Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

„IN Y í R V I D É K." körülmény, hogy ma már nemcsak az úgynevezett mezővárosoknak, hanem jelentőséggel alig biró faluknak is van vásárja nem is egy, h .nem több Ebben pedig szeriutiluk nagy veszedelem rejlik az iparososztályra nézve. A vásározó iparos uem igen válogathat a vásárok között, mert soha sem tudja, melyik üt be véletlenül. Talán éppen az, a melyiktói legkevésbbé várja, vagy talán éppen azon a vásárou lett volua haszna, a melyikre nem ment el. Így hát a vásárra járó iparos valóságos nomád életet kell, hogy éljen egyik esztendőről a másikra. Ez pedig igen sok idővesztegetéssel jár. Az iparos, ha maga megy el, azalatt uem dolgozik; műhelyében a pók szöheti hálóját. — Ha segédei vaunak, a kik otthon maradtak, azok sem ugy dolgoznak, mintha a gazda velük vau. Ha mást küld az iparos, megbízható ember legyen helyettese, mert elleukező esetben akkor is kár éri, a mikor nem is gondolná. Szóval, akár maga megy, akár megbízott segédje: egy ember pihen Vegyük ehez még a költséget. Az asszonynak a cselédre csak ugy kell főzni, mint máskor, s e mellett a férje még külön költ az útban, tehát kettős' az étkezési kiadás A portékát, meg a gazdáját nem viszi el ingyen, vagy jó szóért a fuvaros. A vásáron sátort kell csinálni és helypénzt fizetni Ez mind költséggel jár. A portéka a sok fel- és lerakodás folytán romlik, törik, megázhat, a nap színét veszi vagy más kárt tesz benne s egyéb veszedelem érheti. Ennyi fáradságába és pénzebe kerül az iparosnak, hogy vásárra megy. Oda pedig mennie kell, mert különben meg nem élhet s övéivel együtt felkopik az álla. Mi volua tehát a teendő? Az, hogy az iparosnak minél kevesebb legyen az úgynevezett rizikója Meg kell adui a módot, hogy kevesebbszer legyen kénytelen vásárra menni s ezzel jóformán együtt jár az is, hogy többet fog bevenni. Az egymástól alig 10—15 kilométerre eső községek nek felesleges a vásár. És a nagyobb községekben is minek az a sok vásár? Keve-ebb vásár, de több vevő: ez kell a vásározó iparosnak. Ha kevesebb vásárra kell menüi az iparosnak, ugy nem vészit annyi időt, nem árt annyit a törődés és fárad sággal egészségének; nincs auuyi kiadása. A ki pedig vásáron vesz, (ha kevesebb lesz is a vásár) azért nem fog csizma és kabát nélkül járni. Nem élvezeti, hanem nélkülözhetlen czikkeket adnak es vesznek a vasáron, melyeket a vevő, ha vásáron meg uem vehet, felkeresi azokért az iparos szeréuy műhelyét. Azt hisszük tehát, hogy iparosaink előnyére válm-k a vásárok helyeinek ésszámáuak csökkentése ; aki ellenkező véleményben vau, szívesen meghallgatjuk ; e lap tere bizonyára nyitva áll az ellenkező véleuiéuyek köztesére s ha valaki meggyőz minket, eláüuuk nézetünktől, mert e tekiu. tetben is nem az a dolog veleje, hogy kinek van igaza hanem az, hogy a vásárokat iparosaink erdekeben emeljük ; A kivándorlás. Vármegyénk északi részebeu, társadalmunk alsóbb rétege, az u. n. köznép tudatában, napjainkban fokozott mérvben kezd jeleutkezui az „Amenkdba való kirándulót" vágyának eszméje. Kirándulást írok szándékosan, mert legtöbb esetben csakis a családnak egyik tagja, rendszerint a családfő melyen ki, mintegy széjjel nézendő, ki ha kedvezőnek találja az ottaui luujkús vi-zonyokat, megyen ki utánna az egész család, ho,iy elhagyja örökre őseinek hazáját Megtörténik azonban néha, hogy .1 culáduak csak férfi ta_'jai mennek ki Amerikábapint b-n >»>. de hazát uein cseréluek. És ez meg uem volna nagy baj. Ez az eszme áramlat, mint tudjuk, a feisóbb megyékből indult ki és terjed lassankint lefele es folytonosan hatvd nvozott mérvben, faluról-falura, mint a ragályos betegség. Tudjuk azt, hogy valamely állam felvirágzásának, hitalmának egyik lényeges alapját a „uép erő* képezi. Ha valamelyik államban a uépesség fogy, sót ha keiló mérvben nem nevekedik is, annak az államnak meg vannak számlálva napjai. Ily körülmények között a sajtónak kötelessége első sorban e veszedelmes mozgolódásnak tényezőit feld l iieni, s azután utat-módot nyújtani ez eszmének, ez áramlatnak! Látva az eksztázist egyik paj ásom, nem is késett soká a kérdéssel: „Hát csakugyan ugy lesz amint danolod?" „Már mint mi!" kérdéin. .Az esküvőd szüret utáu." „Igen szüret után." Csak azután vette magát észre az éu könnyen hivő barátom, hogy isten tudja melyik szüret ut n lesz az éu esküvöm. De most már nem késein ; házasodom; hiszen csak uem várhatok addig, mig még a fogaim i- kihullanak Nagy baj az is, hogy már a híjam kihullott, kopasz vagyok, kétségbeejtően kopasz. Hanem hát könnyen segíthetek én ezeu a bajon is. Nem C-iilag Anna kenőcsével, oh uein, setn a Migargee félével, de egyébbel . . . parókával. . . . Megmutatom én még a ferjhezmeuendő hölgyeknek, milyen elegánsan fésült hajzatu Don Jüan is tudok lenni akkor, ha van, a kiért lelkesül egész valóm, még a parókám is. Ilonmentő paróka jövel tehát. A minapában a Zsiga pajtásom egy szava egészen uj életet öntött belém, Búsan panaszkodtam előtte el hagyatottságomon, rideg otthonomom. Természetes hát hogy szököm a rideg otthonból. Sietek a vendéglőbe

; ott legalább szerető baráti szivek derítik fül kedélyemet. Vaunak ugyan otthon is vendégeim igen gyakran de ezek igen kellemetlen vendégek . . a lelketlen hitelezők azok. Oh azok a lelketlen hitelezők, azok keserítik el az embernek különben is keserű életét. _ A mint igy tűnődöm agglegéuyi állapotom és hitelezőim kegyetlen prózaiság,i fölött, egyszer csak az éu /.siga pajtásom szava riaszt fel tüuődésemből • „Mit büsulsz pajtás?" kérdi. Mondom neki, hogy mi a bajom. ,Azou igeu könnyen lehet segíteni," válaszolja ő .Mondj egy egy jó eszmét s adj jó tanácsot, és orokre le leszek kötelezve irántad-" természeteden az egyéni szabadság jogának megóvása mellett, hatályos megfékezésére. Bizony, ha a társadalom mint a magas kormány egykedvűen fogja nézni ez eszme áramlat terjedését, hát a ropp int költséggel felállítandó kisdedóvódák, y:yermekmeuhelyekbeu nem a haza, hanem Amerika részere fogja megóvni a haláltól a kis polgárok és polgárnőket! Éu egyszerűen a mozgolódás legfőbb okául az anyagiakban való telhetetlenség szellemét állítom oda. Mindenki, nagyok mint kicsinyek, úr és szegény mindét tűrhetetlenül többre-többre vágyik. Nem csak a kevéssel, de a sokkal siucsenuek megelégedve. Valami átkozott démon folytonoson sarkantyúzza az emberek igényeit. Feledik a sokra-vágyás szenvedélyének tüzében, hogy a „Danaidák" hordójának töltögeiése ez! Feledik, hogy valami kevésre szüksége vau az embernek az anyagiakból, hogy boldognak élezze magát, de nincs szükségé sokra Persze, sok függ e tekintetben a neveléstől. Tagadhattam^: a nyomasztó szegénység is kényszerít sokakat elhagyni a haza szent földjét, de állítani merem, hogy legtöbbjét, a hamar gazdagodhatuámság vágya sarkalja a kivándorlásra. Igen, tagadhatlanul a szegénység napjainkban nagyobb mérvben jelentkezik a föld népe között, mint ezelőtt csak 15- 20 évvel is, mikor sem a munka erőt nagy mérvben fokozó gépek uem voltak annyira elterjedve, sem a földbirtokok bérlete uem volt a nagy koukurrencia álial anuyira felcsigázva, sőt bérletek csak szórványosan voltak találhatók. sem pedig a féuyüzé.

0, a czivilii ic/iö ez átkos kinövése, nem talált oly kedvező ta ajra az emberek hiúságában. Nagy bűnt szokott elkövelui e tekintetben az u u. földbirtokos osztály is mely jó részben vagyonát eipazarolváu, idegen kezekre juttatja azt örökre; akik pedig csak el vannak adósodva, legtöbbször oktalan költekezések miatt (bnonv nem is a szerencsétlenségeknek miatta), vagy niocsennek eladósodva, de mert tudják, hogy uem ludnak beveuui annyit, magok gazdálkodván, birtokaik utáu, hát a telhetetlenség szellemétől hajtatva, bérbe adják a.tt sziute idegeneknek, akik pedig uem sokkal jobb gazdák, mint ók voltak, tiaueiu vau egy nagy előnyök : roppant ügyesek, tisztelet a kivételeknek ós lelkiesméretleuek, a szegeny föld népének a kizsarolásában. l'crsze, erre némileg reá vannak kényszerítve És ezt a keny»zer helyzetet az a földbirtokos igeu jol tudja. Igaz, hogy a földesúrnak aztán több is a jövedelme, mint azelőtt volt, (per»ze azért nincs elég) uelia még a bérlő i.s meggazdagodik, hanem a szegény uép, a kinek rovására történik mind ez, elpusztul, A/utáu kivándorol, elhagyj i hazáját. Kétséget nem szenved, a kivándoilás jeleutékeuy ténye zójekent szerepelnek végre a nagyon terhes állami, egyházi, községi adok is, melyekuek suiva épen a uép vállaira nehezedik. De tagadhatlanul a szegény nép is részben oka nyomorának. Okét is megki.-érti olykor olykor a telhetetlenség szelleme az étel, italban és öltözködésben Hanem ez átkozott szellem is houuau ragad reájokV A nagyoktól, a föld hatalmasaitól! Hogy a kivándorlás hazáukbau szűnjön meg vesze delinek áramlat lenni: tár-adalom mint állam karöltve fogjanak kezei. A fel<ő megyékben több nyárikat kellene felálli'.mi; a honi >pírnak önmegtagadással is kedvező talajt készíteni; a kisebb házi ipart mindenütt meghonosítani, s annak jóv'delmezőséget fokozni. Azután átalábau soha nem lenne szabad a vagyonosoknak a szegeny néppel szemközt elfelejteni ama humánus német közmoudást, .élni és élni hagyni.' A népbarátok, a uép szellemi vezérei kedveitessek meg a néppel a takarékosság erényét, fejtegessék elóttnk, minden alkalmat felhiszuálva, annak gyakorlati féuyoldalait, ültessek szivökbe es ápolják hiven a vallásosság (nein a felekezetességl és hazaszeretet virágait, szoktassák őket a munkára és a kevéssel való megelégedésre. Igen, én, ki a kivándorlás áramlata tényezőinek közvetlen szemlélője vagyok, az Amerikába való kivándorlás mozgolódásait, bárki mit b'széljen, átalábau nem annyira a nyomasztó szegénység, hanem sokkal inkább a napjainkban minden nép-osztálynál jelentkező anyagi telhetetlenség szellemére viszem vissza, ine'y szellem, uem a „kristinuisinus" valódi sze'leme. i—s. „Jó tanácsot csak il y adok, ha meg is teszed a mit mondok." „Esküszöm pajtás, kopasz fejemre, leendő parókám minden hajszálára egyenként és összesen, megteszem, ha jelen sivár állapotomtól menekülök általa; megteszem, esküszöm." Várakozásteljes izgatottsággal lesein a mentő szót ajakáról: s mi sült ki, az, hogy házasodjam meg. És ez az eszme annyira megtetszett, hogy esküvésemhez hiven, legottau hozzá fogtam a kivitelhez. Első dolgom az volt, hogy parókát, rendeltem magamnak. A második meg az, hogy szétnéztem a hölgyvilág ban, s miután a parókám megvan, annyira haladtam, hogy egy hölgynek erősseu teszem a szépet. Menynyei kéjben úszik egész lényem, ha rágoudolek azokra a boldog ölelésekre, a mik házasságommal osztályrészemül jutuak. S a boldogságot semmi sem fogja zavarni, még a kajáaszivü hitelezők setn (mert, a feleségjelölt elég vagyonos és elég jószivü is ahhoz, hogy minden adóságaimat kifizesse) Oh boldogság. . . Menynyei boldogság. . . . Megőrülök a nagy boldogságtól. Barátságos otthon, szép feleség, hitelezők tisztelettel teljes köszöntése, jaj megőrülök ennyi boldogság közepette. A legnagyobb boldogság azonban az, hogy anyóst (oh uram! irgalmazz!) anyóst, mondom, nem fogok is merni. Leendő feleségem anyja régen meghalt. (Szegény nyugodjék békében!) Oh, hogy erre az okos gondolatra előbb nem jöttem rá, arra, tudniillik, hogy szép, vagyonos árvaleányt vettem volua már régen feleségül; ezért megérdemlem, hogy kopasz lettem, s még azt is megérdemelném, hogy szivem választottja most ki is kosarazzon. Mosonyi. ÚJDONSÁGOK. Az uj vármegyei székház építési költségeinek fedezése kérdésében a f. hó 4-én tartott állandó választmányi ülés azt a véleményt terjeszti az e hó 9-én, hétfőn tartandó vármegyei rendkívüli közgyűlés elé, hogy az építéshez szükséges 250,000 frt kölcsönképen az első hazai takarékpénztártól vétessék föl. a takarékpénztár ajánlata értelmében 15 évi törlesztés s félévenként előre fizetendő 11,936 frt 58 kros törlesztési részletek mellett. E kölcsön félévvel ugyan hosszabb idő alatt, de 5280 frttal kevesebb összeggel lesz teljesen törleszthető, mint az ezelőtt czélozott árvapénztári kölcsön s 3°/n pótadóval teljesen fedezhető lesz. E 3%,-os pótadó a f. évi január hó 1-től lenne megszavazandó, 15 évi idő tartamra. Javasolja továbbá az állandó választmány, hogy az uj székház pályázati tervei közül kivitelre a „Salus rei publicae" jeligéjű fogadlassék el s hogy az Alpár Ignácz és a vármegyei alispán között a székház építési tervének, részleteinek, költségvetésének és munkatervének kidolgozása, valamint az építkezés közben szükséges munka-vezetés és felülvizsgálat teljesítése iránt (>500 frt munkadíj mellett e hó 2-dikán létrejött szerződés jóváhagyassék. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 12-dikén, csütörtökön tartja meg rendes havi ülését, Kállay András főispán elnöklete alatt, a vármegyeháza nagytermében. A gyűlésnek sok közérdekű Ugy elintézése lesz a feladata. A többek között ezeu az ülésen fog előterjesztést teuui a megbízott küldöttség a tauiói fizetések behajtása kérdésében és ugyanakkor fog véleményt adni a vármegyei tanfelügyelő úr, a vármegye területén okle»él nélkül fungáló tanítókkal szemben követendő eljárás iráut. — A hólyagos himlő járvány Karászban, a járásorvos legutóbbi jelentése szerint, ott nem terjed Amint azonban előre lehetett látni, a járványt elszigetelni nem sikerült. Thassról kapjuk ugyanis a jelentést, hogy a járvány már ott fellépett s e hó 5-dikén pénteken ott hat hólyagos himlő koustatáltatott. Dr. Jósa András vármegyei főorvos meglátogatta már e két községet, s a legszigorúbb óvóreudszabályokat rendelte meg. E járvány veszedelmességére újólag figyelmeztetjük a közönséget s egyeseknek s az elöljáróságoknak figyelmét e helyütt is fölhívjuk az alispáu úrnak ez ügyben lapunk hivatalos részében közölt szigorú reudeletére. Megjegyezzük még, hogy az oltóanyag dr. Böbm Mihály temesvási orvosnál reudeltetett meg, 100 gyermekre 3 írtjával, amit a körés járásorvosoknak jó lesz figyelembe venni, inert más helyeken idáig 6 — 10, sőt 25 frtot is fizettek ugyanilyen menuyiség után. — Királyi adomány. Ó felsége a király, a kállósemjéni g. kath. lelkészlak és iskola helyreállí ására, a főispán ur ő méltósága fölterjesztése folytán in-igán pénzUrából 100 frt segélyt adoinányozo't. Képviseleti gyiilés tartatott folyó hó 3-án a város-atyák elég élénk érdeklődése mellett. A gyűlés simán folyt le. s a vitatkozás szélesebb mederben a tárgysorozatnak i'supán azon pontjánál terjedt el, mely a kövezetváni szedés jogának Diek Mór részére leendő kiadását javasolta. E kérdésnél sorompóba sorakozott az ellenzék •ima fraktiója, mely mindent prédálásnak tekint és semmiben sem nyugszik bele, mit a tanács javasol. Minél vehemensebb azonban az ellenzék támadása, annál nagyobb az impulsus. mely a tanács javaslatának védelmére hivja föl ,i város-atyák javarészét. A győzelem szóban és eredtnényben mindig ti tanácsi párté. Ugy volt ez a kövezetváni kérdésénél is. Az ellenzék dühöngött ellene, de panaszkodott a közköltség nagysága miatt, az irányadó párt pedig nem panaszkodik, hanem eszközöket keres a közköllseg leszállít hatására. Igy aztán Diek Mór úr megkapja a kövezet vám szedés kiliczitált jogát, ha leteszi a 12100 frtot. Megfordított állapot keletkezett a másik s ezzel kapcsolatos ügyben: a gőzfürdő eredménytelen liczitácziójának bejelentésénél. Az ellenzék ugyanis minden áron bérbeadást kiván, a tanács pedig biztosító feltételek betartása mellett hajlandó belemenni csupán. Végre, midőn belátják, hogy a dolog kimenetele kétes, s az ellenzéknek is van igaza, expedienst keresnek a szőnyegen forgó ügynek megérlelés rzéljából valamelyes bizottsághoz utasítása által. Rendesen igy szokott történni. A bizotteág aztán meghányjaveti a dolgot s magáévá teszi az ellenzék meggyőződését. Hanem ellenzék még akkor is lesz, már csak szokásból is. Hanem azt meg kell adni. hogy a mi képviseletünknek igen erős alkotmányos érzéke van még a saját zsebére is. A községi autonoiniát féltékenyen őrzi. kitűnik ez a 3-iki ülés két határozatából. A megyei közigazgatási bizottság leirt a képviselethez, melyben útmutatásokkal szolgál a város közegészségügyének rendezéséhez. A képviselet elismeri, hogy van sok hiány, miket pótolni kell, de óvást emel az ellen, hogy a vármegye az ő belügyeibe avatkozzék. A másik meg inkább tanúságot tesz a képviseletet autononiiához való ragaszkodásáról. A vármegyei erdészeti albizottság felsőbb helyről nyert impulsus folytán elhatározta, hogy a szabolcsvármegyei erdők állami kezelés alá engedtessenek. Egyedül Nyíregyháza volt az, mély e törekvés ellen legelhatározottabban síkra szállott. S még most is, midőn nyilvánvaló, hogy külön erdőtisztet lesz kénytelen tartani, ha el nem fogadja az állami kezelést, sanyarú mosolylyal, melyből a lemondás tükröződik vissza, elutasítja magától az ügy feletti döntést, s javaslattétel végett kiadja a gazdasági szakosztálynak. Feleljen az az erdő elvesztése feletti fájdalom okozta ódiumért. Volt a közgyűlésnek egy kiemelkedő pontja, midőn az elnöklő polgármester bejelenti, hogy dr. Meskó Pál. a szeretett főorvos engedve a küldöttség óhajának, lemondását visszavonta. Elénk eljenzés követte e bejelentést, mely a városatyáknak a v. főorvos úr iránti tisztelet és szeretetéről tanúskodik. Végül a hiányzó szakosztályi tagsági helyeket töltötték uj erőkkel. Megválasztattak : a) a pénzügyi- és gazdasiiai szakosztályba : dr. Meskó László, Szamuely Aurél, tiroák Ödön, Kerekréthy Miklós, Szohor Pál, Kubassy Gusztáv, Tahy Miksa; l>) a nevelésügyi szakosztályba: Orsovszkv (íyula, Pazár István, Bogár Lajos, dr. Ferlicska Kálmán és Nádaey Lajos; c) a közegészségügyi szakosztályba: Sexty Gyula és dr. Flegmann Jenő ; d) a jogügyi szakosztályba . Imre János, dr. Flegmann Jenő, Tulács István é» Sexty Gyula; végül e) dz építkezési és közrendészeti szakosztályba Pivnyik András, Neubauer János és Palicz János.