Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

„IN y í B V I 1> í' K." Ez csak azon szerény nézetem mellet vall, hogy ha az az ember 24 éves korára tanulmányaival s a katonáskodással végezne s nemcsak az egyes papi semináriumokban, hanem minden tanintézetben is nemcsak tanítanának, hanem erkölcsileg nevelnének is — s épen igy a kaszárnyákban nemcsak a fegyverforgatásra, hanem az erkölcsi dolgokra is ügyelnének: bizonyára nem köttetnének később meddő vagy sikertelen házasságok. Mindez azonban pium desiderium manapság — nálunk. Más államokban ügyelnek az ilyesmikre is s még a börtönök is nevelőintézetek. Nálunk is azok, csakhogy roszra nevelnek a mai börtön-rendszer mellett. Hogy a férfi a nős életre képes legyen, ezt a fokot 24 éves korában éri el. Addig alkalmat kell adni neki, hogy tanulmányait s katonai kötelezettségét végezhesse. (Ha l'J éves korban kezdenék a sorozást s 1 és Va évi tényleges szolgálat lenne, csak annyit érne, mint a 3 évi.) Ha ekkor nem nősülhet, vagy ha addig is kimerítő életmódot folytatott, — vagy pedig — mint szokott lenni, — ilyet folytat mindaddig, inig csak meg nem nősül, — azután fucscs annak a házasságnak. Mindazok a vívmányok s haladások teremtményei, melyek ma már egy jól rendezett államéletben az egyes polgárok vállaira nehezednek is: végeredményükben odavezethetek, a satnya egészség ügyi viszonyokhoz. Ez a civilizáció nyoma, árnyoldala. Egy pillantást vessünk régi, fejletlenebb államéletünk korába, de a mikor daliás termettel, vaserővel bírt a magyar, feltevésem igazolva látható. Visszatérve a nőkhöz, az anyákhoz, föltétlen elismeréssel kell lennünk Braun Fülöp úr ama nézete iránt, hogy a nőkre káros befolyással van terhességük ideje alatt a nehéz mezei munka, hiányos táplálkozás, egészségtelen lakás, nem rendes öltözködés. Éhez még én azt jegyzem meg, hogy a köznép női nemritkán a szeszes italokkal is oktalanul élnek, ami könnyen átlátható okokból az anya méhében levő csecsemőre nem a legjobb hatással lehet. Az n igaz hogy a legtöbb helyen a nép fél a gyermektől, elégnek tart egyet-kettőt s a többitől igyek zik szabadulni, még mielőtt az a világra jönne. Mindezekhez számítva még a fejletlen női szervezetet, — ha a leá.y korán ment férjhez, — egy cseppet sem lehet csodálkoznunk az életerő nélkül világra jött gyermekek nagy számán. Az uri nőknél az a hiba, a minek . Ilcnkezője a köznép nőinél nem ritkán túlzásba megy. Na\ n sok úrinő ugyanis áldott állapota ideje alatt fel még járni is, napok hosszat a díványon ül, vagy fekszik Igy aztán sokszor megtörténik, h g_v vagy el sem tudja szülni gyermekét s esetleg maga is áldozntu esik, vagy pedig az a gyermek, ha világra jött is, nem életképei. Eliez jártai a nem czél-zeiii ö'.to/.kode és táplálkozás, mely erősen izgató, fűszeres ételekből áll, milyennel az uri-osztály szokett élni. Mindez kerülendő, valamint az ingerültség, heve.sked i is. Egy kis testmozgatás, gmige, meg nem erőltető munka nemcsak hogy nem árt, sót nagyon szükséges. Természetesen az erősebb testmozgatásoktul (döczögős uton koc ikázás, ugias, e-<\s stb.) óvakodni kell. Node erről elég lesz ezúttal e'inyi. A ^NYIRVIDEK TARCZAJA," A boldogtalanságról. — Irta: Koncz Ákos. — Nem azon boldogtalanságról szándékozom most irni, melyet „világfájdalomnak'-nak nevezünk s mely szomorú tünete, sőt azí mondhatom, veszedelmes betegsége korunknak, hanem azon boldogtalanságról, melynek alapja nem a kiábrándult lélek világgyülöletében, nem az üresen maradt szív stoikusságálnn birja alapját, hanem azon boldogtalanságról, melyet nemes vágyaink be nem teljesülése, féltékenyen ápolt remény virágaink elhervadásft okoz és főleg arról a boldogtalanságról, moly részvétet és szánalmat érdi mel s a melylyel, ha találkozunk, szemeinkbe könyek tolulnak. Bölcs mondás, hogy az ember élete e három szónak hű teljesedése: „születni, szenvedni, meghalni." Születünk, hogy szenvedjünk s azután meghalljunk, va^y szenvedünk azért, hogy születtünk ős szenvedünk egész életünkön át, mig végre meghalunk. Sok embernek az egész élete nem egyéb, mint a keserűségek tengere, s ha azt a millió könyet össze tudnánk gyűjteni, a mely az emberek szemeiből egy évtized alatt kicsordul, bizonyára egy tenger állana előttünk, melyet elnevezhetnénk fájdalom tengerének. És mégis mily csodálatos, hogy mindnyájan félünk a haláltól, pedig jól tudjuk, hogy életünk mécsével egyszersmind szenvedéseink tüze is kialszik. A legszegényebb koldus is irtózik a halál gondolatától és görcsösen ragaszkodik kopott mankójához, melynél pedig egyéb semmi, de semmi nem köti a földhöz. Még a boldogtalanság is édesebb a halálnál! De nézzük már, hogy tulajdonképen ini az a hol dogtalanság ? Szerény véleményem szerint nem egyéb, miut a lélek betetegsége, melyet gyógyítani igen nehéz és sokszor lehetetlen; nem egyéb, miut örökös harcz az élettel és annak kellemetlen eseményeivel, nem egyéb Ami a bába kérdést illeti, szerény nézetem egyezik a főorvos úr erre vonatkozó véleményével, t i., hogy a tarthatlan s czéltalan körbábasdg helyett a községi bába-állomások létesíttessenek. Szabályrendelettel kellene ezt a megyének rendezni, ha már a kormány ez irányban nem tesz semmit. Szaporítani kellene a kormánynak a bába képzőintézetek számát, mert a fenálló intézetek magukban véve nem felelhetnének meg a kívánalmaknak, mennyiben nincs elegendő hely a leendő bábák befogadására s képzésére. Tekintettel kellene arra is lenni, hogy minő asszonyok lépnek erre a pályára, mert most rendszerint olyanok lépnek, kik gyermektelenek, ferjöktől egy és más ok miatt elváltak stb. Az ilyen nők pedig nem bírnak alkalmatos érzékkel ama válságos ese teknél, melytől igen sok függ a leendő világpolgár egészségére nézve. A bába-képzés mikéntjére a főorvos úr a legjobb véleményt adta: módot kell adni a bábaságra vállalkozóknak arra, hogy teljesen ingyen tanulhassák ki a bábaságot s még útiköltségüket is a község fizesse: ekkor hihető, hogy községi bába-állomások nélkül is lesz a községekben bába. 11a nem lenne, akkor a község létesítene bába-állomást. Nézetem szerint a községi bábákra még az a fontos niissió is várna, — amire köteleztetnének is, — hogy az olyan diszkrét természetű dolgokat, melyeket bizony sem a templomi, sem az iskolai kathedráról nem hirdethetünk, ők mondanák c-1 községük asszonyainak, ők állásuknál fogva tudnák, kinek beszéljenek arról, hogy a terhesség folyama alatt miként éljenek. A köznép női jobban hallgatnának erre. mintha még a törvény §§ ai diktálnák is reájok. Ahol a községek szegénységüknél fogva nem létesíthetném k b.tba állomást, ott létesítsen a megye. Ez a fontos közegészségügyi kérdés egy kis megyei pótadókivetésével is— ha szükséges lenne ezt tenni,— keresztül viendő lenne. Nunc \ e iit a községi halottkcmi intézmény, mely mai állásában az ohan helyeken hol orvos nincs, tarthatatlan. Hogy ki lenne erre a legalkalmasabb? Én erre röviden felelek: a községbeli tanító. Állása, képzettsége mind megengedik, hogy halottkém lehessen A törvén} hozás a közel jövőben elrendeli valószínűleg, hogy a tanítók készpénzfizetést kapjanak s igy nem levén meg a naturalek, nem kell gazdálkodniok, de m g mint ének-vezéreknek is otthon kell tai tó/kodniok. II igy a ha ttkemiésre képesek leeudenek, igazolja az a körülmény, hogy kipezdében, különösen az államiakban, az egyetemen külön tanfolyamon képzett orvos-tanárok tanítanak egészségtant s (let mentés tant, sót a népisko ákbüi is sok helyen be van hozva, közelebb pedig a törvényhozás is elrendeli a tantárgyak közé való felvételét, mihelyst a tauterv revi-ió megtörténik, oly stádiumában áll már ez a dolog. Én az egészségtan behozatalát az iskolákba, sokkal inkább helyeslem, mint az iparoktatást, gazdászatot stb. A református tiszántúli egyh ker. debreczeni collegiumában levő taiiitó-képezdéjében uiir jó rég ideje, hogy az egészség- és életmentés tan taníttatik l)r. Török József, kir. taniicios, főiskolai orvos tanítja ezen intézeten az ásványtant, geologiát, botanikát, élettant, egészségtant, életmentés miut a szenvedés, fájdalom és gyötrelem alatt megtört s/lv vergődése, nem egyéb, mint az einbor beusejéuek bús éjjele, csillagtalan, felhős égboltja, Es ez a betegség, ez a boldogtalanság olyan, hogy az emberek milliói között alig kerüli ki valaki, inert tegye szivére kezét bárki és kérdezze meg önmagától, vajon nem volt-e egy pillanat életében, melyben keseiü-éget érzett szivében? Csak szánni lehetne azon embert, ki csak vig napokat élt életébeu Sót Chateaubriand a .keresztyénség szelleme" cz. halhatatlan müvében azt írja, hogy : „Oh ember, csak múló álom, c-ak fájdalmas ábránd vagy; csak balsorsod éltet; csak lelked szomorúsága, csak eszméid örök mélabuja által vagy valami." Igen, a lélek ezen mélahuja teremtette a világiroda lom legfönségesebb műveit. Petrarcha Laura u'áu való boldogtalansága egy világot gyújtott meg, mely most is ég sonettejeben. Jól mondja egyik életirója, hogy midőn „lángszelleme egyenkint épit.i fel örök dicsősége templomát, nagy szive darabokra törik." Valóban boldogtalansága egy mesés világba vezette, fájdalmának lantján adott kifejezést, melyen váltakozott a bus lemondás a szenvedelylyel, a fájdalom az édes-bus reménynyel. Hosszas volnék azonban, ha a világirodalom nagy embereinek, a fájdalom hatása alatt irt remekműveit akarnám bemutatni. Valahol azt olvastam, hogy a költő nek a múlt és jelen között kell állania és okvetlenül összetört szívvel kell bírnia, hogy ha hatatlan műveket alkothasson. Petőfi szerelnie és e felett érzett fájdalma örökbecsű műveknek lesz fundamentuma; nem tudom más mit érez, de én, midőn p!. Reviczky Gyulának azon dalát olvasom : • Szívómból téptem ezt » da.lt, Hová képűit van irvn, Majd elmerengsz: Ó irta, 0 b fogod olvasni sírva. Dalocska szállj tovább ...» nem tudom megállni, hogy egy-két küny ne jöjjön szemembe. Elhagyom azonban most azon müvek ismertetését, melyeket a boldogtalanság teremtett, mert ennek egész tant. Ismerteti az egyes betegségek szimptomait, a betegségekkel való egyszerű eljárást rögtöni, sürgős esetekben, különösen a járványos betegségeknél s baleseteknél a legegyszerűbb házi gyógyszerekkel stb. Ebből látható, hogy a tanítók quilifikálva vannak a halottkélni állásra. Ebez még óhajtandó lenne, hogy a megye székhelyén a nagy szünidőben a halottkémek számára cursus nyittatnék, a megye, vagy az illető községek költségén. Az is helyes, amit Braun dr. úr ajánl, hogy a körorvos oktassa a halottkémeket, de én az általam jelzettet jobban szeretném, ha véghez vitetnék. Ha az általam jelzett úton-módon a czél nem lenne is tökéletesen elérve a halottkémlésuél, mégis csak előbb állanánk, s hitelesebb adatokat káp.ia a főorvos a megyebeli egészségügyi viszonyokról, mint manapság, mikor írni, olvasni alig tudó parasztemberek kezében van a halottkémlés, kik aztán nem egyszer a halál okát olyan humorisztikusan írják körül, hogy csak a megboldogult nem kaczag rajta, más mindenki. Ilyet emlit Braun úr is. Azt mondanom is felesleges, hogy a lialottkémlésért az illető halottkém rendes díjazásban résiesülne. Aminő fontos dolgok ezek, a melyekről irtani, épen olyan bőven lehetne írni felőiük, de ezt most nem tehetem, de azért mégis kívántam habár csak egy homokszeninyivel is járulni a közjóhoz. Szerény nézeteimet nem direkt Szabolcsmegyére vonatkozólag mondtam el, hanem általánosságban, de azért a szükségesek kivonhatók belőle itt is. Igyekeztem — mint most tőlem telt — nézeteimet elmondani, szem előtt tartva: Nihil agere, quod non prosit! Lehet, hogy irtain olyat is, mit a t. olvasók egy némelyike kifogáso hat, de ezek az én belső meggyőződéseim. J». Uy. Elektromos világítás. Nyíregyházán aktuális kérdéssé lett az elektromos világítás, mióta azt a város uagv érdemű tanácsa, a tudomány legújabb vívmányait tartva szem előtt, tanulmány tárgyává tette, azon czélból, hogy a világítás sokszor bolygatott kérdését véglegesen megoldja. Azoknak ös-zeirása, kik az elektromos világítást házaikba behozni akarják, megteremti majd az alapot, melyeu szerződőst lehet kötni Mlatuely czéggel egy áram fejlesztő központi telep felállítása tárgyában A szerződéi annál kedvezőbb lesz a váróira és egyesekre, minél ttbbcn hajlandók a világítás ezen nemét házaikba bevezetui. Soknak elhatározására azonban, befolyással lehet azon körülmény, hogy az elektromos világítás felől kellő tájékozással nem bír, azért helyén lesz az elektromos világítás egy néhány gyakorlati kérdéséről szólni. Az elektromos áramot a központból fémhuzalokon vezetik a város különböző részeibe. Az ezekben keringő áram erejénél fogva az ember életére veszélyes, azért vagy kellő burkolattal ellátva, a főidbe fektetik (mikor kábel a neve;) vagy telegraf oszlopokon oly magasságban vezetik, hogy az ember hozzá ne érhessen. Ezen fővezetékből az áramot az egyes házakba vékonyabb drótokon vezetik, a melyek szigetelővel, azaz oly anyaggal vannak ellátva, mely az áramot nem bocsátja át, ha tehát megérintjük is ezen mellékvezetéket, a benne lévő már Folj'tatáaii n mellékleten. külön tanulmányt szentelek, melyet t. Szerkesztő ur szíves engedelmével e lapok hasábjain fogok közzétenni, hanem szólok immár azon fájdalmakról, melyekkel utouutfélen találkozik az ember s a melyek uein egyszer goudolkozóba ejtenek bennünket s amelyre végül vigasztalást itt a földöu hasztalau keresüuk. Boldog családi kép áll előttünk. Csupa boldogság és öröm sugárzik le az arczokról. Jólét és megelégedés mindenütt. De ime virágra hervadás, örömre bánat, jajszó és siralom. A boldogság helyét emésztő tájdalom, a nyugalmat szenvedés, a megelégedést nyomor váltja fel. Eljó a halál, a család fejőt irgalmatlanul elviszi, elhal a kenyér kereső, sirba hanyatlik a szerető férj, a gondos api. Vagy a család őrangyala: nz anya van a terítőn, körülötte a gyászba borult férj csöndes zokogása és az anyát vesztett gyermekek hangos sírása hallatszik, a ház kietlenné lesz, elszáll a béke az elköltözöttel a sirba. Amott egy házaspár, kit a szerelem mindenható érzelme egygyé fűzött, ragyogó ölömmel nézi szendergő piczi gyermekét, ki álmában is mosolyog. De ime pár pillanat, a mosolgó gyermekarcz halotthalványnyá lesz, az ártatlan csemetét megérinti a halál fagya, a családi boldogság fájának lehull a gyümölcse és igen sokszor magával viszi a szülők közt való szeretet kötelékét is. Mindezek mindennapi esemenyek, de kínosan érintik a lelket azért mindenha. Menjünk tovább és hagyjuk el a test halálát, hanem nézzük az ember egyéb keserveit. Csalódott sztv, tört remény, lemoudás, meg nem értett lélek : ez is mindennapi a világban és mégis, midőn hervadó virággal, fátyolos arczczal, kisírt szemekkel, lemondó arezczal találkozuuk, megrezzenünk. Hátha még azokról a könyekről tudnánk, melyek a magány és éj titkos csöndjében hullanak, oh akkor bizonyára nagyobb ré«véttel volnánk azok iránt, kik szeuvednek, kik összezuiott szívvel futják ineg földi pályájukat Akkor többre besülnénk az embert és igazat aduáuk a költőnek, ki azt mondja: ,Te teszod emberré az embert: fájdalom.'