Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-28 / 22. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 22-ik sxámáhox. 3. Éjjelenként '/« rész viz, V3 tiszta méz forralt vegyillékkel traktáljuk a legerősebb törzseket, hogy a rosz idő ellenére is elkészülhessenek a rajzáshoz- Máskép illetve ha ezt nem tesszük, lehányják a fiasitást. 4. A méhfászket jó melegben tartsuk. E végett me­legtartó burkolatot alkalmazzunk. 5. Szipoly ellen reggelenkéuti söpregetés által véde­kezzünk. 6. A méhez elibe elős/ör mézes, azután csak (de folytonosan) tiszta vizet tegyünk, hogy ne kelljen a most különösen szükséges inni valót messziről hordaniok a méheknek, mely sok veszólylyel jár. 1 Mihelyt beköszönt a jó idő, az erősebb törzsek kiülnek, úgy 10—11 óra tájban az ilyeneket cseréljük föl a gyönge törzsekkel. 8. Ha a rajzást rosz idő követné, mind az anya törzset, mind a rajt folytonosan étessük, tiszta mézzel éjjelenkéut. 9. Egy anyatörzstől egy rajnál többet jönni ne engedjünk. Ha mindezeket megteszi a méhész, akkor mondás nélkül is „abc<ug" Nemezis. Bandár Miklós. Villamos világítás. — Képviseleti határozat. — A városnak villamos fénnyel leendő világításának fontos ügye egy elhatározó lépéssel előbbre vitetett ismét. Alapos a remény, most már, hogy a miserabilis közvilágítás jelenlegi állapota mielőbb sanálva lesz, s ezzel városunk legalább ezen kérdésben a természetes haladás egyik jelentékeny feltételét éri el. A f. hó 26-án tartott képviseleti közgyűlés napi­rendjére volt kitűzve a villamos világítás létesítése iránti tanácsi és bizottsági javaslat tárgyalása, s ez alkalommal a képviselet egyhangúlag elfogadta elvben a villamos világítás behozatalát, \Szohor Pál adóügyi tanácsos mélyre­ható, alapos, s a kérdést minden oldalról kellően tár­gyazó ismertetése után. Csak formai kérdés ugyan, de nem hagyhatjuk szó­nélkül azon körülményt, hogy a tárgysorozaton hirdetett tanácsi javaslatot nem sikerült felfedeznünk, hanem a tanács mintegy kivonva magát ez ügyben a közreműködés fel­adata alól, a régebben a dolog előkészítése végett kiküldött értekezletnek, s nem bizottságnak adta meg azt az előjogot, hogy a képviselet elé fontos propositiókat terjeszthessen elő, annélkül, hogy az a tanács által előlegesen elfogadtatott illetőleg kellően letárgyaltatott, és véleményeztetett volna. Semmi kifogásunk egy szak­egyénekből álló értekezlet határozinányai ellen, de azt ki kell emelnünk, hogy az értekezletnek ilyetén lehetetlen és törvénybe ütköző hatáskörrel való felruházása meg­támadás esetén könnyen eredményeiheti a czél elérésének messzejövőre való eloadázását. A szakértekezlet előkészít­het valamely ügyet, javaslatot is adhat, hanem csak akkor terjeszthető az a képviselet elé, ha előbb a tanács ezen javaslatát elfogadta, s mint a tanács javas­lata vitetik a felsőbb, s véghatározat hozatalra jogosított fórum elé. Különben szerencséjére az ügynek — nem a szak­értekezletnek, hanem Szohor Pál adóügyi tanácsosnak külön véleménye lett elfogadva. A villamos világítás közérdekű kérdést képezvén, — nem vélünk felesleges dolgot cselekedni, ha a lapunk­ban a mult év végén közölt ismertetés óta felmerült fontosabb mozzanatokat és az ügy fejleményeit röviden érintjük. A fáradt város atyáknak — kik a kérdés tárgyalása elől a képviseletből tömegesen kivonultak, mindenesetre szolgálatot teszünk ezzel. A villamos világítás létesítése és illetőleg üzemben tartása, az eddig benyújtott tervezet és költségelőirány­zatok, valamint az eszközölt műszaki számitások szerint rímekre lelkesített. A lapok közzé talán egy lepréselt ibolya vagy rózsalevél is el van rejtve, illattalan már és színét is elvesztette ugyan, mint a hogyan el fog tűnni lassanként az emlékezet frissesége, a szívnek Udesóge. Hanem azért az ember mindig megőriz lelkében egy csepp poézis', valami vágyat az elmúlt iránt, va­lami halvány képét az eszménynek, a mely^egykor lel kesitette. Bizonyára rájok gondolt az az olasz poéta, ki egy igen kedves versét ezekkel a szavakkal végzi be: Sinche tu piangi c ridi, La poeaia non muor. És ez a ti érdemetek nagyrészt, ti könnyező, mo­solygó ifjú leányok. Az ó lényök harmóniájába nagyon jól beleillik a sírás és nevetés egyaránt, vagy képzelhetni-e nagyobb összhangot a természetben egy fiatal leánynál? De egyszersmind van e nehezebben megoldható probléma, mint egy fiatal leány ? A ki már nem gyer mek s a kiből asszony lehet. A ki még ingadozik, hosz szu leeresztett hajat viseljen e vagy Pompadour frizu rát. A ki csak ünnepnapokon veszi föl husszu ruháját, hogy nagy leánynak nézzük, az iskolába azonban rövid ruhábau jár. Szó gines róla. szeretné életét a tizenhatodik évnél kezdeni, felvinni a huszonnegyedikig s itt megállapodni. Vagy a mi hihetőbb, megint a tizenhatnál fölvinni élete történetének fonalát. De hol marad a tavaszi tárcsa, kérdezik önök ? Hol van a napsugaras verőfényes kikeletnek az apo theózisa? Hol van a szeszélyes április elboruló s újból felderülő egének rajza, hol késik a költők hónapjának, májusnak dicsérete, a maga zöldelő pompájával, fakadó virágaival? Én a fiatal leányokban látom életre kelve mind azt a szeszélyt, amit az áprilisnak tulajdonítanak, mind azt a poézist, a mit május áraszt szerteszét. Mikor a tanuló kisasszonyokról irtam, voltaképen a tavasz egyik specialitásáról irtam: tavaszi tárczát a tavaszról. jövedelmező vállalkozásnak Ígérkezik. A város azonban a házi kezelés rendszerét, tekintettel annak nehézségeire, va­lamint általában a községeknek ilyen müveletekre való alkalmatlanságára, nem igen lesz majd hajlandó elfogadni, méltán felmerült tehát az az óhaj, hogy a villamos köz­és magán világítást egy itt megalakítandó részvénytársa­ság létesítse. Ezen ügyben megtartott értekezlet megbízásából Somogyi Gyula beadvány intézett a város tanácsához s kilátásba helyezve a részvénytársaság megalakítását, elő­leges biztosíték gyanánt következő feltételeknek teljesí­tését kérte: 1. Az eddig beszerzett adatoknak a még embrióban sem létező részvénytársaság részére való ki­adását. 2. A kizárólagos concessiót, s annak feltételei, valamint időbeli határai korekt megállapítását. A vezeték elhelyezéséhez az engedélyt és az ahhoz igényelt hely in­gyenes átengedését. 3. Állapítsa meg a város a közvilá­gítás terjedelmét és hogy mennyit hajlandó évenként arra áldozni s végül 4. minő összeggel lépne be a város a részvénytársaságba? a mely kizárólag jogosíttatnék a vil­lamos világítás, valamint ezzel kapcsolatos munkálatok és berendezések eszközlésére. A létesítendő részvénytársaság kívánalmai közül azok, amelyeknek teljesítése a város szabad elhatározását, s az ügy létesítésénél legelőnyösebben követendő eljárást megkötnék, természetesen ez idő szerint még nem jöhet­tek figyelembe, annálkevésbbé, amennyiben a tanács által kihirdetendő nyilt pályázat eredményei fogják eldönteni, hogy a három lehetséges effektív forma közül a városra nézve melyik a legelőnyösebb, illetőleg, mely módozatok mellett válik lehetővé minél jutányosabban és mielőbb a közvilágítás ilyetén rendezése. A házi üzemben tartás, idegen vállalat vagy részvénytársaságnak adandó con­cessió-e ? Ennélfogva bármennyire kívánatos volna a részvény­társaság megalakítása, a feladat nehézségei és a körülte­kintő óvatosság parancsa azt követelik, hogy a város érdekei minden eshetőségre biztosítva legyenek, s a vég elhatározás azon időre tartassék fel, midőn a kérdés kellően elkészítve és a döntés feltételei megszerezve lesznek. Amiből következik, hogy sem a közvilágítás terjedelme, s ebből folyólag a város által fizetendő fix összeg, sem pédig a részvénytársaságba való belépés anyagi mennyi­ségére nézve kötelező Ígéret nem volt tehető. Nyilt az ut azonban, hogy az előreláthatólag sikeres pályázat esetén a keletkezendő részvénytársaság megújítva ajánlatát, biztosabb és czélravezetőbb bázisra fektethesse lételét. Ezen szempontoknak kellő mérlegelése után az ügy buzgó referense, Szohor Pál okadatolt javaslata alapján a képviseleti lényegében a következő határozatot hozott: A szánalmas petróleum világitásnak villamos fény­nyel leendő felcserélését elvben elfogadja, s utasítja a tanácsot, hogy a szükséges tervek és ajánlatok beszerzésére pályázatot hirdessen. A beérkezendő terveket és ajánla­tokat első rendű — tehát a műegyetem, vagy a tech­nológiai intézet szakértőivel vizsgáltassa meg, s a nye­rendő szakvéleményhez képest a legjobb tervet a képvi­seletnekjelentse be, amelynek alapján lesz eldöntendő ^majd ugy az elfogyasztandó áram mennyisége, valamint a létesítés és kezelés kérdése is. A város által közvilágí­tásért évenként fizetendő összeget egyelőre 5000 frtban állapítja meg, kimondásával egyszersmint annak, hogy a város anyagi erejének emelkedésével a villamos közvi­lágítás terjedelme nagyobbítandó lesz. Kilátás van tehát arra, hogy Magyarország több nagyobb városa példáját követve, Nyíregyházán is a modern villamos fény fogja az éj sötétjét tűrhetőbbé tenni, habár, a megterhelt anyagi erővel számolva, nem minden igényt kielégítve. Végül Szohor Pál adóügyi tanácsosnak az ügy érdekében kifejtett tevékenysége és buzgalmáért elismeré­sét és köszönetét fejezte ki a képviselet. A Jókai „Tegethoff-ja. Ugy még nem csudálkozott senki mint én, midőn a minap egy levelet kaptam. Hát hiszen levelet kapni nem olyan csodálatra méltó dolog, mert kinek a komája, kinek pedig a hite­lezője ír, a mi mind a három esetben elfogadható dolog. Én sem csodálkoztam volna, ha a fentebbi tiszte­letre méltó urak közül egyik vagy másik tisztelt volna meg a soraival, hanem én nekem ezeknél is nevezete­sebb személy irt: egy szakácsné I Egy szakácsné . . . Hohó, ez már valami. Egy levél a pikáns mártások és plumpuddingok birodalmából. S a mit irt, az éppen nem volt kulináris dolog, nagyon is érdekes újság volt az a mit a főző kanalak érdemes művésznője a zsírfoltos papirosra leirt. Hogy a levél annál authentikusabb legyen, hagyom magát a derék konyha hölgyet beszélni. íme a levél. Tisztelt újságíró ur! az én öcsém igen okos gyerek, a mit bizonyít az is, hogy a nemzeti kaszinóban kukta. Nohát ez az öcsém nagyon szereti a könyveket. A múltkor nagy sebbel-lobbal jön hozzám s elmondja, hogy a legnagyobb regényíró, a nemzet költője nem tett kevesebbet, miut hogy a tolla hegyére vette csekély személyemet, s regény hősuőt csinált belőlem. Én nagyon megörültem a dolognak, hanem aztán keserűen kiábrándultam, mert azt nem is álmodtam, hogy én valaha — jeges medve is tudjak lenni. Pedig az Isten látja a lelkemet, hogy éppen a jeges medvéhez hasonlítok a legkevésbé. Legboszantóbb a dologban az, hogy a portás csak nagy nehezen tudja magát a nevetéstől türtőztetni, ha egy-egy levelet hoz a kedvesemtói, a ki nyalka egy huszár és igen jó fiu. És most a szeretóm is egyenesen a szemembe uevet, hiába tömöm a száját mindenféle drága falatokkal. Ez a jegesmedve história már annyira elkeserített, hogy nem volna esoda, ha egyszer csakugyan azzá ÚJDONSÁGOK. — Elismerés. A uagykállói közegészségügyi kör orvosi fizetésének 600 frtra s uti átalányának 200 frtra való felemelésével kapcsolatosan a vármegye tavaszi rendes közgyűlése elismerését fejezte ki dr. Bleuer Miklós orvos iránt, ki a vármegyében mint kör és járás­orvos s általában miut orvos csaknem félszázadou át működött, kötelességét lelkiismeretes pontossággal tel ­j 'sitette s a közegészségügyet odaadó tevékenységgel, fáradtságot nem ismerő buzgósággal szolgálta. — Jótékonyság. Miklós Liszló alispiuné őnagy­sága a legutóbbi vármegyei közgyűlés alkalmából 205 frtot gyűjtött össze a bizottsági tagok között, kik a köz­gyűlés folyama alatt az alispán úr elfogadó szobájában megforduitak. E nemes cselekedet szép eredménye, t. i. a begyült 205 frt egy nem rég elhunyt vármegyei tiszt­viselő szükségben szenvedő özvegyének megsegítésére szolgál, kinek szerencsétlen sorsát több ízben enyhítette már ez a jótékony női kéz — Egy tanitó kitüntetése. A vármegye köz­igazgatási bizottsága, legutóbb tariott ülésén, a kir. tanfelügyelő ur referálása alapján elismerését ós dicsé­retét nyilvánitá Kertész János eszenyi ev. ref. tanitó iránt, évről évre tanúsított buzgó szorgalmas és ered­méuyteljes munkálkodásáért E határozatról a kitünte­tett tanitó dicsérő okirattal értesitetett. — A nagy gyermek-halálozás okairól érdekes és megszívlelésre méltó sorokat olvassunk dr. Jósa András vármegyei főorvosnak egészségügyi évi jelentésében, mely pár nap múlva kerül ki sajtó alól. Idézzük belőle a következőket: ,Sokan büubakot keresvo, a kellő számú orvosok hiányár, vagy azoknak hanyagságát vetik fel a nagyobb mérvű halálozás okául. Szabó csváimegye túl­bőven vau orvosokkal ellátva, csupán Nyíregyházán, a négy katonaorvost is beszámítva, 22 működik. A kör­orvosi állomások — a rakamazi kör kivételével — mind be vannak töltve, egy pedig lemondás folytán nem régen jött üresedésbe. A körorvosok minden héten, illetve két hétben a körükhöz tartozó községekben előre meg­határozott időben jelennek meg és tevékenységi kimuta­tásukat mind-u hónap első napján a főorvosnak beter­jesztik, aki erről a közigazgatási bizottság ülésében beszámol. Az orvosok szorgalmasan látogatják községeiket, amit abból is következtetek, hogy e tekintetben eddig még sem magánosok, sem elöljárók állal panasz alig emeltetett, és ha emeltetett, az illetők büntetésben részesültek. Az orvosok azonban panaszkodnak, hogy bete­gek vagy épen nem, vagy gyéreu jelentkeznek. Nyiregy házának 60000 holdnyi területén szétszórt tanyákon mintegy 11500 egyén lakik. Egy év óta három városi orvos előre meghatározott időben a nagyobb u. n. bokortanyá­kat meglátogatja, beteg aznubin ejjyátalában nem jelent­kezik. A gyermeket sok esetben csak azért viszik orvoshoz, mertha az gyógykezelés uélkül hal el, megbüntetik. Elég cinikusan ezt az orvosnak szemébe is megmondják. Igy van az inegyeszerte. Rendes gyógykizelé mek csak az urak és és a zsidók vetik magukat alá. A köznépnél ezen eset a kivételek közé tartozik, és ha a gyógykezelést kitün­tető halottkémi jegyzőkönyvek kivonatában az van je­lezve, hogy az elhaltak közül 25 5% gyógykezelve lett, az csak azt jelenti, hogy halálos betegsége folyamán egyszer legalább orvos által megvizsgáltatott. Az orvos­hoz való bizalmat mgyban csökkenti az, hogy a kör­orvost mintegy szegődvéuyesnek tekintik, akinek fizeté­sét a falusi bíró tetszés szerinti apró konezokbau dobja oda. A körorvosok fizetését a betegápolási alapból kel­lene a törvényhatóságnak havonkiut előlegezni. A beteg­ápolási dijak oly csekélyek, hogy egy csizmafoldozási honoráriummal ér fel. Egy körorvos, kinek kötelessége a község határában és annak kötelékéhez tartozó pusz­tai tanyákon 25 krajezárért megjelenni, panaszolta ne­kem, hogy egy óra járásnyira olyan urnák ispánjához lett négy ízben kivitetve, kinek több ezer forint évi jövedelme van. De miután megakarta mutatni hogy ó ur, a négy látogatást nem egy, hanem nagylelkűen két fo­rinttal jutalmazta." változnék, nem kis bámulatára a gazdámnak, hogy egy helyet kettőt lát: egy élőt, meg egy pingáltat. Mert ho &y a gazdám korcsmáros a jegesmedvéhez. Megkérdeztem az öcsémtől a kuktától, hogy kihez fordulj ik, s ó azt a tanácsot adta, hogy irjak egyene­sen az északi pólusra, annak a másik „Bábi"-nak, in­terpellálja meg az azt a jeles urat, a ki Galiba Petinek nevezi magát. Éu e helyett azt gondoltam, hogy a teins úrhoz fordulok, tegye ki az esetemet az újságba, nehogy Galiba Peti még több Galibát csináljon. Melyek után vagyok olyan bátor a teins urat egy kis jó pörköltre ezennel tisztelettel meghívni. Alázatos szolgálója : Tegethoff Bábi, főszakácsné a jeges medvénél. * * * Csak nagy mester az a Galiba Peti! Egy derék szakácsnőből veritabilis medvét csinálni! De már ez nagy tudomány. (A pesti turfon Galiba Petin is túl­tesznek; itt a „szamarak" engedik magukat lóvá tenni.) No majd megvigasztalom azt «z érzékeny szivü dámát, (csak másfél mázsát nyom.) Ő tőle függ, hogy ne hagyja magát — lúddá tenui. Az író végszava. Tegethoff bábi csakugyan szakácsné a jeges med­vében s kitűnően főz. Midőn megmondtam, hogy a jég közé szorult hajót egy hasonnevű miniszterről nevezték el — a súlyos hölgy igen elérzékenyedett s megsúgta bizalmasan, hogy a fópinczérnek kezét ós vagyonát ajánlotta föl, s hogy legközelebb egy uj vendéglőt nyitnak e sokat igérő czimmel: Galiba Péter vendéglője a „ Jeges medve család" -hoz. Ajánlom a n. é. közönség b. figyelmébe és meleg pártfogásába. Gerenday Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents