Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

Hivatalos melléklet a „IMyirvidék" 1892. 47-ik számához. Szabolcsvármegye alispánjától. 1892. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének, a községek elöljáróinak és az összes hatósági orvosokuak. A m. kir. belügyminiszter 83399/1.-1. számú körrendeletének másolatát tudomásul vétel ahoz leendő szigorn alkalmazkodás és a legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett kiadom. Nyiregyháza, 1892. november 12. Alispán helyett: Mikecz János, főjegyző. 833^99^. sz

. Magy. kir. belügyminiszter. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. A cholera fertőzött helyekről érkező mindennemű küldemény elfogadása tekintetében a nagy közönségnél általában észlelhető és következményeire nézve több irányban kiszámithatlanul rosz hatású aggodalmas tartózkodás, valamint azon gyakori tapasztalat, hogy sokan a cholera fertőzéstől való örökös és túlzott félelmük hatása alatt még a tudvalevőleg nem fertőzött helyekről érkező trágyákat és csak vonakodva, vagy épen nem veszik át: elengedhetlenül szükségessé teszi, hogy a közhatóságok a nagy közönség felvilágosítása és megnyugtatása végett minden lehetőt megtegyenek, közelebbről az alább következőknek a lehető legszélesebb körben való elterjesztése mellett odahassanak, hogy a lakosság, a valódi tényállást megismerve és megértve, a megfelelő tanácsot ugy a közjónak, mint saját magának is jól felfogott érdekében teljes megnyugvással kövesse. Nem csupán nemzet gazdasági és nemzetközi, de épen még közegészségügyi szempontból is fölötte károsnak jellemezhető azon a jelen cholera járvány alkalmával ugy nálunk, mint a külföldön is lépten-nyomon mutatkozó jelenség, mely szerint a cholera fertőztethetéstől való félelemtől a cholra által fertőzött, sőt még az annak gyanújában álló helyről érkezett mindennemű árunak elfogadása is — válogatás és arra való tekintet nélkül, hogy a kérdéses áru egyáltalán képes-e a cholera terjedést közvetitni, vagy sem? — kereken megtagadtatik, vagy legalább is minden árunak hosszadalmas, költséges és fölösleges fertőtlenítése követeltetik. Ezen követelmény s az annak kielégítésére irányuló eljárás, a vele összekötött örökös aggodalmat és valójában haszon nélküli kiadásokat nem is emlitve, nemcsak a méltányosság és igazság kívánalmaival nem egyeztethető össze, a menynyiben az áruk visszautasítása folytán egyesek foglalkozásuk folytatásában és szerződési kötelezettségeiknek idejében, pontosan, sőt egyáltalán teljesithetésében indokolatlanul megakadályozva és önhibájuk nélkül érzékenyen sújtva lesznak — hanem egyúttal, azon majdnem hihetetlennek látszó, de tényleg naponként tapasztalható túlhajtott nyilatkozásában az egyesek fent érintett érzékeny anyagi megkárosodásán felül milliókra menő közgazdasági vesztességek okozójává válhatik. És a midőn í ezen irányzat hosszú időn át való fentartása egyfelől a külfölddel hosszú évek fáradozásai után, sokszor tetemes áldozatok árán megkötni sikerült barátságos kereskedelmi összeköttetéseinket többé kevésbé helyrehozhatlanul és kárpótolhatlanul veszélyeztetve és megsemmisítené: addig másfelől a kereskedelem és szorgalomnak huzamosabb időn át megakasztásával és ennek következményekép szúmos existentiának tönkretételével, az ekként előállható zűrzavar és nyomor folytán a lakosságnál általában különösen a szegényebb néposztálynál a kór iránti ellentálási képességének előidézhető nagyfokú csökkentésével tényleg maga fogná leginkább előmozdítani épen azt, amit pedig : elhárítani akarna, a cholerajárvány fokozódó terjedését, ' vagyis épen egészségügyi szempontból hátrányos eredményekre vezethetne. Hogy pedig a fent érintett jelenség nem járványos, hanem sajnos annyira gyakori, hogy a súlyos következmények iránt táplált aggályok nagyon is alaposak: kétségen kivül bizonyítja ezt ama sok százra menő reklamátió, mely a kereskedelmi és belügyminisztériumhoz hónapok óta napról-napra érkezik, élénken tanúskodva arról, hogy az uralkodóvá vált elfogultság folytán számtalanszor visszautasittatik oly áru is, mely — a mint világosan bevan igazolva — fertőzött helyen egyáltalán nem is volt, vagy a mely ragály (erjesztésére egyáltalán nem alkalmas; igy például van rá eset, hogy még maga a fertőtlenítő szer is meg lőn akasztva csupán azért, mert az Németországnak egy — külömben teljesen choleramentes — városából érkezett ide. Megnyugtatásául szolgáljon mindenkinek, hogy ha a legtulzottabb elővigyázati eljárás szüksége tényleg fennforogna, vagyis ha az ilynemű védekezésből a közegészségügyre bármilyen valóságos vagy csak elképzelhető haszon is hárulhatna, ugy a külföldi kormányok mindenike és bizonyára a magyar kormány is meglette volna ez irányban is a legmesszemenőbb védintézkedéseket, jól tudva azt, hogy az állampolgárainak egészsége s élete a i legértékesebb nemzeti vagyont alkotja, melynek az elképzelhető legnagyobb áldozatok árán is megóvása minden- | nél előbb való kötelességét képezi az államnak. De miután a forgalomnak ilyetén általános megakasztását nem 1 csak hogy mindennemű komoly szükség és közegészség- i ügyi tekintet nem indokolja, sőt az efféle — akár az alárendelt hatóságok által kiadott, akár csak az egyesek által önkezdeményezésből gyakorolt tilalom okvetlenül a fent- | jelzett nagy anyagi vesztességeket és közegészségi hátrányokat vonná maga után, miután továbbá az egyesek, a inig egész figyelmüket folyton kifelé irányítják, minden üdvöt csak az előttök félelmetesnek látszó kereskedelem és forgalom szünetelésében keresnek és minden gondjukat a hatóságoknak ezen egyetlen működésére fordítják, azalatt elhanyagolják azt, a mivel ugy saját maguknak, mint a közjónak a legnagyobb egészségügyi szolgálatot tesznek, t. i. a házuk körüli és személyes óvrendszabályok pontos teljesítését; mindezeknél fogva immár komolyan beállott annak a szüksége, hogy a közönség túlzott félelmének alaptalansága felől alaposan felvilágosittassék s hogy a lakosságnak kellő módon tudomására hozassék, hogy tulajdonképen mily csekély azon tárgyak száma, melyek a choleraragály tovavitelére egyállalán alkalmasak és pedig ezek is csak az esetben, ha a ragály anyaggal szenynyezve lettek. A magyar országos közegészségi tanácsnak és az egész müveit külföld legkiválóbb szakférfiainak és szaktestületeinek, köztük első sorban a német birodalom közegészségügyi hivatalának a tudomány beható kísérletezés és bőséges tapasztalat alapjaira fektetett szakvéleménye szerint a cholera ragály elhurczolása egyáltalán alkalmas tárgyak a következők: rongyok, ócska fehér-, ágy- és ruhanemű, friss gyümölcs és friss zöldség, kaviár és nem bádog szelenczében conservált halak, nyers, nem tökéletesen száraz állati termékek, végül a vaj, a lágy sajtok, a nyers tej. A többi áruk legnagyobb része teljesen alkalmatlan a cholera ragály tovahurczolására, minthogy a cholera csinja életképességét száraz közegen csakhamar elveszti. Amennyiben tehát egyéb a fentebb fel nem sorolt árukról van szó: ezeknél legfelebb csak a begöngyölésükre használt, néha nyirkos szalmának, vagy egyéb szenynyezett csomagolásnak 5°/„ carbolvizzel vagy mészvizzel való fertőtlenítése avagy megsemmisítése lehet indokolt és pedig annyival kevésbé szükséges magának a száraz árunak megsemmisítése, fertőtlenítése vagy visszautasítása, mert az árukat az esetleges szenynyezés ellen kellőleg megsemmisítése, fertőtlenítése vagy visszautasítása, mert az árukat az esetleges szenynyezés ellen kellőleg megvédi a begöngyölés. Még inkább indokolatlan pedig az olyan küldemények iránt való bizalmatlanság, melyek fertőzött helyen csak átmentek, a nélkül, hogy ott felnyittattak volna. Megjegyzendő még az úgynevezett ragályfogó vagy ragályvivő áruknak már a fenti összeállítása is igen szigorú, a mennyiben azok egy némelyikének válfaja olyan, hogy csak ideig óráig képes a eholeracsir rajta élősködését fentartani. És bár némelyik nyugati állam (pl. Németország? Svájca stb.) az ujabb tapasztalatok alapján még a fent' lajstromot is lényegesen megrövidítette, mindazáltal nálunk gondos elővigyázatból mindeme tárgyaknak fertőzött helyről való behozatala sőt elvitele is el van tiltva és szigorú ellenőrzés alá helyezve. Épen ezért teljesen indokolatlan a bizalmatlanságot a fölsoroltakon 1-ivül még más egyéb árukra is kiterjeszteni és például — a mint ez megtörtént — levelek, hírlapok, kidolgozott bőrnetnüek, kifőzött, zsírtalan és száraz szőr és sörtefélék, élesztő, ujfehérnemü és ruhanemű és számtalan más tárgy ellenében is érvényesíteni. Ami közelebbről a leveleket, hírlapokat és egyéb nyomtatványokat illeti, a choleraragálynak ezek által történhető terjesztése egyetlen egy esetben sem lőn bebizonyítva, daczára ezen küldemények nagy számának. És a midőn a nyugati államok az óriási forgalom mellett sem tartják szükségesnek a levelek vagy hírlapok fertőtlenítéséi.