Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-10 / 15. szám

Melléklet a .,I\íyirvidck" 1892. 15-ik számához. mondjam: hiv italt kell betöltenie; a háziszqreucse ós cssládi béke attOl függvén, minő a korináuyr.ás. A nienyasjzouyok es ti ital asszonyok (pardon az őszinteségért) leguagyobb része ugy gondolkozik, hogy a férti kötelessége szellemi vagy akár testi munkával a háztartáshoz mindeu szükségest megkeresni. Mig ő reá, t. i. a uóre, semmi gond nem háramolhatik, addig a fi ital férfi, jogosan, abbau a hitben él, hogy nem azért vállal kozott a házasélet terheinek elviselésére és nem azért áldozta fel arauy szabadságát, hogy csupán felesége legyen, hanem hogy neje egy kellemes házias életet teremtseu számára és a férj által megszerzetteket okos takarékossággal haszuálja fel. Ha jól szervezett háztartásra képesítő iskolák léte sülnének, szaporoduék a jó háziasszonyok száma, kik nemcsak igyekeznének, de tudnának is oda hatni, hogy a ferj nem keresné annyira az alkalmat a hazulról való eltávozásra: nem tekintené a házas életet sokszor purgatóriumuak, vagy legalább is a személyi szabadság korlátozásának, hanem egy paradicsomnak, melyben még a gyermeksirás is kellemes zeuekéut hallatszik. Azt sem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az életviszonyok javulásával az oly álialánosau kedvelt „váltó forgalom" is rendkívül uiegcsappana. Egy-egy ilyeu iskola létesítéséhez nem is szükségeltetik sok ; nemcsak városok vagy uagyközségek alapithatnak ilyeneket, hanem magán emberek is mint ezt Baumgartner Adolf, a felső austriai gazdasági egyesület titkára, csak az elmúlt évben megmutatta, ki Haágábau állított fel egy olyau háztar tásra képesitő iskolát. Ezelőtt hat évvel sok apa és mama Bécsben a végből tanácskoztak, hogy ugyanott épittesseuek egy ilyen iskolát; legczólszerübb valamely kisebb provincián elhelyezni, a hol vau ház, pincze, szőlő- és zöldséges kertek, istáló és alkalmas kulturtalaj. Vármegyénkben is nagyon elkelne egy-egy ilyeu alkalmatos helyre tetepitett iskola. (Vége löv.) Zalkod, 1892. márczius 29. Csapó Lajos. Sztibolcsinegyei-kör Budapesten. Budapest ápril 6. . Egy őszinte vallomással kezdein soraimat, hogy t. í. soha sem fogtam még uagyobb örömmel kezembe a tollár, mint épen a jelen alkalommal Mi lehet e nagy örömömnek oka? kérdik kedves olvasóim. Hát semmi egyéb, minthogy a „Szabo'csmegyei kör" ama törekvése, hogy tagjai ugy egymás, miut magyaros szívességgel fogadott vendégeink körében egy estét igazán élvezetesen töltsenek el, f hó 2 dikáu tartott estéuken ez évben, a legfényesebben valósult meg. Látom a pajzán mosolyt, mely kedves olvasóim ajkán a „legfényesebben" szónak elolvasásakor átvonul, de kérem őket, hogy ne ítéljenek elhamarkodottan. Mert hiszen nem tagadhatni, hogy nem olvastunk még soha olyau referádát, melyben az ne volna, hogy ez vagy amaz estély, hangverseuy vagy tánczmulatság stb. „fénye sen" vagy legalább „szépeu" sikerült; igaz tovább az is, hogy a ,Szabolcsmegyei-kör" uek már ez év folyamán is nem egy „szépen", sőt „fényesen" sikerült estélve volt, akár a felolvasások, szavalatok számát, akár azoknak eszthetikai becsét nézzük is: de mégis az elmúlt szombaton tartott estélyünk fény és siker tekintetébnn a legmagasabban állott összes eddigi estéink között. Eddigi estélyeinken u i. a közreműködők egy-kettő kivételével csak szerény műkedvelők voltak, kiknek csak az volt a törekvésük, hogy felolvasásaik vagy szavalataikkal pár perczuyi szórakozást, élvezetet nyújtsanak a jelen voltaknak; e hó másodikán tartott estélyünkön azonban Szabolcsvármegyéuek egy kiváló fiát, á ki ma már Európaszerte ismert és magasztalt hegedűművész Kemény Rezső urat, Joachimmk, a berlini „hegedű király" nak hires tanítványát, uem csak örömmel láth .ttuk és tisztelhettük szerény körünkben, hanem az ó d cséretet nem igénylő 8 minden várakozást kielégítő, igazán művészi hegedű játékában is órák hosszán át gyöuyör „Kaszálunk bion' mi s amúgy harrnadjába Kelmed is jöhetne, ha nincs nagy munkába'. Jöjjön el kigyelmed, megszolgáljuk szépen Terem a laposon káka és nád bőven." „Vóna hozzá jusom — mondja rá a komám, Mer hát az a lapos nem is a kendé tán?" „Nem az enyém — mondok — hát tán a kendé vón'? Nem megvettem kendtől száz pengő forinton ?" Kiáltom haraggal mer hát ittas vóttam, Meg is bántam osztég, hogy kijózanodtam. Mer hogy oszt' a dolog úgy vót', ahogy mondom, A komám a'óta nincsen soha nyugton. Perel rá anyjukja, mer' hát hamis asszony (Most hozta a koma csak a mult tavaszon). Perel azért, hogy hát, hogy tudta eladni Kend azt a kis lapost, mikor ottan annyi, Annyi sok nÉd terem, hogy elég tiz házhol" De az anyjukom is egész nap durozsol S mindig csak azt hajtja: „csináljunk mán rendet Mer' ha nem — aszongya — itt hagyom én kendet'" „ügy-e bár ott hagyta? Érte kendet szégyen! S mostan akar válni, hogy másikat vegyen . . . „Bizon' nem hagyott a', de zsémbel minden nap (Pedig bizon' érte néha verést is kap.) Komámné se restebb, bejárja a falut S mindenütt aszongya, ahová csak befut: .Kedves komámasszony, kedves sógorasszony Bion rossz a világ, bion' rossz a' nagyon! Mán ki hitte volna, hogy ilyet tennének? Bion el kell jönni a világ végének!" . . . Osztég elbeszéli, hogy hát én 'a lapost — Melyen száz szekérrel megterem a nád most — Hsak úgy szereztem rneg tán néhány napszámér' Vagy a jó Isten tudja, hogy hát miér'? „Mer' hát az én uram — aszongya — jó ember, A ugyan senkinek soha ártni nem mer, De mán a komája nagyon hamis ernber, Jól mondják a népek, hogy kikezd mindennel." ködhetünk. Igen, órák hosszán át, mert Kemény ur előzékenysége irányunkban hatást uem ismert. Előbb klasszikus darabokat játszott ugy, a mint csak egy művész tud játszani! Mintegy prologul csendültek meg Bach „Praebudium'-ának hangjai, melyekhez szépen sorakoztak azután az .,Adagio L'Spohr- s a „l'olon .ise" Wienatvskytól A mint egy egy szám elhangzott, harsogó éljen s szlluui nem akaró tapivihar követte. Igy tartotta meg a művész kéréseinkre az első sorozatot Hubay Jenő „Csárda jeleneteivel", Gyö.iyörü epilog volt, mondhatom. Megelőzte e négy zenei számot Prok Gyula felolvasása Szeretett elnökünk ez alkalommal „Pistike közbeszól" ez. humoros jelenetet olvasta fel zajos hatást keltve. A zenei számok utáu pedig a mi „tiszteletbeli szabolcsmegyeink", a kiuek annyi annyi sok érdeme van estéink sikerében s a ki ez estéuken búcsúzott el tőlünk, Rózsahegyi Kálmán olvasta fel élénk derültséget keltve Mráz Elek titkár-jegyzőnek: „Az ügyes-bajos palócxok" cz. humoros költeményét. A., ovaczióból a kör a szerzőnek is eleget juttatott. Rózsahegyi ezután meg néhány csinos dalát (Áloin stb.) s egy beszélyét olvasta fel sürü éljenzés és tapsvihar között, melynek lecseudesültével ismét kezébe vette a hegedűt Kemény ur s húzta a szebbnél szebb magyar uótákat. E zenei számra még egy szavalat következett Weishaus Frigyes szavalta Coppeé nak „Hajótörés" cz. monologját jól eltalálva s művészileg tükröztetve vissza mindenütt a változó érzéseket. Sikerült szavalatáért, a kör sürü tapssal jutalmazta. Aztán ismét megszólalt a hegedű, sírt. zokogott, a miut Bihari „Iíesergőjét" csalta ki belőle a művéBZ vonója. Sírt, zokogott s mikor e sorokat írom u>^y tetszik uekem hogy most is sir, zokog, zokog . . . Klasszikus. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 14 dikéu tartja meg rendes havi ülését, Kállay András főispán elnöklete alatt. —A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye a jövő hó 3 dikáu és következő napjain tartja meg rendes tavaszi közgyűlését Nyíregyházán. — A Bessenyey-enilék létesítése ügyében Miklós László alispán ür a következő fölhívást intézte a vármegye bzottuiányi tagjaihoz: Szabolcsvármegye közönsége még az 1889. évi október 9 en tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a vármegye egyik kiváló szülöttének, a nemzeti uyelv és irodalom egyik úttörőjének Bessenyei Györgynek emlékét, az uj vármegyei szókház felépítésével egyidejűleg, az ezen székház előtti téreu, egy emlékszobor felállításával megörökíteni, s az emlék szobor költségének előteremtése czéljából a vármegye lakosságát már több izben felkérte, s ennek daczára ma ez emlékszoborra oly csekély összeg (800 frt) gyűlt össze, melyből annak felállítását megkísérteni sem lehet, s le kelleno mondani aunak reményéről, hogy az immár be fejezezéshez közelgő uj székhíz felépítésével a nevezett nagy férfiú émléke is megörökítést nyerjeu De ismerve e vármegye lakosságának a nagy és nemes czélok iránti áldozatkézségét, nem mondok le e reményről, hanem ismételten azon kérelemmel fordulok czimedhez, misze rint tekintve a kitűzött czél magasztos voltát s azon körülményt, hogy ha ez emlékszobor mielőbb felállítható lesz, az egyszersmind a vármegye közönsége odaadó áldozatkészségének is emlékét fogja képezni: a gyűjtést ismerősei köreben a jelen ivén megkiserleui s a befolyt összeget a gyüj ő ív kapcsán közvetlenül hozzám leg később f. évi május hó 10 éig beküldeni szíveskedjék. Hazafiúi tisztelettel Miklós László, alispán — A városi szervezkedési szabályrendelet, a vármegye közönségének némi megjegyzésekkel kísért jóváhagyásával ellátva a legközelebb tartandó képviseleten publikáltai ni fog s eunek megtörténte u'áu előterjesztés fog tétetni a vármegye alispánjához, hogy a szervezeti szabályrendeletben rendszeresített uj állások betöltése czéljából a képviseletet hivja össze. — Az állami szöllő-tclepités ügyében a város képviselete által megbízott küldöttség abban a javaslatOsztég még — aszongyák — néhol hozzátette: „Az uram elsője a komát szerette!" Szívesen hallgatják s foly osztég a beszéd, Hogy hát hogy' vettem el a komámnak eszét ? Mán egy haragosom avval is fenyeget, Hogy hát törvényre ad s lezárat engemet. Téns fiskális uram a sorunk e' vonna S alázatval kérdjük, hogy mit tanácsolna? Rájuk néz Kerekes, kettőt-hármat hömget, Aztán járkálni kezd s magában beszélget, Majd megáll hirtelen s a palóezhoz fordul, „Hát tanácsot adjak? ezt kérdezi mordul. Nehéz ám a tanács, nagy a kendtek sorja, Talán ínég nagyobb is, mint kelmed gondolja, Mert hát kend még eddig nem is emiitette, Hogy mikor kend azt a kis lapost megvette, Csináltak-e akkor kendtek egy kis írást?" „Minek csináltunk vón' ? Nem csalja meg egymást - Tudja meg azt uram — soha magyar ember! „Nem csalják meg egymást? Hm! nem perelek kenddel De azt mondom kendnek, hogy, mert nincs irása, Komjáé lesz ínég a lapos — meglássa!" — „Nem lehet a' urain:" — mondja rá a koma, Komámé a lapos s komámé marad a'. Hogy ne vón' az övé, tiz esztendeje mán, Hogy hát azt a lapost használja a komám. A mikor megvette kerek száz pengőben Kötöttük ki árát. De, hogy oszt' későbben Rá jött a viz, mer' hát kiöntött a Tisza, Mondok a komámnak, hogy hát adná vissza. Nem adja. Hanem, hogy a dolog igy esett — Aszongya — engedjek el hát egy keveset Mán a száz pengőből. Aszondom rá hogy hát: „Nem-e sok lesz kendnek, hogyha hatvanat ád!" „Volt elég bolond kend!" — igy szól Nálhán közbe Fogta volna inkább a komáját pörbe, „Vagy perelje most be s rnind a száz floréntot Tőle megkapja kend s még rá sok procentot" — latban állapodott meg, hogy a város a? atn által szőllő telepítési czélra kért 050-1200 aöh '.old területet a Császár szálláson, holdanként 200 fi -val engedje át. Ez ügyben a legközelebb tartandó ké| leti gyűlés fog határozni. — Kisdedóvó Nyírbátorban. A nyírbátori kisdedóvó diszes épülete, gyönyörű vasrácsos kerttel ellátva, elkészült, s május hó 8 dikán ünnepieseu fog rendeltetésének átadatni. Az ünnepély rendezésének ólén Csákányi Győző, dr. Boldizsár Imre és Fuchs Ferencz urak állanak, a kiknek köszönhető, hogy Nyírbátor a kisdedóvás terén ilyeu hatalmas haladást ért el. — Nyilvános nyugtázás. A t. városi tanács által a felső-vidéki Ínségesek javára eszkőzleudő gyűjtés vezetésével megbízatván, most, hogy a könyörület e munkáját befejeztük, az eredményről a következőkben van szereu: csém beszámolni: Tamásy Endre űr gyűjtő-ivén adakoztakNyiregyházi Takarékpénztár egyesület 50 frt, Szabolcsi Hitelban 20 frt, Testei- Lajos 3 frt, Gredig Jeremiás 5 frt, Oláh Géza 2 frt, gróf Bombelles Károly százados 5 frt, N. N. 1 frt, Major István 30 kr., N. N. 25 kr., N N. 20 kr., Weisz É 40 kr., Kohu Jeremiás 40 kr., Szeszich Lajos 1 frt, Jármy László 50 kr, Weruer László 50 kr., Grosz Adolf 10 kr., Levuofszky Wolf 10 kr, Rottaridesz János 50 kr., Flegmaun Jenő 1 frt, Jóba Elek 1 frt, N. N. 30 kr., N. N. 30 kr., Grosz Virstlis 50 kr., Adler Lipót 50 kr., Bozáu Gyula 1 frt, Horváth Sándor 1 frt, Lakuer Ödön 50 kr., Járossy Sándor 1 frt, Schmotzer János 50 kr., N. N. 20 kr., Martiuyi József 1 frt, Halasi János 1 frt, dr. Hoffinann Mór 1 frt, Nagy Lajos egy zsák krumpli, Schwarz Isidor 1 frt, Érben Róbertné 1 frt, özv. Molnár Pálné 50 kr., Flegmann Lipót 1 frt, Bégányi Ferencz 1 frt, Maudel Ábrahám 30 kr., Bleuer N. 1 frt, Bleuer Sámuel 1 frt, özv. Kovács Józsefné 25 kr., Kolcsál Józsefué 50 kr., Sexty Gyula 50 kr„ Hnray László 1 frt, Menyhért Jáuos 1 frt, Krómyné 20 kr., N. N. 20 kr., Koczok László 1 frt, .1. Mihály GO kr, dr. Siáry Sándor 1 frt Prayné 20 kr., Králikné 40 kr., Munchard József 1 frt, N. N. 10 kr., Wachter Iguáczné 50 kr., Markó Károly 10 kr„ N. N. 20 kr., Léderer Ignácz 1 frt, Zucker Henrik 2 frt, Kovács P. Pál 1 frt, Lakatos Imre 10 kr., N. N. 50 kr., N. N. 50 kr., Mogyoróssy Ferencz 1 frt, Farbaky József 1 frt, Hader István 40 kr., N. N. 1 frt, Lejtrik Sámuel 1 frt, Fekete István 30 kr., Prok Sámuel 20 kr., Szitki S índor 10 kr., Djbai Juliánná 20 kr., Polay Vilmosué 20 kr., Kralovánszky Gyuláné 1 frt, Kerekes Endre 2 frt, Ruzsonyi testvérek 1 frt, Pavlovits Imre 1 frt, Foriu Jáuos 20 kr., Lenhorn Sándor 50 kr., Jóua Gyula 50 kr., özv. Uugár Lipőtné 50 kr., N. N. 10 kr, N. N. 10 kr., N. N. 10 kr., Friss Lajos 50 kr., Gausl Lipót 50 kr., Grünberger Eudre 50 kr., Hibján Gyula 1 frt, Balc/.ár Lajos 20 kr., dr. Hoffinann Emil 1 frt, özv. Flegmann Miksáué 1 frt, Ruhmauu A 40 kr., Szokolay Árpád 40 kr., Kandel Hermán 25 kr, Korbély András 20 kr., Schoukoja József 10 kr., Porczi János 25 kr., N. N. 10 kr, N. N. 50 kr., Geduly Henrik 1 frt, K. S. 50 kr., Fest László 1 frt, (Folytatjuk.) Sztarek Ferencz, rendőrkapitány. — Jótékonyság. A nyíregyházi nőegylet a felvidéki ínségesek javára 25 frtot adományozott. — Ma lesz megtartva a kereskedők ifjak által f. hő 8 ára tervezett Szécheuyi-estély, mely a közbejött kedvezőtlen idő folytán halasztatott el. Midőn e hírt olvasóiuk tudomására hozzuk, megemlítjük még azt is, hogy ezeu élvezetesnek ígérkező estély összes tiszta jövedelme a felvidéki éh-iuségesek nyomorának enyhitésere fog fordíttatni. Belépti díj 30 kr. személyenként. — Egy kis statisztika. A vármegye mult évi egészségügyi viszonyainak "^yik érdekes adata bizonyára az, hogy a külömbözö egyházi felekezetek népessége a halálozások statisztikájában inilyeu arányszámokban szerepel. Ez adatok a következők: Ezer ember közül elhalt r. kath 39%, g. k. 36%, ev. ref. 36%, ág. ev. 39%, izr. 22°/„. Ez adatoknál föltűnő a nagy javulás, mely a g. katholikusok halálozási viszonyaiban nyilvánul, s érdekes, hogy mint eddig is, úgy most. is, az izraelitáknál a halálozási arányszám igen csekély. — Gyászrovat. Id. Dobóczky Ignácz, Hevesvármegye volt főjegyzője és táblabírája, volt orsz. képviselő és föld„Komámmal pereljek? Olyan uram nincsen!" Mondja rá a palócz s keze a kilincsen. „Maradjon kegyelmed.'" — biztatja a másik Hisz ez az ur kenddel csak tréfál vagy játszik!" — — „Hogy vele tréfálok? Kend egy buta paraszt! Fogja kend még sirni, én kendnek mondom azt" Hallgasson amice! Kelmed még várhasson! Hallgassa meg előbb, hogy mi a tanácsom: Csináljanak kendtek egy kis írást még ma, Csináljanak — mondom — nem bánják meg soha! Mert ha nem lesz irás s a törvényre viszik. A kend komájától a lapost elveszik! „Nem lehet a' uram! Nincsen olyan törvény!" „Hát jobban tudja kend?" — Szól Náthán kitörvén. „Hagya el csak Náthán!" — mondja rá Kerekes, Hát kendtek azt mondják, hogy hát nem lehet ez? De hát akkor mondják, minek panaszkodnak, Hogy hát a faluban mán nem maradhatnak Kendtek a beszédtől? . . . Segíthetünk ezen: Csináljanak irást s mindenütt csend leszen!" — „Nem félünk mi uram az asszony nyelvétül, De, hogy nyugton legyünk mégis a beszédtül, Csináljon hát az ur nekünk egy oly irást, A miben a' vónna, hogy hát attul fogvást, Hogy azt kidobolták, senki a faluba' Mondani ne merje — mer' hát kerül bajba — Hogy a lapost komám igy vagy ugy szerezte." „Hát bolondok kendtek". Kerekes igy kezdte — „Vagy talán azt hiszik, hogy én vagyok bolond? Hol látták kendtek azt, a ki kosarat font Házat építeni? . . . Nem csinálhatok én Kendteknek ily irást, kenyerem veszitném!' „Hát nem csinál az ur? Oszt' mégis fiskális, Hisz' akkor az úrral szóba állni kár is! Menjünk innen komám!" . . . „Maradjanak kendtek!" Kiáltják utánok ... de biz' csak elmentek. Mráz Elek.