Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

„IN Y 1 lt V I O É K,,.. siet erdemeit? ki, lu társai vígan gyermekmódra játszottak a s/Onóia idején Miu társai ilyenkor, mint a kulitkdbol szabadult madár, vigan csicseregtek, komor m igorva képpel felreállt a Ripacs Ádám, sötéteu tekintve azokra, kik aunvira örülni tudtak az élet szop virágos tavaszának. — .Ádám, hát te miért uem veszel részt társaid örömében ?' kérdezőin. - .Tán b,unott valaki?' — Senki, de uem szeretek játszani. Sokat kutattam a különben szorgalmas gyermek mordságAnak szokatlan okát ; szülei azt mondták, bogy mindig ilyen volt. Társai rettegtek tőle, nem szerettek vele szóba állani sem, kerülték, a hol lehetett, kltlönbeu is ő nem adott alkalmat arra, hogv feléje közeledjenek. A kis Mezei Pista szép sziues gummilabdát kapott s nyáron szüleitől. Elhozta az iskolába, bogy társainak megmutassa. Láthatő izgalommal várta az osztály a 4 őrát. Kimennek ók akkor a Selypeskörre labdázni. Magam is velők voltam menendő. Csak a Ripacs Ádám arczáu volt az a rut, boszantó kedvetlenség. — .Velünk jösz Ádám, vinni fogod a labdaütőt és a lapdát, szólék, hogy kedvre gerjesszem azt a kiállhatatlan komoly fiút." Akármelyik tauitváuyom büszke lett volua erre a .kitüntetésre". Ennek a megátalkodott fiúnak az arczáu egy izom sem ráudult meg. Kiórtüuk a rétre. A játékhoz akartuuk fogni. — Ádám add ide a labdát. Valami megfoghatatlan érzés kifejezését észleltem azou a tiun, mintha káröröm lett volna. Szótlanul átadta a játékszert, melyet akaratlanul is a földre dobtam a labdajátékosok szokása szeriut megpróbálandó rugauyosságát. A labda alig pattaut vissza a földről, megnéztem, egy helyen ki volt lyukasztva szeggel. Tudtam, bogy azt csak Ripacs Ádám cselekedhette. — Miért bántottad ezt a labdát? Semtni felelet. — Vall'd meg, mert megbüntetlek. Újból mély hallgatás. Megkerestem a fiu zsebét, ott találtam egy szegetA fiukat, visszaindulva az iskolába, elbocsátottam, csak azt a haszontalan fiút tartottam ott. Feltettem magamban, hogy megfeuyitem ezért a rossz tettéért. Előbb vallattam keméuyen miut egy rabot. — Miért tetted te azt! — Bántott, hogy Pistának) oly szép labdája van. Elámultam Ilyen korban ar. irigység bűne ily hatalmasan kifejlődve egy gyermekben! Hol az a remédium, mely ily betegséget gyógyíthatna. Szülőanyja annyi borzasztó nemtelen bűnnek, mily kegyetlen végzet plántálta egy gyermek lelkébe! A férfi, kit megtört a sors, kit reményei durván cserben hagytak, ki saját sülyedése mellet másnak emelkedését látja talán, a nő, ki másnál látja azt, amit magának kiván, az önző, irigy; de egy gyermek, ki reményeinek légvárait még szépeknek, erőseknek látja, miért irigy az? Veleszületett baj az, melyről nem tehet, melyen uem segíthet, avagy gonosz pillanat müve, mely becsempészte azt egy ártatlan szivbe, hol véletlenül fogékony talajra talál? . . . Bizony, Ripacs Ádám azt mondom én neked, jobb volna neked meghalni ma, semhogy ilyen .érzeményekkel élni, mert neked a tudás is veszedelem lesz. Neked és másoknak. P. L. (Folytatása következik.) A csüggedőkre, vélök fenviraszt S önt sziveikbe balzsamos vigaszt! Avagy mint ott most, óh Atyánk, van-ó E nagy világon oly Getiémanéf * * * S a mely Rudolfban oly sokat sirat . . . Aranykorát, mely véle rá virad Bűvös, rózsás derűvel, ép taláu A másik ezredévnek hajnalán — Igy hittük ezt —: e népet óh ne hadd Megtörni most a bánatsúly alatt ! Ne, óh ne, hisz te ezredéven át Védted karoddal ezt a szép hazát, S míg a kor árja száz mást eltemet, E nép felett viraszta őrszemed, S mert pajzsa voltál néki s sziklagát, Száz vész között im föntartá magát. Atyánk, kinél nincs semmi változás, Ki nem vagy más ma s holnap újra más: Ha ugy szeretted eddig ezt a hout, Amely ma sir, amely ma könnyet ont: Oh el ne hadd most, most, hogy mostoha Sors sújtja azt, óh el ue hadd soha ! MiJIjó magyar hozzád szívből kiált: „Áld meg hazánkat, áld meg a királyt!" Ámen. Szerelem és szeretet. tlrta : KODCZ Ákos.) (Yége.) Ezt n*m akarta Istan, ígérem asért ismételten, bogy önön kivöl nem fog e nlv senkit, de senkit szeretni. Mihelyt ügyeimet ügyvédem rendbe hozsa, fátyolt veszek fel és ss. Vinoze leányai közé lépik. Ott a magányban talán megcieDdesQl szivem. Mit reméilbetoék én már az Mettől? boldogságot n -m nyújthat, a sárda csendes falai közt pedig ciak találok agy kevés nyugalmat Itten vele kedves Gézám, le gyen boldog, őrizze meg hitét és rsményét, hogy bér itt a földön nem líhsttdnk boldogok, találkozunk majd odafent, kol azoké a jutalom, kik itt a földön szenvedtek . . . UJDONSÁUOK. — Szabolcsvármegye közigazgatasi bizottsága e hó 13 dikán délelőtt 9 órakor tartja meg rendes havi ülését, a vármegyeháza nagytermében, Kállay András fői>-piu elnöklete nlatt. — Megyery Géza kir. törvényszéki elnök, kit az influenza szintén ágyba döntött, fölépült már betegségéből, H átvette a törvényszék vezetését, — Zoltán János nyugdíj ügye. Tudomásunk vau róla, hogy Zoltán János Szabolcsvármegye volt alispánja többek előtt kijelentette, hogy nyugdíj járulékát csak azon részében és csak akkor veszi igénybe, ha a vármegyei nyugdíj alapnak nyugdíjazásra fordítandó összegéből a uyugdijazott tisztviselők rendes járulékai teljesen fedezhetők ; ellenkező esetbeu fedezetül az őt jogosan megillető nyugdíj részleteket a szükséghez mérten és a szükségelt ideig fedezetül felajánlja. Volt alispánunkuak ez elhatározása az egész vármegye elismerésére és köszönetére érdemes. De, hogy köztudomásra hozzuk e tényt, tesszük főleg azért, hogy az ez ügyben mindenfelé szárnyrakelt megjegyzésekkel szemben a kérdésnek valódi állását dokumentáljuk. — A nyirbogdányi választó kerület függetlenségi pártköre a képviselő jelölés tárgyában január bő 30-án Kemec«éu tnrtotta meg értekezletét. Eluöklő Székely Benedek a gyűlést megnyitván, örömmel üdvözli az egybegyűlt tagokat s a megjelentek érdeklődőiét látva, a diadalt biztosi!ottnuk véli. Egyúttal jelzi, hogy a szervezkedés ideje elérkezett, mert a választás febru ir hó 10 én fog megejtetni. Erre a volt képviselő Mikecz János szólalt fel, bogy egyrészről áthatva választó társai iránti mély és kitörülhetlen hálától — a szíves bizalmat, mely őt a legkiválóbb állásra emelte, mogköszönje ; másrészről pedig lelépésót indokolja. Rivid szavakban megeiulekezett aztán a lefolyt zajos politikai eseményekről, a melyekben a függetlenségi párt oly roudülstlau megállt s oly fényes diadalokat aratott. Lílépése tudomásul vétetvén, Borhely Gáspár képviselő jelöltül a mullja, szakképzetsége, tudománya folytáu egyaránt kiemelkedő Zoltán Jánost ajánlja. A történetesou jelenvolt ajánlott a személy meguevízését rem tartja czélravezetönek, mert igy ellenkező nézetüek keblében a harag fullánkja mindvégig megmarad. Es ép ezért óhajtja, hogy minden feszély nélkül nyilvánuljon a téleménykülöubség, nzaz titkos szavazás utján tudassék ki a választók hamisítatlan óhaja. Eunek megtörténte után elnök Zoltán Jánost, mint a kire a szavazatok nagy többsége esett, — 91 szavazat közül 80, e többi 11 szavazat öt egyén között oszolván meg — a függetlenségi párt jelöltjéül proclatnálja. Zoltán meleg szavakban kö<zönte meg e kitüntetést s egyúttal programm-beszédét megtartá. Részünkről nem találjuk érdektelennek e hdytt is — a mennyiben actuilis kérdésekre vonatkozik — néhány érdekes eszmét a sok közül feljegyezni. > V.ti a miut rósz gondolkozású ember az — úgymond — a ki erős, ősi biz helyébe egy uj, -xifra kártyavárat ópit, épugy helytelen dolog az, a ki az ezredéves viharokkal oly fényesen daezoló institutiokat: a megyéket könyalmüen lomtárba dobja egy bizonytalan kétes értékű referm k«dvéért.c Viharos tetszést szültek ama szavai is, midőn az ellene oly gyakran hangoztatott antiszemitizmus ellen tiltakozott s ezt rAgalomuak nyilvánitá, de egyúttal figyelmezteté az izraelita választótársakat, hogy a testületi kormánypártiságtól óvakodj :uak, nehogy a nemzet ezt miute»y vallási dogmaként fogja fel. Végül ezzel fejezte be szavait: >ha az önök bizalma itt isméteken a képvi salői székrs emel, becsület szavamra logadom, bogy az ifjni hévteli elvekhez deresedett fővel bár — de meg nem csappint ragaszkodással fogok tü'ődni örökre!< — A BZÜOUÍ nem akaró éljenzés csillapulta Után Borbély Gáspár olvasta fel Irányi Dániel levelét, a melyben a központ jelől'jéűl Zoltánt óhajtja s nevezi meg. A szeren Megnyugvásáért, boldogságáért imádkozik utolsó leheletéig hű Editbjo. Újra és újra átolvasá a sorokat, meleg könyei a sorokra hullotiak . . . azután gondosan bepecsételő és egy sóhajjal postára küldé. * * • Edith ugy tett, mint Zalaváriuak irta; miután ügyvédje által rendbehozatta ügyeit, a megmaradt kétszázezernyi forintot fslerészben rokonaira, felerészben psdig e sz. Vinczs leányai kezelése alatt levő nőzárdára és kórházra adta s bucsut mondva a világnak, ugyanezen kolostor tagjai közzé lépett. D( mit is keresett volna többé a világban? Szive összetörve, elveszte mindent, mindent az életben, mi csak egy kevés boldogságot képss volna nyujtaui. Szive üres volt . . . nem érdekelte semmi s érezte, hogy az elvesztett Ztlaváryu kivül más földi lényt nem tudna szeretni. Itt a bőké és nyugalom közt feledést, vagy ha nem is feledést, de enyhűletet remélt Önfeláldozó szeretettel ápolta a kőrhiz betegeit, mint angyal jirt körűi az egykori cont. sse, jelenleg soror Angelika — s vigasztalta a szerencsétleneket, pedig bizonyára ő volt a leg-zeraucsétlenebb ét ő szorult volna a legtöbb vígasztaláéra. Ismeretlen szenvedők lázai ál mai felett virasztott és imádkozott. Halvány arczárói eltűnt a régi mosoly, s ha megjelent is olykor-olykor ajkai a betegekkel szemben, volt e mosolyban valami fájó, mely szenvedésről s a sziv tusáiról, a lélek barczairól beszélt , . . A kolostorban mindenki szerette s önnek tulajdonítható, hogy a legelső fejedelemasszony választáskor a testvérek Angelici testvért választották meg főnöknőjüknek. A tiszteleti állás mitse változtatott rajta, maradt a régi szerény, angyalszelid, jóságoi Angelika . . . » * * Mindenki előtt ismeretes, hogy az 1870 iki porosz franczia háborúban inily emberfelett való munkát végíztek a csatatéren és katonai korházakban a szürke nénikék, kik lemondva a világról, idejöttek, hogy részvétteljss szavaikkal, jó szivükkel, nemes lelkökkel ápolj ik és esés megegyezel és összetalálkozó a választók lelkese(lesét még inkább fokozta. Ezek után, mivel a kormánypárt szervezkedésről még határozott hirt uem vettünk Zoltáu János megválasztása valőszinüuek tekinthető' Nagy feltűnést ksltett hz értekezleten, hogy FráUr Sándor, ki hir szerint kormánypárti programmal föl lép a kerületben, a függetlenségi párti értekezleten réezt vett, sőt beszélt is. — NóegyletI közgyűlés. A nagykállói keresztény nőegyeiület f. évi január 26 áu tartá évi rsiides közgyűlését. Az elnöki előterjesztésnek szép része volt az, midőn előadta, hogy özv. App^l Sáudorné gyűjtése következtében hat szegény óvodába j ró gyermek láttatott el téli ruhácskával, miért a közgyűlés sietett is Appelné alelnöknek köszönetét jegyzőkönyvileg nyilváuitani. Örömmel vette a közgyűlés tudomásul a választmány abbeli intézkidését is, mclyszerint a szegény gyermekek számára a nyári hóuapokra az óvoda menedékház jellegűvé alakíttatott át, a mennyiben a reggel beadott gyermekek az óvodában' egész napon át goudozásban részesültek. A pénztárosnő évi számadása a uőegyesület pénzügyeit nagjou megnyugtató szinben mutatta be, lévén a bevétel és kiadás közötti arány kedvezőbb a mult évinél. M urán az elnök az egész tisztikar nevében lemondott s a közgyűlés az eddigi tisztviselőknek a buzgó, sikeres, áldásos működésért jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánítót

1 a, a tisztikar következőleg alakíttatott meg: elnök: Buday Ferenczné, alelnökök : Appi'l Sáudorné, Lengyel Eudréné, péiiiiároi: B retbőy Jánosné; a választmányba uj tagul beválasztatott: Zoltáu Istvánná; titkár: Schurina Istv.in, jegyző: Dudiuszky Emil. Az óvodai alup javára egy jótékony ozélu mulatság rendezése magbeszéltetett. Ideje és módozatai későben fognak közzététettni. — Pénzintézeteink közgyűlései. A szabolcs neggei takarékpénztár-egylet rendas évi közgyűlése f. évi tebruár hó 23-án d. e. lo órakor fog N»g,-Kállóban az egilet helyiségében megtartatni. Tárgyak: 1. Igazgatósági jelentós. 2. A felügyelő-bizottság jelentése az általa megvizsgált évi számsdái és mérlegről, s ennek alapján a felmentvény m^g.dása. 3. Az elkészített javaslat alapjáu az évi nyeremény felosztása. 4. Vezérigaigató és 11 igazgatósági t«g választása. 6. Igazgatósági jelentés P-thő Zsigmond psnztirnok ayugdijaztatásáról. 6. Igtzgatósági indítvány péuztirnok választása iránti intézkedés s a p.nztáruoki fizetés megállapítása tárgiában. 7. Az 1889 ik évi február hó 24-éu tartott közgiülés 2 ik számú határozatával e köigyülésre tárgyul kitűzött ugy eliutézése. Az igazgatósági és felügyelő-bizuttsági jelentés s a mérleg a közgyűlést megelőző 8 nappal az egylet helyiségében megtekinthetők. A t.-polgári takarékpénztár 1890. évi február hő 20-án délelőtt 9 órakor a takarékpénztár helyiségébsu rendes közgyűlést tart. Tárgyak : 1. Az igazgatóság évi jelentése. 2. A felugjelőbizo'.tság évi jaUutí-se. 3 Az évi számadások előterjesztése, a nyeremeny-filosztáira vonatkozó igazgatói jaleutés jóváhagyása és a felmentvény megadása. 4. Egy uj igaz g -it ós ági tag választási. 5 A vezér-igazgató állandó évi fizetésének meghttározása és az alapizabálj ok erre vonatkozó pontjáuak módosítása. 6. Ejyéb a takarékp nztárt érdeklő jaraslatok és indítványok. — A nyíregyházai felosztott legelőterületnek, az úgynevezett jogiöldeknsk a tulajdonosok neréra való telekköuyvezése vé^re valahára napirendre került, ameuyuyibeu a betelakkönyvezés iránti kérvény beadatott s a tervozeti munkálat már folyamatban vau, hitelesítése március bő elején fog megtörténni s igy a törvényszéki telekkönyvezető ismeretes ügybuzgalmi mellett remélhatő, bogy az uj telekkönyvek még ez óv első felében át fogni k adatni a közhssi-nilatnak. — A nyíregyházi kaszinó bálja, a legfényesebb auspiciumok köaött az éjjel zajlott le a kasziuó szépin földíszített termeiben. A bálról lapítok legközelebbi számában közlünk részletes tudósítást. segítsek a sebesülteket. A magyarerszági rendházakból is mentek nővérek segíteni s ezek közt soror Augelica is. A dicső, még botlásaiban is nagy fraücsia nép Si dáuuál elbukott, dicsőségéuek csillaga elhalványult, a poroszok gyöztik. A kórházak megteltek sebesültekkel, megcsonkított vitézek Franczia ori.-.agot éltetve adták ki leiköket. Angehea és társnői földi angyalként jártak a a hategek és sebesültek közt részvéttel vigasztalva a szerencsétleneket. Ép n mo9t hóinak be szuronyos ágyon egy sebesült őrnagyot, egy mellette szétpattant bomba szétroncsolta lábát . . . alig lélekzett. Szép barna térfiu volt, mellén ott diszlett a hadi vitézség keresztje. Megjelentek az orvosok is, de sogitsni nem tudtak s átengedték a tért »a szeretett nővérei* nek. Augelika sietett hozzá enyhítő, italt töltve kékülni kezdő ajkaira. A miut azoubau az őrnagy t«lé hajol . . . egy pillanatra megáll ereiben a vér, nézi . . . nézi hosszan s azután uem tudva visszatartani érzelmeit, fájdalmas sikoltással torült le az ágy előtti padozatra. A haldokló sebesült őrnagy Zaiaváry volt. * * * A nénikék más termekben lévéu elfoglalva, nem hallották Angelica sikoltását. Midőu előkerültök, akkor már felesi nélt s ott ült némán az ágyuál, onrően nézve a haldoklóra. Ez még egysser felveté szemeit s od» fordult fájdalmában ápolónőjj felé. Egy tekintet, a halóthalvány arcz kipirult, a 3ebasült felemelkedett, egyegy darabig rnsrően né/.ett, s mintha az élet egy pillanatra visszatért volua, magragadta Augalioa kez^t B ez egyetleu szóval ajkán: »Edith«, kiadta lelkét. Angelika testvér letérdelt . . . sirni nem tudóit . cak imádkozott . . . imádkozott izivből sokáig; ... de elég volt a izenvedésből, több fájdsliíiat nem birt el a lelke . . . imádságát folytatta Iiten angyalai között. A többi nővérek azt hitték, hogy elszenderűlt. . . hozzá mentek, költögették ... de hiaba — nem ébredt fel többé . . . Szive rep'dt meg az utolsó fájdalom alatt . . .