Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
„N V 1 K D É K.' r .em; • .Llonftl működni, mert ott uem az ro-zakurat érvényesül, mely nem azért tagadja me,' köxrehatasít i«i> ! sajht módszerét tartja jobbnak ödvösrtbnek, de mert okvetlen a demig'tíu uralmit óhijtja KPIC/él kí r. n, egyéui érdekből Az utóbbi időbei felmerült események a/, ellenkezőre tanítottak rne: T írsadihuu ik ö lálló. ki magasló es teki&lf*» '»*)•» "emli-gjr megvetéssel fordultak íVm el "ine; a veszedelmei elemnek primipiln->aitól, de nyílt i-lét adtak a.mak hogy számottevő tényezókn-k elismerik Akaratukat o cvetlen teljesiteodőknek is teljesíthetőnek találtak Felruházták tekintéllyel s őrizkedtek attól, hogy a demagógia hiúságát legcsekélyebb mertékben is megsértsék. Súlyt helyeztek meg a baratságára is. s közeledtek önmaguk is hozzá t z már ny a vasága, u^yefogyottsága a társadalomnak ! Ki mi indokolja ezt a tarsadaliui gyávaságot ? Talán a közerdek? a demagógiában felfedezett erkölcsi snly ? vagy talan azon körülmény, hogy az autonomikns jogok gyakorlásttban az intellligeus osztály indolentiájanak szomorú eredményeként jelenteken} pOiiliója vall? bármelyik is a valódi ok. alapjában hibás, felreismert s következtneuyeibeii nagy érdekek veszedelmét rejti magában. Mert hiszen a demagógia dóntá befolyásává! annyiszor bebizonyila mar, hogy egyenes karára van a közérdeknek. Aztán maga a fogalom határozottan kizarja a/ erkölcsi tekintély lehetőségét, s ha vau, az természetellenes A harmadik indok pedig az intelligens oszt ál) megbccsáthatlan bűne. A legnagyobb bűne pedig, hogy ezt nem vette és/re. illetőleg nem akarta eszre venui Habár itt egy énen nem hízelgő alternatívát is fel lehetne állítani. A végeredmény pedig az, hogy a közéletben való tevékeny részvételtől elriasztják az arra hivatottakat. (iúii) nyal illettetik a legszebb alkotmányos jogok gyakorlását, nevetségessé teszik e jogokat, az önérzetet pedig egyenesen kirekesztik körükből. Egyelőre elég eredmény. Hanem azért jónak látják kikönyörögni a demagógia pártfogását. Magyar isteni-tisztelet. A nyíregyházai ág. ev. egyház hivet közgyűlésre gyűlvén össze a mult vasárnap teinploinukbau. tehetetlenné tettek egy indítványt. Egy igeu nagyon óvatos, sok körültekintéssel, meggondoltsággal, szerénységgel készült jnvaslatot. Hogy: húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor, másoJik napján ez ünnepeknek magyarul prédikáljanak! Hogy: két uapia közül a hétuek kétszer: szerdán is szombaton magyar uvelveu legyen az isteni-tisztelet kiszolgáltatva ! Hogy: a konfirmációra való előkészítés magyar oyelven történjen! Bizonyára nem lehet chauviuismussal. ető-zakos kod ássál vádolni az egjház elöljáróságát, ezért az inditrányért. Mert, amilyen nagy a tni megdöbbeuésüuk, olyan gazán á i.ulhat es bámulhat — tudomást véve e szomorü lelyzelrol — az egösz magyar közvélemény, hogy a nind a két karjával, oda tapid hozzá egészen, s p.czi iiros szajacskájával szivui kezdi a sokáig uézkülözött ajtakról azt az edes mézet, mely csak a/, edes anyák ajkán erem, t> a melyhez hasonló edesseg nincien a föld keekségen. Minek rajzoljam tovább a képet! Karácsony elseje vau. A szegeuy városi irnok iakáába az este leszállott a béke, a szeretet angyala, s a >oldogság uapja a kis nédfedelü házacskábau ismét fel riradt. * * « A karácsony mindeukiuek hoz örömöt, ajándékot, iliudeuki örül e napon, az egé-z ke-ieszténi világ szívből, élekből imádkozik, mert e napou -zuletett a Jézus! a íinek ajkáról a szeretet hangzott, a kinek tetteiben sze etet uyi vámiU, aki e nngy szeretetben meghalt érettüuk i kereaitfAu . . , bűneink bocsánatára l)icsó»eg as Üruakl a magasban es itt a földön nindOrökke. Cwains. Karácsony estijén. — Jelenei egy tUul hásu pir éietétil. — VUma: (ujulánk, eleven b.irua asszouyka, hollófe ;ete h-jjal, uagy k-rek gazella szemekkel, szorgalmasan Itöget egy ke/.i muukán, minden pereiben nyugtalau illautá'okat vetve a fali óra felé, mely ',4 órá muat.) l>teukém, mar f^.négyre, azonnal iárnpát kell nyuj aui. Milyen rövidek is most a uapok (sóhijt) és mégts lilyeu hosszúak! Alig tudom -ok-zor a hivialos érák éget bevárni, min Friczi hizi kerül. O yiu unalmas is ?y egyedül lenni. Naponta hat óráig nem látju'% egv lást. Bizony hi en rajtam állana, olyan törvényt hozék be, hogy a házas hivatalnokok odihazi M élvegez etik munkájokat. Milyeu jó is leune, ha Friczi idehaxi olgozhatna! fin leülnék szembe vele az asztal melló s csendesen nézném, hogy bontogatja ki a vistag po os aktacsomókat — hiszeu az aktacsomók mi d porostatisztika adatai és a valóság szeriut is tiszta magyar Szabolc-vármegye szekvárosábau : Nyiregyhá/áu. ilyeu doigok történnek. Hiszen ez a megbukott lu.litvány, amilyen szerény és ldl«ágo*an engedékeny a magyar nemzeti állam igényeinek szeiupiutjiból, még. ha na«y lelkesedéssel és egyhangúig elfogadtatott vo.ua is, mai az anai. üogy e varosuaK a magyar nyelv ha-auk ata tekintetében való viszonyai ilyen indítvány elóterje-xté*óre alkaimat adtak, mert szükség volt rá: legalább i- fi gyelmeztóül s Z Olgalhat és intő jelül, hogy mérsékeljük hitünket és reinéuysé-Onket az í.azi magyar nemzeti állam eljövetele iránt, s hogy ne tartsuk harmadreudú k r lésnek, sal angnak és czifraság nak a magyar nemzeti érzés aprólékosnak látszó megnyilatkozásait is, s hogy legalább mi magunk ne nevessük ki és ne bélyegezzük meg a chauvinismus vádjával, ha ahol a magyar uemzeti lölfogásnak valamely bár milyen jelentéktelennek ütszó kiváuságával találkozunk. UJ hát nem erről vau szó. Nem egy indítványról, hauein arról, hogy ilyen indítványt le kellett venni a napirendről. És ez igazáu megdöbbentő! E/.redeves fennállásáuak megünueplésére készülő Magyarországon, a tiszta magyar S'.ibolcsváriuegye székváro áuak polgárai ne u csak, hogy kérdés tárgyává teszik, hogy milyen uyelvon imádják az Istent, hinem kimondjál;, hogy nem magyarul! Kimondják, hogy magyarul egyáltalában >iem.' llanem tótul! Megengedik. hogy az „urak* az ő templomukban heteukiot egyszer — vasárnap — magyar prédikációt hallhassanak, de ők nem kérnek belőle s tiltakoznak ellene, még pedig szenvedélyesen. És hogy ez így történt Nyíregyházán, nincs annak semmiféle nemzetiségi politikai háttere. Ilyeu tendenciák uem férkőzhetnek be a mi népüuk közé. Mert — bármennyire hangoztatták is a vasárnapi gyászos közgyűlésen a javaslat ellenzőinek szó szólói ezt az anyanyelvhez való ragaszkodást, s bár a látszat szerint az anyanyelv szeretetének ez az ösztönszerű védelme eredményezte a javaslat levételét: az igazi, a valódi ok, mely e szörnyű kudarezot megmagyarázza, egészen más természetű. Rámutatunk újólag — mint már annyiszor tettük — városuuk közéletének egy betegségére, melynek diagnózisára ez a szomorú eredmény azokat is kell hogy rávezesse, akik nem hittek idáig létezésében. Tiszteletre méltó konservativismus köpenyegébe burkolózva, taláu öntudatlanul s önmagokat megcsalva, tulajdonképen „az urak hunc/.utsága,' „a kaputos einbe rek* uralkodása elleu küzdött és győzött a tömeg. Az a tömeg, melyet a legutóbbi képviselő-választásnál az osztályharezuik ugyan e jelszavai alatt szerveztek. Igazunk volt bizonyára s jól láttuuk, midőn erre a veszedelemre fölhívtuk a közfigyelmet. Azt mondtuk akkor, hogy „megdöbbentő" ez a jelenség. S ime itt az első gyümölcs! A nyíregyházai ág. ev. egyház hívei egy inkább túlságosan óvatos, mint merész s a magyar nyelv jogainak szerény igéuyeivel föllépő indítványt lehetetlenné tettek, tizenkiieuezedik évében a teljesen magyarrá tett népneve lésnek, akkor, amidőn az iskola már megtette a maga sak és vastagok — néZ'iém, hogy szedi tánezba ma^as fehér homlokát, hogy húzza ösze szamödjeif; nem szólnék egy szót se. megállauám. Meg én. Nem háborgatnám. Hiszen emlékszem, a papa is hogy haragudott, ha a mama olyankor talált valamit kérdezui tőle, mikor dolgozott. Milyen jó is volt a mamának, az ó férje ügyvéd volt. Otthon dolgozhatott. S'.egéuy Fric.i meg al biró, ueki a hivalbau kell ülnié. DJ azért még se cse rélnék a mamával. Nem éu. Igazáu uem. Ha jól meggondolom, inilyeu tnás egy biró, miut egy ügyvéd! Nem járnak aunyiau a szobájába, uem tapossák, nem sározzák össze a padlót B zony szegéuy pipáuak hányszor kell szellőztetni az nodáját, kivált igy telen, tnikor azok a vastag szűrök meg bolyhos gubák a befűtött szobában olyan kiállhata'lan nehéz illatot hagyuak hátra! Juj. meg goudolui se sz?retuék reá, mi lenne, ha Friczíhez auuyiau járktluánik! Hi-Z'u m^g igy is észre veszem rajta, mikor v.iu „kisebb pjlgári 4 uipja (Mosolyig) Tes-ek! Látszik h)gy tt^yvél leánya, aijirásbirö felesége vagyj'a. M . is mjuij.a F.,c;iuo», nj,;y újévtől kezdve ej;eszeu kü!öu napikat osszon be a .kisebb pjlgáriakuak*. Teszem a// hétfőt, szer.lá'. p-iuteket és ilyenkor a ruhájit hizajővet cserélje ki, addig ue is merjen bejönni a szobába Ki uem állhatom a „kisebb polgári* szagot! (Az óra négyet üt ) Vilma: (összerezzen) Jí szusom! Négy óra! Friczi a'.ountl itthon le-z É- éj meg sjn vagyok készen. Hogy is maradhattam ennyire el. AÍ a Fr.czi az oka mindennek. Miniig itthjiu ül Ebéi után is iii^tulom elzavarni htzulró. V-m tulok tó e do gozul Mint ha neki ue n volua elég d jlga a hivr.aiábin. Itt az év vége, htlo nn hagyj i gyúlni a sok restaueziát, paiig miudig att hi jt04.itji, esy darabnak uem szibid rairalui a j iv i esztendőre Mag akarj 1 mutatni, hogy házis ember korábtn is csak oly pnitos, szorgalmas hivataluoc lesz, miut nőtlen korábm vol< Mjrt hojy pontos hivata'nok volt mindig, aL már bizonyos. Aíért is haladt olyan kötelességét, mikor már immáron családot alapitó generációkat nevelt föl magyarnak, s amikor az istení-tisz telet nyelvének fokozatos magyarrá tétele a megmagya ro<odása természetes eredménye és követelménye. A magyar Géuiusz méltán öl het gyászt magára a magyar nyelv e szörnyű és váratlan kudarcza fölött; 3 u 7ui — bár gyengült is hitünk, bizodalmunk a magyar uemzeti közmivelőJés beolvasztó erejébeu — látjuk és tudjuk, hogy e szégyenletes határozat, a hogy azt a mi közviszonyaink mutatják, nem annyira a magyar nyelv jógiinak hajótörése, hanem inkább folytatása a legutóbbi képviselő-választás küzdelmeinek. Mert föltűnő jelenség, hogy az ág. ev. egyház hívei egyrésiének e visszautasító magatartása az ág. ev. egyház kormányzó képviseletének: a presbytériumnak egyhangúlag helyeselt és elfogadott javaslatát buktatta meg. * * * 1 A téuy, melyen változtatni, melyet meg uem történtté tenni uem lehet, az. hogy a magyar nyelvűek előkészített jogos tét foglalása a helybeli ág. ev. egyház uál megakadályoztatott. Nagy szerencsétlenség ez, mert — a magyar nyelv jogainak ilyen uyiiváuos viszszautasitása uem csak szégytfuletes pontját kepezi városuuk történetéuek, hanem évek hosszü sorára tétlenségre és hallgatásra kényszeríti azokat, kik városuuk te'jes inegmagyarositásán ik korouájaként, az ág. ev. egyház isteni tiszteletének nyelvét magyarrá tenni óhajiják Várni kell vele, talán nagyon is sokáig, mert a mai viszonyok szerint az iuditványuak idó elótt való föleleveuitese Csakugyau arra vezethetne, hogy kiélesiteué az elleutéteket. s végeredményeben nem az egyház teljes megmagyarosodását, de magyar és tót egyházra való kétféle vállását eredméuyezné! Mert ez a nép, mely a maga anyagi javai iránt oly fogékouy, látva és érezve, hogy életének minden érintkezéseiben a magyar nyelvre van utalva: előbb-utóbb be fogja látni, hogy most milyen nagyot tévedett; valamint be fogja látni azt is, hogy városunk intelligenciájának s a közmivelódési intézményeknek fejlődése, erósbödése nem veszedelme, de ellenkezőleg megsegítése, előmozdítása az ő érdekeinek. Hamis jelszavakkal lehet ugyan pillanatnyi uép szerűségre szert tenui s győzni, de nagyon rossz véleménynyel vau a mi népünk felől, a ki azt hiszi, hogy közköltséguek, jogföldek kisajátításának, meg uem tudom én még micsoda most divatban levő dolgoknak az emlegetésével sokáig megtéveszteni lehc'.je. Városi közviszonyainkban be kell állani a fordulatnak s ez az idő pont már alkalmas lesz arra, hogy a magyar nyelv térfoglalása iránt az ág. ev. egyháznál a most elejtett indítvány megujitassék. Városunk intelligenciája pedig addig is igyekezzen még jobban meggyőzni a uépet arról, hogy — ha boldogulni akar — tuduia kell magyarul és semmi szüksége arra, hogy tótul tudjon és beszéljen Vármegyei Kulturális pénzalap. A vármegyei kulturális pénzalap létesítése tárgyában a legutóbbi rendkívüli közgyűlés által megbízott küldöttség e hó 17-ikén, Miklós László alispán elnöklete alatt tartott ülésén, az alispán által készített tervezet alapján megállapította a közművelődési pénzalap létesítéséről szóló [ szabályrendeleti javaslatot. A -iO-iki rendkívüli közgyűlésen^fogja a vármegye közönsége e nagy jelentőségű javaslatot tárgyalni s negyorsan előre. Meg azláu (arczán a mosolytól kis gödröcskék látszanak) azért is kapta meg a Taraczközy Vilma kezét! Biz éu nem is mentem volua holmi lusta, reudetleu emberhez! de még a papa se bizta volna egyetlen leányát emez s amaz férfiúra. (Feláll s valamit keres a varró asztalkán, majd nem találva, a zongorán, meg az asztalon s végre az ablak párkányról levesz egy aranybojtot.) Vilma: (Megkönnyebülve) Jaj de megszeppentem. Epeu most jár az eszemben a rend, a pontosság, s hamariában már azt gondoltam, ugy eltettem ezt a bojtot hogy meg se találom. (A bojtot közepére illeszti tnunkajának me.y nem más, mint egy selyemmel hímzett sapki.) .No, az lett volua még czifra dolog, most hamarJában egy másik bojt után szaladgál,!; pedig azonnal itt lesz 1 riczi. (Lámpát gyújt s előbb kinézve az ablakon, leereszt, a függönyöket.) Ugy látszik, a hivatalnoks .-reg már hazafelé tart. Friczi se tartja ma be a hivatalorát, pedig erősen fogadkozott, hogy öt óráig ne is várjim, mert ó dolgozni fog. Nem is nagyon kértem, hogy siessen. Most már legalább bizonyosan kész lesz. Milyen zavarba .s jöttem volna, ha valamikben nem készülhettem volna el vele. Az első karácsonykor nera uátam volna mivel meglepni. (A már felvart bojtot ler,i. i f ^V'u N a^rü. Pompásan fog Friczinek ín L J ^, haZa JÍÍ Q' m e^ókol. leveti a k ibá.ját, a fett P. ' át a v megé so mP^gok és egyszerre c ak rík aniivi! m° Q,l0k SelD mÍ ^ikcziót hozzá, " V'f J e ^észséggol". Többet fog ez érni része a h 1 v 111" a ' Azokban úgyis van része a hivatalban, jól tudom. Nem azért vagyok ügynaná rnÓ, lT ba n ° U látn i- »"«»? . rl^oní.il VOl t' Qeke,n i s kellett. Ha 2 ss» "va itaA -SÍ as (A már kész sap kát elrejti^ egy virágállványon.) Folytatá«a mellékleten.
