Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

„IN Y í K V 1 t) E K. A cseléd-ügy. Ügyes-bajos dolgaink között nem épen a legutolsó fontosságú ez a kérdés. Asszonyaink bizonyára tanúságot tesznek erről. Hiszen ők, ha mar egyáltalán nem tudnak mi miatt panaszkodni, előreszik a szegény cselédeket és megszapulják irgalmatlanul. De mondjuk meg mindjárt, hogy száz esetben kilenczrens/.er jogos és indokolt es a panasz A cselédség a mai időben annyi gondot ad a családoknak, annyi keserűséget és fájdalmat okoz minden embernek, hogy ezxel az Ogygyel — bár többször tettOk azt — jó le z ismét foglalkozni. Foglalkozunk pedig ez alkalommal különös tekintettel városunkra és a mi e tekintetben való viszonyainkra A sok panasz, melyeket a cselédtartási viszonyok felköltenek, interuacziouális jellegű. Hogy Nyíregyháza városa kivétel lenne e tekintetben, 1 bajos lenne elhinni, tudván ennek épen az ellenkezőjét. Épen ezért nem árt foglalkozni ezzel a sukakat erdeklő kérdéssel, már csak annál az igazságnál fogva is, amit rendőrségünk is bizonyára akceptálni fog, hogy több szem többet lát s ami tanít, az a tapasztalás. Kik szegődnek ma uálunk cselédekül ? Természetesen szegény emberek leányai, közöttük elzüllött, elszegényedett iparosok gyermekei s ritka kivételképp olyanok, kik egy-egy uri háznál a vállalt szolgálatot iskolául tekintik. Jönnek aztán a falukról is még romlatlan leányok s más városokból teljeseu kitanult személyek, kik, miután ott nem boldogultak, itt nálunk próbálna; szerencsét. Befogadjuk őket házainkba, bizalmasaivá lesznek gyermekeinknek s általuk magunknak, mintha csak kiegészítő részeit képeznék a családnak. Azért nem kis feladat cseledet fogadni. Azért túr és áldoz a háziasszony vagy házigazda, ha csak valamire való cselédet is kap. Azért ügyelünk miuden lépésükre, gondozzuk, jó tanácscsal látjuk el őket, intjük, mert saját magunk érdekeben óhajtjuk, hogy az a cseléd becsületes, tiszta és erkölcsös legyen, ne hogy megmételyezze házunkat és gyermekeinket. De a legtöbb esetben ez a felügyelet mit sem ér. Cselédeink kinőttek a gazdai gyámkodás alól, mint ahogy ez megvolt a régi patriarchális és boldogabb világban. Hogy ez így van, sok az ok rá. Egy néhányat, a főbbek közül, elmondunk közülök. Egyik ok például az, hogy vannak olyan házak, ahol imígyen gondolkoznak : Az én cselédem végezze el a dolgát, aztán hogy hova megy éjjel vagy kötelességét végezve mit csinál, arra semmi gmdunk. Sót még kapuku!cs«sal is kedveskednek egyesek, s elfogadják sxerződtetési feltételül, bogy a szerető — mosogatás után háboritlanul vizitelhessen. Igy történik aztán, hogy a cseléd, mikor beszegődik, kiköti, hogy neki szabad ki- ós bejárata legyen. Ezeu a bajon nem segíthet a rendőrség s természetes, hogy ilyen viszonyok között kinyílik a szeműk a falusi libácskáknak is. Es nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az ilyen helyeken megmarad a cseléd, még akkor is, ha éhezik, ha rosszul bánnak is vele, mert nagy szabadsága vau s élheti világát. Az ilyen módon cseléd-tartó háziasszonyok, a maguk kára és veszedelme mellett nagy bajt okoznak az egész közönségnek, mert a cselédek romlottságának ők az okozói s miattuk vau az, hogy a jóravaló, becsületes cselédek fajtája lassankint kivész. A cselédség megromlottságának egy másik és nem kisebb okozói az úgynevezett cselédkeritö-nök• Ez a mesterség — úgy látszik — nem épen háládatlan üzlet városunkban. Erre mutat legalább, hogy nagy a szaporaságuk. De hát ezt ne irigyeljük tőlük. A lényeges a dologban az. hogy ezek a cselédszerző intézetek nem elég szigorúsággal vannak a városi hatóság felügyeiete alatt, s hogy — miután keresztülvihetetlen az — hogy a cselédek elhelyezése hatósági közegek által eszközöltessék, nincs gond fordítva arra. hogy ezek a manipulácziók a rendőrség ellenőrzése s meghatározott rendszabályok által való felügyelete alatt történjenek. Mert az bizonyos, hogy a cselédközvetitő intézetek megélhetésének alapját a sok cselédváltozás képezi. A hónap-számra való szegődtetés, ez ennek a mesterségnek a taktikája. Nem volna gondunk rá, ha nagy kárára nem történnék ez úgy a gazdának, mint a cselédnek. Minden hónapban uj cseléd aki lehet jó, becsületes, de lehet romlott, tolvaj is: mindenképen veszedelmes, mert bizonytalan állapot a gazdára nézve. A cseléd pedig helyzetének ebben a folytonos változandóságában valóságos proletár lesz s kőuynyelmüvé, rosszá, tolvajjá válik, bizonytalan s kő:iynyen megmásítható helyzete szerint. Falun, ahol újesztendőkor egy esztendőre fogadják a cselédet, ez a főifogadás arra a cselédre nézve exisztenciát jelent; nálunk itt a városban csak egy hónapra biztosított kenyeret s örökös vándorlást egyik gazda kezéről a másikéba. És igaz aztán az a közmondás is, hogy szökött szolga nem szokott jót mondani az uráról. Ahány cselédváltozás a házban, annyi kofa és pletyka ellenünk a városban. Ahány szegődtetés, annyi félelem és rettegés a családban. Ezért szükséges, hogy a cselédkeritő-nók üzelmei a legszigorúbban ellenőriztessenek 6 akik közülök ilyen manipulácziókon rajtakapatnak. alaposan megbüntettessenek. Legyen ebben segítségére minden cselédtartó háziasszony és gazda a rendőrségnek. De a cselédek érdekében is el kell mondanunk néhány szót. Ember a cseléd is, emberies bánásmódot érdemel az is. Sok olyan ház van, hol a keservesen kierőszakolt fizetésen kivül egyebet uem kap, miut rossz bánásmódot és gorombaságot. Néhol-núhol ütleget is ráadásul. Pedig a cselédnek is meg kell adni azt, amit ő joggal megkívánhat. Jó bánásmód nélkül ne kívánjunk háládatosságot. Ha kiadjuk és megadjuk neki a magáét, az is csak igyekszik kötelességének megfelelni. Azért voltak a régi jó időkben 20—30 évig szolgáló hűséges cselédek, mert — mintha csak a családhoz tartoztak volna — olyan bánásmódban részesültek. Ezt a patriarchális időt azonban nem lehet visszaidézni többé. Nem különösen a mi városiasan indult viszonyaink között. A cseléd ügy rendezése a hatóság beavatkozását ós szigorú ellenőrzését igényli. Még pedig sürgős intézkedésekre van szűkség, inert városunk közönsége csakugyan nem maradhat meg tovább a mostani állapotokban. Egy gazda. A rármegye őszi közgyűlése. (Vége.) Olvastatott a kiivárdai közbi rtokosiág által felajánlott kórház átvétele, berendelése s közkórházi jelleggel leendő felruházása iránt hozott közgyűlési határozatra vonatkozó belügyminiszteri leirat. Minthogy egy váriaegyri kórház megnyitása, fentartása s ennek biztosítása, közkórházi jelleggel való felruházás nélkül ciak a törvényhatóság felette érzék6ny megterheltetése mellett volua eszközölhető, a közgyűlés által már kifejezett &z az elv, hogy a kuvárdai köibirtokoiiág által felajánlott kórh&a, ciak annak köikórházi jelleggel való felruházása esetén vétet k át, ez alkalommal ii megtiltatott, • a közgyüléi a miniszteri leiratban felsorolt többi elutasító indokok tárgyalását egyelőre mellőzve, ciak azon, a közönség elhatározásán kívül álló akadály lehető elhiritáis végett, mely uerint a köikórházi jelleg megadható nem volt, meri iti átadási feltételekben emiitett öt fekhely,_leiötéie a kórházra rendkívül nigy terhet ró<: a kuvárdai kOzbirtokoiiáget felhívni határozta a kősgyüléi, hogy ezen átsdáii feltétel elejtése vagy fentartása iránt tanácskosváu, arra vonatkozó elhatározását az aliipknnal sürgősen közölni siíveskfdjék Miklós László aliipán bejelenté ezután a kőigyüléinek, hogy Erdőhegyi Barnabás főszolgabíró, ir.akértőileg megállapított elmebaj miatt a Lipjtmetei or»z. elme gyógyintézetbe helyeztetett el. E bejelentéire a kötgyűléi a következő határozatot bozta : Minthogy Erdőhegyi Barnabás, hivstalos kötelességeit mindig kiváló szakképzettséggel, ügyszeretettel, erélylyel éi szorgalommal teljesített fő szolgabíró, a budapesti Szent-Jánoi kórház igazgatóságának értentéie izerint általában nem gyógyítható i nála ii asak némi javulált ki nem táró agylágyulásban szenved s ekként hivatalos állásának betöltésire, a közizolgálat kára mellett, egyszer mindenkorra képtelenné lett, a hivatalos szolgálatból elbociáttatik, fizetéie i illetményei november 1 tői besiüntettetnek, s a főispán ő méltósága felkéretik, hogy az ekként megürült főszolgabírói álláinak helyettesítéssel való betöltése iránt, annak a jövő évi május havi rendet közgyűlésen eisközölhetŐ végleges betéltéstig tür gőseu intézkedni méltóztassék. Az aliip&n pedig utasíttatott, hogy a volt főszolgabíró nyugdíj igényeinek megállapítása végett a tisztviselői njugdij választmányt hívja össte. Olvastatott a belügyminiszter leirata a körállatorvosi állomások rendszeresítése tárgyában alkotott szabálj • rendeletre vonatkozólag, s kiadatott az alispáu elnöklete alatt egy Szikszay Pál főügyész, Pscherer József, Dobos Imre, Zíltáu István és Vidovioh László urakból alakító t kü.dóttségnek tárgy*Iái és indítványtétel végett. Minthogy pedig Bld-Szentmihály község a főldmivelési miniszter által köziégi állatorvos tartására lett kötelezve s időközben Büd községgel körbe lett beosztva, ezen kör-állatorvoii állomás izervezése már most jóváhagyatott. A kutya tartásról ssóló szabályrendelet felülvizsgálata tárgyában érkezett belügyminiszteri rendelet íolytkn, a szabály rendelet megfelelő átalakítása ciéljából küldöttség menesztetett i eunok elnökéül az alispán, tagjaiul pedig Folytatánm n mellékleten A „NYÍRVIDÉK TÁKCZÁJA* A lutrizók. Kisdiák koromban Prdhorstarek Máté szabó mesternél veit a ui Loeztb»u, a ki egyébként ciak »Máté bácsit aéveu volt ismeretes az egész városban, valamint termetes élete párját 11 csak Máté néninek hívták, valószínűleg azért, mert a Prdhorstarek névnek helyes kimondása magyar ember nyelvének sok nehézléget okozott volna. A mint a név maga is eláruja, az én kosztadó gazdám a nagy cseh nemzetiégből származott, habár magát — rettenetesen eléktelenített szavakkal — magyarnak vallotta. Máté néni ptdig alig tudott egyebet magyarul, mint káromkodni, a mit oly alapoiiággul sajátított el • oly odaad*s:\l gyakorolt, bogy folyton zengett a ház a sok láoczos. lobogós, kacskaringót, tüzes istennyilától, melyeket Máté néni mindazokra, * kik m*ltó, avagy méltatlan h»ra;jai magukra vonták, irgalmntlauul zúdított. L*gtöbbizör szegény Máté bácsi volt ezen szellemi rakéták czéltáblája, a ki azonban megtör..etlen lelki nyugalommal íog idu szerelmes élettársi enyolgóseit • oly eiei desen öltögetett, m.ntha mi sem történuék körülötte. Ha a íeleiége rékeidte, ezép e. udrien dúdolgatta magában megitoko'.t nótáját : Na oá das ihui mer art Ka Schuiter wor mer net. M nél haDgoiabban kiabált ez aiszouy, annál hangosabbau fújta Máté báesi is, s ha már ez sem h isr :ált, elkezdte a vén gepet rugdalni, meiyneit rozzant ker-kei borzasztó lármát csaptai. Erre a kegyetlenségre elkezdett ac aszony mérgében lirni, mire Katicza ku\sizouy, at érdemes Prdboritarek czég legidősebb ciemetéj-, sziutén kiszaladt a szobából és segített a matnáuak & papa íz dalmatáiéban. Az asszony csrbül, a leáuy inHgyarul szónokolt. E'.en haugos caládi jelenetet kiegészítette a kis egy éves Hnnes, a ki valabonuan az ágy alól előbújva, beleragaszkodott anyja szoknyájába, t a maga internation&lia nyelvén szintén hangosan szidta a pipit, azaz iszonyúan sivalkodott. Mikor azouba n látták, hogy Máté bácsit semmi meg nem indítja, bevonultak a beliö szobába, s onnét hallattszott egy darabig & férj és apa fejére szórt átkok özöne. — S abban a ezobában,' hol mindezek naponkéut ismétlődnek va!a, kollett nekünk a Prdhostarek Józsival egyetemben a betűt fogyasztani. — A belső szobiba bemenni tiloi volt, mert si az aiszonyok birodalmát képezte. Elképzelhető, hogy nagyon mélyen hatoltunk be a tudományok szentélyébe. Mikor a legcsendesebb volt otthon, akkor a Stefi nabólegény szerenádját voltunk kénytelenek hallgatni. Hangzott psdig ekképen. Miért nii ci minden lánynak Utazó ruhitpan Arauos tiófát Pit&ng az apád fan. A meliknek étet a jékered Kerekes a leféled Mért nincs minden lánynak Igaz szá rádi rádi bum bnm tum. Ha pedig már épen tenki se akart lármázni, akkor mi verekedtünk a Józ-ival, mire Máté bácsi mindkettőnket jól elrófölt. Sorsunk közösségének érzetében aztán szépen összebékültünk — a legközelebbi öiizeverekedéiig. Ilyen volt a mi családi életünk, melynek fénypentjfct azon napok képezték, melyeken bömiieh talkedli volt ebédro. Ha ezt Máté báci:nak előre elárulták, engedékeny lett, miut szerelmei izabólegőny korában s egy tál cseh pimaszért odnidta volna első izülöttiégi jogát, (ha ugyan valaki haiznát vehette volna.) Egyébként volt még a bömischs talkedlin kivül egy közös izenvedély, mely néha békésebb hingalatba hozta az élettársakat, néha azonban ép es idézte elő a leghevesebb erupciiókat. E uagy hatalom pedig nem volt egyéb, mint a lutnzás. Máté néninek volt egy fiókja a beliő szobában, a [ mely telides tele volt zöld lutriczédulával. Ciak egyizer is meghozták volna a várva várt szsrenesét I De a Prdhorstarek pár kitartó i egyizer meg kell fogniok — hitük szerint — as aranyos madarat. Vagy talán hiába álmodnák a jobbnál jobb számokat I ? — Igyiter majd megálmodják as igazit ie. Máté bácsi vánkosa alatt mindig egy nagy darab vörös kréta lekizett, melylyel az álmodott izámokat hirtelenében a falra irta, hogy reggelig el ne felejtse; — Máté néni pedig, mint hogy irui nem tud, gyufával rakja ki a numerosükat, vagy reggelig eldöczögi: 27, 43, 84. Férjét fel nem költené az Istenért se, hogy a számokat felírja. — Hátha épan most álmodja meg a izereneiét ? I Máté bácsi azonban Demosak a világosan megálmodott számokkal dolgozik, hanem ó nála miaden álomnak számbeli értéke van, pl. farkas,; if.pipa 33, felesig 89, egy zsidó 7, több zndó 77. stb. A Prodhorstarek párnak lutrizisi szenvedélye alapította mog az én jobblétemet is a következő módon: Gyönge, ideges fiúcska voltam, s ha este — kivált mikor bőmische talkedli volt a vaasora — jóllaktam, olyan kiabálást vittem álmomba végbe, hogy a Stefi, a ki fölöttem aludt, lokszor megráuczigklta érte a hajtmat. (Azt pedig, hogy a Slefi fölöttem aludt, ne tesiék a izó közvetlen értelmében venni, mert ennek egyszerű magyarázata, az hogy a műhelyben levő emeletes ágyban aludtunk hárman: Stefi, Sorsi, meg én. Két ágy volt egymás felé téve, a melyek közül a felsőnek lábai elvoltak fürészelve. Az alsóban aludtam én, a felsőben a Stefi meg a Sorsi. Igy aztán ha az emeleten levők álmait zavartam, Stefi osak lenyúlt a földisintre s beleragaizkodott az én bozontos hajamba.) A véletlen ugy hozta magával, hogy az én lármás álmaim rendesen szintén a számok körül forogtak. Eien körülménynek azonban könnyen megmagyarázható oka abban rejlett, hogy a számok mesterségével toha sem állottam valami nagyon barátságos viszonyban s igy az iikolai fájdalmas reminiscenciák szülték a num^rusos álmokat.