Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

Melléklet a „Itf

yi

rvldók" 188Q. 41-ik számáhox. A „Pesti magyar kereskedelmi bank" ajánlata szerint 50 év alatt tehát 675000 frt; a ,magyar jelzálogbank, s/.ériut 50 év alatt 5 45»/

0 fizetőssel 681250 frt; a végül a .Pesti hazai első takarékpénztár" ajánlata "zerint 50 év alatt 5 7°/,-os törlesztéssel 712500 frt, vagyis feltéve, hogy pótadó alapul szolgáló egyenes adónk összege az égést törlesztési idő alatt változást uetn szenved ne, s folytonosan, mint a folyó évre kimutatva van, kerekeu 833000 frtot teuue; a 250000 frtos kölcsön visszafizetésére állami adó összegünknek az első esetben évenkiut 161, 50 óv alatt 81, a második esetben éveukint 1 64, 50 óv alatt 817, s a harmadik esetben óveukint 1-72, 50 óv alatt 85'5°/o-át kellene fordítanunk. d) Eltekintve attól, hogy egy intézeti kölcsön tetemes összegű, a jelen esetbeu körülbelül 5000 frt illetékkel nyugta s törlesztési szelvénybólyeg költséggel leune összekötve, az előttem még azért setu tetszik ajáulatosnak, mert kieszközlése, folyóvá tétele és felvétele, jogi személyre nézve, a minő a törvényhatóság, huzamos időt igénylő és uehótkeseu teljesíthető alaki szabályokhoz, valamint költséges és fáradságos utáujáráshoi van, a dolog természete szeriut kötve. Végül t) Ethikai iudok ugyancsak de mindenesetre figyelemre méltó, hogy a törvényhatóság teljes függetlenségét miuden irányban biz ositaui igyekezzék, tehát auyagi kötelezettséget, idegen egyének, vagy jogi személyekkel szemben, ha kikerülhető, ne vállaljou. Egy intézeti kölcsöuuek, visz nyaink között drága és hátrányos volta ekként uyilvalóvá lévén, öuként tolja előtérbe inagat azon kérdés, hogy honnan, mily feltételek és módozatok mellett volna az épitési költségek fedezésére szükséges összeg legczólszerübben beszerezhető? és hogyan lehetue az legelőnyösebb körülmények között törleszthető ? Részemről — többféle tervezetek komoly megfontolása ős összehasonlítása után — azon meggyőződésemnek bátorkodom kifejezést adni, hogy az emiitett összeget legczélszerübbeu és legelőnyösebben a törvényhatóság felügyelete alá helyezett gyámpénitárból lehet felkölcsönöznünk. Legelőször azon felmerülhető ellenvetésre kívánván megfelelni, hogy ilyeu gyámpónztári kölcsön általában s viszonyaink kötött köthető-e! Tisztelettel kijelentem, hogy meggyőződésem szeriut igeuis köthető. a) Mert a gyámpéuztárilag kezelt pénzek s pénxértókek kezelése és gyümölciöző elhelyezése iráut, az 1877. XX. t. cz. IX. fejezetében elóirott szabályok keretén belül, a törvényhatóság vau jogosítva iutézkedui; b) mert az 1877. XX. t. cz. 288. §-a szerint a gyámpéustárilag kezelt pénz 32 éven tul uem terjedhető törlesztés feltétele mellett kölcsön kiadható s végül c) mert a pénztári hivatal tisztelettel bemutatott kimutatása szerint, gyámpénztárunk állása, hol ez idő szerint 592,567 frt 51"/„ kr készpénz kezeltetik, a kölcsön nyújtást annyival inkább megengedik, mert e péuzkószlet több évi tapasztalat szerint évről-évre fokozatosan emelkedik, s mert at árvák netalán nagyobb össxegü igényeinek ssabálysxerü kielégítését, a kölcsön kiadása után is rendelkezésre maradó igen tekintélyes pénztári készleten kívül, a szintén jeleutékeny összegű törlesztési részletek is biztosítják. Ezen kölcsön pénzügyileg elóuyös voltáuak feltűntetése végett van szerencsém 2 drb törlesztési kiszámítást tisztelettel ide csatolni s ezek alapján, megjegyezvén, hogy a tényleges szükséghez képest én e kissáraitásoknál 250,000 frtos kölcsön összeget vettem fel alapul, bátorkodom előterjeszteni, hogy egy gyámpóuztárunkból felveendő 250,000 frtos kölcsön, állatni adónk folyó évi aránya szerint, vármegyei pótadónknak 2°/,-ával 28'/,, 3%-ával p?dig már 14'/i év alatt teljesen törleszthető lenne, amaz esetben tőke ós kamat törlesztésre fizetnünk kellene összesen 468,086 frt 29 krt, az utóbbi esetben — Oh ha láttad volná, mikor oda ült az ölembe az a gyerek . . . stép kék szemeivel oly gyöngéden nézett rám, s beszélt arról a sápadt asszonyról, a ki olyan bsteg, olyan ezoaiorú, mindig — a ki az én feleségem ... ha hallottad volna: tanya olyan büs, olyan szomorú mindig sir; ugye nem mondjátok el édeseim? s úgy ölelget, •sókoigat minket . . . oda vesz at ölébe . . . leül velünk a porba játszani . . . csak ne mondjuk senkinek a papának se, hogy anya sir . . . mindig . . . folyton . . . mikor meg a papa jön, akkor letörli a könyeit, . . . nevet . . . olyan víg lesz egyszerre . . . édes papa I legyen ott mindig a mamánál, hiszen olyan jó a mama . . . olyan jó. S be'e markol a szakál&mba az a hutéves gyerek az ő aranyos kaciócskáival, s nevet, . . . hogy ö majd elvezeti a papát a mamához s anya nem fog sírni soha . . . s olyan jó lesz akkor ... — Látod az az asstony tudott mindent nem szólt toha semmit. A férfi szeméiben, mint ha könyek csillogtak volna. A nő felnevetett: hahaha — Margit! te nevetsz . . . Nikém hát itt semmi dolgom isten önnel uram! I A koesi előállott. A nő felült. A kocsis oda csapott a lovak kltzé; azok rohanva vitték a könnyű, szekeret. A férfi oda támasztá fejét a fához . . . úgy nézte azt a kocsit ... azt a kis fekete pontot . . . aztán azt a s?trke porfelhőt , . . aztán a semmiséget . . . Kebeléből egy sóhaj szakadt fel, tele annyi búval annyi néma fájdalommal. Isten veled Margit . . . örökre! Ott állt sokáig a fánál . . . Észre sem vette a ki feléje közelgett, kézénél fogva köt sz p gyermekét. Papa, ide hoztam neked édes anyát — kiáltá a nagyobbik fiú. A férfi feltekintet. Oly stelideu aiosolygott felé a felesége, olyan félve közeledett hozaá. A fákat megrázta az enyhe szellő ... a fák Otsze-iúgtak búglak ágaikkal: Boldogtalan maradsz te azért mindig I A kis madarak hangosan rebbentek el ai ágakról: — Hazudtok vén gallyak . . . hazudtok . . . ax a két p.ozi angyal, . . . at még egyesíti őket. pedig 363,383 frt 72 krt vagyis törlesztetnék a kölcsön amaz esetben vármegyei pótadónk 57, emez esetben pedig 43 '/

a°/»-ával, tehát a legelőnyösebb iutózeti ajánlatnál olcsóbban amaz esetbeu 24%-al, vagyis 199,920 írttal, emez esetbeu pedig 37'/i°/o al, vagyis 312,000 frttal. Ezen kölcsön pénzügyi előnyeit, jelentékenyen emeli azou tény is, hogy annak kieszközlése folyóvá tétele s kifizetése költségekkel ós dijakkal összekötve egyáltalában nem leend s igy a kölcsön, levonások nélkül az építkezési költségek fedezésére fordítható lesz. Czélszerüsógi igen fontos indokául pedig azou körülmény szolgál, hogy aráuylag rövid idő alatt törlesztetik s hogy annak felvétele által a közönség uem valamely magán üzletnek lesz lekötelezettje, hanem egy rendelkezése, felügyelete ós külöubeu is felelőssége alá helyezett pénztárnak válik adósává. Már fentebb is hangsúlyoztam, hogy saját érdekünkben oda kell törekeduünk, miszerint a felveendő kölcsönt lehető legnagyobb törlesztési részletekben a lehető legrövidebb idő alatt visszafizessük, s igy jelentékeny tőke törlesztés mellett, minél kevesebb összegű kamatok megtérítését vállaljuk el, s ezen elv szempontjából előnyösebb lenue, ha 250,000 frtos kölcsönünket nem 2illetőleg 3°/,-os pótadóval 28 «/

a illetőleg 14'/, évi idő alatt, hanem 5- illetőleg 10»/

o pótadóval 8-illetőleg 3'/a évi idő alatt, vagy 3001% pótadó kivetése mellett egy év folyamáu törleszt,hetnónk: de vármegyénk anyagi viszonyait ismerve s épeu ez okból a már vállaira különben is súlyosan nehezedő közterhek emelését csak a legindokoltabb esetekbenscsak ainellőzhetleuül szükséges fokozatig tartom eszközölhetőuek. Épeu azért éu a kölcsön visszafizetésének súlyos ugyan, de nem elviselhetlen módozatául, annak vármegyei pótadóuk évenkénti 3»/

0-ával leendő törlósztesót tartonT legajáulatosabbnak s jeleutósem végösszegezése gyanánt tisztelettel kérem a tekintetes törvényhatósági közgyűlést, hogy az uj megyei székház épitési költségeinek fedezete végett szükséges kölcsöu összeg mennyiséget 250,000 frtbau megállapítani, ezen összegnek a sxabolcsvármegyai gyámpéuztárból évi 3°/„-os vármegyei pótadóval való törlesztés mellett leeudő felvételét az 1877. XX. 291. § a szerint elhatározni, az annak törlesztéséhez szükséges vártnegyei pótadót 1891. óv január 1-től évenként 3%-ban, az 1883. óvi XV. t. ez. utasítása szerint megszavazni, kivetése iránt intézkedni s hozaudó határozatát felülvizsgálat és jóváhagyás végett fellebbezés hiányában hivatalból is a nagyméltóságú m. kir. belügy miniszter úrhoz felterjeszteni méltóztassék. Nyíregyháza, 1890. október 7-óu. Miklós László, alispán. Községeink okszerű fejlesztése. A magyar földművelő lakosság eddig pusztán a mezei gizdálkodimak és állattenyésztésnek élt. Ha elvé gezte őszszel a mezei munkát, beült az eresz alá s tavmzig ev k a telelő jószágnak viselte gondját is szentül hiszi még ma is, hogy az ő foglalkozása a legterhesebb az ő sorsa a legiulyosabb a világon. Igaz bogy a torró nyári napokban nehéz munkát végeznek cralóiuk, de az is igaz, ho::y & jó muukás három négy hét alatt megkeresi egész esztendei keuyerét * nem egyszer történik, hogy a gazda kénytelen oly magas nsp<zimot fizetni a munkásnak, ami épen visszás arányban all a teljeiititt munkával s a ter m^ny árával. Számos oset van rá, hogy munkisbiány áll elő és pedig azért, mert a proletár inkább nem dolgozik, ni it ctikély napszámért munkára menjo. . Hiányzik földművelő népünknél általiban az erély, a kitartás a munkában. Ha dolgozik, p htnni is izeret. Még munkaközben is megkívánja többnör & p-honést, s a déli ptr órai alvást, mely több órákig tartana, ha a gazda nem serkentené. A téli hosszú estéket pedig kártya mellett, fonókban, tündérmesék közt sztreti elheverai esek a készt fogyasztja anélkül, hogy keresetre cs<,k gons dolna is. »A tél nálunk — mondja Keneosey — kevés kivétellel majdnem teljesen munkátlanul folyik le, igaz, hogy gyárszegény hazánkban, ha a mezőgazdasági munka szünetel, az erdős vidékek favágáii munkáján kivül bas munka alig kínálkozik. D» elvégre, aki dolgot keres, talál a háza körül . . . pásztoraink tétlenül őgyeleguek nyájaik mellett, mig & német pásztor, ha egyebet nem tehet, harisnyál köt családjának s jelszava az, hogy : jobb néhány fillérért is dolgozni, mint ingyen henyélni. Kísértsük meg hát a lakosságot a téli haveréiról leszoktatni. Adjunk nekiek téli kerisetmódot, valami házi ipart. V«nnak egyei községek az orBzíigban, hol a házi ipar szépen virágzik. Nem említjük a felvidéki iparoi népet, a székely báli ipart, a nők szövését, fonás&t, a csipk6-verést, ciak az alföldi községsk közül tudunk néhányat, hol a szalmakalap fonás, a gyékény- éi vesszőkotárkötéi divatozik és izép jövedelmet ad a U kosiágnak. Csaknem miuden kötiégnek volna ilyeu specziális kereset forrása, csak ismertessük meg azt vele s kedvelteiiűk meg vele a munkát. Leghelyesebb volna at iskolába ketdeni m»g a házi iparág tanítását, összekötve at iskolai takarékpénztár intézményével. Egy ügyes iparoi a tanító felügyelete alatt hitenként pár órán bevezetné az iskolás gyermekeket s esténkint még az önként jelentkező felnőtteket is például a izalmakaUp fonásába i egy pár év alatt el lehetne terjeszteni ez iparágat az egész községben, mely bizonyára nagyon jutalmazó mellékkereset volna. Ahoz való szalma padig vidékünkön van elég! Ne mondja senki, hogy a izaluiakalapra nem volna piaotunk, mert a hazai 4—5 millió izükiéglet mellett kivitelünk ii lehetne abból. Vízpartokon továbbá a fűz éi gyékény, erdős hegyeken a faanyag önként kijelöli a községek iparigát. Szekérkasokat, kosarakat készitnek nálunk, de a nagyvárosi noriubergi üzletekben sok külföldről behozott vessző iparcikkeket találunk, miket a mi népünk is épsn ugy el tudna készíteni, ha volna, a ki megtanítaná arra. A lengyel parasztok a házilag készített fa-iparczikkekkel bejárnak hazánkba a a mi falusi lakosságunk jól megfizeti nekiek azt, a mit maga is meg tudna készíteni. Mily előny volna csak az, ha a földmivelő a sáját gazdaságában maga tuduá előállítani kézi eszközeit, uem kellene minden csekélységért máira szorulnia. Az előállított házi íparczikkekből reudozuénk aztán kiállítást s a legjobb munkásnak adnánk némi jutalmat buzdításul. Az eladásra pidig •töretnénk piaezokat, mig a vevők önként felkeresnének. A házi ipar mellett kiváltkúpen ajánljuk községeinknek a gyümölcstermeiztéi it méhészet felkarolását, miut szintén homokos talajuukuak izöllövel való beültetését. Minden községben kell lenni faiikolának i ahol nincs, at az előljárótág uml&iztásx. A faiskolában a gyermekek megtanulhatják a fanemeBÍtést, de tanitiu* meg arra a népet, hogy minden kis helyre, hol egy gyümölcsfa eltér, ültessnu egy-egy nemesített fát. A vízpartok mentén, a mezei delelő kutak környékén, az utczák is utak kfct oldalán templom melletti téren itb. községi erővel ültettisiűnk gyümölcs ét díszfákat s azoknak oltalmáról kellőleg gondoskodjunk. A gyümölcstermeazléi nagyon háládatos gazdasági tényező, mint att egyei községek, városok (Kőrös, Kecskemét) példája bizonyítja. A mi népünk ugyan szereti a gyümölcsöt megenni, de fát ültitni, nernssitini csak kevésnek van hajlandóság*. Megvetti az utcr.án, piaotou kosárszáuira a kofa gjümöloiét t oda adja érte cserébe a legnebb búzát is — dt termetzteni, fát nemeiiteni nem hajlandó. S ha ültit it fát, legtöbbuyire apró megygyet, tengeri baraozkot, veres szilvát stb. találuhk nála, a helyett, hogy nemesebb fajú gyümölcsöt igyekeznék ültetni. Nagyou rá vau szorulva • tekiutetben it a jó tanácsra, utmutatásra s jó példára. És kitől várhatná azt méltóbban, mint a köztég irtelmiségétöl, elöljáróitól, jegyző, leikéit, tanítótól Etekuek volna teendőjük gyümölcsös kirtekké alakítani a köttégek környékét i ezáltal ii emelni a nép jólétét. Melegen ajánljuk továbbá községeink figyelmébe a m'-hészetet és pedig annak okszerű kezelését. A méhészeti statisztikából egétzeu elszomorodva olvaituk, hogy egy 14 ezer lakottigu város területén a mék-kaptárok izáma c-ak 129. Mi ez egyéb, mint határozott migvitéss, negligálása ezen fontos nemzetgaidisnati ágnak? Vannak sgyet kiválóbb méhtelepek, melyek méltóau képviselik a kiállításokon a méhéizetet, de a nagy közöuiég alig vetz arról tudomást. Pedig a méhészetnél csekély tőkével t egy kii igyeki tettel szép jövedelemre tehetünk szeri, főkép ha at ujabb rendszerű eljárást alkalmazzuk, melylyel egy méhészeti kátéból könuyen megiimerkedhntünk. Homokos talajú köttégiinknek ptdig kiválóan ajánljuk, hogy azon dombokat t területeket, melyek vagy lemmit, vagy nagyon keveset noktak teremni az eke utan, építsék be szőllöskertekuek. Nagy jövöjök van aton homokstöllöknek a mai fillokszerás viszonyok között, 2—3 év alatt a futó-homok terület ára legalább is kétszereződik. Csekély dolgok ezek külön-külön, de egyttt véve a népjólét emelését hithatóau elősegítik, ha megiimertetjük a lakossággal az ilyen kereseti mellékforrésokat. B-y. UJDOííSÁGO^. x, — Kossuth Lajos-alap. A folyó évi márczius 15-ót megüuneplő előkelő közönsége á " városnak igen szép e-znie megvalósítása által adta tanúbizonyságát Kossuth Lajos és nagy nevéhez fűződő történelmi emlékek iránti hódolatteljes tiszteletének. Bencs László v. tanácsos indítványára ugyanis egyhangúlag elhatározták, hogy a helybeli főgymuasium részére, valláskülöubség nélkül a magyar uyelv és történelemből legszebb előmenetelt tanúsító tanulók megjutalmazása czéljából, egy, Kossuth Lajos lángeszű nagy hazánkfia nevéről elnevezendő 1000 frtos alapítványt alkot közadakozásból. Az eszme immár közel van a megvalósításhoz, mert rövid 6 hónap alatt 600 frt gyűlt egybe. Néhány hónappal ezelőtt, Bencs László, dr. Meskó László, Török Péter, Somogyi Gyula, Májerszky Béla, Lelfler Sámuel és Bogár Lajos Urakból álló bizottság nevében egy levél küldetett Kossuth Lajoshoz, melybeu ezen alapnak nevéről leendő elnevezéséhez engedélyét kérték. Kossuth Lajos a napokban válaszolt Török Péter úrhoz czimzett saját kezűleg írt levélben s készségesen beleegyezését adá az alapítvány elnevezéséhez, amaz óhajának adváu kifejezést, hogy a késő utókor esetleges tévedésének elejét veendő, helyesebb lesz, ha .Kossuth emlék-alap" leend a cziine. Az alapítványt alkotók bizonyosan eleget teendőek a legtiszteltebb aggastyán eme óhajának. A levelet, ha a bizottság rendelkezésünkre bocsátaudja, egesz terjedelmében közölni fogjuk. Addig a legmelegebben ajánljuk olvasó közönségünk figyelmébe eme igazán szép és hazafias czélu alapítványhoz való hozzájárulást. — A helybeli ügyvédi kar szép ovátiót reLdczett e hó 6-án Zoltán Aurél törvényizéki jegyiő urnák. Azon alkalomból, hogy nevetett jegytő ur a vizsgát leiette ai ügyvédi kar — pár tagjának kezdeményezésére — 19 év óta pertárnokát egy ezüst lúdtollat ábrázoló tolszárral s benne arany tollal lepte meg, mit szép bestéd kíséretében Bodnár litván ügyvéd ur adott át a kitüntetettnek, aki viszont a tőle megszokott ékes szólásial köszönte meg at iránta nyilvánított gyengéd figyelmet. — F. hó I4-Ón d. <-. az Európa szállodában, a megyei közgyűlést megelőzőleg függetlenségi gyüléi tartatik. — Ujabb jegyzések a gőzmalomra: Id. gróf Dessewffy Miklós 10,000 frt, gróf Dessewffy Déues, Alajos és Béla 3000 frt, ifj. gróf Dessewffy Miklós 1000 frt, grófPongrácz Vilmos 1000 frt, Szabolcsi hitelbank 2000 frt, Lipták Dániel 1000 frt, Csapkai Jenő 1000 frt, Katz Mihály 1000 frt, Leveleki Majer 1000 frt, Leveleki Ármin 1000 frt, Török Péter 1000 frt, Jármy Márton 1000 frt, Dietz Sáudor 1000 frt, Mandel Dezső 1000 frt, Simkó József 500 frt, Menyhért Jáuos 500 frt, Nóvák Zoltáu 500 frt, j Nóvák Gyuláué 500 frt, Klein Mihály 500 frt, Leveleki Márton 500 frt, Gyurcsáuy Ferencz 500 frt, Meskó Elek 500 frt, Szametz Márk 300 frt. Osszet eddigi jegyzés: 117,800 foriut. — Meghívás. A »Felső tiszavidéki gazdasági egyesülete igazgató választmánya folyó 1890. évi október hé 18-án délelőtti 10 órakor Nyíregyházán a megyeháta termében üléit tart, a melyre a tisztelt választmányi tag urakat e helyen is tisztelettel meghívom. B.ishalom, 1890. évi október hó 5 én. Ifj. Gróf Pongráct Jenő egyeiületi elnök.