz. 11, a járv. kezdetétől megbet 65, elh. 9. gyógyult 45, kez. a. áll 11, T.-Lucz összes bet. sz. 10, uj bet. sz. 6. halálozá­sok sz. 1, a járv. kezdetétől megbet. 35, elh. 8, gyógyult 12, kez. a. áll 15. S.-A.-Ujhely, a járv. kezdetétől meg­É< móltóztatnak-e észre veuui, hogyanekem szol­gáltatott ezen elégtétellel sújtó kritikát inoudtak ki öa­ön magukra? A harag igen rosz tanácsadó, bizonyára ennek inspirátiója adta kezükbe a tollat tiltakozó leve­lük megírásánál. És ópen azért nem fogom kiaknázni előnyömre a kiszolgáltatott kedvező helyzetet. Tárczaczikkemet a gorombaságok valóságos gyüj temónyének deklarálják. E,ismerem, — anuak hozzá­adásával azonban, hogy hitem, lelkem legbensőbb meg­győződése szerint egy plr igaz vonást akartam az asz­szouyi természet mélységében föllelni ós azt partrak­tálni akként, hogy költői ellemek vegyítése nélkül öltse magára a valóságnak legalább látszatát. Ö iök szolgál­tattak alapot ahhoz, hogy ezen czél sikerültét kétség­telennek tarthassam. Hiszen a modern viláj álarezot kedvelő alakoskodása, szinléso tettetése, affjktált fi lom­sága, és kimért simasága gyűlöl mindent, a mi leple­zetlenül igaz, megveti a mi őszinte, utálja, a mi nem hlzelkedés, és irtózik attól, a mi egyenes, a mi nem bók A mi népünk azt igy fejezi ki, hogy „szólj igazat, betörik a fejed." Tessék elhinni, okos uép ez a mi népünk. Tagadom azonban, hogy az incriminált czikk bár­kinek is sérthette volna erkölcsi érzékét. É< ha bár szívesen elösmerem Önöket — szép hölgyeim!— hiva­tott bírálóimnak, engedjék meg, hogy nem kevesebb tekintéllyel bíró hozzáértőkre hivatkozhassam, kiknek egybehangzó ítélete szokatlanul egyenesnek találta czik­kem alap tónusát, de uem késtek kijelenteui, hogy sér­tés ki uem olvasható belőle sem egyesek, sem pedig az egész női uem iránt. Váljon nem erősiti-e meg ama kijelentésemet tiszteletreméltó fel/.u lulásuk ? mely sze­riut „a nők a lényeg mögött mindig a formát, a szegle tes igazságok mögött mindig a képzett harmóniát kere­sik." D; váljon feltalálják-e ? H> ryjék el ritkán, s a mily gyakran tévednek elhamarkodott Ítéleteik kimon dásánál, ép oly frequauter hajlandók igazságtalanul vádolui a legártatlanabb czóizatból származó, s az Öaök — általam expanziónak definiált — kedélyük természe tes hullámzása által képzett sértésnek vett kritikát, amely egy-egy uj tulajdonságot vél felfedezni a nők változatokban gazdag, kifürk^szhetleu ós csodálatosan ellentmondó kedélyükben. 101 48. K. 1893! A járási föszolgabiráktiak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi ju l ;us hó 20-án kelt 7963. szamu értesítésemre tudomására hozom, hogy Karatmann Lukács füleki lakosnak Nyíregyháza városban köröm­fájás miatt zár alá vett sertései a zár alól feloldattak. Nyíregyháza, 1893. szeptember hó 5-én. Miklós László, alispán. ^189 3 Szabolcsvármegye alispánjától. Hivatkozva a f. évi aug. hó 4-én kelt 8583. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Nyír­egyháza város területén lévő sertesek között fellépett körömfájás járvány folylán elrendelt zár feloldatott. Nyíregyháza, 189 3. szeptember 4, Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 103 75. K. 1893. A legszélesebb körben leendő azonnali közhírré tétel czéljából értesitem, hogy az Eger városában szep­tember hó 17-én tartatni szokott bucsu a cholerajár­ványra tekintettel betiltatott. Nyíregyháza, 1893. szeptember 6. Miklós László, alispán. ^ Szabolcs vármegye alispáujától. A legszélesebb körben leendő közhírré tétel esz­közöltetése ezéljából tudatom, hogy a Hevesvármegye Káál községében szeptember hó 18-án tartatni szokott országos vásár, a cholerajárványra tekintettel, betiltatott. Nyíregyháza, 1893. szeptember 6. Miklós László, alispán. Bűnül róják fel, hogy olyas dolognak, a megírá­sához fogtam, a mihez már koromnál fogva sem vagyok képesítve, nem lévén alkalmam a kellő tapasztalatokra. Hit ez nem érv személyem elleu, sikerrel legfel­jebb ott volna érvényesíthető, a hol a koczkáztatott kissé merész határozottságu állásaim megdöntése tűzet­nék ki czélul. Hanem erre nincs kilátásom. Eltekintve azonban öttől, Beneventó, az olasz renai­sanc.e világ eme magasan kiemelkedő alakja 22 éves korában nyomtalanul eltűnik, s egy két alkotása a tökély befejezett mértékét tünteti föl, sót valószínű, hogy teremtő elméje, fiatal kora daczára, elérte zenithjót. Mill Stuart 27 éves volt, midón 1872 ben Anglia őszinte gyászától kisérve sírba szállott s még is volt ideje meg­írni állambölcseleti munkáit, mik egészen uj irányt mutatnak a századokon át kétségbe vonni nem mert uralkodó theoriáktól. Kant, kit a bölcseleti iskolák ma is mesterüknek vallanak, s kit Hegel is elismer az uj kor legnagyobb bölcselő elméjének, — ar.nak daczára, hogy szülőhelyéről csak egyszer távozott el, mindössze 7 mértföldnyire, már fiatal korábtn kezdte megírni kor­szakalkotó műveit. Hát egy jelentéktelen ős igénynólküli tárczaczikk­nek a megírása ugyan miért tételezne fel aggkort? mert talán éppen az asszonyokról szól? Mert talán az asz­szonyi természet egy-két különleges jelentkezését meg­figyelni csak az képes, ki másodmagával botorkál keresz­tül egy egész életen ? Küjönben hálás lekötelezettjük leszek, ha szíves­kednek Öiök mélyen tisztelt hölgyeim elegendő alkal­mit adni nekem arra, hogy az önök által kifogás alá vett tapisztalataimat kibővithessem. Biztosítom Önöket arról, hogy nem leszek háláditlan tanítványuk; és ha uni meggyőződésem valótlanságát bizonyítják be, mely kifejezést nyert, a támadott tárczaczikkben szívesen revoeílok mindent, s kijelentem, hogy nincs több olyan őszinte, olyan titoktartó, olyan némán hallgatag terem­tés a világon mint az asszony. Hinem ezt nekem nem fogja elhinni senki. Baszéljüuk őszintén! Nekünk téntás ujju újságírók­nak sajátságos helyzetünk van. A közönség annyira meg­szokta a hírlapokat, mint a mindennapi kenyeret. Mag van-e az kellesztve illendő módon, jó-e az ize? Ciak Folytatása, a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents