Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

NYÍR V I I) Í: K." Húsvét ünnepén. (—k—a.) Hagyjuk a mindennapi élet ezernyi gondjait pihenni, ünnep van ma, a feltámadás és az emberiség megváltásának dicső ünnepe. Gondolataink iránya ne kövesse e napon az élet küzdelmeiben elfásult szív sötét sugallatát, ne rontsa meg a szeretet e legmagasztosabb napját a földi lét elfogult pessimismust gyümölcsöző szemléletében való elmerülés. E nap ünnepléséhez nagy, világboldogító eszrnek vannak tűzve. E napon tétetett le az emberiség czéljához: a tökéletesedéshez az első alapkő, melyből hatalmas, egy világ bámulatára érdemes épület fejlődött ki, alkatrészeit a felvilágosodás, tudomány, művészet, ipar- és kereskedelem hihet'en fejlettsége, az erkölcsöknek az idővel lépést tartó szelidttlése, egy harmonikus egészbe vegyülve képezik. Az idő vaskövetkezetességgel halad, megtestesítve lassanként azon eszméket, melyek e napon születtek meg. És ebből egy nagy tanulság meríthető! A vallás, az emberi szellem csapongó vágyai nak, ihletének és megnyugvást kereső erejének eme legszebb virága egy napon született az emberrel, s követte az ember fejlődését minden változatain keresztül, gyakran oly irányokban is, melyek a korlátoltság legferdébb kinövései valának, epen azért a vallás leginkább kifejezte a nepek fejlettségi fokát. Minél felvilágosodottabb és minél tisztább fogaimu volt tehát a vallás, annál inkább lehet a történelein tanúságai szerint annak követőinél a haladás iránt következtetéseket vonni. Vallás nélkül nincs nép e földön, de a tudományos ismeretek csak oly népeknél találhatók föl, melyeknek vallása kibontakozott már a kezdetlegesség mosolyra ingerlő állapotából, s ezen tapasztalati körülmény legfenyesebb bizonyítéka, hogy a vallás, annak fejlődése tisztább s minden földiességtől ment fogalmakká képezi alapját a tudományos ismeretek fokozatos haladásának. A keresztény vallás bír mindamaz előnyökkel, melyek minden irányban szabadakaratuvá téve az embert, leginkább elégíti ki és hasonul az élet viszonyaihoz. Az abban lefektetett örök érvényű eszmék tehát mindenekfelett voltak hathatós eszközei az emberi tökéletesedés felé irányuló törekvésnek. Es ebbeu a hosszú küzdelmes folyamatban, ezernyi ellentétes áramlatok közepette a vallás képezte azt a támpontot, melyen zavartalanul képződhetett tovább az ismeretek országának kristályos palotája. Azok az idegen elemek, mik az ember változatos természetéből kifolyólag bontó hatással voltak e csodált épület alkatrészei összetartozóságáuak, koronként változtak, majd elmerültek az idők tengerében, hogy aztán ismét ujabb és ujabb ilyeu elemek bontakozzanak ki az élet minduntalan alakuló viszonyaiból Csak az nem volt megdöuthető, csak az maradt meg fényében, ami a jó, az igaz kritériumait viselte magán, a keresztény vallás alapelve Ennek szemernyit sem ártott két ezredév romboló vihara. Tagadhatatlanul minden kornak megvan a maga sajátos felfogása, mely tartalmazhat oly tulajdonságokat, mik egyáltalában nem egyeztethetők össze mely el rem tagadható terhekkel is jdr, állapotát megváltoztatni és a magyar nemzet sorsában megnyugodva; mint nemzet, elpusztul a föld színéről, — a lengyelek sorsára jut!" Igy Kossuth. Vájjon ki tudná megmondani,melyiknekvoltigaza!?.. Hiszen sok szabad madár jólétben éli le napjait, de sokat el is emészt a tél fagya! . . . Sok szabad madár, ha fogoly lett —s ott jólétben él — idő multán el se kívánkozik, . . de igen sok meg a szabadság-vágyat végső nyögéséig megőrzi szivecskéjében, s míg lehel, — legyen bár kalitji aranyos, tápláléka sok és kiváuságos, — gyorsan kiszál a szabad mezőre, ha gazdája nyitva feledte ajtaját. . . Kossuth is eszméiuek inegfelelőleg gerjedt munkára. A 40 es években minden nemesen érző honfi keble jól érezte, hogy, ha a nemzet kifelé, mint egységes, erős akar az osztrák közpoutositó (öszbirodalmat tervező) törek vésekkel szetnbeszálni, kell, hogy ennek szükségét az or szág területén lakó minden ember átérezze, hogy tehát, ne csak a felső tízezer tartsa életérdekének a magyar állam fenmaradását, hanem a szolgaságra kárhoztatott jobbágyság, a jogokban részesedésből kizárt többi osztás lyok is. Ez pedig csal; a jobbágyság felszabadításával és emez osztályoknak a polgári és politikai jogakban részesítése ált^l volt elérhető, mert félni lehetett, hogy ennek hiányában azou eleinek azt válaszolhatják a hazát támadói ellennek: „Nekünk közömbös, kinek leszünk szolgái! Közömbös, kinek hatalma alatt élünk jog nélkül! A ki erősebb, annak hódolunk!" . . . ... I)e ha mind át is éreztek ez igaszságokat, kevés volt, kiben oly hatalmasan buzdult volna fel a tetterő ez eszmék nyomán a czél kivitelére, mint a nemzeti önállóság ideáljának mai napig is élő képviselőjében: Kossuth Lajosban. Az ő szóuoklata és tollának hatalma működtek közre oly siettetőleg, hogy 1848-ban — minek emlékét a mai napon ünnepeljük — törvényhozóink kimondották a sajtószabadságot, a jobbágyság felszabadítását, a nem nemesek birtokszerzési és hivatalviselési képességét, a a hit által letéteményezett elvekkel Nagy bűnök, tévedések nélkül nem voltak idők, de épen azért, mert minden egyes korban változtak azok és kétségbevonhatatlanul szelídebb alakuakká és előnyösebben; nem állhat ínég azon pessimistikus felfogás, hogy a tudományok és ismeretek haladásával lépésrőllépésre hanyatlik a vallás, a hit s a tiszta erkölcsök uralma. Bár tény az is, hogy az ujabb kor elfajult atheistikus iránya igazolni látszik e felfogást, de uem téveszthető el szem elől másrészről, hogy az u n. atheistikus irány — ha egyáltalában ily hóbort létezik egyes földi ismeretek útvesztőjében eltévedt véges eszű tudósoknál és a műveltség legalsó fokán álló korlátolt gondolkodású tömegnél — sem tagadja a hit szükségességét, s a morális kötelességek teljesítése alól nem vonja ki magát. Különben sem rejt magában e kicsavart, természetellenes irány veszedelmet, mert évezredek munkáját tagadással ledönteni nem lehet, különösen midőn az az emberi érzelem és vágyak teljes kielégithetetlenségét idézné elő. A kor egyik ferde sajátsága az csupán, mely az eddig megfejthetetlen természeti tünrmények látszólagos megfejtéséből eredő elbizakodottságnak szüleménye. Egyébiránt nincs ok arra sem, hogy az atheisnius terjedéséből korunk erkölcsi romlását következtessük. A történelem lapjain kutató elme minden időben talál nagy és általánosan elterjedt hibákat, uiik lassanként elmúlva, helyt adtak nem kisebb és nem kevésbbé elterjedt bűnök kifejlódhetésének Csodáljuk a keresztényeket üldöző római császárok barbár kegyetlenségeit, midőn azok merő fanatizmusból a kínzások válogatott nemeivel oltják ki a Krisztus szelid vallásat követők életét. Megbotránkozunk a sötét középkor vad felfogásában, ha ama szerencsétlenek sorsára gondolunk, kik a nagy urak mértéktelen szeszélyeinek és nem létező földöntúli erők törvénybe iktatott üldözésének szánandó áldozatai voltak. A mi világnézeteink szerint ez az emberi erkölcsök elfajulásának legnagyobb véglete. Az erkölcsi nemesség és tökéletesedés felé való hal idis el nem tagadható korunktól. Azok a bűnök pedig, melyek ismét korunkban fejlődtek ki, mint a milyen pl. a társadalmak bizonyos irányú korrumpált volta, az anyag túlzásig menő iyyídása s általában a civilizált rafinériák ezer neme: eg_\ későbbi kor előtt épen ezért szintén akként lesz egy tökéletlen kor jellemző sajátságai gyanánt elbiralva, miként azt manapság tesszük a messze inultb i eső időkkel. Egyébiránt az sem lehetetlen, hogy a meg előző korok bűnei az emberek felfogásának ellentétes változtával erényekké vállú ik, bár azok lényegükben legkevésbbé sem változtak Vagy épen azért Galileit az elfogult tudatlanság máglyára Ítélte, mert szabadon gondolkodni merészelt. .Ma a világ bámulata a nagy elmék osztályrésze. Nyilvánvaló tehát, hogy bizonyos bűnöknek itelt tetteket és tulajdonságokat az emberek felfogása teszi azzi, aszerint, amint azok a társadalmak uralkodó irányaival ellentétbe jönnek, akár mint törvény előtti egyenlőséget és közteherviselést. És megalakult az első magyar felelős minisztérium, mely tény által Magyarország független:,ége, állami önállósága kifelé is felreismerhetlen jelleget n ert Erről szólaunk, mind annyiról, a 48-ki országos törvények, melyeknek forgalmazásában Kossuth Lajosnak oroszlánrésze volt. . . . . . . S midőn igy az alkotmányos szabadság befelé és kifelé biztosítva lön, ugy.tuő, mint. minisztertársa Széchenyinek és a uagy törvénytudó Deáknak, velük együtt érezve elmaradottságunkat, szintén a nemzet anyagi és szellemi jólétének s belső rendjének felvirágoztatására forditá gondját. () maga pénzügyminiszter lett ... De a mint az ezredéves, emez új törvények által is megerősített jogokat, a rossz tanácsadói által tévútra vezetett kivály gyökerében sérté meg azzal, hogy a 48 ki, általa már szentesített törvényeket — az országgyűlés megkérdezése nélkül — semmiseknek nyilvánította ([jetiig alkotmányunk szerint szentesitett törvényt, csak a király s a nemzetet képviselő országgyűlés egyező akarata szüutethet meg) s midőn ezeu a uemzet hatalmát semmibe vevő eljárás ellen az ors/ág kövelei hiába tiltakoztak, sőt ugyanannak foganatosítására a nemzeti ségek fellázíttatván, osztrák p -nz és haderő által segélyeztéttek; midőn végül az ország, állami joga tudatában a lázongók leverésére készületeket tevén, királya ellen lázadónak bélyegeztetett s osztrák csap ttok küldettek és használtattak leigázására .... mindezek történvén, szabadságért. égő lánglelke uem volt képes azou óvatosak szavára hallgatni, kik, a mi elszigetelt helyzetünkben, uem tartották okszerű, czélszarü fegyvernek a törvénytiprást, törvénytiprással viszonozni, . . . hauem felh tborodva amaz eljárás felett, a nemzet akkori többségének zugó helyes lése közt, trónvesztettnek mond itta ki a Habsburg dyuas tiát! . .. Ili a király nem tartja be a pragmatici sauctió azon feltételét, hogy az ország alkotmányát tiszte letben tartja — szólt az ige — a nemzet se köteles be tartani azt, hogy a Habsburg házból ve^'ye királyát! . . . A kö csöuös — bár a nemzet részéről viszonzts az illető társadalom fejlettségét meghaladók, akár pedig mint elmúlt idők még végleg el nem tűnt hagyományai. Első esetben a társadalom nem érle el azt a magaslatot, hogy azt méltányolni legyen képes, második esetben pedig már túlhaladta azt a fokot, hogy mint erényt dicsőíthetné, vagy legalabb is ne illetné a rossz vádjával. A kegyetlenséget ma a leg határozottabban elítéljük, pedig volt idő, midőn az egy kezdetleges magasabb törekvésnek szolgálatában erény gyanánt volt feltüntetve. Ellenben pl. a házasságtörés valamikor halálos büut képezett, ma legfeljebb mosolygunk rajta, s esetleg bosszankodunk, hogy nem maradt . . . titok. Egyáltalában nincs okunk tehát korunk sokszor hangoztatott romlottsága felett kétségbe érni, a régmúlt idők sokkal nagyobb hibákat rejtettek méhükben s mégsem merült el végleg bűneinek fertőjében, sőt ellenkezőleg ebből fejlődött ki egy felvilágosodottabb, tehát tökéletesebb, bár hibáktól egyáltalában nem ment kor, hogy aztán az ismét előzménye legyen az emberiség még magasabb haladásának. Ez a kriszlusi megváltás eredménye. Az örökös változás: az élet! S ha majdan az emberiség eléri a tökéletesség legmagasabb fokát, minden megszűnik, ami az embert tovább ösztökéli. Minden vágy, erény és eszme elérve és beteljesülve, beállanda teljes stagnáczió,. .. az meg maga a halál! Ezen csak egy ujabb megváltás fog segíteni. Griines (írás. A mióta a magunk emberségéből tengődünk, nem igen szokás nálunk ilyen fajta czimü czikkeket írni. Ti.-zteljük ugyan a *Kulturvolk"ot, de örvendünk rajta, hogy immár mégis kiszorult nyelvük a közéletünkből S hogy mégis ime ezt írjuk felül, „hej vau arra uagy ok." A minap egy gyönyörű kis gyermeket hallottunk valami „Grüues Gras* kezdetű német verset szavalni. Az apróság még uagyou is apró, uem lehet több 3—4 évesnél, olyan, a ki a magyar nyelvet seui tudja, csak gagyogni. Azt hiszem, hozzátartozói sem Goethe nyelvén társalognak, mert valami kis cipcer leáuygyerek látszik buzgólkodni mellette, hogy kifejlessze a kis huncutbau a furor germauiacust. Hát uem most fedeztem én fel ezt a mi specialitásunkat; tudom azt, hogy a kis 3—4 éves gyermekek mellé vidékünkön széltibeu egy egy kis sváb gyereket fogadnak, nehogy a csemete megbukjék az egyéves önkeutosi vizsgán De ha ismerem is e szokást, kimondhatom, hogy nagyon helytelennek tartom. Itégen ismerős családok német és magyar videkekröl kicserélték gyermekeiket; a uémet magyarrá lett,a magyar megtanult érteni németül s íuegmagyarositoita környezetét. É* mindkét gyerek oly helyen volt, hogy családja helyett családot kapott, a hol ugy bántak velők, mint tulajdou gyermekükkel, testvérükkel. Müveit körben, müveit családok között nagyon helyes volt-e szokás. Ma a kis csemete egy-egy kis paraszt uémet leánykának, egy közönséges cselednek gondozása alatt kesztll arra, hogy no majd az önkeutesi vizsgáu átme'nesseu, vagy — ha Isten segit a szalonokban szavalja a Faus tot. Hát ez nem jól vau igy. A gyermekekuek vagy az óvóban, iskolában vagy az auya körében van heljük. H irmadik eset nincs, fessék az auyának velük sétálgatni, nincs annál nagyobb erdemük, nagyobb joguk a közönség tiszteletére. Cseléd gondozására, még ha német is az, uem szabad bizui a gyermeket, már csak erkölcsi szeinpoutból, az eldurvulás elleni védekezés czéljából Fulytatáau a luotléKleteu. számba meuő — jogsertés egyik félnek se hozott áldásos gyümölcsöket. A nemzet érezve, hogy független léte forog koczkán — s erőt nyetve aboól, hogy sértet' jogaiért küzd,,— csak az északi hatalmasság segélyéve volt ugyan leverhető, de leveretett s rabigába dölt másfél évtizedig. S íjátságos, hogy e leveretés nemsokára jött a tróuvesztetség kimondása, tehát a jogsérelemuek hasonlóval viszonzása után; mintha csak a törvényességtől eltérése erejét is megcsökkeutette volna netnze üukuek! De a nagy fiaiban élő lelkesedes uem hagyta elveszui reméuyot. egy jobb jövő iránt. . . . Isteu igazságos vala! Az abszolút hatalom — -egy évtized se mult el — egyik vereséget a másik utáu szenvedte az olasz porosz seregektől, tel hete'lensége büutetésekép es igy meggyengülvén, éreznie kellett, hogy ueki nem bilincsekben tartott szolgára, de egyenjogú bátor szövetségesre vau szüksége, ho.y legalább sajátját védhesse meg. Da érezte ezt sokkal erő-sebben maga az osztrák nép, melynek közvéleményét az önkéntes hatalom szolgái íuár azelőtt is hamisan tárták a vilá« e e. A magyar nép pedig, meiy „bllszkóu haladt a hűs rabságon át", — bár eluvoniója siralmas helyze ét a maga előnyére kizsákmányolhatta volna, ep' elnyomása ideje alatt bölcselkedni kezdett , . . Rájött, hogy törvénytelenséget soha se jó törvényi lenséggel viszonozni: mert igy több jogot adunk a tör\ nytelenségre a másik félnek és kevesbedik önerőnk, nem emelvén harezunkban ama hatalmas érzés, mely lelkesíti azokat, kik a törveuytől — a védelmükbe vett töivéuytől — rgy hajszálnyira sem teruek el! Felismerte, hogy jobb, ha z iosabb, erdekeinek inkább megfelelő bajbakerült szóm /.edjával szolgálatot adó es viszout kérő jó barát-vígba lepni követelni, hogy á íjon a 'örvényes talajra előbb a másik fel, mely előbb tert el attól és ráállani ugyanarra, mint leghiztos ihbra és, hogy e.yik jó barát se terjeszkedhessek a másik rovására, — kötelező szerződésben állapítani meg azou ügyeket, melyekre nézve kulcsöuösdu lemondanak a teljesen öuálló intézkedésről, illetve, melyeket közös egyetértés-