Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

IN Y t lt V I U> É li." 1 ott, hol világosságnak kellene ragyogni lesz bün ott is, hol az erény égi fényének kellene tündökölni. Lesz. csak ugy mint eddig volt: jó és rosz. De a mult tanulságai arra valók, hogy okulást nyújtsanak a jelennek, mert az ember hivatása folyvást előre törni. Ex celsior! Legyetek tökéletesek. mint a ti mennyei atyátok tökéletei. Ennek pedig eszközei: a szellemi világoiság, a tiszta erkölcs, a valódi emberszeretet, az igazi szabadság Ezek legyenek vezérelveink az nj évben Na^yuiáté Albert. I'j esztendőre. Az eltűnő esztendővel utolsó deceuniumába hanyatlik a XIX. század Néhány nap van még hátra az esztendőből s tiz éve még a századnak Az idóuek e nevezetes fordulása előtt, használjuk föl a megmaradt órákat arra, hogy ama teendőket, alkotásokat, melyek még a XIX. század feladatai közé tartoznak, megállapítsuk s felettük goudolkozzuuk. A haladás, felvilágosodás századának szokás uevezui a XIX. századot, melynek alapvetése még a mult századbau tétetett le a frauczia forradalom által. S igaz is teljesen s a história ezt uiiudig tauitaui fogja, hogy ez a század a uagy alkotásoknak, az emberi ész termékenységének, a nagy átváltozásoknak ideje volt, amilyen a Krisztust szülő század lehetett csak talán jelentőségében. Ezek a nagy alkotások s átváltozások az emberélet ós tevékenység minden kultúrájában kétségtelenek. A franczia forradalom eszméi át meg átjárták a társadalmat, fölfrissítették avult rendjét s uj ösztönöket, vágyakat oltottak az emberek szivébe, uj czéljait mutatva meg az ember rendeltetésének. Meuuyibeu oldotta meg e feladatokat e század idáig elmúlt kileucz évtizede s mit hagyott elintézetlenül a berekesztő évekre? Az uralkodó eszmék közül, melyek mint az össztársadalmii tulajdonai, egyes uagy elmék, nemes szivek által meguyitatkoztak, mennnyit valósított meg? Mi az, ami alkotásai, intézményei, föltalálásai, társadalmi szervezetei s törvényül elfogadott közfelfogásai között tnegáll ilyenül a következő század számára is, és melyek azok, melyekuek igazságára uézve mi taláu tévedésben élünk, s melyeket a közelebbi idők — talán viharok nélkül is elsepernek? Nagy kérdések ezek ! Érdemes dolog gondolkozni felettük, de nem valók, mert uem férnek be egy hirlapi csikk szűkre szabott keretébe. Foglalkozzunk inkább e uagy kérdéseknek egyetleu egy apró kis részletével, a magunk dolgainkkal és vessük föl a kérdést, mik azok a tenni valók, melyeket a század hátralevő tiz esztendejében megvalósítanunk kell ? Konstatáljunk legelőször is egyet: azt, hogy írott törvényeink és valóságos|állapotaiuk között nagy különbségek vaunak, ós ami e helyzet veszedelmességét még uöveli, az az, hogy végrehajtatlan törvényeiuk épen azok, melyek a közjólét szempontjából alap-törvéuyekül tekintendők, s miut ilyenek közéletünk minden voualáu éreztetik befolyásukat, a mi viszouyaiuk között pedig végrehajtatlauságuk által azt eredményezik, hogy miniszteri rendeletek, törvényhatósági szabályrendeletek, alispáui intézkedések uem foganatosíttatnak, mert azok természeteseu egy egy uem effektuált törvényen épülvén, hiányzik az alap, az eszközök, a melyeu s a melyekkel foganatosításuk iehetó leuue. És eredményezik azt, hogy j törvényeink s törvényeinkeu alapuló hatósági intézkedéseink lassankint mind többet többet veszítenek prestigeökból s miud gyakrabban fordulnak elő példák, hogy az alantas közegek felsőbb hatóságaik reudelkezéseit nem veszik komolyan, s ha tesznek is valamit, ez csak a forma kedvéért törtéuik, s megtörténik egy egy semmit mondó jelentés megírása által. Közéletünk e veszedelmes jelenségéről érdemes szótváltani, mert bizouy a legutolsó ideje elérkezett már, hogy a század utolsó évtizedét komoly munkával s a közjóiét érdekei iránt való lelkesedéssel az élet által igazolt eredmények megvalósítására használjuk fel, ha c^ak uem akaruuk továbbra is megmarandni abban a visszás helyzetben, hogy törvény és valóság között lépten nyomon lássuk és érezzük a tátongó hézagokat, amelyből még az is következik, hogy egy mindinkább terjedő közfelfogás ható-ágaink nagyou sok reudelkezéseit végrehajtat lauoknak deklarálja, daczára annak, hogy e rendel kezesek — amint ez uem is lehet máskéut — törvényen alapulnak s épen a törvény szellemének akaruak lenni megvalósítói. A statisztika igen szép és haszuos tudoniáuy s nem is tehető az ellen semmi kifogás, hogy egész közéletünk törvényes ellenőrzése a különböző statisztikai adatok időnkénti összeállítására és fölterjesztésére van alapítva. De akik közéletüuket közelről látják és ügyelik, azok nagyou sok chablonszerüséget látnak és tudnak ezekben a statisztikákban, és nagyon sok eltérést az adatok és valóság között. Ki ne látná ennek okát törvényeink végrehajtatlanságábau és abban a tényben, hogy ehez annyira hozzá szoktunk már, hogy — miutha az egészen természetes lenne — közönyösen siklunk át, e szomorú tény fölött, várva mindent az időtől. Pedig Uraim ez a várt idő minden n ippal kopik s el is fogy lassanként! Most, hogy a század utolsó tizedébe lépüuk, a Sylvesteri éjfél ennek hangos hirdetője ! Rohamosan fejlődik a világ, uj eszmék uj intézményeket teremtenek, változhatnak az emberi művelődés iráuyai, mások lesznek az eszközök, s megtörténhetik velünk, hogy mikorra már Írott törvényeink reudelkezéseit megvalósítanánk, az időnek egy fordulása elsepri az ott lerakott elveket a földszínéről. Mert azok a nemzetek, amelyek már évtizedek óta rendezkedtek be ez elvek alapjáu s azokat közéletükben már rég megvalósították — mig mi mindig csak a papíron látjuk azokat s legfeljebb lelkesedünk érettük szalma-lánggal, cselekvés nélkül — a következendő század átváltozásait ez elvek gyakorlati megvalósításától nyert tanulságok szeriut fogják magukra nézve elfogadni s uekik megfelelően alkalmazni. 8 mi?! Egy régi állapotból, tanulságok és tapasztalatok nélkül fogunk megint a többi nemzeteket utánozva, irni törvényeket, hogy azok, miut a mostaniak, arra a sorsra jussanak. A sok példa közül 'csak egyet emlitüuk föl: a népoktatási törvényt. Az notórius dolog, hogy népnevelésüuk irányának megjelölése, czéljainak kiválasztása, eszközeiuek megszabása, miud ami ebben a törvényben van letéve, azok közül az intézkedések közül való, melyek közéletünk minden terén éreztetik hatásukat, lényegesen befolyva közerkölcsiségi, közbiztonsági viszonyaink alakulására, közmüvelődésüukre, gazdasági, ipari, kereskeA „NYlRVlDfilv TÁKCZÁJA^ Pénz, meg a szegényemben Legeslegjobb dolga volt az első embernek Ádámuak. 0 egész tute járhatott az édeukert fái közt ; nem szepegett, hogy most a szabója, majd a susztere csípi nyakon, miszerint egyenlítse már ki azt a csekélyke számlácskáját, különben nevét a közönség előtt compromittálni lesz kénytelen. Felesége sohasem duzzogott rá, hogy neki báli ruhát csináltasson, mert hát azt a fügefák nagy b'iségben teriuették; külöubeu az öltözködést illetőleg, csepp hiúság sem volt beuuök; hamvazó szerdán éppe^i olyan ruhábau jártak, miut piros pünkösd napján. És véghetetlen boldogok voltak. tíiiy kellett lenni. Noe idejében már megnehezült az emberiség álla pota, már neki kapálgatui, homlitgatni kellett egy kis itókáért; fáradozni egy kis rukácskáért. Nem tudui, a jó öreg csapra dolgozott-e, vagy éppeu lugasolt, 2—3 szálával? Vájjon ismerte e a tokét gyilkoló borvillást, meg a sor közt szerénykedő porhajast?! Jákob korában pedig határozottau roszabbra for dult az idők járása, márcsak azért is, inert valaki, — hogy ette volua meg a halat — feltalálta a pénzt. Hogv már akkor pénz volt, mutatja az, hogy Józsefet a testvérei, tarka ruhája miatt, mely pedig czifraság tekintetében — azt hiszem — jőval hátrább állott a t.-polgári legények kötényénél, husz ezüst péuzeu adták el az egyiptomi ember-kupeczekuek. Lám, már akkor is nagyobb volt a pénz szeretete a felebaráti-, plaue a testvéri szeretetnél! Igen gyakran ma siucs külöubeu. Pénz az élet levegője; pénz mozgatja a világot. A pénz igeu régi találmány, ha uem — anuyit mondok — hogv a szegényember sem mai csirke. Viszouvlagos s/.egéuyember a pénz feltalálása elótt is volt, de absolute szegények, ugy gondolom, csak azóta lehetnek, mióta tiz csikónak, meg husz tiuónak az árát bele lehet tenni a kislajbi zsebébe, ezer hold földet pedig egy óra alatt eljátszhatni. Azt szokták mondani: szegényember mindig volt, lesz is. Mégis csak régibb keletű hát a szegényember a pénznél. Kevesebb pénz, kevesebb szegényemből'; több pénz, több szegényember. Mégis mindig több pénzt kívánunk, holott ugyanakkor több szegéuyembert óhajtunk, mert hát miként a német közmoudás tartja: „Wo Tauben siud, da fliegen Tauben zu\ A pénzt akármily ördöugős találmány legyen is az, mai világban sem lehet megvetnünk. Hiszen a csirke, csuka, káposzta is többet érnek töltve, miut üresen; a tele kamra, tele hombár, tele kas és tele hordó miud-miud kellemes állapotok, miért ne érne hát többet a töltött bugyeláris az üresuél? Lapos tárczával igen nehéz lélekzeni; minél tömöttebb, annál könnyebb. Azonban éppen nem állithsftni, hogy mindenkinek mindenből kedvesebb volna a töltött az üresnél. Én p. o. két dolgot éppen uein szeretek töltve: a puskát," meg a palacsintát. A töltött puskát nem szeretem, mert az ölőeszköz; én pedig olyan nazareuus természetű vagyok: nem szeretek ölni. Egyébkor is, de különösen, mikor jól vagyok hangolva: a legszemtelenebb káuikulai légynek is megbocsátok kétszer, csak — midőn harmadszor is támadást intéz ellenem, hirdetem ki fejem egész területére a statáriumot s csak ezután kezdi működését, a röktön itélő bisóság. A töltöttt palacsintának meg azért vagyok ellensége, mert egyszer egy vendéglőben ebédelvén, töltött palacsintát is rendelék, a mi nekem régtói fogva kedvencz ételem vala. El is költöttem a pompás, ropogős-pirosra sült palacsintát, ugy, hogy alig hagytam eg* ebet a rőla lepergett ezukorpornál. De'raég sem mondok igazat, — mert marad biz' a táuyéron egy mazsolaforma valami. Mindjárt feltűnt az nekem sajátságos alakjával. Előbb egy kvaterkát a gégém csapjára eresztve, figyelmes vizsgálat tárgyává tevém a furcsa mazsolát, de bárhogyan forgattam a villa hegyével, miut a mesebeli szamár oroszlánhoz, külszinre ez is erősen hasonlított a mazsolához. Régen ismerem már ama bölcs mondást, hogy a látszat sokszor csal, éu is, kapom magam vagyis inkább az előttem levő asztali kést s egy erős műtővágást csináltam a különös valamin, és — és — óh! hátak borsódzatok!! — ugy találtam, hogy a pseudó mazsola nem szőllőtőkétől, hanem bizonyos mekegő állattól eredett. delmi fejlődésünkre. Szóval a népoktatási törvény is alaptörvény abban az értelemben, amint azt fentebb megjelöltük. És mégis, hol vagyunk még attól — huszonkét évvel a törvény megalkotása utáu — hogy azt megvalósítva lássuk. Még a statisztikai adatok által nyújtott kép is milyen szomorú — hát még a valóság. 100—200 foriutos évi fizetésű tanítók egész serege; fölszereletlen, egészségtelen, viskó-szerű iskola helyiségek, összezsúfolva benne a gyermekek ; az iskolába uem járó tankötelesek nagy száma; a rémséges iskola mulasztások s ezzel szemben a bírságolások alig számba vehető esetei, de ue menjüuk részletekbe. Higzeu aki lát, tudja mindezt. Nagyon kevesen éluek ma már e tekintetben csalódásban, de annál többen vaunak, kik szemet hunynak e szomorú állapot felett, mert nincs meg szivökben a lelkesedésnek az a szent lángja, mely a közgoudolkozásnak egy egészeu más korszakábau Magyarországon a népoktatási törvényt létrehozta. Huszonkét esztendő eltelt azóta s bizony nem múlik el annyi — inert a többi nemzetek a mi kedvünkért uem kötuek ólom-golyókat lábaikra — midőn egy már is kicsillámló uj szellem kigyulladáia más alapokra fogja fektetui a nemzeti nevelést. Németország, legmagasabb képviselője: a császárja szavával hirdeti már ezt a hajnalhasadást ! Mit teszünk mi majd, akik uapfeljöttét huszonkét év óta hiába vártuk. Elbirják-e a földerülő hajual fényét sötétséghez szokott szemeink. . . .! De elég a képből ennyi is! Mohos, rozsdás már ez a század! Kilenczveu eszteudő a vállán, tíz a mi még hátra van. A mult század sötétségeit is utolsó tizedében oszlatta szét egy vakitó villám! Még azok is láttak utána, akik akkor megvakultak fényétől. A nemes lelkesedés tüzének fényével, ezzel a legyőzhetetlen fegyverrel nyissuk meg a XIX. siázad utolsó évtizedét. Akkor tiz év múlva győzelmi ünnep lesz a század utolsó Sylveszter éjszakája! A népszámlálás Nyíregyházán. A czivilizált államok törvényt alkottak arra uézvo, hogy népességeik minden tiz évben egyszer megszámoltassanak. Ezen az államok életében oly fontos művelet a jövő év első tíz napjában fog úgyszólván az egész czivilizált világban végrehajtatni, és pedig majdnem mindeu országban, kissebb eltérésekkel ugyanazon elvek alapján, mely elvek egyik legfontosabbika az, hogy alapul mindenütt 1890. deczember 31-ik napjának éjféli 12 órája vétetik. A népszámlálás miként leendő végrehajtására vonatkozó utasitásokat, miután azok a kormány által kiadott különféle rendeletek által még a nagy közöuség előtt is eléggé ismeretesek lehetnek, itt mellőzve, csupáu azou intézkedéseket soroljuk fel, melyek bennünket, mint a megye központjáuak lakosait, közvetlen érdekelnek. Hogy ezen fontos müvelet ilyen nagy terjedelmű városban, mint a mienk, melynek lakosai 4.66 • mértföldnyi területen elszórva laknak, pontosan és gyorsan keresztül vihetó legyen, arra nézve főfontosságu, hogy a terület czélszerüeu legyen csoportokra felosztva ós hogy a működő ügynökök kellő intelligenciával ős helyi ismerettel biró egyének közzül választassanak. A csoport beosztás, melyet alább közlünk, mondhatni majdnem mathematikai praecizitással van megcsinálva s czélszerüségi szempontból semmi kívánni valót Folytatása, a. mellékleten. Hihetőleg még Görögországban lopódzott az export közé. Nohiszeu bezzeg drága lett nekem az egy adag töltött palacsinta ! A doktor nem jól fogta fel a bajomat, a gyógyszerész 4 éves, erejevesztett chinából gyúrta piluláimat, denikve azon, amit elköltöttem, három hónapig minden nap töltött palacsintát ehettem volna. Micsoda?! azóta jobbam irtózom a töltött palacsintától, mint isteu-nyila a lencseboglyától. Hanem, ugy látom, nagyou is eltértem a kitűzött iránytól, azért hát vegyük csak szaporán elő a szegéuyembert. Hol is van csak hirtelenében egy szegényember? Biz' azt nem nehéz lelui, miudenütt vau bőven. Nagy sor is az a szegénység! Titkolható, elódázható ideig óráig egy kis adóságcsinálással, egy kis váltóhamisítással, elkezdéssel, de utóljára kiadja magát, miut a tószéli fehér szik. A szegénység rendszerint folt alakjában jelentkezik, csakhogy ezt a foltot egyik szegényember belül viseli, a lelkén; a másik kivül, a ruháján Ama belső folt, takarja bár bibor, bársony: éget, viselni kell hétköznap ugy, miut ünnepnapon; emez, ha viselője szeplőtlen jellem, sokaknál plaue érdemjel, a becsületes közdelem vitézi érme. Persze a külsőség emberei nem becsülik, söt megvetik. Hejh! beh bajos is a szegény ember állapota! Ha csizmája van, akkor sarkantyúra nem telik, mikor csizmája nincs, akkor sarkautyut lel. Rendszerint korán kel, arany helyett mégis sült tököt talál. Ez aztán az igazi früstök. De hadd éljek itt egy különös hasonlattal. A szegény ember agár. Gazdája, a sováuyképü szükség, gyakran kiviszi nyulászni. Pénzre vadásznak. Sok járás-kelés után végre felugrik a mesgyéből a foriut; viszi az irhát, hogy csak ugy porzik utána az avar, utána a szegéuyember teljes erejéből s már csak egy ugrásnyira van a forinttól, midőn az megsejt egy nagy bugyelárist, egy vargabetűt csinálva belelapül A szegényember nyomot vesztve, egy darab kajtat jobbra-balra, majd elkedvetlenedve leül, piheg, hogy uj erőt gyűjtsön. Ha pedig sikerül elfognia a forintot, nyomban oU terem gazdája és megfosztja a verítékkel szerzett zsákmánytól. Pénz nélkül semmit sem lehet csinálni, még adósságot sem. Sok szakáll megadta már az árát auuak, hogy