Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

M»llóklot « „Itf

yirvidók" 189Q. 44-lk számához. Halottak napján. Ki izirukat teszünk a sírokra; lángot gyujtunk fölejök; s kiinegyauk imádkozni a temetőbe! A kegyeletnek, hálának, megemlékezésnek ezen az általános ünnepén. A kinek ciak van halottja, aludva az örök álmot, pihenve örök pihenéssel a temető letarolt lombú fai alatt: megemlékezünk e napon elhunyt szeretteinkről. S kinek ne lenne! Szülő, testvér, rokon, jó barit, s akik miudaunyiunkéi voltak, áldozva életöket a közjóra. Megvilágosodik a halottak sötét hazája s az emlékezésnek gyújtott lángok sárgás fényt vonnak félkörbe a temető fölé, a ködös, szürke levegőben A feledés vigasza nélkül sír zokogva a frissen hantolt síron az özvegy; nincs, ami pótolja fájdalmát a férfiúnak, ki ott áll némán, szótlan keservvel egy másik sírkereszt előtt; kicsinyke árvák inkább sejtve, mint érezve, siratják az elvesztett apát, anyát, megkapva e szent est hangulata által. Mély csend fölöttünk; a sárga fény határa elvész az égbolt sejtelmes sötétségében; s itt leunt lábainknál, körülőttünk szomorú zsongásával az emberi életnek, a kegyeletes megemlékezés zajával és fényével nyugalmában megbolygatott temető! Alomlátásnak tetszik ilyenkor bolyongni a temetőn. Mintha megnyílnának az ősmerős sírok, elibénk állanának síri lakóik, s vig és szomorú történetek felvouásai zajlauiuak le előttünk, szereplőik átfutó, egymást váltó alakjaival. Mennyi különböző karakter a részese és cselekvő személye enuek a tragédiának. Amelyet a sírgödrök mélyén megsemmisült és eltemetett küzdelmek alakjai alkottak össze "az emberi élet egységes szomorú-játékává. Mintha az ezernyi sírgődőrből elénk vigyorgó árnyak egyetlenegy történetet beszélnének, játszanának el előttünk, zokogva, kaezagva, görnyedve fájdalomtól, tánczolva s együtt mindannyian a maguk különböző pályafutásukkal, mégis egységes müvét adva az emberi élet tragédiájának. Az úgynevezett társadalom itt a temetőben lesz egygyé igazán. S meglátjuk ezt ebben a megvilágított temetőben, halottak napján. A rendben ásott sírok során szegény gazdaggal, úr paraszttal egy földbe kerül Az egyik parancsolt. míg élt, a másik engedelmeskedett. Egyik túrta a földet, másiknak kalapács volt a kezében — s együtt átnézve őket a kivilágított s képzeletünkben megmozdult temetőben: az egységnek absolut tökéletességével kiiologozott színjáték okosan megosztott szereplőinek tűnnek föl. A darab czime: Az emberi élet; válfaja: tragédia ! A befejezése, mikor utoljára gördül le a függöny, mert nincs mit már a szem előtt hiuságos dolgokért eltakarni: a halál, a sír! Egy nagy sírgödör a temető, ahol egy folyton álló csatának a halottai temetkeznek. A tábornoktól az utolsó közkatonáig! Ei a nagy csata — keidet és végnélkül való — az élet. Közkatonák és tábornokok mi vagyunk A „NYmVIDÉK TÁKCZÁJA" A bor. (Török história a BashalmAról.) A Nyírség áldott síkságán, mikor a Yarju-laposról Tisza Eszl&r felé talyigisik az ember, ha al nem harapta a nyelvét, mig oda ért, a száraz rögökön ráződváo: igen nagy gyönyörűségét lelheti a szép tájék szemlélésében. Messze, a róna szélén magasodik, mint eget érő kék selyem sátor, a tokaji hegy, itt pedig a siksigon kerek, zöld bársony halom domborul a sárga repcsetiblik között. Mintha asak emberkéz rakta volua oda, ilyen hibátlan gömbölyű formára. Hivjik pedig ezt a dembok Bashalminak. És jár felöle sokfélo mendt monda. Hogy szittya fejedelem van ftlija temetve, legjobb paripája hátin, legszebb ötven feleségével, legvitéiebb száz fegyveres szolgájával egyetemben ; hogy ugy hányták a földet a holt uruk körül heverő elevenekre, mig végre csak a lovon ülő halott héttollu ktlevéze látszott ki a hantokból s aztán az is eltűnt a göröngyök alatt. Tarczali, mádi, tardosi öreg asszon}ok viisont arra esküdöznek, bogy a Bashalma alatt kincs vsgyon: Bolok Stmián ásta oda, a Kállay nemzetség dédspja, a kinek, mig a Tisaa partján aludt a viz fölébe billent fejjel: két halat fogott a sisaktaréj*. Azért ásta pedig oda a száz véka aranyat, hogy nsajd legyen miből föltellnie a famili-jának, ha igen elszaporodtak az izraeliták * világon. Pedig bit nints obben a sok szóbeszédben semmi igazság. A Baíhalma neveztetik Kibrizli Mehemed basáról, a ki igen vitéz és emberséges űr vala bajdanában; most meg belekerül ebbe a jeles és erkölcsös történetbe. 0 is megérdemli, a történet it m'g'rdemli, kedves atyámfiai, bogy füleljetek azokra, a naktt tlmondandó vagyok, bátor csekély erővel, de jámbor tzándékkal. benne; emberek. Akik harczolunk egymái ellen, küzdünk az elemekkel, az Istennel, az örök természet törvényeivel, s mikor eljön a rég, létünk foglalatját: a testet kiviszik a nagy csata közös sírgödrébe, a temetőbe, aludni a megsemmisülés álomtalan álmát. November első éjszakáján hüvős szél suhan át a temető lombtalan fái között. Megsárgult már a falevél s amint zizegve lehull, igazán beillik halotti lepelnek. Álmodoiva járunk az avaron. A köd, mely körülfog, mintha annak a másik életnek szellője lenne. Hideg ez nagyon, borzongunk tőle. Előttünk a halál, s azok a történetek, melyek a kivilágított sírok mélyéből előnkbe tolakodnak, egy eszményi emberi társadalom megelevenült kör vonalait rajzolják elénk. Itt, ahol a megsemmisülés van, ahol az egyszerű fejfák és pompázó márvány és gránit oszlopok emberi társadalmunk letűnt szereplőit képviselik, s ezen az éjszakán mintegy megelevenülnek, mikor ilyen jó csendben és békességben összeférnek: lássuk meg, hogy milyen nyomorúságos ez a mi „fentlévő" életünk, milyen nevetségesek a mi hiúságaink, milyen könnyen törnek össze s omlanak szét a választó falak, melyeket mi emberek, — porszemei a földuek — itt a sírok felett vallás, születés és vagyonosság szerint egymás közé állítunk. Menjünk el élők, tanulni a holtaktól! Olyan jó alkalom erre a kivilágított, temető. Vegyünk mintát magunknak, a „temető társadalmáról." Okulju ik rajta s nevessünk magunkon, hogy lenézzük, kicsinyeljük egymást, s bókolunk czím, rang s teli erszény előtt. Atni megszűnt, mikor ide jutottunk, a sok mindenféle különbség, mi szükség rá, hogy éljen, létezzen, mig „idefenn" vagyunk! Mert bizony-bizony márványból faragott síremlékek s fából hasított fejfák alatt nincs különbség a halottak országában! Ha mindjárt elkerüli is a tőle idegen vallásfelekezet temetőjét a pap, ki az utolsó áldással kiséri ki végső útjára halottját. . . . Szent hangulatja halottak estéjének sailld meg tanulságaiddal az élő emberek szívét! Te fény, mely ezen az éjszakán megbontod a sötétséget, gyújts világot a mi lelkeinkben! S akik ott lent már megpihentetek, tanítsatok meg bennünket, akik még ide fenn küzdünk, igazán élni — emlékeitekkel! Közegészség és közerkölcsiség. E czímen tartotta Szepes tudós püspöke elnöki megnyitó beszédét a magyar orvosok és természetvizsgálók XXIV. vándorgyűlése alkalmával Tátrafüreden, a midén, többek közt, a következőket mondá: >Test és lélek képezik az embert: közegészség s közerkölosiség, mindkettő egyaránt szükséges, hogy egy nemzet léte, ereje, vagyonosodása, haladása és kulturája biztosittassék.* Nem a hely, a honnan, nrm a kiváló állás, a melyről, és nem az ezekből következő tekintély ereje ad súlyt e szavaknak: nyomatékot egy tudós testület ítélete, a kritika méltatása és az országszerte felhangsott tetszéssaj kölcsönzött nekik, a mi kétségkívül nem annyira a kifeMiadenek előtt azt adom értéstekre, hogy Mebemed basa predikátuma, az a mérges Kibrizli, fölöttébb ártatlan dolog; uem kell megijedni tőle. Azt teszi magyarul, hogy Ciprus szigetére való; és abban ugyan nincsen semmi félelmes, ha valaki a remek jó bornak e szép földjén született. Hogy mikor született ottan a fényes ábrázatú és kegyelmes hasa, azt nem tudja senki sem. Mivelhogy a hod'a sem Ciprus szigetén, sem máshol a világon nem vesztegeti arra a driga simított kutyabőrt, hogy szegény kidár-embtr fiának a nevét irkálja rá. Mert a később olyan hatalmas és diciőséges basának az apja bizony csak csekély kádármester volt Larn ka városában. Arra mir nem mernék megesküdni, hogy Musztafinak hivtik-e vagy Alinak; de azért hitemmel felelek, hogy igazhitű, jámboréletü férfin volt és betegségben halt megIgaz hite és jámborsiga pedig folytonosan próbára vala téve e beosületes embernek; mert mestersége révén mindig istentelen népekkel volt dolga, sőt hogy kereken kimondjam: szorgalmas munkijával magát az ördögöt szolgálta. Hordókat gyártott, tuduiilllik, ez a derék férfiú. Hordóra pediglen jimbor embereknek szükségük ninos. Az isten félő müzülmán a vizét vödörben tartja, a tejét köcsögben, az olaját tömlében, a mézét fazékban, a tintáját szilkében. Hordó nem kell neki, mert az a bornak edénye. A bor pedig sátán dolga ; minden csöppjében huszonhét ördög lakozik. Kis ördögök ugyan, apróbbak a szúnyog orralyukinál; de kirhozotos^ágban nagyobbak, mint ba bivalynyiak volninak. Suhancz koriban asapja mellett dongákat homorítván M hemed, gyakran elgoadolkozék a bornak természetéről; ét eltűnődött a sorinak furcsa végezésén, hogy a vonókése alatt forgácsolódó bükkfa majdan inni fogja azt az átkozott, rejtelmes italt, a bort, mig az ő torka soha stm lészen ntdves a «zőlőu«k lsvétől. Ar. az ostoba doaga többet fog tudui, mint ő. Töprenkedett ezen később is, janicsárlegény korában; nem hagyta békén ez a gondolat akkor sem, mikor hadi vitézségben igen jelesjezés erőtelje és hangzatosságára vonatkozik, hanem a benne rejlő nagy horderejű eszmék iránti elismerés szava, a mely mig egyrészt kultarilis nivőnk tmelkedétéről, másrészt a közegészségügy iránt való érdeklődés ébredéséről tesi örvendetes tanubizonyiágot; de hogy is ne adóznánk elismeréssel e szavak iránt, hiszen az a htly az, a melyről a közegészség, mint kizerkölcsiség terén a leghathatósabb és legttdvösebb akoió indítható; különösen pedig ily magat fölfogás mellett, kétszeresen fontot at; mert miut tgy kiváló közegészségügyi tanácsosunk kifejté: »A közegészség ügye a nemzeti haladis, a kultura ügye; a köserkölosiség ntm más, mint a szellemi és ltlki egészség, a gondolatok tisztasága, a stiv üdeségt, az akarat tettereje. Ezek a teiti egészséggel együtt adják az egészséges embert, a munkaképtt, alkotó ét alkotásaival haladó nemzedéket és nemzetet.< Közegészség és kőzerkölcsiség, e két tényező az, melyek közrehatása, a legszorosabb logikai kapcsolatban állván egymissal, biztosítja a nemzetek fenmaradását, fejlődélét, anyagi és izellemi gyarapodásit. Már pedig mig a vilig világ lesz, az embercsoportok, nemzetiségek, nemzetek és népcsaládok, ha miiért nem, de ösztönszerűleg bizonyosén igyekezni foknak egyediségüket megtartani és annak érvényt szerezni; ez pedig, mint évezredek történelme fényestu bizonyitje, sikerrel csak akkor eszközölhető, ha az illető népntk meg van erre nézve faji ereje, mtly őt a különböző iramlatok közt, a beolvadái, vagy enyészettől mtgóva, képes lesz az idők folyamáu megtartani, a polyglott népek konglomeriaiójiban együvé jegeoiteni. A faji erő legelső és legfőbb feltétele pedig, az ép, erős és tgésiségts emberanyag, fölruházva a létért való küzdelem győzelmes megviviiához a kultura fegyvereivel. A kultura tulajdonképpeni alapja pedig nem mis, mint ismét csak as egéitiég; régi közmondis ugyauis, hogy mens sana in corpore lano, vagyii ép testben ép lélek: de viszont, t. i. hogy az egészség még egymagiban nem elég, hogy a feamaradésra nézve a közerkölcsiség il okvetlenül megkiviatatik, arra ii van egy arany mondásunk : mihden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvétz, Róma ledől s rabigába görnyed!* Augusz* tui Rómája, Periklei Görögországa elenyészett, csupán egyts emlékek maradtak fenn, mint ragyogó hirdetői annik, hogy egéisség (testi és ltlki.) valamint erkölcsiség egymással egyesülten mily magat fogra amelhetik a gyarló ambert. De halottunk a Sybantlkról is, mint rettenetei bizonysigáról aunak, hogy e két tényező megromlása mivé alnosonyithatja le azt, a ki az eisten képére éi hasonlatosságára teremtetett.* De nrm ssükiégei tovább bizonyítgatni a köztgésztég és kftzerköleiiiég szoros összefüggését, kölcsön-hatását. Elég egy tekintetet vetni a mindennapi életre. Én itt nem akarok sem Anglia, sem Btlgium viszonyaira hivatl kőzni, hol az egészségügyi helyes intézkedések az erkölcsiségre él ez által a népesség szaporodásira oly bámulatot hatással voltak; tiupán azon körülményre utalok, a mit miudenuap lépten-nyomon tapasztalhatunk, hogy a mértékletet tehát egészségei életmódtól valé eltérés, még a műveltség magasabb fokán illó egyéneket is mily rövid idő alatt, mily rohamosan sodorja alá a lejtőn, melynek tövénél az trkölo9telenség és bttegiég, vagyis a lelki ós teiti épség eíráiói, izétbomlasztó posványa! illanak. Minden ntmr.tt azou igyekszik mai napság, hogy tasti erejét és ennek folytán munkabírását, munkakedvét növelje, egészségét megőrizze, emberanyagát szigorítsa, mivel ezek képesik azou biztos alapot, melyen majd ipari, gazdaiigi és kalturális tekintetben szilárdan a könnyen építkezhetni. Csak mináluuk ktzömböi ez! Pedg daczára annak, bogy klimatikus és természeti viszonyaink általában, mondhatui, a legkedvezőbbek; daczára annak, hogy a születési esetek niluuk kodvtzőbbek, mint Európa bármely országában : a halálozisi statisztika mégii oly bortaiztó adatokat mutat, a mely hazánkat ctakntm a legutoliő helyre állítja köztgésziégi tekintetben. Ennek oka gyarló közegéizségQgyi közigazgatásunkban, népünk végltlen közönyében és az erkölcsi viizonyok erős tülyedésébtn, nagy lazuliiában lévén keresendő: az kedvén, jutalomképpen kilyhafütővé emeltetett a szultán udvarában; elmélkedett a borital fölött későbben it, mikor érdimeiért cibukditivi tétetek meg; él nem szűnt meg kétségtskedéie akkor iem, mikor hárombonc-okos basává léve ét elküldetik Magyaroritágra, kormányozni egy egész ejalatet. Sőt csak akkor timidt fel igar.iu a bor irint való szertelen kivincsnága: mert httalmáuak árnyékába tsett Tokaj, a hol a vilig legdicsőbb bora terem, olytn bor, hogy a legdrégalátosabb ciprusi róna örmény teherherdék hétköznpi itala hozzá képp^st. Legalább igy mondják ét irjik ezt a borivó gyaurok, akik járatosak ebben a hitetlen tudományban. Kibrizli Mehemed basa okos és jámbor ember vala. Tudta, mit mondott a próféta — béke véle! —; »Ismtrj meg mindent, ami vagyon és ami uircseu, ami jó éi ami rosz.* Meg akará tehát ismerni a bornak természetét és mivoltát is s hogy bOube ne esiék, ugy gondoli, legokoiabb és legildomosabb lesz, ha meghallgatja egy igazhitű éi egy kereiztény papnak bölcs vitatkozását a bor falett. I4en ember mind a kettő, bátor az egyiknek hite roiszabb a másikénál. Próféta vala názáreti Máriinnak fia, Iisa is. — béke legyen véle I — A hit a léleknek köpenyege; van selyemből éi róksmálból, van paraszt teveszőrből való. Akad boldogtalan, a ki megfázik akármelyikben; de találtatnak boldogok, a kik megmelegszenek mind a kettőben. Igjen gondolkozók a jólelkű, bölci Mehemed baia. Éi egy szép őszi nr.pon, épp szüret id'jén, fényét személyének elc-jébe rendelt egy igazhitű mtg egy gyaur papot a Bashalma tttején épült t/ép, kellemetes kjöskjébe, a hol, puha kereveten ülvén, szívesen töltötte drága idejét illatos cubuk és mézizü sírbet mellett. Vala pedig a török pap Naizriddin hodsa, a magyar p>p mtg Károli Gáspár. Hírei mind a keltő. Nem tudom, véletlenlég volt e, vagy a kivilágított basáuak bölexesége, de ugy esett, hogy mind a két pap jeles bortermő vidéken lakozott; Naszreddin efendi Egerb"»u vala hodsi, Karo'i Gáspár pedig Gönczön pap. Kedvűt atyiiuí ti, ti mind