Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
, (N t 1 It V 1 D É K." Miután nem tartom megengedhetőnek, hogy a munkásoknak nyújtott eme kedvezménynyel egyesek ily üzérkedéseket folytassanak s hogy ezeket megrövidítsék az által, hogy a munkásoktól esetleg tetszés szerinti magasabb menetdijakat szednek, másfelől pedig a magy. kir. államvasutakat is károsítsák az által, hogy a bejelentett csapatokba oly egyéneket is besoroznak, kik a kérdésben forgó kedvezményre foglalkozásuknál fogva igényt nem tarthatnak, ennélfogva czélszerünek találtam, hogy czim az érdekelt körüket a munkásokra nézve fennálló fentebb idézett díjszabási kedvezményről minél szélesebb körben tájékoztassa s egyszersmind ligyelmeztesse az illető érdekelteket, hogy a munkásoknak az enditett díjmérséklés igénybe vétele czéljából nem kell vállalkozókhoz vagy közvetítőkhöz fordulniok, hanem a menetdíj kedvezményt a m. kir. államvasutak vonalain minden közvetítés nélkül igénybe vehetik, ha az állomásokon akár megfelelő számban társulva, akár pedig egyenként is megjelennek, mely utóbbi esetben maga az illető állomás fog arról gondoskodni, hogy az előirt számú főből álló csapatok összegyűjtessenek és elszállíttassanak. Midőn megjegyezném, hogy a m. kir. államvasutak igazgatóságát ily értelemben egyidejűleg utasítottam, felhívom a czimet, hogy az érdekelt köröknek és munkásoknak a fentebbi értelemben minél szélesebb körben leendő felvilágosítására, illetve tájékoztatása iránt saját hatáskörében mielőbb intézkedjék. Budapest, 1891. junius hó 9-én. Baross. 1—— Szabolcsvármegye alispánjától. 1891. A járási főszolgabiráknak és a községek elöl járóinak. A folyó évi junius hó 8-án 5706. szám alatt kelt alispáni határozatban kivételesen megengedtetett, hogy azon községekben, ahol azok külterületén külön rakodó terek nem létesíthetők, a kalászos termények a község belterületére is behordassanak, az egyes épületektől 10 20 méter minimális távolságra elhelyeztessenek és ott a kellő elővigyázat és a tűzrendőri szabályok pontos betartása mellett feldolgozhatók is legyenek; miután pedig a tűzveszély előidézését illetőleg a takarmány félék is hasonló elbánás alá esnek s rendszerűit azok is a község belterületén az épületek közvetlen szomszédságában szoktak lerakatni: ugyanazért a vármegye közigazgatási bizottságának 457/91. számú rendelete értelmében a fent érintett alispáni határozat érvénye a takarmánynemüek elhelyezésére is kötelezőnek kiinondatik. Nyíregyháza, 1891. junius 25. Miklós László, alispán. Pár szó dr. Jósa András „Egészségügyi jelentésc"-hez az l$90-ik évről. Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán 1891. év május hó 12-én tartott rendes közgyűlése határozata folytán, a törvényhatósági főorvos mult évre szóló és a vármegyénkre vonatkozó ^Egészségügyi jelentése" összes mellékleteivel kinyomatni rendeltetett. Azon czélból, hogy kéihez kaphassa azt minden bizottsági tag, járás- és kőrorvos, valamint a „Nyírvidék" törvényhatósági közlöny melléklete ként az összes járások főszolgabirái, nemkülönben a községek elöljárói. A közegészségügyi bizottsághoz pedig oly felhívással tétetik át, hogy: a) a bábasági intézmény rendezésére és javítására, b) valamint a veleszületett gyengeség titulusa alatt aggodalmat keltŐen nagy számban elforduló halálokokra és a himlőoltás eredményére vonatkozó részét az „Evi jelentés"-nek áttanulmányozván, azokra véleményes jelentését mulhatlanul terjessze be a legközelebbi közgyűlés elé. Mily örvendetes határozat! . . . S mennyire beláthatatlan haszon ily fáradságom, közérdekű és A NYlRVlDfiK TÁliCZÁJA." A nagy talány. Meghitt, bizalmas suttogás közt Sok szép leány volt már velem S éu tőlük sorra kérdezém : >Bolgogit-e a szerelem ?« Volt, aki mélyen hallgatott, Egyik sóhajt, más meg nevet; Nem tudhatám : a furcsa kérdést, Vagy aki tette, engemet. Mig egyszer aztán — mondjam-é hol f Ismertem e\iy pajkos leányt, Nem kérdtem én, uem mondta ó sem, Csak megfejtők a nagy talányt. Rózsák közt volt a pásztor-óra, Felhők mögött bujkált a hold, Mig ajkunk vágygyal, szenvedélylyel Egy édes csókban összeforrt. Mondjam tovább ? . . . Nos, megteszem ; de Titkunkat jól szíredbe vésd : Azóta játszuk nagy sikerrel E szép, e bájos jelenést. A rózsa hervadt, hold megujult, Elszálltak rég a f Hegek, Mind azt beszélték : csak szeress S az üdvök-üdvét fölleled! Miklós. Nyirvidék. Majdnem oly rosszhaugzásu, mint a Verhovina nevet pedig emennél százszor többet ér. A természet nem hagyta mostohán; az emberek azoubau keveset tettek érte, mint a verhoviuaiak saját szűk hazájukért s innen az ellenszenv a név iránt. A jó öreg Szirmay „Huugaria in Parapolis" czimU inüvébeu, melyet atyáink annyi szeretettel forgattak volt, közhasznú munkának avatott kezek közzé való letétele, nem fejtegetem. S milyen morális öröm lehet az öntudatos szerzőre, midőn egyszerűen kötelességének megfelelni óhajtó munkájával oly czélt ér el, milyet csak olyan munkával érhet el bárki is, melyet nem a száraz kötelesség kényszer határai közzé illeszt, és nem a hivatalos nyűg lerázása czéljából fejt meg jól, avagy eléggé jól. Pedig a mi igazán tiszteletre érdemes főorvosunk attól is eltekinthet, hogy az uj közigazgatási reform a közegészségügyi tisztviselőkkel szemben előnyös leend. Mert azon rendelkezések, melyek közegészségügyi törvényeinkben már megvannak, fogják képezni alapját ezentúl is az egészségügyi administratiónak. Eltekintve attól, hogy e törvény (187G XIV.) maga is több tekintetben módosításra szóiul, melyről ezúttal nem szólok. Az ebben elsorolt teendőket a jelenleg benyújtott reform-javaslat egyes rendelkezésekkel még megtoldja, igy az orvosinüködési községi vizsgálatokra vonatkozó stb. rendeleteivel. Személyzetre nézve eddig fö és járásorvosról van szó. A közszolgálat érdekében kimondja az áthelyezhetőséget. Szigorúbb szolgálati, fegyelmi viszonyokat helyez kilátásba és ezekkel szemben kimondja fizetésök (!) lejjebb nem szállítását, söt a legutóbb a p nzügyi bizottsághoz utalt, tervezet szerint a fizetést 50 bit 100 forittál emelni is igiri, de megengedi (!) hogy magán orvosi gyakorlatot, „ha ezt a közszolgálat hátránya nélkül tehetik", folytathassanak. Midőn tehát teljesen érdek nélküli és tisztán valóságos fensőbb orvosi hivatástól áthatott munkáját, mint olyat, melyben a közegészségügyi és orvosi körökben országszerte fölvetett theraákat is tárgyal és igy mint a mai kor lendületes egészségügyi haladásához méltót, pár szóval méltatni akarom, orvosi kötelességemnek vélek eleget tenni én is Egy vármegye egészségügyi állapotáról ily pontos és lelkiösmeretes, számszeriuti kimutatást adui nem oly könnyű dolog, mint hisszük. És amennyire unalmasnak látszanak a számadatok a laikus olvasóra nézve, éppen olyan mértekben háramlik egy ilyen munka végeredményében a lakosságra üdvösen vissza. Az állam közegészségügyi intézkedései ugyanis, az egyes vármegyéktől beszerzett pontos jelentéseken nyugszanak. Az állam közegészségügyi intézkedései pedig mindannyiunkat illetnek. Cdvös hatása pedig különösen Szabolc>vármegyét illeti már első sorban, mert 1876. évtől 1883 ik évig az ország 03 vármegyéje közzül mi állottuuk utolsó sorban az egészségi állapotokat illetőleg. Főorvosunk azonlnn, midőn az országos közegészségügy vezetőinek pontos adatokat szolgáltat évi kimutatásában vármegyénket illetőleg, nem látja evvel hivatalos kötelességét befejezettnek, hanem szól a „Bábaügynek" országszerte hiányos és minden oldalról reformért kiáltó jelenlegi állapotához. Szól a ragályos betegségeknek a népnevelés hiányán alapuló nagymérvű elharapózhatasának eshetöségehez. Kiterjeszkedik az oltás és ujraoltát hogyan és miképp n való jobb keresztülviteléhez. Utal és rámutat a uagyinérvü gyermekhalandóságra, kimutatván a mult évben 880 gyermeket veleszületett gyengeség titulusa alatt, összesen pedig '1707-et mas találó és nem találó betegségek neve alatt, halott képpen. azt mondja a Nyírségről, hogy nyírfákkal beültettetett hely, ínelyuek lakos ii igen pajkosak, nyalkák és szeretnek kötődni. E vidék most sincs nyírfák liijáu, s a uyiri legények uyalkasága jelenleg is kifogástalan; hanem mégis sokat változhatott az egésznek arczulata, mióta a régi nyírfák helyett mindenfelé akáczfák ütik fel illatos virággal telt loinbkoronájukat s szegélyezik uagy sűrűen az ütak szélét. A uyirfa ellen nem lehet kifogása senkinek; mert ha magában, valamint egyes csoportjaiban, hosszabb időre alig ment az egyhangúságtól, ugy díszkertekben, meg angol izlésü parkokban mindvégig megállja helyét s hatásra tiezve alig enged a legszebbuek is társai közül. Képzeljük magunk ele például a szomorú nyirfa lehajló ágait, a mint fehérkérgü törzsükön árnyékot vetnek a pá zsitra. A sziuek ellentéte mindjárt szép összhangzatot teremt; s mégiukább áll ez egész csoportokra nézve, melyekuek gyakr an tündöklő fehérségű kérge a szomszéd másnemű facsoportok színezetét, még elevenebbnek esetleg sötétebbnek, avagy rikítóbbnak tünteti fel. Az ily sajátságu uyirfák hazánkban legnagyobb meunyiségben a Nyírségben virultak, hanem változásnak vau alávetve minden a földön, s most már a Nyírt inkább Akáczosnak lehetne nevezni. Kevés hely kivételével, seholsem virul az akáezfa oly dusau, mint itt s valódi áldásnak mondhatni teuyeszetét e vidéken. Fu>ó homokját megköti, valódi erdőkké sűrűsödik s tüzelőt ad szálfában nem gazdag területének. Ily változást láttam a francziaországi Lande-bau; ezt a megváltozott képet mutatja csekély külömbséggel a Középtenger partvidéke, mely majdnem Marseiiletől kezdve egész Grenuáig a fövényt s honiokot megkötő Eucalyptus globulus-szal beültetve, a hol cssk töinegesebbeu nem mutatkozik a pálma. v Van valami költői az itteui akáczfák formájában. Magasan hordják sudarukat, levélzetük sűrű és eleven, virágjuk az egész fát óriási fürtté változtatja. Késő őszig, fagyig s mig csak a hó le nem hullott, őrzik levelüket. Ezen fontos tényeknek é» kérdéseknek fejtegetései illetnek meg egy vármegyei főorvost. És midőn teljes meggyőződésemnek adok kifejezést, akkor, midőn azt mondom, hogy ezen fontos kérdések egyéni megfejtéseben dr. Jósa évi kimutatásában a magasabb közegészségügyi köröknek módot a változtatásra, vagy legalább irányt jelül, éppen úgy nem tévedek, mint nem tévedtem akkor, midőn a Koch fé\e tüdősorvadás elleni oltások tanulmányozása czéljából tett berlini útjáról hozott benyomásait, akkori állításait igazaknak ösmertem el és azokat a „Nyividek" hasábjain méltattam. Valamint mindenki hallgat ma a nagy német tüdővészt gyógyító találmánya felül, úgy hallgat és tompa h vagy közönség az igazán üdvös közegészségügygyei szbmben. Pedig valamint ujjongott a tévesen hirtelen egészséget mentő találmány fölött az egész világ, úgy örvendhet majd a közzegészségügy nagyszerű és mindenki életviszsnyaira előnyösen ható intézkedéseinek mindenki. Avval a külömbbséggel, hogy ezen öröm reális alapokon nyugodván és az emberi szervezet minden részét (nem csak a tüdőt) illetvén, nem lesz alaptalan. Mert valóban a „Közegészségtan" terjesztése és ösmerete alaposabb biztosítékot nyújt az emberiségnek, mint az egész orvosi kar ezer nehézségekbe ütközö gyógykezelései. Mert a gyógykezelések összes uemei csak jó közegészségügyi viszonyok mellett vezetnek a kivánt czélhoz. Midőn itt fölemlítem, hogy 1872—73. évbeu a kolera 200,000 embert ragadott el a magyar főidről és ma e baj ily mérvű terjedését közegészségügyi alapon korlátolni tudjuk; avagy az utolsó himlőjárvány alatt Szászországban a be nem oltott 5712 gyermek közzül '2643 lett liimlős; mig a beoltott és közegészségileg nyilvántartottak közül, noha ezek 53,891-en voltak, csak 053 lett a járvány martaléka, úgy azt hisszük, nincs ember ki a közegészségügy üdvös voltának ne hinne. De dr. Jósa helyesen állitja, hogy a köznép inegcsőkönyösödött természete nem hisz, csak a gyermekkorban véli őket, valamint mindenkit fogékonnyá tehetni a közegészségügy iránt. Mert a „gyermek szivébe nemcsak vallási, de közegészegügyi vallást is lehetne csepegtetni." Nagy járványok esetén a törvényhatóságok által támogatva a közegészségügy őrei ó\halják es megvédhetik az akkor fenyegetett emberiség zömét. De nincs hatalom, mely ellenőrizni tudná az egyes családoknak a közegészségügy legkezdetlegesebb kívánalmaival sem ösmerős piszkos, hanyag egyedeit külön-külön. Hogy a halálozási percent, valamint a serophula és tüdőbaj változatos alakjai óriási métvben megciapp uijanak alig kellene többet tudnia a népnek s általában mindenkinek, a testi ruházat és lakas helyes viszonyainál; említem meg a jó levegőt, vizet és a táplálkozás helyes voltát, a pálinka élvezetének alább hagyását. De hol az érzék ez egyszerű kívánalmakhoz is!? Miért keressük eppen a köznépnél! ki szegénységivel mentekezhetik (nem mindig elfogadhatóan) ez egészségügyi kívánalmakkal szemben. Nézzük a jobb körökben a viszonyokat. Nem-é majdnem minden háznál a legkisebb szoba a család hálószobája? Hánjan liáluak benne? Hányszor fördik a család Fulytatása az I. mellékleten. A uyiri gazdának az akáezfa nemcsak tüzelői, hanem kiváló épületfát is szolgáltat s a homok miutegy uj életerőt biztosított e íáuak, s főleg nyári időben jótékouy áruyékot osztogat s ellensúlyozza a port. A nyíri homok termőereje a burgonyára is kedvezően hat s az itteni burgonya felér a legjobb geszteuyével, Búzája jelentéktelen, az egész vidék uagyobbára rozskenyeret eszik; a buzakeuyer utáu való vágyat a uép a kövétkező két sorban fejezi ki: Inkább vigy el Debreczeube, Arra a buzipereezre. A homokban termett sárgadiuuye oly nyalánkság, mely finomságra uézve ritkítja párját: mintha csak a Nyir volna valódi hazája, oly édes, leves, olvadékony a bele s csukorkeut olvad el a szájban. Ugyanezt állíthatni az őszi baraczkról, melynek egyetlen baja, hogy uiucs piacza. Hauem a bor, a uyiri bor egyike ama sajátságoknak, melyek e vidék jellegét meghatározzák. Nyálkás, nyúlós, Zöld, zavaros. Hiába csúfolják vinkóuak, azért mégis jó italt ád magyar embernek, itatja magát, mint a viz, hatalmasau oltja a szomjat, áldása a vidéknek, a mennyiben nélküle a mocsárláz még inkább garázdálkodnék e vidéken, a hol az idegeuuek, inig csak az égaljhoz hozzá nem törődött, különösen óvakodnia kell a vizivástól. s viukóval pótolnia a vizet. Iszsza is azt apraja-nagyja, még pedig legkivált szolvai vízzel. Ebből a vízből, meg a bártfaiból itt rengeteg inenuyiség fogy el. Nincs bor, mely annyira csillapítaná a szomjat, mint a uyiri vinkó; s Liudewiesébeu, a hol vizet nem ihatnak a betegek, drágán fizetnék minden csöpjét, mert olyanok is kapnának rajta, a kik különben uudoroduk a bortól; hanem a uyiri viukót Sziléziábau nem ismerik. A uyiri vinkó valódi .szerednyei" a francziaországi almaborhoz, a cidre-hez képest. S mit nem tesznek az almaborral a különbiiél-külöub borokban annyira gazdag Francziaországban? Adják, árulják mindenfelé, s nemcsak
