Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-27 / 35. szám

„N T I R V I D É2 Ii." ségüek legyenek. Tudok egy várost, a hol a mezőu, egy kültelken kezdtek építkezni, tehát volt elég hely ulczáuak, és az utcza szélességét két méternyire hagyták. Igy fejlődnek a magyar városok s ezt látva, nem sz ibályreudeletileg, de törvényhozás u ján kell őket arra kényszeríteni, hogy tanuljanak meg városokká formálóduí. (Folytajuk.) A kolera. „71.071. A m. kir. belügyminiszter Kis-Várda és Dombrád községekben kolerafészeknek létezését megállapítván, Szabolcsvármegyét kolerától fertőzöttnek mondotta ki és erről a drezdai nemzetközi egyezmény értelmében a cs. és kir. közös külügyminiszter urat és a külhatalmaknak Budapesten székelő képviselőit hivatalosan értesítette. Széles körben a legszigorúbb intézkedések foganatositvák." A m. kir. belügyminiszternek az országosan hivatalos .Budapesti Közlöny" e hó 24-diki számában közzétett e publikácziója a fővárosi napi sajtó egyik-másik orgánumát uagy kirohanásokra szabadította föl Szabolcsvármegye közigazgatási viszonyai ellen. Az „Egyetértés", „Pesti Napló", „Budapesti Hírlap", „Pesti Hírlap" a legsötétebb Ázsia képihez való színekkel iruak rólunk. Azou a hangou, a ra ;lyen megénekelni szokták e,'y egy király utczai szerelmi dráma történetét. Mert a fő az, hogy szeuzácziós legyen. Tessék elhiuni, hogy nem nagyképűsködünk, de igazán mély ós uagy röstelkedéssel hallottuk a héten azt az óriási kaczagást, a melylyel a mi újságolvasó közönségünk az Ö.iök hírlapi czikkeit olvasta. Csupa tudatlanság, aki irta, fölületesség (túl azon a mértéken, mely a hírlapíró lázas munkájában megengedhető). Hát nincs módjiban ezeknek a nagy lapoknak, kik 60—100,000 forint évi tiszta jövedelemmel zárják bo évi számadásaikat, hogy — ahol kitűzték a sárga zászlót, ahol „fölfedezték a kolera fészket:" küldjenek ide embert a mi vármegyénkbe, aki látui tud a viszonyok közé, hogy az lássa el tudósításokkal őket? Mert az csakugyan szógyeuletes dolog, ami a magyar hírlapirodalom legelső orgánumaival történik, hogy egy egész vármegye újság olvasó közönsége rajtuk kaczagni kéuytelen. * * * A m. kir. belügyminiszternek elől közölt publikáczióját Kisvárd t község elölj íróságának egy — direkt a belügyminiszterhez küldött távirata előzte meg. Kértek járvány orvost és miniszteri biztost. Iiiméljük, hogy Kisvárda elölj írósága számolni fog az iránt, hogy ekként miért cselekedett ? * * A belügyminiszter Szabolcsvármegye területére dr. Miskolczy Imre fővárosi rendórorvost miniszteri biztosul nevezte ki. A miniszteri biztos ur a héten, Miklós László alispán kiséretébeu legnagyobbrészt beutazta ama községeket, hol koleraesetek fordultak elő s azóta bízó íyára ó is meggyőződött róla, hogy — amennyiben a miniszteri biztos kiküldetésének valami különösebb jelentősége vau — arra Szabolcsvármegye közigazgatása egyáltalában nem szolgált rá. Mert Magyarországnak nincs egyetlenegy vármegyéje sem, hol a megreudelt közegészségügyi intézkedések a maguk egész valóságában teljesebben végrehajtattak volna, mint Szabolcsvármegyóben, hol az alispán, a tiszti orvosi kar, a referens előadó, a járási tisztviselők a hivatali kötelesség parancsain tűi az utolsó erőfeszítésig dolgoznak. * * * A miniszteri publikálás a magyarországi kolerajárvány fészkéül Szabolcsvármegyét deklarálta. Hozzáértő férfiak állítják, hogy ez tévedés. Mert, ha „kolerafész.ek"-ről egyáltalában lehet szó, — ügy azt talán inkább Bereg vagy Szathmárvármegyékben kellett volna fölfedezni, ahonnan mi bozzáuk a Tiszán, Szamoson a baj elszármazott. * * Semmi se bizonyítja egyébként a mi közigazgatási hatóságaink nagy tevékenységét, mint az az eredmény, hogy a kolera járvány csakis a Tisza folyó meutén levő községekben lépett föl s hogy azokból való áthurczolása a többi községekbe megakadályoztatott. A járványnak Kisvárdára való behurczolása egy mosónő által történt, ki inficiált mosni való ruhát vitt házához valamelyik Tisza menti faluból. • * * A pénteki „Pesti Napló" rómletes dolgokat ír a nagykállói járás közigazgatási viszonyairól ós megjegyzi, hogy a főispán fiókjában hónajok óta várja az elintézést a járási orvos kinevezésének ügye. Hát higyje el a .Pesti Napló", hogy Szabolcsvármegye főispánja nagyon nyomós okok miatt függesztette föl idáig a nagykállói járási orvos kineveztetésót, nevezetesen azért, mert először is maga az egyetlen pályázó kérte a főispánt, hogy várjon egy kicsit a kinevezéssel, hogy ideje legyen neki, mint nem régiben megválasztott körorvosnak a közegészségügyi adminin3ztráció tanulmányozására. E kórelmet a főispán annál is inkább teljesítette, mert a járásorvosi teendőket egy — habár nem diplomás — de közel 30 év óta gyakorló orvos látja el, mint helyettesitett járásorvos, s a vármegye főorvosának a kinevezés elhalasztásának kórdósében az volt a véleménye, hogy épen a mostaui veszedelmes időben, az elrendelt egészségügyi intézkedések végrehajtásának ellenőrzése szempontjából nem kívánatos a személy.változás. * * * A dombrádiak kértek járvány-orvost s az alispán nem adott nekik. Ezt a vádat a .Budapesti Hirlap" puffantja el. De azt már nem irja meg, bogy mikor Dombrádról ily iránybau az alispánt megkei esték, ott mindössze két — már gyógyuló kolera beteg volt. Megjegyzendő még, hogy Douibrádon állandóan orvos lakik. * * * A kolera állása egyébként Szabolcsvármegyében — B legutolsó jelentések szerint — a következő: 1. Szalókán megbetegedett 25, meghalt 8. 2. Rakamazon n 7, n 4. 3. Veresmarton » 14, n 13. 4. Thuzséron V 18, V 8. 5. T.-Szt.-Mártonban n 4, n 9 M , 6. Zsurkon n 65, V 17. 7. Mogyoróson n 13, n 6. 8. Eszenyben » 49, V 16, 9. Dombrádon V 74, V 31. 10. Vencsellőn n 1, V 1. 11. Kis-Várdán V 27, n 16. 12. Pátrohán V 1, V 1. 13. Berczelen V 8, n 3. 14. Őrladányban V 15, n 4. 15. Benken n 12, n 5. 16. Bezdéden D 1, V — 17. Tisza-Dobon V 6, n C. 18. Halászon n 14, V 7. 19. Tisza-Dadán » 4, V 1. 20. Tímáron » 9, n 6. 21. Balsán » 3, V 2. 22. Eperjeskén n 2, n 1. 23. Tisza-Lökön V 4, » 2. 24. Karászban D 16, V 4. 25. Gáván n 2, n — 26. Csobajon # 1, n 1. 27. Szabolcson D 1, n — 28. Ny.-Bátor V 2, •n 1. 29. Uj fehértón V 1, » 1. 30. Ladányban 71 1, n — 31. Ibrányban n 6, n 2. 32. Nagyfalu 1, •n — A gondviselés erre mintegy predesztinálta azt a félfiát, aki jelenleg Magyarország belügyi kormányzatának élén áll. 4. Törvényhozásilag kellene gondoskodni arról hogy a városok fejlődése szabályszerűen történjek s legyen meghatározva mindama teendő, amelyek kötelez nék a városokat. Igy pld. szabályozni kellene a teendők sorrendjét és kimondani, hogy vigadókat, báltermeket és egyébb luxuriózus építkezést csak aztáu tehetnek meg a városok, ha már hatósági épületeik, körkórházaik, iskoláik, gye'rmakjátszó tereik, járdáik, közkutaik, csatornázásuk stb. szabályszerüleg elkészitvék s vigadók, báltermek építésére magánszemélyek uem vállalkoznak Meg kellene határozni sorrendben, hogy milyen beruházásokra kötelesek a városok, mert ezek legtöbbuyire mindeu előrelátás és terv nélkül pocsékolják a 100,000 eket a vigadókra; de ha egy Kutyaszorító zsákutczaból utat kellene hasítani, hogy legyen közlekedésük, akkor 2—3000 forint árkülömbségeu esztendőkig elvitatkoznak hogy 10 év múlva 10-szer annyit fizessenek. Furcsán jellemzi ázsiai hátramaradottságuukat, ízléstelenségünket az: hogy vaunak városaink, a hol luxussal berendezett, aranyozott, díszítéssel ellátott vigadókat építettek közköltségen a város terhére; de alig vau Budapest és Kolozsvár kivételével város, a melynek volua tisztességes vázosháza, gyűlésekre berendezett nagy terme, körbe épített széksorokkal: hanem többnyire valami putrikban vannak a városházak és egy hosszú fenyő asztal mellé huíóduak a tisztelt városatyák, mint a kártyakompáuM és a gibicek. Az is rendes szokása a vidéki városoknak, lngy ha nagy nehezeu építenek is egy városházát: a hivatalos szobákat kiad jak boltoknak. Törvényhozás utján kellene ilyen barbár eljárástól őket eltiltant; hogy hatósági épületben semmiféle üzletnek nincs helye. Igazán ázsiai tempók ezek, mintha a modern civilizáció iránt semmiféle érzékünk se volua . . . A negyedik főszempont tehát az volua a reformoknál, hogy czélul tűre ki a javaslat készítője az építészeti tehnika előnyeit törvényhozás utjáu mintegy megkedveltetni a nemzettel, a mi már Széchenyit keserű kifakadásokra indította a miatt, hogy nem tudunk jól építkezni, sőt egészségtelen módon építkezünk a nagy halandóság számára. Megtették ezt Midiczi Lőrincz, Nagy Péter czár: megteheti a javaslat készítője is. IIt csak az utolsó 50 óv alatt fordítottunk volua némi gondot ilyenekre, hol állanának ma városaink a fejlődésben, a helyes építkezés tehuikájában. Mennyi tűzvésztől, járványtól lett volna megkímélve hazánk. Másutt gondoskodnak ám az építkezés tehuikájáról, ha a viszonyok utalják arra az illetőket, píld. Tilliszben, ahol az égalj ép oly zord| télen, mint a Kárpátokon, nyáron pedig oly forró, miut az alföldön: mindenütt a lapos kőfede leket, aszfaltburkolatokat hiszuálják a fafedél helyett: mert a sok tűzvész után rájöttek arra, hogy ez a leghelyesebb módja az építkezésnek s nem kell rettegniük nyáron át a tűzvésztől, mint a magyarországi városoknak, a hol némelyik kőházra egész erdőt raknak fából tűzfészeknek, hogy idomtalau fedelét reáépitsék. Ép most kót éve mult, hogy nyáron egyik város a másik után égett le: de azért jutott-e vajjou eszébe akár az orságos tűzoltó egyesületnek, akár a biztosító társulatnak, akár a városoknak, akár a tudóstársaságnak, akár a mérnök ós építészeti egyesületnek es akár az aszfalt társaságoknak az, hogy tűzzön ki pályadijat egy műre, mely ezt a kérdést tárgyalja, miszerint a magyar földön melyik fedél-szerkezet a legczélszerübb, a legolcsóbb és a legtartósabb. Nem tudom az országos tűzoltói szövetség nem végezne-e praktikus ós hálás munkát, ha e kérdést napirendre tűzné? A törvényhozónak inézkednie kellene az iránt, hogy ha szabad kertekből, terekből utczákat ópitenek a városoknak, akkor azok legalább 30 méternyi szélestett, a Szerajeczko Poljénak nevezett síkságon át Ilidzébe, a megszállott tartományok ez egyik gyöngyébe. A napokat, melyeket ott tölték, életem legszebb perczei közzé számlálom. Azon kiváló szívesség és páratlan magyaros vendégszeretet, melyben Kállay Beniné, szül. Bethlen Vilma grófnő és családja részesítettek, örökké felejthetetlenné teszik előttem azt a két hetet, melyet szeretetre méltó rokoni körükben töltöttem, ugy, hogy a legnehezebb szívvel váltam meg tőlük, ... és a szép országtól. Mert szép ám Bosznia, nagyon szép. Daczára hogy csak azt a részét láthattam, mely a többivel uem is vetekedhetik — hisz Jajcza, melyről bennlakók és idegének ábrándoznak, a Narenta és Driua bűbájos völgye Herczegovina természeti szépségei ezúttal nem voltak ' felvéve utazási programmomba — daczára, hogy e romantikus föld kis, tul kicsi részét ösmertem meg, e kis rész is bőven kárpótolt az utazás fáradalmaiért. Az „arauyos" Szerajevo, a kies, gyönvörü Ilidze maguk is gyorsan feledtetik az uton kiállt, különböző kellemetlenségeket. Nyugatról a már említett Szerajevsko-Poljóu át pompás ut vezet Ilidzéből az aranyos Boszna Szerájba. Amint ez uton elhagytuk Stup falut, feltűnik Szerajevo. Talán nincs oly város széles Európában, mely oly regényes szép fekvéssel dicsekedhetnék, miut Bosznia fővárosa. Keskeiy völgyben nyúlik el. A házak nagyrésze az északi és déli oldalon felkúszik a hegyekre, rendetlenül, de épen a rendetlenség által a legremekebb, legfestőibb képet nyújtva. Lépcsőzetesen emelkednek ez oldalokon az épületek, mig keleten magas, kopasz hegy ormán a várral, zárja el a kilátást. Háttérül mag°as hegyek, sziklafalak váltakozva zöld erdőkoszoruval, az olaszhoni azúrban kéklő ég zenittje szolgálnak. A sziklák között és felett épült háztömegek s a nagyszámú (összesen 118) karcsúbbnál karcsúbb miuaretek büszkén hirdetik, hogy itt a kelet ós nyugat határán vagyunk. Óriási haladást mutathat bár fel e város a Ferencz József utcza — ulica — környékén bátran valamely Európai metropolisban képzeljük magunkat, de azért Szerajevo mégis kiválóan török. Ez a jelleg azonbau az, mely első sorban vonzza az idegent. En reám legalább ez tette a benyomást. A házak a kiugró emelettel, sűrűn elrácsozott ablakokkal, szegekkel, művésziesen kivert kapukkal már akaratlanul magukra vonják a figyelmet. A török kereskedők negyede, csarsia, melylyel csakis a konstantinápolyi vetekedhetik, egészen a keletre visz bennünket. A Miljacska folyó partján terül el az európai negyed. Amint az ilidzei uton elérjük a város határát, szemünkbe ötlik a méutalep, melyben szebbnél szebb paripákat láthatók. E lovakat nagyobbrészt magyar ménesekből szerezték be. Szakavatott parancsnoka Teszi őrnagy is magyar ember. Majd feltűnik az óriási méretű kaszárnya, hol többek közt a huszárok is lakuak, most egyik legfesebb ezredünk, a 3. huszárezred 1. százada. Majd a Boszuavasutak igazgatósági épületét, az impozáns kormánypalotát, mint bosznyákul nevezik: a vladát, érjük el. A Ferencz József utcza egészen nyugati színvonalon áll. Itt emelkedik a katonai kaszinó, hová azonban nemcsak tisztek, de polgárok is járnak, különösen szerdáu és szombaton, midőn jól szervezett katonai zenekar gyönyörködteti az étkezőket. Én is egy kellemes estét töltöttem el ott. Majd Küuerth kávéháza következik, hol a társaság eliteje szokott találkozni, s hol magam is nem egyszer mulattam. Ezzel átellenben a város legelőkelőbb fogadója az „Europe" hívogatja csalogatólag a fáradt utasokat. Az európai világnak azonban vége szakad a bezesztannal. Ez egy keskeny csarnok féle bazár, két oldalán fülkékkel, hol többnyire spanyol zsidók kínálgatják rosz nyugati portékáikat. A padló kövei mólyen az utczi sikja alatt fekszenek. Az egész épület Szerajevo legrégibb alkotmányaiuak egyike, de miut, br. Mollináry kerületi főmérnöktől hallani, napjai valószínűleg meg van nak számlálva s el fog tűnni, ha nem is egyhamar, a föld színéről, hogy helyet adjou egy uj, inoderu palo táuak. Majd keskeny u'.czákon, hol zöldségét, hust, halakat árulnak, végre a már fentebb említett csarsiába jutunk. Ez egy egész városrész, hol a legkülönbözőbb török kereskedők, kézművesek laknak. Ám csarsia szóval még mást is jelölnek itt: a jóféle boszniai — pletykát, mely miut mindenütt, Boszniában is él és uralkodik. Az egyes ipirágak mind külön utczákat foglalnak el; igy a szabók, szűcsök, czipészek, cserepesek, rézművesek, sőt egész utczában csupán pitkókat készítenek. Minden tárgy a vevők szeme láttára készül. A rézművesek utczája a legérdekesebb. A nyilt fabódéban lábait keresztezve guggol a jámbor szorgalmus müzülmán Gyorsan mozog a kalap ícs kezében, s a formátlan réztömag mindinkább a legszebb díszítéseket ve^zt fel. Síebbnél-szebb kávéskannákat, vizes edényeket, tálczákat lehet itt vásárolni. A szerajevoi szalonokat többnyire csakis a bosznyák ipar remekei díszítik. Én is hoztam magammal egy szép régi tálczát ós egy kávés szervint. Vannak anti kváriusok is, kiknél gyakran érdekes csikkeket lehet vásárolni szerfelett olcsón. Azonban a vevőnek nagyon kell alkudnia, mert többnyire fele áráért is megveheti a kívánt tárgyat. De ez élelmességük mellett is a török kereskedők becsületesek. Igy beszélték nekem, hogy egy uri ember valami apróságot vásárolt. A kereskedő pir krajczárt kórt érte, de a vevő barátja — c-rnpa heczből — lealkudta egy krajczárral olcsóbbra. A vevő azonb n erről nem tudván semmit, miután azalkuvásjalatt Jmás czikkeket szemlélt, kifizette a kivánt árt. Midőn távozni akart, törökünk visszahívja, hogy egy krajczárral többet kapott, mint a mennyi őt illeti. Mint minden déli szláv faj, ugy a bosznyák moha medáuusok is nagyou vallásosak, sőt talán fanatikusak. Isteni tiszteletük a legkülönösebb benyomást teszi az idegenre. Báró Mollináry kerületi főnök szívességéből vezetőül kaptunk egy török főhadnagyod, kit, nem tudván neki más foglalkozást és állást adni, mellé mint egy adjutans félét osztottak be. Számos ilyen tiszt van Boszniában. Ezek a szultán uniformisát viselik ugyan, de azért törhetetlen hűséggel ragaszkodnak felséges királyunkhoz. Ami cicerónéuk egy szót sem tudott más^nyelven, mint bosznyákul. Mid a begova dzámjába vezetett, nem tudván vele beszélni, cigarettekkel láttuk el, mi szerfelett jól esett neki. (Folytatás köv.) ál