Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-07 / 19. szám

,.IN Y í It V I 1> É K-" sorozások alkalmával; hogy a muukaban nem kitartó hogy a drága hústól nyerhető erélyt, pálinkává! véli megszerez ii s szerzi is meg egy-egy pár órára? Hi ezen jelenségeket és azok okait ismerjük, a szomorú eredmények felett uinc, mit csodálkozni . . . De hát ha már országos pditikával nem foglalkozhatik a mai viszonyok között a megye, annyit csak tehetne, hogy az ily egészségügyi miseriákat figyelembe kellene vennie s illetékes helyen, feliratok által, az ipartörvény ide vonatkozó paragrafusainak módosítását sürgethetné! Hiszen ez is hazafias d<>lo,' talán; nemcsak a m tgas. meg a vasúti, meg a közigazgatási pditika!? . , . Valóban érdemes és méltó volna, hogy a mi nagy hirü megyei fő orvosu ik hazafias javallatait a vár megye nagyobb figyelemre m Itatná s közelebb a, jó ivóvíz és olcsóbb húshoz való juthatás módozatairól intézkednék. A A gazdasági egyesület akciója. Ismeretes dolog, hogy a felső-tiszavidéki gazdasági egyesület volt elnöke, Dessewffy Aurél gróf, kinek nevéhez és tevékenységéhez oly sok és nagy horderejű közgazdasági országos mozgalomnak fényes eredményei fűződnek, pár évvel ezelőtt leköszönt a mi gazdasági egyesületünk elnöki tisztségéről azért, mert az egyesület tagjai minden határon tul menő indolenciával viselkedtek az egyesület dolgai iránt. Az egyesületi gyűléseknek ebből az időből való jegyzőkönyvei őrzik ennek a szégyenletes közönyösségnek az emlékét, tanúskodván felőle, hogy nem egyszer-kétszer megtörtént, hogy egy-egy gyűlésen ott volt az elnök, aki nem sajnálta a fáradságot mindannyiszor leutazni Budapestről — a két alelnök (Nyíri János és Pscherer József), a titkár és ügyész hivatalból, de egy szál ember se a tagok közül. Dessewffy Aurél grófot nagyon elkeserítette — és méltán — ez az állapot. Köszönte hát a bizalmat s ott hagyta az elnökséget. Az egyesület tagjai rászolgáltak indolenciájukkal, hogy ezt a lemondást el kellett fogadniok s viselnie kellett az egyesületnek e körülmény egész szégyenét, azt a szégyent tudniillik, hogy Dessewffy Aurél gróf, az első gazda-tekintély az országban, vezére minden országos gazdasági mozgalmainknak s mint ilyen vezetője az országos gazdasági egyesületnek: ilyen ok miatt a mi gazdasági egyesületünk elnöki állásáról leköszönni volt kénytelen. Utána Pongrácz Jenő grófot választották meg a gazdasági egyesület elnökévé. Hogy ez a választás milyen szerencsés volt, az most már nyilvánvaló. Tanúságot tett mellette az egyesület keddi közgyűlése is, amelyet több mint ötven egyesületi tag részvételével tartottak meg, és bizonyítja az a tény, hogy a gazdasági egyesület dolgaival most már a közvélemény is foglalkozik, jelentvén ez azt, hogy ez az egyesület ismét élő organizmusává lett a mi közéletünknek, mely megérezte immár ez organizmus egészséges vérkeringésének lüktetéseit. Mi ennek a sikernek a magyarázata ? Az általános gazdasági viszonyok, a mező-gazdasági kultura rohamos fejlődése, a föld drágasága s ami ebből következik, a föld nagyobb jövedelmeztetésének és e nagyobb jövedelmezőség biztosításának szükségessége, és e szükségnek a köztudatban való mindinkább általános felismerése és megnyilatkozása: bizonyára nevezetes tényezői annak, hogy a gazda-közönség fölismeri ama nagy előnyöket, a melyeket egy életerős és egészséges szervezetű gazdasági egyesület nyújthat. Abban a rohamos haladásban, melyet a mező-gazdasági kultura produkál, okvetlenül elmarad különösen „A N YÍR VIDÉK TÁRCZÁJA." A szórakozottak. — Backer után. — — Ejnye, Pali mit mivelsz? kiáltott fel D >bótié felhevülve, a mint fiával a reggeli mellett ült. A szemüvegtartóra I — Oh Istenem, azt hittem, a szivarom! és megtörlé anyja szemüvegének tartóját, m?lyet épen kávéjába mártott. — Síi var!? Mióta szokás a szivart kávéba mártani ? — Nem az, — kétszersültet akartam mondani! — U^yan már mi ez, Pali; hiszen te mostanában roppantul szórakozott vagy, mire gondolsz folytouosan? Pali nem válaszolt, kalapját véve, elrohant. — Hová Pali? Isten veled! Miuden buc-u nélkül? Istenem, vájjon nem beteg ? Hja persze, a tanulás, a tanulis, a sok tanulás és a sok óraadás! — Pali több utczán keresztül sietett, mig végre egy elegáns külsejü ház előtt állott meg. Csengetett, a kaput kinyitották, s ő egy szőnyeggel borított lépcsőn haladt fel. Reudeseu ez utou ment estefelé, hogy Fekete kereskedő egyetlen fiának órákat adjon, ma kivételeseu már reggel érkezett oda, mint hogy a család kirándulást szándékozott tenni. — Bocsánatot kérek Dobó ur, — üdvöllé Feketéné, — nálunk még ki sincs takarítva, annyi dolga volt a cselédeknek; valóban nem tudora, hol taníthat? Irmi! kiáltá be a másik szobába, kitakarítottál már? Szeretetre méltó szőkehaju bakfis fejecske tűnt elő pirulva az ajtóhasadékon. — Igen anyácskám, csak egy pillanatig tessék még várakozni! Ha Dobó Pali arczát anya e pillanatban megnézi, mikor t. i. Pali Irmát megtekinté, ugy könnyen kitalálja fia szórakozottságának okát, g ha Feketéué ő nagysága hasonlóképen az ifjút megtekintette volna, azonnal férjéhez siet azon kéréssel, hogy fia számira más tani tót keressen De igy nem látta a veszélyt, s nyugodtam az úgynevezett közép-birtokos osztály, ha magara hagyatik, ha izolálja magát. S hogy ez az elmaradás mit jelent a saját maga kárán tanulva tudhatja már a magyar gazda s láthatja illusztrálva — hogy egy nevezetes példára hivatkozzunk — a birtok-változások ama statisztikájában, melynek adatai még mind e mai napig szaporodnak, következményeiként a jobbágyság megszüntetésének. illetőleg annak, hogy a magyar birtokos osztály, egy jelentős része a 48-diki törvények folytán természetszerűen megváltozott mezőgazdasági kezelési viszonyokat későn, nagyon későn ismerte föl. Ami ma előttünk, most élő és dolgozó generáció előtt van folyamatban mezőgazdasági viszonyaink alakulásaiban, az bizonyára nem nyújtja a változásnak olyan élesen színezett képét s ebből folyólag nem is mutogatja olyan kézzel fogható és szemmel látIi itó katasztrófák látványai által a végbemenő változások következményeit. Ebben a fejlődésben látszólag nincsenek ugrások, de azért ugyancsak lépnie kell a gazdának, ha elmaradni nem akar, ha — mint mondani szoktak — együtt akar haladni a korral. És — jó ezzel tisztában lenni — ez a mondás nem frázis, ez a korral való haladás nem hiuskodás, de a lét kérdése. Nem azt jelenti ez, hogy hiniet varrjunk czifraságnak, mely eltakarja a mi ázsiónkat, s civilizált országok ideplántált intézményeinek ragyogásában fényeskedjünk. Tegyen számítást a gazda, hogy (nem is szólva az igényeknek, szükségleteknek folytonos szaporodásáról, amely elől pedig lehetetlen az elzárkózás) mennyibe kerül ma — kezdve a legszegényebben, föl a százezer holdis úrig — az ő szükségleteinek a beszerzése. Vagy tessék végignézni a magyar állam háztartásának számadásait. A kiadások folytonos szaporodása daczára a néhány év előtti 4')—

r)0 milliónyi deficzit eltűnt, s a több kiadás fedezése, meg a deficit eltüntetése ú,

ry szólván egészen a fogyasztási adók eredményéből telik ki. Ennek a sok milliónak a földből kell megszületnie. Onnan kell kibányászni. Kényszeríteni kell. hogy többet, jobbat teremjen. Frázis-e hát, hogy: haladni kell a korral!? Dehogy frázis, dehogy hiúság: kényszerűség! Kenyér-kérdés ! • * * Térjünk vissza a thémára. A gazdasági egyesület elhatározta a keddi közgyűlésen, hogy gazdasági minta-telepet fog létesíteni. Lapunk két héttel ezelőtt megjelent, április 23-diki számában közöltük ennek a minta-telepnek — hogy ugy mondjuk — üzem-tervét s bizonyára nincs földbirtokos e vármegyében, ki ne üdvözölné örömmel ezt a vállalkozást. Mert ez a gazdasági kisérleti-telep, a gazdasági egyesület vezetése és felügyelete alatt, szem előtt tartva természetesen első sorban a mi specziális gazdasági viszonyainkat, sok hasznos és szemlélhető tanulságokat fog nyújtani a gazda-közönségnek a mező-gazdasági művelés különböző irányaiban, inert próbálhat és kísérleteket tehet a tudomány, a tapasztalat különböző vívmányaival (amit nem tehet meg a kis- és közép-birtokos) bemutatván és szolgálván a kész eredményekkel a gazda-közönségnek. A vállalkozás, a keddi közgyűlés határozata értelmében, egy alakítandó konzorcium által fog létesíttetni. S bizonyára nagyon kívánatos lenne — mert iz egész ügy életrevalósága attól függ — ha ebben a konzorciumban a gazdasági egyesület tagjai lehetőleg teljes számban résztvennének. A 30,000 forintra kontemplált alaptőke egyharmad része: 10,000 forint már az eddigi jegyzések által biztosítva van; a hálra levő 20,000 forint nem oly nagy összeg, hogy az ügy iránt való egy kis érdeklődés mellett azt az egyesület tagjai össze nem adhatnák, amit annál könnyebb megtenni, mert a keddi közgyűlés kimondotta, hogy a 30,000 forintnyi alap-tőkének 4

u/„-os kamatját biztosítja. Mi nagy reménységgel vagyunk a gazdasági egyesület életerős mozgékonysággal megindult tevékenysége iránt. engedé ót 12 éves tanítványával leánya szobájába menni. . Pali semmikép sem tudla, miképen fog a tanórához. Tanítványának dolgozatát kezébe vette ugyan, de e helyett az ingerlő pongyolában naiv zavarral a szobá bau munkálkodó Irmát uézegette. Ciak a mint ez kis ideig a szobán kivül időzött, nyerte vissza kissé nyugodtságát. Fekete ur Pali feladatává tette, hogy Károly fiát a fianczia nyelvtan titkaiba beavassa, miért is Károly lyal „Aimer" (szeretlek) összes változatait elmondatta. — Ennek gyengébben kell hangzani Károly, — uioiidá. — Nem igy kell ejteni „ehm," hanem .ááhem". „Jé taime* szólt sajátságos gyengéd hangsúlyozással oiy hangon, hogy Irma, ki az előszobában volt, ezt meg hallhatta, s kezét hangosan dobogó szivére szorítva, az asztal felé hajolt. — Mi van a másik szobában, kérdé Pal — egy c-ak megtámasztott ajtóra mutatva. — Ott alszik nővérem ! Ah, mily hatással voltak reá e szavak! Hi csak egyszer, egyetlen egyszer vehetne azon szeuté'ybe egy pillantást. — R;gozza Károly „aimert* minden időben, de hangosau és.értelmesen, elejétől végig ! Pali hosszú léptekkel járt fel le a szobában egyik ajtótól a másikig, s látszólag figyelmesan hallgatta tauit váuyának ragozását, noha, bármennyi hibát is ej'ett az, nem intette meg. Valahányszor csak Pali a betámasztott ajtóhoz ért, kinyújtott ujjával mintegy akaratlauul meglökte az ajtót, ugy hogy az egészen kinyílt. Aggodalmasan tekintett körül, mintha egy rettenetes büntettet lenne szándéka véghezvinni, de Károly szemei nem érhették be és ő lassan remegve közeledett a vetetlen ágyhoz. Mint fölhevült vére a fehér, puha párnák megpillantásakor! Valami érzés erővel lefelé huza, arczát egy pilla natra a dagadó ágynemű közé tartá, a mely talán egy órával azelőtt a szelid Irmát takarta be, a kire noha az sokkal kisebb volt, mint a már régen felserdült Pali, Pongrácz Jenő gróf, az egyesület elnöke, nem csak társadalmi állásánál fogva, nem csak azért, mert tanult és tapasztalt gazda: hivatott vezetője az egyesületnek és fő tényezője uj életre ébredt tevékenységének; de egyéb egyéni tulajdonságai szerint is, itt élve közöttünk, s mint aki nem csak akar, de tud is érintkezni az emberekkel s általános tiszteletnek, sőt szeretetnek tárgya: bizonyára rövid idő alatt el fogja érni, hogy vármegyénk gazdaközönsége és különösen a közép-birtokos osztály mind inkább szaporodó számmal és mértékben fog érdeklődni a gazdasági egyesület dolgai iránt, s be fog lépni az egyesület kötelékébe — nem hazafiságból, áldozatot hozva, de fölismervén, hogy érdemes, szükséges e nagy hivatású egyesület tagjául iennie. A f.-tv. gazdasági egyesület közgyűlése. E hó 2 dikán, kedden tartotta meg a felső-tiszavidéki gazdasági egyesület ez évi rendes közgyű'ését. a vármegyeházán, Pongrácz Jenő gróf elnöklete alatt. A köz gyűlés iráut igeu szép érdeklődés mutatkozott, ameuyuyiben mintegy 50 eu vettek részt azon az egyesület tagjai közül Az elnök megnyitó beszéde után Louis Fedor itkár olvasta föl a következő elnöki évi-jelentést : Mélyen tisztelt közgyűlés! A midőn egyletünk mult évi működéséről ezennel rövideu jelentést akarok tenni, elsó sorban örömmel ifell constatálnunk, hogy ámbár tevékenységünk sokszor :iem oly világra szóló, hogy ennek minden egyes moz/.anitáröl minden tag azonnal értesülne, mert saját lapunk nincs, a helybeli lapokban való közzététel pedig uem vezet czélra; egyesületi életünk a mult évben a megelőző évekhez képest határozottan hatalmas lendü etet vett. Hogy ez ügy van, bizonyítja leginkább azon körülmény. hogy a titkári hivatalba befolyt ós onnan kiadott ü.!ydaribok száma, mily ezelőtt évente a 300 at ritkán rte el, a mult évben 919-re rúgott, továbbá, hogy sokkal öbben kérték felvételüket az egyesületi tagok sorába; mind a kettő jele annak, hogy érdeklődés mindinkább felébred ós hogy megyénk gazdaközönsége egyesületünket mindinkább számottevő faktornak kezdi tekinteni negyei gazdasági életünkbe'.. Araennyiben az alapköve •niuden tevékenységnek szorgalom és szakértelem mellett a vagyoni állás, jelentésemet azzal kezdem meg, hogy vagyoni állásunkra nézve örömmel jelentem, miszerint liczára anuak, hogy a mult évben budgettünk erősen •tt igénybe véve, vagyonuuk, az 1891. és 1892-ik évi árszámadást összehasonlítva, 679 frt 6 krral gyarapobtt, mivel 1891. deczember 31 ón 29913 frt 28 krt, 1892 ik év végén pedig 30592 frt 45 krt tett ki. A zárzára idás ré-zleteibe itt uem bocsátkozom, lévén azok i pénztár ós számvizsgáló-bizottság épen most felolvaott jelentéséből világosan kivehetők. Az egyesületi tagok /.ima a mult év folyamán 357-ről 370 re szaporodott, záraadásba véve már. hogy egy kilépett, kettő végleg íröltetett ős egy meghait. Nem mulaszthatom el e hevén fájdalmamnak kifejeiést adni egyike legburgóbb igjainknak, méltós. Kállay J-nő cs. és kir. kamarás simulta felől. Legfontosabb akcióukat képezte a mult évben a már régóta tervezett aratógép-verseny rendezése az orsz. uagyar gazd. egyesülettel karöltve. A mindinkább érezletóvó váló munkáshiány előidézve elsó sorban a felvidéken évről-évre fokozódó kivándorlás által, mely hozzánk aratásra lejönni siokott tót munkásaink sorait már nagyon is megritkította, kívánatossá és indokolttá tette izon lépési, melyet gazdasági egyesületünk ezen valódi ;alamitás paralysálása érdekében tett. a midőn egy nagyizabásu nemzetközi aratógép verseny rendezése által gyrészt gazdáinknak akart alkalmat nyújtani arra, hogy győződjenek meg in praxi, van-e már oly gép, oly arató Vs kivált kévekötő-aratógép, mely speciális viszonyainknak negfelel, mely tehát használható, mert a különféle gyá rosok által szétküldött czifrábbuál-czifrább árjegyzékek mint felsőbb lényre tekintett, s kiről ébren és álmában ábrándozott! A kellemes illat, mely a hullámos hófehér párnákról özöulött, csaknem elszódité ót, de mégis magához tért, mert könnyen jöhetett volua valaki. Mielőtt a szobát újra elhagyta, még egyszer körül tekintett benne, mintha örökre lelkébe akarná vésni e pillanatot. A kis éji asztalon egy kis fehér tárgy feküdt, Pdi elvette és ajkaihoz szoritá, de ugyanazou pillanatbin hallott valakit a szoba ajtajához közeledni, mialatt Károly éppen „J'aimerais" hajlitásáig érte. Ta Hitványához sietett, de zavarában magánál tar totta a levett tárgyat, éppen a kezében, s midőn látta, hogy Feketéné belép, hirtelen hátrakapta kezét. — Dibó ur! — mondá az urnő, nem rövidíthetnénk meg valamivel ina a tanórát! Férjem már kocsira szállt és Károlynak meg át is kell öltöznie! — Kérem szívesen, feleié Pali, s a szék felé tar'ott, a melyen kalapja volt. — Ajánlom magam nagysád! Az öltözőben Fekete úrral találkozott, kit is barátságosan üdvözölt. A mint azonban kalapját leemelte^ kiesett a kérdéses tárgy, a sikkes kis főkötő a kalapból' Pali megmerevült a rémülettől, szemeire mintegy fátyol húzódott, gondolatai csak ugy keringtek, vére forr', ott, hagyá Fekete urat s elrohant. A kereskedő ur felvevé a főkötőt, csudálkozva rázta fejét. Fent családja volt nagy feliudulásban. Irma nem találta arany karpereczét akár csak a „föld nyelte volna el." — De hát hová tetted? — 0 t volt éji asztalomon, mikor még felkeltem. — Ki takarította hálószobádat? — A cseléd csak most veti az ágyat! — Csak keresse szorgosan, a karpereeznek elő kell kerülnie. Éppen ekkor jö't be a cseléd, hírül adva, hogy sehogy sem találta meg. — De önnek főkötője is hiányzik, Irma kisaszszony. Folytatása, a mellékleten