Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-23 / 30. szám

Melléklet a ,

?Nyírvidék" 1893. 30-ik számához. Szinügyi bizottság. Húsz esztendeje már, hogy Nyíregyháza város székhelye lett S-.abolcsvármegyének. E húsz esztendő e'őtt is már ez a város, melynek népe — érdekes jelenség ez bizonyára a magyar művelődéstörténelem kutatója előtt — egy távoli vármegyéből települt ide, elhozván magával tót anyanyelvét s állván itt elszigetelten vallása szerint is: első uek küzdötte föl magát a kulturális előhaladásban a vármegye községei között. Igy jutott hozzá, hogy székvárosa lett a vármegyének. A húsz esztendő alatt pedig, ami azóta elmúlt, a nagy és nevezetes alkotások gyors tempóban követték egymást. S ma már nincs senki a vármegyében, aki nem látná, nem tulná, hogy Nyíregyháza nem csak hivatalosan székvárosa, de való sággal közpmtja — az egyedül lehetséges közpmtja — a vármegyének, az a hely tudniillik, ahol az egységes közigazgatási terület minden irányú kulturális érdekei összefutnak. E hírlapi czikk határai között nem fér meg mindama tényezők fölsorolása, melyek közremunkáltak abban, hogy Nyíregyháza első városa lett a vármegyének s hogy p íldiul Kisvárda és NagyKálló, melyeknek, mint régi városoknak idéjük is s mint a vármegye régi székhelyeinek — módjuk és alkalmuk is lett volna legalább is hasonló fejlődésre: mögötte annyira elmaradtak. Nagyoa meszszire kellene visszafele lapozgatnunk a város története könyvében, hogy ezeket a tényezőket sorba állítsuk s kimutassuk befolyásukat Nyíregyháza város kifejlőiéséuek processzu iára Azok az alkotások, melyeket Nyíregyháza városa az u olsó 10 —15 év alatt létesített — habár inkább eredményekül kell azokat tekintenünk — nevezetes biztosítékai is egyszersmind e város jövendőjének. Nyíregyháza város közönsége nagy erőfeszítéseket tett, hogy ezek az alkotások létrejöhessenek Csak a nevezetesebbeket soroljuk föl: városháza 300,000 frt; kövezés, csatornázás 150,000 frt; törvényszéki palota: 25 000 forintos telek s 250,000 forint építési költségnek hét esztendei 5v»°/o kamatai; nagy lovas laktanya 1.000 000 frt; főgymnásium, központi népiskola 100 000 frt; közvágóhíd 40.000 frt; gőzfürdő 35.000 frt; közkutak 50.000 frt. És a többi. Szeréuyen húzódik meg e nagy summák között a szinház épités 50.000 forintos tétele. Mind azon által nevezetes alkotás ez s föltétlenül érdemes arra, hogy most, midőn a színház megépítéséhez hozzáfogtak, szóljuik felőle. * * * 50,000 forint alaptőkével alakult részvénytársaság építteti, miut azt tudjuk, a színházat. 40.000 forintba kerül maga az épület; a belső felszerelésre a 10.000 forint elég. Föltétlenül bizonyos, hogy a mi ez idő szerint való igényeinknek ez a színház épület teljesen megfelelő lesz. Novemberre a színháznak készen, rendeltetésének átadható állapotban kell állania, úgy hogy benne a télen már előadásokat lehessen tartaui. Nem hosszú az idő odáig s ép;n azért uem is korai dolog fölhívni már most a fijyelmet arra, hogy elodázhatlan szükség van egy „szinügyi bizottság" megalakítására t. i. egy olyan organizmusnak a létesítésére, mely e tekintetben viszonyainkat rendezze. A színészet ügyéhez — amit felesleges különben emlegetni is — nevezetes kulturális érdekek fűződnek S most nálunk, midőn Tiiáliánk a rozoga arénából, diszes, állandó pilótába költözik, midőn tehát a mi szinészeti ügyünk nevezetes forduló ponthoz jutva, egy nagy lépést fog előre tenni, ennek a sziuészetnek nálunk való jövendőjére igen nagy és döntő befolyással lesz az, ahogy magát majd az uj diszes csarnokban bemutatja. Ezt a bemutatást elő kell készíteni. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy Nyíregyházán télen sokkal nagyobb és kitartóbb színház-látogató közönség lesz, mint idáig volt — nyáron, nem is refliktálva arra, hogy maga a rendes és diszes fölszerelesü színpad és kényelmes, jól világított, dekorált nézőtér hatása is folyton növelni fogja a közönséget. De — egyelőre legalább — túlságosan vérmes reménykedés nélkül — legfeljebb két hónapi szini-saisonra számithatunk. Htl kapunk mi erre a két téli hónapra, a mi közönségünk igényeinek megfelelő társulatot? Hiszen tudjuk, hogy nekünk legalább is a djbreczeni színtársulatra van szükségünk, az ilyen niveaui álló társulatok p;dig hat hónapi téli-siisont töltenek el Djbreczenben, Aradon, Szegeden stb. Jó előre gondoskodni kell tehát, hogy — ha lesz színházunk — legyen társulat is, de megfelelő — mely előadásokat tartson benne. S hi sikerül is az a kombináció, hogy e két hónapra tervezett saisou alatt a debr^czeniek fognak átjárni hozzánk (ugy mint például a budapesti nemzeti színház tagjai játszan ik B idán), bizonyára ideje korán meg kell kezdeni e tekintetben a tárgyalásokat a debreczeni társu'at igazgatójával, hogy ideje legyen aunak is a megfelelő berendezkedésre. A város, mint erkölcsi testület 10,000 forint ára részvényt jegyezvén az alakult színház-részvénytársaságnál, biztosította magának a kellő béfolyást e részvény-társaság ügyeinek intéz ísében. Ez azonban nem elég. A színészet, mint kulturális tényező, közérdeket képvisel, amelyhez a városnak, mint erkölcsi testületnek, nem csak annyi köze van, hogy hatósági közegei által arra fdügyeljen, hogy az előadások tartásának engedélyezési jogát gyakorolja stb; uem csak az a kötelessége, hogy ha szükség van rá (s ugyan hol uem lenne erre szükség) a színészetet gyámolitsa, istápolj i, hanem feladatai közé tartozik az is, hogy ennek a színészetnek, mint a nemzeti kultura egyik nevezetes tényezőjének működését figyelemmel kisérje, irányaira befolyást gyakoroljon s niveauját, értékét s ezzel befolyását növelni igyekezzék. E jogokat hogy gyakorolhassuk és e kötelességeket, hogy teljesíthessük szükség van egy állandó organizmusra, t. i. a megfelelő tagokból alakított szinügyi bizottsígra. Mint ahogy az sokkal kisebb, s a színészet ügyét illetőleg sokkal csekélyebb jelentőségű városokban is mindenfelé szervezve van. Színházunk megnyitásának gondos előkészítése szükségessé teszi, hogy ez a szinügyi bizottság a képviselet kebelében idejében megalakitassék. Mert — újólag hangsúlyozzuk — szinészeti ügyünknek további fejlődésére nagy és döntő befolyással lesz az, hogy az uj szinház első téli saisonja mit fog nyújtani a közönségnek. * * * Mi is — azt hiszszük, igen sokan mások is — még az 1 000,000 forintba került kaszárnya mellett is, igen nagy jelentőséget tulajdonítunk és előkelő helyet adunk a felsorolt nevezetes alkotások között a szinház-épitésnek. Mert ne feledjük el azt sem, hogy bár mennyire igazán és valósággal központja is Nyíregyháza S '.abolcsvármegyének: arra a szinház épiletre igen nagy hivatás vár a tekintetben is, hogy Nyíregyháza a vármegye társadalmi életéuek is központja legyen. Aratáskor. A földmivelő néposztályra nézve alig lehet örvendetesebb körülményt képzelni, minthi a gondviselő bő aratással jutalmazza meg egész évi fáradozását. A bő aratás koronája a gazdálkodásnak, teljesülése a gazdálkodó reményéuek, öröme a kenyeret nem nélkülözhető embereknek. Avagy nem a legteljesebb örömet, nem a legmélyebb hálát érzi-e azon gazdálkodó, a ki az aratásra megérett gabouájába meriti sarlóját, kaszáját? Lehet-e a szép természetben nagyobb ékességet, látni, mint a megtelt kalászu gabonatáblát, vagy a letarlott birázdákon elvonuló keresztek hosszú sorát?! A gazdálkodó ember a vetés idejétől sokat dolgozik, arczának verítékével sokszor öntözi földjének baráz dáit, sokat remeg, mig eljön a várva-várt aratás ideje. Annyi fáradságos mu lkát ós annyi tápláló reményt a mostoha időjárás: fagy aszály, sok eső jégverés nem tönkre tehet e s ha mindettől megóvta a goudviselő a barázdákon fejlődő vetést, ha kedvező időjárás mellett bő aratásra érik meg a gabona, nem örömmel takarhatja e vetését keresztbe a gazda?! Ismét eljött az aratás, a gazda sarlója, kaszáji megpendült. Ha nem is valami gazdag aratást értünk, de a termés közepes, sokkal jobb, mint a minőt a mostoha tavasz idején remélhettünk. A munka folyik, ezer és ezer munkás kéz kötözi kévébe, rakja keresztekbe a levágott veteményt. Tény az, hogy a jó aratás első sorban a gazdálkodó osztályra nézve legnagyobb jótétemény, de mindnyájunk örömére vau az, mert mindannyiunk boldogulására szolgál a bótermés. Az éhező a természet felteritett asztalánál megelégszik, a pénzből élők könnyebben jutnak a mindennapihoz, az iparos, kereskedő, csak bő termés idején forgalmazhat. Nem lehet azt elmondani, hogy miként és mily okból van hasznára a jó aratás a különböző állású ós foglalkozású embereknek. Kenyér az alapja mindennek, ezt nem nélkülözheti sem a bölcs sem a tudatlan, sem polgár, sem katona. Ezért imádkoznak a népek milliói naponként mint legszükségesebbért Igaz, hogy a jó aratás legtöbbnyire a kedvező idő j írástól függ, de az is igaz, hogy a jó rnuaka édes anya a bótermésnek. Dolgozni és j)l dolgozni, nagy külölöubség. A természet csak a szorgalmat jutalmazza. Az az ember, a ki roszul dolgozik, ocsút arat, mert megcsalta a földet, de megcsalta ezáltal öamagát is. Egy tekintetet kell vetnünk a bevetett földtáblákra, legott szemünkbe fog tűnni, hogy melyik miként van muukálva, melyiknek milyen ember a tulajdonosa. A jól munkált földben díszlik, szépen fejlődik, bő termést ígér a vetemény, mig a roszul munkált, sovány talaj növényzete sanyarog, meddő hozamra nyújt kilátást. Mi már a természettől ingyeu, vagy könnyen nem nyerünk semmit. hogy nevetségessé váljék? Ezen legfeljebb csak mulatni lehet, gúnyolódni felette, hiszen ugy sincs hatalmában vissza adui a kölcsönt, oly élhetetlen, meg sem érti azért hallgat mindég; gondolkodni? érezni? dehogy tud: szelleme? sohasem volt fiatal, terhe a földnek, göröngyöt rá mielőbb. Egyszerre csak emlegetnek valami ismeretlen nevet, a ki önerejéből emelkedett. De a mit tesz, nem hatásvadászat, öalelkének életfóltétele; a mit alkot, erőteljes és magasztos. A közönség pedig nem akarja megérteni ezt a színészt, mer nyomoru't a azinpid, melyen játszik, de igen jól érti őt a „nagy színműíró," mert a tévedések játékának színművében mesterileg remekelt. Az ellentétek kiegyenlítődnek, a véghatás fejlődésénél megnyugvás áll be, midőn a függöny legördül. A tóvedesek játéka kiderül: mi másként van a színfalak mögött! Midőn ledobjuk a mosolygó csillogást, és szivszakadva esünk martalékává a hangtalan belső, zokogásnak, vagy épea az ellenkezője, mások hiszik, hogy haldokolunk, vagy az ezüstös hildat bámuljuk, pedig meleg szobában, lámpifenynél, csinosan teritett asztalnál Ízlelgetjük a pompás theát, miközben akkorákat kaczagunk, a mit bubáuatosnak vélt, csillagok felett nyargaló, szolid szellemi lényünkről senki sem tételezett volna fel. Sirah Birnhardt inikor a szinpidin játsza szerepeit, haldoklási jelenetei megrendítik a lelket. A másik perczben a színfalak mögött oly mesterileg parodiázza, a boldogtalan Stuárt Mtriát, hogy művésztársai visszatarthatja kaczagásbau törnek ki. S ez a nő, ki oly hiven átérzi a haldokló kinjiit tényleg kaczag, szelleme egész ragyogásával. A tévedések játékának működése nagyon enyhe ahoz képest, a miut a színfalak mógött történik A mit a publikum nem lát, nem tud. De ezért aztán nem a szerző felelős, hanem mi magunk. Némelyik vén szipirtyó még tánczolt is, rövid ideig ugy megcsattogtatta csontos bokáit, ukái egy fiatal. De aztán csakhamar a sarkára kuporodva pipára gyújtott. Fogatlan inye közül olyan rövid pipaszár nyúlt ki, hogy a bagós pipakupok öreg szemű ragyákkal d.koráit, görbe orrát ériuté. A fiatalok veszetül ugráltak, miként a tánczoló dervisek, addig, mig a fáradtság miatt le nem roskadtak, de aztán rövid pihenés után, derékon kapt egyik-másik, nyalka czigány legény a maga parázsszemű Panuájít s ugy megforgatta, mátogatta, csavargatta, hogy a tánczot inaj 1 csakuem az Ad ím costumejében fejez'ék be. Késő éjjel vetett véget a murinak. Lassanként elhamvadtak a tüzek, leültek a tánczosok, nehezedtek a szempillák, dal helyett a szájak ásítani kezdtek. A raj kók összekeveredve, egyik-másik sátorban, a dunnák alá bújtak, vegyesen, 16 éves fiuk 14 éves leányokkal. A többiek pedig, férfi ik, nők legények, leányok, öregek, ifjak itt-ott, ki benae a sátorbau, ki azon kivül hevert. Arczátlan ölelkezések, vad kurizálások folytak erre is, arra is. S'.ülei tisztelet, erkölcsi törvények ismeretlenek e nomád népnél. É'nek, vágyaikat, ösztönüket követve, állatmódra, éppen ugy nem tisztelve a vérségi viszonyt sem, mint azok. Éjfél tájon aztán néma lett az egész karaván. A derült égen mélázó hold pedig roppant csudálkozott, hogy annyi jólakott czigáuyt lát egy rakáson. Szabó Kálmán. Tévedések játéka. Kitűnő eszköz, sziuműiró számára, hogy nagy hatást érjen el vele. Épen í;y a sors, e nagy színműíró kezében: csakhogy emennek műveit az élet színpadán adják elő, s legyen bár a legkomolyabb dráma, vagy a legnevettetőbb komikum, mindenkor kíméletlenül dolgozza fel a kiuálkozó alkalmat, csakhogy mig a színházak színpadán a szereposztás a színész hajlama és képessége szerint történik, addig az élet színpadán komikus vagy tragikus szerep egyaránt jut mindenkinek, a nélkül, hogy valaki kérdezné, akarjuk e azt eljátszani vagy nem? És játszunk annál nagyobb művészettel, minél kevésbbé egyez szireptluk hajlamaiokkal. A néző közön ség mutat egyaráut, a színházi ugy miut ama nagyobb színpadi, melynek a világ a neve. Annál jobban mulat, minél pompásabb bonyodalmat idéz elő a tévedések játéka s minél csattanósabb az ellentétek okozta vegkifejlődés. X ur többszörös milliomos, a világ bámulj i pilo táját, nyaralóját, estélyeit, költekezését, előkelő modorát, lángeszét, büszke az, ki nevét emiitheti, mintha ismerőse volna. De jön egy nap. A vagyont lefoglaljtk, mert csaláson szerzett az egész. Kitüntetőleg emlegett, most hallgat, vagy uem is ism >ri, hírét sem hillotta. O.'izkedik mindenki hozzá közeledni, csak a — törvény emberei jönnek, hogy rátegyék kezüket. Az ünnepelt embernek csak annyi ideje vau, hogy egy golyót röpítsen agyába. A világ azt mondja: érdekes, pompás, nagyszerű s kis híjjá, hogy nem kiáltja; „újra!" — „halljuk!" S miért? mert tévedtek, azt hivék felőle; a Jény valódi, becsülete páratlan. íme, a váratlanul bekövetkezett ellentót idézte eló a hatást. Az utcza végén szegény koldusasszony kuporog a földöu. Ruhája rongyos, orra, kezei összefagyva, harmincz éve koldul azon helyen, azaz koldulna, ha tudna, de csak annyit mond; „dicsértessék . . ." Egy éjjel aztán nedves siahna-vacíokj in hal meg, sötét zugbau, ápoló nélkül, még a temetését is a hatóság eszközli, különben ott maradna hullája. A rend kedviért leltároznak és az ágy feje alatt ötvenezer forintnyi értékpapírt találnak. A közönség azt mondja: érdekes! Miért? mert tévedésből szegénynek gondolták s mily gazdag volt! Y. oly igénytelen külsővel bir, nem érdemes hozzá szólni, taláa feleletet se tudaa adni: pártolni őt? no csak még az kellene! Ugyan ki tenne érte valamit,