Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-08 / 19. szám

Szabolcsvármegye alispánjától. 3070. K. I«92. A Járási fiW.olgabirákiiak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás főszolgabirájának 1114/92. K. szám alatt kelt jelentését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlöm, hogyannak eredményéről Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabíróik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 189.'. ápril 27. Miklós László, alispán. (Másolat.) 1114/9.'. kg. A kisvárdai járás főszolgabírója. Tekintetes Miklós László alispán urnák Nyíregyházán. Hácz Benjámin gyulaházi lakosnak f. hó 7-én az udvaráról I drb két éves, sárga szőrű, két hátulsó lába kesely, homlokán hosszú fehér jegygyei ellátott kancza csikója elszaladt, mely körülményt a .Nyírvidék" hivatalos lapban leendő köröztetés végett van szerencsém bejelenteni. Kis-Várda, 1892. április hó 13-án. Anyyalossy, főszolgabíró. 4063. K. 1892. Szabolcs vármegye alispánjától. A Járási főszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hunyadvármegye alispánjának 2940. számú megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy annak ujfr So lyéről a polgármester közvetlenül, a községek előljal'ói pedig járási főszolgabíróik utján jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1692,, ápril 27. - - - - Miklós László, alispán. 2940/92. alisp. sz. 1 lunyadvármegye alispánjától. Tituár Nikolae (Miklós) hátszegi postahivatali levélhordó f. év márczius lti-án a postahivataltól megszökött, arrélkQl, bogy a reá bízott levelekről beszámolt volna. Személy-leírása: 22 éves, magas termetű, vékony vézna testalkatú, baja szőke, arczu kerek, szemei kékek, beszél magyarul és románul. Tisztelettel kérem tekintetes társhatóságot, bogy nenevezett Timár Nikolaét hatósága területén nyomoztatni s feltaláldt esrtm a nála levő tárgyak biztonságba helyezése mellett őt Hátszeg város rendőrkapitányi hivatalához toloríczoltalni s azt veiéin tudalni szíveskedjék. Déván, 1892. márczius hó 24-én. Alispán helyett Hollaki Arthur. főjegyző. Szabolcsvármegye alispánjától. 3368. K. 1892. A községek elöljáróinak. V m. kir. belügyminiszter által a roncsoló tornklobb • elleni védekezés tárgyában 5616 VI-11. szám alatt körrendeletnek másolatás tudomásul vétel, jövőben ahoz leendő pontos alkalmazkodás, szabályszerű közhírré tétel és az egyes vallásfelekezetek lelkészei és tanítóival leendő közlés végett kiadom. Nyíregyháza, 1822. ápril 29-én. Miklós László, alispán. (Másolat a 3308/892. K. számhoz.) 5616/VI-11. sz. Magy. kir. belügyminiszter. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Az utóbbi időben országszerte felmerült különböző nemű, de különösen a roncsoló toroklobb járvány alkalmával számos oly jolenséget észleltem, mely arra indit, bogy a törvényhatóságok figyelmét a következőkre hívjam fel: Az orvosi zárjelentésekből megállapítható tapasztalat az, hogy a gyermekek egészségére való felügyeletre kötelezett szülők, gyámok, vagy azok, kik ezen kötelezettséget magokra vállalták, a járvány és ragályos kórokban megbetegedett gyermekek gyógyításával az 1876. XIV. t.-cz. 20. és különösen 82. §§-ai ellenére számos ízben nemcsak idejekorán nem gondoskodnak, hanem az orvosi segélyt vagy egyáltalán nem, vagy csak olyankor veszik igénybe, midőn a fenyegető életveszélyt maguk is belátva, a gyermekek gyógykezelés nélkül történt elhalálozása miatt reájuk háramolható büntetést iparkodnak elkerülni. Nemkülönben igen gyakori azon eset,ii, hogy n? orvos, többnyire a hatóságok utján érte"/,,/®, "keiiő időben látta és gyógykezelés alá vette ugyan a megbetegedett gyermeket, utasításait azonban a szülők csak lanyhán, vagy éppen nem teljesitik. Ismerem a nehézségeket, melyek népünk ínég nagyrészénél tapasztalható ezen indolentiának legyőzése ellen emelkednek Annálinkább kötelességének ismerje minden törvényhatóság fáradhatlan felügyelet gyakorlása mellett figyelmessé tenni a lakosságot ezen törvényszabta kötelességére, egyszersmind emlékezetébe hozva, hogy a kihágásokról szóló 1879. 40. t.-cz. 99. §-a alapján a mulasztók egész 300 írtig terjedhető pénzbirsággal büntethetők eltekintve attól, hogy az 187(1. XIV. t.-cz. 82. g-a értelmében ragályos járványoknál a kényszergyógyitás is elrendelhető. Igen sok esetben hiányos még a községek és illetőleg a törvényhatóságok részéről nyújtott orvosi segélyezés szervezése is, pedig az idézett törvény 22., 81. és 140. gg-ai határozottan kötelezik a községeket és illetőleg a törvényhatóságokat, hogy a szegény betegekről és általában a szükséges segélyről gondoskodjanak. El nem fogadható számos törvényhatóságnak azon mentsége, hogy elegendő orvosi személyzete nincs, mert a többször hivatoll 1876. XIV. t.-cz. M. g-a felhatalmazza a törvényhatóságokat, hogy szükség szerint járványorvosokat alkalmazzanak, mely czelból utolsó sorban még az államsegélyt is igénybe vehetik. Azt pedig, hogy esetleg veszélyes járvány által ellepett községbe hetenként egyszer, vagy netán kéts/cer látogasson el a járási vagy körorvos, oly viszszás állapot, melyet a törvényhatóságoknak, különösen hevenyragályos járványoknál figyelmeztetés nélkül sem lenne szabad eltűrniük. A népnek nagy része meg mindig nem hiszi, bogy a vörheny, a roncsoló toroklobb stb. ragályos betegsegek es hogy gyors terjedésökre a közvetett vagy közvetlen érintkezés a legalkalmasabb mód. E tekintetben tehát a lelkészek. tanítók stb. mindenütt felkérendők, hogy a törvényhatóságoknak azon igyekezetében, hogy ezt a néppel megértessék, minden kínálkozó alkalommal segitsegere legyenek. Ugyanily kitanitás szükséges aziránt, hogy a járványok alkalmával az egészséges vagy egészségeseknek látszó gyermekek is szorgosabban megligyeltessenek, hogy igy az orvosi segély lehetőleg jókor érkezéséhez az alkalom inegadassék, amint e tekintetben különben már az 187.

::. évi 1 .-O.'KJ. sz. a. kelt körrendeletben is adatott utasítás. Meghagyandó különösen az is, hogy a ragályos kórban elhaltak hullái mielőbb és pedig kocsin a temetőbe, esetleg a járvány uralgása alatt ideiglenesen felállítandó hullaházba szállíttassanak. A legtöbb ragályos kórnak okozó mikro organizmusai hetekig sőt hónapokig megtartván ragályozó képességüket, okvetlenül szükséges a ragály elterjedésének meggátlására az is, hogy a betegek által használva volt közhasználati tárgyak (evő- s ivóeszközök, ruha és ágynemüek stb.) úgyszintén a szobák alaposan fertőtlenitessenek, az ágynemű értéktelenebb részei, mint a szalmazsák, esetleg a pelyhek elégetessenek stb. De erre nézve az. egyszerű meghagyás korántsem elegendő, mert attól, tapasztalat szerint, eredményt várni nem lehet; azért ir gondoskodjanak a törvényhatóságok, bogy ezen fertőtlenítések, hatósági megbízottnak ellenőrzése mellett, orvos utasításai szerint, legczélszenibben pedig betanitottt és begyakorolt hatósági fertőtlenítők állal eszközöltessenek. A fertőtlenítéshez szükséges anyagokról az 1876. 14. t. cz. 140. §-a szellemében szegények számára ugyancsak a községek kötelessége gondoskodni, valamint a törvényhatóság intézkedik aziránt, bogy az elrendelt óv és gyógyintézkedések mindenki által pontosan betartassanak. Ismételve jutott tudomásomra oly eset, hogy magánosok. de elöljáróságok is, valamely ragályos kórnak előfordult egyes szórványos eseteit, eléggé figyelemre nem méltatva, sem a kellő óvrendszabályokat nem alkalmazták, sem az eseteket a törvényhatóságok tudomására nem hozták, úgy, hogy az utóbbiak csak a járvány fellobbamisakor nyertek értesülést az előzőleg előfordult szórványos esetekről — oly járványoknál, melyek az óvintézkedést kellő időben történt alkalmazása által valószínűleg elkei uIlletők leltek volna; — felhívom ennélfogva a törvényhatóságokat. bogy a szóban levő bejelentési kötelezettséget Ismételve az alantas hatóságoknak szigorúan hagyják meg és a/.ok pontos megtételét ellenőrizzék is. Nagy hiányt képez továbbá az, hogy a kellő elkülönithctésről legnagyobb részt gondoskodva nincsen. Pedig már az 1876. évi 18053. sz. a. kelt itteni körrendelet hangsúlyozza a járvány- vagy szükségkórházak felállításának fontosságát, mint oly intézkedést, mely a ragályozó és fertőző kórok csirájában elfojtására, illetőleg tovaterjedésük lehelő meggátlására a képzelhető legczélszerübb és tekintve az általa elérhető pozitív előnyt, bátran állitható, -olcsóbb is. Ha tekintetbe veszem egyrészt, bogy ző anyagi viszonyok között levő törvényhatóságok a kedv <t