Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-24 / 17. szám

..IS II V I> fc egymást szinte kiegészítik és támogatják s egyik a másik nélkül alig k<pzelhető! Tárgya az igy alakítandó egyesületnek a munkálkodásra lenne bőséggel. Mert habár Pesty Frigyes nem ismeré is el, bogy a Nyirség egy önálló, külön vármegye lett volna s habár más okmányokra támaszkodva (Kogerius stb) Szabolcsvármegyének, mint vármegyének létezését még 1214 ben is kérdésessé teszi s kérdőjellel említi fel a legrégibb vármegyék sorozatában, mindazáltal tény az, hogy Tass és Szabolcs itt Szabolcsvármegyében várat építettek, tény az, bogy e várban I László király 1092-ben országos zsinatot tartott, tény az is. hogy Árpád házi királyaink a Nyírségen örömest, sokat és huzamos időkig tartózkodtak; tény az is, hogy Szabolcsban a XII s XII I-d ik szazadokban mar apáturságok, monostorok voltak, tehát régen lakott föld s igy nemcsak a Nyírségnek, mint területnek, hanem az egyes kőzségekuek is történetük vau, melylyel ez ideig vajmi kevesen törődtek. Másrészről teny az is, hogy itt már a legrégibb időkben történelmi nevezetességű oly nemzetségek laktak, kik sokszor az ország sorsának intézésére is befolyással voltak, pl. az Aba Gút Keled, Zokoliak, Kisvárdaiak, Anarcsiak, Eszterháziak Drúzethek, Homouaiak, Nyáryak, Telegdyek. Kállayak, Vayak, Báthoryak, Forgáchok Zicbyek, Barkócziak, hogy a még máig is élő csaladok őseit ezúttal mellőzzem Ezek legnagyobb részének története e megye, sót hazánk történetével van kapcsolatban. Vannak továbbá családi levéltárak a megyeben, pl. a Vay családé Berkeszen, melyről rövid ismertetést adván Deák Farkas egykori történetbuvárunk a századokban azt irta, hogy csak az Árpád-korból mintegy 30 drb okirat található benne; továbbá a Kállay családé, mely Budapestre szállíttatott ugyan, de f Idolgozva nincs és több más régibb családoké, ha nem oly nagy mennyiségű oklevelet tartalmaznak is, de igen érdekes adatokkal szolgálhatnak az egyes családok, községek s a megye történetének megírásához A megyében talált régiségek, őskori leletekről adott ugyan már ki Kampel József egy kis füzetet s még nagyobbat adhatna ki dr. Jósa András és tüzetesebb ismertetéssel; de ugyancsak ő, ki e szakmával oly nagy szakismerettel foglalkozik, tudná megmoudani: hány hely vau még, amelv felkutatva neui volt s honnan érdekes, a megye múltját feltüntető tárgyakat és adatokat lehetne felszínre hozni?! . . . Mindezeket csak futólagosan említem meg, de kell-e több annak igazolására, hogy megyénkben igen sürgős szükség volna egy „régészeti és történelmi egyesület* alakítására s ha egyéb emléket nem tudunk, nem akarunk állitaui, legalább egy ily egyesületet megalakíthatna egy ilyen uagy és intelligens vármegye az ezredéves ünnep emlékére; sőt addig az egyesület tehetne is még valamit!? . . . Az országban manapság már talán miudeu vármegyében van valami olyan egyesület, mely a külómbtéle foglalkozása, de intelligens elemeket ,A NYiRVIDEK TÁKCZÁJA.* A tavasz. Kikeletkor lagyan fuval a szellő. Kuvalmara elevenül az erdő; Illatos a jegenyefa barkája, Kit ibolya kék szeme acz fel rája. Levetette teli gyászát mar a föld, llegy, Tölgy, róna mindenfelé Ude-zö:d, Tovatűnt a télies csend s némaság, Mindenütt csak élet pest; is vigasság. Langy szelló vitt levelet a gólyáuak: Béka-dúsak tavai a romnak, Azután meg, fölkereste a f-c.ket : Hogy csak Jöjjön, kaphat imm.tr legyec két El is jöttek messairöl a madarak, llossiu sorban siállnak libák es darvak, Kigó-fQtiytól baugos erdő es berek, Hangyabolyként nyüzsögnek az emberek. Kikeletkor, mijóo a fa virágzik, Miudeu sxembő

1 nj életkedv sugárzik, Azt kiáltia a zöldali sírhalom Halál után életé a hatalom I Falusi tanács. Ket oaatopoa gónczi bordo. Mordon egy nagy veres lök ; Darab f« a lökbn dugva, Vegén pipa fQttolo* Tok A Diai 4, Kooordosoak Tek ntelyes bir»,» Stakert'lme n- m sokat ny. a Annál többi l a haja I Minden reggel kisodorja Hosisu címcaer bajus t. Pálinkával locaolga'ja lialöl Ádám rautkajat Ugy megy u a faluházhoz, l' i cza mellett. begyesen ; <>tt l-Q a föld aa'talbos KOUIOI képpel, b'-gyesru, Tiszttár-ai is fölo-unek Eayeukéut a tauaciba. Kémlelik, hogy nem kotyog-e Valami a butykosba ? Ks a tanács alig l*ti mást Isiik, köpköd, pipánk. Napról-.iapr> diskurVgat h'ocsordos • Iviragíik Ki mint vet. ugy arat. Hejh, mostan tudom m»r, aicsodss ai él Hogy áulkBidöttem ragy ötvenöt évet! A mig ifjú vollam. Sokat hivalkodtam, Sokszor ivtm fenékig a« oröm-pohárt. Nem tudván, hogy a agk a mézhál is megárt összehozza, összetartja; pl. mint már jeleztem is, Békés, Huny ad, Szepes és sok más megyében történelmi és régészeti, Szathmárban .Széchenyi* társulat, mostanában a legtöbb megyeben, fel vidékén, alvidéken, Duuántul s Erdélyben közművelődési egyletek alakultak, ahol a müveit elemek összejönnek, tanácskoznak és tehetségök szeriut áldozatot is hoznak a hazai művelődés oltárára! Én részemről nem tudom elhinni, hogy e mi megyénkben, hol annyi ősi c->alád s ez ősi családoknak oly kiváló, jeles sarjadékai, képviselői élnek, hol annyi intelligens tisztviselő, hivatalnok, még mindig két közép iskola tanári kara, annyi kfltömbfele hitfelekezetű lelkész és tanitó, ügyvéd, orvos és birtokos stb. stb. található, kik a magyar emberiül sziute veleszületett ösztönnel fogva mind érdeklődnek a történelmi emlékek és régiségek iránt, nem tudom elhinni, hogy helyes jó irauyu s tapintatos kezdeményezés mellett ne volnának képesek egy történelmi s régészeti egyesület alakitasara '! . . . S miután a fentjelzett egyesületek élén más megyékben is, talán kivétel nélkül, a megyék főispánjai állanak; miután az egykor oly sok becses adatot és régiséget összehordott szabolcsmegyei régészeti egylet is az azon időbeli lelkes főispán B. Yécsey József kezdeményezésére jött létre s a Kampel-fele mü is ez uton látott világot; és miután Szabolcsvármegye főispáni székében ez időszerint is egy szabolcsraegyei ősrégi család őseihez méltó képviselője ül, ki nemcsak a régiségek és történelmi emlékek s a közművelődés, hanem minden nagy, nemes és közérdekű dolog iránt érdeklődik, szerény nézetein szerint, az együttes régészeti és törtéuelini társulat alakítására most is őt, t. i. Kállay Audrás főispán úr őméltóságát tartom illetékesnek, ha félmunkát, ha kudarezot vallani nem akaruuk S midőu ezt nyilvánosan kifejezem, hiszem, hogy dr. Jósa András urat ezen nézettel nem sértem, neki semmit le nem vonok, ha kimondom, hogy én őt nagyobb régésznek és történésznek, mint szervezőnek tartom, már csak sokoldalú és sok izgalommal járó elfoglaltatását tekintve is. A főispán úr őméltósága nevét én olyan zászlónak ismerem, amely alá különbség nélkül fognak sorakozni az arra felhívott emberek. Méltóztassék azért felemelni s kitűzni a zászlót egy „Szabolcsmegyei történelmi s régészeti egyesület" alakítása tárgyában s én hiszem, remélem, hogy az egylet megalakul és ha más emléket nem állithatunk az ezredéves ünnepre Szabolcsvármegyében, alakú!and legalább egy egyesület, mely a jövő évezred kezdetén munkához látva, e vármegye történetét a világgal megismerteti s emlékét örökre elhamvadni nem hagyja! Faxit DUUJ! G. P. Polgármesteri beszámoló. Nyíregyháza város polgármesterének, a város közdolgainak mult évi állapotáról szóló terjedelmes jelentése nemcsak megérdemli, de igényli is, hugy az egyszerű tudomásul-vételen tul, mielőtt ad acta tétetuék, a közönség azzal bővebben is, részletesebben is foglalkozzék. S iha sem tekintettem az időt pénznek — Havakra esztendők jöttek: s elmenének ; Mit kézhez kaphattam, Mind eltékozoltam, Apám hordójának a csapja én va'ék, Melyen a sok jó bor apranként lefolyék. A tudományoknak nem voltam barátja. Gondolám magamban : hisz' apám nem látja, Akármit csinálok, Iszom, vagy tanulok — Majd az ördög rontja b-lükkel a szemét, Csakugyan rám hagyja «p<m a hat ökrét. És most sem hat ökör, sem tudom .ny nincien, Kezem nyugazik majd e, majd ami kilincsen ; Rokonim tartanak, Ugy eszem, ha adnak. Uri koldus vagyok , szám tele panaisial . Így nyomorog télen, ki nem sz iut tavasszal. Kálmus. Hogyan szeretnek a nők l — L*vél a tie-ketztóhöz — — Kedves barátom, ön valóban nagyon kíváncsi ember, vagy — legszelídebb kifejezést használva — lega lább is nagyon ludvágyó. A/.t akarja, hogy gyónj un meg önnek a mit mimaguuknak se szoktunk bevallani. .Hogyan szeretnek a nők?* Menjen maga. hisz ónuek is elegendő alkalmi volt a nők szereiméről meggyőződhetni, miért kell önnek e tekintetben egyéb fel t ilágosiiás ? Valóban hízelgő rám nézve, hogy e tekíutetben tárgyilagos véleményt kér tőlem, birha e hizelgéiu-k meg vau a maga fanyar-á'.'a: no ne is tagadja — úsjy vélekedik, hogy az én koromban tárgyilagosan nyilatkozhatik már az ember — a szerelemről. Hogyan szeretnek a nők? Ugy e nem akkor, a midőn nevetnek és karz Tkodnak, hízelegnek és c-ábitanak, ugy-e nem ezt akarja tudni, hanem hogyan szeret a nó, ha igazán szeret ? Tartok tőle, hogy az ón jellemzésem nem uagyon lesz önnek ínyére, de mindegy, megfelelek kérdésére. A beszámoló jelentés uyo.r.tatásban is megjelent, s a . ,,r már ez intézkedésével egymagában által a város egész közonse

De io ,» vezetése, intézésére s mai állapotára vonatkozó tudnivalókat s utat nyitott annak, hogy ezeknek megítélése a legszélesebb körbeu lehetséges legyen. A megbirálás és megítélés elol Nyíregyháza város hatóságának nincs is oka elzárkóznia; s hogy nem is akar, bizonyság rá e. a terjedelmes beszámoló, közkézre adva nyomtatásbau. S aki a .nyilvánosság* -ot a maga értéke szerint megbecsülni tudja, az bizonyára kellő értékében fogja méltányolni a polgármester úrnak azt a tényét hogy ilyen részletes beszámolást tett, s hogy - kiadva azt nyomtatéban - szinte figyelmeztette rá közönségünket, miszerint e jelentésnek uem csupán az a rendeltetése, hogv a képviselőtestületben felolvastassák s tudomásul vétessék, hanem hogy abból a tanulságok: jövendőbeli terveink, czéljaink a közérdeklődés tisztító tüzében kidomborodjanak. Mi legalább uagy fontosságot tulajdonítunk anuak, hogy városi közdolgaiuk felől - tudomásunk szeriut először - ilyen igazáu nyilvános beszámolást kapott a közöuség s hogy ez a beszámolás olyan alakban uyujtátik melyet miudeu olvasni tudó ember megérthet, megbírálhat, uem ugy, mint a szokásos zárszámadások hideg, magyarázat nélkül való számadatait. • * * Ez uj ág czikk keretében nem férne meg a 28 nyomtatolt oldalra terjedő jelentésnek — nem bírálata, de még teljes ismertetése sem. Városunk fejlődésének mult évi IÖI tei.ete sok uevezetes monieutumokban gazdag, s a részletek, melyek e fejlődésről együtt véve képet adn»k, ismer tesek. Amint olvassuk ezt a jeleutést, s városunk történetének epizódjait, kisebb nagyobb mozaik-kövekként összeállítva, egyseges képpé alkotjuk, elóttüuk áll a mai Nyiregyháza és készeu a konstatálásra a tanulság, hogy fejlódésüuk külső eszközeiuek megszerzésében elértünk egy magaslatra, ahol egy ideig meg kell állapoduuuk, hogy miudeu erőnket ama hézagok pótlására fordíthassuk, melyek e rohamos fejlődés processzusában előállottak. E hézagok közül ez alkalommal csak egyre, alegkirlvóbbra, kívánjuk fölhívni a figyelmet, annál is iukább

) mert a városias fejlettségnek azou a fokán, ahová Nyiregyháza már is eljutott s amelyen, a fejlődésnek emiitett külső eszközeit megszerezve, napról-napra emelkedni fog, e hézag pótlására égető szükség vau. A polgármesteri jelentés 22. és 23-dik lapja az emberi egészségügy érdekében tett hatósági intézkedésekről számol s amaz intézményekről, melyek városuukbau e leg fontosabb érdek szolgálatára állanak. S idegen ember, ha elolvassa e füzetet, a megtudja abból, hogy Nyiregyháza városa kaszárnyákra, törvényszéki palotára, vármegyeházára, közvágóhidra, gőzfürdőre stb. mennyit áldozott, képet alkot magának legújabb alkotása inkból városunk fejlettsége felől; bizonyára álmélkodva fogja látni, hogy ennek a nagy részletességgel kidolgozott Vaunak oly nők, kik sohasem szeretnek igazán, legalább a szerelem közvetlenségével, önfeláldozásával és I borzalmaival. Akárhány asszony van, ki egész odaadással, igaz hűséggel viseltetik ferje iráut, pedig még azt se tudta, mi az igazi szerelem. Ez asszonyok legnagyobb réaze nem is goudol a szerelemre, nem törődik vele, hogy mi fán terem az a szerelem. Azokról a nőkről akarok önuek egyetmást elmondaui, a kik szeretuek, és ezek, bármennyire furcsán is hangozzék — még sem azok, kik „szeretve is vaunak.* — Akárhányszor elegendő okuk vau önöknek rettegni a nők szerelmétől, többnyire zivatart hoz ez, és csak uéha nap^ugárt. — A férfiikuál szerelem és szenvedély nem azonos fogalom. — A nőnél e két fogalom mindég azouos és karöltve jár. A nó miuden izében érzi a szerelmet, áthatja a/, egesz lényét, de a nevelés, illem, és megszokás korlátolják abban, hogy szerelme a maga egész erejébeu és közvetlenségében nyilvánuljou. — A valódi szerelem hányszor é> hányszor rejti el a kötelességébe tet, hány drága gyöngy vész így el, mert a megszokott társadalmi rend alkotta törvények meggátolják uyilvá nulásában. - Ön jól tudja, hogy én nem vagyok ideálista; uem is hiszem azt, hogy szebb ós örömteljesebb volna az é et, ha a no szerelmének nyilvánításban uem találna gá at maga előtt, ha kitombolhatná magát; ah éppenséggel nem vagyok e véleményen, mert én jól tudom, hogy a nők boldogságának fokmérője nem azon lángoló érzés melye- -műkben táplálnak. - Boldog csak azon nó a f ? 6rZéS SZÍVébe

n vilzhangra talál L^ Azon nők, kik cak szeretnek, nagyon ritkán holdunkvágya,k iulc«apongók jobbadán önmagukit e.néízU fe'l e^ ' ííríkt TrirS

n,

ai; elöt

tWik és méhen , héíe le ve F,A ;

Z

e"

lmUke

t> ^hogy az annak t.rh.re legyen — h« öntusában elvesztik uóisséKüket s .gy támadnak aztán hősnők, martyroraságőr

8zefvedó asszonyok, kiket túlfeszített agyuk arra hl ,"

e"*

eí1

0 öljenek, vagy öngyilkossá legyenek Fn Í ' «/elieine e nők táborából veié EL Tw7

pid8S 1

4"

g ^ ki^l^'rhatatja Ilirleyt, mert ez már -jS&ff'S* végső'b°áT él6

t oly nők, kik dicső halált hLl ,ak h„ ~ Vauua

k nak érdekét ezzel Folyt,„ melléklete*.