Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

„ív Y I It V I I) I" K" tatásai közepette Mert nagy férfiai a lángész erejével keltették életre szunynyadó erejét s rakták le a nemzeti újjászületés biztos alapját. Széchenyi, Kossuth és Deák nemzeti életünk alapját rakták le, midőn társadalmi politikai, gazdasági s kulturai fejlődésünk útját s a nemzet cselekvő energiáját biztos és helyes mederbe terelték, de mielőtt ezt eredményesen tehettek volna, mások késziték elő a talajt Hisz ínég nem is oly régen a nemzet értelmisége. tudom inya s költészete teljesen az idegen latin, franczia, nemet géniusz megnyilatkozása volt. Csokonay, Vörösmarty, I'etőfi es Arany lángeszére volt szükség, liogy a nemzeti ösztönt életre keltve, a magvar gouiusz alkotásaiban a lelket nagyra növelje. Ugy, hogy most mar lehetségessé válik, hogv a magyarnak nemzeti tudománya is fejlődjék; hogv nemzeti tudását restaurálja és nemzeti értelmiségét konszolidálja s az igy az egyetemes czivilizáozióval lépést tarthasson. Érzi ezt a nemzet, mely jelenleg a nemzeti kulturát, nyelvet s az intelligens osztályok kiművelését mindenek fölé helyezi, hogy a nemzet egyéniségét visszatükröző igazi nemzeti műveltséget fejleszthesse. Érzi az egész nemzet, hogy csak igy állhat uieg a világversenyben s vehet részt a czivilizáczió nagy föladatainak megoldásában ! Magyar szülök neveljetek nemzeti intelligencia! A vasárnap megszeutelése. Ecen igen fontos kérdéssel foglalkozik évről-évre nagyobb nyomatékkal és tágabb körben az egyház, az államok törvényhozása, a sajtó, a valódi humanizmus érzetével alialt sok jeles lérfiu és a munkás osztály. Hatalmas érveket hoznak fel a vasárnapi munkaszünet s a vasárnap megünneplése mellett, törvényeket alkottak írre nézve a művelt államok. Az 1886. t.-czik 19. §-a is azt mondja, hogy a »vasárnapokon mindeu nyilvános és nem eikerülhetlenül Bzükség s munka ftilfüggeartendó* s a büntetőtörvényköny v 52. § a száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujtaudőnak reudeli azt, ki ezen intézkedést megszegi. És a sok szép felszólalásnak s a törvénynek még több müveit országban s nálunk is, nincs foganatja. A mezén, a műhelyben, a hivatalban folyik a munka vasárnap is; gyűlések és vásárok vasárnapra vauuak téve; n_vit«a vaunak a kereskedések, telve minden csapszék. P,-dig a vasárnapi nyugalom kérdése igen fontos uemcsak egyházi, hanem politikai sie upoutből is. Ej(ető kérd is ez, melyet az egész művelt világon mielőbb megoldani kell. A vasárnapi munkaszüuet behozatalának alig adott még ez ideig valaki oly hatalmas lökést — irja a »Prot. •gyh. és isk. Lap« legközelebbi száma — mint az a nemzetközi gyűlés, mely a mult hó 24-éu tartotta első össtejövetelét Párisban, s mely arról tanács kozott, hogy egészségi és társadalmi tekintetben a hét napból szükséges-e egy pihenő nap. £ gyűlés határozata a következő: »Ax egéizségr«, a test és lélek felfrissítésére szükségei egy uapt pihenés a hét uapból; ez a munktképess"g és élethosszabitás lényeges feltétele; az anyagi jólét és erkölcsi haladás biztositéka egyeseknél, családoknál, nemzeteknél. Az embert nem szabad ogyszurü eszközzé vagy szerszámmá alacsonyítani. A „NYllí VIDÉK" TÁRCZÁJA, Rudolf trónörökös emlékezete. Egy esztendeje mult január hó 30-adikán, hogy Rudolf foherczeg, Magyarország királyi és Ausztria császári tróujáuak örököse, mint egy tragédia hőse: meghalt. A magyar uemzet fájdalmas emlékezéssel szentel gyászt a szeretett királyfi szomorú sorsának. Nt. Farbaky József ág. ev. lelkész úr szép verses imát Irt aunak idejen Rudolf tróuörökös halála alkalmából. Ez a szép költemeuv nem látott ínég napvilágot, s mi örömmel veszszük az alkalmat, hogy közölhetjük azt most, a tróuörökös halálának évfordulóján. Ima Farbaky Jóiseftöl. Kiuek Neved dicső fényben ragyog, Koronád gyöngyi fényes csillagok S — hol éltünk küzdelem közt elfoly — a Kerek föld lábod nyugvó zsámolya, — Te, aki miudöröktöl fogva vagv, Kinek hatalma és kegyelme nagy. Atyánk, kegyeddel óh hajolj feleuk, Erőt, vigasztalást te önts belénk! Köztűuk a kétség rémalakja jár, Csordultig telt szánknál a búpohár, A három bérez s a négy folyó között Mindeu, mi él, mély gyászba öltözött. Dicső fiát siratja Hunnia, Meghólt Rudolf, az ifjú dalia. Jóvőuk ha nézzük, szivünk elszorúl, Hazánk egére gyászfelleg bőrül. Miként a rónán tüude délibáb Vouül szeműnk előtt odább-odább . . • S palota, város, vár, tüudérliget, Hullámzó tenger s tengeren sziget, — Varázskezevei mit elóukbe fest — Megsemmisül, ha elközelg az est: Hazánknak láthatárán a jövő Ily csillogó volt, azzá tette ö Az t^kölcsi élet fejlesztése végett s'ükség?s a muuksszüu't, hojy az aoy.-igiak helyett fogU'koíhasson magasabb dolgukkal is. A munkaszüuetre legczélszerübb a vasároap, mivel az embernek erkölosi tekintetben nem magányba töltendő lomhaságra, h»nem embertársaival való morális közösségre van szüksége. A heti nyugalom fejleszti a házasok köst levő benső viszonyt, s a családi körben jó hatással van a gyermekek erkölcsi fejlődésere. A heti nyugalom kiragadván az embert az any»gi szolgálatból, időt enged a gondolkozásra, mi az erkölcsi haladás egyik alapja egyeseknél, nemzeteknél. A heti nyugalom behozatala elősegíti a társadalmi békét stb.< Mily magasztos szavak ezek! s mily szógyen a magát műveltnek és hu nauizmusnak tartó emberiségre nézve, hogy ily kérdésről besiélui szükséges! Nem írüvelt, nem humanirmus az az emberiség, mely a fentebb elősorolt arany igazságokat nem osztja és tényl-g uem követi. TslhetetleD, k»pzsi, péuzsóvár korszak ez, melyben a humanizmus csak álaicz, mely alatt reszkető készei számítja ki, mily nagy vesztességgel jár a vasárnapi munkaszünet. Pedig mindenki érzi e romlott kor nyomását; nyögünk a terhek súlya alatt, ajkuuk folyton ptnaszra nyilik. Korunkat a humanizmus korának szeretjük jellemezni, gyámolitunk állatvédő-egyesületeket, s nincsen szivünk a maguuk és embertársaink nyomora és vágya iránt. Tudjuk, érezzük, hogy a szakadatlan muaka elcsigáz, kimeríti az embert, satnyul a nemzet, csenevószedik az ifjúság, hanyatlik az crkölci, de uincj akaratunk önmagunk baját orvokolni. A vasárnap megszentelése nélkül az egyház nem vezetheti a népet a vallás és a mi ezzel karöltve jár: sz erkölcs utján, vallásról, erkölcsről a n;p manapság beszélni sem ball, legalább jól nem, csak a templomban, oda pedig nem járhat, mert a vagyonhajhás>ás elfogja még vtsirnap is a templomtól. Hogyan nevelhetne azután az oly szülő vallásos gyermekeket, a ki maga sem az? A vallástalansággal együtt terjed az erkölcstelenség méteje s kiirt a szívből minden nemes érzelmet, felebaráti szeretetet, szánalmat, részvétet, megnyugvást, odaadást, egyetértés

f, eszmékért lelkesedést s felébreszti az emberben az állatot minden romboló vágyaival együtt; kapzsivá, irigyé, színtelenné, elégületlenné teszi. És milyeu élet az ilyeu ? Mit érnek el egyesek és államok azzal, hogy sietnek élni s nem akarják a természet törvényeit követni?! Pótolja-e az az évenként nyert 52 nap, a mit uyugalomban kellene eltölteni, azt a roppant vesztességet, mi a vallásos s az erkölcsi érzet, a testi és az 52 vasárnap muukára fordításával a test és lélek, a pihenés és megnyugvás rovására esik ? Gazdagab lesznek-e tehát nemzetek és egyesek az által, hogy a vasárnapot meg nem szentelik? Tekintsük csak a vagyouilag és szellemileg egyaránt gazdag Amerikát és Angliát, melyeket a munka emelt igazi hatalmakká s hol a vasárnapi nyugalmat rideg szigorral megíartják, és nézzünk magunk körül: milyen alacsouyau állunk mi, kit vasárnap is dolgozuak, azok mögött gazdaság, vallásosság, erkölcsösség és szabadság tekintetében ! Az augol nép legnagyobb törtéuetiró.ja MakauUy, azt mondá az augol parlamentben : »Anglia a va«ám-.pi nyugalom tiszteletben tartásának köszönheti riagságát. Nam szegényebbek, de gtizdagb'jak vagyunk, miután évek bosszú során át megnyugvánk a munkától hét u<p közül egygyen. Ez az egy nap nem veszett el. Mig a munka szünetel: egy muuka van folyamatbau, a mely ép oly fontos, mint az, a mely a munkásabb napokon foly. Az S hogy élte napja im bealkonyült, E szép jóvő párába, ködbe fűlt. Oh hogy szerette „imádott." houát, Köztünk találta legszebb otthonát, Ajkárul Árpád nyelve zengve szólt, Honalkotóuknak méltó sarja volt, A vér, mely sziverében forrva gyű't — Az Árpád vére — nem volt elfajult. S mig Árpád karddal hódított hazát, Mely ím virül egy ezred éven át: Rudolf — bár, hogyha kell, mint jó vitéz S harezban gyakorlott, győzni, htlui kész Főként a szellem féuylő fegyverét Ragadta fel kezébe, hogy uevet Késő ütődik hálás szivibe Törölhetleu betűkkel vésse be S keletink népe a müveit nyugot Ölen hogy leljen végleg létjogot. És láttuk őt már fényes udvarán, Az ősi fenyben felvirült Budán, É etre hívni nagy Mátyás korát . . . Már láttuk ót, bőszülő oitorát Az ellennek, ki szép hazánkra tör S hős ser'ge ólén akit elsöpör. Már láttuk ót, babérral homlokán, Melyet kivívott honmentő csatán, Harciban dicsőnek, am az alkotás Teren dicsőbbnek ínég . . . mint senki más . Midőn a harcz morajja elpihen A béke-pálma árnyas anyhibeu. S szendén elölejt a Müzsák kara, Mosolygva, mint a bóldog szép ara, Mosolygva, mert a trón lépcsőinél Fejedelmi kegyre, pártolásra léi S szántó mezóján düs kalászt arat, Ipar virül, az eddig elmaradt, Közművelődés és a tudomány Rohanva fejlik . . . boldog látomány, S nagy lesz hazánk, düs, ünnepelt, dicső, Nagygyá, dicsővé fogja tenni ö. * * • Oh szép remények, tünde délibáb, Mily hirtelen szá'láíok most odább, ember — a gépek gépe — javitódik és (elhúzódik, uzr, hogy hétfőn tisztább fővel, elevenebb lélekkel s megujult testi erővel tér visiz* muukáj'hoz.* Es mi uálunk, hol vasárusp is foly a dolog, megláts/ik-e a g.i. dilkodás ? Siomoruau felelnek mtg e kérdésre az uzsora, végrehajtás, sikkasztás, csalás, di'fictit és öngyilkosság, melyek nem a jólét nemei szoktak lenn'. EJ mint mond egy másik nagytekintélyű férfiú, Cook ? Ezt mondja : »Ugy hiszem, nem ve.gyok fanatikus a vasárnapot illetőiig; de végig nézek a népszabadság térképén s nem látszik esetlegesnek az a tény, hogy Svájciban, Skócziában, Angliában t az Egyesült-Államokban, a hol legjobban ülik mog a vasárnapot, van biztos és népszerű kormány.* Ha mindezeket meggondoljuk, kétségtelen lesz, higy a vasárnapi munkaszünet nagygyá, hatalmassá, erkölcsössé s boldoggá teszi az egyeseket s a nemzeteket. Komoly kérdés tehát ez nagyon reánk nézve is s nagyon méltó figyelmünkkel kisérni azou mozgalmakat, melyeket az emberiség jobbjai a vasárnapi mu-ika megszüntetése s a vasárnap megünneplése érdekéheu megindítottak. Komoly kérdés, valláserkölcsi, társadalmi, közgazdasági szempontból. Mi, kiknek szava e nagyon fontos kérdésnél csak vármegyénk ét városunk közönsége előtt bírhat uémi i-ulylyal köteleségünknek tartjuk szűk körünkben n fel emelni hangunkat a vasárnapi munkaszünet érdekében. Vajha minél többen meghallanák és felbuzdulnának, hogy na többet nem tehetünk, legilább varosunkban iLditsuuk mozgalmakat a vasárnap általános megünneplése végett. — Vajha külöuösen kereskedőink ét ipirotaink belátnák, hogy a vasárnapi nyugalom ctak látszik ellentétben lenni ai ö érdekeikkel, mert ha üzleteik vasáruaponként zárva lesinek, a szükséglet és fogyasztás a régi maradván, a vasárnapi kereslet eloszlik a hétköznspi forgalomra a ha egyben másbau osakugyan némelyekre nézve uémi vesztességgel járna is, bő kárpótlást nyújt érte az általános erkölcsi nyereség. K. Sz. Nevelési akadályok. II. A uevelési akadályok száma ezer. E lapok hasábjaiu már tavaly is ezeu themáról értekeztem, s tehetségem szerint fejtegettem és csoportosítottam azon okokat, melyek közre működnek a nevelés-tauitás általában észlelt eredménytelenségén. Mostani közleményeim iukább apró-cseprő paedagógiai esetek az iskola falain belől. Alig feltűnő bajok, de mélyreható következményekkel az életre, mert hiszen: „non schola, »»d vitae discitur." Hogy e bajok sanálásában a tanító igyekezetével szemben mily oktalau álláspontot foglal el a család, mint nevelési tényező, azt az előbbi példában láttuk Eltekintve azonban a családi nevelés befolyásától, uémely gyermek egyénisége is sokszor olyan, hogy arra semminemű oktatás, szoktatás vagy példa hatással uiucs. Akár csak falra hánynánk a borsót. Fékezni, szelídíteni lehet őket, de megrögzött hibákkal szembeu hiába való minden fáradság. Ez az állítás, hogy t. i. gyermekben nincs megrögzött hiba, sokszor vita tárgyát képezte komoly szakférfiakuak, de a theoriának elleue szól a praxis. „A vidám kedély az a talaj, melyben minden terein, kivéve a rosszat, no hát, éu tapasztalásból mondhatom, hogy a Ripacs Ádámot éu még soha mosolyogni sem láttam. A képén mindig kinyomatát láttam annak a mogorva, zord hangulatnak, mely mindannyiszor eltöltötte lelkét bosszúsággal, irigységgel, ha egy tanuló társa dicséreteCsak délibáb volt, elfoszló, csaló S előttünk áll im a kopár való. Ott fekszik halva, halva oly korán, Vérző sebével büszke homlokáu. Ám neki jó már, néki jó, hiszen Őuéki többé nem fáj semmi sem. De jó Atyánk, óh szánd meg a királyt, Kinek keserve hozzád felkiált! A koronánk — ott fölkeut fején — Legdrágább gyöngye uiucs többé helyén, Kimozdult s összetört hogy porba hullt S a jó királynak lelke elborült. Milljók Urának kárpótlást ki ád, Ki adja vissza elvesztett fiát ? ,,Éhünket a királyért' jelszavunk, Érte, ha kell, egy lábig meghalunk, De azt, kit oly keserv közt veszte el, Százezrek vére uem támasztja fel: Mi a halállal nem harczolhatuuk, Fölkeut Urunkkal most csak sirhatunk, Fenkölt szivének tenger-bánatán Euyhitri csak te vagy képes csupán. S óh né/.d, Atyánk, a gyö.igéd hü anyát, Magyar hazánk királyi asszonyát, Nemtőjinek kit Árpád népe tart, Érző szivét mint járjta át a kard. ') S nézd hü felét: mosolygó napsugár Még tegnap ... ós gyász-cziprus im ma már ; Nézd angyalarczü árva gyermekét, Kicsiny szivét a bű mint tépi szét. Miként Getsémanéban, amidőn Te szent Fiad hozzád köuyörge hőn, Mig arczán kiuos cyötrelem között Vérrel vegyes verejték gyöngyözött És szive mindhalálig keserű Vóls s nem lövellt rá legkisebb derű . . . Miként vigasztalásul elhagyott Fiadhoz ott leküldted angyalod : ') Oh küld le most is a királyi ház Körébe angyalod, ki majd vigyáz ') Lukács II, 35. 2J Lukács XXII, 44. ÍJ Lu'ici XXII, 4 5