Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

Y í U V I 1> K lí..igen kévét mátnu, de duret közöuség tudott össze gyülui, mely d»c olva t kint smtó orkau *t fagyasztó zimitnkóral, reggeli 5 óra tájig a legjobb kedélylyel mulatott együtt, nem lévén fogyaikoiát a izélés jó kedv fakiuztolta »hogy »ell« okb

.ii>. A mulattig tikerére c>akuem végzetessé vált rom id^ dtctára meg jtleuiii kogy»« Tolt distes hnlgykoetorut Btgdy linréué ce uövf,r<t, Fodor Ilka k. a., Borul Lajosné, Liuyey Dieo sné, Or.nós Miklósué, (T. D idóról), Síücv Margittal é« S^ex'.y Józaefut úrhölgyek kíp'iték, kUuek kQlöuöian egy a tzüuórt alatt véubement társas jitékual összegyűjtött s a jótékonyo/.ilra ford.tott 2 frt 70 kr össieget tevő adoin\nyaikért e/. úttal n kflsiönetét uyilváuitja a kör eluöksíge. Az ö<tzet bevétel 29 frtot és 4 forint felüifizeléti mutatott fel, utóbbiakat t) .rsányi Mihály, dr. Htrsinyi Károly, Bac«kay Eudre és H.<rsányi Gusitáv urak 1—1 forintjával ti;ették be. A kiadások lerovása után is 12 frtnyi úszta bevétel mutatkozott, mi a könyvtár javára fordittaük. As egylet nevében ugy az flgyes rei der.őségnek, mint a közre működőknek és adakozóknak köszöutt"uiet nyilvánitom. Harsányi Gusztáv olvasókori elnök. — Meghiüsult szökés. Kedden reggel a Debreczeu felől érkező vonattal egy uri ruhás rab érkezett, börtönőr kíséretében Nyíregyházára. Az itidőház épület átjáró folyosóján, felhasználva a kis tolongást, a rab szökni akait s gyors futással iramodott ki az épületből. A kisérő börtönőr abban a pillanatban felkapta fegyverét és lőtt, mire a szökevény hirtelen megállott s minden további elleutállás nélkül engedte magát a törvényszéki fogházba bekisértetui. — Az orosz énekesek, kik Budapesten és az ország nagyobb városaiban olyan csod ilatos hatást keltettek hangversenyeikkel, még e hó folyatuáu meglátogatják városunkat is. Az előadásra már most lehet a jegyek iráut előjegyzéseket teuui Ferenczi Miksa helybeli könyvkereskedésében. Helyárak: első raugu körszók 4 frt, másodrangú 3 frt, harmadrangú 2 frt 50 kr. Ami bizony borsos egy kicsit! — Hanyag községi orvos. I.yen czimmal a kővetktiő ujdoniAgot olvastuk az » Egyetértése-ben: »B»lk*nyban szerencsétlenség lörteut anspokbvu. K'sG\bor földművesnek a felesége tüzet rakott a lakásban, azután két k's gyermekére zárva az ajtít, eltávozott. A tüzhulyrő. nagy füst ömlött a szobába, a mitől a gyermekek egyike megfulladt s a másikat is csak alig birták életre hozni. A gondatlanság miatt a szülőket felelősségre voujik; de nem csak ők ér demlik meg a megrovást, hanem a községi orvos is, a ki, mint ntküuk Írják, a kis halottit bírom napja át hag)ta a lakásban feküdni, a nélkül hogy a felnonctolásra nézvs intézkedett volna A ki ósmeri a vidéki földmivtt uép lakásviszonyait, az ntgérti, hogy milyen barbártág igy hagyni egy közös szűk helyen egy holttetemet az élő emberekkel.< — A tisza-löki kir. járásbíróság volt járásbirája Tóth Pápav Soma Szerencsen ügyvédi irodát nyitott. — A helybeli honvéd huszár laktanya szükségessé vált kibővítése kérdésében a város képviselete, a benvédelmi miniszter sürgetésére, kimondotta, hogy az építkezés a tavetz beálltával azonnal megkezdessék — Bábaasszony a törvényszék előtt. Özv. Molaár Andrásáé, Mogyorót község rendes bábája a múlt év ueptember havában egy ttülétoél segédkttvin, at újszülött ködök zsinórját rosszul kötötte el, ugy hogy a kis gyermtk ennek következtében elvérzett s meghalt. A törvényszék a gondatlan bábát oyolcz uapi fogházra ítélte el. — EskQvó. Somlyódy Janót kisvárdai szolgabíró a napokban tartotta esküvőjét csepei Zoltán J»lánnal, Zoltán László sályi földbirtokos egyetlen leányával. Felolvasás. A üngykálléi kaszinó helyiségében máretius 8-án felolvasást tartott Appelt Jolán kisasszony >A kén ről. Előkelő közönség hallgatta » szellemes felolvasónót, kinek éritlemteljes szép dalai és költeményei megérdemlett föltűnést keltettek ugy u fővérosi, mint a vidéki lapokban. A felolvasásról és az ezt Lövetett táuez mulatságról lapunk jövő számiban bővebben fogunk szólani. (K.) Aztán mindig hidegen beszélni veit: nos, báró, még hidegebben, nos báró !< Az irőltetitt eztovelgétbe •ziate eltorzultak Irénnéuek különben is oly üd*, bájos vonásai. Ki voltam ádrándulva, de mégis kinos volt végig néznem est a lealázó tortúrát, mtlylyel ez a nő hiúságának áldozott. Di nem tehettem má»t, tovább figyeltem. Iréné tlrendette haját a homloka kOrül és mint egy magába teáivá, llizte tovább gondolatait. >Ds hát ha Víctor nyilatkozni fog ? I Hisz Istenem, amily szeles, könnyű goodolkozásu, még meg teheti. S micsoda Viktor? Egy klzönségts főhadnagy. D« hova is gondol ez a Víctor I Adtam én neki valaha jogot komoly feltevésekre? Nem, nem tohitem I De ha mégis vallomást tetz I Eldobhatom-e én kérőmtt — hát ha ő lesz az egyedüli? Hahaha! nem rosszul venném ki magamat, öreg ránczokkal az őst fürtök alatt, egy olvasót pergetve macikával az ölemben. Nem, ntm! Viktornak várni kell, mig én akarom. Hát nem tudnék én parancsolni, huini, taszítani, tgy tekintetemmel ?!« Siemei a tükörből a büo tudatára ébredt kajánság ragyogásával feleltek. »A reterv tábort meg kell becsülnünk, itt a vigyázatlanság nagyon sokba kerülhetne.* Itt tenyerébe timttte homlokát. »Dt Istenem, mily különőt gondolataim vannak nekem 1 Hátha ctakugyan szeretem Viktort. Annyit gon dolkodtam én egykor arról a tzereltmről; oly édei volt e gondolat titks. Eh, de milyen btdarság, — még ádrándozó ltsiek. Na, «z aztán éppen mulattató lenne.* A tükörbe tsavil:»Oh Viktorom, szivemnek minden iriete régtől ketdvt tiéd ! Hohó 1 ez egy kicsit kittéibe *

,e

U volna.* »De ui oi ! kiáltott fel hirtelen ijedelemmel, »arctómról hiányzik valami, a mi Olga grófnőt olyat érde ketté teszi Vagy születni ktll arra az előkelőségre? Oh, bogy it lőhet olyan nyomorult az ember, hogy se nea gróf, te otm báró * — A helybeli izr. Chevra kadisha (szent egylet) tisztikara f. hó 6 án tis/.telgeit dr. Heffmaun Emilnél, a mely alkalommal bizalmuknak 3s bu/gó működéséért köizonotüknek adtak kifejezést. — Ügyvédi kamara. A dtbrtcztni ügyvédi kamara részéről közhirré léletik, hogy Igaz György nagy-kallói ügyvéd a kamara névjegyzékéből önkéntes ieiLoudái foly tán kitöiöltekett; Klimivei Béla h íjduh idhán ü;yvéd ügyvédi gyakorlatától az 1887 : XXVI 1 törvén) cmk 4. §. h) pontja a lu pj á ti feli i) g ^'-a / te tolt. — Pótvásár engedélyezését kérik a vásárvámbérlök az e hó 3-diki nyíregyházai országos vásár helyett, melyet az e hó 2 diki nagy hózivatar teljesen megron.ott. — Alföldy Károly táuczmt"trr már megérkezett; felhívjuk közöuségtink figyelmét lapuuk mai fámában megjelent hirdetésére. Osarnok. Nincs tökéletes boldogság; a földön! — Fóvirosi tárcza. — E^;iuás 8z«reuciéj»t irigyeljük. — A boldog falusiak ! kiált fel a hitelezőktől agyon zaklatott fővárosi család»pt. — Oh, a boldog fővárosiak ! zengi kurban a sok leányos mama, Zeliua leánya, Pali fia. — Ds boldog, élvezetes, ragyogó is ai a fővárosi Ciupi vi„ság, multtság, ünnep ott minden n»p. Csík a korióra kell kimeuni s már a legtarkább élet tárul elénk, míg itt Hogyfűzön betekig se látunk valamire való szalonembert. Vasárnap délutánonként ösi-ztgyüluek kávéra a hflgyközi asssonysagok, csupa tekintetesasszony, u ig a lóvá rosban a lodrász felesége is nagjtágos asszony. Ott tud ják csak iiK'gbrc-űlui az embert. A vig kávé-néuj társaság kedve aitán eiakhamar lelohad, búskomor irigység száll az arc.ukra, a hogy elkezdődik a társalgás a >boldog fővárosi élet«-ről. — Mily boldog napokat töltik a nsult hóban a fő városbau I — sóhajt ftl a jegytőné, — meglaiogattam barátnőmet, tudjátok aat a tteud> kis Vilmát, hiiz ismentak. Egy biztosító társulati hivataluok vitte fel Budapestre. Akkor mindnyájan sajuilkoztuik r<jta; azt mond tátok, hogy férjt Fíttössy, tvindler, osak hozománya miatt vette nőül Vilmát. Utyanosak elallana most szemetek, siájjatok, ha látnátok. Msg szalont is tart. — 8zalont! kiálták közbe irigykedve miudaunyijan. — Igen szilont, valódi szalont édsseim. Aiután nála ntm kávétársatág gyül ötize, dt luiudsu kedden zsúr fix van. M»g pedig milyen zsúr fix! — Olt lehet csak finom tszem iszom, stól közbe a itgédjtgjsó. — Esztm iszom ? Ab dehogy. Az nem uri .e. A f6városbtn azt mendják: >nem cbic«. Minél elegáuttbb ott a társtság, anuál ktvestbbtt eszntk. Üres tea vagy limonádé s pár darab száraz sütemény. Ennyi as egéiz. Dt így tUgáns. Ott nem az evét ivát ktdvéért jönnek öiste, hanem azt uécik, az adja mtg a tónust, hogy a teát, limonádét ezüst Ulczakon sterviroizák ftl. — Vagy khinai eiüstöu ? — Az miudegy, csak ezüstnek lássák. — Aztán mit csinálnak azokon a tsur-fixsken? — Hát semmit édeseim. Megbámulják egymás toillettjét, valaki a társaiágból végig játszik egypár keriDgőt, végig tárgyalják a főváros botráuyait, aztán szépen ajáulkoinak. — Knnyi az egétz ? — Hát ez tem elég? Nem is tr. adja meg a zsúrfix érdektiségét, hanem a izooietás. Ott igy nevelik a társaságot. A házi Hssionyaak vaa gondja reá, hogy vendégei kött legytn legalább tgy méltóságos ur, nyugalmazott főispán, vagy osimietes miniszteri tanácsos, ez mindjárt előkelő tónust ád at egész társaságnak. VilmáSzórakozottan kertigélt a kis Íróasztal fiókjában ; >megvan< — kiáltett fel ez öröm egy sikojávul, s ismét a tükörhöi rohant. >A erófnénsk éppen at alsó ajka alatt van egy szemölcs. Ob, mily elegánssá teszi irczát ez a ezümölcs. Nem ily eg; hangú, közönséges arcz, mint az enyém, a melyen a báránsk is okvetlen észre kellet vennie a hiányt. Mennyire egíssen mát volna itt egf fekete pontocska. De édes Teremtőm! miért oly űréi nekem at ajkam alatt, — ez türhetttleu l Csak tgy ilyen szemölcsöt tudnék teremteni ... — vagy csinálni legalább. Próbáljuk csak meg, eizy kis korommal.* S a kandalóhoz sietett, fiaom ujjait a koromba érteté, s aztán egy pontot rajzolt velők az ajkak alatt. »Hsb, mily nagyszerül* 8 at tlőkelőség pöffeszkedő arrogáltsá^ával vetette ismét bálra fej't: »Nos báró ?« »0h mily rosszul esik ett innen letörülni. Ds le kell- e törülnöm? . . . Igen mert korom, hátha más festék volna? Nekem vtn oljan festéken, hátha? Nem, mégsem, mit mondanának ; festi mtgát! Festem magamat, ugyan ez már megint érzékenykedés. E=jy kis fekete pontra, . . . nevetséges rá is mondani. Hátha a grftfuő it így ttsi Eh megpróbálom s attán majd meglátjuk !c Egy üvegcsét s ecsetet vett tlő t nagy gonddal fogott hozzá a szemölcs alkotáséhoz. Különös gondolataim támadtak. Mz a ltány már stivét áldozatul hozta hiúságának, mott a közönsigtsbb fegyvirek következnek: először ctak egy kit fikete pont, aztán egy nagyobb s ntgyobb, alkalom izerint szükségei rózsás vagy halvány árny at arcion, végre at égési nő arcza, btnseje, tzive, lelke, hszug álarcít lesz egy mesterkélten feleziezomázott külsiinuek, — egy érték nélküli bensőnek. Igy sdja hit ful magát a nsgyravágyis csalfa verőfénye előtt, a természetesség legszentebbje, t jó iriés ltgutolsó foszlánya ie. Oh, ntgy zsarnok, szörnyeteg ez a hiusig, egy embert kér áldozatul, a fiatal tziv minden üdeségével, kollemével. egy szána'omra méltó üres fabábot terem. n&l egy valóségos railtósSgos kuuiaras is volt; igaz, hogy véu is kopasz már, d , azért minden fiatal leány csak a körül forgott. A fővárosi leáuyok nugyou vagyuak a miltóségos Mszouy Cíimre. — Htt a szivük ? — A síiv vágyaira ráérnek akkor gondolni, ha mir méltóságos asszonyokká lettek. Az olyan nagy uri férj ntkin van otthoa, uem lábatlankodik, kötelességei vaunak a nagy világiian. — Hát a fiatal gavallérok ? Mondja csak ténsass:ony. Voltuk Vilmánál akkor fiatal gavullirok i.? — kérdi 8zamérm«8en a gyógyszerész kiaassiony. — Hogy voltik n? bit psrs'.e hogy voltak, de még milyenek! osupa frakk, klakk és lakk! Aztán hogy tudtak azok udvarolni. Csupa költök aiok lelkem; Vilma ugyan azt mondja, hogy osak tízért hívja meg ezeket, hogy legyen statisztéria is; de ezek aztán ki is tesznek magukért; egy-egy csinos menyecskével, fiatal leánynyal elvonulnak a pálma alá vagy a kaudailó mellé s aiUu suttogva beszélgetnek ugy, hogy majd kicsattan az ligalomtól a kis leányok arcza. — És pjrsia házasság a hevet udvarlás végt ? — siói meggondolatlanul a házi kisatstony. — Ali, dohogy édesem. A jól nivelt fővárosi leányok nem a szép szemek és nyalka bajusz, hanem a jó pirthie után sovárognak ; a csiuon ifjak jók udvarlókuak, de férjül jobbak az öregebb urak, tzek jobb psrtik, gazdagabbak, nagyobb hivatalokban ülnek, nagyobb kénytlmet biztosítanak uejeikntk. A fiital danáik udvarlása ciik arra való, hogy beugrassák a házasságba az öreg urakat. Ezért hálusak is aztán később a gazdag m«nyí cikék. — Oh, de boldogok is azok a fővirosi leáuyok! Náluuk udvarolni, oly szépin bestélni se tudnak a fiataloi. H» szereuneitx is, ctak uéine's, csak sihajtoznak, kezünket szorongatjik, legfölebb annyit tudnak a bucsuzisnál kihebegni: >Ah Máli kisasszony*. — D.i c-zt azután tohasam fel-dik »1, ezt csakhamar követi a megkérés. — Mindegy, kiált közbt a vérszemet kapott hári kistt3zony, éu migit ugy vágynám fővárosi udvarlóra, ki költői nyelven tudja elszavalni, hogy : tztrelltk ! — D) ép oly hamar el is feledi, jegyzi mtg az orvotné. — Férjem azt mondja, a lspokból olvasta, hogy Vilmáéknak elárvertzik mindenüket. Elvitte at tgétz vagyont a ziur-fix, nőit közbt a szolgabíró nejt. — M<gam it hallottam; Ültem it rá távolról czilzást Vilmtuak, de ö unegu;u(tatott, hogy egy baukdirektor, az is ott volt a zsúr fixm ét ftllüaően tokát forgolódott a szép Vilma körül, inajd mindtnt ki fog egjenlittni. Ez it csuk a fővárosban lahetségei. Aztáu foly a társalgás tovább a fővárosi életről. Minden idénjnek mog van ott a saj it élvezete. Időszakonként a lóversenyek, hol a legsr.ehb társasig jő mindig össze, megbámulhatják a to letteket, a divatot, aztáu játszhatnak a totalizalórön. — Valótigot zsebmetszés az ! tör ki a jegyzősegid, ki a legutóbbi versenyen félévi fizetését elve.-ztette. — Ab dehogy! ez nem it nortneiej íték, magyaráigatja egy tapasitaltubb, — ez a legétzszerübb játik, kis lóismtrettel a nyerés csaknem bironyos. S foly a társalgás tovább, a dí'atos lóversenyekről, azok híreiről, a főrendező derék főtitkárjáról 8 irkányról, ki míudeut igatgat, rendet, a pályabirikról, a lovakról. Csakhamar östzebttzétnak, hagy a legközelebbi futtatásra ötvenen ránduluak fel a fővárosba, — könnyű a zónával. Biz ez okos divat lenn

0, ha minden vidék követné. Angliába i száz mértföldnyiről is elnstnnek a hiret futtatáiokra, uieljek nemcsak mulatságot ígérnek, hamen igen fontosok nemzetgazdaságilag is. Ezt egy ii) ugalniazott száx. dos magyarázgatja, de a fi.tal leáuyok ntm hallgatnak oda, őket jóban érdeklik a tzinházak, a hálok. Kihatároztam, hogy előlépek rejtek helyemről, szólani fogok valamit s távozni, barmi történjék is. Nem tudom, mit akartam mondani, de helyzetem türhetetleD volt, kínos lett volua egy nő sülyedeséntk legutolsó preeztduráit is végig nézni. Elszántan léptem tehát elő rejtek helyemről: Nem, nem, astzouyea), tovább Dern tűrhetem ! kiáltáa. — de egysierre c^ak rajta Kaptam magamat, hogy kiabálok, mint az emberen tokezor megesik, midőn éppen álomból ébred fel. Elbámultam s szemeimet kétszer i» m«gdörztöltem. Alig volt hiheti! íróasztalom mellett ültem, karob székemben, mellettem p'dig Müucz Jónás, az én siellemidéző barátom állott, az ő gunye«. mo^olyávsl. »Ej ej mondá, Ön nagyon nyugtalan volt, Öűuek az előbb heves jelenetei lehettek?* »B»r4tom, — mondám, kezemet hálásan nyújtva jobbja után, — barátom, ün ingemet hosszas sieuvedés alól mentett fel, On engemet nsgy betegségemből gyógyított ki. »Hogyan, — mondá Ő — hát Ön sem hitetlen többé tudományom iránt ? igy hát számíthatok reá, hogy megjeleli előadasoiuon ?< »Sziveteu, barátom — felalém én az Ön tudományát a jelen korban az Istun áldásai közé sorozom, de uézze Ön, reggelre egy tárciát kell elkészítenem, melynek még tárgya si< cs, pedig már az idő esteledik.* »H» c ak az a baj, — válaszolt 0 nevetve, — írja le Öx a mait órabeli éleményeit egy tárcza alakjában, akkor attán minden aggályon tul leszünk ét ön jöhet.* Tauácsát elfogadtam, tárcsámat hallották Önök, t vigül míg ctak azt a szerény tanácvot vagyok bátor figyelműkbe ajánlani, hogy ha mindnyájuknak nem it lesz. alkalmuk na ín szellem idéző Műncz Jónás barátommal talált ózni, ne sajnálják Önök választás előtt a fáradságot a nöi szivet káprázat nélkül tanulmányozni, mert higyjék el uraim, hogy az e tíren való beható kutatással a mai kor tives nevelés irányai mellett, jövendőbeli boldogságunknak tartótunk . Huda.v Barna.