Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

N Y í K V I D É K". S mindég liálával és kegyelettel fogadta szívébe és megőrizte ama uagy fiai emlékezetét, akik — miut történelmünk egy -egy határkövei — nemzeti törekvéseink hősei voltak. A történelem, mely a politika napi izgalmait, szereplő emberei tetteit s azoknak a történelem alakulására való befolyását a magok értéke szerint becsüli ineg: a magyar nemzeti törekvések legutolsó nagy kitörését a Kos-uth Lajos nevéhez fűzi. Bizonyára nem illoyalitás kegyeletesnek és hálásnak lenni e név és viselője iránt. S az okos magyar ember, aki olvassa a történelmet s meglátja és észreveszi annak tanulsigáit: megőrzi és ápolja szívében a kegyeletet és hálát nemzetünk e nagy fia iránt, aki bár nagy czéljai romba dültén kesereg hazátlan, mégis nemzeti fejlődésünk történelmének alapvetője l<jft, mert amit alkotott, az még hosszú időkön át maradandó befolyással fogja megszabni az irányt közéletünkben. Mert, mint nemzeti talizmánt, őriznünk kell, fenntartani épen és üdén a következendő generációk számára is e tradíciókat s megbecsülni azokat, mint legelső és leghatalmasabb eszközt a nemzeti nevelés kezében, hogy jó vagy rossz sorsban bár, a nagy idők és azok nagy ferfiainak emléke, amint az megőrizve él a nemzet fiai kebelében, nemzeti fennállásunk és további fejlődésünk egyik hatalmas faktora lehessen. Nagy és hatalmas és semmi más által nem pótolható erőssége ez a nemzeti közérzés fajunk, alkotmányunk fentartásának S bizony okos dolog, nemcsak kegyeletes és hálás, ha a nemzeti nagy napok és hősök emlékének olykor-olykor ünnepet szentelünk. Kossuth Lajos napját nemzeti ünnepként szokás megülni Magyarországon. Igy volt ez idáig Nyíregyházán is, de az idén már a kegyelet oltárán nem gyujtottunk lángot Lajos napján. A hanyatló közszellem munkája ez a közönyösség, melylyel a mindennapi élet gondjai és élvezetei az eszmények, ideálok szeretetét kiűzik sziveinkből. Az ipartörvény módosítása. — Időszerű ismertetésül. — Iparosaink érdekében vélünk eljárni, midóu az alábbiakbau ismertetui kívánjuk azt a fölterjesz'ést, melyet a hazai ipartestületek közpouti bizottsága a kereskedelemügyi miniszterhez iutézett. Felette fontos ezeu emlékirat, mert úgyszólván mindazt felöleli, ami a hazai kézmüiparosoknak régi óhajait képezi. A memoraudum szeriut az ipartestület éppen ipari központokat képező számos uagyobb vidéki városbau nem létesült, mely anomáliát helyesen auuak tulajdonítják, hogy az ily testületek alapítása törvény által kötelezőnek ki nem mondatván, némely vidékek iparosai részint figyelmen kívül hagyván az erők tömörülésének horderejét, részint pedig az ipartársulatokban gyűjtött vagyonukat féltvén, az ipartestületek fentartásával járó valóbau csekély költségektől is visszariadnak és a törvény jeles czélzatainak ez irányban való végrehajtásával szemben tagadó állást foglalnak el. Végre az illetékes hatóságok egy része nemcsak hogy kötelességszerüleg nem buzdítja az iparosságot a testület megalakítására, hauem ez iutézméuynyel szemben nem is titkolt elleuszeuwel viseltetik, annak hatósági jeleggel felruházott önkormányzati hatáskörében saját hatósági jogkörének csorbítását látva. Valóban már az ipari adminisztráczió, egyformasága szempontjából is abnormis állapotot képez az, hogy egészen Minden közömbös lett előtte, pedig eddig a legcsekélyebb iránt is érdeklődött élénk s magas röptű lelkével. Semmikép sem lehetett ráveuui az orvos által rendeltek teljesítésére: „Eh! mit nekem az a sok hókuszpókusz, ugy is jobb már nekem, ha nem élek!" A boállott kemény tél még elviselhetetlenebbé tette a helyzetet. Januárban aztán elvittem szegényt Olaszországba, nagy rábeszéléssel tudtam erre rávenni. Hittem, mikép Nápoly örökzöld ligetei, az enyhe égalj, a nagy távolság, a szokatlan társaság mély bánatát enyhiteudik, borougó lelkét megnyugtatják és lassan bár, de egészsége is helyre álland; másrészt elejét akartam venni, hogy Lilinek február elejére kitűzött esküvőjéről tudomást nyerjen; jól tudtam, ez adná meg a kegyelemszurást ugy is vérző szivének. Eljött a február s vele Lili esküvője is, óh! mint sajgott szivem e napon. Itt egy bájos ifjú lányka esküszik örökhüségeí, szülői kényszer folytán, egy férfinak, kit uem szeret; s amott egy ifjú keresi az éltető levegőt, habár halni vágyik, mert elszakittatik tőle a lóuy, kinek birhatásáért mélyen érző lelke egész hevével eped. Itt egy ifjú feldúlt lelkével átkozza a sors mostohaságát, kegyetlen végzetét, s amott egy bájos lányka ejti ki az Űr szeut oltára előtt, fuldokló hangon, a kényszerű igent. Itt elpusztul egy élet, mely csupa lélek volt, s amott egy jobb sorsra érdemes lányka jövő családi boldogsága esik áldozatul a szülői akaratosságnak. Mindez mily máskép történhetett volna! Az esküvő utáni napon délután épen Gyuri levelét vártam, amidőn hirtelen felszakittatik ajtóm s azon ő maga ront be összeesve, megtörten, sápadt halvány arczán csak tüzes fekete szemei mutatva az életet. Megértettem mindent. — Hogy jösz te most ide Gyuri V Mi történt? jelentéktelen községekben a csekélyszámu iparosok önkormáuyzatilag látuak el fontos iparhatósági teendőket, holott sok törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrhatóság végzi ugyanazon fuukcziókat. Mert csakugyan anomaliáuak tűnhetik fel, hogy számos jelen téktruyebb iparú népességgel biró reudezett tanácsú városban mindeddig uem alakult meg az ipartestület. A szerzett tapasztalatok következtében ma még kevésbbé vau alapos ok arra, mint a törvény megalkotásakor, hogy a testületi intézmény általános kötelező rendszabályok által a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok egyetemére ki ue terjesztessék. Még az az álláspont is, mely anuak idején bizonyos jogosultsággal bir, bogy t. i. az intézmeuy életrevalósága még kipróbálva uiucs, ma már tul vau haladva és az iparfejlesztés, az iparos-szakképzés és művelődés, valamint az ipari közigazgatás e fontos érdekei követelik a törvény idevágó határozatainak módosítását Az a czél, hogy lehetőleg minden kézműiparos valamely testület kötelékéhez tartozzék, csak úgy érhető el, ha elejtetik azou megszorítás, mely szerint csupáu azou községben lakó ipárosok alakithatnak ipartestületet. A memorandum azou óhaj kapcsábau, hogy az iparosságnak minél szélesebb körei vonassanak be a testületi kötelékbe, egyúttal életerős testületeket is kiván, amelyek képesek fontos felada ukuak minden irányban megfelelni. Miután a kerületi ipartestületek alakulásáról, a felvételi és tagdíjhátralékokból keletkező páuzügyi hátrányokról, az ipari adminisztráczió viszásságairól, az ipartestületi intézmény konszolidálásáról beszél, végül még iparosaiukuak, különösen az ifjaknak haladásra való ösztönzése, a haladóknak az elmaradottaktól való megkülönböztetése czéljából kivánatosuak tartja, hogy a testületi alapszabályok intézkedhessenek az iránt, miszerint a tagok az ipartestület kebelében alakított szakbi zottság előtt önként szakvizsgát tehessenek ós az erről nyert mesteri oklevélre czógüköu, számláikon és hirdetményeikben hivatkozhassauak. A tüzetes kifejtéshez képest javaslatait a következőkben foglalta össze: Moudassék ki az ipartestület alakításának, illetőleg az azok kötelékébe való tartozásnak általáuos kötelezettsége minden törvényhatósági joggal felruházott és reudezett tauácsu városra uézve, valamint inindazou helyekre uézve, melyekben legalább száz, képesítéshez kö.ött mesterséggel foglalkozó iparos vau; továbbá, hogy ugyanazou iparhatósági területen egymáshoz közel fekvő községek, vagy közös ipartestületet alakithassauak, vagy pedig valamely már létező ipartestülethez csatlakozhassanak. Az ipartestület kötelékébe vouassauak be mindazon ipartelepek, melyek fógyártási ágaikbau képesítéshez kötött mesterségbeli segedmuukásokat foglalkoztatnak. Oly helyeken, hol ipartestület áll feun, képesítéshez kötött mesterség önálló üzésére a hatósági igazol vány csak a befizetett testületi kebelezési díjról szóló hiteles elismervény bemutatása mellett adassék ki. A testületi dijak a kamarai illetékek módjára a közadókkal együtt hajtassanak be és szolgáltassanak át évnegyedenként az ipartestületuek. Legfontosabbnak tartja azonban az emlékirat a a képesítés szabályozását s e kérdéssel uagyou is behatóau foglalkozik. Igy egyebek között a muukakönyv kiállításáról és a képesítés kijátszásáról a következőket hozza fel: A 101. §. d) pontja szerint a munkakönyv kiállitaudó miudeuki részére, a ki elte 15-ik évét betöltötte és igazolja azt, hogy iparosuál miut segéd dolgozik, megkülönböztetésül a gyárban való alkalmaztatástól. A miut az eddigi tapasztalut is igazolta, e rendelkezés csak arra vezet, hogy az iparban való gyakoriali szakképzés érdekében feltétlenül szükséges tauoucikudás alól ki lehessen bújni és a képesítés czéljának kijátszásával, a szolid iparűzés uagy hátrányára, könuyü szerrel ip ^jogosítványhoz jutui. Már csak a törvéuyuek az ipari szakképzés — Ouuét jövök, no hisz jól tudod honnét, még kérdezheted?— mondá ő izgatottan. Tudod hogy mindeu iránt érdeklődtem ami ott, abbau a kis városbau történik, azért hát elutaztod utáu megrendeltem a „Közlönyt." A hétfőn kapott számbau volt halálos ítéletem, abban volt megírva, hogy Lili esküvője szerdáu lesz. Látni akartam őt, látni még egyszer; látui hogyau fog az oltár elé lépni, hallaui hogy fogja kimondani a kárhozatos igent — ámbár jól tudom kékyszeritettók szegényt! Azonnal csomagoltatok s a gyorsvonattal utaztam, — ép jókor érkeztem, hogy el ue késsem. Sompolyogva mentem be a templomba, hogy seukise láthasson, pedig hiszen isteuházába mindenkinek szabad bemenui, egy fohászt elrebegni, az Űr szentelt oltára előtt miudeuki egyforma! Végig néztem a szertartást, rohantam az állomásra s a legközelebbi vonattal jöttem. Nem akartam Lilivel találkozni, uem akartam bogy meglátva engem szegénynek megszakadjon a szive, hisz jól tudom, hogy csak a szülői kapzsiság kéuyszerité a gazdag ügyvédhez. Elképzeled barátom ugy-e, hogy nézhetett, ki? Képzelj el magadink b irátom egy tündért, kinek arczárói a szendeséggel, szerénységgel párosult bánatot látod leömleni! Gyöuyörü volt baratom, szebb mint valaha ! Egy valóságos égből leszállt augyal volt! Ezeket mor.dta el szegény Gyuri hirtelen gyorsasággal s lihegő kebellel. — De ugy-e lelkem barátom, nem haragszol, hogy elmeutem oda, hogy ínég egyszer látni akartam — foly tatá ő lassabban, s a következő pillanatban elgyengülten ereszkedett a kerevetre, elfogva szavát egy erős vérhányás. Apoltuk szegényt hűen, odaadóan s ő fürt, megadóan fogadva sorsát Gondos orvosunk, áldja is meg érte az Isten, mindent, mindent elkövetett, aztán vigasztalta, biztatta szegényt, előmozdítására irányuló üdvös intézkedéseinek, tehát a III fej. uralkodó czélzataiuak érvényesülése szempoutjából is kiváuitos e poutnak elejtése. Végül magának a 4 §-nak hézaga szintén jelentékényen elősegíti a képesítés kijátszását. Az ott megállapított igazolási módozatok nélkülözik a hitelesség garancziáit. A leggyakoribb esetek közzé tartozik u. i. az, hogy szívességből, vagy éppeu nem tisztességes indokból kiállíttat i k a megkívántató muukabizonyitváoy oly egyének számára, a kik szakbavágó műhelyben, vagy gyárbm szakbavágó munkával egyáltalán nem, vagy csak igen rövid ideig foglalkoztak. Miután miudeu segédnek munkakönyvvel kell birnia, másfelől pedig az ipartestület leginkább van azon helyzetben, hogy ellenőrizhesse, v^jjou a kimutatandó törvényes kellékeknek a tan- ós munkaviszony tekintetében egyes esetekben elég van-e téve, a képesítéshez kötött mesterségekre, az iparigazolvány' csak az illetékes ipartestület meghallgatása mellett és annak véleményezésére adható ki. A képesítés hatályosabbá tótelére nézve a készítendő törvénynovellába oly határozatokat óhajt felvenni, melyek szerint a képesítéshez kötött mesterségek önálló üzhetésére az igazolvány a tanoncz-bizonyitváuyon kivül, csupáu az előirt szakmabeli foglalkozást igazoló muukaköunyv bemutatása mellett és csupán az illetékes ipartestület meghallgatása után legyen kiadható; továbbá amaz általános felhatalmazás vétetuék fel, mely szerint a II. fokú iparhatóságok feljogosittatnáuak, hogy külöuös tekintetbevételt érdemlő körülmények közt, az illetékes ipartestület, illetőleg keresk. és iparkamara meghallgatása után, egyeseket a képesítési igazolás kötelezettsége alól esetrőlesetre felmeuthesseuek; ós hogy a keresk. miniszter felhatalmazást uyerue arra, hogy egyes kézmüiparágak specziális viszonyaira való tekintettel, a készítmények előállítására szükséges kiegészítő munkálatok egyesítésére nézve, rendeleti uton, kivételes intézkedéseket álla pitsou meg; s ha felvétetnék ama rendelkezés, maly szerint az iparos, tanonczot csak abban az iparágban tarthat, melyre nézve a törvényes képesítést kimutatta; végre a 101. §. d) pontja teljesen hatályon kivül helyeztetnék. Ezekben ismertetjük rövid körvonalakban a nagyfontosságú emlékiratot, uielynek,hogy sikere és eredméuye legyen, iparosaink érdekében nagyon kivánatosuak tartjuk. Sz. s. ÚJDONSÁGOK. -- A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 10-dikén, csütörtökön délelőtt tartja meg reDdes havi ülését, Kállay András főispán elnöklete alatt. — Egyházmegyei gydlés. A felső-szabolcsi ev ref. egyházmegye a mult hó 25- és 26 dik napjaiu tartotta meg ez évi második közgyűlését Kisvárdán, Lukács Ödön esperes és Gcncsy Albert e. m. gonduok elnöklete alatt. A közgyűlést megelőzőleg 23-és 24-ikéu a számvevőszék vizsgálta meg a pénztárak állását, melynek folyamán kitüut, hogy a százezer forintot meghaladó kűlöuböző czimekeu szereplő tőkék a mult év folytán is tetemesen növedtek. A pénztárnokok hű és pontos kezelésűkért köszöuetet és felmentvényt kaptak. Az e. m. gyűlés legfontosabb tárgya a f. év deczember havában tartandó egyetemes református zsinat előkészítő bizottságának a munkálata s aunak bírálata volt. A munkálattal szemben külöu javaslat terjesztetett a közgyűlés elé s ez is fogadtatott el hosszas és behatóeszmecsere után, mint olyau, melyuek tartalma a protestáus egyház alkotmányának demokratikus szervezetével iukább összhangban áll. Ez után több a közönséget uem érdeklő egyházi Ugy intézteiett el. Az első napi közgvQlés után 50 terítékű közebéd volt a várkert termében, hol a gyűlés is tartatott. Lajos napja lévén épeu — az első felköszöntő ő érette, Kos-uth L íjosért, h ingzott az esperes ajakán. — A felső-szabolcsi tiszai ármentesitó és belvizlevezetö társulatnak legutóbb Kisvárdán tartott közgyűlése elhatározta, hogy a társulat ezután „felső szabolcsi Folytatáau n mellékleten. hogy csak fogadja tanácsait; jobban lesz, — tavaszra egész magához jön — s majd akkor lemegy valami klimatikus helyre, de bezzeg mikor kikísértem, kétségbeesett kérdező tekintetemre fájdalmas hangon moudá: Vége van szegénynek, ha a vérhányást sikerült is megállitauuuk, a tüdőben megindult processust meg ueai akaszthatjuk, sőt e vérhányás után, annak rohamosabb előrehaladására kell számitanunk. Tudta ő maga is szegény, hogy nem húzza soká, s ez volt az ő óhaja, megváltásnak tekiutette a halált. — Meglásd kedves barátom, mire az orgonabokrok elvirágzanak, jobban leszek, — akkora érzem — megszabadulok e terhes élettől. A mult esték egyikén egy kissé aludni vágyódva, kezét kezeimbe téve, mosolyogva kezdett szunyókálni, ajkai folytou csak a Lili nevét gyügyögtók s aztán szegény elaludt — elaludt örökre. S most már ott pihen szegény az alatt a frissen felhantolt domb alatt. Jobb is neked már ott lenn jó Gyurim, ott ugy e egyeulőség, boldogság, nyugalom uralkodik?! Ott lenu, az egyenlőség birodalmának cseudes honában, mélyen érző lelked — mely e földi élet kegyetlen végzetét elviselni uom birta — tudom h gy megpiheu ! * * Gyönyörű nyári alkony; ablakomból elmerengve bámulom az utcza nyüzsgő, tarka sokaságá ; a szomszéd ltókus kápolnájában most hu/./ák a 8 órát, ilyenkor szokott Gyuri hazajönni. — Téns ur, tessék már enni, hisz elhűl a vacsora, szól hozzám felénkeu a takarítónő. — Várjon, hisz látja, hogy Gyuri még nincs itthon! Rám néz s elfordul szegóuy öreg, ne lássam, hogy sir. Igaz — — hisz szegény Gyuri uem jön többé hazai Grta Aladár.