Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

„N Y I K V I D É It." óvszereket ezek meg áltoztatásúban, szerintűuk a köz egészségügyi egyesületek létesítésében éB főleg egy oly Ur sadalmi akcióban fogjuk találni, mely a ue űzet testi es lelki ép.égének kifejlesztése czéljából, a közegészségügyi, állami­lag ellenőrzött követelések mellett, a mértékletesség, rend­tartás, tintaság tfi er.öicsiség általánosítását Icgja leg­főbb feladatiunk teksnteni, vagyis egy társadalom hatha­tós ereiével d:u kélni azon, hogy ezek a háztartásban, az iskolában, a köz- és magánéi't'-en ; munkában ugy, mint élvezetekben a legpontosabban megtartassanak; egy oly társadalmi akcióbau, a melyben mindnyájan, uem, vagyon, nemzUiség. rang és vallás.ülöubség nélkül be­töltjfik hivatásunkat, a melybeu mindenki, szülők ugy, mint tanítók, lelkész-k, orvosok, méruökök. hstóiigok, kormány és törv nybozás megteszik köteleset güket. >A ki pedig, mint C*á..k.i püspök igen szépen mondá, ha már neuj akar vagy nm képss építeni, legilibb ne ront­tou. Igy biztositbatjun a közerkölcsisígot, igy javíthatjuk meg közegészség! viszonyainkat, a tul pedig önmagunk, kedveseink és bazánk iránt legstenlibb kötelességünk, legmagasztosabb felidatunk ! A kö/ségl közigazgatás újjászervezése. A k-zigazgntáu reform-kérdés évek óta foglalkoz­tatja a közvéleményt, a tajtót s at országos képnaelőhásat. Alig került le a napirendről, még ki sem pihenték magukat valójában a melleite s elleue at érvek égést légiója kíséretében tüztel-lélekkel barezolók, már ismét kényte­lenek voltuuk jelenlétét konstatálni, újra ét újra felinlrült, mint egy elutasithailan követelés, mely el usm távolitható addig, mig teljes kielégítést nem nyjr. Ma már elérte azon stádiumo', melyen maden aux-zis nélkül fölilithitő a vagy-vagy kérdése. A bírói és adminisztratív hatáskör szereneiétltu összekeverése mogbowzulta magát, a hslyzet tarthuatlauná vált úgyannyira, ho^y a közigazgstis reformjának, épen a aöügazgatás jól felfogott érddkébeu lehető gyorsan végro kell hajtatnis, elleussetbeu a jeleu­legi szerkezet megakad s fölmondja a szolgálatot. Az állam miniszter urna megértette a kor szavát s ez idő szerint n«in ismer fontosabb és sürgősebb teendőt, mint a tözigaagatás újjászervezését o.y lormkn, hogy az a mai kor igényeinek lehetőleg megfeleljen., A p&naczeát, mely a jelenlegi ked.ezőtlen viszonyokou lenne hivatva segíteni, az államotitisban véli feltalálni az állam tCrvényhoziss. E sterint törekvése a czentralizáczió behozataU a közigazgataa terén. Hogy vajjoi nemoa iutencsióji me.;­valósitésára az utat ts cstközöket jól válasitotta e, hogy vajjou a kötigstgatis uj aUkzata meg fog e felelni a kívánalmaknak, a történelmi fejlődts soha nem ignorálható követelméuyeinek: arra nézve a jövő, melyben alkaiina­zátba vétetik, ti idő próbája szolgáltathat tisz'a, igaz feleletet. Van atonban rgy pint, melyet hi törekvéssinek sikert óhajt, semmi módon sem szabad szem elől tévesz­tenie, és ez at aktuális viszonyok és tényezők számba vétel*. Ha ugyanis a cisutializáciióban vélik r jleni azon bűvös erők, mely hivatva lesz a közigazgatás jelen álla­potáu nem ciak ssgitoui, hauem azt a tökéletesség emberi­leg elérhető színvonalára emelni: akkor elengedhetlen szükség, hogy »Z"Q központosi ás Utsjstől alapjáig, az őszes lötigmgatósági hatóságok körébeu fogauatba vétet ték; logjen • téren reformiczió a ospite et tuembris. Mort ha ciak toldozva foltozva részben ISBZ keresztülvive a nagy elv, ankor cs .k ideiglenes exp?diensnek tekiuthatő a jelen ossz B törekvés és itt alant, a nép zömébon, hol legjobban frezbétő az intézkedések súlya vagy áldása, elóre is száuakozva tek ütünk a jövőbén mutatkozó követ­ketméoysk elé. Ami a n.i vágyaiuknak kielégítést B at inaugurált rendszernek sikert biztosítana, az aioa intézkedés lenne, mely miudjárt a kötségi közigas^atás reforaiMá^ával kst dené meg az uijászervezés nagy munkáját. Tudjuk ugyanis, hogy az állami élet alapja itt gyökeret ik, az egyes kötegek d az ott alkotó pilgártagban. Hs az al>p j\ épiténi buton lebet rá. Igy minden oly leg\libb is olyau okos emberek vagytok, mint én; tehát usm kell külön mi'gyarázuom, hogy Eger híres a boráról, G'mcz p«dig a hordóiról, no m.;g a bibliájáról is, a melyet épp ez a bizonyos Károli Gáspár fordi'ott elsőbeu magyarra. De mos: itt következik valimi igen uehSz dolog. Titkot kell kikottyautauoin, de csuk négyszem között, ugy, hogy a keg)elmes bata ne hallja; mert ha ő azt tudná, akkor nem érns ez a szép történet semmit éa n-m lenne se tauulségos, se mulatságos. Hát ti, édes barátaim, mér bizonyossn előre sejtitek, hogy a boron való épületes vitatkozásban a török p-p iz'doi fogja a szőlő nedvét, a magyar pap pedig dicsérni; a török azt fogja mondaui, hogy a bor átok, a magyar azt fogja mondani, hogy a bor áldíe. Uzy veg)on,jól sejtettétek De azt meg sem álmodjátok, hogy voltiképp mind a kettő a lelke ellen bestéit és hatodot. Mart Naszreddtn hodsa a legrésze­gesebb legény vaia uep'-.elettől napnyugatig, K.rol. Gáspár pedig a legjózanabb bornemissza ember hetedhét or­s tágon. Ntszrfddm efendi titkou oly mód nélkül gyönyör­ködött a boritalbedNhogy már tiszta kék lett tőle a képe. Ntm it hívta őt m.Iskép a törők nép, csak ugy, hogy padidsáu hodsa: levén pat.ideán egj violaszinü, hostzukis tók, igen jó ázsiai ojedel, ha megtöltik ritskásával. Már a szeaae is szünteleuül köuyvedzett a sok egri bortól, a keze meg restkele.t. De azért csak folyvást ivott a hile­hagyott fértiu és hirdette at igazságot akadozó nyelvével. Károli Gáspár ellenben fölöttébb irtózott a bortól; m-^g az Ur asztalánál is csak egy kiesike kortyot bírt elnyelni belőle. Hallgassátok meg mostan, h gy aiciods ko c-.r­tácziót folytatott ez a két férfiú a basa kegyelmes árnyé kában, mindenik a saját szive olltn szólván, d- a ssjU törvényeit védnlmezvén, — Gyalázatos fene ital a bor, at ördög izzadta ki s/.erenciétlen szerdai napon! kezdte Naszreddiu hodsi és n lelke sírt bele, mikor kimondta ez' az ocsmány ha­zugságot. törekvést, mely at állam réstérői oda irányul, hogy ezen létét fenntartó elem legszükségesebb, ugyszólva minden­napi érdekeit kielégítse, a kö/igstgatés javítását czélozza: örömmel lebet üdvözölnünk. Községi közigazgatási törvényeink az 1871. XVIII. és 1888. XXII. t.-Cíiktekben, a kössógi igazgatás egész­séges fejlődésének föltételeit teljesen magukban foglalják. És hogy ez mégis a kivitelben mai hozta m«g a kívánt tikért, aiinsk okB a hivatolt törvénjesikk intencziőinak tulhijtlsá : an keresendő A községi kötigazgatás stervesetének szon dualitz­tikut sajátsága, mely a jegyzőt és bírót állítja a végrehajtó hatalom élére, és felelőssé tasti sz egyiket o.yan dolgokért, melybeu a misikra bif.a a rendelkezést, a reudarerei jó közigazgatás feltételeivel homlokegyenest ellentétben áll. £zen kivü minden vilogstát nélkül vállára helyet pl. a jegyzőnek olynsmö terheket, melyeknek a megsiabott hatáskörben való viselése gyakriu lehstotlenséggel határos. Igy nsveietetsn a jegytó a község jogi lauiesoaa, a községi közigazgatás iktatója, levéltirnoka, az orstigos törvénynek a kormáoy ét a mogye rendeleteinek végnhajtója, a közrendnek és csendcek fentartójs, a kistbb polgári ügyek birája, a szstnély éB vagyonbiztonságnak gondozója stb. Ennyi ét még több, ily különuemü feladat teljesítés? a jelenlegi hatáskörben legalább is a legnagyobb cekézségek közé tartosik. Legjobban érzik ezt maguk a teher viselői, a »falu peun&ic, kiknek tzinte erős óhajuk a kötigázgatási reform mielőbbi ksresztülvitele. Ezeu óhajuak adtak kifejezétt a községi jegyzők budapesti ülésükben, midőu a közlégi kötigatgatás álla­mosítása és a községi jegyzők kinevezése tárgyában emlék iratot hitúrozlak benyújtani a kormányhoz. Ez emlékirat viiégot vet az általuk tervezett jövő községi közigazga­tás képére. Főbb pontjai: Jövőben csakit a községek beléleté' érintő helyi ügyek elintézését htgyná a községi elöljáróság és a képviselőtestületre. Az egyetemes jíllegü törvénye* és fensöbb rendeletek végrehajtását ellenbsn az államnak községi szervére bízni: a jegyzőre, kit at alispán hármas jelölésére a belügyminiszter novezne ki. Az államiltg kineveteit jegyző állíttatnék a községi közigazgatás élére, ő rendelkezvén a végrehajtásban mind­azon egyénekkel, sőt szükség eseten, kellő felelősség uuíleit magával a bíróval, miut »zönkormányzati igazgatta fejével is, kik a községi elöljáróság í/ervezetébeu a végrehajtási Siolgilat czéljaira alkalmaznák. Ily utoa az idminisztricz;ó a maga egészében egy vezető éa a vezetésért felelés szerire bízatnék. E'uelte»ték fel a közsígi jegyző minősítése : njolez közép osztály, érettségi vizsgálat, a jogakadémiákon Lerendezendő két éves tanfolyam végzése fa országos érvényű végbizonyítványok kép zzék annak értelmi fel­tételeit. A magasabb minősítés és állásának fontossága arányában javittassék a jegyző anyítgi állása. Fizetését az adóhivataloktól kapja stb. A községi közigazgatás ily módoni szervezé-e által természetesen megszüatettetnék azon mai visszás állapot, melyet tarthatatlansága jellemez legjobban t a jegyzflk is a moderu közigazgatái méltó közegeivé válnának. Mi módon fog a magas kormány bölcs belátása a községedre vonatkozólag intézkedni, az a közeljövőben iameretessé letz, a miniszter legújabb kijelentéi szeriut a jövő évi január hóban tétetik le e téirgyban a törvény­javaslat a képviselőház asztalára — ha sikerülni fog egy a jslenLél jobb állapot teremtése, az lesz egyik legfőbb rnótora a községek föivirágzánántk. ÚJDONSÁGOK. Az utolsó évnegyed második hónapjába lépve, tiszteletteljesen megüjitjuk kérelmünket elő­fizetőin hez, kiknek előfizetésük lejárt, hogy lapunkra előfizetni szíveskedjenek, akik pedig előfizetési dijak­— A bor Isten ajándéka, szólt Károli Gá»pir, dréga kincs at embernek, ha módjával él vele. — Halála őrijén hetvenkét teve bömböl annak a hüsában, a ki valaha osak meg is kóstolja ! — Rosszul beszé'sz, emberséges hodsa, Jrremiás a zsidók romlásán siránkozván, felkiáltott: >Hol van a kenyér és a bor?« Et jele annak, hogv a bor is testünk­nek táplálása, mint a kenyér; a legfőbb jó ezen a földön. — Nem kívánom, esik azt mondom: bár a tövettül szakadua ki a nyelved, te tiszteletre méltó hitetlen kutya! Aki lenyelt életében »gy korty bort, bélpoklosság terjed szét benne belülről. És meghalálozván, Alsirit hídjáról hatszáz esztendeig bukfeDczezik a lelke a pokolbs. Ec a hatszáz esztendő ugyan csak egy szempillantás, de neki mégis ugy rémlik, mintha kilenczezer év volaa. És míg hukfenctezik, folytonosén émelyeg a gyomra és jajgatva áhít egy csöpp vizet; de nem ad'iak neki. (Irgalmas Isten, adj egy kancsó jó bőrt, mert misképp eltikkadok ! gondolta magában Naszreddin hodss, d^ bölcsea uem mondta ki.) — Isten parancsolta Mózes által a tsidótnak : »A te gabonádnak, a te borodntk ét a te olajodnak első zsengéjét u-skom adjid.« Vajjou ha ördögtől vs»ló lenne a bor, kiváuta volaa e Istea áldozatképpen maginak ? — Zsidót ne o>nliti, te ember! A zsidónak három nyelve van, mint az áspis kígyónak. Kettővel hazudik és egygyel mond igatat, de azt it csak néha. A zsidó csa­lárdsága hosszabb, mint a naptól a holdig való ut; pedig az harmincz nap, legsebesebb paripán. A zsidó álnoksága mélyebb, mint a tsuger; p'dig at ötven sing. (Hila Is­tennek, hogy egy kicsit igatat is mondhattam ! fohász­kodott magiban a becsületes hodsa megkönnyebbülten. M^rt etek a zsidók osakugyan gonosz népsk: magkeresz­telik azt a jó egri bort és börzsöaynyel festik.) — M,g-k bz úr Jé*us Krisztus méltónak találta arra, hogy véréuek jels légyen! szóla Károli Gitpár. — Béke legyen Izsával, bölcs próféta volt, de a bor dolgibau megtévedett. Soht nem csslekedett gono­kal hátralékban vannak, hogy azokat beküldeni szíveskedjenek. A községi elöljáróságokat is még egyszer kér­jük, hogy a hátralékos dijakat az alólirott kiadó­hivatal czimére sürgősen megküldeni szíveskedjenek. Nyiregyháza, 1890. november 1. A „Nyirvidók" kiadóhivatala. — Kir. törvényszókünk egyik jeles bíráját Fejér Barna urat ő felsége a budapesti kir. táblához kisegítő bíróul neveztette ki. Jogász-köreiuk s általábau az egész közönség mély sajnálattal veszi a bíró urnák körünkből való távozását, de azért őszin'e szívből gratulál a meg­érdemelt előléptetéshez. — Katonai kinevezések. Lnpuuk olvasó közöuségét bizonyára érdekelni fogja ss a hlr, hogy Elek Mihály honvéd-hutzár százados, cs. és kir. kamarás őrnagygya neveztetett ki. Ugyancsak a novemberi katonai kineve­zések alkalmával Benedek Jánoe első osztályú honvéd­huszár századossá, Trajtler Soma városi alorvos pedig a honvédség tartalékában első osztály ezredorvossá ne­veztettek ki. — Főispáni látogatás. Polgárról irjfik hpunknsk: E hó 26-án Kállay Andrát fő spkn őmMtósága Kertéit Bertalan főispáni titkár és Dobot Imre főszolgabíró kitéretében meglátogatta városunkat, hol is Bínyátz Sándor esp. plébinos vendégsterető hisinál szállt m»g. Oxéltótigánál a városi képviselőtestület Virányi fő­jegyzővel élén tisztelgett. A tisztelgő kü'döttség nevében Virányi főjegyző üdvözölte a főiap'in urat, kifejeiést adván a várót őröméoek a látogatás felett. Ö méltósága, kire a bestéd észrevehetőleg jó benyomást gyakorolt, válastábau kiemelte, hogy at érdeklődés megyéje községeinek álhpota iránt hotta városunkban. Délután negyed fél óra hosszat időzött a városházán, beható figyelemmtl kísérve a községi üiy-kezelés minden ágit. Elismerésének kitüntető szavak­ban adott kifejezést, ugy hojy Dobos főszolgabíró indít­tatva érezte magit köszönetét kifejezni őméltóságának a községelőljárótága b külöuösen Virányi főjegyzőt illető e dicséretéért. Másnap az iskolákat látogatta meg a kitüuő vendég s délbeu egy napi időtfes után elhagyta varosunkat, mely most elősz'r részeiült a sttrencsében, liogy őméltó­sigát falai közt üdvözölhette. — A jegyzői vizsga a mult hó 26. és 27-dik nap­ján tartatott meg a vármegyeháza nagytermében. A vizs­gára jelentkezett nyolcz pályázó közül hatau nyertek jegyzői oklevelet, és pedig Tóth Kálmán veucsellói, Szé­kely József nyirbaktai, Bsrtholomaeidesz István petne­házi, Kopócsy János őrmezői, G. Nagy Sándor k.-apáthii jelöltek egyhangúlag, Némethy Gábor pedig szótöbbséggel. Két vizsgázó megbukott. — A polgármester-választás Upyében népes érte­kezlet volt a mult vasárnap a városházán. Az értekezlet, Somogyi Gyula elnöklete alatt, Beucs Lássló első taná­csost kiáltotta ki jelöltül. Mint értesülünk, ugyancsak a polgármester választás ügyében e hó 2-dikán egy másik értekezlet is lesz, ahol az ellenpárt fog a jelölt szemé­lyében megállapodni. — A nyíregyházai honvédségi „József" laktanya kibővítése folytán történt e'pitkezések felülvizsgálata, s az épületek átvétele czéljából a vegyes bizottság az alispáu elnöklete alatt folyó évi november hó 8-ikán d. e. 9 órakor Nyíregyházán, a városháza termében fog összeülni. A m. kir. III adik számú honvéd kerületi pa­rancsnokságot már felkérte az alispán, hogy a bizottság katonai tagjainak kirendelése végett intézkedni Rzlves­kedjék. Koczok Láttló kir. főmórnök a bizottságban az államépitészeti hivatalt fogja képviselni, Nyiregyháza várost pedig egy városi orvos ós építész. — Nem akceptált kalendárium. November 3 dikára jegyezték be az idén a kalendáriumokban halottak nap­ját. Történt pedig ez az abnormitás azért, mert 2-dika vasárnapra esik, a mikor pedig katholikut papnak gyász­mise-ruhát fölvenni nem szabad. A kegyeletes közönség azonbau nem vette észre ezt az eltérést s halottak eité­jét most is l-8ején délután ünnepelte meg. tzabb dolgot, mint a mikor a vizet borrá változtatta. (Alláb, ha te engem ilyen osodatékonyiágra megtaní­tanál! Mert sz biionyosan igen jó bor lehetett; alkal­masint egri volt!) — Nem igazodom el a beszédeteken, hodsa ét papi mondá Mehemed bssa egy kicsit bosiu^an. Osak azt at egyet kérde.-em még tőletek, efendi, hogy melyik bor a kárhozatosabb? A fehére vagy a vörös? Példának oká­ért a tokaji-a vrgy az egri? — Mirdtn bor között a legittentclcrebb az egri vörös ! harsogott Nattreddia hodsa bölcs furfanggal, no­hogy a gyanúnak osak árnyéka it férkőzhessen hozzá. — Én mtg att hittem, hogy at ember jótanságát hamarabb dönti meg a tokaji hatputtonjos, mint akár­milyen mir bor, mondá a göncti pap. — No hit adok neked belőle a firadsigodért egy átalaggal I szólt a jólelkű basa nevetve. Ami pwdig téged illet, hod-» efendi, a mért ide jöttél, építtetek at egri házad faliba egy jó hideg vizzel kinilkozó kutat. Mott pedig menjetek békességgel. Igy ment el a két pap Bashalmáról, mind a kettő haszontalan ajándékkal Mert Károli Gáspár soka egy kortyot uem ivott a drlgalítoi tokaji borból; de nem Naszreddin bodsa sem a ni»ga fehérmirviny kutjinak vizéből, — mint att már magitól it könnyen kitalál­haljátok. Az igazság kedvéért el kell még mondanom, hogy a basa legkedvesebb felesége, a jácintfürtü L4ils, az este két Berleget tett az ő ura elébe. Az egyikben olvasztott topáz volt : tokaji bor, a misikban olvasztott rubint volt: egri bor. És azt kérdezte édes ajakkal: »Melyik az éde­sebb?* Tudom azt is, hogy a basa azt felelte: »A leg­édesebb a te csókod.< D» azt már nem illik bolygatnom, hogy a derék úr csak puszta goudolotnra itélt-e igy, vagy elébb végigpróbálta mind a három édssséget. Pedig a oailyen bölcs ur volt, alkalmasint igy cselekedett. E,

Next

/
Thumbnails
Contents