Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-20 / 34. szám

N V í K V I D É K." megvalósítani: ellenben az a sok törvény, a mit évek óta gyártanak törvényhozóink, csupán a parancsok forgalmát érdemlik meg. A parancs még nem törvény. Parancsot kiki adhat, nem kell hozzá semmi zsenialitás, csak fogalmazni tudjon valaki, hogy érthető legyen, hogy mit akar? Sokszor ez is hiányzik törvényeinkben. Azonban törvényt alkotni művészet. Törvényt alkotni, azaz oly utasítást adni a népnek, amely utasítás egy hatalmas eszme kivitelét czélozza s azt az utasítást oly ügyesen megszerkeszteni, hogy lehetetlen legyen azt áthágni, kijátszani, sőt az önmagát ellenőrizze, ehhez zsenialitás szükséges. Teljesen megbízom a belügyminiszter ur ő nagy méltóságában, hogy egészen hivatásának magaslatán áll és a czivilizátió szempontjából fogja szervezni a közsó gek, városok közigazgatási reformját, hiszen ázsiai elmaradottságunk a bolgár és oláh városokét is tulszár nyalja maholnap. Főkép abban, hogy náluuk van, alakul polgári osztály, mig náluuk csak a nemesi és paraszt osztály van, a harmadik rend még mindig hiányzik. O't vagyuuk még cíupáu, ahol a franczia társadalom száz évvel állott, s ez jellemzi leginkább háttramaradottsá gunkat a polgárosodás terén. Különös figyelmet kívánunk tehát a városoknak! Mert abban áll e reform legfontosabb lényege, a Kárpátok közt elterülő állam kiépítése attól függ, hogy milyen anyagot adnak és adnak-e elegendő anyagot a városok? Nálunk pedig ez az anyag igen gyér: alig létezik magyar polgári osztály, ami pedig van, az nagy részben idegen származású. Ha igy maradnak viszonyaink, nemsokára az az eset fog beállani, hogy lesz magyar nemes osztálya és magyar paraszt népe Szent-István birodalmáuak, de polgári osztályát idegeu elemek fogják képezni, a mi a XlX-ik században, a polgárosodás korszakában azt jelentené a szomszéd államok előtt, hogy a magyar fajban nincs képesség a polgárosodásra. Tehát azért volua szobályozandó a városok ügye és ezért kell autouoiniát adni minél több nagyobb vidéki városoknak. Mert sürgős teendőnk immár, hogy a magyar fajban a polgárosodást előmozdítsuk, hogy egy magyar polgárosztályt teremtsünk. Itt nem csupán magyarosítani kell már mostan, hanem magyar pilgárositásra vaa szükségünk, ha magyar nemzeti államot akarunk képezni. És nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy csak nem zetiségi vidéken kell a magyar polgárosodást ápolni. Elég sajnálatos de igaz, miként az alföldön csak „gentry" ós paraszt osztály létezik, mert vannak pusztáik, tanyáik, népes falvaik, de városaik minnél ritkábbak, már pedig igy nem lehet Európa közepén polgárosodás nélkül modern államot alkotni. Ez már Széchenyit is keserű kifakadásokra indi totta! De hát a vármegyéktől várjuk e a magyar polgári osztály megteremtesót, a polgárosodást? Ezt nem is kívánja tőlüuk senki. A vármegyék századok óta fedeuális, arisztokratikus intézményuek bizonyultak s polgárosító hatásuk nem is lehetett. De hát csak nem engedhetjük, hogy a magyar állam népei közül ép a magyar faj ne polgá rosuljon: ellenben a szomszéd bolgár, oláh, szerb, bos nyák és horvát nép polgárai közzé olvadjon be a magyarság is. Ha a magyar állam nem fogja fel czivilizátori hivatását, — ha nem fejleszti városaiban a demokráciát, a polgári elemet, parasztjai között és „gentry" je mellett, akkor uincs létjoga a demokratikus, latin, germán, és szláv nemzetek kózt Európábau. Jóllehet köztudomásu tények, hogy városaink az eddigi kormányok részéről nem részesültek kellő figye lemben és a mostani, úgynevezett demokratikus minisztérium teljesen más nézeteket vall magáénak és jó iudu latának több jelét adta: városaink alig tesznek lépóse,Kérem szeretettel, édes Tiszteletes uram", hunyorított egyet Karamankó, ,már ez talán nem is illik olyan korú emberhez, miut a komám, de hát eljár az eleven ember szája, no. Azt mondja a szeutirás is: „sokakban megesünk mindnyájan." — Elég az hozzá, hogy beszélgettek útközben egyről is, másról is, egyszer csak azt vették észre, hogy a város alatt vannak. Tetszik tudni, hogy az ilyen magamforma ember, idegeu helyen, a vendéglőben csak a szin alatt foglal helyet, hol eső ellen védve van. 0:t jószágát ellátja, tarisznyájából maga is falatozik, azután leteríti szűrét a lovak farához, vagy a szekér alá, vagy pedig felfekszik a szekérre s ugy pihen. A komám is ugy tett. Saját szája vallása, hogy mikor beértek, lovait kis idő múlva megitatta, abrakot adott nekik és megkötötte a szekérhez. Eszti a szekéren feküdt a zsákokon, ő pedig leterített szűrén, a földön. Még egy ideig beszélgettek, egyszer csak meg nehezedtek szempilláik s mig a lovak az illatos réti szénát jóizüen ropogtatták, mindkettőjöket elnyomta az első, édes álom. Hauem egyszercsak a komámnak — a mint mondja — kiugrott szeméből az álom, mert ugy érezte, hogy a bolhák legalább is követ választásra gyűltek össze a derekán. Erősen futkostak a kortesek egy helyről a másikra. Irgett forgott a komám hol jobbra, hol balra, de csak nem jött álom a szemére. Gondolta magában: unalmában, hogy az időt töltse, pipázik. Kereste hát a pipáját a derékreva'ója zsebében' az üjjasábau sehol nem találta. Akkor jutott eszébe hogy megérkezésükkor a kasfarba tette, bizonyosan ott vau most is. Felkelt tehát és szép csendesen a kasfarhoz lopódzott, hogy Esztert fel ne költse, óvatosan kezdett ott kaparászni. Egyszeresak valami akadt a kezebe. Mire Eszti elvissougta magát és hirtelen felpattant fektéből. Rákiáltott a komámra, mert tüstént megismerte. „Mit akar, Ádám bácsi?" „A pipámat keresem, húgom, csitt, ne lármázz olyan nagyon, ue félj: nem jár° itt tolvaj", vigasztalta a komám. De a felriadt menyecske csak duzzogott, nem akarta hinni, hogy a komám a saját maga pipáját kereste. Zsortolodve mondá, hogy az ő lábát senki se uézze pipának. Bezzeg uem is kereste a komám tovább a pipáját ket az iránt, hogy a tervbe vett reformjavaslatnál érde keiket hangsúlyozzák, kívánalmaikat, régi panaszaikat előadhassák, — pedig most jött el anuak ideje, hogy a törvényhozás feléjük is fordult. Budapest főváros, hisszük, megfogja tenni az első kezdeményező lépést és meg fogja hivni a magyar városok polgármestereit egy hosszabb tartamú kongresszusra (ha a belügyminisztérium nem látná egy ánkét összehívását jónak). E kongresszuson megvitatnák kívánalmaikat s emlékiratbe foglalva elmondanák: hogy mit tartanak legszükségesebbeknek a tervbe vett reformoknál ós mit kérnek figyelembe venni. Ez volna az első lépés, a nagyszabású reformnál: hogy mozduljon ébredjen fel maga a nemzet is, a tár sadalom is — mert eddig sehol egy hangot sem adtak ebben a tárgyban a városok, községek, mintha őket ez a reform teljeséggel nem érdekelné. D; hát mi irányban működjék ez a kougreszus ? Mi legyen a teendője? Eltekintve a hivatalnokok személyét érdeklő ügyektől pl. a rendőrség államosításától, volna sok igen figyelemre méltó dolog, amelyek közül néhányat már csak azért is felemlítek, hogy a törvényjavaslat készítőjének szíves figyelmébe ajánlhassam: Mondassák ki törvényhozásilag, hogy: 1 A városok és vármegyék törvényhatóságaiban is lehessen ugyanazon személy bizottsági tag Hiszen több község képviselőtestületének lehet tagja bárki is. Miért e tilalom a törvényhatóságoknál* Ezt a jogtalan tilalmat már a Szalavszky Gvula által benyújtott tervezet is megszüntette s óhajtandó volna, hogy az uj tervezetben is benne legyen hogy a ki ta»j t valamely vármegye törvényhatóságának, ue legyeu kizárva a vármegye területén létező város törvényhatóságából sem. Ez a megoldás. Sőt a vármegye vagy város területéről megválasztott országom képviselők is legyenek hivatalból tagjai az illető vármegye, esetleg város törvéuylaatóságáuak. 2. Amely nagyköz<ég 20 ezer lakosnál többel bír: vagy vármegyei székváros lévén, 15 ezer lakosnál 'öbbel bír: önnálló törvényhatósággá kell magát szerveznie. Miuden nagyközséguek pedig ha 10 ezer lakosa van: rendezett tanácscsá kell magát szerveznie: képesített tisztviselőkkel. Azt mOLdják, hogy az alföldi városok közig izgatása rosszabb, mint az ázsiai pusztáké. Ez tulzis, de a jelenlegi tisztviselőkkel, községi szervezettel nem is lehet jobbat kívánni. Áldozzanak a magyar Kauaán lakói is a jó közigazgatás érdeken: legalább a képzett magyar ifjúságnak tért adnak és keuyeret. Tekintve, hogy városaink valóságos járványfészkek és lakosaik egyik városból a másikba hurczolják a ragályos betegségeket; tekintve, hogy alig van városunk, a melynek térkép felvétele volna, sót hogy utczái többnyire láthatatlanok, szabálytalanok legyenek senki és semmiféle törvény nem tiltja: czélszerü volua, ha a törvényhozás beható tauulmány tárgyává tenné a városok ügyeit és jóformán a városok építésének tehuikáját is szabályozná. Az ókor müveit népei ezt megtették. Náluk elő volt írva, hogy mily szélesek legyenek az utczák, közterek; városaikat törvény utasította arra, hogy azok ne váljanak járváuyfésíekké, hauem csator názási, kö/.kutakat, közfürdőket és vízvezetéket építsenek. Nálunk ellnnben, — ahol rendetlen légalji viszonyaink a legszígorbban követelnék meg a közegészségügyi állapotok figyelembe vételét, városaiuk pazarul költekeznek, hogy báltermeik, vigadójuk ós üres színházaik felépüljenek: és csak aztán gondoltak arra, hogy csatornázásuk hiányzik és i^y puutáu véletlenségből, terv, szabály nélkül uagyobboduak városaiuk, oly tvsszul, izlésteleuül és drágán építkezve, hogy alig vauuak rosszabb lakásviszonyok és egészségtelenebb városok egész nyugaton, mint náluuk, Ezt bizonyítja a haJálozások statisztikája is. hanem elszontyolodva lefeküdt; restelte a dolgot, mert háltak ott vidéki emberek is, többeu. Másnap a vásárban elvégezték dolgaikat, s Eszter a legszebben jött haza a komám szekerén. Htnem itthon azt újságolta a szomszédasszonyoknak, nénémaszonyokuak, hogy őtet Dru^ár Ádám megkísértette. Márhogy — tetszik érteni, tiszteletes uram — az asszonyi virtusát próbára tette. Persze az asszo nyok örültek a hirnek, terjesztették a faluban., rágódtak a komám becsületén a padkákon, meg a küszöbökön. Utóvégre a komámnak is a fűiébe jutott a pletyka. Ki pedig nem három, hauem mind a tíz ujjU feltartja és megesküszik az egy, élő, igaz istenre, hogy ő a tulajdon selmeczi pipáját kereste a kasfarbau, mivel éjnek évad ján neui tudott aludni. Szégyelle.te a kirbehozást, , sőt haragudott keményen Bodó Esztire, mert jó hírére, becsületére, mint presbyter és törvénybiró mindig sokat adott. De máskülönben sem lehetett a komámra semmi olyast mondani, hogy ő valami nagyon törte volna magát a fehércselédek után. Elhatározta hát magában, hogy bosszút áll Bidor Esztin Da hogyau. miként legyen? Nyelvvel le nem győzi. Tanúja meg nincs, igaz telkén kivül, annak meg a pletykakedvelők uem örömest hisznek. Föltette magában, hogy, ha már ugy is hiszi a világ, miszeriut ueki Eszter tetszik, bíuja a tücsök: elveszi feles ígül s akkor kitölti rajta a bosszúját, kedve szerint. Ugy is lett. Tegnap este volt a kezfogójuk. És most azért jöttem tiszteletes uramhoz: legyeu szíves őket a kathedrából kihirdetni. Attól ne tessék tartani, hogy belőlök viszálykodó házastársak lesznek, mert én legalább ugy láttam az éjjel, hogy Etzti, az ötödik feleség, fogja a komám it legédesebben megcsókolni. A komám haragja pedig bizonyosan le fog lohadni és szeretetté változik. Áldani fogja a bolhákat, hogy nem hagyták aludni, becsüli az eszét, hogy azau az éjszakán pipálhatnék volt. Hanem már bocsánatot is kérek, a miért ilyen hosszan beszéltem, sietek is, mert már baharaagozuak, magam is a templomba szándékszom menüi.' Éi Kara' mankó uram elköszönt. A pap örült, hogy egy kicsit még belenézhet prédikácziójába. DÍ alig vett elő egy darabka papirost, melyre a hirdetendőket volt feljegyTekintve már most azt is, hogy ideje volna már ezen segíteni: felkérendő lenne a törvényhozás, miszerint a városok csatornázási, kövezési, világítási, vízvezetési stb. tehuikai költségeire ós szakszerű elkészítésére egy egy országos bank alapiitassók, amelynek kellő garanciák adatván, lehetővé tenuó azt, hogy a városok sáafészkeikből, ázsiai elmaradottságukról európai színtáj a emelkedjenek. Tehát: 3 Törvényhozísilag kellene szervezni, önálló hatáskörrel, négy országos építészeti felügyelő igazgatása alatt a városok méruöki hivatalait s mellójök reudjlui a városok szépitészeti bizottságait, amely bizottságok kizárólag városi polgárokból alakíttatnánk a város területén működő összes orvosok pedig hivatalból volnának tagjai s egy országos építészeti bankot alapitaui tisztán a városok középitkezósei részére. Magyarországnak közegószségi és építészeti ügyei vannak leginkább elhanyagolva és e téren várnak reánk a legnagyobb feladatok. Az építészeti ügyek szakszerű vezetéséről még némikóp gondoskodva a közlekedési és kereskedelmi minisztérium részéről, ámbár éppen a jelenlegi belügyminiszter ösmerheti legjobban a magyar közigazgatás hiányait e téren . talán felesleges éppen ő előtte kiemelni, hogy mennyire szükséges volna egy külön szakmiuiszterium vezetése alá, osztani a technikai ügyeket. Ellenben azt már lehetetlen elhallgatni, hogy a közegészségügyi admiuisztráczió nálunk gyökeres alakítást kíván. ÚJDONSÁGOK. — Ö felsége a király születésnapján, e bó 18 án a helybeli rom. Kath. templomban ünnepi mise volt, melyen a vármegyei és városi tisztikar, a különböző állami hivatalok tisztviselői testületileg jelentek meg. A honvéd huszárság teljes díszben vonult ki a mise alatt a templom előtti térre. Düben az „Európa" szálló éttermében tiszti-bankett volt, melyen a városunkban lakó tartalékos tisztek is részt vettek. — Ő felsége születésnapját a helybeli izr. hitközség is megünnepelte. Pénteken este a templom teljes kivilágítása mellet istentisztelet tartatott, melyen szép sxámu közönség jelenlétében a rabbi alkalmi szónoklatot mondott, a kántor pedig megható dalokat énekelt. — Kinevezés. A Máthé György eltávozása folytán a helybeli ág. ev főgimnáziumnál megüresedett rendes tanári állásra a közoktatásügyi miniszter — a fennálló szerződésben gyökerező jogáuál fogva — dr. Vietórisz József h. tanárt nevezte ki. — A város 1894. évi költségvetése lapunk nyomdájában már elkeszülvéu, a napokbau fog a képviselet tagjainak szétküldetni. A költségvetést a jövő héten, valószínűleg pénteken fogja tárgyalni a képviselet. — Áthelyezés. Makay Emil helybeli pénzügyőrségi főbiztos Temesvárra helyeztett át, helyét itt Fábry Gyula beterczebányai főbiztos foglalja el. — Visszavont behivók. A vármegyénk területén előfordult koleraeséiek folytán ügy a közöshadseregbeli, mint a honvédségi legéuység behívóit a gyakorlatokra visszavouták. Ezen az okon a honvédségtől kivett lovak sem kiváutatuak be az idén gyakorlatra. — Egészségügyi intézkedések. Városunk egészségügyi httó-ága, t. í. a rendórkapttinyi hivatal, teljesítvén már régebben az emésztő gödrök összeírását, a hét folyamán miud azokat a háztulajdonosokat, kik a kitűzött záros határidő alatt udvaraikon emésztő gödröket nem állítottak, pénzbirsággal büntette s elrendelte, hogy azok, az illetők terhére, a hatóság által létesitessenek. — Jóváhagyott alapszabályok. A belügyminiszter az ujfehértói chewra kadisha egyesület alapszabiyait jóváhagyta. zeudő, midőn a tenger beszédű násznagy ismét a szobába toppant ezen szavakkal: „Majd el is felejtem mondani, emiitette a komám, hogy Tiszteletes uramat is meghívta a kézfogójába, de betegnek tetszett lenni, azért nem tisztelt meg bennünket. No, majd a lakodalomban együtt leszünk és barátkozunk. De már sietek is. Bicsáuatot kérek alássan mindenekről; isten oltalmába ajánlom kedves Tiszteletes uramat, becses családjával együtt, miuden jókat kívánok." Most ment el Karamankó uram végképpen. A pap sietve ölté fel revereudáját, bibliával, imádságos könyvvel ó is indult nemsokára a templomba. Karamankó akkor is beszélgetett az utczán egy zsidóval. A beszéd valami adás-vevés körül forgott közöttük. Arább megint beszédbe eredt egy szemközt jövő komájával. Mert komája, a lógosokkal együtt, volt neki vagy ötvenig való. Mikorra a templom elébe ért, már az éneket elhagyták, az imádságnak is csakuem a derekán járt a pap Szógyelvén bemeuni oly későn s zavarni t hivek buzgóságát, egy kis kanyarodással irányt változtatott és elment a másik templomba, oda, hol Bacchus hívei szoktak összegyűlni. No, ott aztán, egy kis szilvaszesz mellett, kibeszélte magát kedvére Karamankó uram! Az ottani hallgatóságnak it kihirdette Drugár komáját Bodor Eszterrel. A delet is ráharangozták ott, a korcsmában. Felesége háromszor küldött ütáua ós négyszer húzta le a vaskonyháról a fóvő huslevet. Mig, aztán az utolsó pohár pálinkát eme szavakkal emelé Karamankó uram kifent bijusza alá: No, de már most sietős utam van, haza kell mennem, isten áldja meg mindnyájokat, bocsánatot kérek, ha valamit nem jól szólottam." És derült ábrázattal bandukolt hazafelé, inuzsikáltatván magát a csizmájával. Az egyik csizmája vitte a primhangot, a másik a bassust. Hogy az uton megint meg nem állt beszélgetni csakis ugy eshetett, hogy — ebéd ideje levén — egyetlen élő lénnyel sem találkozott, egy kurta farkú, tarka kutyán kivül. Az is nagyon sietett hazafelé, ós semenynyiért meg nem állt volna, csak egy fii3zóra sem: mert egy jó darab lopott hust vitt a szájában . . . Valamelyik családnál a mártást hus nélkül kellett megenni. Szabó Kálmán.