Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 1891. IQ-i

k számához. szerezhettünk még maguknak meggyőződést s ezzel most még nem számolhatunk. Ez adatok nélkül is azonban lássuk meg, hogy a mi népiskolai neveléstluk. — egyébként való jó hatását nem vitatva — még nem jutott el annyira, hogy, akik az iskolákból kikerültek, azokat az írás és olvasás tudományával ellássa. Mivel telik el hát az esztendők sorozata, melyet a tanitó ott tölt el a katedrán?! Ennek a képnek a kiszinezését én nem vállalom magamra. A tanfelügyelő úrra bizom *zt, kinek látni, tudni kötelessége. A tanfelügyelő úrnak bizonyára sok tapasztalatai vannak már ezen a téren. Jelentései, melyeket hónapról hónapra a vármegye közigazgatási bizottsága előtt bemutat, sok hibát, sok bajt tártak föl már idáig i». De speciálisan erről a kérdésről, tudniilik, hogy népiskolába éveken át járt (arról, hogy minden gyermek hat esztendeig — mint ahogy a törvény kívánja — iskolába járjou — korán lenne még beszélni) növendékek úgy kerülnek ki az iskolából, hogy se irni, se olvasni nem tudnak, s hogy — mint a bűdi gyilkosság tanúi megmutatták — még annyi civilizációt sem szedtek az iskolába ma gukra, hogy megmondani tudnák, melyik esztendőben vagyunk: a tanítás e sikertelensége, ennek konstatálása, okai és orvosságai felől véleményt hallani és határozatot iniciativálni a népnevelés előmozdítására minden rendelkezésre álló eszközeivel kész hatóságtól: ezt a tanfelügyelő úrtól, tapasztalt buzgalma szerint várjuk és kérjük. Erélyes akcióra, s minden tenyezők hathatós támogatására van szükség, hogy a népnevelésrol alkotott törvény rendelkezései megvalósulhassanak. Mikor a törvényhozás kötelezővé tette az iskolázást, kimondta ezzel azt az elvet, hogy az állam, benne a társadalom és egyesek boldogulásának alapját, az államot és a benne társadalmat alkotó emberek műveltségére épiti. A bűdi gyilkosság törvényszék elé idézett tanúi szolgálnak nekünk azzal a tanulsággal — amit kár lenne meg uem ösmerni — hogy ettől az állapottól ínég nagyon messze vagyunk. A tanitó urak és azok a hatóságok, akiknek hivatásuk és kötelességük, hogy népünk nevelésének intézői, kormányzói, előmozdítói legyenek, vegyék tudomásul s fogadják be magukba tanulságul, amit ez a törvényszéki végtárgyalás ('igy észrevéve) konstatált, hogy egy csomó iskolát járt, felnőtt ember van itt a várinegyébsn, akiken még annyit se fogott az iskola, hogy — megkérdezve is, tudnák, hogy most melyik, hányadik esztendő van'?! Érdemes erről gondolkozni s azután — tenni is valamit. Kereskedőink. Hivatalos kereskedelmi nyelven szólva, régebbeu előjegyzésben vau már nálunk a kereskedőinkről való megemlékezés; de más actuális érdekű dolgok késleltették velünk eddig, ennek elóhozatalát. Most, hogy a kereskedők testülete közgyűlését is megtartotta, ép alkalom szerűnek tartjuk, hogy egyet s mást kereskedőinkről elmondjunk. Olyan kis vidéki városbau mint a mienk is, a közönség különös véleményt táplál a kereskedőről; alárendelt lénynek tekinti s nem nagy fontosságot tulajdonit hivatásának, működésénék; társadalmunkban pedig alig foglal helyet. Pedig ha gondolkozunk kissé s visszapillantunk az 50 év előtti időszakra, hogy milyeu volt városunk, a mikor még nem volt olyan élénk kereskedelme s ha a mai állapotokat hasonlítjuk össze az 50 év előttivel bizony csakhamar belátjuk, hogy ez a maroknyi osztálya a társadalomnak, melyet alig akarunk befogadni magunk közzé: valóságos éltető és lüktető erejét képezi aunak az élénkségnek, annak a mozgékonyságnak a mi városunkban és vármegyénkben uralkodik. Csak rövid másfél éve aunak, hogy városunkban a kereskedők testületté alakultak s elmondhatjuk egész bátran, hogy nincs testület vagy egylet, a mely sokkal hosszabb idő alatt annyi sok üdvös dolgot vitt volna véghez, mint ez a körülbelől 45—50 tagból álló egylet. Első sorban is, midőn megalakult, kimondta, hogy szükségét látja egy alsófoku kereskedelmi iskola létesítésének; s alig hangzott fel ez a vágy nyilvánulása, máris az első osztály fel vala állítva. Mult évi szeptemberben már a második osztály is felállíttatott s mint halljuk jövőre a harmadik osztályra kerül a sor. Hogy milyen hatással van az iskola a tanulókra, azt moudaui fölösleges, mert tudui való, hogy az a tanuló, kinek alig van alkalma az üzletben a kiszolgáláson kivül valamit elsajátítani, itt olvasás, írás és számoláson kivül földrajzot, történelmet, áruismét és könyvvitelt tanul. A jövő ifjúsága ehát több kereskedelmi ismeretekkel fog a világ elé léphetni, mint a múlté. A kereskedelmi testüietnek az iskolán kivül másra is vau gondja, ami szintén azt commeutálja, hogy kereskedőinkben humanizmus és műveltség, hazafiság es lelkesedés él minden szép és nemes czél iránt. Vagy nem e ezt mutatja, hogy legközelebb egy kereskedelmi kóroda létrehozásán fáradozik? Nem-e járult hozzá a kereske deltni testület a felállítandó „Bessenyei-szobor* hoz s e czél ra külön is uem e fáradoztak kereskedő.nk közül többen? Hát a főgimnáziumi „ Kossuth-alap" hoz nem-e járult hozzá a kereskedők testülete ? Nem jogosult tehát társadalmunknak az az ál.áspoutja, hogy a kereskedőt semmibe sem veszi. Azon nagyon egyoldalú és téves fogalom alól, mely a kereskedőt a társadalomtól elvá lasztja. Budapest, Kassa, Debreczeu, N.-Várad, Arad stb. számtalan nagyobb és kisebb intelligens város, rég emancipálta magát, mert belátták, hogy ez az elkülönítés nemcsak a szorosabban vett társadalomnak, de magának a város tovább fejlődésének is árt: azért nálunk is igen kívánatos volna, ha kissé megtöretnék ez a merevség, a mi bennünket a kereskedőktől elválaszt. Feszült viszony, visszavonulás valami elől, soha se volt eddig hasznára semminek s ezt itt is feutarthatjuk. A kereskedő már kezdettől fogva az öuálló gondol kozáshoz és az öuálló munkálkodáshoz vau szokva s neki a társadalomtól való különélés fel sem tűnik; de nekünk, a mi beteg társadalmi életünknek vau szüksége arra, hogy egy kis élénkítő elem keveredjék hozzá, a mely felpezsdíti s más irányt ad neki. Mert el kell ismernünk azt, hogy a hol élénkség és összetartás nincs, ott szétforgácsolódik az erő s ez a fejlődésnek nagyon útjában áll. Elmondtuk itt nagyjában azt, a mit — mint a nyilvánosság őrének — elmondanunk kellett s most áttérünk a kereskedők testületének, a kereskedő ifjak egyletéveli viszonyára. A kereskedő ifjak egylete néhány évvel régibb keletű a kereskedők testületénél. Hibát követtünk volna el, ha midőn itt alkalmunk vau kereskedőink felett egy kis szemlét tartani: ezt a derék, szorgalmas és jóravaló egyletet itt fel nem hozzuk. A kereskedő ifjak egylete szülte a kereskedők testületét s bármily különösen hangzik is az, mégis ügy vau. A kereskedő ifjak egyletének megalakulása, élénk ós életrevaló működése késztette a főnököket arra, hogy testületté alakuljanak ők is. Nem ismeretlen előttünk az ifjúsági egylet működésének első és második éve. Ezen ifjúsági egylet eszméjében fogant meg az alsófoku kereskedelmi iskola és a kereskedelmi kóroda felállításának kérdése: sőt utóbbi dologban már auuyira előrehaladtak a,munkálkodással, hogy e czólra rövid idő alatt tekintétyes összeget tereintettek A kereskedők ügy látszik féltékenykedtek az ifjúság működésében s attól tartottak, hogy magukhoz ragadnak mindent — testű etté alakultak. Innentől kezdve, amint a dolog ttrinészeteból is folyik, a kereskedő testület vette kezébe a vezérszerepet s mint fentebb is elmondtuk megnyílt a kereskedelmi iskola s a megalakulás u jáu vau a kereskedelmi kóroda. Az ifjúA „NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA. K. F. halálára.*) Tegnap tavasz, mogorva tél ma, Viráfnyilásra őszi hervadás . . . Baráti csókod ég még ajkainkon, S ma már halott vagy drága pályatárs. Hát nem puhább volt a barát-kebel, mint A air rideg, göröngyös fekhelye ? Hát nem derültebb itt a napsugár, mint Ottan alant a sirnak éjele? Jön a tavasz, de verőfénye nem tesz, Virág nyílik, de nem lesz illata ; A ragyogásban arnyat fog találni Érted borongo lelkünk bánata. Miért, miért szakadtál el körünkből ? Midőn már ugy szivünkhöz forrt szived ? Avagy kevesléd érzetünk, a metlyet Lelkünk körülkarolta lelked, t? Mem, nem leheti Itt könnyezünk fölötted Lesújtva, némán, mozdulatlanul, S minden könyünkben tiszta szent szerelmünk, Egy fájdalomra vált viharja dal. Hogy ludhatil, hogy tudhatál te minket Megszomoritani ily kegyetlenül ? Hát érdemeltük, hogy szeretetünkre E bus koporsót add feleletül ? Szegény, szegény, imádott pályatársunk, Hisz tudjuk, érezzük nem tied e vád . . . De a lelkünkben égő fájdalomnak Valahol at kell törnie magát 1 A nemrég elhunyt Kovics Fer ncz IV. éves th-ologus halála alkalmiból irta egy theologus iskolatársa. És most eredj, Isten veltd örökre I — Ó ez nehéz . . . bajtárs — Isten veledt Derítse föl szeretetünk sugára Oitan alant is azt az éjt neked. Nekünk pedig világition utunkon, A mely reá eddig leragyogott, Önzéstelen nemes szived derűje, S szép sz-llemed viszontlátásra ott! B. Fiamnak. Még ma nyár van, óh de érzem, Hidegülnek a napok, Mire megnósnz, kii cselédem, Én akkorra por vagyok. Szemem lángja már kilobban, Fagy boritja szivemet, Ideje hát, hogy elmondjam, Mit hagyok, mit rendelek. Vagyont, rangot nem kapsz tőlem, Maimnak se volt soha, A garast én elfecséltem. Mint zsoldját a katona. Szerzeményein egy tmulság: Cselekvőké a világ ; Éu nem láttam, lásd te htsznát, Légy különb, mint volt apid. Nem nehéz lesz, ne ijedj m'g, Hogy egy f.-jjel meghaladj, Apád nem volt más, mint gyermek, Íí holtáig az maradt. Az ár ellen törni gyenge, Árral úszni habozó, Uj s új terven elmerenge, Egyikből se lett való. Elbolyongvi irány nélkül, Álmodott csak és dalolt, Azt se tette mesterségbill, Csak hi épp n kedve volt. sági egylet pedig, miután a kereskedelmi testület megalakult, egész működésének súlyát az önképzésre fordítja buruu követik egymást a felolvasó estélyek, a melyeken városunk s vármegyénk kiváló egyéniségei működnek közre és itt ismét sajnálattal tapasztaljuk a kereskedők és kereskedő ifjak között itt már megmagyarázható viszonyt, ami a társadalom és kereskedők kozt feunáll. Nem találunk magyarázatot arra, hogv p. o. csak a legutóbb megtartott felolvasó estélyen is, a mikor két jeles tanár tartott az egyletben felolvasást' a terem intelligens közönséggel majdnem megtelt; de kereskedőt vagyis főnököt c ak taláu mikroscop segélyével találhattunk volna Pedig az ifjúsági egy et „frei entreé" mellett reudezi ezeu felolvasásokat s mi bizton tudjuk, hogy ezeu felolvasó estélvek érdekelhetnék kereskedőinket is. Nem akarjuk hinui, hogy a kereskedők testülete annyira féltékeny volna az ifjúsági egyletre, hogy még a felolvasó estélyeitől is tartózkodik, abban a'hiszemben, hogy ezt is elejtik s végre feladva miudeuöket, feloszlatlak. Ezt uem akarjuk elhinni, mert, ha mások nem is de a testület vozórférfiai tudják, hogy n kereskedő ifjúk egylete a kereskedő segédeknek az, ami a tanulóknak az alsófoku kereskedelmi iskola. Részünkről a kereskedő ifjak egyletét mai szervezetébeu olyannak tartjuk, a mely a főnökök pár fogására jogosan tarthat számot, tehát nem érdemel indolenciát, hauem ep ügy méltó a pártfogásra, mint bármely más humánus intézmény. Csodálkozunk tehát azou, hogy a kereskedők, a kik az ifjúsági egylet feutartásához semmivel sem járulnak, még arra sem méltatják őket, hogy működésüknek közvetlen szemlélői legyenek. Mi részünkről a testületnek őszinte figyelmébe ajánljuk az ifjúsági egyletet, mert ez kétségtelenül kiegészítő része a testületnek, s csak a testület nemes gondolkozásáról tesz majd tanúságot, az, ha a kereskedők testülete az ifjúsági egylet segélyezésekép az esti tanfolyamot rendszeresiti. Éltekintve attól, hogy ez a kereskedőknek is hasznára válik, mert az ifjúság a kereskedelmi ismeretekben szerez magának gyakorlatokat ; de ezt a segélyt az ifjúsági egylet a társulattól megérdemli. Mert az csak nem segély, hogy a testület bér fejében bizonyos összeget ad az ifjúsági egyletnek; hi z ezért helyiséget, fűtést, világítást s szolgát ad viszont a/, ifjúság. Nem kívánjuk mi a testülettől, hogy a zárszámadás nagy plust adjon, de azt, hogy töltse be akként hivatását, amint az tőle elvárható. Dicsérettel emlékeztünk meg a testületről, mert megérdemli; ezt ez utóbbi dolgot pedig ajánljuk munka programmjába, mert ez hozzá tartozik s kívánjuk, hogy az ifjúsági egyletet ne tekintsék concurentiának, de a testület kiegészítő részének, a melyet támogatni szinte nagy érdeme lesz a testületnek. Spectator. A vásárok. Nem valami törvényhozó találta ki a heti- és országos vásárokat, hanem a szükség alkotta meg azokat. Nagyot uézuéuk, hu valaki el akarná a vásárokat törülni a föld sziuérői. Helyes az iutézméuy, de a legjobbat is el lehet routaui; hiszen a legfiuomabb lisztből is ólvezhetlen kalácsot süt a gyakorlatlan gazdasszony. Tapasztalhatjuk, hogy vásáraink — eltekiutve a gabouavásároktól — mai napság már nem oly sikerültek mint voltak régente. Eladó több van, mint azelőtt, de nagyon ritkultja vevők száma ós sok iparos még a fuvart sem veszi be a vásárou. Az igaz, hogy a közmondás szerint: a mesterségnek szerencse a mestere, de az mégsem egészséges állapot hogy az iparosra nézve teljesen lutri legyen a vásár. Ezért mindenesetre szükséges, hogy a vásár ügy országosan rendeztessék. Tagadkatlan, hogy a közlekedési viszonyok óriási haladása sokat levont a vásárok jelentőségéből. Olcsón és könnyen utazhatik a vevő a uagy városokba, a hol garmadákbau felhalmozva áll a sok áru czikk és választhat azokból szeme tetszése, szája izlése szerint. Az ipartörvény s az olcsó szállítás lehetővé teszi, hogy a gyári termékek bejussanak a legkisebb faluba is. Mindezen tényezők mellett azonban az is igaz, hogy a vásárok alábbszállását nagy mértekben elősegítette azou _JkJL - «l Kettőt hátrált, egyet lépett, A sánták is elliagyák, — Bizony könnyű lesz tenéked Különb lenni, mint apád. De — s ezt soha ne feledd el, — Egyben példa élete : Szive édi-s szeretettel Csordulásig volt tele. J»n majd egykor, óh jöjjön, ki Üdvöd lesz és életed, — Úgy szeretni nem fog senki, A hogy apád szeretett. Incztdy László. Tehát megházasodom. . . . (Egy agglegény monológja ) Tehát megházasodom; kopasz fejemre esküszöm, megteszem. Pedig annyira elandalodtam a mult este is, mikor Gyula húzta szívhez szólóan, pajzánul: •Sem házasodom meg soha, Nem leszek asszony bolondja, Hogy engem egy asszony Kommandéroz,. ásson, Olyan nincs . . . . « annyira szivembe vésődtek a uóta hangját kísérő szavak, hogy azt hittem, soha sem leszek másként, mint a hogy akkor danoltam a Zsiga pajtásommal Mert olyan különös természetű ember vagyok éu, hogy mindig "az ellenkezőjét teszem annak, mint a mire valaki rábeszélni igyekszik. Azelőtt ez volt a nótáin: »Maro« vize folyik csendesen, Borulj a vállamra kedvesem : Nem borulok van már nékem szeretőm, Szüret után lesz uz esküvőm U Mi természetesebb hát, minthogy akkor lelkesültem igazán, a mikor e nóta hangjait sirta a hegedű.