Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

Y í U V I 1> K lí..­igen kévét mátnu, de duret közöuség tudott össze gyülui, mely d»c olva t kint smtó orkau *t fagyasztó zimitnkóral, reggeli 5 óra tájig a legjobb kedélylyel mulatott együtt, nem lévén fogyaikoiát a izélés jó kedv fakiuztolta »hogy »ell« okb .ii>. A mulattig tikerére c>akuem végzetessé vált rom id^ dtctára meg jtleuiii kogy»« Tolt distes hnlgy­koetorut Btgdy linréué ce uövf,r<t, Fodor Ilka k. a., Borul Lajosné, Liuyey Dieo sné, Or.nós Miklósué, (T. D idóról), Síücv Margittal é« S^ex'.y Józaefut úrhölgyek kíp'iték, kUuek kQlöuöian egy a tzüuórt alatt véubement társas jitékual összegyűjtött s a jótékonyo/.ilra ford.tott 2 frt 70 kr össieget tevő adoin\nyaikért e/. úttal n kflsiönetét uyilváuitja a kör eluöksíge. Az ö<tzet bevétel 29 frtot és 4 forint felüifizeléti mutatott fel, utóbbiakat t) .rsányi Mihály, dr. Htrsinyi Károly, Bac«kay Eudre és H.<rsányi Gusitáv urak 1—1 forintjával ti;ették be. A kiadások lerovása után is 12 frtnyi úszta bevétel mutatkozott, mi a könyvtár javára fordittaük. As egylet nevében ugy az flgyes rei der.őségnek, mint a közre működőknek és ada­kozóknak köszöutt"uiet nyilvánitom. Harsányi Gusztáv olvasókori elnök. — Meghiüsult szökés. Kedden reggel a Debreczeu felől érkező vonattal egy uri ruhás rab érkezett, börtönőr kíséretében Nyíregyházára. Az itidőház épület átjáró folyosóján, felhasználva a kis tolongást, a rab szökni akait s gyors futással iramodott ki az épületből. A kisérő börtönőr abban a pillanatban felkapta fegyverét és lőtt, mire a szökevény hirtelen megállott s minden további elleutállás nélkül engedte magát a törvényszéki fogházba bekisértetui. — Az orosz énekesek, kik Budapesten és az ország nagyobb városaiban olyan csod ilatos hatást keltettek hangversenyeikkel, még e hó folyatuáu meglátogatják városunkat is. Az előadásra már most lehet a jegyek iráut előjegyzéseket teuui Ferenczi Miksa helybeli könyvkereskedésében. Helyárak: első raugu körszók 4 frt, másodrangú 3 frt, harmadrangú 2 frt 50 kr. Ami bizony borsos egy kicsit! — Hanyag községi orvos. I.yen czimmal a kővetktiő ujdoniAgot olvastuk az » Egyetértése-ben: »B»lk*nyban sze­rencsétlenség lörteut anspokbvu. K'sG\bor földművesnek a felesége tüzet rakott a lakásban, azután két k's gyerme­kére zárva az ajtít, eltávozott. A tüzhulyrő. nagy füst öm­lött a szobába, a mitől a gyermekek egyike megfulladt s a másikat is csak alig birták életre hozni. A gondatlanság miatt a szülőket felelősségre voujik; de nem csak ők ér demlik meg a megrovást, hanem a községi orvos is, a ki, mint ntküuk Írják, a kis halottit bírom napja át hag)ta a lakásban feküdni, a nélkül hogy a felnonctolásra nézvs intézkedett volna A ki ósmeri a vidéki földmivtt uép lakás­viszonyait, az ntgérti, hogy milyen barbártág igy hagyni egy közös szűk helyen egy holttetemet az élő emberekkel.< — A tisza-löki kir. járásbíróság volt járásbirája Tóth Pápav Soma Szerencsen ügyvédi irodát nyitott. — A helybeli honvéd huszár laktanya szükségessé vált kibővítése kérdésében a város képviselete, a benvé­delmi miniszter sürgetésére, kimondotta, hogy az építkezés a tavetz beálltával azonnal megkezdessék — Bábaasszony a törvényszék előtt. Özv. Molaár Andrásáé, Mogyorót község rendes bábája a múlt év ueptember havában egy ttülétoél segédkttvin, at újszülött ködök zsinórját rosszul kötötte el, ugy hogy a kis gyermtk ennek következtében elvérzett s meghalt. A törvényszék a gondatlan bábát oyolcz uapi fogházra ítélte el. — EskQvó. Somlyódy Janót kisvárdai szolgabíró a napokban tartotta esküvőjét csepei Zoltán J»lánnal, Zoltán László sályi földbirtokos egyetlen leányával. Felolvasás. A üngykálléi kaszinó helyiségében máretius 8-án felolvasást tartott Appelt Jolán kisasszony >A kén ről. Előkelő közönség hallgatta » szellemes felolvasónót, kinek éritlemteljes szép dalai és költeményei megérdemlett föltűnést keltettek ugy u fővérosi, mint a vidéki lapokban. A felolvasásról és az ezt Lövetett táuez mulatságról lapunk jövő számiban bővebben fogunk szólani. (K.) Aztán mindig hidegen beszélni veit: nos, báró, még hidegebben, nos báró !< Az irőltetitt eztovelgétbe •ziate eltorzultak Irén­néuek különben is oly üd*, bájos vonásai. Ki voltam ádrándulva, de mégis kinos volt végig néznem est a le­alázó tortúrát, mtlylyel ez a nő hiúságának áldozott. Di nem tehettem má»t, tovább figyeltem. Iréné tlrendette haját a homloka kOrül és mint egy magába teáivá, llizte tovább gondolatait. >Ds hát ha Víctor nyilatkozni fog ? I Hisz Istenem, amily szeles, könnyű goodolkozásu, még meg teheti. S micsoda Viktor? Egy klzönségts főhadnagy. D« hova is gondol ez a Víctor I Adtam én neki valaha jogot komoly feltevé­sekre? Nem, nem tohitem I De ha mégis vallomást tetz I Eldobhatom-e én kérőmtt — hát ha ő lesz az egye­düli? Hahaha! nem rosszul venném ki magamat, öreg ránczokkal az őst fürtök alatt, egy olvasót pergetve maci­kával az ölemben. Nem, ntm! Viktornak várni kell, mig én akarom. Hát nem tudnék én parancsolni, huini, taszítani, tgy tekintetemmel ?!« Siemei a tükörből a büo tudatára ébredt kajánság ragyogásával feleltek. »A reterv tábort meg kell becsülnünk, itt a vigyázatlanság nagyon sokba kerülhetne.* Itt tenyerébe timttte homlokát. »Dt Istenem, mily különőt gondolataim vannak nekem 1 Hátha ctakugyan szeretem Viktort. Annyit gon dolkodtam én egykor arról a tzereltmről; oly édei volt e gondolat titks. Eh, de milyen btdarság, — még ádrándozó ltsiek. Na, «z aztán éppen mulattató lenne.* A tükörbe tsavil:»Oh Viktorom, szivemnek min­den iriete régtől ketdvt tiéd ! Hohó 1 ez egy kicsit kit­téibe * ,e U volna.* »De ui oi ! kiáltott fel hirtelen ijedelemmel, »ar­ctómról hiányzik valami, a mi Olga grófnőt olyat érde ketté teszi Vagy születni ktll arra az előkelőségre? Oh, bogy it lőhet olyan nyomorult az ember, hogy se nea gróf, te otm báró * — A helybeli izr. Chevra kadisha (szent egylet) tisztikara f. hó 6 án tis/.telgeit dr. Heffmaun Emilnél, a mely alkalommal bizalmuknak 3s bu/gó működéséért köizonotüknek adtak kifejezést. — Ügyvédi kamara. A dtbrtcztni ügyvédi kamara részéről közhirré léletik, hogy Igaz György nagy-kallói ügyvéd a kamara névjegyzékéből önkéntes ieiLoudái foly tán kitöiöltekett; Klimivei Béla h íjduh idhán ü;yvéd ügyvédi gyakorlatától az 1887 : XXVI 1 törvén) cmk 4. §. h) pontja a lu pj á ti feli i) g ^'-a / te tolt. — Pótvásár engedélyezését kérik a vásárvámbérlök az e hó 3-diki nyíregyházai országos vásár helyett, melyet az e hó 2 diki nagy hózivatar teljesen megron.ott. — Alföldy Károly táuczmt"trr már megérkezett; felhívjuk közöuségtink figyelmét lapuuk mai fámában megjelent hirdetésére. Osarnok. Nincs tökéletes boldogság; a földön! — Fóvirosi tárcza. — E^;iuás 8z«reuciéj»t irigyeljük. — A boldog falusiak ! kiált fel a hitelezőktől agyon zaklatott fővárosi család»pt. — Oh, a boldog fővárosiak ! zengi kurban a sok leányos mama, Zeliua leánya, Pali fia. — Ds boldog, élvezetes, ragyogó is ai a fővárosi Ciupi vi„ság, multtság, ünnep ott minden n»p. Csík a korióra kell kimeuni s már a legtarkább élet tárul elénk, míg itt Hogyfűzön betekig se látunk valamire való szalon­embert. Vasárnap délutánonként ösi-ztgyüluek kávéra a hflgy­közi asssonysagok, csupa tekintetesasszony, u ig a lóvá rosban a lodrász felesége is nagjtágos asszony. Ott tud ják csak iiK'gbrc-űlui az embert. A vig kávé-néuj társaság kedve aitán eiakhamar lelohad, búskomor irigység száll az arc.ukra, a hogy elkezdődik a társalgás a >boldog fővárosi élet«-ről. — Mily boldog napokat töltik a nsult hóban a fő városbau I — sóhajt ftl a jegytőné, — meglaiogattam barátnőmet, tudjátok aat a tteud> kis Vilmát, hiiz isme­ntak. Egy biztosító társulati hivataluok vitte fel Buda­pestre. Akkor mindnyájan sajuilkoztuik r<jta; azt mond tátok, hogy férjt Fíttössy, tvindler, osak hozománya miatt vette nőül Vilmát. Utyanosak elallana most szemetek, siájjatok, ha látnátok. Msg szalont is tart. — 8zalont! kiálták közbe irigykedve miudaunyijan. — Igen szilont, valódi szalont édsseim. Aiután nála ntm kávétársatág gyül ötize, dt luiudsu kedden zsúr fix van. M»g pedig milyen zsúr fix! — Olt lehet csak finom tszem iszom, stól közbe a itgédjtgjsó. — Esztm iszom ? Ab dehogy. Az nem uri .e. A f6­városbtn azt mendják: >nem cbic«. Minél elegáuttbb ott a társtság, anuál ktvestbbtt eszntk. Üres tea vagy limo­nádé s pár darab száraz sütemény. Ennyi as egéiz. Dt így tUgáns. Ott nem az evét ivát ktdvéért jönnek öiste, hanem azt uécik, az adja mtg a tónust, hogy a teát, limonádét ezüst Ulczakon sterviroizák ftl. — Vagy khinai eiüstöu ? — Az miudegy, csak ezüstnek lássák. — Aztán mit csinálnak azokon a tsur-fixsken? — Hát semmit édeseim. Megbámulják egymás toil­lettjét, valaki a társaiágból végig játszik egypár keriDgőt, végig tárgyalják a főváros botráuyait, aztán szépen ajául­koinak. — Knnyi az egétz ? — Hát ez tem elég? Nem is tr. adja meg a zsúr­fix érdektiségét, hanem a izooietás. Ott igy nevelik a társaságot. A házi Hssionyaak vaa gondja reá, hogy vendégei kött legytn legalább tgy méltóságos ur, nyugal­mazott főispán, vagy osimietes miniszteri tanácsos, ez mindjárt előkelő tónust ád at egész társaságnak. Vilmá­Szórakozottan kertigélt a kis Íróasztal fiókjában ; >megvan< — kiáltett fel ez öröm egy sikojávul, s ismét a tükörhöi rohant. >A erófnénsk éppen at alsó ajka alatt van egy szemölcs. Ob, mily elegánssá teszi irczát ez a ezümölcs. Nem ily eg; hangú, közönséges arcz, mint az enyém, a melyen a báránsk is okvetlen észre kellet vennie a hiányt. Mennyire egíssen mát volna itt egf fekete pon­tocska. De édes Teremtőm! miért oly űréi nekem at ajkam alatt, — ez türhetttleu l Csak tgy ilyen szemöl­csöt tudnék teremteni ... — vagy csinálni legalább. Próbáljuk csak meg, eizy kis korommal.* S a kandaló­hoz sietett, fiaom ujjait a koromba érteté, s aztán egy pontot rajzolt velők az ajkak alatt. »Hsb, mily nagyszerül* 8 at tlőkelőség pöffesz­kedő arrogáltsá^ával vetette ismét bálra fej't: »Nos báró ?« »0h mily rosszul esik ett innen letörülni. Ds le kell- e törülnöm? . . . Igen mert korom, hátha más festék volna? Nekem vtn oljan festéken, hátha? Nem, mégsem, mit mondanának ; festi mtgát! Festem magamat, ugyan ez már megint érzékenykedés. E=jy kis fekete pontra, . . . nevetséges rá is mondani. Hátha a grftfuő it így ttsi Eh megpróbálom s attán majd meglátjuk !c Egy üvegcsét s ecsetet vett tlő t nagy gonddal fogott hozzá a szemölcs alkotáséhoz. Különös gondolataim támadtak. Mz a ltány már stivét áldozatul hozta hiúságának, mott a közönsigtsbb fegyvirek következnek: először ctak egy kit fikete pont, aztán egy nagyobb s ntgyobb, alkalom izerint szükségei rózsás vagy halvány árny at arcion, végre at égési nő arcza, btnseje, tzive, lelke, hszug álarcít lesz egy mesterkélten feleziezomázott külsiinuek, — egy érték nélküli bensőnek. Igy sdja hit ful magát a nsgyravágyis csalfa verőfénye előtt, a természetesség legszentebbje, t jó iriés ltgutolsó foszlánya ie. Oh, ntgy zsarnok, szörnyeteg ez a hiusig, egy embert kér áldozatul, a fiatal tziv minden üdeségével, kollemével. egy szána'omra méltó üres fabábot terem. n&l egy valóségos railtósSgos kuuiaras is volt; igaz, hogy véu is kopasz már, d , azért minden fiatal leány csak a körül forgott. A fővárosi leáuyok nugyou vagyuak a miltóségos Mszouy Cíimre. — Htt a szivük ? — A síiv vágyaira ráérnek akkor gondolni, ha mir méltóságos asszonyokká lettek. Az olyan nagy uri férj ntkin van otthoa, uem lábatlankodik, kötelességei vaunak a nagy világiian. — Hát a fiatal gavallérok ? Mondja csak téns­ass:ony. Voltuk Vilmánál akkor fiatal gavullirok i.? — kérdi 8zamérm«8en a gyógyszerész kiaassiony. — Hogy voltik n? bit psrs'.e hogy voltak, de még milyenek! osupa frakk, klakk és lakk! Aztán hogy tud­tak azok udvarolni. Csupa költök aiok lelkem; Vilma ugyan azt mondja, hogy osak tízért hívja meg ezeket, hogy legyen statisztéria is; de ezek aztán ki is tesznek magukért; egy-egy csinos menyecskével, fiatal leánynyal elvonulnak a pálma alá vagy a kaudailó mellé s aiUu suttogva beszélgetnek ugy, hogy majd kicsattan az liga­lomtól a kis leányok arcza. — És pjrsia házasság a hevet udvarlás végt ? — siói meggondolatlanul a házi kisatstony. — Ali, dohogy édesem. A jól nivelt fővárosi leá­nyok nem a szép szemek és nyalka bajusz, hanem a jó pirthie után sovárognak ; a csiuon ifjak jók udvarlókuak, de férjül jobbak az öregebb urak, tzek jobb psrtik, gaz­dagabbak, nagyobb hivatalokban ülnek, nagyobb kénytl­met biztosítanak uejeikntk. A fiital danáik udvarlása ciik arra való, hogy beugrassák a házasságba az öreg urakat. Ezért hálusak is aztán később a gazdag m«­nyí cikék. — Oh, de boldogok is azok a fővirosi leáuyok! Náluuk udvarolni, oly szépin bestélni se tudnak a fiata­loi. H» szereuneitx is, ctak uéine's, csak sihajtoznak, kezünket szorongatjik, legfölebb annyit tudnak a bucsu­zisnál kihebegni: >Ah Máli kisasszony*. — D.i c-zt azután tohasam fel-dik »1, ezt csakha­mar követi a megkérés. — Mindegy, kiált közbt a vérszemet kapott hári kistt3zony, éu migit ugy vágynám fővárosi udvarlóra, ki költői nyelven tudja elszavalni, hogy : tztrelltk ! — D) ép oly hamar el is feledi, jegyzi mtg az orvotné. — Férjem azt mondja, a lspokból olvasta, hogy Vilmáéknak elárvertzik mindenüket. Elvitte at tgétz va­gyont a ziur-fix, nőit közbt a szolgabíró nejt. — M<gam it hallottam; Ültem it rá távolról czilzást Vilmtuak, de ö unegu;u(tatott, hogy egy bauk­direktor, az is ott volt a zsúr fixm ét ftllüaően tokát forgolódott a szép Vilma körül, inajd mindtnt ki fog egjenlittni. Ez it csuk a fővárosban lahetségei. Aztáu foly a társalgás tovább a fővárosi életről. Minden idénjnek mog van ott a saj it élvezete. Idő­szakonként a lóversenyek, hol a legsr.ehb társasig jő mindig össze, megbámulhatják a to letteket, a divatot, aztáu játszhatnak a totalizalórön. — Valótigot zsebmetszés az ! tör ki a jegyzősegid, ki a legutóbbi versenyen félévi fizetését elve.-ztette. — Ab dehogy! ez nem it nortneiej íték, magya­ráigatja egy tapasitaltubb, — ez a legétzszerübb játik, kis lóismtrettel a nyerés csaknem bironyos. S foly a társalgás tovább, a dí'atos lóversenyekről, azok híreiről, a főrendező derék főtitkárjáról 8 irkányról, ki míudeut igatgat, rendet, a pályabirikról, a lovakról. Csakhamar östzebttzétnak, hagy a legközelebbi fut­tatásra ötvenen ránduluak fel a fővárosba, — könnyű a zónával. Biz ez okos divat lenn 0, ha minden vidék követné. Angliába i száz mértföldnyiről is elnstnnek a hiret futta­táiokra, uieljek nemcsak mulatságot ígérnek, hamen igen fontosok nemzetgazdaságilag is. Ezt egy ii) ugalniazott száx. dos magyarázgatja, de a fi.tal leáuyok ntm hallgatnak oda, őket jóban érdek­lik a tzinházak, a hálok. Kihatároztam, hogy előlépek rejtek helyemről, szólani fogok valamit s távozni, barmi történjék is. Nem tudom, mit akartam mondani, de helyzetem türhetetleD volt, kínos lett volua egy nő sülyedeséntk legutolsó preeztduráit is végig nézni. Elszántan léptem tehát elő rejtek helyemről: Nem, nem, astzouyea), tovább Dern tűrhetem ! kiáltáa. — de egysierre c^ak rajta Kaptam magamat, hogy kiabálok, mint az emberen tokezor meg­esik, midőn éppen álomból ébred fel. Elbámultam s szemeimet kétszer i» m«gdörztöltem. Alig volt hiheti! íróasztalom mellett ültem, karob székemben, mellettem p'dig Müucz Jónás, az én siellem­idéző barátom állott, az ő gunye«. mo^olyávsl. »Ej ej mondá, Ön nagyon nyugtalan volt, Öűuek az előbb heves jelenetei lehettek?* »B»r4tom, — mondám, kezemet hálásan nyújtva jobbja után, — barátom, ün ingemet hosszas sieuvedés alól mentett fel, On engemet nsgy betegségemből gyógyított ki. »Hogyan, — mondá Ő — hát Ön sem hitetlen többé tudományom iránt ? igy hát számíthatok reá, hogy megjeleli előadasoiuon ?< »Sziveteu, barátom — felalém én az Ön tudományát a jelen korban az Istun áldá­sai közé sorozom, de uézze Ön, reggelre egy tárciát kell elkészítenem, melynek még tárgya si< cs, pedig már az idő esteledik.* »H» c ak az a baj, — válaszolt 0 nevetve, — írja le Öx a mait órabeli éleményeit egy tárcza alakjában, akkor attán minden aggályon tul leszünk ét ön jöhet.* Tauácsát elfogadtam, tárcsámat hallották Önök, t vigül míg ctak azt a szerény tanácvot vagyok bátor figyelműkbe ajánlani, hogy ha mindnyájuknak nem it lesz. alkalmuk na ín szellem idéző Műncz Jónás barátom­mal talált ózni, ne sajnálják Önök választás előtt a fáradságot a nöi szivet káprázat nélkül tanulmányozni, mert higyjék el uraim, hogy az e tíren való beható kutatással a mai kor tives nevelés irányai mellett, jövendőbeli boldogságunknak tartótunk . Huda.v Barna.

Next

/
Thumbnails
Contents