Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-15 / 11. szám
N Y 1 K V I U É K." érdekeben elrendeltem, hogy a köz vei lenül Németországba irányított szarvasmarháknak egészséges vidékről való származását igazoló záradékot a marhalevelekre az általrakodó állomásokon működő állatorvosok vezessék rá, kiknek hetenkint közvetlenül meg fog küldetni a vezetésem alatt álló minisztériumban készítendő kimutatás azon községekről, melyekből származó szarvasmarhát Németországba kivinni tilos. Az emiitett állatorvosok részére kiadott s nekik közvetlenül megküldött utasitás több példányát tudomás vétel és az 1-ső fokú közigazgatási hatóságokkal leendő közlés végett oly felhívással küldöm meg a közönségnek, hogy ez utasitás pontos foganatosítása érdekében saját hatáskörében is szigorúan intézkedjék és az esetleg felmerülő szabályellenességeket erélyes, gyors intézkedései által megszüntetvén, példaadás okáért kérlelhetlen szigorral rögtön torolja meg. Egyúttal intézkedjék az iránt is, hogy az állattulajdonosok figyelmeztessenek, hogy azon esetre, ha állataiknak a budapesti állatvásáron Németországba való kivitelre leendő eladására számot tartanak, minden egyes darab szarvasmarháról külön marhalevelet állíttassanak ki. Budapest, 1891. február 3-án. Bethlen. • * • • 15 5 ~—' Szabolcsvármegye alispánjától. 1891. A főszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. földmivelési miniszternek 8251/891. sz. a. kelt rendelete másolatban a vármegye hivatalos közlönye utján tudoniásvétel alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett tudomására hozatik. Nyíregyháza. 1881. évi márczius hó 7-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) Földnnvelésügyi magyar királyi miniszter. 8251/III-8. szám. Valamennyi törvényhatóságnak. A marhalevelek használatának czélja a tulajdonjog és egészégi állapot igazolása lévén, a mely körülmények a versenylovak szállításánál kétség tárgyat a dolog természeténél fogva egyáltalán nem képezhetik, mert ily lovak az európai lovar-egyletek hiteles származási bizonyítványaival vannak ellátva; az Auszriában követett eljárásnak megfelelőleg a verseny-lovak szállításának könnyítése czéljából az 1888. évi VII. t. cz. 8 g-ának második bekezdése alapján a verseny-lovak szállításánál a marhalevél kötelezettséget megszüntetem és megengedem, hogy ,t versenylovak a magyar lovai-egylet álla! kiállított 'igazoló levél alapján, — mely igazoló levélnek azonban tartalmaznia kell a tulajdonos nevét, a ló származási helyét és leírását, valamint annak igazolását, hogy a lóversenyre vagy lóversenyről szállíttatik marhalevél nélkül i- szállíthatok legyenek. Ugyanezen eljárás alkalmazandó a külföldről versenyre ide szállított és az illető külföldi lovar-egylet megfelelő igazolványával ellátott külföldi verseny-lovak szállításánál is. Erről a törvényhatóságot tudomásul vétel és további megfelelő eljárás illetőleg közhírré tetei végett értesítem. Budapest, 1891. február 19-én. A miniszter megbízásából: Báró Fiátlt. Az „uj Magyarország." Levél a szerkesztőhöz. A ,,Nyirvidék" legutóbbi számában egyenes fölhatalmazást nyertünk arra nézve, hogy — akik közdolgok iránt még érdeklődünk — mondjuk el e lapban véleményünket közigazgatásunk reformálásának napirendre került kérdésé felől. Azóta a kormány be is terjesztette már a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot, s igy igazan idején van, hozzászólni a kérdéshez íme egy szerény, de őszinte vélemény. # * * A magyar kózigazgatas altalános rendezésében, helyesebben átalakitásaban a kormány megtette az A „NYIRVIDÉK TÁKCZÁJA." il Emlékezés a szabadságaim J^S Máre/luH 15. ' Legyen e nap örökre Ünnepelve, Mint szép jövőnek fényes hajnalai S a kit hevít önzetlen honszerelnie, Reményt s kitartáBt nyerjen általa : Hogy szép hazánk virulni fog ö ökre, Mi;; nem puhul az érczi s lionfikar 1 Mert dicBŐség napja ragyog fölölte, Ha egyetért: mint akkor a magyar I Titáni harcz a hitregék koriból Újult fel im e diciteljes napon, S hevítve a szent eszme mámorától, E szó viharzott annyi ajakon : Elég volt a rabszolgaság idáig I Meghalhatunk, vagy szabadok leszünk 1 Mind czéda, gaz, ki most heverni vágyik • Ki szittyavér, halálig küzd velünk I És küzdtek ók . . . mint zúgó tenger árja, Mely elsöpör mindent, a mit talall Egyik se félt, hogy tán ölébe zárja Vas karjával a rettentő halál I Egy dobbanás megannyi honfi szívben, Csak annak élt: e hon legyen tzabad! Hi«z' a földön mindent vehetni kincsen, De üdvöt csak a bon jóléte ad I IfjU, öreg, s nemének büszkesége, A bonleány, a máskor gyönge nó : Szent órjötigéi csodáit vitte végbe, Oly fi-nséges volt a kitört erői A zsoldos had, mint »otdott kéve hullott, A A<írom«»m I üszkén a merre elállt I S a honfi mind mint egy hadisten állt ott, Hol szembejönni látott száz halált ! első, az alapvető lépést ,,a közigazgatás ét az Önkormányzat rendezéséről a vármegyékben" czimet viselő törvényjavaslatnak a képviselőházhoz való benyújtása által. E törvényjavaslatot a közvéleménynek egy hatalmas áramlata szülte És megszületett sok meghiúsult kísérlet után, melyekkel a kormányok és a törvényhozás — a régi alapokon — javítva, foltozva akartak a magyar közigazgatás bajain, hibáin segíteni A közvéleménynek ez az áramlata két szempontból kívánta ezt a reformot: először, hogy jó közigazgatás legyen, másodszor, hogy a közigazgatás a magyar nemzeti állam biztosítéka legyen és garanciája egy magyar nemzeti politika sikereinek minden pontján az országnak és minden vonalán nemzeti törekvéseinknek. Hogy a „jó közigazgatást" meg fogja-e valósítani a törvény, amely e javaslat alapján meghozatik s a törvényeknek amaz egész sorozata, mely természetszerűleg utána következik s egészében a magyar közigazgatás kódexe lesz: arról pro és contra sok megszívlelésre méltó dolgot fogunk még hallani, de azt már most is konstatálhatjuk es elösmerhetjük, hogy az állami, a kinevezett tisztviselők által kormányzott s a javaslatban megszabott hatáskörrel fölruhazott főispánok által vezetett várnifegyiflí' az igazi nemzeti állam megteremtésére alkajiuá^s szervezetek. Értve a nemzeti allam fogalmát úgy, hogy a magyar államiság szeretetében a velünk együtt élő nemzetiségek együtt érezzenek, és értve a vármegyei közigazgatást e nagy czél egyik leghathatósabb eszköze és tényezőjeként úgy, hogy azok, akik a közigazgatási teendők ellátásának megbízottai, ahogy ezt a feladatukat teljesítik, azzal a magyar allam, ez állam törvényeinek jogosultságát tanúsítsák és minden ténykedésükkel demonstráljak azt, hogy ezen a földön, amit .Magyarországnak neveznek, akár Erdélybeu az oláh havasokon, akár lent a Bánatban, Kacskában vagy a tótok között a Felvidéken érdemes és okos dolog a magyar haza polgárának lenni es tudni magyarid. Egy erélyes magyar nemzeti politika föltételei vanuak az uj rendezésben megállapítva. A kinevezési rendszer, ha majd a törvényhozás azt elfogadja, a mostani és utána következő magyar alkotmányos kormányok kezébe az egyetlen es hatalmas fegyvert szolgáltatja a magyar nemzeti allam megteremtésére. Oláhnak, szerbnek, tótnak, aki ezen a földón él el kell fogadni, es abbmi a fölfogasbau kell fölnövekedni, hogy o mindenekelőtt magyar állampolgár Az ország 17 millió lakosságából 9 millió a magyar. Egész kullaráuk: a tudomány, művészet, irodalom, ipar, gazdasag s ujabban már a kereskedelem is magyar. Nemcsak szauiban, de intelligenciánk szerint még nyilvánvalóbban ezen a földön mi vagyunk az urak. Urak és hatalmassag abban az értelemben, hogy ezer évnek tanulsága es a történelemnek ezer éves múltra visszamutató tanúsága szerint Magyarország földjén a magyar műveltség, a magyar genim által nemzett kultura az egyedül lehetséges, mert minden, ami ezen a földön él. ami itt államnak, társadalomnak szervezetét, alkotó részét képezi, ha nem magyar, meg uem maradhat. És niégií i'unyi hősi küzdelemre, Oh 1 mondjam e, mi várt rád nemzetem ? I Hiába hullt «l hőseidnek ezre Vértől pirosló harczi térekeu . . . Kit az ellen hordáji rrttegének, S nem győzhetett le ármány, cselszövéi : Szegény hazád lüktető sziverének, Tr.nvircdtöl jött u gyilkos döfés! . . . Arad, Világot, oh ! ha szólni tudna, Eget razó jajszóban törne ki I Nézzétek im I ott a mártírok utja, Hol annyi hős rablánczát csörgeti I E két hely a szabadság tíolgothája, Hóhér kezén ott haltak a il csók I Kiknek tartson bármeddig síri álma : Míg egy magyar lesz, mindig é nek ók I Szivem sajog, ha visszagondolok rá . . . Mrrt borzasztó, a mi követtkezett . . . Szegény hazam, mint tetí élőhalotta S'.ázazor megujult gyászos végzet' d I A dicsőség szédítő mámorából Ah I o y rémes volt a felébredés, Rabszolgaság súlyos bilincse lánczolt, Mit vázolni a szó mind, mind kevés 1 Mar azt hivők, ho^y népek sirja vár rád, De mégis élsz . . . nem vagy már tetszhalott I Nem hordezod, ai önkény szolgajármát, lm megértél derültebb szebb napot I Mely hirdeti, hogy vértanuk porára A Bzibadság örök virága női S a mely nép küzd a szent jogért halálra, Azé a mull, jelen ét a jövő! . . . Erdcy László. A ki boldog akart lenni. Elbeszélés. Irta: Konca Áko». Elegánsan berendezett, nappali szoháhau találjuk Felleghy Jeuőuót egyetlen leányával Bellával. A negyven év körüli még mindig feltűnően szép asszony hanyagul ül egy kék bársony kereveten, mig leánya egy egy chaise-long.i on szemeit félig lecsukva álmodozik. Ha abban a helyzetben lennénk, amelyben a francziák, Anglia és Németország, akik az ilyen közigazgatási kérdésekben, ha az nálok rendezés alá kerül minden egyéb tekintetek komplikációja nélkül, tisztán és kizárólagosan az állam polgárai jólétének és boldogulásának föltételeit és biztosítékait állapítják meg; ha t. i. nekünk, mikor közigazgatási dolgaink, bajaink rendezéséről van szó, nem kellene számot vetnünk azzal a valósággal is, hogy az ezer éves magyar államnak oláh szerb, tót (szláv), sőt még szász törekvések is ellenségei; ha tizenhét milliónyi lakossága a magyar korona országainak mind magyar lenne születés, nyelv és érzés szerint: akkor utolsó csepp vérével védelmezné minden magyar ember azt a bástyát, mely nemzeti lételünknek olyan hatalmas erőssége volr, s mely szervezet nemzeti karakterünk sajátosságai szerint fejlődve, a hamisithatlan nemzeti genius szülötte volt. Csodálatos tragikuma a sorsnak, hogy a magyar faj, mikor hazát szerezve magának egy geográfiuilag külön határolt földön, itt magának eletet bizlosi:ou és allami életének ezt a biztosítását nemzeti saj ttságaihoz szabott és épen ezért életképes alkotásokkal dokumentálta , mikor védelme és oltalma alá fogadott apró, elzülölt nemzetiségeket s azokat még kivételes intézményekkel is biztosita; hogy ez a magyar állará, mely Sient-Istrántól kezdve máig, egy ezer éves történet küzdelmein keresztül egy ideális alkotmány szerkezetének mintáját nyujtá a világnak: most — ezer év után — arra kényszerült, hogy az autouoinia szabad levegőjén felburjánzott idegen nemzetiségi törekvésekkel s/.embeu a magyar nemzeti állam, mint ideál érdekében a közs. abadsag és ennek egyik biztositékáról: az önkormányzatról egyidóre lemondjon. Ezt a biztosítékot a nemzet egy alkotmányos kormány kezeibe teszi le, megőrzésre. Abban a biztos reményben, hogy e reform által, a gyep ót a kormány kezébe adva, bi/.tos hajtással írjük el a czélt: a magyar nemzeti allam meg\alósulását. Nem erőszakkal, hanem törvényeinknek, intézményeinknek az adott viszonyok közölt egyedül lehető egységes vezetése es vegrelujtása által. E nagy nemzeti czél érdekében a magyar nemzet minden áldozatra kész. Jogait, melyet sorsának intézésében tisztviselői megválasztása által gyakorolt, átruházza országgyűlési képviseletének mandatáriuiára: a kormányra. Ennek a kormánynak a feladata, hogy minél előbb bekövetkezzen az az idő, amikor — kezébe lévén adva az eszköz — ez ország összes polgárai a magyar állam szeretetében egyesOlni fognak, s amikor a közigazgatás rendezése nem egyszersmind a rnsgyar nemzeti állam fenntartásának es megerősítésének a kérdése lesz, hanem tisztán és egyedül amaz intézkedéseknek a megjelölése. mely ek ez állani polgárainak a saját magok sorsának iutézéseben s ez által boldogulásukban a legnagyobb és féltétlen befolyást biztosítják. Ha ez a gyeplő erélyes és okos kezekbe kerül, uem sok idő kell hozzá, hogy elérjük a czélt s ezzel együtt a megbízatásának eleget tett kormány as FulytutáHii ii racllékleteu. — Elvégre is édes Belláin — kezdi be<zédét Felleg hyné — ideje volna szakítani ábráudjaiddal. Gondold meg, hogy már három éve mindig busz éves vagy és ezt a kis ártatlan világámitást sokáig folytatni nem lehet! Miudezideig szeszéiyeskedésből, melyet boldogult atyádtól örököltél, a legféuyesebb parthiekat visszauta.-itottad. Jól tudodd, hogy nem szeretek senki magán ügyeivel törődni, de mint anyának kötelességem megmondani, hogy ez az állapot örökké nem tarthat. Kik két esztendővel ezelőtt veled nyilvános bálokba ke/.tek járni, már mind asszonyok és mondhatom neked édes Bellám, hogy a legutóbbi thé dansant-ou bizonyos günyos mosolylyal jegyezte meg előttem a büszke Kövessy tauácsosné, hogy mily boldog az az anya, kinek még mindig van bálozó leánya. Igazán érthetetlen vagy. Csak uem régen is elutasítottad Berkv Jeuőt, most ujabbau Szalkay Gyulát kosaraztad ki. Ila ez igy megy, előbb utóbb minden jóravaló fiatal embert elriasztasz a háztól és egy szép reggelen azt fogod észreveuui, hogy ősz szálak lesznek fürteidben, pedig. . . . Itt Felleghy né elhallgatott és idegesen morzsolta gyönyörű kezeivel a kerevet csipketakaróját. — Bevégezted édes mama, nyitotta fel közönyösen szemeit a szép leány, engedd meg azért, hogy feleljek észrevételeidre. Csodálom miudenekelótt, hogy azt kérdezed : miért uem nyújtottam kezemet Berky Jenőnek vagy Szalkay Gyuláuak, mikor jól tudod, hogy a kettó közül egyiket sem szeretem. Szívesen elismerem, hogy derék, komoly férfi mindkettő, de engem, érzem, egyik sem tudott volna boldogítani. Várok addig, mig olyan szivre fogok találni, iuely megért engemet. Az ilyen nem fogja éveim számát kutatni s szemüveggel keresul ósz hajszállaimat. Azután meg elvégre háuy leány uem megy férjhez? mi különös volna tehát abban, ha Felleghy Bella is hajadon maradna? Éu boldogság ntán vágyom s várni fogok mindadddíg, mig az el nem jöu. — Boldogság! — kaczagott fel keserűen Felleghyné — azt gondolod édes Bellám, hogy az a boldogság, melyről te álmodozol, ha megtalálod is, örökké fog tartani? Ne hidd. . . . Bárhogy szeress is egy férfit, vagy
