Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

Melléklet m. „IVyirvidók" 188Q. 43-ik számához. Mikeea János, Szikszay Pal, Megyery Gábor, Kállay Fcrenox Kerekróihy Miklóe. Bencs Li'zló, Harsányi M-nyhért, Vay I.tván, ifj. Zillán látván, Dobos Imre, ifj. Smuyoghy B<italao, dr. Kállay Rudolf, Várad; István, Borbély Gáiptr, Székely Beaed k és Vidovioh László választattak meg. Tárgyaiét alá vétetett a vármegyei köztgéizségügyi bízott tég által a sjérványuyá fajulható ragályos botegté gek eileui óvintézkedéitkri < vouotkosó szabályrendelet alkotása iránti előterjesztés. A etabályrendeleti tervezetet • kötgyülét a > Nylrvidék* utjén köizélétttni rei.dnlte, hogy a községek elöljáróságai arra észrevételeiket 30 n»p alatt megtehessék. Az alispán pedig megbízatott, bogy a tervezetet egy általa alakítandó küldöttséggel tárgy altassa, s a küldöttség véleményét terjesasze a legközelebbi közgyűlés elé, Krasznay Gaboruak a nyíregyházi II. választó kerületben bírt bizottsági tagsági joga elhalálozása folytán megszűnvén, továbbá C<ih& Eidre a nyirbaktai és pócspetrii választó kerületben bírván tagsággal, a közgyűlés a nyíregyházai II-dik s a nyirbaktai kerületben a választást nov. 24 dikére tűzte ki. Nyíregyházán elnökül dr. Meskó László, helyettes elnökül Bogár Lajos, a nyír baktai kerületben pedig elnökül P.chy B«la, helyettes elnökül Ssregby János választattak meg. A tenyészapa állatok felülvizsgalatára vonatkozó subályrendelet átalakítását a közgyűlés felfüggesztette az ideig, mig a már készen levő mezŐreudőri törvényjavaslat, mely e tekintetben résletes intézkedéseket tartalmaz, a törvényhozás által — valószínűleg még ez évben — letárgyaltatik. Th&ss község képviselőtestülete a Kárászban mult évi augusztus 21-én foganatosított köroivos választás ellen felebbezést sd'án bt, a közgyűlés a választást megsemmisítette, mert a választásnál a kijelölésre előirt intézkedések meg nem tartattak, neveteiesen a választás megnyitásakor négy bizalmi férfi uem válasstatott s azok a választást vezető főszolgabíró által sem neveztettek ki, s mert a kijelölés előtt a községi kösegészségügyi bizottság véleménye kikérve nem Utt. Katona Elek és társai felebbezést adtak bt Nyírbátor község képviseletének járda-építést kimondó határozata ellen. E felebbezést a közgy ülés elutasította. Hasonlóképen elutasította a közgyűlés azt a felebbezést is, melyet Zalhir István és társai Kisvirdt képviseletének a sertéscsorda hajtásnak a főutcián betiltása tárgyiban hozott határozata ellen adtak be. A vármegyei közegészségügyi bizottság szabályrendeleti javaslatot terjesztvén elő a husvágás szabályozása tárgyában, azt a közgyűlés elfogadta. Jó egészség. A vármegye alispáni hivatala a napokban küldözte szét a tiszti orvosoknak, fószolgabiráknak, községi elöljáróságoknak dr. Osvdth Albert könyvét a ,Jó egészség'ról. Páratlan egy munka ez, hazai e nemű irodalmunkban s bizonyára föltűnést keltene a franezía, angol vagy német könyvpiaezon is. A jeles munkát szerzője a belügyminiszter megbiaásából irta s vonzóan, érdekesen, elbeszélő modorban tartott fejezeteiben benne van minden, arai a községi élet keretőbon közegészségügyi tekintetben tudnivaló. Nem hasonlít ez a könyv a mi nagyképű tudományos müveinkhez, mert tartalma hozzáférhető a legegyszerűbb tanultsigu emberuek is. Szerzője tökéletesen ismeri népünk életviszonyait, minden bajunkat, téves fölfogásainkat s könyvét, mely ezernyi tanulságok tárháza, olyan igazi magyarsággal irta meg, melyet sok magyar szépirodalmi iró irigyelhet tőle. Kívánatos lenne, hogy mindazok kezébe eljusson" •z a könyv, kik hivatásuknál vagy egyébként való érdeklődésüknél fogva köznépünkre hatni tudnak. Esek az én hangos álmaim hosták meg nekem azon szerencsét, hogy médiummá avanoiroztam. Az emeletes ágyból beszállásoltak a belső tzobábs, többé nem kaptam verést, ha Sorsival összeverekedtünk, mindig nekem volt igazam. Estenként tgj kis bort is kaptam, a mi persze a magam forma médiumnak gyönyörű álmokat sugallt és én kiabáltam az álmaimat lesöknek a számokat, a nélkül, hogy csak sejtelmem is lett volna arról, kinek köszönhetem kedvező helyzetemet. Reggel a házas felek rendtstn össsektptak azon, hogy melyiknek a számai jobbak, de az eredmény is az lett, hogy valamennyit megtették egy-tgy hatossal. A. számokat mindig mi vittük a lutrid boltba a Sorsival, a csédulákat Máté néni őriztt. Egyszer astán Sorsi agyiban kaján gondolat támadt. R

4gen törhette mér rajta a fejét, mig végrt nem tudván ellent állni a nagy kísértésnek, melynek a lutris boltba menet a sok gyümölcsös kofa láttára ki volt téve, kisütötte a nagy eszmét. Tudod mit — kezdte Sorsi — h\ nem árulnál el, mondanék neksd valamit. — Nem vagyok én spiozli, biztattam Sorsit, csak moad. — Látod, mi ezt a sok hatost, a mit a lutrisboltba vittünk, mind tlkSlthetnéuk. — Hogyan? — Hát ugy — folytatta a kísértő — hogy a mama ugy se tudja elolvasni a számokat, a papa meg raeg sem nézi. Én abból a sok régi czédulából egy osomot elcsentem t valahányszor a lutriba küldenek bennünket, ebból adunk a mamának, a hatott meg tlköltjük. De hátha kijönnek a számok, akkor rajtveiztünk — vatém ellen, dt Sorsinak trre it volt válasza : — Azt se tudják meg. — Hát nem mindig velünk o étetik-e meg, hogy kijöttek*? Le voltam győzve. Szemeim előtt volt már a tok körte, alma; számban volt már a szőlő ite, amit a sok eltikkasztott hatoton venni fogunk. Hát még egy-egy ctigaretta a kert iarkában?l Éu a legmelegebb szivvel kötöm a lelkész, tanitó ós jegyző urak szivére, hogy ezt a könyvet a vezető sükro bízott nép felvilágosítására használják föl. Nagy kár leune és igeu erős foka a lelkiismeretlenségnek, ba ez a köuyv is arra a sorsra jutna, hogy igtatói számot kapva, altemetőduék a jegyzői irodák porosan feledésbe ment aktái közé. Helyi viszonyai4k szerint találják meg a leghelyesebb módját az urak, hogy e köuyv áldásos tudnivalóit a uéppel megösmertessék. El kellene kopni ennek a köuyvnek a használattól rövid idő alatt, mert érdemes rá. Dr. Jósa András. Vármegyénk kitüuő főorvosának ez ajánlata után mi minden további indokolás nélkül közöljük mutatványául a jeles munka egy fejezetét, mely ezt a czimet viseli: A doktor panaszai az Iskola ellen. Dévai biró a községházában ült az asztalfőn, az ő szokott helyén, hivatalos komolysággal intézve a helység lakosaiuak különböző ügyeit, a mikor egyszer felnyílik az ajtó s belép rajta a doktor. — Isten hozta doktor urat, tessék feljebb kerülni, mi jóban jár? — fogadja szívesen a bíró a belépőt. — Valami sok jóban nem, felel a doktor, mert jó formán csak azért jöttem, hogy kipanaszkodjam magamat, de attól félek, hogy valami sokat anuak a dolognak megjavítására, a mit czélba vettem, egyelőre nem igen tehetünk. Mielőtt azonban panaszaimra téruék át, elmondom honnan jövök, s hogy keletkeztek szivemben a panaszok. Az iskolában voltam Ugyanis annak az udvarán fát vágott Szuszi Nagy János a harangozó, Guuár kántor ur stámára. Hogy, hogy nem, a szerencsétlen a fejszével erőseu megvágta a lába szárát, szerencsére a vágás csak a bőrt és az az alatt levő lágy hüsfóle részeket érte, a csontba már nem hatolt be, s ereket sem vágott keresztül. Ezt ouuau mondhatom, mert a vérzés az egész seb felületén egyenletes volt, nem lüktetve fecskendezett, mint szokott, mikor valamely eleven ér (verő őr) vau keresztül metszve, mely alkalommal a kifecskendezó vér mindig éleuk piros színezetű; som nem egy helyen bugyogott elő, iniut történik akkor, ha kék eret metsz keresztül a vágó eszköz, hauem miudenütt egyformáu vérzett a seb, de ugyancsak bőven. Tudtam tehát — mondom — hogy az apró, úgynevezett hajszál-edények vérzeuek. A sérült ápolására engem az iskola udvarába hivattak. A vérzés megszüntetés* végett a sérültet lefektettem, lábát testéuél kissé magasabbra helyeztem, aztán jéghideg vízbe mártott szivacscsal a sebet több Ízben kimostam, végre a szivacsot bemártottam karbolos vizbt, s azzal a tebet és anuak köruyékót egy tiszta szivacs segedelmével mindeu vértől megtisztogattam. Akkor a sebet egynehány öltéssel összeegyesitettem, rá előbb egy darab sublimat-gazet, majd egy gomolyag vatát tettem, s végre tiszta pólyával körűlkötöttom. E-t azért beszélem ilyen apróra el, mert látóin, hogy bíró uram is szívesen hallgatja, s itt van Kele is a soros kisbíró, a kinek még ma el fogom mondani, hogy kell a szenvedőknek a különböző sebesülések és vérzések alkalmával addig is segédkezet nyújtani, mig orvos nem kapható. Biró uramat ez alkalomból kiindulva, arra kérem, intézkedjék, hogy itt a községházán egy külön szekréuyben mindig legyen kéznél carbol-sav, (melyből a sebek kimosása végett egy kávéskanálnyit kell egy liter vizbe tenui), fehérített ás tisztított gazé és vata, mit a városból majd nagyobb mennyiségben hozatuuk és néhány feltekart tiszta pólya. Hanem most nem ezért jöttem, erről beszélhetünk más alkalommal, most, mint mondáin, panaszkodni akarok. Még pedig panaszkodni akarok az iskolára. Épen jókor! Ahol jöu, már a kaput nyitja tiszteletes uram it. Legalább ő is had hallja a kegyelmed panaszát. Tették tiszteletes uagy jó uram! a doktor ur sz iskola ellen akar panaszt emelni, hallgassa kegyelmed is. Miután első »saját szerzeményünket elköltétlük, Sorsi bizalmasan elbeszélte, minek köszönhetem helyzetem jobbra fordulását. Azt gondoltam magamban — ezután lesz rá gondom, hogy számok nélkül ne maradjanak s ez után ugy diktáltam a számokat, kogy mindennap két hatos jusson ne ünk. Alvónak tettem magamat s elketdtem összeadni, kivonni, ugy, hogy Máté bácM alig győzte a sok numerust a falra firkálni. „Minden héten újra kellett meszelni az ágy felett a falat. Régi közmondás, bogy addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. Bizony rajtunk is megkostulta a tort magát azért a sok, elsikkasztott hatosért. Máté bécsi u;yan soha se tudta meg, hogy mi álltunk a bekopogtató szerencsének utj&ban, de at alább elmondandó eset óta nem tudok nyugodt lelkiismerettel a lutrira gondolui. — — Egy este, szerepemhez hiven, elkezdtem számokat kiabálni. Hogy egy kissé variáljam a dolgot, ilyenformán szőttem álmomban a számokat. — Né.d osak Sorsi, miotoda számok vannak kitéve a lutri táblán: 27, 43, 84. Ezeket tette ám meg apád. Máté bécsi gyorsan felirla a számokat a falra s asután odaszólt a feleségének : — Hallod-e asszony, ezek ám nt igazi számok. Hérem hatost teszünk rájuk. Ezután valamennyien megelégedetten aludtunk el. Éu a holnapi nap három hatos ára élveiről, a Prdhorstarek pir a nyereményről álmodott. Másnap a barmincz krajozárt Sorsival beélveztük s az átadott régi czédulát Máté néni gondosan elrejtette. Teljes életemben emlékezotes marad előttem az a vasárnap délután, mikor Máté bécsi szinéből kikelve rohant haza s már az utcsaajtóban tele torokkal kiabálta: — Nyertünk, nyertünk ! Mi ípen a konyhában veszeki dtüuk a Sorsival, azonban erre a hangra ugy megijodlűuk mind a kelten, hogy egyszeriben a kemencze mögé rejtettük el magunkat. — Csodálkozással hallgatuám — szólt helyet foglalva a tiszteletes ur, — ha az iskola e len olyan tanult ember emelne szót, mint a doktor ur. Talán tévedés lesz a dologban, lliszeu a doktor ur épen arról szokott panaszkodni, hogy a nép nem elég művelt. — Nem is az, iskolázás ellen, vagy jobban moudva nem a tanulás ellen akarok én szólani, — felelt a doktor,— htnem az iskola ellen. Most, hogy annak az udvarán voltam, szemügyre vettem az iskolát is és tartok tőle, hogy ba azt ilyen állapotban hagyjuk, a milyenken vau, többet ártunk vele a nép egészségének, mint a mennyit használunk műveltségének. Az a mi iskolánk borzasztó egy hely, mely a gyermekeket valósággal kiéhezteti levegő dolgában, mert a mi benne van, az nem levegő, hanem egy csapat állati bűz. A helyiség kicsiny, alacsouy, az ablakok szűkek, piszkosak, a szoba földje nyirkos, a padok csak arra jók, hogy ha addig a gyermek teste ép volt, mig iskolába nem járt, ott az iskolában a helyteleu ülés miatt elferdüljöu. Ezeken a hiáuyokou okvetetleu segíteni kell, ha azt nem akarjuk, hogy a következő nemzedéken beteljesedjék az Írás szava : „a betű megöl.* — Kedves doktor ur, — szólt a bíró — nagyon is szigorúan itéli meg a dolgot. Azok a gyermekek, a kik abba az iskolába járnak, uem valami gróf úrfiak, hanem egyszerű földművesek gyermekei, a kik otthon csak olyan, vagy talán még annál is rosszabb szobában laknak. Arról, hogy otthon milyen a szobájok, a község nem igen tehet. De már az, hogy az iskolájok az egészség legelső kívánalmainak megfeleljen, egyenesen az egyháztól, vagy a községtől függ, a mi különben Korbányfalvin körülbelül egyre megy, mert itt minduyájau egy egyház hívei vagyunk s bíró uram maga is presbiter. — Hát uj iskolát építsünk? — Biz azt, még pedig ugy, hogy legalább ne szenvedjenek benne testileg a kicsinyek. Ebbeu az iskolában pedig határozottan szeuvednek, még pedig szenvednek a kevés világosság, a helyiség szük volta, a szellőztetés hiáuya, a rosz kemencze, a czélnak meg nem felelő padok ós sok minden egyéb miatt. Hisz ebben az iskolában még pa lló sincs! A világosság meg oly kevés, hogy azok a gyermekek, kik az ablaknak átellenében levő fal mellett ülnek, alig-alig látnak valamit a saját írásokból. A padok mind egyforma magasak, holott a gyermekek 6—12 év közt minden korból valók s az ülő lócza és az az előtt levő asztal olyan távol vannak egymástól, hogy a gyermek csak két-rét göruyedve tud azou írni. Ez asztal a legtöbb gyermeknek magas lévén, írás közben a jobb vállát legnagyobb része kénytelen magasabban tartani, ennek következtébeu gerinczét meggörbíti s nyakát balra hajija. Képzelhetni aztán, hogy ennek következtében a gyermeknek még jó formán porezogós csontjai uem valami egyenesen nőnek. A világosság csekély foka rontja a szemöket, a levegő roszasága pedig tönkre teszi egészséges véröket. — Édes doktor ur, — szólt a bíró — mi mind a ketten abba az iskolába jártunk és ime! legyeu hála az Istennek, mind a ketteu egészségesek maradtunk, felnőttünk szép egyenesre, mint a szálfa, s eddig legalább ra ég rosz szemünk sincs. — Jaj, bíró uram! azok a régi idők elmultak. A hiba akkor is hiba volt ugyan és én uem tudom, hogy ntm okozott-e kárt sok tanuló társunk testi épségében akkor is az a rosz iskola, melybe — emlékszem — még a tauitó ur esős teugerijét is beakgatták a mi időnkben száradui. Hanem hát nagy különbség volt a ini tanulásunk, raeg a mostani gyermekeké közt. Mi akkor egusz nyáron nem jártunk iskolába, s szegény öreg beteges tanitó.ik talán a maga egészsége kímélése végett őszszel és tavaszszal folyvást a toruáczou diktáltatta a zsoltárokat, a hol a szabad levegő járt bennünket, télen pedig osztályoukint (10—12-őnkint) berendelt a maga szobájába s ott leczkéztetett. A mi gyermekkorunkban az elemi iskolákban egy kis kátét, egy kis zsoltárt, o.lvasast, írást, számadást tanítottak, most pedig természettudományt, történettaut, földrajzot s bizonynyal legalább háromaunyi számvetést kell a gyerinekuek tudui, mint kellett ezelőtt Máté bácsi pedig rohant be a szobába, ott derékon kapta a feleségét s körül tánczolta vele az aiztalt, miközben folytou azt kiabálta : — Nyertünk, nyertünk 1 Miután már a házi macskát is összecsókolta volna, kissé lecsillapodott s a feleségétől a lutri czédulát követelte elő. Máté néni gyanutlanul hozta elő a legutolsót, a melyet Máté ur nagy haraggal tépeti szét. — Ne bolondozz asszony — kiáltá — nem ez az. Hiába erősité az asszony, hogy de biz ez volt as, Máté bácsi kikerestetett minden zugot s minél tovább tartott a keresés, annál dühösebb lett. Végig böngészték az összes régi ezédulákat, felforgattak mindent — hiába-hiába. — Te asszony ! ordított Máté báosi, te el akarod dugni azt t> ozédulát, hogy tied legyen a pénz. Bizouy erre következett egy oly jelenet, amely nekem fájt jobban, mint a szegény asszonynak, pedig azt döngette el az ura a rőfftl. Máté bécsi dühében megvert mindenkit, aki a keie ügyébe akadt. Stefit, Katiczát, a kis Haneszt, a macskát s végre minket is megtalált. Szinte megkönnyebbültem belé, hogy mi is kikaptuk a bennünket megillető részt. Máté b&osi elrohant hazulról s uem is tért vissza másnap reggelig. Addig mindig ivott s mikor hazajött, újra végigvert miudenkit, aztán aludt másnap reggelig. _ Később találgatni kezdek, hova is lshetett az a czédula ? — Máté néni állításában megnyugodott aztáu az öreg ie. — Azt hitte ugyanis az us«zony hogy az öreg igézi czédulát tépte el, mert nem jól olvasta a számokat. — A' biz meglehet — dörmögte Máté bácsi — mert nem volt a szemeBton az okuláré. Akkor aztán kimentek valamennyien a sztinétdombrs a czédula darabokat keresni, de uem találták azt meg soha — EgyBzer keresett bennünket asz«r«ncie — mondí Máté bácsi — akkor is elszalasztottuk. — Ezután csendes élet volt Prdborstarésnál és sohase lutriztak többé.