Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-15 / 20. szám
„IN Y I 1< V I D É K." Cselédeink. II Lapunk mult heti számában már jeleztük, hogy mai czikkQnkben, miről fogunk szólni, t. i a mostani cselédközvetitési rendszer fenntartása mellett felállítandó nyilvántartásról. Ezen rendszer mellett egy külön cselédagy osztály felállítása volna szükséges. A ma feuálló nyilvántartás sehogy sem felel meg a kivánt czélnak, mert csupán a kiadott cselédkönyvek beköuyvelésére, illetőleg nyilvántartására szorítkozik ; azouban. ami fő, a helykőzvetitők működésére és ellenőrzésére ki nem terjed. Pedig ép a helyszerzők manipulácziója az, ami még nagyobb ellenőrzést igényel, mint a cselédek ellenőrzése, mert itt van a gyökere a rosz hajtásnak, t. i ők rontják a cselédeket Nem czéluuk itt sem felsorolni bizonyos manipulácziókat, melyek a helykőzvetitők erszényének megtömésére szolgálnak csupán, ismeri azokat miuden cselédtartó kQlönfele változatban. Nekik tökéletesen mindegy, hogy az elszegődtetett cseléd megfelel-e a gazda kiváualmainak vagy uem, csak a cseléd helybe álljon s az elszegódtetési dijat a cselédtartótól és a cselédtől felvegye, mert hisz ha meg nem felel, ngyis tovább küldik, az pedig ismét odamegy elszegódtetni magát s ennek a helyszerző csak örül Vagy talán nincs-e napirenden az, hogy végre több cseléd változtatás után a gazda egy jóravaló cselédre akad s midőn már örvend, hogy a folytonos cselédváltoztatás véget ért, egyszerre a jó cseléd hátat fordít a dolognak, nem végez rendesen semmit, folytonos perpatvar, lárma, míg végre vagy a gazda, vagy a cseléd felmond — a cseléd mehet! Itt a cselédszerző keze működik, mert hisz csak nem bolond, hogy hosszabb ideig egy helyen hagyja. Ha látja, hogy a cseléd elégedett a helyével, addig piszkálja, hogy jobb helyet tud s addig beszéli rá a hely elhagyására, míg lépre megy. Innen aztáu a sok rosz cseléd .A cselédszer/ök visszaéléseinek meggátolhatása czéljából szükseges volna tehát, hogy a lielyközvetitő köteleztessék, inikép az ő közbenjöttével, a lefolyt napon történt elszegődtetésekről a megállapított minta szerinti kimutatást, másnap reggel 8 órakor a kapitányi hivatalnál szolgáltassa be, a honnan az naponta, hivatalos uton, a cselédügyosztályba származtatik át. Hogy a nyilvántartás kellő módon s teljes hitelességgel kezelhető legyen, kimondandó volna, hogy a cselédek ugy a belépés, mint a kilépés alkalmával személyesen jelentkezzenek. E feltétel a gazdára nézve kissé terhesnek látszik ugyau, de mindenesetre nagy mértékben előmozdítaná azt, hogy a cselédek helyüket hosszabb ideig megtartsák. Köteles volna továbbá a helyszerző a neki kezelés végett hivatalból kiadott „Szolgálati bárczát* a gazdával a szerződés megkötése alkalmával aláíratni s azt ugyancsak a fentebb említett módon a cselédögy-osztályba juttatni. Tekiutettel arra, hogy a helyszerzői intézményfenntartása mellett felállítandó nyilvántartás csak az esetben érué el czélját, ha a köteles kimutatások a cselédközvetitők altal pontosan beterjesztetnek, az előfordulható mulasztások, valamiut más visszaélések megtorlása czéljából ez irányban is büntető liatározmányok volnának felállit.indók, például: 1. pénzbüntetés, 2. az iparengedély időleges elvonása és végül 3. az iparengedély végleges elvonása. Rendszabályok kellenek tehát s szigorú ellenőrzés. mely féken tartsa a helyszerzöket. A cselédügy-osztály más tekintetben is igen szép eredményeket mutathatna fel, nevezetesen a nyilvántartás folytán azon helyzetben lenue, hogy a város területén megfordult minden egyes cseléd holtartózkodásáról, bármikor, visszamenőleg is képes volna biztos adatot nyújtani s a cseléd személyi viszonyait, illetőségi hatóságát s általában a személyére vonatkozó adatokat pontosan közölhetné, mely körülmény — figyelembe véve a cselédek gyakori helyváltoztatását — rendőri szempontból úgyszólván elkerOlhetlenül szükséges." Itt adtuk közre főbb vonásokban a jelzett füzetben szerző által ajánlott kétféle módot, melyek közzül mi a magunk részéről határozottan az előbbit ajánljuk az illetékes hatóság ügyeimébe s hisszük, hogy az lelkiismeretes vezetés mellett csakhamar megváltoztatná a jelenleg uralkodó ázsiainak nevezhető cselédviszonyokat s hogy a cselédügy rendezése egy olyan fejlődő városban mint Nyiregyháza — fontos dolog, azt — reméljük — elismeri mindenki. „A cselédQgy-osztály felállításának s a fentebb említett büntetések alkalmazásának hatása rövid idő alatt szembeszökő lenne, a mennyiben az bizonyos, hogy a cselédek, ha tisztában vannak a gyakori helyváltoztatás és henyélés következményeivel, óvatosabbak lesznek oly dolgot elkövetni, mely megbüntetésüket vonhatná maga után. Ugyanígy befolyásolná a cselédszerzőket is, kik végtére is belátnák, hogy czélszerübb tartózkodni a hatóság megtorló kezétől,— mint csekély anyagi haszonért — koczkára tenni megélhetésüket." Ez utóbbiak — elhisszük — nem szívesen veszik e felszólalásunkat, ám mint a nyilvánosság egyik organuma csak kötelességet teljesítettünk agyon sanyargatott cselédtartóink érdekében is, midöu a cselédügyet újból előhoztuk s fájjon ez — ami itt igazságként elmondatott — bárkinek; addig, míg ezen a bajon az illető hatóságok orvosolni nem fognak, mi mindenkor teljes szigorral rá fogunk mutatni arra, a mit e dologban tapasztalni fogunk, mert egy olyan rohamos fejlődésnek indult városban, mint a mienk, kell hogy a cielédügy — első sorban és mielébb — rendezve legyen A vármegje tavaszi közgyűlése. Május 10—12. Három napig tartott a tavaszi közgyűlés, ami rég ideje, hogy megtörtént a vármegyénél De hát 102 pontból álló tárgysorozata volt a közgyűlésnek s ez nemcsak igényelte, de meg is érdemelte a három napra terjedő tanácskozást. Tudósításunk, melyet a közgyűlés lefolyásáról az alább következendőkben közlünk, a közgyűlésen előkerült ügyek e uagy száma szerint is, nem lehet teljes s csupáu az általánosabb érdekű dolgok elintézése felől ad számot. A bizottmányi tagok érdeklődése igen gyenge volt. Ezt sajnos konstatáláskéut jegyezzük föl. De, bár a nagymértékű részvétleuségnek sok kárát látja s ér/.i a közérdek, mégis nevezetes eredményeket ért el a közgyűlés. Legelső helyen soroljuk föl ezek közö t a közönséguek Biross Gábor kereskedelemügyi miniszter elhuuyta felett kifejezett részvétét. Még pedig azért első helyen, ,A NYÍR VIDÉK TÁROZÁJA. 4 A különös fiatal ember. (Folytatta.) IV. Hűvös, novemberi éjszaka volt. Hideg, metsző szél lüvitett végig az utczákoo, Szeóke Pál begombolkozott felöltőjébe és e közben akaratlanul felpillantott a csillagos égre. Az apró, fényes csillagok olyan szemrehányóan integettek le hozzá: Mit tettél, mit tettél Szeóke Pál? Ai vagy e le a mathesis és physika tudora, az okos aiámitó férfi? Tönkre tetted egy Irány becsületét . . . Púja vagy Szeóke Pál, haszontalan gyetek, aki netn tud uralkodni izenveddljein! Megérdemled, hogy ujjal rnutas sanak rád az emberek : Nézzétek, egy haszontalau, semmiházi gyerek. . . . Felhajtotta gallérját és még jobban iparkodott beburkolózol fúlöltójébe, — aztán neki vágott a rétnek. Ment, meut végig a nedves avaron a nélkül, hogy tudná, mii cselekszik. A gyorsvonat prüszkölve, dübörögve kózeledett. Ket, ragy vörös szeme bevilágított az éjbe Szeóke Pál futói kezdett felé: A sínekre veim magát, izekre daraboltatui te.-tot, óh milyen elégtétel lett volua ez neki! El-etbotlott a csúszós, sikamlós mezón, de ismét felugrott és futott tovább gvor-an, cilláló léhkzettel. Akkor a sorompóhoz ért, a gyorsvonat clótte dühöngött tova. Bambán, gondolat nélkül néze t u Ina, inig csak el nem tűnt a kanyarodónál. Akkor felkaczagott. .Ostobaság!* Azzal megindult viasza a városba. Nyugodt, egyforma léptekkel ballagott át a réteu kereit ziebébe rejtve, mint rendesen szokta, fütyörézni kezdett valami valxer melódiát s barátságosan fogadta a temető-őr köszöntését. Mire a házak közé ért, ugy látszott, vissza nyerte higgadságát Számlálni kezdte a hulló csillagokat: „Ni, most megint lefutott egy. Milyen különös, kékes színű fénye volt!* Ilákuttogott egy, nagy, fehér kuvaszra, mely valahounan utánna szaladt és vonitva, csaholva sokáig követte, sőt amint a ló vonat az állomás felé eldöczögött mellette, a kocsis hosszas, von tátott tülkölésére pajkosau jegyezte meg: „Berúgott a ficzkó. Nyilván berúgott!* Tudta, bogy nagy hibát követett el. Olyat, a mit nehéz lesz jóvá teuuie. Gondolkodott a módozatokról, de, mert uem tudott semmi ukosat kitalálni, nem sokat törődött az egészszel. Azzal ti-ztábao volt, bogy el kell hagynia a várost. Bármi történjék, el kell hagynia . . . V. Másnap reggel épen ebiadásra akart menni, midőn két ur nyitott be hozzá A fiatalabbik monoclit és fehér kabá'ot viselt, az idősebb gondosan fésült, p jezakus ur volt, nyilváu valami állami hivatalnok az adónál, vagy a dohány brancsban Az urak bemutatják magukat. — Gajdácsy Tivadar, ügyvédjelölt. — Kis Miklós, pénzügyi tisztviselő. — Tessek helyet foglalui. — Szükségteleu Mondá az ifjabbik megvető kézmozdulattal. Megbízónk: Bakoss Károly nevébeu elégtételt kérünk öntől azon pimasz es neveletlen magaviselete miatt, melyet tegnap egy hölgy iráuyában tanúsított. — Nyolctvanezer cosinus! Ezt nekem saját lakásomon mondják az urak ? — Talán nem is igy fejezte ki in igát ügyfelünk. Mentegetőzött szelíd arczczal a pén/Ugvi. — De igy értette. Erósité a monoklis. mert ahogy a nemzetet ért e uagy veszteségnek a közgyűlés határozata kifejezést ad, tanúságot tesz arról, hogy Szabolcsvái megye közönsége ama nemzeti érdekek nagyságát, melyeket az elhunyt miniszter képviselt s melyeknek hatalmas és ellenséges áramlatokkal szemben aunyi diadalt szerzett, teljes mértékükben tudja és ismeri s a fájdalom igaz jaj-szavaival siratja e nagy nemzeti érdekek bátor és alkut netn ismerő legelső harezosának sírba dőltét. Nevezetes, bár epizód-szerü momentuma a közgyü lésnek a Görömbei Péter fölszólalása a gyermek-óvásról szóló törvéuy végrehajtása érdekébeu s határozattá emelt indítványa, mely szerint a közigazgatási bizottságot föl fogja hívni a közgyűlés, hogy Nyir-Adonyban és SzentGyörgy-Ábrányban óvodák létesítéséről gondoskodjék. Ez indítvány és határozat intenciója és ebben rejlő fon tossága uem sok magyarázatot igényel. Egy valóságos rákfene kiirtása a czél, melyet mesterségesen oltottak be és növelnek napról napra az ottani g. kath. lelkészek és tanítók. Niucs móduukban, hogy — mint az orvosok szokták — késsel pusztítsuk ki ezt a rákfenét. A saját magunk által meghozott törvény köti meg kezünket s akadálya a gyors hatósági akciónak (ami különben ueui h lugozliaiik szemrehányásképen, mert ki gondolhatott volua akkor ilyen szörnyű és képtelen hálátlauságra). Az óvodák felállítása lassúbb módja a gyógyításnak, de biztosabb, eredményesebb, mindenesetre azofiban az adott körülmények között az egyedül lehetséges fegyver az, hogy a uemzeti nevelésnek e két községben iutézméuyei létesitesseuek. Mert mig elkövetkezik az az idő, amikor a törvéuy által kijelölt és megszabott processzuson áthaladva, eljutuuk odáig, hogy a veszedelem okozóit, az illető lelkészeket és tanítókat elkergethetjük s a hatóság a ragály-terjesztő iskolákat bezára:hatja; megtörténhet, hogy -- ami ez idő szerint taláu még nem következett be — meg lesz mételyezve, inficiálva lesz e két község uépe is. Ez igazi veszedelem megakadályozása czéljából vau szükség óvodára Adouybau és Ábrányban. Még egy kiemelkedő mozzanatáról a közgyűlésnek teszünk itt külöu is említést. A kisvárdai közbirtokossági kórház átvételének a kérdése ez, mely a ho/záfüzödő nagy érdekeknél fogva is fontossággal bir, de az ügytárgyalása közben kifejlett uagyterjedelmü vita által még ezen fölül is följegyzésre méltó eseménye lett a közgyü lésnek. Csaknem két teljes óráu át foglalkoztatta ez a kérdés a közgyűlést, amit annál örveudetesebb tényként konstatálunk, mert vajmi ritkán van alkalmuuk arra, hogy a közérdeklődésnek közegészségügyi kérdések irá ,t való ilyen hatalmas uyilvánulását följegyezzük. Magát ezt a jelenséget — eltekintve attól, hogy a meghozott határozat helyessége fölött ki miképen gondolkodik — szívesen látják és veszik tudomásul mindazok, kik közegészségügyi viszonyaink javulásának hatalmas föllendülését remé.ik azáltal, ha inindszélesebb körben nyilvánul ez irányban az érdeklődés s éleire kel, megragad a közfelfogásban . A közgyűlés lefolyásától adjuk a következő tudósítást. Főispáni bejelentések. Kállay András főispán úr őméltósága, üdvözölvén a bizottmányi tagokat s megnyitván a közgyűlést, indítványozza, hogy ó felsége a király megkorouáztatásának 25 eves ünuepe alkalmából a törvényhatóság üdvözlő küldöttséget meueszszen s a királyhoz intézendő felségirat által adjon örömének kifejezést. Az iuditvány egyhangúlag elfogadtatott s a küldöttség tagjaiul a főispán esetleg az alispán vezetése alatt megválasztanak- a hat orsz. képviselő, Biry Béla. ifj gróf Dessewffy Miklós Genc-y B;la, II tas Mór, Farbaky József, Fekete Istváu' Ferenczy Bertalan, Kállay Jenő, Kovács István, Liptay Szeóke Pál közel volt hozzá, hogy ismét megfeled kezzék magáról; mind a mellett nyugodtan kérdezte Jegyese az az ur a fiatal hölgynek, vagy rokona? A uem várt kérdésre a szelíd pénzügyi felelt. Nem, hanem . . . ízé. Tetszik tudni: az intelligeutia kihivá^ elfogadtam. T° ,,n4c80lha ,* k « "ak, bogy a Mikor elti voztak, felkaczagott Szeőke Pál modorban.^* T"* 1 ^ lovag i- ^ ~ homokházi Pár perez múlva más látogatók jönnek. Aztán ismét mások. Mindannyian kihívást hoznak. Egészen A R r ;:öt; n s :tb B ast°b sí után í;zel,,e razut4 n A professort mulattatja a doloiz At » c,x ünnepélyesség melylye, a különbenÍilzfességes e S hol hetykén hol alázatosan előadják, hogy ZS nevében jönnek, annyira megviseli idegeit Togy Í SRS nyula'^ubia'p frducza , a ^^ - J^J jajjaj, ifiur! Ne tessék nevetni VituJ, midőn az ajtón belépett, vaev is inlMkk , Kláltotu kövérség miatt. Meglövik, lészu ál d ifi'' 1111 a Uagy Ok a gyilkos lelkek! Mordálvíval A d^ a b? kr a vágják, szerszámmal. Mind a .izenegve /a vé^t ' 1S° k gyilko s látom többet Jobb lett volta ekem So'se i, „ ueKem tán nem is születni i B.zony_még_Szeóke Pálnak kellett vígjain! Fol yt*t4*a aiüenélilete u
