Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-10 / 19. szám

„IN Y í lt V I I) É It". büntettek és vétségek az 1878. évi V-ik t. cz. 179—180. ijg-ai szerint büntettetnek. A községi elöljárók felhivatnak, hogy a kiigazítás határidejének közhírré tétele, valamint a kiigazításkor szükséges iratok előmutatásánál hivatali kötelmeiket buzgalommal teljesítsék. A központi választmány elnöke felhatalmaztatik, hogy az időközben lemondott kűldöttségi elnökök vagy tagok helyett másokat nevezhessen ki. Ezen határozat hirdetmény alakjában kinyomatni, a kűldöttségi elnököknek az 1891. évi összeírás és a szükséges nyomtatványokkal a kűldöttségi tagoknak, a vármegye alispánjának, a központi választmány jegyzőjének alkalmazkodás, a járási főszolgabiráknak, a községek elöljáróinak nyitvános kifüggesztés és szószékrőli, valamint dobszó utján kihirdetés végett inegkiddetni, valamint a „Nyirvidék" hivatalos lapban 2 egymásután megjelenő számban közöltetni rendeltetik. Kell Szabolcsvármegye központi választmányának 1891. évi május hó 2-án Nyíregyházán tartott üléséből. Jegyzette Yidovich László, közp. vál. jegyző. A vármegye tavaszi közgyűlése Lapunknak egy előkelő barátja, ki a vámegyei közigazgatás és önkormányzat napirenden levő reformálása kérdésében e lap hasábjain több ízben fölszólalt már, elmondva a maga, nézeteit e nagyfontosságú kérdés felől, „megkapván és elolvasván — mint hozzánk intézett levelében irja — a május 12-diki vármegyei közgyűlés tárgysorozatát" — szükségét látja annak hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak figyelme e közgyűlés alkalmának fontosságára fölhivassek. „Éu — úgymond — nem elvből, hanem a toldozasuak, foldozásnak sok meghiusuit kísérletei után szükségből vagyok híve az uj rendezésnek, mely a kormány által elkészített s most bizottsági tárgyalás alatt levő tervezet szerint, mint még meg nem próbált útja-módja a közigazgatás javításának. — ha c^ak kísérletnek tekintjük is a merész lépést — (a sok kudarcz után) megérdemli a bizalmat." v\ május 12-diki közgyűlés hangulatára a kiforrás stádiumában levő törvényjavaslat feltétlenül befolyással lesz. Bármennyire hiányzik is az érdeklődés a közvéleményben e nagyjelentőségű átalakulás iránt, már maga ez a közönyösség — amidőn ezt konstatálom — a megváltozott közfelfogásról tesz tanúbizonyságot." „Mély és hosszú árnyékot vett leáldozó napja a nyárnak. Ebben az árnyékban világosság a sötétséggé!. nappd az éjszakával egybeforr." „Ez a búcsúzó nap u olsó sugarait veti a május 12-diki közgyűlésre. A csillogó feny melegség n l kül való már!" „Mert — a közvélemény, a közfelfogás karakterének konstatálására nem felesleges dolog megmondani, hogy nyugodt, b kés hajnalba ad t-sal biztat, a felhőtlen égen a nap ahogy lehanyatlik." „Az uj közigazgatás jóságát, megfelelőségét egy dologtól kell csak félteni. Jobban mondva a kinevezett tisztviselőkkel intezett és ellátott közigazgatás akkor fog csak beválni jónak és megfelelőnek, ha önkormányzati elemei a közigazgatásnak, nem „4 NYilWIDÉK TÁliCZÁJA* Éveli n. (Elbeszélés.) Irta: Koncz A kos. (Folythtás.) Ideje már, hogy gróf Szikszay Elemérről is szóljuukA uemés gróf igeu kedves és szeretetreméltó ember volt. Eugem jó barátság fűzött hozzá. Atyjáról uem ma radt rá egyéb a névnél és grófi koronánál, de e/.zel uem törődött. Előkelő hivatalt viselt, melyet a legnagyobb pontossággal töltött be. Azonkívül csinos fiu volt, víg kedélylyel és szellemmel. Bár, mint emiitéra, jó barátságban voltunk, sora ő, sem én nera emiitettük egymás előtt Eveliut. Ő tudta, hogy éu magasztalója vagyok Eveimnek, mig én meg voltam győződve, hogy ő előtte Eveliu közömbös. És épen azért fel uem foghattam, hogyan történt mégis, hogy most egyszerre csak megkéri Evelinuek a kezét, azon Evelinnek, kivel eddig nem rokonszenvezett. Elhatároztam, hogy felkeresem Elemért és megmondom neki egyszerűen, hogy Evelin őt nem szereti. Ezzel tartozást véltein leróuni Evelinuel szemben, mig Elemér iránt való barátságom azt súgta, hogy fe lvagyok erre jogosítva. A gróf szívesen fogadott, Épen íróasztalánál tilt, midőn beléptem. Őszinte örömmel sietett elém és a legnagyobb szeretetreméltósággal vezetett be kényelmes saloujába Csakhamar reátértem jövetelem czéljára. Előadtam tapasztalataim egy részét és aggodalmaimat bátran, férfi asau. Mikor elvégeztem mindazt, arait el akartam moudaui, megragadta kezemet és igy felelt: — Édes barátom! köszönöm felvilágosításodat. Tehát nem szeret Evelin. Sejtettem, de most már elhiszem. És mégis látod — folytatá — neki nőmmé kell lennie, mert egy pillanatban, még pedig nem önfeledt, hauem világos pillanatban ezt megígértem Zabaryuénak és becsületszavamat adtam reá, hogy Eveliut nőül fogom csüggednek el és nem sülyednek közönyösségbe a tisztviselő választási jog elvesztése folyta í, hanem inkább megkétszerezett éberséggel teljesitik az ellenőrzést s a közérdeklőd isnek, közfigyelemnek mindennél hatalmasabb és befolyásosabb fegyverével az uj rendnek irányt adnak s útmutatást nyújtanak." „Én a törvényjavaslat rendelkezéseinek helyességét nem a képviselőház közigazgatási bizottságának most folyó tanácskozásaiból, de még csak abból sem fogom megítélni, ahogy e rendelkezéseket a törvényhozás majd megíllap'tja." „Mert a kinevezési rendszer mellett is — sőt a kinevezett tisztviselőkkel intézett közigazgatásnál még fokozottabb mór ékben sú'yt fektetek az önkormányzati elemek közremunkálására, befolyására, érdeklődésére. Isten őrizze meg ezt a nemzetet attól, hogy ez a befolyás a közddgok iránt való érdeklődés hiánya folytán — megszűnjön." „Nagy nemzeti szerencsétlenség lenne ez! Mert azb az erőt, melyet a közügyek iránt való érdeklődés, a maga nálunk kifejlett szervezetében képvisel. semmiféle közigazgatási rendszer, legyen az bármilyen kitűnő, semmiféle minta-tisztikar, a maga legmagasabb kvalifikációjával sem kép s pótolni." „Ebből a szempontból tartja igen nagyon érdekesnek-e sorok írója a május 12-diki vármegyei közgyűlést. Kiknek van igázok? A'.oktnke, akik azt mondják, hogy az uj közigazgatás önkormányzati elemei, idáig való jogaik egy részétől — a tisztviselő választási jog tölök elvonatván — megfosztva egyéb jogaik gyakorlására is kedvöket elveszítik s közdolgok iránt érdeklődni megszűnnek ; avagy p dig azokn ik, akik meggyőződ .-sük-ít a magyar faj kipróbilt karakteréből merítve, bíznak abban, hogy a kinevezett tisztviselőkkel kor.náuyzott vármegyében, az egyéb j igáiban m -ghigyott és bizto sitott közönség a maga jogait még fokozottabb éberséggel s megnövekedett érdeklődéssel fogja — a saját maga jóvoltáért gyakorolni." „A legközelebbi közgyűlés tauicjk'jzásaira az uj rendszer e'őre vetett áriya bizonyára befolyással lesz már. Aki jól figyelni fog, a vármegyei terem hangadó elemeinek maguktartasából megleli tősen biztos következtetéseket vonlut meg a jövendőre nézve, s megláthatja ebbil képét a bekövetkezendő uj közigazgatásnak." „Eu — ha törvényhozó vagy belügyminiszter lennek, igen nag) su'yt fektetnek ra hugy a varmegyéknek most tartandó közgyűlésein e tekintetben hii mepfi yeléseket tegyek. Mert a Inzuidó uj törvény jósaga életrevalósága csakugyan attól függ, hogy az önkormányzati elemek a maguk érdeklődésevei vért és szint, életet és irányt adjanak a kinevezett tisztviselők által ellátott közigazgatás gépezetének. Erre a/, tróru az uj szervezetnek is szükségé vau, sót még inkább, miut most, mert ennek az erőnek a kellő érvényesülése a bureokratizmustól menti meg Magyarországot." „Megtartani, fokozni kell — az uj határok között — a közönség részvételét, érdeklődését, mert életet, vért idáig is, ezután is ez adlut csak mindenfele adminisztrációnak." veuui. Belátod, h >gy szavamat be kell váltanom miuden habozás néikűl. E szavakat már zokogás közt moudta ós szemeiből zápor gyauáut hullt a köuy. — Az okot ne kérdezd — folytatá — midőn biztató szavaimra némileg lecsillapodott. Férfi vagyok . . . többet nem mondhatok. Nem is annyira magamat sajuá lom, miut Eveliut. 11a tudná, mit érzek lelkembee, bizo uyosan megszánna. Zibaryué és közölt m egy árny vau, mely kérőn azt súgja: „'edd nőddé Evelint." Hidd meg, uiuc; nálam szerencsétlenebb ember a világon. Most már még kevesebbet értettem a dologból, még csak sejtelmem sem volt arról, arai ket szivet összuakart hozni csak azért, hogy boldogtalan legyen. Távozni akartam; a bücsűzás pillanatában a gróf egy pillanatra visszatartott és igy szólt: „Ne szólj Zaba ryuéuak arról, ami kettőnk közt törtéut, de Evelinuek add tudtán, hogy méltó igyekszem lenni szerelmére." A különböző érzelmek hatása alatt csak akkor tértem magamhoz, mikor lakásom elé értem. Visszafordultam és ogv negyed múlva Zibaryékuál voltam Eveliu szomorúin ült kézimunkával megrakott asztalkája előtt, mig Zabaryué mosolyogva kelt fel a chaise longueonról, midőn beléptem. E pillanatban alig nézhettem a mosolygó asszonyra, ki nevet akkor is, midőn két szivet öntudatosan össze akar törni. DJ uem árultam el megütközésemet és beszédes igyekeztem lenni Leírtam a lóversenyeket, referáltara az éjj'il végigtáuczolt athletabálról és sok mindenféléről. M tsolyogtam, is inig lelkem sirt, látva Evelint, ezt a bű ól megtört hervadó virágot. Hová is lett, vidám kedélye? gyermekes örömei hová tűntek? Eőttem egy komoly leányt láttára kisirt szemekkel, homlokán a boldogtalanság felhőjével Beszélgetésünket vendégek jötte szakította meg ós éu csakhamar távoztam. Az ajtóból még egyszor visszatekintettem és szemeim az Eveliuóvel találkoztak. E tekintet kérés', többet mondok : könyörgést fejezett ki és én azt, megértettem. Oh szegény Evelin még akkor nem tud'a, hogy közbenjárásom, melyre tekintetével kért, uem vezetett eredményre, Szegéuy kis Eveliu! * „Hi a törvényhozás szerencsésen megoldja ezt a kérdést, t. i., ha intézvényes biztosítékokkal vet alapot a közérdeklődés befoly ásának a közigazgatás intézésében és a befolyásnak érvényesülését elősegíti: akkor a magyar fajt a maga, ezer esztendők viharaiban kipróbált egészséges életfölfogása mellett nem kell félteni attó!, hogy a kinevezett tisztviselők mellett is, a közigazgatás jellegét a maga nemzeti sajátságai szerint, szükségeihez mérten rendezze be.

1' „Figyelni kell azonban s legfibbképm most, mikor ez a megfigyelés sok hasznos tanulságokkal keserű csalódásoknak álllutja útját, hogy ezt a ruegbecsülhetlen és pótolhatatlan erőt nem c ak megtartsuk, biztosítsuk, de az uj helyzettel szemben fokozzuk is." A vármegye 12-diki közgyűlése ilyen szempontból is értékes megfi yelésekre nyújt alkalmat! X. Y. A vasárnapi munkaszünet. E becses lap ,k lapok legutóbbi számában közölte tett a', a rendelet-tervezet, melyet a kereskedelmi iniuiszter a vasáru api rau'ikaszüuetről szóló törvény 3. §. b. pontja értelmében, véleményezés végett, az összes kereskedelmi és iparkamaráknak lekü'dött. E rendelet tervezettel kapcsolatban közölte a „Nyirvidék" a helybeli kereskedők társulata azon feliratát is, melyet a testü'et az összes kereskedelmi társulat és a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához iutézett. Ez a felirat uagyou alaposan indokolja a rendelettervezet sérelmes voltát, mert a vasárnapi munkaszünet a kereskedői szakok közül ép a fűszer, bor, thea, cse tuege és lisztkereskedőket vonja ki egészau a törvényes szünet alól, azzal a rövid és mitsem mondó indokolás leiével: „Mert a fogyasztó közönség igényei a folytonos üzemben tartást megkövetelik." Amily feszült várakozással tekintettünk a vasárnapi munkaszünetiül szóló törvény elé, remélve, hogy az óriási verseuy által előidézett izgalmaktól hetenként legalább pár órán át pihenhessünk, ép újy várju'c most a további fejleményeket is, midőn a törvény már szentesítve áll az életbeléptetés küszöbéu s a miniszter rendelet tervezetében oly sérelmes intézkedéseket talááiuk. a melyek a törvéuyczélozta jótéteménytől a fűszer, bor, csemege es lisztkereskedóket megfosztják. I'edig ép ezeu sz ikmáj i a kereskedelmi osztálynak az, umely a törvéuy szabta munka zünetet, nemcsak, hogy megérdemli; de inert a legterhesebb foglalkozások egyiket kepezi, jogosan igeuyelheti is, mert rabja hivitásáuak. Miután a kereskedelmi, ilietve elárusítói üzletnél iltalábau az elárusitás csa, delelótt 10 óráig tarthat: a fogyasztok özönseg igényei miudeuese: re kielégítést nyernek, ha a munkaszünet alól felmentett fű-zerkeres kedók az elárusilást legkésőbb deli 12 óráig eszközlik s ugyanez állhat feuu az állami egy'dáruság tárgyát képező czikkekre uézve is. Mert, mit czé.oz tulajdonképen a vasárnapi muukaszlluet? azt e hogy a vasáruapot megünnepeljük; va.y azt, hogy az élelmeseknek tér uyuj'assek a törvéuy és rendeletekben kibúvót kerosui s azt a sajit hasznukra fordítani ? Tudomásuuk szerint a vasárnapi muiikaszüue ről szóló törvényt a/.ért ilkotta az országgyűlés, hogy ügy az ipiri inuukával foglalkozókuak, miut a kereskedőknek egy hétben egysz T 21 órai pihenőt törvényesen biztosítson s ezt a király ó fjlsége, miut az államhatalom feje szeutesitette is. A törvéuy azoubau au lyira szűkmarkú in báut a szavakkal, hogy elkerűlhetleu szükségessé vált azt rendeletekkel kibővíteni. Ezeu rendelet-tervezetbeu, melyet a miniszter kibocsátott a törvény bőveb

b megmagyaráFolytutáHtt u mellék loton. Miutegy tiz evvel elbeszélésünk előtt Z ibary Péter köz- és váltó ügyvéd, Evelinuek atyja összehúzott szemöldökkel ült író asztala mellett, melyen óriási percsomók és száz és száz más kiesebb, uagyobb eliutézetleu ügyek hevertek. Ugy látszott, hogy foutos dolga vau, mert lázasan és nagy gonddal dolgezik, körülbelül egy órai muuka utáu felkel, megtörli homlokát és miutegy önmagával beszélgetve többször ismétli: „Bármint szeretem,snjuáloin nem menthetem meg!" Majd ismét végignézi az iratokat, forgatja jobbrabalra. javítgat, törül, jegyez, újra felkél igy s szól: „Nincs meutség, nem menthetem meg." És mégis, meg kell mentenem, hiszen megígértem, hogy holuap magam viszem el a baukb i a szükséges összeget, moudá tovább az öreg Zibary. Talán magara ós családom jut ezáltal koldusbotra, de mégis segítenem ke 1 rajta. Nőm nera tud semmit vagyoni állásomról. Sok, igaz sok, uagyou sok pénz hetvenezer forint, de egy emberélet, sőt egycsalád becsülete többet ér. Igeu! hitározottau, kifizetem ezt az összeget. Becsületesen kerestem, mentse meg tehát a világ szeraébeu az ő becsületét. E szavak után iróasztaláuak egyik rejtett fiókjába nyúlt, és egy iratcsomót vett ki onuau. Külsejére e néhány szó volt írva: Gróf S'.iklay Dienes üjye. Reszkető kezeivel felbontotta a csomagot s azután négy darab váltót vett ki belőle. Kerek hetveuezer forintról szól e négy darab. — Óriási összeg, — sóhajtott fel Zabary — egy egész vagyon! Meg egyszer figyelmesen á' nézte és megviz-igálta az aláírásokat és azután egy nehéz könycseppet tö.üive le szeméről, a uégy váltót magához vette, péuztárá ból kivett hetveu darab ezres bankjegyet és távozott otthonról. Mikor egy óra múlva hazajött, bezárta m iga után az ajtót, gyertyát gyújtott s a uégy darab váltót egyenkint a láng felé tartotta és elégette. Midőn p dig az utolsó darabka is hunuvá vált, Zabary ugy érezte, mintha jótétté boldogsággal töl'őtte