Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

„W \ I U V 1 D É K." — Apa és fiu. Ifj. Fekee György bűcli lakos, elhalván az édes auya, apját id Fekete Györgyöt ki akarta dobni a házból s az egész vagyonból azou a czimeu, hogy az elhunyt édes anya nevén áll. Perlekedésüknek az lett a vége, hogy a fiu megverte édes apját, amiért aztán a héten 8 napi fogházra s 35 frt pénzbüntetésre Ítélték el. — Tüz volt e hó 21-dikén szombaton reggel Kó tajban. A Szamuely testvérek kótaji gadaságábau a sőre istáló gyuladt ki,"melyben 100 drb hizóm.vrha s néhány darab csikó volt elhelyezve, a padon pedig nagymennyiségű árpa és takarmány, A', állatokat az utolsó darabig sikerült kimenteni az égő épületből, a padon volt árpa, takarmány ós szeszkavaró gép azonban odaégett. — Iíis Várdán két tűz eset is volt a legközelebb mult napokban, melyekről a következőket jelentik Kis Várdáról! „F. hó 13 án éjjeli 12 és fél órakor a Wahrman féle magtár szomszédságában levő, s a bérlő társulat tulajdonátképező nagymennyiségű széua és szalnnkazlak egyike meggyuladt A közelben lakók nagy későu vették észre a veszedelmet, ügy, hogy már két kazal égett, mikor alig 4 —5 ember a tű', színhelyére ért. A veszély — mivel a nagymennyiségű takarmáuy szorosan egymás mellé rakott kazlakban volt felhalmozva — immineussé vált s habár az utóbbi esőzések megnedvesítették a kazlakat, felő volt, hogy az egész uagy takarmánytelep a tűi martaléka lesz. Oltásról eleinte, fecikondö és víi hiányában, szó sem lehetett és igy az ott levő néhány ember villával, kézzel a tűz fészke körül igyekezett szabiddá tenni a tért. E közbeu mindeu harang megkondult, s kiké t halót taiból a boldogult tűzoltó-egylet trombitása is. Mire a fecskendőket s az „üres" vizes hordó' hihozták, már öt kazal és ueháuy bjglya takirmíny állott lángbau, de már a vész továbbterjedése meg volt gátolva. Az elégett takarmány ifj. Burger József, Grósz Lajos és Lebovits Iguácz tulajdouát képezte, s miut halljuk netn volt biztosítva. — Ugyancsak a kétén f. hó 11 én este !l órakor a Reizman vendéglő melletti kettős malom fogott tűzet, de ez csirájábau csakhamar el lett fojtva. — Gyógyuló öngyikos jelölt. Fábri Károly, a uagylaktauya építésénél alkalmazva volt iroda szolga, ki ii miuap a vasúti temetőben öugyikos szándékkal megál oldalba lőtte, már jobban vau s néhlny nap alatt kigyógyul sebéből. — Almanach 1892-re. Meddő kornak szerették gunyolui ezt a mi mostani időnket azon a réven, hogy az irodalom mezején nem termettek csoportosan a kápráz tatóau csillogó tehetségek, melyeknek alkonyfényével egy félig meddig már leáldozo t korsz ik ragyogta be a jelenkor álmosságát. Igazában pedig taláu soha sem volt olyan kor, melyben egyszerre pattautak ki a tehetségek s népesítették be a I'aruaszust Mindig bizonyos lassú, fokozatos fejlődés érlelt meg egy irodalmi korszakot, csakhogy a távolság, melyből az utókor az előbbi időszakot nézi, megkurtitj í, összébb húzza a körvonalakat és ugy tünteti fel, mintha egyszerre, mindeu átmenet uélkül állt volua elő az a kép, melyet miguuknak a múltról festünk. Minden jelenkornak sajátsága az, hogy kicóuyli magát, visszakéri a multat s uem vár semmit a jOvótól, legkevesebbet pedig a közvetlen jövőtől. Csak néháuy éve ínég, hogy minduntalan felhangzott a piuasz az iró tehetségek hiánya miatt s e panaszok alatt fokozatosan serdült föl egy egész hadserege a/, uj eredeti Íróknak, kiknek száma még ma is szinte szemmelláthatölag gyarapodik II i aunakelőtte egy két uévnél alig tudott többet felsorolui az ember, mikor arról volt szó, hogy elbeszélő irodahiuuk jelenkori képviselőit megnevezze, ma alig győzzük elő számlálni az érdemes veteránok mellett a jelesnél jelesebb fiatal és legfiatalabb tehetségeket. Euuek a m"g-meguju'ó és felyvást nagyobbodó sorozatnak többéves tanuj i az Egyetemes Kegéuytár derék kiadóinak, Siuger ós Wolfuer nek miudeu esztendőben megjeleuő Almtuachja, mely megszokott találkozó helye immár a kiválóbb magyar novellistáknak. Minden év néhány uj uevet csatolt a régi sorozathoz s ma már valóban csodaszámba menne, ha nem látnánk egy egy ujabb 'ehetséget csatlakozni az előbbi ismerősökhöz, fényes czáfolatául az iroda!om meddőségéről való pessziuisztikus felfogásnak. A kiadói buzgó úguak ép ugy megvan a maga része ebben az örvendetes eredményben, mint a uem/.eti művelődés iuteuzivebb terjedésének. A milyen kitlluő eszme volt megiuduláskor az Almanach, olyau üdvösnek és szinte nélkülözhetetlennek bizonyult az évek során. Az írók, kik különben szétszórtan különféle lapokban és egyes kötetekben vegyülu;k a közönség közé, itt mintegy testületileg lépnek miuden esztendőben egyszer az olvasók elé, kölcsönösen támogatva egymást értékökkel. Van, a ki megvesz egy kötetet Jókaiért s megismerkedik benne Hercíegh Ferencíczel, vagy Mikszáthért s kellemes ismeretséget köt L'pcsey Ádámmal. Éi ez az ismerkedés miuduyájokra és mindnyájunkra nézve előnyös. — Mert megs/.oktuk, hogy az Alinauach tartalma mindég olyau, hogy miudeu egyes dirabji külóu-külöu megérdemli a figyelmet. A mostani kötet, melyet a régi szerkesztők, Mikszáth Ktlmln gondos keze állított össze tizenhat kisebb na yobb elbeszélést és raj/.ot hoz ugyanannyi Írótól! Mikszáth humoros előszava után, mely alapjában véve igen komoly intelemmel fordul az íróvilághoz, hogy a jelenkori hazai élet ismertetésének szentelje magát. Jókai Mór kezdi meg a sorozatot „A glóriás hölgy" cz. tréfás elbeszélésével, mely tele vau az ő arauyos humorával és pimpis leírásával. Azután Beuiczkyné Bajza Lenke, Vadnay Károly, Bródy Sándor, B .'kefi Autal, Porzó, (Ágai Adolf; Hevesy József, Herczgh Ferencz, Kozma Andor, Lipcsey Ádám a nagyvilági élet sötétségét festi, biztos vonásokkal. It ikosi Viktor, Tábory Róbert, Birsony István következnek diszes sorozatot Miks'áth Kálmán rekeszti be. — Iparosok figyelmébe. A képesítés igazolására vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter a következő körrendeletet intézte valamennyi magyarországi másodfokú iparhatósághoz: Ismételten panaszok fordultak elő a tekintetben, hogy az iparhatóságok az 1834. évi XVII. t. cz. 4. és (!. §-ui által követelt képesítés igazolására szolgáló okmányok elfogadása körül nem járnak el a kellő gondossággal és nevezetesen a szakba vágó munkával eltöltött foglalkozást illetőleg gyakran megelégesznek oly magánjellegű bizonyítványok bemutatásával s azok alapján a kért iparigazolványt kiszolgáltatják, melyek a hitelesség jellegét nélkülözik. Jóllehet az iparhatóság az ipartörvény rendelkezései értelmében a képesítés igazolásának formái tekintetében nincs feltétlenül és kizárólag a bizonyításnak egyetlen egy módjához kötve s e tekintetben jogosítva vannak a folyamodók által felmutatott bizonyítékokat szabadon mérlegelni, mindamellett szükségesnek látom újólag kiemelni azt, hogy az ipartörvény 4. és 6. g-aiban említett esetekben a szakba vágó munkában eltöltött két, illetőleg három évi gyakorlati foglalkozás igazolására első sorban és rendszerint a bejelentő munkakönyvének kell szolgálnia; ami a jelen viszonyok közt annál inkább szem előtt tartandó, minthogy az 1884. évi XVII. t. cz. életbeléptetésétől számítva már hét év telvén el, ezen idő óta minden iparos segédnek és gyári munkásnak az idézett törvény 99. §-a értelmében munkakönyvvel kellett ellátva lennie, s ennélfogva természetszerűleg mindazoktól, akik jelenleg valamely iparágat önállóan űzni szándékoznak, a megállapított képesítés igazolása czéljából rendszerint a munkakönyv előmutatása követelhető s az ipartörvény 4., illetőleg li. g-aiban foglalt kellék beigazolására a munkakönyv most inir nemcsak a legalkalmasabb, hanem egyszersmind a szabályszerű bizonyítási eszköznek tekintendő. A midőn nz iparhatóságot ezekre, a hatósága alatt levő elsőfokú iparhatóságok megfelelő utasítása és ahhoztartás czéljából újólag figyelmeztetem, egyúttal megjegyzem, hogy arra nérve vajnn rendkívüli körülmények fenforgása esetén vagy midőn oly iparbejelentőről van szó, a ki a szakbavágó munka által szerzett képesítését az 1884. évi XVII. t.-<•/.. életbe léptetését megelőző időszakra nézve kiv.inj:i igazolni, e czélból mennyiben fogadhatók el munkakönyv hiányában egyéb hiteles és alkalmas bizonyítási eszközök, továbbra is a volt föhnivelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter által 1880. évi május 5-en 21.933. sz. a. kiadott körrendeletben foglalt rendelkezések szolgálnak irányadóul. Vasúti szerencsétlenségek statisztikája. Az utóbbi időkben előfordult uagyobb vasúti szerencsétlenségek aktuálissá teszik azou kérdést, vájjon a német vasutigazgatóságok egyesületébe tartozó voualokou (melyek magukba foglalják Németország, Ausztria Magyarország, Svájcz és Németalfö'd összes hálózatát s egynehány orosz, frauezia és olasz vasutat) a vasút forgalom biztousága emelkedett vagy csökkent e. Az egyesületi statisztika lód köuyvét a kapitányi hivatalnál tegyék le. EÍ intézkedésnek czélja az, hogy a cseléd köuyvuek a rendőrségnél való letétele által az ilyen cselédek korlátozva legyenek abbau, hogy idegeu ápolásban levő gyermekei k hátra hagyásával, tovább állhassanak. — Gyászrovat, Pazonyi Elek Gábor fö dbirtokos, e bó 17-dikén T. Igaron elhuuyt. Holttestét Pazonyba szállították s e hó 21 dikén nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a családi sírkertben. — Képviseleti gyűlés lesz e hó 24-dikén — keddeu — a városnál. A gyűlés napirendjére a többek közt ki van tűzve a katonai gyakorlótér kisajátításának s a Kossuth utczai malomtelek eladásának ügye is, mely tárgyak elintézéséhez szükséges, hogy a képviseleti tagok összes számának a legalább egygyel több, mint fele, a gyűlésen megjelenjem — Telefon Összeköttetés létesítése iránt fog előterjesztést tenni a városi tauácsnál az önk. tűzoltósági főparancsnok, a tüzérségi állomás s a uagy lovas-lak tanya órszobája s a város-major között. E telefon össze köttetésre azért vau szükség, hogy tűi kiütése esetén a katouai készenlét azonnal értesíthető leune, s hogy a város majorba is gyors jelzés történhessen, hogy az ott levő városi igák idejében rendelkezésre álhassauak. — A nyíregyházi negyedik gyógyszertár engedé lyezóse kérdésében a napokban tartott ülésen határozott a vármegyei egészségügyi bizottság, s eltérően a városi képviselet megállapodásával az eugedély megadása elleu nyilatkozott. A negyedik gyógyszertár engedélyezéseért Jóua Gyula helybeli, Szabó Kálmán eszenyi és Trjjtler Jáuos felső-balogi lakosok kérvényeztek. — Figeczki Pál és társai bűnügyében e hó 17-dikén hozott Ítéletet a kir. kúria. E végérvéuyes itólet szerint a kir. kúria Boros Szita Károlyra nézve helyben hagyta, a kir. törvényszéknek, a kir. tábla álta is jóváhagyott Ítéletét, mely őt rablás és szándékos emberölésben bűnösnek mondva ki, életfogytiglan való fegyházra ítélte. Figeczki Pált, kit a kir. tábla bűnpártolásért másfél esztendei fegyházra itélt el, a kir. kúria emberöléssel párosult rablás bűntettében való bűnrószesség miatt 8 évi fegyházra ítélte. Kövér Miklóst, kit a törvényszék Borossal és Figeczkivel együtt életfogytiglani fegyházzal sújtott, a kir. kúria, a kir. táblai Ítélet helybenhagyásával fölmentette. Kövér Miklóst ez Ítélet alapjáu szabadon bocsátották. — Személy-jogu gyógyszertárnak M. l'óeson való eugedélyezéseért folyamodott Szilc/. Ferencz nagykállói lakos. A vármegyei közegészségügyi bizottság az engedély megadását nem véleményezte. — ítegále bérbeadás. A Nagyhilász községi italmérési jog e hő 30-án fog a helybeli kir. piuzügyigazgatóságuál bérbeadatui. A kikiálltási ár 2604 frt 51. kr lesz. — Nagy tüz volt e hó 19-dikén este városuukban. A tűz, kevéssel 7 óra u'áu a nagykállói utczáu Krecsah Ádám csizmadia házában támadt s a hosszú nádfedelü épület tetejét gyorsan lángbaboritotta. Tű/.oltóiuk sikeres muukájáuak köszönhető, hogy a ház nem égett be s hogy az udvaron levő s a leégett háztól csak pár ölnyire levő sziutén nád tetejű keresztépűlet raegmeutetett. — Sóvágó Jánost, a bűdi gyilkosság felmentett vádlottját, ki most lopásért rá kimért 3 évi fegyházbüntetését üli a helybeli törvényszéki fegyházban, e hó 26-án Dtíbreczenbe kisérik, hogy 27-én ugyanez ügyben megújított perében ott a törvényszék elé állith ssák. — Eljegyzés. Lenhom Sándor, a Katz József czég üzletvezetője, eljegyezte Katz Ida kisasszonyt, Katz József kereskedő kedves leányát. — Féltékeny dohányos. Pogácsás Sándor hosszú háti dohányos, Gál György dohányos társát, féltékeny lévén miatta a feleségére, félholtra verte. — Drága guba. Varga Jáuos karászi, rossz előéletű n pszámost a törvényszék a héten guba-lopásért 4 évi fegyházra ítélte. — Pörlekedő testvérek. Pavlik György és Mihály helybeli lakosok összevesztek azou, hogy a közöí birtokokon levő akáczfák melyiket illetik s György Mihályt alaposan megverte. Ezért, súlyos testi sértésért, két hónapi fogházra ítélték el. Egyszerre ügy tetszett neki, mintha leáuya szobájából csendes zokogást hallana és halk beszéd szűrődnék át a nyitott ablakon. Csendesen a falak megé húzódva, meglepetten hallgatta a beszédet, mi onnan töredezve kihaugzott. Gizella és Gabriella beszélgettek. — Azt hitted ugy-e édesem, hogy a menyasszony csak boldog lehet? Alig három napja vagyok az, és már az ellenkezőt kell állítanom. —• De hátha csak félreértés az egész baj, — hangzott a Gábi szava, — ki még most sem tudta barátnője szomorúságát megfejteni. Óh dehogy az, dehogy az. Más nagyobb baj a mienk. Tudod jól, hogy atyám soha sem akarta kezemet Bélá nak Ígérni, de ezt az akadályt már leküzdöttük, most itt van egy másik, amit az előbbi súlyosbít, mert atyánknak nem mondhatom el bizalmasan. — Béla Déván egy gyógyszertárt bérelt azzal a feltétellel, hogy 1000 frt. évi bérét negyedévenkint utólag kell kifizetnie. Tegnap pedig, mikor a szerződést megakarták kötni, a tulajdonos az egész évi bért előre és azonnal követelte. Bélának 300 frt ja vau, kölCiöut sehol sem kaphat; uagybátyja, ki adhatna, visszautasította kérelmét, mert azt hiszi, hogy ismét vaiami könuyelmű ségen jár esze, atyámnak pedig nem merünk szólni. Mond mit tegyünk — Istenem, de nagy baj, sóhajtott fel a hű barátné, mit tegyünk? Hátha atyámat kérném fel az összeg kölcsönzésére ? — Hova gondolsz édesem. Hiszeu Béláin ugyszólva még nem is ismeri atyádat. Aztán meg ezer frt. uagy pénz! Az esküvőnk négy hétre van kitűzve és szegény Bélám még nem tudja vájjon hova viszi nejét. És a két ifjú leány egyszerre zokogni kezdett. A jegyzőné p dig szomorúan csóválta meg fejét. Ó jobban tudta, mint leáuya, hogy Gizelláuak nagy oka vau a szomorúságra, mert ismerte Salváry makacsságát A szobából ismét leáuya rezgő haugját hallotta. — Istenem, ha valahogy tudtára lehetne adui ezt a bajt Cserkövyuek. 0 oly jó, oly ueme-i, talán segíthetne rajta. — Bizol te ő benne? — Igeu._ Ki oly gyöngéd és jó szívű, mint ő, abban bízni lehet. Ó képes egyedül kieszközölui a kölc^öut Béládnak, de az a baj, hugy nem vagyok vele bizalmas. — Pedig azt hittem, hogy udvarlód? — Megvallom Gizellám, udvarol nekem. Mióta itthol van, miuden reggel sárga tearózsát küld ablakomba. Gyöngéden beszél hozzám és felkórt, hogy ue szóllitsam nagyságos urnák, de ... . — De? kérdé Gizella kíváncsian megtagadtad? — Igen. — S/.egóny Cserküvy ! Sohajtá G ibi barátnője. Pedig olyan rokonszenves beszédmodora van; csak az arcza ne volna oly igen rűt! — Nem oly c>uuya ő, miut ahogy első tekintetre látszik édesem, viszouzA Gábi. Kék szemei bizalmat gerjesztően függenek az emberen. OÍOS, uagy homloka, izmos, szabályos növése kellemes benyomást tesz reátn s ha hangja megzendül az összhmg kielégítő Mégis, mégis éu uem tudnám őt szeretni. Gizella meglepetve nézett barátnőjére, miként védekezik öu maga elleu s taláu tovább folytatják beszélge tósüket, ha a kert végéu levő fiatalság észre nem veszi távollétüket. — Gizella, G.Ibi! kiáltások verték fel a súlyos gondok alatt nyögő le.íuyokat, s ijedve ugrottak ki, miut a megrebbent galambok a hűvös szobác kából. Egy odadó ölelés, egy forró csók csattant el ajkukról, ml bátorítást fejezett ki mindkettőjüknél s a társaság köré vegyültek. Mindkettő SZÍVJ köunyült a vallomás alatt; mégis a gyógyszerész sorsa lidérczuyomás volt a két leány kedélyéu és nem vidultak fel egész este. * * * Lajos másnap egy kis levelet kapott a jegyzőnétől, melyben őt felkéri, hogy délután szíveskedjék őt egy fontos ügyben meglátogatni.

1 Ez a kis levél ismét megzavarta nyugalmát. Gondolatai egymást kergették fölhevült agyábau s rémképeket állítottak elő. — Vájjon mit kiváuhat tőlem a jegyzőné? Talán megakar korholni, hogy tegnap nem voltam náluk ? Vájjon nem Gabrieláról vaué szó? I^az, Igaz! kiáltott fel megrettenve,; hiszen a gyógyszerész jár oda, taláu valamit már vétetni akarnak velem a városban ? Gyűrűket? . . Jaj teremtőm; de nahéz lesz ez a megbízás! Egész uton képíeleuebbuél képtelenebb gondolatok kai tépelődött, mikor a moudott időben a jegyzői lakáshoz közeledett. Ép akkor hagyta el a lakot Gabriella a gyógyszerés karján, kit a szomszédbau lakó menyaszonyához kisért Cserkövy arczát sötét pír borította el, mikor az ifjú pírt üdvözölte. Azt hitte, le kell roskadnia a szörnyű lelki harcz alajt. Úgy tetszett neki, hogy szive súlyosabb terhet visel, inert elbírni képes ó ez a terher őt is le hüzna, be a fekete föld mélyébe a pokol kinjii közé. Szerencse, hogy az ész ismét ura lett érzelmeinek. Kigúnyolta ezt. (Folyt, köv.)