Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

I, Melléklet a „Itfyxrvidék" 1891. 26-ik számához. egy évben ? Hányan élnek n dves lakásban, anélkül, hogy csak legkisebb gondot fordítanának annak le­hető eltüntetésére? Hogy megyeri a szellőztetés? Hányszor lesz kivivé egy hónapban az ágynemű levegőre? stb. stb. ne kérdezzük. Ezer apróságnak látszó közegészségügyi kívánalmak, de óriási liord­erejök elvitathatatlan az egészséget i'letőleg, csak be kellene tartani őket. Nézzük, az elszomorító állapotban levő „Bába ügyet" hogyan véli rendezhetőnek főorvo unk évi jelentésében. Mivel vidéken orvosok által bábákat képe/ni nem lévén elég és kellő időbea szükséges szülési eset, absurdum az itthon való kiképzés, mert a növendék bábának az actust kell látni, nem theoreticus előadást hallgatnia. — Okvetlenül bába képző intézetbe kell menniük, — ott szokja meg ama túlságba menni látszó tisztaságot, melyet lelkiősmereti kötelessége az életben kint a vajúdó nővel szemben is betartani. Hogy azonban annyi és kellő számú képzett bábát birjunk, a mennyivel az óriási gyermek halan­dóságot, a vajúdó anyák sanyarú helyzetét jóra fordíthassuk, kell hogy a bábaságra hajlandó, de szegénysorsu nők az államtól ldképeztetésökre szükséget 6 hétre teljes ellátást kapjanak az intézetekben. így bizonyos, hogy végre kivetkőzhetnénk a mostani vétkes hibás helyzetből, hogy tűrni kényte­lenek legyünk, javas és többnyire korhely elzülött vén isszonyok kufárkodásait a vajuló nők körül. Az állami segély mellett kiképezett bábík alkalmazást a vidéken c^ak az esetben kapná.iák, ha kellő eszközeik meglennének, melyet a főorvosnak bemutatni tartoznának. Jó lenne őket kétszer évenként rendes szemlére beliivni, hol ujjolag eszközeik és tankönyveik lennének megvizsgálva. Es nem ártana ilyenkor a vizsgáló orvosnak pár kérdéssel meg­győződni, vájjon tudják e és olvasgatják-e a reájok tartozó szülészeti sarktételeket. Ha pedig igy okleveles bábákkal eilátott vár­megyében is előfordulna, hogy a könnyelmű család, kufár vén kuruzsló asszonyhoz fordulni merne, mi­dőn bábára van szüksége, zárassák el vagy pénzbidileg büntettessék ugy a családfő, mint a bábaság nagy horderejű aktusát avatatlan kézzel végző vén asz­szony. Ami a többi pontjait „ a főorvos ur évi jelen tésének" illeti, mint tiszta sziu és érthető igazságot minden olvasónak el kell fogadnia. A főorvos urnák a mai közegészségügyi fontosabb kérdéseket előmozdítani óhajtó munkájára a vármegye büszke lehet! Dr. Horváth József. Körlevél, a debreczeni kir. ítélőtábla kerü­letében tnüködö kir. bíróságokhoz. A bírói és ügyészi szervezet módosítását tárgyszó 1891 : t íXVII. t. cz. a kir tábla kerületében levő bíróságok felett gyakorlandó felügyeleti joggal a kir. tábla elnökét rnházza föl. Eme jog reám, ki a jelzett törvény erejénél fogva a debreczeni kir. Ítélőtábla kerületében működő bíróságok feletti felügyelet gyakorlatára vagyok hivatva, kötelessé­geket is ró, melyek arra ösztönöznek, hogy a fenebb idézett törvény hatályba lépte alkalmából a felügyeletemre bizott bíróságokhoz néhány őszinte szót intézzek. az északi megyékben iszszák valódi bor helyett, hanem ínég Párisbau, sőt a Piréuékbeu is élvezik. S ennek a nyiri viukónak nincs piacza. Pedig ennek a karczosnak vaD a leguagyobb jövője Magyarországon. A íillokszera is respektálja. A nyiri gazda áui uem sokat ápo'ja e rendkívül becses ajándékát a természetűek; csekély kivétellel parlagon hagyja, s csak midőn már sárgulni kezdeuek a gerezdek, látogat minél gyakrabban a szőlőskert felé. A borral is csak ugy bánik, miként öregünk bánt volt. Az ősz a Nyírség legvonzóbb évszaka. Az akáczok ilyeukor uem ritkán másodszor kezdenek viritni; a pa­csirta folyton zengi dalát, a leg üde, átlátszó; a távolba enyésző fák és facsoportok színezete oly kéklő, mintha valóságos hegyvidék szegélyezné a határt, pedig nagy messzeségben mindössze csak kopár homokbuczkák ter­peszkednek. A szabolcsi ember hegyeknek csúfolja; való, hogy ugy aránylanak azok a tokaji hegyhez, miut a to­kaji hegy a Hiinalayához. A sárga homokot a szelek játszva ragadják magukkal és nyári időben iszonyú por­felhőként kavarják. Az ember afrikai sivatagba képzel­hetné magát, aunyira elsötétül minden. Eső után rendeseu megjavul az ut; a homok nem vág löbbé, inegverődik, megszilárdul, a mi embernek, állatnak megkönnyíti a járást, mert ilyenkor már uem kell bokáig gázolni benne. A sze kerek könnyen perdülnek el rajta. Nem hiába szeretik s óhajtják itt az esőt. A tulajdouképi Nyírségnek nincs vize, hanem voltak nádasai, mocsarai, tavai, úgynevezett nyírvizei, melyekben ezrenkint tanyázott a vad szárnyas s a nádi farkas sem volt ritkaság. A nyirfajdnak immár vége, noha itt lenne valódi hazája; vége a nyírfák nedvéből összegyűlt nyír­vizeknek s a betegségeket terjesztő mocsaraknak is, inert a Nyirvizszabályozó-társulat csapolja a vizeket minden­felé. A hol ezelőtt vadludak tanyáztak, most már a föld­mivelő ekéje hosszú barázdákat huz a vetések számára. Az is majd befolyással lesz a vidék megváltozására, hogy a birtokos osztály, a régi köznemesség helyére mások ültek. A törvénynek eme felügyelet gyakorlásáról intézkedő rendelkezéseiben nem a hierarchicus alárendeltség elet­tel eu szabványainak, hanem annak a magasabb eszmének kifejezését kell keresnünk, mikép a törvény, midőu a bírák feletti felügyeletet biróra ruházza, ez irányban a birói kart f.u'onom testü !etté tö nöriti s ezáltal függet­lenségének ujabb biztosítékaiban részesiti. Ennek hatása alatt ama testületi közszellemnek kifetlődését várom, mely a testület minden egyes tagjának lelkébeu azt a tudatot szilárdítja meg, hog}' a testület becsületének, hiruevéuek és tisztességének miudauuyian egyaránt védői vagyunk, — hogy ez a kötelezettség mindannyiunkat egvetemleg terhel, — hogy ez az egyetemlege^ég egy más lépteinek nemes érteiemi) _>u gyakorlandó ellen őrzésére kötelez, de kötelez egyszersmind arra is, hogy egyrészről azoKtiak, kik méltó védelemre szorulnak, testvéri érzelemmel nyujtsunk támogatást s a tántorodókat baráti kézzel vonjuk el az örvény széléről, ugy másrészt a méltatlanokat kérlelhetleuül rekeszszük ki a testület kebeléből. M.g vagyok arról győződve, hogy a debreczeni kir. tábla kerületében működő bíróságok tagjait ezek az érzelmek fogják vezérelni, s elvárom,, hogy a bíróságok mindeu egyes tagja emez érzelmek megszilárdulására minden erejével közre fog működni. Kötelességemhez képest éber figyelemmel fogom kisérni bíróságaim mindeu egyes tagjának működését, — felfogom keresui pályatársaimat működésük székhelyén, óhajtom személyesen megismerni mindannyiát, — elnöki s/.obám ajtaja mindég nyitva lesz azok előtt, a kik bizalmukkal kívánnak megtisztelni s uem fogok elzárkózni a/.októl a köröktől sem, a melyekuek illetékes véleményét pályatársaim hírnevének elfogulatlan bírálatára hivatot tiknak tartom, — de viszont meggondolás nélkül uta­sítanám vissza a fondorkodó besugásokat, ha ilyenekkel találkoznám. Aggódó gondossággal kívánom felkeresni azokat a forrásokat, s mérlegelni azuk hitelét, a melyekből pálya társaim képességére, képzettségére, jellemére s maga­viseletére nézve alapos meggyőződést szerezhetek; és e pontnál már most kívánok an-a figyelmeztetni, hogy a hivatali állások betöltése körül befolyásomat, ha annak érvényesítésére alkalmam nyílik, csupán egyetlen tekintet fogja vezérelni : igazságügyünk magas érdeke. Ez a tekintet kizárja előttem azt, hogy a betöltendő állásokra való ajánlatnál a pályázók személyes érdeke, csupáu a raugidősbség, hosszas szolgálati évek, a megélhetés kényszere, családi kötelékek stb, egymagukban iráuyadókul szolgálhassanak. Kijelentem, hogy joogsulatlan aspirácziók támogatója nem leszek soha s nem engedem, hogy ezek mö­gött a valódi érdem háttérbe szoruljon ; de igenis, minden befolyásom latbavetésével, lelkem egész melegével fogom azoknak, de csakis azoknak előmenetelét támogatni, a kik erre képességüknél, szorgalmuknál s jellemük szeplőtlen ségénél fogva a legérdemesebbek. És eme feltételeimben nem engedem magamat megláutorittatui sem a pártfogók feltolakodó befolyása, sem rimánkodó panasz, sem hirlap reklám, sem a tájékozatlan véleménynek vagy az ezt tolmá­csoló sajtónak hívatlan bíráskodása állal — a míg ebbeli nézeteim kelendők lesznek e hazában ; ellenkező tanok ural­ma engem amúgy sem találna többé e helyen. Mai viszonyaink között gyakran kerül a magyar biró kísértés veszélye elé, hogy a hivatalos teendők hal mazával a bíráskodás alaposságának rovására kell meg­küzdenie. Nem szabad eme veszélynek áldozatául esnünk. E őttüuk nem lehet egyedüli iráuyadó az államháztartás nak abbeli érdeke, mely kevés bírótól sokat, uagyou sokat kíván, többet mint bármely más államban; hanem mi azért vagyunk itt s arra esküdtüuk, hogy polgártársaink nak igazságot szolgáltassunk, ezt pedig egy perczig sem S'.abad feláldoznunk anuak a törekvésnek, hogy az igaz ság rovására tüntessünk a számok halmazával, s hogy az állam fiskális érdekeinek szolgáivá szegődjünk. — Éu azonban ismerem a felügyeletemre bizott bíróságok tagjainak hazafiságát, s hiszem, hogy az igazság és alapos ság áldozatául ejtése nélkül is bizonyságát fogják szol gáltatni annak, hogy a birói hivatás lelkiismeretes betöl tése miudeii erőnk s minden időnk felá'dozását, követeli. A régi szabolcsmegyei társadalom névben él csak, többé nincs. Vége a régi pompának, fénynek. Ha ezelőtt két évtizeddel az idegen szemlét tartott a debreczeni őszi vásárou, ugy nem kerülhették ki figyel­mét a nyíriek. Két, négy, öt, sőt nem ritkán hatlovas kocsikból, hintókbol álló hosszú sor közeledett a német utcza felől s valamenuyi fogaton uri kocsis ült. a bakon, mellette egy egy szép asszony vagy leáuy. A férfiak erőseu és kevélyen fogták a gyeplőt és kormányozták a tüzes sárkányokat; a hölgyek vidáman tekintgettek szét vagy társalogtak lovagukkal. Mindnyájáról el lehetetett mon­dani, hogy ezek jellemző alakok s ügyes festő hálával fogadta volna az élénk képűt. Hangzott aztán az öreg Boka bácsi hegedűje, az/.al a uagy meleg egyszerűséggel, mely vele együtt örökre elnémult. Az öreg bevétele leguagyobb részét ilyenkor a szabolcsiaktól kapta, volt légyen az összejövetel akár a vendéglőben, akár a bálban. A debreczeni vásár nem állott egymagában miut találkozó helye a szabolcsiaknak s illetőleg az egész keleti rész uri népének, mert Szabolcs-, Zepléu-, Bereg-, Uug , Ugocsa- és Szatuiáruiegye akkoribau összetariók, atyafisá­gosak voltak. Miudeuki tudta, hogy a debreczeni vásáron, a póc^i bucsuu, a mádi szüreten, kállai bálon találkozni fog valamelyik jó ismerősével, rokonával s ugy intézte hát dolgát, hogy valamelyiken legalább jelen lehessen. Vala­mennyiről azt állították, hogy leányvásár; de ily értelem­beu leányvásár minden ünnepély, összejövetel, a hol hajadonok is részt vehetnek. A régi megyei életnek leg­főbb varázsa az ily összejövetelekben rejlett; mert nem­csak üres mulatságok, szórakozások voltak azok, hiuem itt fejlődött s erősödött a közvéleméuy, a nemzeti érzület, a társadalmi szellem s az összetartozás nagy elve. Az egész nagy vidékeu majdnem személyesen ismerték egy­mást a birtokosok, s ha nevezetesebb dolog az egyik inegyé ben történt, azt pár uap múlva az ötödik megyében is tudták vasút- és hírverő nélkül is. Az eredetiség, a kedv és szeszély Ha pedig, mint remélem, a debreczeui kir. ítélőtábla kerületében működő bíróságokat jövőben is ily hazafias szellem fogja lelkesíteni, akkor elvárom, hogy a testület eme közérzületével szemben annak egyik tagja sem fog kivételt alkotni s nem fogja akarni "a munka terhét a szorgalmasabbak vállaira hárítani. Elvárom tehát lio^y a felügyeletemre bizott bíróságok szorgalom tekintetében sem engedik magukat hazánk többi bíróságai által me*e­lőztetni. ° A biró hivatása komoly, zajtalau és nyugodt, pályá­ját nem kiséri tapsvihar, muukájit nem 'jutalmazza a közönség éljeue, útját nem jelölik a dicsőség emléktáblái számára nem füz babérkoszorút senki; de vau mégis egv jutalma, — a legértékesebb érdemkereszt, mely a férfi keblét díszítheti:a kötelességek hü teljesítéseitek öntudata. Lelkesítse és vezérelje ez a tudat birótársaimat nehéz munkáik folyamán és jutalmazza a nyugalom éveiben is. Ifjú pályatársaim szivére pedig, a kik keresik még az eligazodas fonalát, a következő útbaigazító jelszavakat kötöm: legyeu tanácsadójuk saját lelkiismeretük, evan­gyeliumuk a törvény, s hitvallásuk az igazság forró szeretete. Kelt Debreczeubea, 1891, juuius hó 24 éu Puky Gyula a debreczeni kir.-iji ite;uiab!a elnöke. A gabnakcreskedelem Oi'ganizálása. A gabuaelevatorok nagy fontosságát régóta felismer­ték nálunk s azok az ügynevezett köztárházak, melyek a leszámítoló bank kezében vaunak, kezdetét képezik annak, a mit a gabnakereskedelem organizációjáról mon­dani akarunk. Miayarország évi termelésének főértékét a gabna képezi. E nnek évi értéke körülbelül egy milliárd forintot képvisel. É) közönségünkre egyáltalán "nem közömbös az, vájjon ezeu óriási értékből több vagy kevesebb százalék megy e veszendőbe. Most gabonakereskedelmünk ínég nincsen országosan szervezve, s ennek az a következése, hogy roppant nagymennyiségű érték tönkre megy éven­kint. A termelt gabouaueinüekuek alig egy két százaléka jut a cséplőgépekből rövid úton a közraktárba; a legua­gyobb rész uagyou is hosszadalmas és költséges ütőn éri el a fogyasztót. A mi magtáraink egyszerű szemegek vagy szekrényes hatnbárok. Ezeket nehéz tisztáu tartani s jól szellőztetni. Bennök az életet lapátolással és rostálása il kell megforgatni. A fel és lerakás is uagyou költséges. Az életet zsákkal háton hozzák többnyire a munkások a bambátokba. Ott azt a zsákból garmadába töltik, mig az illető szekréuy vagy fiók megtelik. Ha eladás történik, többnyire a kereskedő küld zsákot. E/.t a gaz láuak meg kell fizetnie. A zsákokba bemérik az életet, ez megiut uagy munkával jár; aztáu i.y elszállittatik a zsák a vasúti állomásra. A vasűtou sok esetbeu a szabad ég alatt rak­tározva marad az élet s igy minősége is megromlik Vagy a kereskedő felhozatjá azt magának Budapestre s betá­rozza a saját raktárába vagy pinczéjébe..Itt megiut meg van a hosszadalmas és költséges kezelés az átvétel, s vasútról az elszállítás, átöntés a pinczébe. S ha az illető kereskedő a búzát nyereségre tartogatja, kétszer-hároin szor át kell lapitoltatni azt, s ha eladja, a vevő cselekszi megint a költséges és hosszadalmas kezelést, az ujr.i zsákbaszedést, mázsálást, felrakást, lerakást, stb.. S a bű'.a gyakran négy öt kézen is átmegy igy, inig a fogyasztó malom vagy exportáló kereskedő kezébe jut. Elképzelhető, hogy ez mennyi calóval, mennyi zsákolási, mázsálási, be­tározási, forgatási, ro^álási stb. költséggel jár. Milyen egészen inás lehet az emerikai gabnakeres­kedelem orgauizatiója. Ott mindeu termelési területnek meg vau a maga elevatora. A gazda bű iáját, mihelyt kige­pelte, a tárházba adja. S arra löbbé nincs szükség, hogy azt drága kézi erővel kezeljék. Az elevátor elvégzi a keze­lést a legolcsóbban és pedig egy tonna (1000 kg) fii­vagy lerakása nem kerül többe 1 krnál és ez a mázsálási költséget is magába foglalja, mely az elevatorbau autoio­uiikusan történik. A leglényegesebb dolog az amerikai elevátorok épí­tésénél, hogy ez igeu olcsó módon történik s a felszerelés nagyobb volt mint most; az emberek igen jól ismervén a viszonyokat s egymást, uem ritkáu gyakorolták magukat elméskedésben, melyből kijutott ennek is, meg amaunak is. Igy e v;déken általánosan ismert volt ama példabeszél, hogy: „Beregi buza, ugocsai szép asszony, uugi bor, szat­mári okos ember uem tesz bőséget " Mindennek most immár vége, A tehetséget és kedélyt nivellálta az auyagi goud s a uapi olvasmányok egyöntetűsége: a kisebb megyei városok, mint egesz vidékek társadalmi központjai, eleuyésztek s a közpouto­sitás másfelé, az ország fővárosa felé terelte a közfigyelmet. Eunek is megvan a maga haszna. A nyiri ember szépen beszél magyarul s annyira magyar, hogy megmagyarosit, elmagyarosit minden jöve­vényt, minden idegent. A mi oláh, orosz e vidékre szorult, az már régtől fogva magyar, ha ugyan nein mindig, az volt; mert hiszen, ha itt bárkit is orosznak mondanak, ez a név nem vou maga utáu ethuografiai különbséget: miudössze csak a vallásra szorítkozik s auuyit jelent, miut görög vallá-u, v.ilamiathogy az isteni tisztelet s különösen a szent beszéd már mindeu orosz templomban magyarul járja, mert a nép más nyelvel nem ért. " A nép ajkán élő ötletek közt van a kállói „Mi­atyánk Miatyánk Kállóban, Kenyerünk Bátorban. Uram, ne vigy Munkácsra, Arra a nagy sanvarmágra. Inkább vigy el Ddbreczenbe, Arra a jó buzapereczre. Hát persze a nehéz rabságra elitélteket Munkácsra szállítják. A debreczeni buzaparecz .pedig jó fehér lisztből készült picziny karika alakú száraz csemege, melyet spárgára fűzve árulnak. Bjrkorcsolyáu ik megjárja. Városokban, melyek e czimet a szó szoros értel­mében megérdemelnék, a Nyírség uem igen bővelkedik­Nyíregyháza, a megye jelenlegi székhelye, alig száz eve, hogy megalakult s most már a fejlődés szerencsés u ján kezd haladui. Nagy-Kálló hajdan vár volt, miut Kis Várda

Next

/
Thumbnails
Contents