Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-29 / 13. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1891. 13-ik számához. sem. De nem is practicus akkor szorítani idegen nyelv tanulására a gyermeket, mikor még a magyart sem tudja, hisz alig van belőle pár száz zavaros szóki spzete. Megrontja vele a nyelv érzékét s bizony azért a csekély konyha-stylusért, a mit a sváb cselédektől tanul, nem érdemes. De tegyük fel, hogy annyira elsajátítja már gyer­mek korában a németet, miut a magyart, tehát az óhaj­tott eredmény dicséretesen eléretett a szülők nagy örö­mére: hát ettől meg a jé Isten őrizzen beuüuket. Hogy azok, akik miut férfiak, nők majdan a Közélet­ben vezérszerepre h.vatvák: két anyanyelvvel, dualiszti­kus nemzetiséggel bírjanak. Már akkor iukábh -emniit. Hanem lut ilyen a mi tar adaltnuuk .',! .or a miniszternek az a szükséges és helyes intézkedése jött, hogy a német nyelv a középiskolában jól tanitassék, uem volt az a három ember együtt a ki hazafi feljajdulásáu ik kifejezést ne adott volna. Pedig a középiskolai tanulónak már megállapodott anyanyelve van, a melyet semmifele iskolai nyelvtanulás meg nem gyengithet, mert hiszen az iskola a nyelvvel, mint tudomáuynyal foglalkozik, annak törvényeit ösmerteti. s ha ezt teszi, tegye kielegitő módon ugy, hogy ai érettségit tett ifjú megértse a németek classicusait. A jelzett reudelet uem kiváu többet Sot a kormányrendeletek az elemi népoktatási iutéze ékből, sőt a gyinnasium 2 alsó osztályából egyenesen kizárják a németet, mert az a zsenge gyermekekre nemzetiségi tekintetben veszedelmes és a középiskolákban is nem a beszédre, hanem a nyelv tudományos ismertetésére törekednek, a mi nagyon helyesen vau. Hanem hiábau, a mi magyarjaink máskép fogják fel a nemzetségi kérdést s különösen valamennyi született paedagogus. Mikor pár éve a Itaul Frary által felsziuro hozott latin nyelvi kérdést vitatták, egyik jeles tudósunk erre vonatkozó czikksorozatálnm kifejtette, bogy nekünk azért kell a latint a modern nyelvek bővebb tanítási helyett meghagyuuuk, mert ha a németet forszírozzuk egész a beszédbeli könnyüsógig, akkor a magyar irodalmat s a magyar kulturát öljük még vele. Anuak a uemzetnek kifejlettebb kulturája s aránytalanul olcsóbb irodalmi termékei elnyomják a magyar müveket s az ifjúság lassankint áttereltettik a németség eszmekörébe. Hát még ha elkezdjük a németet a 3—4 éves gyermekekkel ? Igen is óhajtjuk a német nyelv tauulását a kellő megértésig cult, váltat ni, s ezt teszik a középiskolák, s igen helyesen gondoskodnak a kellő mértékig való oktatásról törvényeink s kormányrendeleteink. Ha többet helyesnek és jónak tartottak volua, többre kötelezték volua az ifjúságot, de nem tették, nehogy a túltengés nemzeti műveli ségüukre legyen káros hatással. Egy érvet hallunk még ennek a Grünes Grasos szokásnak a védelmére felhozni: hogy a német világ­nyelv. Hát ez egyszerűen nem igaz. Nem is lesz az sohi. A diplomáczia uyelve a frauczia, sőt az Orient keres kedelmi uyelve is ez; a tengereké az augol s csakis Középeurópábau s Nlouárchiáuk határain uralkodik — a kereskedésekben. A külömböző államok művelt egyéneinek érintkezési nyelve sem lesz soha. Már csak nemzetiségi íeltékeuy ségből sem. Sem az angol, sem a frauczia uem engednék. Tehát csínján a „Grünes Gras"-okkal! ÚJDONSÁGOK. Lapunk e száma utolsó lévén az évne­gyedben, tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását. Hátralékos előfizetőinket is kérjük hogy a la­punkért járó előfizetési dijakat beküldeni szíves­kedjenek. Több község elöljárósága is hátralékban vau még a mult évről. Az illető jegyző urakat kérjük, hogy a hátralékot a jövő hó 1-sejéig küldjék be az alulírott kiadó-hivatalhoz, mert ez időn tul a tekin­tetes alispáni hivatal közbelép 3sét leszünk kényle­leuek kérui és igényb^venni. Nyíregyháza 1891. márc iu; 2'J. A ,,Nyírvdék 4 < kiadó hivatala. sel iutézuek el, semmint újból erőszakhoz nyűlva, vég­nélküli küzdelmet idézni fel. Azon férfiú, ki ezeu — akkor mindkét nemzet lel­kében lappangó — bölcs gondola'uak hangot, testet adott, a mi hazánk bölcse, két ország közvéleményének igaz kifejezője, királya és nemzetének egyformán hive, a törvé nyesség mintaszerű tisztelője: Deák Ferencz volt. Mint hajdan Imre király kis vesszővel kezebeu fegyvertelenül vezette ki lázadó testvéret Endrét a saját harczosai közül, kiket jogtalan pártütésük tudata fegyve­rezett le: ügy jött a fegyvertelen Deák a törvénytisz­telet suhogó vesszejével a zsarnokság palotájába és szemébe moudváu a királynak, hogy a trón kezdte a törvénysértést, annak kell elől menni a törvényes útra lépésben is, ha be akarja tölteni az ürt, mely közte és a^nemzet között támadt, és — kijeleutvén, hogy amely percz­beu a király visszavonja a 48-iki törvéuyeket hatályou ki vül helyező törvénytelen rendeletét, abban a perczbeu az országíis vissza szer/.i nemkevésbbé törvénytelen — trón­veszteséget kimondó törvényét —: tígy ves-e' te ki a fel világo­suk uralkodót bölcsessége világánál az a bs/.olut zsarnokság páuczélos bakói és fegyveres csatlósai közül. Menydörgéshez hasonlóan reszkették ineg a sötétség bajnokait a szavak : „Hadd látom ki merészli felemelni istentelen kezét az igazság felkent bajnoka elleni? . . Otthon pedig az ö népéhez igy szólt : Fiaim! Királyotok el volt vakitva, ő felvilágosult! Én, ki ismerem véreimet, azt mondám neki, hogy ti is a törvény utján maradtok, ha ő, ki először tért el attól, ugyanerre tér! . . . Igazat mondtam?! És a nemzet lelke „igen"-uel felelt. Szólt tovább : Nemzetem! Vad ifjú voltál eddig. Csak olyan ba­rátot akartál, ki áldozatot hoz érted, de nem Taván tőled, s mert ilyen voltá,l, — kiki magiról tudhatja — barátot nem is találtál! . . . Most, őserőd ki is merülvén a — Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk tisztelt előfizetőinek, munkatársainknak s minden rendű jóakaróinknak. — Kovách tierő kir. járásbiró urat uevenapji és ezzei összeeső születesnspj t dkalmából barátainak és tisztelőinek széles Köre üdvözölte — Meghiúsult szinli&z-vizsgálat. Nagyobb városok téli színház saisonjának immáron bekövetkezett a vége, s a színész direktorok egymásután jelentkeznek nálunk is, hogy május —junius havában előadások tartására enge­délyt kapjanak. Halinay Imre Miskolczról, Csóka Sándor Szabadkáról s Aradi Gerő Aradról adtak be kérvényeket. A városi hatóság, kiegészítve magát szakértőkkel, a kér­vények elbírálása előtt szükségesnek tartotta a rozoga aréna-bódé megvizsgálását. A deputáció el is ment a helyszínére, a szemléből azonban semmi sem lett. mert a Szécsy uram őrizete alatt levő kulcsokat s magát Szécsy uramat is nem sikerült előkeríteni. — Művelődési mozgalmak. A nagykálíói ev. ref. parochialis könyvtár áll 4ül do vallásos, történelmi, köl­tészeti, gazdasági, Kertészeti, méhészeti sat. iiányu mű bői. Az 1890. évi november 1-től e hó végéig 76 egyház tag kihordott olvasás végett felváltva 498 kötetet, illetve füzetet. A köuyvosztást eszközölte, mint évek óta, ügy ez idén is, októbertől újévig a vasárnapi iskolai órák után (11—12), lelkiismeretes pontossággal Magas József úr kisebb íitauitó, azontül és azóta is miuden vasárnap reggeli templom utáu. Ezenfelül a „Téli újságot' 27 egyháztag hordatta. íme egy példa a könyvtár alapítás es annak üdvös ertékesitesere is. Vajha! eiuioüdhatuók, mi uél több ily esetet registrálva, hogy: exempla traliuut. — Gyászrovat. Sttukó Józsel 'miut. ferj; iíj Siuikó József miut fia; özv. Palicz Mihályné mint auya; Pahcz János miut testver nejével es gyermekével Ilonával; továbbá Palicz L íjos mint testvér nejével és gyermekevei Mihálylyal, mélyeu megszomorodott szivvel jelentik a legjobb hitves, anya, gyermek, testvér, sógornő, illetve keresztanyának S'imkó József né szül. Palicz Z-uzsauuáuak élete 49 ik, boldog házasságának 13 ik evebeu. hosszas szenvedés utáu f. lió 25-éu d. u 3 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei f. hó 27-éu d. u. 4 orakor foguak Kossutb-utczai saját házából az ág. ev. egyház szertartásai szerint a vasuc melletti sírkertben ötök nyugalomra tétetni. Nyíregyházán, 1891. márczius 25 eu Áldás és béke lengjen porai felett! — A helybeli izr. hitközségi elnök-választásról a kővetkező sorokat kaptuk. A uyiregybázi izr. anya­hitközségnek a mult év második felében megválasztott elnöke, Burger Móricz úr f. é. február hóban a tisztségről lemondván, a választási mozgalmak soha eddig uem ész­lelt érdeklődés ós izgatottság mellett indultak meg. A \álasztók zöme két külön párttá alakult, különböző jel­zőt ős irányzatot követve. Korteskedtek nagy hévvel, kouferencziáztak more patrio, az az bor és sör mellett miud a két részről, a uagyon kimentő izgalmak végered­ineuye pedig az lett, hogy a couservativ pártnak nevez­hető elnökjelöltje, Baruch Aruold 2 szavazattöbbséggel lón f. h. 15-én megválasztva. A kisebbségben maradt intelligens, tekintélyes férfiakból álló párt biztosítékot találván a megválasztottban is elvük és mteueziójuk meg­valósításai a nézve, néhány uap multán küldöttségileg tisztelgett nála; lecsilapuit az izgalom ős helyreállott egy­előre a megzavart harmónia. Az uj eluök hosszasabban vázolta beiktató beszédjében feladatát anuak, aki oly uagy hitközségnek az élén áll, mint a nyíregyházai, fejtegette azou czeltudatos irányt, a melyet köveim ákar; különö­sen kiemeleudőuek tartjuk azon passust, a melyet a benső meggyőződés haugjáu, lendületes szavakban adott elő: miként az országszerte észlelhető nemzetiségi mozgalmak­kal szemben a zsidóságuak kitüntető magyarosító missio jutott osztályrészül, hogy a zsidó, felekezeti intézményei uek biztosítása mell,ett, kell, hogy jó hazafi, jó magyar és a társadalomnak becsült tagja is legyen. No de, hogy erre törekedüuk is, bizonyság, bogy az 12000 frtuyi költségvetés niajdueni egy egész negyedreszebe kerül a törvény mindeu kellékeinek megfelelő felekezeti iskolánk, a melyet 200 gyermek látogat, de a melynek alig egy negyedrésze fizeti a tandíjat; hogy uieuteu minden sege­lyezéstől direct és iudirect megadóztatás utjáu fedezzük szükségleteinket sajátunkból, számos hitközségi tag uagy, érzékeny megterheltetése mellett. u. s. küzdelemben, fogadd el szomszédodat olyan barátul, ki szolgálatot csak viszontszolgálatért teszen ; de mert puszta igéretebe nem bizhatol, hisz veredbe ment át; „Ne higyj magyar a németnek !", iöss vele szerződést (törvényerejűt) arra vonatkozólag, amit közös erővel akartok véghez vinni! Egymásra anuyivai inkább szükségetek vau, mert testetek főrésze, a fő egy személy, ki bár király és csá­szár, de mint embert szét. nem tópheatek. Majd ha e szö­vetség a jövőben érdekeiteknek ineg uem felel, ha vesztett erőitek mindkettőtöknek auuuyira visszatérülnek a béke ben, hogy azou ügyekre*) vonatkozólag tejesen egyenlő eljárás, közös egyetertéase. felállított szervek (közös miniszterek, közös hadsereg, közös külföldi kepviselet) nélkül ós szerződési kötelezettség uélkül is kepesek lesztek úgy eljárni, hogy — a király és császár személye közös voltán kívül — teljesen különvált és mégis egymás érde­keit kölcsönösen előmozdító allamok gyauánt szerepel­hettek: ám — közös egyetértéssel — váljatok szét! . . . Igy képzelte tán Deák. Es a nemzet többsége, mert hisz szívéből való volt, megérté a szót, elfogadta a békülesre nyújtott jobbot s nyert békét, melynek vedelnie alatt fejlődik tova. . . . Ma még áll a mű, amit megalkotott, a nemzet többsége ma is illőnek tartja a létező viszonyokhoz. Hogy meddig tart ez, és mikor következik el az idő, melyről uagy szelleme — Mátyás korára gondolva — talán almod hatott, midőn mindkét, ország szellemi és anyagi ereje oly fokot ér el, hogy uem lesz szüksége se egy, se más­u ik szerződésileg lelánczolt szomszédra s közös egyet­értéssel letesült közös intézményekre, mikor lesz nyelvében is különvált magyar hadsereg, mely azonban királya vedel­uiére kél akkor is, ha auuak szoniszédországát éri vesz (hiszen önérdekét is védi vele!); mikor lesz külön kül­földi képviselet; mikor érjük el, hogy pénzügyüukuek *) Hailügy, külügy és izekre, estfeis ezekre, vonatkozólag a pénzügy. — A városnak villamos fénnyel leendő világí­tása erdekében eszközölt munkálatok eredményei már feldolgozást nyertek, s az ekként összeállított statisztikai adatok alapján az üzemtervezet kidolgozására vállalkozó czegeknek az már expediálva is lett. Érdemesnek tartjuk a megemhtesre, miszerint a magán háztulajdonosoknál eszközölt gyűjtés 1000 lángra előjegyzését eredményezte mely szám élénkén tanúskodik a lakosoknak az ügy iráuti erdeklodeseről. Az összes lángok száma 1700. Minden­esetre biztató kilátást nyújt e szám a kimenetelhez, külö­nösen, ha hozzá vesszük még. hogy Bencs László polgár­mester teljes odaadással viseltetik a villamos világítás kerdesenek megoldása iránt, mert az ő közrehatása ós személyes munkájának az eredménye az ügv jelen stá­diuma is. — A „Xyirvidék" f. évi 11 ik számában „Mive­lodési mozgalmak a vidéken* czimü czikkből azt olvastuk hogy a u.-káliói dalárdát Szikszav A drás ur alakította' Mi a S ikszay András ur általunk is elismeít és nagyra becsült érdemeiből nein akaru ik levonni semmit, de az igazság felderítése czéljiból kijelentjük, hogy dalárdánkat 1808-bau Horváth István ur, akkor kállói, jelenben nyíregyházai tauitó alakította. Az alaku'ás öl kezdve folytonosan működik ináig is, leszámítva olykor olykor a nyári nagv dolog időbeu való szünetelését; do akkor is ha helybeli, vagy vidéki temetésekre meghivatott, az alapszabályokban megállapított díjért, készséggel elment a temetésekre. A Horváth István ur vezetése alatt más fél évtizednél tovább működött d dárdának. azután S/.abó Aladár ur akkori s lelkész lett az ének vezére 2 évig, az ő elineuetele utáu Veres János ur má?f d évig. Veres János ur után Szikszay András ur lett az énekvezér. Azt azonb tu elismerjük hogy Szikszay András ur, nt. Görömbei Péter ur közre működésével a 17, 18, tagból álló dalárdát 30 tagra össze toborzottá. S midőn távozni akarván Ivállóból, hogy az ó szeretett dalkedvelő katonái árván, vezéruélkül ne maradj .nak : utódául Farkas Lajos urat miut kiváló tehetségű zenetudóst ajánlotta a utiszt. urnák meghívás végett. Eltávozásakor pedig összehivatta a dalárdát s be­mutatta Farkas L ijos urat mint utódját és a dalárda miuden egyes tagjától kézszorítással szívélyesen elbúcsú­zott. Az itt elősorolt ónekvezéreket a dalárda a mult év decz. hóban tartott közgyűlésén egyhangúlag tiszteletbeli tagjainak választotta, melyről jegyzőkönyvi kivonaton értesítve is lettek az illetők. Ezután pedig készülnünk kell a 25 éves jubileum megtartására. Dalárdánk életében legfőbb tényező, legfőbb összetartó kapocs a mi szeretve tisztelt elnökünk; ut. Görömbei Péter ur, a ki miuden rendű s rangú dalszerető tisztességes egyént alkalom adtán oda kapaczitál, hogy legyen tagja a dalárdának. Meglátogatja a dalárdát a nyilvános szereplések fellépése előtt és utána is, ugy szinte a tanulási órákon is és gyújtó szónoklatával lelkesíti, buzdítja a tagoka f az össze tartásra, a tanulásra; buzdító szónoklatait fel fűszerezi olykor olykor egy két kanna tiszta zamatu jó kállói borral, melyet — mint váratlant — igen nagy élvezettel szoktunk elkölteni. Fent idézett czikk dalárdánkra vonat­kozó részére ennyit kívántam megjegyezni magam és több alapító tagtárs nevében. Székely Gyula. — Helyreigazítás. Lapunk legutóbbi számának egy tévedését kell helyreigazi tanunk. A főgimnáziumi Kossuth-alapitvány 50 forint kamatjának, mint ösztön 7 díjnak, márczius 15-dikén tőrtént ünnepies kiadatásáról szóló tudósításunkban ugyanis az mondatott, hogy Bencs László polgármester tartott az egybegyűlt tanuló ifjúság­hoz beszédet. Ezt a beszédet pedig nem Bencs László, hanem dr. Meskó László úr mondotta, s hogy tudósítónk mégis ilyen notórius tévedésbe esett, azzal menti magát, hogy irván tudósítását a Kossuth-alapitvány legelső kama­tának átadásáról, az alapítvány megteremtőjének neve önkénytelenül csúszott tolla alá. Megtéve e helyreigazítást, kénytelenek vagyunk egyszersmind egy rövid megjegyzést is tenni. És cz az, hogy a helybeli, immáron eléggé ki­fejlett s éppen ennélfogva nem ignorálható sajtó meg­érdemelne annyi figyelmet, hogy nyilvános jellegű és köz­érdekű ünnepélyek, gyülésezések tartásáról és idejéről érte­sitessék. Mert a közérdeklődés ébrentartásánák a sajtó még e két ügyre vonatkozó része se lesz közös: az a jövő titka és a gyakorlati politika dolga. . Do legyen bármiként, csodálatunk, kegyeletünk soh-e fog csökkeni azou férfiú iránt, ki a legválságosabb időben, a legnagyobb szükség perc-cében a nemzet és a király őrszelleine gyanánt lépett fel és ráállva a törvényesség örökké biztos talajára, melyre visszatérni sohse szégyen annak, ki azt elhagyta, egymásba tette a békülésre hajló jobbokat. Ennek eredménye lőn, hogy ma minden pártunk törvényes alapon áll, hogy a Habsburg-ház törvényes trónörökösödési jogát 3 ágra kiterjedőleg minden párt. egyhangúlag elismeri s csak a többi Icüzös intézmények szükséges vagy felesleges voltának vitatásában térnek el, mint főkérdésben. De inig Deák emlékét sohse feledjük, hálánk örökké lobogó lánggal ég Széchenyi mélységes értelme, Kossuth magasztos Uínglelke iránt; mert amaz szellemi és anyagi erösbödésiinknek tudományban és vagyonban gyarapodásunk­nak emez kifelé alkotmányos szabadságunknak, befelé pedig a szelemi és anyagi kifejlődhetés szabadságának alkották m'.'g oly biztosítékait, melyek ércznél maradandóbb em­léket biztosítanak számukra a magyar honfi szívében. Ugv vagyok azért meggyőződve, hogy e magasztos naphoz alig is lehet méltóbb ama kiváuságuál, vajha birna a mi ifjuságunk, bírjunk tni is ifjú kortársaim, megőrizve ez oszlopos három alak emlékét, Széchenyi értelmével, Kossuth lelkesedésével, Deák Fereucz bölcsességével, kiki a maga életpályáján; mert csak igy lehet reményünk ahhoz, hogy kedves hazáuk közeledő uj ezredévének hajuaíán esiy szívvel, lélekkel azt kiálthassuk, visszhang­ként Széchenyi szavára: „Magyarország nem volt, hanem van.'" . . . . . . Oh, hallgasd meg tiszta, ifjú szívünknek hő fohászát, melyben ezért esedezüuk tehozzád, magyarok hatalmas Istene! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents