Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-28 / 22. szám

N Y I R V I D É K." A népiskolát vizsgái. Magyarország nemzeti és állami életének egy-egy esztendei történetében nevezetes s a legnagyobb jelentőségű momentumok azok az eredmények, melyeket az aratás s az iskolák vizsgái felmutatnak. A föld s a nemzeti feladatok jövendőbeli munkásai művelésének egy esztendei eredményeit demonstrálják ezek az alkalmak. A két legnagyobb nemzeti tőke ez, jelennek, jövőnek biztos fundamentumai, s e tőkék lehető gyümölcsöztetésétől függ, hogy a fundamentumokon nemzeti dicsőségünknek, állami konszolidácziónknak, egész kulturális fejlődésünknek hatalmas erősségei épüljenek. Egy egy esztendő termésének számbavételére, az erre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtése által, nagy súlyt fektet az állam kormánya, ugy, hogy pár héttel az aratás után már az egybegyűlt és összeállított adatok alapján a lehetőségig biztos tájékozással rendelkezik a termés eredménye felől. És ez eredmény tudásának nem csak annyiban van jelentősége, hogy szükség van rá állami háztartásunk jövő évbeli programmjának megállapításánál, hanem azért is, mert ez adatok tanul ságü a földmivelésügyi politika legközelebbi feladatait is kidomborítják. A kormány a termésre vonatkozó adatok összegyűjtését a községi jegyzők által eszközölteti s nincs ok kételkedni benne, hogy az igy nyert adatok a valóságnak lehetőleg megfelelők. Bizonyára nagy, még nagyobb jelentőségű haszna lenne aunak, ha — a már fentebb használt kifejezéssel élve — a nemzeti feladatok jövendőbeli munkásai művelésének, az évzáró vizsgákon demonstrált eredményei megfigyeltetnének s az adatok — ugy mint a föld termésére vonatkozók — összegyűjtetnének a közoktatásügyi minisztériumban, e nevezetes nemzeti és állami érdeknek legmagasabb törvényes fórumán, ahol nemzeti nevelésügyünk szálai összefutnak. A népiskolák évzáró vizsgái alkalmából vetjük fel e kérdést, s talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy — eltekintve Magyaroszág nemzetiségi viszonyaitól is — milyen nagy megsegítésére lenne feladatainak kitűzésében s a nemzeti nevelésügy valódi szükségleteinek felderítésében az állam közoktatásügyi kormányának, ha a népiskolák évzáró vizsgáinak eredményéről az adatok rendelkezésére állanának, ha közigazgatási berendezkedésünknek lennének szervei éz adatok közvetlen megfigyelésen alapuló megszerzésére. Pedig ez nem tartozik a lehetetlenségek közé, s megoldható lenne a kérdés az autonom törvényhatóságok keretében, még pedig az éu véleményem szerint a következőleg. A tavaszi törvényhatósági közgyűlés, mely általánosan május hóban szokott megtartatni, a vármegye területén levő népiskolák vizsgáin való megjelenésre s arról való jelentéstételre megbízatást adna egyeseknek. Alig van olyan község, ahol e küldetés teljesítésére alkalmas egyéniség ne lenne s az nem képezhetne akadályt, ha az illető talán „A NYÍRvidék tárczája^ Tavaszkor. Itt a tavasz, itt van újra, Tündérszépen megifjulva. Mintha szólna: nincs enyészet, A siron tul is van élet I Nézzetek rá, égi arcza Halhatatlan példa arra, Hogy bár egykor sirba szállunk, Véget ér majd síri álmunk. A himes rét bársonyában, Rttgy és bimbó fakadásban, A mit látunk, nem lehet más, Mint jelképes föltámadás. Szelló kedves suttogása Bevegyü've méh-zsongásba, Szellem-ajkkal arról beszél, Hogy lelkünk mindörökre éli Harmat-könyes virágkehely, Mely bűvös illatot lehel : Napsugárral csókoltídzva, A lét kérdését megoldja Fú, fa, bokor ébredése Lelkünk dicső szép reménye, Jel, hogy sírunk súlyos zá,ra Kinyilik az Ur szavára. Oh boldog az, kit a tavasz ügy ért, mint szent s örök vigasz, Mert jöttén a fásult kebel Felhevül s uj életre kel! Erdey László. Tanuló kisasszonyok. — Tavaszi tárcza. — Diák korom emlékeit idézi fel a ti látásotok. Elnézem reggelenként, a mint könyvekkel >elt kézzel siettek a tudomány forrása felé, a hol szomjas lelketek mohón szívja magába nem a számtani tudomány vagy a konyhai vegytau prózai igazságait, hanem a „széptan" nem is lenne törvényhatósági bizottmányi tag, mert az ilyen megtisztelő megbízatást mindenki szivesen elvállalná. A jelentések azután — természetesen meghatározott terminusra — a vármegyéhez beérkezvén, esetleg rendkívüli közgyűlés elé terjesztetnének s a közgyűlésnek általános jelentésével a közoktatásügyi kormányhoz fölterjesztetnének. Ajánlom ez eszmét mind azoknak figyelmébe, kik népnevelésünk ügye iránt érdeklődéssel viseltetnek. Nevelésügyünk nagy fölpezsdülését eredményezné, ha népiskoláink évi vizsgáin a törvényhatóság, tehát a közönség kiküldöttei jelen lenuének. És — ha en.iek megvalósítása a nép iktatási törvény megfelelő módosítása vagy pótlása nélkül nem lenne keresztülvihető, érdemes munkát teljesítene Szabolcsvármegye közgyűlése, ha ily irányban a kezdeményező lépést a képviselőházhoz intézendő feliratban megtenné. Egy tanító. A méli. (Vége.) Szünet után. Elnöknő. Tisztelt hölgyeim! Mi miuduyájan anyák vagyunk (egy hang: rendre, rendre! Másik h:iug: mi hajadonok vagyunk.) S mint nők, igen jól tudjuk mibe kerül ezerekre menő gyermekeink és testvéreink föltartása és nevelése, mit az emberek tudni nem akarnak, kik agyon kiuozzák gyenge utódaikat a munkával s el vonják azon helytől ahol tanulnia, nevelődnie kellene az uj nemzedéknek. Testgyakorlásra sem időt sem tért nem adnak. Mi mindezt örömmel szolgáltatjuk ki, e mellett éjjet, napot egygyé teszünk, ugy dolgozunk kicsinyeinkért és testvéreinkért halálig. S éppen mivel miudig másért s uem maguukert dolgozuuk; a mi az embereknél megfejthetlen probléma: azért vagyuuk mi mindnyájan boldogok, azért nem juthat a mi országunkban véginségre egyetlen egy polgár sem. A keserű emberi élet számára is gyüjtjük a leg édesebb táp és gyógyszert, miáltal ők anyagi és szellemi előnyöket érnek el Mégis semmi pártfogás, semmi elismerés!! Nem hogy elismerés volna, sőt tudomásomra jutott, hogy vau ember, aki soknak áll felette, soknak vezérletét bízta reá a kába fátum; aki nagy garral hirdet ilyen Autikrisztusi eszmét: „mind akasztófára való az, aki elis mérésért teszi azt ami jó.* Tisztelt képviselótársnóim! A mi erkölcsi törvényünk azt rendeli, hogy mindenekkel jól tegyünk. De ha elterjed az a vétkes agy szülte tudomány, hogy aki elismerésre vágyik, az méltó a halálra, ha erénynek fog csúfoltatni a legrutabb bün, a hálátlanság: akkor óh hölgyeim érthető, hogy miért nem kellünk mi az embereknek. Nem kellünk azért, mert ők elhagyták Istent. Eltértek az őstermészet törvényeitől, utálják az egységet, mindannyian széthuzók, egoisták és szerfelett hiuk stb. Mi munkához vagyuuk szokva, melyet emberi alakunkban is szivesen teljesítettünk volt Zeüsz udvarában. S a tettben leljük fő gyöuyörüségüuket. Megsugtuk ezt hajdan Petőfinek is, ki aztán igy fejezte ki magát; Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.' Az emberek megimádják a semmitevés, az áluokság és fényűzés bálványát. Nem tetszik uékiek ha Istenhez hívjuk őket, szégyelnék, ha ezen eszmét: filozófia képesek volnának elleusulyozui ezzel: Theosophia. Csak szájjal hirdetik a szabadságot, valójában pedig követik a féktelenséget. Nincs az emberi kebelben szerelet öumaga iránt sem, hogy lehetne hát mi hozzánk? Hiszen, ha minket szeretne, magát is csak akkor szerethetné helyesen. De aki minket szeret, az szereti embertársait is aki pedig misztikus tételeit. Mert szó a mi szó, könnyebben hajoltok arra, hol szivetek talál táplálékot, mint a hová az agyvelő működése szükséges, ti felületes, kedves, csevegő, gúnyolódó kisasszonyok. Jól tudjátok ti azt, hogy titeket komolyan senki sem vesz. Nem hiszi senki, hogy az a könyvekbe szűrt halmaz tudomáuy, a mi inkább keztyüs kezeteket húzza lefelé, mint barna, fekete vagy szőke hajas fejecskéiteket, valóban öumaga miatt vouzaua benneteket. Senki sem hiszi el ti nektek, hogz mikor az egyenlet ismeret leu x-ét keresitek, ez a tudásnak önmagát kielégítő öröméből történik, nem pedig azért, mert a kíváncsiság ösztönöz az ismeretlen megfejtésére. A ti „kisasszouy" életetek csakugyan uem egyéb, mint az ismeretlennek kutatása. Azt a mélységes titkot, csak sejtelmekben létező x-et keresitek, a mit a természet a nő és férfi közzé helyezett megfejthetetlen talányképen. Ennek az ismeretlenuek kutatása közben talál kozuik mi ti véletek, egyébben utaink szétválnak, ámbár sokszor keresztezik egymást. A tanu'ő kisasszonyok első sorban impresszionisták Sokszor gyönyörködöm bennök, mikor sétáik közben megállanak egy egy kirakat előtt, a melynek üveggel takart belsejéből fiuom, aprólékos gonddal kidolgo zott csecsebecsék csalogatják a szeme'. Ókét nem a tárgyak értéke, vagy a gondos kidolgozásbau rejlő szel lem vonzza magához, hanem a külső csillogás. Igy vannak a könyvekkel is. Petőfinek Etelkához vagy Júliához irt dalai uyouiokat hagynak sziveikbeu. de nem e dalok összeségébeu rejlő eszménél fogva, hanem azért, mert nagyou is bele tudják képzelni magokat az Etelka vagy Júlia helyzetébe. Shakespeare is annak köszöni népszerűségét e tapasztalatlan, érzelmes, de szeretetre méltó „diák" kisasszonyok közt, mert ő irta a legérzelmesebb, legkápráztatóbb és színekben s külső hatásban leggazdagabb tragoediát. Ugy hiszem, nem kell mondanom, hogy Romeo és Juliára gondolok. embertársait igazán szereti, az Istenfélő. Ám az emberek Atheisták. Olvassátok csak a hírlapokat! Látni fogjátok, hogy a hatalom ép abban fitogtatja erejét, hogy az érdemet negligálja, Ember ember elleu agyarkodik. Szentségtelen kezekkel villogtatják egymás ellen a jog és igazság legszentebb fegyverét. Fölzaklatják egymás lelkiismeretét s ledöutik az egyetlen támpontot, melyen megállaniok lehetne. A helyett, hogy egymás javára munkálnának : egymás ellen törnek, a gyengébbeket elemésztik. Számkivetik maguk közül a boldogság egyedüli forrását, a szent szeretet. Megtevőnk amit tehettünk. Zeüsz látja lelkünket, hogy több ut és mód uem áll rendelkezésünkre. S mivel lehetetlen már az emberektől valami jót reménylenünk : éu egész terjedelmében elfogadásra ajánlom a határozati javaslatot. (Viharos éljenzés. Sokan az elnöknői emel vényhez mennek s kézszorítással üd\özlik.) Miuduyájan felkiáltanak: elfogadjuk! * * * Hirtelenséggel beborul az ég. Dermesztő é-zaki szél keletkezik. Mint valami földindulástól zug és alap jábau megrendül a gyülésterein. A mogyorófák csiugilingijeit (barkák) szerte hordja, porba temeti a vihar az elnökkel és ülnökökkel, álnokokkal együtt. Iszonyú egy ítélet. Ezer. meg ezer halál egy perez alatt, A bórának nyomain deres, zúzmarás szemöldökkel, vigyorogva jelen meg a visszatorlás sárgaszemű, sápadt szelleme Nemezis. Aztán roppant f'gyos egykedvűséggel igy szól: lám! eng„m hívni sem kell, mégÍ3 miudig ott vagyok, hol egy bajból százat lehet csiuálni. A bosszú művét én foganatosítom, én fejezem be is. Thémisz előttem semmi. S mialatt egy hildokló méhecske végig dúdolva a határozati javaslatot, jobblétre szenderült, Nemezis csak ennyit moudott: Nem érdemelnek az emberek keserű ségnél egyebet, örvendek, hogy bezárult előttük a méznek bőségs/arva, de éu tovább megyek. Elrabolom a kellemes tavaszt, mert ha az emberek sírnak éu akkor kaczagok. Mit sirsz Themisz? Lásd nekem virágos kedvem vau. 1893. márczius 1—ápril 30. örökre gyász emlékű idő marad a méhészet történetében. * * * Dideregve indultam hazafelé. Olykor-olykor kicsibe mult, hogy az orromra uem léptem. Kimondhatlan szomorúság vett erőt rajtam. De halga! Valami gólya kerepel? Uram bocsá . .. hiszen a fogam vaczog. Talán magam is megfagytam volna, ha egy mentő gondolat föl nem melegít. Eszembe jutott u. i., hogy a méhek kifeledték a számításukból azt, hogy én is jelen vagyok s tűi járhatok az eszükön. Arra meg épen uem is gondoltak, hogy a bűnt nyomban követheti a büntetés, a közjó elleni tervnél pedig nincs nagyobb bün, s hogy ők mind egy lábig a halál fiai lesznek, mielőtt közölhetnék országukkal a határozatot. (Szerencse, hogy telefont nem tartanak.) De feltéve, hogy valamely ujdondászati gyorsfirkász mindent hirül adhatott s méhhölgjeink a nevezetes határozathoz akarnák magukat tartani. Még ha maga Nemezis jönne is segítségökre, kifoghatunk rajtuk. De szükséges, hogy pontosan kövessék azon tanácsokat, melyeket egy élemedett korú aggszüzméh a saját tapasztalatából következőleg javasol: 1. Abczug indolenczia. „Ez az első és nagy paran csolat", a második hasonló ehez. 2. A gyenge családokat egynek, a legjobb s szebb anyájuuak kivételével, mindet meg kell anyátlanitani, másnap egyesíteni, hogy a viaszmoly és rablás ellen megmeutessenek. Ha a klasszikusok mind az érzelmi genret művelték volna, nieunyivel ismertebbek volnának ma napság! Egy szellemes fiatal iró, ki a mellett, hogy igen szép refleksziókkal bővelkedő verseket ir, kellemes csevegő is, találóan osztályozta a fiatal leányokat nevető és és siró leáuyokra. A nevetés és a sírás is az érzelemnek külső nyilvánulása s valóban ritkaság számba megy az a lány, kinek vauuak pillanatai, a mikor nem sir vagy nem mosolyog. De hát csak hadd mosolyogjanak, hadd sírjanak. Köuuyezzenek a Romeo megindító során s mosolyogjanak azon, a ki tánczra kéri őket — mikor a nyakkendője félrecsúszott. Mert ezeknek a leányoknak nagyon csekély ok elég a sírásra, nevetésre. Emlékezzüuk vissza arra az időre, mikor még mi is diákok és — önképző-köri tagok voltunk. Közülünk valaki, tegyük fel, belekontárkodott a Horatius mesterségébe s a hét minden napján „teremtett" egy 4 vagy 8 soros, tagokra osztott valamit amit „vers" névvel csúfolt meg, „Hozzá", „Neki", „Emlékkönyveebe", „Ha majd . . .", „Síromra szórj virágot", s mit tudom ón még micsoda czim alatt. Hogy, hogy nem, egy ilyen' vers szépen letisztázva egy tanuló kisasszonynak „Iro dalom történettan" czimü köuyvének a lapjai közzé került és az rajta tanulta meg a verstan szabályaiuak ismeretét. Hívebb csodálója talán Homérnak sincsen, pedig arról okos emberek mondják, hogy nagyon szép verseket irt, mint egy öuképzőköri poétának. S valljuk meg, hogy jól esett egykorou ez a bámulat ueküuk. Valljuk meg, hogy e rimek még ma is fülünkbe cseugenek, valalamint azok a rózsás ajkakról egykor régen hangzott kaczajok is. Még mostan is elővesszük asztalunk fiókjának rejtett és féltett kincseit, a sárguló papírokat, azokon a meg akult írást. Még most is rímbe mennek ki a sorok s nem tetszik avultnak előttünk az a sokszor használt refrain : „Szeress, szeretlek!" Előttünk áll a mosolygó arcz, könnyező szem, rezgő hang

, picziny ke

zecske és ró

zs

ás ajak, a mely e Folytatása a mellékleten