Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
XIII. évfolyam. 52. szaru. Nyíregyháza, 1892. dec. VXXXXXXX> VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS ÍM APJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. TB® Előfizetési feltételek: T postán vagy helyben házhoz hordva • Flfévre vr e; ; ; ; ; ; ; ; ; t íotia L Negyed évre j " A községi jegyző és tanító uraknak' egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzele, megrendelései:, s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérineutetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak vililgos kívánatra s az illető költségére Küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor sqyiMr Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten, Haasensteln ós Vogler " odi lj áb a" Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Coinp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 7 2974 . K. V 1892. ~ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom annak sürgős közhírré tételére, hon a magyarországi herczegprimási alapítványból származó 8 tátott ÜV1 S6?ély elnyerése C 2éljából pályázat nyitPályázók csakis őrmester, tűzmester és ennél kisebb rangfokozatú katonák árvái lehetnek. A szegénységi és orvosi bizonyitványnyal ellátott kérvények a cs. és kir. 65-ik sz. hadkiegészítő kerületi parancsnoksághoz 1-93-ik évi január hó 1-éig beteriesztendők. Nyíregyháza, 1892. deczember 22. Miklós László, alispán. 12621. K. ~ 1892 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 94057/92. szám alatt körrendeletének másolatát alkalmazkodó tudomásul vétel végett s a legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1892. deczember 13. Miklós László, alispán. (Másolat ) M. kir. belügyminiszter 94057/VI.-11. szám. Kórrendelet, valamennyi törvényhatóságnak A cs. és kir. közös belügyminisztertől nyert értesülés szerint a német birodalmi kormány Ausztria-Magyarország és Oroszországból jövő kirándulóknak Hamburgon át való szállítását. tekintettel a kelet felől még mindig fenyegető cliolera veszélyre, eltiltotta, minélfogva a hamburgi, hajózási, utazási és elszállásolási vállalatok utasítva vannak, hogy osztrák-magyar és orosz fedelközi utasokat további rendelkezésig ne szállítsanak, illetve oly utasokat ügynökeik által Hamburgba ne küldessenek. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen közleményt hatósága területén kellően tétesse közzé. Budapesten, 1892. deczember hó 2-án. A miniszter meghagyásából: Jekelfalussy, miniszteri tanácsos. r, \ NYÍRVIDEK TA RCZÁJ A/ Karácsonyi kép. Nádas fed'-lü liázac-ka földes szobajában, a városi irn k laká-ái, rozoga asztalkáu áll a karácsonyfa.. E.vjy fé ig törött virág cserépbe vau erősítve; alig két láb magas fenyőgally egész. Itt-ott libeg lobog ágain még a mult karácsonyról visszamaradt, félig elégett egy-egy viasz gyertyácska, c-illog ágain egy pár aranyos dió, megszakadt aranypapír láncz, a mi ezen kivül rajta uj. az mind ö sze három darab szentjinos kenyér, egynéhány p pirba göngyölt kov-t cukorka, mely alig került két-három krajezárba A virág cserép alján egy kis c omó szárított zöld mohán, szegényes pólyába takart, bábocslta uyug-zik. Iá bainál egy tarki boc/.ika enni látszik a mohábó!. Ennyi az egész. A rozoga asztalka előtt szalmaüléssel bevont magas gyermekszékijen ül egy n-gy éves szókefürtü leánygyermek A k. dves teremtés üjy mosolyog, tijy öiü 1, tap-ol kövér kis kezeivel, annak a n-hány ara iyos d ó iák, a pólyás babác áu tk, a libegő lobogó gyerty, feuynek, a tarka boczikának. Ez f is, amazt is, az e^ész kevés mindent egyszerre Méretné ölé'be venni. Annyit fecseg, auny t kérdez édes at'yjttól ki az asztalra támasztja karját, h.lvány arczát kezébe 'temeti, s gyerinekéuek kérdeseire nehéz sóhajokkal. könnyeivel felélOh ' nem ilyen karácsony estéje volt az elmúlt évbeu, midő « nejét átölelve, édes gyönyörrel szemlélték a kari c oc \ f inak örvendező kic-ikét Eszébe juottak a boldog órák, magi elé idézte képzeletében a/okat a szép képeket, melyek szegény^écUkbHB is Olyan kedvesek, meghatók voltak. Az elmúlt karir-onyt együtt töltötték hárman, ma egyedül vau gyermekével, elhagyottan, betegen, -estben és lélekben 9ST Mai számunkhoz egy iv Aű voc in . Sajátságos d ilgok történtek a vége felé közeledő 1892 évben. É demes róluk megemlékezni most, midőn néhány nap múlva archívumba, a történelem anyagai közzé kerül. Egy hazug társadalmi rend, egy alapjibiu beteg közélet symptomáit tü iteti fel ez az esztendő. Miuden hibáival, temérdek bjtlásaival, s nem kevesebb tévedéseivel. A közerkölcsök hanyatlásának természetszerű eredményeként tekinthetők ezek a jelenségek, s ép.n azért látásuk, szemlélhetésük nem a legkedvezőbb véleményre hangol azon társadalom iránt, melyben oly uagy mennyiségben gyakorta fordulnak elő. Az u óbbi időben igen felkapott szó, s kedvencz beszédauyaggá lett a „demagóg a." Nyilvánvaló cellát, — Ii». p Idabeszédek pythiai érteim'bői vett sim:liakkal nem is támogatjuk a levezetni kívánt konklusiokot,— hogy közéletünkben megvan, léttel, de sőt jelentekt-ny positióval bir ez a Hymera, m;ly mindenre alkalmas, csak nem arra, hogy a fennálló társadalmi rend állandó biztosítéka legyen. Honnan veszi kezd tét, miből táplálkozik, mitől nőtt oly nagygyá, hogy imhe'.uap felteui kell tőle a máskülönben sem önzetlen társadalmunkat? arra bizony nehezen lehet megfelelni DJ egy futó tekintet a közel mull napok eseményeinek történetébe, s a kulisszi titokba, meggyőz arról, hogy ez a veszedelmes baj tényleg létezik, s már is sokkal erősebb, hogysem azt egy eg szséges társadalom megtudná tűrni kebelében. Nyíregyháza város társadalma nem csak megtűri, de okunk van anuak h.itározott kijelentésére, hogy dédelgeti, félti és becíézi, mint valami kegyenc: szülőttét É ezzel kettőt árul el. Vagy érzi tehetetenségét a demagógiival szemben, s ez még semmiesetre sem jelenti — hála isteutiek — a d:magógógia ledönthetlen erejet, vagy pedig tntg.i is liamegtörve. A soivasztó betegség mir évek óta gyö ri, kiuozza ő', köiiyörüle et uem ismerve A hitves, gyermekének anyji, kinek kötelességében állana felette őrködni, a kedves gyermekről gondolkodni, elhagyta őt. Megunta a mindennapi nélkülözést, a szegénységet, és mert szép, talán biu is volt, élűi kiváut: idehagyta őket pár uap előtt . . . búcsúszó uélkül. Pedig újy szerették egymást, annyi szép emlék kötö te ös-ze sziveiket és mégis . . . A kedves gyermek belefiradt örömeibe s elálmosodott. Szókefürtü fejec-kéje mindinkább jobban jobban bólintgatott, végre aztán lágy koppanással az asztalkára billent. A koppanásra felébredt merengéséből az édes apai előbb keblére ölelte kic ikéjét, az áu ágyr.cskájába fektette. A't mondják, — de éu is azt hiszem — hogy aki «z édes anyai sziv melegét, szeretetét nem érezte, annak a földi életben nem volt. boldog óráji. A/, a mély, soha ki nem apadó szeretet, az az odaadó gondoskodás, féltékeny aggod iIo n, az a kitnoudh itatlau drága forró órze lem, mely az édes anyai -zivbe.i lakik, az t titokszerü fen ség, melylyei uMinkat kiséri még késő korunkban is. tni idaddig a ini'uk, tűig az édes auyai sziv dobog Egyedül ez az, nnii változatlan, ezt nem m >m el az idő, a vihír, nem töri meg a s-.ors csipá-a V -lünk v.m ínég akkor is, ha az a szerető sziv már nem dobog, ha elpoihadt. É:i legalább még most i< érzem visszasugárzó feuyében, az emlékben melegségét és érzik azt sokan, sokan ... kik nek ajkára az édes anyai csók tap idt, akik szeretve tisztelik, s tisztelték a jó szüléket. A/, édes anyai szeretetet nem lehet szivünkből, elménkből kitörülni. Az a forró szerete', mely osztatlanul a miénk volt az életben, feljtr hozzánk a hideg h unvak alól is, kiséri uMiukaf, vezérli tetteinket, őrködik felettünk mindaddig, mig a mi szivünk is ki nem liiil Az a uagy szeretet, mely mindig körü'ö tüuk vándorolt, mely melléklet és a „Magyar Hírlap" e'öfizctési sonlit hozzá, azzal a különbséggel, hogy más eszközökkel ugyanarra a czélra törekszik, t. i. épen nem önzetlenül hatalmába keríteni a társadalom, s ennek formába öntött alakzatát, a közügy vezetését. Első e.etbeu méltán illethető a gyávaság vádjával, második esetben pedig ép annyira megvetendő és megsemmisítendő, mint állítólagos rivalisa, a demagógia. D beszéljenek a tények egyéni kritikánk nélkül. A f. év elején megejtett országgyűlési képviselő választáson ket pírt állott szemben egymíssal ki egyik pírt — anélkül, hogy a jelöltek egyéniségét legkevésbbé is bele akarnánk hozni — per excellence az alsó néposztályb31 került ki. Értelem, józan megfontolás és ezekre való hajlam híján terelve lett az egyik, igazi érdem, kiemelkedő tehetség, önkénytelenül vonzó ereje által vez tve, beuső szükség sugallatát követte a másik. Köztudomásu kimenetele lett a küzdelemnek. S ettől fogva miutlu egy uj társadalmi tényező akart volna közdolgaiukban érvényesülni mindenütt, fő jellemvonás-al, hogy sem akarni,sem tudni nem óh ij totta a jó utat. E es ellentét támadt a város társadalmában, mely csak rombolni bírt erővel és megakadályozni egy egészséges, nagyon r 'g óhijtott közszellem kifejlődését. I^az ugyan ( hogy a baj keletkezése rég mult időkbe vezethető vissza, de ily széttagolva s a tagolt részeknek kirívó ellentéte még nem jelentkezett sohasem. Annak az elemnek, amely intelligentiája, képességei folytán praedestinálva van minden helyes alapokon nyugvó társ id .lomban a vezérszerepre, nagyon roszszul esett ez a nem várt legyőzetés. Bítran azt lehet remélni, hogy c>upín a kedvező p :llanitra vár, midőu teljes erővel visszaadja a tromfot, sőt keletkezésében megsemmisíteni fog igyekezni oly irányú törekvést, mely czéljai elérésében gátu' szolgálhat. Nem ez tőrtént! Pedig ott v in a pinasz a tiszte,séges érzelműek ajkán, hogy lehetetlen a köz-ohi sem bírt kifáradni, c-ak akkor tér örök pihenésre. Á'dott legyeu érte az Úrnak szeut neve! De vissza kell térnünk karácsonyi képüukhöz. A szegény városi irnok — kit alig pár uapja hagyott el a hitvese — az elálmosodott gyermeket ágyacskájába fektette, a kedves gyermek kérdéseire: „hol vaa mamácska?" „ki takarja be duduskáját, mikor a papa olyan beteg, a feje forró,' tagolva felel: „aludj szépen ón édes miudenem! haza jön mamácskád nem sokára, sok a dolga, uem szomorkodik már jó atyád, nem is fáj a feje, csak el vau fáradva, szeret, nagyon szeret téged, mert jó vagy . . aztán, hogy elszendeívd tt a kis ár tatlau lélek, ő maga is lehajtja fejét a kis ágyacska szé lére, s a forró láz'ól kimerülten mély álomba merül. A kicsike félálomban van, a vékony takaró alól kidugja lábait, s hogy a.hideg szobai levegót megérezte, elhaló hangon rebegi „anyácskám! édes jó anyácskám! takarj be . . . duduska tázik . . hideg van.* A be nem reteszelt ajtó lassan feluyilik s nyílásában egy nő alakja tűnik elő. Egy ideig némán áll, majd széjjel néz, a karácsonyfa gyertyácskáiuak halovány fényénél meglá'ja az ágy szé lénél összeroskadt alakot, hallj i a didergő gyermek hivó hsngját, s egész valójában megrendül. Többé se nem lát, se nem h dl, haugos zokogással szereteteihez roh*n ; könnyek között betakarja lágyan, szeretetteljesen a kicsikét, felemeli a hideg földről fájdalomtól, betegségtől elgyötört fírfit, odavonszolja egy kö-tel álló székhez, bele ülteti, s aki ellen oly sokat vétkezett, átkarolja annak lábait mind a két kezével ós csak annyit rebeg: ,ir galom! büuös vagyok, de nem becs . . A feleszmélt férfi megtért hitvese ajkán elzárja reszkető kezével a végszavakat, aztáu megsimogatja selyem haját, térdepléséből felkelni készteti és odavezeti a kis ágyacskáboz. A mindig zokogó anya szavaira felébred a gyermek. Örömteljes sikoltással átöleli a hozzá lehajló édes anyát, felhívása va t csatolva. "W
