Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

Melléklet a „IUyírvidék" 1891. 43-ik számához. tehetnék uyugodtá a nemzetet a boldogulást illetőleg. Az eszmék uralma uem elégséges biztosíték, a legnagyobb katasztrófák ellenében. Hiába! Bizonyos fokig jó auyagelvtluek lenutluk, legalább addig. — hogy belássuk, miszerint a politikai szabadságokhoz még a közgazdasági felszabadulás is szükséges. Valamint az egyes ember csak akkor mondható boldognak — ha szellemi és testi épsége, és mindkét téren való jövője biztosítva van, ugy a társadalmak, a a nemzetek csak a valláserkölcsiség, s a tudományok ápolása mellett, az anyagi jólét megteremtése utáu mond hatók haladottaknak és boldogoknak. És mig azt mondják nekünk, hogy az alko'mányos szabadság aranykorában élüuk, mig elhitetik velünk a nemzeti egység világhódító ideájának nagyszerűségét, addig utolsó filléreinket elveszik a mindenható államok — fegyverre! „Csak most -értjük igazán — igy szólnak — csak most látjuk be, mily dicső és magasztos a testvériség nagy eszméje — melyet a kereszténység isteni alapitója égből hozott alá!* És a másik oldalon őrült pazarlással költik a népek hatalmasai a szegény nép véres verejtékének gyümölcsét — fegyverre. Az iskolában ccupa humanizmust hall az ifjúság De alighogy „legéuytoll pelyhezik állán", odaviszik tauulni egy másik iskolába, ahol rémséges paragrafusok és hajmeresztő regulák magyarázzák meg ueki, hogy kell az embereket — kiket a hatalmasok hiúsága ellenségeivé tett — meggyilkolni hamar. A tudomány emberei, a szorgalom fiai éjet-napot egygyé tesznek s ugy dolgoznak. S tudjátok mit készítenek? Nem a talajjavítás, nem a termelés könnyítésének módozatain törik fejőket — hanem emberpusztitó masinákon, hogy ós mint lehessen 10, 100, 1000 embert egyszerre másvilágra küldeni. Attila, Dsengisz khán, Timur-Lenk álljatok meg! Azaz boruljatok le a 19. század humanizmusa előtt! Ti tiz-huszezer ember vérével festettétek egyszer-egyszer azt a csatatért pirosra! Ti barbárok voltatok. Mi, a 19. század humánus müveit nemzetei milliók vérivel irjuk le majd a földre, hogy ahol az erő, ott a jog. Aztán ti középkori keresztény hadvezérek, ti Isten nevében a hitegységért személyes hősiességre alapítva viseltetek háborút! Ah, mily együgyüek is voltatok! Mi már zászlainkon a „hatalom órdekei"-nek jelszavával a személyes ügyesség alapján rendezünk nagy világgyilkolásokat, amilyenekhez a ti háborúitok csak kakasviadalok valának. Vannak megyéink, ahol 40—50 helyen nincs iskola, nincs templom, vannak területeink, ahol 100 házasság közül 50 vadházasság és 100 lakos közül 20—30 alig tud olvasni. Tanítóink, az éhezve dolgozók és dolgozva éhezők osztályát alkotják, akik a nemzet napszámosai néven neveztetnek és tartatnak. — De vigyázzunk, a nemzetek uj jövedelmeken törik fejüket. Talán, hogy a társadalmi bomlást anyagi segélyforrásaikkal siesseuek megakadályozni? — Oh nem. Világháborúra készülünk, pénz kell — fegyverre. Volt idő, mikor véres kardot hordtak körül s a polgárok mellét és karját követelve kiálták : „Fegyverre!" Most egészeu más módon apellálnak hazafiságuukra, szép szóval ós kényszerítéssel: mert hát pénz kell az államnak — fegyverre. Meg van adva neküuk a vigasztalás, hogy elmenjünk imádkozni a templomba, politizálui a kávéházakba, nagyúri pompát megbámulni a közterekre, csak egyet ne feledjünk, otthon ha éhezünk is, ha koldulunk is, fizetnünk megszűnni nem szabad, mert hát világháború lesz elébb-utóbb. Pénz kell — fegyverre. Kérdem most már, mit ér az összes tudományos haladás, mit ér a szabadságok tengere, mit ér minden alkotmányos parádé, ha a militárizmus nemzeteket vágó A kislány megremegett. — Mit? Mit mond Béla? — kérdezte szinte elámulva a gondolat merészségétől. Ekkorra már a fiu lent termett ós kinyitotta az ajtót: — Jöjjön! — suttogott. A leány ment. Igy van ez, Adrienne, vagy a gályarab arája-czimü regényben is leirva. III. A szökevények magukhoz vették legértékesebb ingóságaikat: Béla egy tollkést s négy ezüst hatost, Gizus a naplóját s két lovagregényt. És mentek. Menének ők. — Az útirány Budapest felé volt választva. Bélus óralánczáu volt egy iránytű s a lovag minden utczasarkou megnézte az ut helyességét. Igy tesz Sólyomszem az utolsó Mohikáuban. Esteledett. A kanális parton haladnak végig. A réten leszállt a köd, rejtelmes hangok hallatiszottak a ködös berkek felől . . . csalóka rémes egy ilyen hely. És az utczáról borizü hangok verődtek elő, lehetett látni, hogy messze egy lámpa alatt néhány alak táutorog. Félelmes rongyos alakok. — Béla — mondta szepegve Gizus. Béla ur szintén remegett, a szive dobogott, de azért adta a bátrat. — Nos? — Én félek, Béla. — No ... én, én Gizus ... én nem mondhatnám hogy félek, éu nem félek Gizus, mert éu nem szoktam félni Gizus, de ha maga Gizike fél . . . Éu nem bánom Gizus, ha — Ha hazamegyünk. — Igeu, ha hazamegyünk. . . . IV. Lassan nyilt föl az ajtó, csöndesen, mint ahogy egy bűnös ember szokta fölnyitui. Gizus lépett be, megalázkodva, sápadtan, szomorúan. A papa elő járult, kis kacsóit összetette szépeu és ugy könyörgött. — Papa, sohasem szeretem többé a Bélát. . . . — Igazán? — Igazán papa. Hiszen a Béla fél! ... mészárszékre viendő a jövő nemzedék sarját, koldussá teszi a társadalmat? És ha lezajlik az a világháború, mi marad vissza egyéb, mint árvák, özvegyek, koldusok gyámoltalan tömege, kész prédájává a társadalmi felforgatás apostolainak? Hanem azért mit tehetünk egyebet? Az ezer éves állami konszolidáczió hajt minket is és kényszerít, hogy fizessünk, mert pénz kell — fegyverre. Bárcsak, akiket illet, gondolnának reá, hogy ama nagy napra konszolidált társadalmuuk biztos reménynyel állhatna ki — fegyverre! Knpár. Az iparoktatás reformja. Az országos ipar-tanács legutóbbi ülésének napirendjén az iparoktatás reformjának fontos kérdése volt Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter e tárgyban nagyérdekü kijelentéseket tett, a melyeket a következőkben ismertetünk: Az iparoktatás alapos reformjának kérdése a kor mányzati programm egyik lényeges részét fogja képezni a közel jövőben, mennyiben a legközelebbi akczió súlypontja e kérdés megfelelő megoldására lesz helyezve. Az ipari adminisztráczió ügye ugyanis ma már meglehetőseu rendezve van s ha merülnek is fel oly kérdések, melyeknek megoldása ebben a ressortbau a közeljövő dolga, arra nézve tisztában vagyuuk, hogy ezeket a törvényhozás elé vinni nem kell, mert rendeleti és adminisztratív uton is kiegyenlíthetők. Tehát az ipari adminisztratió terén csak kiegészítő intézkedésekről lesz szó a jövőben Az iparfejlesztési akczió napirenden és folyamatban van. A megindított akczió terén mindössze az anyagi erők nagyobb érdekbe vonásáról lesz szó, hogy a még mutatkozó hézagok fokozatosan és czélszerüen kitöltessenek. A közgazdasági kormányzatra tehát most már leginkább az iparoktatás helyes szervezésének kérdése nehezedik, mint olyau kérdés, mely az iparfejlesztésnek sarkpontját képezi. E kérdésben azt hiszi, hogy az volua a leghelyesebb megoldás, ha az iparoktatás didaktikai része ott maradna, a hol most vau, vagyis a vallás- és közoktatásügyi miniszter fővezetése alatt. De a didaktikai rész egységes fejlesztése szempontjából is bizonyos igazgatási szabályokat kell kölcsönös beleegyezéssel megállapitaui. A gyakorlati iparoktatásnak azonban a kereskedelemügyi miniszter főveze tése alá kell kerülni. Mert ha a fóvárosbau, a hol az ipari erők ős tényezők intelligencziája együtt vau s a hol a minisztérium székel, a kölcsönös megértés és a gyors intézkedés még lehetséges, ez a vidéken már sokkal komplikáltabb helyzetet teremtene Szükséges tehát mindenek előtt egy központi iparoktatási tanács létesítése, melyben helyt foglalnának a közoktatási és kereskedelemügyi miniszterek képviselői, az ipartanács kiküldötte, az e czélból felkérendő szakférfiak, az országos iparoktatási intézetek vezetői és a kir. ipari felügyelők, ez utóbbiak tauácskozási joggal. Ez a központi iparoktatási tanács állana az iparoktatás mindkét ága fölött, s egyöutetüen és összhangzólag szervezné, ugy az elméleti, mint a gyakorlati szaktauitást. Az orsz. iparoktatási tanács elnöke volna, vagy a közoktatási vagy a kereskedelmi miniszter, vagy pedig oly szakember, a ki a grémiumon kivül áll. A beosztás, mint emlitve volt, az lenne, hogy a kultuszminiszter vezetné a szoktatás didaktikai részét — tehát a kereskedelmi szakoktatást is. A kereskedelemügyi miniszter reszortjához pedig a tanműhelyek, a gyakorlati iparos-mühelyoktatás tartoznék, mindazon intézetekkel együtt, melyeknek az a czélja, hogy akár szemléltetés, akár gyakorlati tanitás utjáu az ipari továbbképzést előmozdítsák. A mi pedig a gyakorlati iparoktatás nagyobb mérvű megindítását illeti, ezt a miniszter a következők szeriut képzeli: Az összes kereskedelmi és iparkamarák felhivatnának: jelöljék ki azok a gyakorlati czélu ipariskolákat, melyeknek létesítése a kamarai kerület helyi viszonyai szempontjából legszükségesebb. Ezek közül egyet a kamara lesz köteles létesíteni és a kormány támogatásával föutartani, a másikat maga a kormány létesítené és tartaná fenn. Ez iskolák programmját ős szervezetét sermésze tesen az iparoktatási tanács állapítaná meg, a felügyeletet pedig a kamarák, a miniszterek és az illető városi hatóságok kiküldöttei gyakorolnák, mert a miniszter reményű, hogy ily közhasznú és fontos czőllal bíró alkotások anyagi támogatására az illető városok is hajlandók lesznek áldozatokat hozni. A felügyeletet természetesen a szak miniszter tartaná fönn magának, a ki ez iskolákat az által is támogatná, hogy a jobb tanulók számára ösztöndíjakat alapítana s a kitűnőbb tanulókat, a tanfolyamok sikeres bevégzése után, kormány költségen a külföldre küldené tanulmányaiknak tökéletesítése s itthon való értékesítése czéljából. Ezek főbb vonásaiban azok az irányelvek, melyeket Baross, az iparoktatás közelálló reformja terén kijelölt s melyek szerint egy-két év múlva 40—50 uj szakiskola létesülne az országban. A miniszter e szóbeli és itt csak nagyjában vázolt előterjesztése és az ipartestületek köz ponti bizottságának felterjesztése képezték a discussió tárgyát, melynek folyamán általáuos helyeslésre talált a miniszter programmtervezete, melyuek csak messzemenő részleteire nézve történtek érdekes és szakszerű fejtegetések, Az elvet magát, hogy a gyako.lati iparoktatást a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe helyezzék át, senki sem támadta meg, de hiába is tette volna, mert Baross határozottan és erélyesen kijelentette a tanácskozás folyamán, hogy inkább képzelheti, hogy az ipari admiuisztráczió vétessék ki ressortja köréből, miut az iparoktatás, melyre iparfejlesztésünk nagy épülatét. véli alapítani. E nagyérdekü nyilatkozatok képezték a legutolsó ipartanácsi ülés kimagasló pontját s ezek fonalán remélnünk lehet, hogy a régóta sürgetett iparoktatási reform végre oly stádiumba kerül, melyből a kibontakozás már csak egy lépés. ÚJDONSÁGOK. A nagy lovas-laktanya átvétele. Az immáron elkészült lovassági uagy laktauya telep átvétele, illetőleg a tekintetben való megvizsgálása, hogy a katonaság abba bevouulbat-e, e hó 19- és 20 ikán ment végbe. A vizsgálatot egy polgári és katonai tagokból álló vegyes bizottság foganatosította. Tagjai voltak e küldöttségnek polgári részről: Miklós László alispán, Bencs Laszlo polgármester, Koczok László kir. főmérnök, dr. Jósa András vármegyei főorvos, dr. Meskó Pál városi főorvos, dr. Meskó László városi t. ügyész, Kerekréthy Miklós elsó tanácsos, Horváth Gyula városi mérnök ; katonai részről a 14-ik huszárezred ezredese, egy alezredes, egy műszaki igazgató, egy ezred-orvos s több tiszt. A vegyes bizottság munkálata két napon át tartott, a vizsgálat épületről épület re, szobáról szobára menve ejtetett meg s mint értesülünk, semmi lényegesebb hiáuy nem koustatáltatott. A laktanya telep berendezésére vonatkozólag közöljük a következőket: A nagyszabású építkezés 1890. év elején vette kezdetét és körülbelül 900,000 frtba került. A beépített terület egy hosszas négyszöget képez, a melynek kidomborodó elővonalábau a két kis kapuépület, az őrség, a felügyeleti tiszti szoba és a pénztári helyiség befogadására és 8 tiszti lakást magába foglaló két egy emeletes főtiszti laképület vau elhelyezve, a melyekkel csinos vasrácsos kerítéssel összekötve a két oldalou a momentalis arányokban épült két nagy fedett lovarda képezik a főarczvonalat, a melyeknek "közepén a szép ki vitelü homlokzatán Nyíregyháza város czimerével díszített törzsépület emelkedik ki, a mely az ezredparaucsuokság, a segédtiszti, kezelési ős egyébb hivatalos helyiségeket, továbbá az egyéves önkéntesek tantermét ős a tiszti felolvasási és kasiuó helyiségeket foglalja magában. A négyszög belső két oldalán egyenlóeu felosztva áll a két egy emeletes altiszti lakóépület, egyenként 10 altisztnek való lakással és 6 szinte emeletes legénységi laképület, egy-egy lovasszázad azaz körülbelül 150 emberre való tértartalommal. A négyszög külső vonalait pedig a tiszti lovak istálója és 12 legénységi lóistáló egyenként egy-egy fél század részőre 78 lőállással bereudezve. Az istáló épületek középrészén a nyereg és zabkamarák vannak elhelyezve, a melyek elkülönített és tökéletes tűzmentesen elzárt padlásán a szénakészlet fog őriztetni. Az istálók sora mindkét oldalou egy-egy patkoló kovácsműhely épülettel záródik be, egyenként hat tűzhely és kohóval berendezve. A négyszög hátsó oldalát a zuhany- és mosó épület és a harmadik kisebb fedett lovagló foglalja el. A háttérben áll továbbá a börtönépület, a torna- és vívóterem épület, a mely utóbbi egyúttal a legénységi konyhákat is magában foglalja, a markotányos épület, a pótraktár, a szekérszin valamint a súlyos és gyauus beteg lovak istálója. Harminczkőt kut látja el a telepet bőven kitüuő jó vízzel. A trágya eltávolítására egy e czélra készült vasút szolgál, a mely a telep mindkét oldalán az istálók kijáratai előtt végig vezetve a trágyát igen czélszerü szerkezetű bányakocsikou a telepen kivül lévő trágyagödrökbe szállítja. Az ezredparancsnok a telepet befásitaui és a törzsépület körüli tért parkírozni szándékozik, a minek kivitele után a laktauya csinos kivitelű és szépeu csoportosított épületeivel nem csak Nyíregyháza városuak díszére fog szolgálni, hanem méltán foglalhatja el helyét az országban az utolsó években felépült legszebb uj laktanyák sorában. — Puky Gyula, a debreczeni kir. tábla elnöke, a héten hétfőn es kedden városunkban időzött, a kir, törvényszék és kir. járásbíróság megvizsgálása czéljából. Őméltósága innen szerdán, Nagy Kálióba ment, az ottaui járásbíróság megvizsgálására. A kisvárdai járásbíróságnál Nyíregyházára jövetele előtt tartotta meg a táblai eluök ur a vizsgálatot. — Beszámoló. Beniczky Miksa, városuuk orszgy. képviselője a mult vasárnap tartotta meg beszámoló beszédét a belső piaezon, a czizmadia szín előtt. Beszédében, melyet uagy közönség hallgatott meg, főképen a közigaz gatás reformálása kérdésében kifejtett, törvényhozási akcióra terjeszkedett ki. Utána Papp Elek országgyűlési képviselő, majd Madary Gábor előkelő fővárosi iparos tartott beszédet. E tudósításunkkal kapcsolatban, hiteles értesülés alapján jelenthetjük, hogy dr. Meskó László városi t. ügyész, kit idáig a folyamatbau levő igen fontos városi ügyek lebonyolításának erkölcsi kötelezettsége tartott vissza attól, hogy polgártársai több ízben való fölkérésének, a képviselő jelöltség elfogadását illetőleg eleget tehessen, egy, a mult napokban történt felhívásra kijelentette, hogy a" képviselő-jelöltséget, ismeretes politikai pártállása alapján, a jövő évi általános választásoknál, — ha a polgárok bizalma ismét ő felé fordul — el fogja fogadni. — Békésy Gyula kir. tankerületi főigazgató, miut a helybeli ág. ev* főgimnáziumhoz a közoktatásügyi miniszter által kinevezett főfelügyelő, a héten hétfőn, kedden és szerdán városunkban időzött s e három napot a főgimnázium vezetésének megvizsgálására s az oktatás módjának és mértékének megfigyelésére szentelte. Örömmel konstatáljuk, hogy a tankerületi főigazgató ur, látogatásának és vizsgálatának eredményeként, a főgimnázium igazgatója és tanár testülete előtt legteljesebb elismeresét nyilvánitotta. — Az országos vereskereszt-egylet dadai alsó járási fiók egyletének létesítése Tisza-Lökön Dobos Imre járási főszolgabíró által összehívott értekezleten f. évi október 19-én elhatároztatván, a választmányba a követkenő alapító, rendes és pártoló tagok választattak meg: gróf Pongrácz Jenőné, Kállay Claris, Liptay Jenoné, báró Vay Aruoldné, Mikes Sarolta, Dobos Imréné, Borüs Lajosné, Bagdy Imréné, Lissauer Ignácznő, Szomjas Józsefné, Náuási Oláh Józsefné, Reviczky Izabella, Virányi Jánosné, Torday Józsefué, Kálmán Jánosné. Férji tagokul: gróf Pongrácz Jenő, Dobos Imre, Szomjas Ignácz, Ve-