Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
Welléklct a „Itf yirvid6k < ( 189Q. 52-i k számához. sem hagy hálra. A mi a/, ügynökök intelligenciáját és helyi ismereteit illeti, auuak sziutéu elég vau téve, mert ilyenekűl a uéptauité urak, továbbá, a városi segéd és kezelő személyzet tagjai lettek kinevezve. A csoport beosztás a következő: A városban: /. kerület. 1. csoport Kossuth utcza nyugati oldala, Erdő sor, Dohány utcza, Sárkány utcza. Ügynök Ruhmann Endre tanitó 2. cs Holló, Kótaji, Ujszőllő utcza Ügynök Guttmanu József tauitó. 3. cs. Ujszóllö sor, Kórháztér, Tokiiji utcza, Büzatér. Ügynök Szabó Endre tauitó. 4. cs Mező, Pacsirta, Uj ós Vízi utcza. Ügynök Gerhardt Soma tauitó. 5. cs. Sip u'cza, Kistér, Egyház utcza, Vármegyeház)ér, Egyháztól 1. Ügynök Mráz Károly tauitó. 6. cs Szentmihályi utcza, Széna , Városháztér, Városház utcza, Széchenyi-tér, Vasúti ut, Vasgyár ut, Vasúti temető és Hatház. Ügyuök Fried Ármin tauitó. II. kerület. 7. csoport Kossuth utcza keleti oldala. Keskeny és Sárkány utcza. Ügyuök Stoft'tu Lajos tauitó. 8. cs. Körte utcza. Ügyuök Deák János városi irnok. 9. cs. Nyirfa-tér, Epreskert utcza. Ügyuök Veisz Mór tanitó. 10. cs. Nyirfa utcza, Ó-Szollő utcza, Morgó zug, 1'azonyi utcza uyugali oldala, Ügynök Görgei József tanitó. 11. cs. Pazonyi utcza keleti oldala. Ügyuök Habzsuda Dániel tanitó. 12. cs. Zöldség-tér, Selyem utcza, Liget sor, Pazonyi ut, Bujtos. Ügynök Gdoviu Endre tanitó 13. cs. Vármegyeház tér, Városház-tér, Orosi utcza északi oldala. Ügyuök Boczkó Lajos tanitó. 14. cs. Kö zép utcza, Forgó, Sas utcza, Inczédi sor, Kállai utcza északi oldala, Iskola utcza. Ügyuök Rúzsa Eudre tauitó. III. kerület. 15. cs. Iskola utcza, Debreczeni utcza. Hatzel-tér, Gólya utcza, Gólya zug, Akáczía és Zöldfa utcza, Laktanya-tér. Ügynök Veruer Gyula. 16. cs. Kállai utcza déli oldala, Templomtér, Eötvös utcza. Ügynök Erdős Vazul tanitó. 17. cs. Csillag, Rózsa utcza ÜgynökSzűcs Gyula városi irnok. 18. cs. Kéz, Szilfa és Ilatház utcza. Ügyuök Kovács Sáudor városi iruok. 19. cs. Nádor utcza, Serház utcza. Ügyuök Rausz Sámuel v. irnok. 20. cs. Honvéd, Vég és Kert utcza Ügynök Mácsáuszki Lajos tauitó. 21. cs. Kistelek utcza, Vásártér és temetősor. Ügynök Oberliinder Károly v. ellenőr. IV. kerület. 22. cs. Ér utcza, Városház utcza, Széchenyi-tér. Ügynök Szénfy Gyula tanitó. 23. cs. Szarvas utcza. Ügynök Ozvald József tauitó. 24. cs. Kürt, Kereszt, Csipke, Kígyó, Salétrom és Virág utcza uyugati oldala. Ügynök Kmetz Sáudor v. vinczellér 25. cs. Virág utcza keleti oldala, Katona utcza. Ügynök Prok Gyula joggyakoruok. A határban: V-ik kerület. 2t>ik csoport: Felsőpázsit, Örökös földek I—II—III. szakasz, Sóstó, Erdő, Czugos rész I—II, Himes kert, Felső-badur és F.-sósküt. Ügynök: Haukóvszki István v esküdt. 27-ik cs. Királyteleki szőllő. Jakus és Alsó-sóskút b. Ügyuök: Komives Károly, adótiszt. 28-ik cs. Nagy-Királytelek. Ügynök: Huray Sámuel, számtiszt. 29-ik. cs. Varjulapos, Belegrád, Görögszállás és Pupos-halom. Ügynök: Kovács Lajos v. írnok. 30-ik cs. Füzes, Szekeres, Dankó, Antal és Varga b. Ügynök: Mráz János tanitó. 31-jk cs. Debrő, Halmos, Bedő, Ferencz és Horváth b. t. Ügynök: Czapkai Géza utibiztos. 32-ik cs. Sváb, Zombori, János, Silamon és Kovács b Ügynök: Hibjáu Dániel ifj. v. lmok. 33 ik cs. Vajda, Kazár, Szeles, Markó és Bundás. Ügyuök: Markó György v. esküdt. 34-ik cs Sipos, Tamás, Lakatos és BÁnfi. Ügynök: Béler Gusztáv tanitó VI. kerület. 35 ik cs. Szélső, Újtelek, Polyák és Istváu b Ügynök: Szabó Endre tanitó. 36-ik cs. Nádas. Gerhát, Benkő, Bóka és Mahos b. t. Ügyuök: Snitzer Ágoston tauitó. .37 ik cs. Czigáuy, Verbőczi, Belfi, Vadas és Sulán b. t. Ügyuök : Vietórisz Audrás tanitó. 38-ik cs, Nádasi, Magyar, Baji és Zöld b. t. Ügynök: Petrikovics Pál tanitó. 39-ik cs. Alsó pázsit, Örökös földek IV—Y., Kisteleki 0- és Uj.kertek Kisteleki b. t. Rozsréti kert, Rozsrét b. I—II. Ügynök: Tomasovszky Lajos v. írnok. 40 ik c*. Mándi b. I—II—III. és Lóczi b. Ügynök: Schön Dániel tanitó. 41. cs. Bálint, Kordován és Badur b. Ügy nök Vietórisz Dániel v. esküdt. 42. cs. Felső-Sima. Ügyadósságot garantirozott. Nem egynek mondta már a gazdája, hogy : Isten veled édes szakáll, élj boldogul! . . . de nekem mennem kell. Pénzért mindent adnak; fokhagymát és ambróziát, papramorgót és nektárt. Embert is kapui pénzen; nem Afrikábau, hanem nálunk. Különösen követválasztáskor, 1 2 forintért néha olyan pompás embert lehet venni, hogy ugyan helyre! Holmi silányabbnak rendesen két deczi pálinka és két kurtaszivar a folyó ára. Legalább a kortesek igy szokták szedni s aztán az ilyen olcsó emberkének az a jó oldala is meg vau, hogy ha szerét teheti, két oldalra iszik és szavaz. Ki háuyuá az ilyeuuek szemére, (?) hogy egy oldalulag itél?! A pénz eleveuit és öl; menyországot, poklot teremt; néha áldás, néha átok. Vanuak emberek, kiket a folytouos jóllét annyira uutat, miszerint abból kifdé törekszenek, sanyaruság után vágyakoznak, legalább egy időre; mert a fö di jók iránt már blazirtak. No, ezeknek egy kis változatosság okáért, nem ajánlhatnék üditőbb foglalko zást, mint száz gyermeknek 50 • méter területü tan terembeu való tanítását. Leuuéuek néptanítók falun, legalább egy e-zteudeig, beszéluéuek sokat és ennének keveset, télen nyári, nyáron téli ruhában járnának, miut egy 300 foriutot élvező igazi néptanítóhoz illik: tudoui, második évre fizetésjavitással sem lehetne őket, megmarasztani s akkor tudnák meg, mi hát az a földi boldogság! A szegény ember a boldogságot többnyire a vagyon bírásában helyezi. Kevés a vagyonos ember, tehát kevés a boldog ember. Tudjuk, hogy a megelégedés boldogságot nyújt, mégis igen ritka e tanács követője. A hordóban lakó Diogenes azt mondta Nagy Sándornak, a világverőnek, hogy ő a uapsugarat többre becsüli Dárius kincsénél, tehát álljon felre hordója elől. Ö megelégedett, boldog volt, miuden szegénysége daczára, a királytól sem fogadott el ajándékot. Miért ne lehetne hát boldog a szegény ember, mikor a nap-ugárt csak ugy élvezheti, mint a dúsgazdag; örülhet, hogy él. Csak arra vigyázzon, hogy valami su cus miatt oda ne kerüljön, hol a napsugárt ia kiporcziózva adják. hál ni us. nök Páskó Ferencz v. hites. 43. cs. Alsó-Sima és Nagy lapos. Ügynök Lustyik András v. esküdt. Ellenőrző tisztviselők a következők: 1-ső kerületbeu Szobor Pál v. adóügyi tanácsnok, ki egyszersmind a tanács által az egész népszámlálás vezetésével is meg vau bi/.va, 11. kerületben Éerekréthy Miklós rendőr kapitány, 111. kerületbeu Soltész Gyula közgyám. IV. kerületbeu Moesz Béla aljegyző, V. kerületbeu Sext.y Gyula tanácsnok, VI. kerületbeu Horváth Gyula méruök. Hogy a népszámlálás a lehetőségig poutos lehesseu, a városi tanács az utasításnak azon tételét, hogy a számláló lapok és házi gyűjtő lajstromok kitöltésére a számláló ügynökök csak az esetben kötelesek, ha az érdekeltek erre képtelenek leuuéuek, oda módosította, hogy a kitöltést teljesen az ügynökök eszközöljék. Hogy továbbá a népszámlálás által beszerzett adatok a város részére is megmaradjanak, e tekintetbeu azon intézkedes történt, hogy ezen lapok az ügynökök által egyszerre két példányban fognak egyszerre elkészíttetni, melyek egyike az országos statisztikai hivatalhoz elküldetik, másika pedig a város részére megmarad. Miután az, hogy a uépszátulálás a tényleges viszonyokuak hű kifejezője legyen, sok tekintetbeu és pedig a legfőképeu attól függ, bogy miudenki az elébe tett kérdésekre lelkiismeretes és az igazságnak megfelelő választ adjon, azért uem ajánlhatjuk eléggé ezeu ügyuek megfontolását s azon figyelmeztetést, hogy a népszámlálás czélja nem adóemelés, mint azt a népnek kevésbé művelt rétege képzeli, hanem tisztán az, hogy az ország lakosainak száma megtudható legyen és a nyer! adatokból feleletet kapjon arra, hogy szellemi és anyagi ereje mily fokou áll. Bátorkoduuk tehát tisztelt olvasóiukat a feutebbiekre figyelmeztetni, a házbirtokosokat pedig külöuöseu arra, hogy a számláló ügynököknek házokban lakó minden egyes egyént bemondjanak; mert megköveteli ezt 1 szőr a czél maga, 2-szor a népszámlálási törvéuy és auuak végrehajtása iránt kiadott utasításai a kormánynak, melyek a házbirtokosokat felelőssé teszik azért, hogy a hízókban lakó egyének közül seukit ki ne hagyjanak. Az esetbeu, ha valamely háztulajdonos száudékosau félrevezeti az illető ügynököt s ez a hatóság tudomására esik, büutetésuek teszi ki magát. A kormány és ti gazdasági egyesületek. Közgazdasági életünknek a gazdasági egyesületek nagyon fontos szervei, ezt még azok is elösmerik, kik minden kínálkozó alkalommal, mint azok szigorú bírái, jelennek meg a közönség előtt. A kormáuy sziutéu hasznos feladalokra hivatott testületeknek tekinti a gazdasági egyesületeket, de működésük fölött — ha szóba kerülnek — pálczát törni soha el nem mulasztja. Legutóbb a földmivelési budget tárgyalásakor része sittettünk a miniszter által nem hízelgő aposztrofálásbau, ki t. i. az országgyűlés szine előtt tett vallomást a gazdasági egyesületekre vonatkozó véleményéről, mit azok uem igen foguak ablakukba kitenni. A gazdasági érdek képviselete szempontjából — moudá a miniszter — a gazdasági egyesületek a czelnak teljesen meg uem felelnek; de azt, hogy miként feleluének hát meg, már nem volt szereucséuk hallani. Pedig ez sokkal inkább érdekelne bennüuket, mint azou szemrehányások, melyekkel t. elődjei szintén illettek. Mert ne gondolja a t. miniszter ur, hogy az egyesületek uyakig vauuak merülve az önmagukkal v.iló megelégedés boldogságában; sőt ellenkezőleg, maguk az egyesületek szeretnék legjobban, ha a közgazdasági érdekeknek sokkal hasznosabb muukásai lehetuéuek; csakhogy azou óhajtásuknak s ez iránybani erőlködésüknek útját állja azou nagy tenger, melynek neve: közöny, s melynek lecsapolása a kormány feladatai közé tartozik. E tenger nem a megyék földjében vette eredetét, hanem a mezőgazdasági államuak uagy részt gazdákból álló parlamentjében s iuueu áradt szét az egész országra. Ha drasztikus is, de ki kell jelentenünk, hogy „ex capite foetit piscis". Mert mihelyt, a nagyrészt gazdákból alkotott törvényhozás több érdeklődést fog tanúsítani a földmivelési ügyek iránt, azouual felbuzdulnak az egyes vidékek és a mezőgazdasági téren éléuk társadalmi mozgalom fog kifejlődui. Addig azonban, mig a törvényhozás maga statuál rossz példát az ország legfontosabb jövedelmi forrása iránt tauusitott közönyösségével, nem igeu lehet remélni a vidéki állapotok előnyös fordulatát. E tekintetben az idei földmivelési budget tárgyalása alkalmával már kedvező változást tapasztalhattunk. A filloxera vész miatti aggodalom arra késztette houatyá inkát, hogy veszélyben forgó borászatuukat alapos meg beszélés tárgyává tegyék, mit ha azelőtt tíz évvel cselekedtek volna, sokkal kevesebb kopár hegyodal hirdetné e tekintetben tanúsított indolenciánkat. S a képviselőházi élénkebb tárgyalás eredményeként már is nagyobb anitnó tapasztalható a vedekezést, illetőleg, mert látják a termelők, hogy a kormány és törvényhozás végre valahára ráléptek azou útra, ahol hathatós segit séget gyakorolhatnak. Szóval, amely téren a kormány és törvényhozás az ügyek fontosságát megillető tevékenységgel működik, ott a közöuség érdeklődése is hatalmasan nyilvánulni szokott. Eddig ugy volt, hogy midőn a kormánynak tétettek szemrehányások a mezőgazdasági ügyek elhanyagolása miatt, ez a szemrehányások egy részét mindig a gazda sági egyesületeknek ajándékozta azou kategorikus kommentár kíséretében, hogy azok jeleu szervezetükben haszonvehetetleuek. Pedig a dolog ugy van, hogy a kárhoztatott gazdasági egyesületek uélkül a mezőgazdasági kultura azou fokra sem fejlődőit volna, uielyeu ma áll. Tekintsük a szarvasmarhateuyésztést, e reszben a gazdasági egyesületek eredményesebben működtek, miut maga a kormány, mely létesített ugyan az állami telepeken mintatenyészeteket, de — főként tiuaucialis szempontból — az ott uevelt tenyészállatok csaknem mindé uütt a gazdasági egyesületek közvetítése folytán jutottak a termelő közönség birtokába. Hogy az olcsóbb produkciót létesítő mezőgazdasági gépek országszerte oly nagy elterjedésre jutónak, szintén a gazdasági egyesületek érrlemlapjár i jegyzeudő fel. Ezek teszuek összehasonlító kísérleteket, rendeznek gép versenyeket, propagandát, csinálnak a legjobb gépek mellet s kedvelté teszik azokat a gazdaküzöuség előtt. Szóval vanuak a parlamentben elitélt gazdasági egyesületeknek olyan érdemeik, miket még egy miniszteri spongvával sem lehet és szabad könnyedén letörölni. 11a azonban a kormány még többet akar, siesseu segélyükre a gazdasági egyesületeknek s meglátja, mily haszuus tényezői ezek az ország érdekei tekiutetbe vételével kouteinpált földmivelésügyi politikának. Egyet azouban, midőn a gazdasági egyesületek működése fölött, bírálatot mondunk, uem szabad elfeledui, azt t. i., hogy a földiníveléssel foglalkozó alacsony műveltségi fokon álló népet a modern eszméknek megnyerni nem könnyű feladat s ez nagyon bénitja a gazdasági egyesületek munkálkodásáuak sikerét. A kereskedő és iparos, intelligencia dolgában, össze sem hasonlítható a magyar száutóvetőve! s mégis tartozik tagja leuui az érdekei képviseletére hivatolt s törvényben előirt testületuek, a kereskedelmi kamarának vagy az ipartestületnek. A földmívest azonban mi sem kényszeríti arra, hogy csaknem egészen az ő javáért alakult gazdasági egyesületnek csekély járandóságot fizető tagja legyen, pedig csak í^y szüuuék meg a bizalmatlanság, melylyel az iránt viseltetik. Sok gyanakvó, félrevezetett földmives azt hiszi u. i., hogy a gazdasági egyesület — urakból állván — az ő kizsákmányolására alakult. Csakhamar megszűnnék azoubau ezeu balhite, hogy ba auuak tauyácskozmáuyain — hol az ő boldogulhatása sokszor szerepel a megvitatott kérdé.-ek között — ó is megjelenne. Ezt egyszerre keresztül viuni, e bizalmatlanságot egyszerre megszüntetni természeteseu uagyou nehéz feladat. A legelső lépés ehhez a községeknek — mint testű leteknek belépésük a gazdasági egyesületek tagjai sorába, de magatói ez se megy, itt a megye kormányzatának egy kis szelid nyomást mindé..esetre gyakoroluia kell. Örök emlékű szolgálatot tesz a gazdasági egyesületnek s az egész mezőgazdaságnak az a férfiú, ki e tekintetbeu sikereket fog felmutatni. Mert ha az egyleti tauácskozmáuyokra eljáró birák elreferálják a falu népének az ott tárgyalt és hallott dolgokat, azonual más képe lesz szemökbeu az eddig perhorreskált gazdasági egyesületnek. Igy aztán dehet reményleni, hogy a földmivelő nép érdeklődése — mint a sikerdus működés egyik alapfeltétele — fölébresztő leeud. A községekre ez a pár frtos egyleti tagság semmi terhet sem róna, mert minden községnek lévén biztosítani valója, mit az egyleti tagok olcsóbbau eszközölhetvéu, a tagdij éven,>int vissza kerülue. A kormányuyal karöltve működve, általa hathatósan támogattatva, a gazdasági egyesületek által felmutatandó eredjnény is sokkal uagyobb leeud. ifj. Meskó Pál. Kovács Jánosról. Napról-napra tűnnek feledés homályába a mult idők tiszteletreméltó hagyományos emlékei; kidőlnek a régi szabású öregek, eme typikus hordozói az ezerszer szebb hajdankor szokásainak, erkölcseinek s ujak jönnek helyükbe, mint a hogy a fán friss rügy pótolja a már elenyészett régi lombozatot. Úgy el tudok tűnődni ez örök változáson, örök forrongáson, melyben nincs pihenés, nincs fennakadás s nem birok megszabadulni azon tartós benyomástól, mely az újtól való tartózkodásban s a régihez való ragaszkodásban találni legigazabb kifejezést. . . . Régi dal, régi dal, régi dicsőségről! . . . * * * Az én régi jó professoromnak, néhai Kovács Jánosnak is minden gondolata, minden cselekedete, egész valója magán viselte a régi jelleget, úgy, hogy a jelenhez alig kötötte őt egyéb, mint a válaira nehezedő évek. Í.Iár legszebb férfikorában is ugy hívták a diákok : az öreg s ő teljesen igazat lett volna kénytelen adni nekik, ha arra kerül a sor, bár semmi sem tudta jobban felboszantani, inint ha egyéniségének ilyetén emlegetése fülehallatára történt. Mert tudta, vagy legalább is érezte, hogy inkább fellépése, megjelenése, mint kora adott okot a diákság eme fölfogására s a világgal mitsem törődése daczára se volt annyira cynikus, hogy egykedvűen vegye tudomásul mások Ítéletét. Valami sötét borongás, — talán egy fájdalmas emlék, talán a szárnyaszegett ambitio maró sebe — nehezedett lelkén, mely sokkal inkább telve volt keserűséggel, iiogysem benne ezen kivül bármily impressio is helyet találhatott volna. . . Ki tudná azt megmondani? ... A sors keze fölhasítja a szivet, mint az eke a földet, de nem vet belé virágzó, éltető, áldásthozó magot, magára hagyja parlagon, kietlenül. . . Pedig mennyi nemes eszme, mennyi jóság sugárzott ki ezen egész a fásultságig komor lélekből, ha módjában állott valakinok megtalálni a hozzá vezető utat vagy megragadni azt a ritka pillanatot, mikor önsúlya alól felszabadult lelkét a kedély jótékony melege, a jókedv aranyos verőfénye hatotta át! Én mindig féltem tőle, mint minden tanítványa, mert azt hittem, hogy nem lehet jó ember az, a ki senkii sem szeret, de meg azért is, mert évek során át élénk emlékezetemben maradt az angol paedagógia módszerének általa folyton gyakorolt azon alkalmazása, melyre valami hibám miatt a hátam közepe szolgáltatott médiumot vagy két perczen keresztül. Hanem mikor évek múlva újra találkoztam vele s nekem ép oly kevéssé volt okom arra, hogy féljek tőle, mint ő neki, hogy tekintélyét igyekezzék megtartani velem szemben: akkor ismertem meg őt igazán; akkor láttam, ismereteinek addig nem is sejtett halmazát, melybe egyoldalúan receptív természete még bepillantást sem engedett, akkor éreztem szívének nemes érzelmeit, melyek dobra ütésére s értékesítésére nem vezette őt se a hiúság, se az activ érdeklődés. Igaz is, hogy mélyebben alig érdeklődött, semmi iránt ezen a világon s lelkiismeretes kötelességérzetén kivül nem igen fogunk motívumot találni, mely cselekedeteire döntő befolyással lelt volna. E határon belül azonban mint férfiú és mint tanár egyaránt megállotta helyét
