Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

Uj gőzmalom. A milyen igénytelen ez a fogalom, cziinéül pgy vezérczikknek, legalább is olyan nagy fontosságú gazdasági viszonyainkra az a mozgalom, mely Nyiregyháza városában egy gőzmalom létesítését tűzve ki czéljául. a héten, egy megtartott értekezlet, eredményeként eljutott a megvalósuláshoz. Sok dugába dőlt kísérlet után végre fölismertetett és megtaláltatott az egyedül helyes alap, a melyen ez a vállalkozás egészségesen létesülhet. Ez a biztos alap pedig az, hogy a gőzmalmi vállalat létrehozásában erőteljes képviseltetéssel vegyeu részt a termelő közönség, melynek érdekeit az uj gőzmalom előmozdítani, szolgálni van hivatva. Gazdasági egyesületünk elnökének, a praktikus és okos gazda hireben álló Pongrácz Jenő grófnak e mozgalom élére állását mi legalább s azt hiszszüli a uagy közönség is — ugy fogjuk föl hogy az uj gőzmalom, mint egy nagyobb szabású vállalat, ujabb forrását nyitja meg nyers terményeink földolgozásával, azok értékesítésének. Örömmel üdvözöljük a gróf úrat e mozgalom vezéréül. Mert az a törekves, ami itt czéiul kitűzve vau, fölismerése egy régi szükségnek: a mezőgazdaság mai nehéz viszonyai között a gazdaközönséguek rá kell térnie arra az útra, hogy nyers terméuyeit feldolgozva bocsássa piaczra s 4igy magához vonja és magáuak megszerezze azt a hasznot is, mely a uyers termény s a feldolgozott árú árkülőnbözetebeii mutatkozik. Vármegyénk termelési viszonyai szerint egy olyan — helyesen adminisztrált — vállalat, mely gazdasagi nyers terményeinknek feldolgozását s piaczra juttatasat szolgálja: biztos alupo ra vau lektetve. Többet termelünk, mint a meunyit elfogyasztunk. Ez az a biztos alap. A czél: a felesleg értékesítése. Mellőzni a közvetítőket, kik három-négy kézeu adva át terményeinket, juttatják el azt igazi rendeltetési helyére: a fogyasztó közönseghez: an iyit jelent, hogy a termelő közönség hozzájut termeseitek egész hasznához, melynek egyreszét idáig másoknak eugedé át. Gazdakőzönségiluknek az a része, mely az uj gőzmalom megalapításában reszt vesz, ezzel az okoskodással határozza el magát erre. Az uj gőzmalom, ellátván a helyi szükségletet, kivitelre is fog dolgozni. Nyiregyháza város forgalmi pozíciója ezt előre is csaknem biztosítja. Vasúti összeköttetéseink a legkedvezőbb kilátásokkal biztatók arra, hogy ha ez a gőzmalom kellő tőkével s megfelelő berendezkedéssel megkezdi működését, hát nemcsak hogy a szabolcsi gazdák gabona és búza terményeit nem mint a sárospataki vagy ungvári gőzmalmok produktumait fogják árulni Nyíregyházán, meg a varmegye többi községeiben, hanem nyers terményeink itt feldolgozva s a feldolgozás nyereségét közöttünk hagyva, a mi firmánk alatt fog piaczi czikket képezni Magyarországon. Mert manapság ugy áll a dolog, hogy a Szabolcsvármegyeben termett s eladott gabona elszállitódik Ungvárra vagy Patakra s visszajön ide hozzánk megdrágulva lisztképen s fogyasztatik a közönség által. A szállítás költségei s a feldolgozás hasznai itt maradhatnának a mi zsebünkben. A „NYÍR V1DEK IÁ LUJZÁJA. u A boldogság dala Ember gondolt, Isten végzett, A kegyes sors mást adott: ÉJ-s tiut, feleséget, Csöndes, áldott hajlékot. Az gazdag csak, ki beéri A'zal, mije van neki, A magáét maga éli És vásárra nem viszi A mi kincse drága, pompás, Otthonának dísze lesz... Nem csUggcdés. nem lemondás, A boldogság dala rí Inczédy László. „NYÍR V IDÉ Erre a haszonra egész bizonyossággal számíthat az uj gőzmai mi vállalat. E'egcndő magában véve is hogy fenállását biztosítsa. Ami a kivitelt (txport) illeti, előnyös helyzetünknél fogva csak a \%zetés ügyessége s a produktumoknak a gőzmalom gyári berendezésén alapuló kifogástalansága kell hozzá, hogy biztositassek. Hogy ez a vállalat létesülni fog: alig lehet többé benne kétség. Jövedelmezőségét a helyzet kedvező kilátásai biztosítani látszanak. Gazdaközőuségünkuek a vállalkozásban való részvétele s e részvételnek aránya szerint fogja ez az uj vállalat jelenteni azt, hogy nyers terményeink jobb értékesítésének egy uj forrását megalapítottuk. Mert gazdasági viszonyaink javulása tekintetében ennek a gőzmalmi vallalatnak a jelentősege csak akkor lesz nagy, ha megalapításában s ezzel a nyereségeiben való osztozkodásban a gazdaközöuség tömegeseu vesz részt, kihuztán jegyzett részvényei utáu azt a hasznot, melyet nyers terményeinek közvetítők mellőzésével való értékesítése által s a feldolgozás percentjeinek a maga részére való megtartása által biztosan el fog érni A termelők szövetkezete lesz igy ez a vállalat, nyers terményeik minél jobb értékesítésére. S hogy Nyiregyháza város kereskedelmi forgalmát is ez a vállalat hatalmas lökéssel emelni fogja, azt mindenki tudja és érzi! Az eszme megpenditőjét és mozgatóját: Ivornsteiu Ignácz urat, az iparbank igazgatóját, szívesen üdvözöljük. Felhívás a megyei tisztelt lelkész urakhoz! A »Felső tiszavidéki gazdasági egyesület* választ mánya 1888. évben azon üdvös tevékenységet foganato sitotta meg, a melynél fogva megyénkben az irui és olvasni tudó kis-gazdak közölt, a g izdasági isu-retek terjesztésére népszerű nyelven irt s a gazdilkodás egyes ágazatát tárgyaló, röviden szerkesztett muukác kakat fog díjtalanul kiosztani. Midőn ezen ezélját megvalósítani óhajtotta, a legnagyobb várakozás és bizalommal folyamodott a megyei nagyon tisztelt róm.cath. és ev. ref. lelkész urakhoz, bizváu abban, hogy akik a népnek lelki javairól goudoskodnak, pásztoruk és vezetőjük, mindenesetre a földi javak okszerűbb előállítása, a czélszerübb gazdálkodásban is útmutatójuk, a mennyiben maguk is gazdálkodnak. Az 1888. évben kibocsátott felhívásainkra a derék leik ész urak csaknem kivétel uélkül jelentkeztek füzeteink átvállalása s azoknak az általuk ismert érdemes, olvasni, irui tudó kís-gazd-ik közti kiosztására s szüssóg esetében kellő megmagyarázására. 0-álunkat tehát 18881889. években elériük, a mennyiben bérmentesen a t. lelkész uraknak megküldött fü'.eteaik átvétettek és kioktattak, eddig a következő füzetek forognak a nép kezén : 1. »A trágyáról, trágyázásról és trágyakszelésröli tudn i valók.* I^ta ítHi Jáuos gizdasági tanintézeti tanár 2. *A kaszálók és legelők ápolásá t Ir'.a Rottlor József a fogarasi m. kir. ménesbérlők igazgatója. 3. »A kisgazda, mint sertéshizlaló.* Irta Virágh Elek jószág kormányzó. 4. >A borjuk felneveléséről.* Irta Tormay Béla m. kir. miniszteri tanácsos. A folyó év őszén a következő érdekes népszerű füzeteket küldjük szét. 1. »A takarmány répa.* Irta Herényi Gotthárd Sándor földbirtokos. 2. >A fejős tehénről.* Irta Hau"r G:za föld míves iskolai igazgató. Ezen munkácskák ozimei azt mutatják, hogy olyan gazdálkodási ágak tárgyaltatnak azakban, melyek kisgazdáink körében a legfontosabbak s melyekről sok hasz Mást álmodtam, másra vágytam, ; Elvonulva, elfeledve, Hiú gögöm máBt remélt: Féuy nem hánt, bir nem keres, TUuiiö^ölni a világban, Csak magara, s enyéim tldv.-, Átélni szál szenvedélyt. A mi bennem nagy s nemes. Tékozolni mind a kincset, Mit bánjam, hogy nem vesz é-zre Mit s»iver«i s agyam terem, S hitványt bámul a tömeg ? Hozsaouak közt járni, mint egy A boldogság bőlcseségre Arany-szóró fejdelem. Tanított meg engemet. Elsd lenni a nagyok közt, A kikről a hír regél, S hol a nép szent harezokat küzd, Elöl illői, miat ve/ér Egy varróleány. — Raji a fővárosi életbó

1. — A harmadik emeleten volt szegéuyes, kis szobája, fölöttem, éppeu az éu szobámmal szemben; alig két méter hosszú az egész szoba, ágy, asztal es egyetlen szék az összes bútorzat benne. Közvetleuül az ablaknál állott a kis varrógépecske, azon dolgozott folyton, szüuet, megszakítás nélkül, reggeltől délig, déltől estig. Gyönyörű leány volt! — hosszú szőke haja két vastag fonatbau hullott alá, kissé hosszúkás tejfehér arczczal, apró kezei ott jártak folyton a gépecskén, mintha miudig sürgős munkája lett volua, de ami külö nöseu felébresztette iránta első pillanatra a részvétet és érdeklődést, a mélabü, mely a kedves kis arezon visszatükröződött, valami visszafojtott fájdalom, néma szenvedés. . . . Kora reggel már hallatszott a gép zakatolása: kipp kopp, kipp kopp — és csak késő este szűnt meg; sokszor megfigyeltem: soha meg nem pihent; szemei órák hosszáig mintegy odatapadtak a gépecskehez, csak néha léha vetette fel őket, ilyenkor kinézett hosszasan, mereven és ugy rémlett, mintha lopva egy köuyet törült volna ki széniéiből. Lehet, hogy csak én képzeltem ; a következő perezbeu már ismét dolgozott, meg sebesebben, még szorgalmasabban, mintha annak a pár pereznek a muukáját akarta volna helyrepótolui. Ugy érdeklődtem iráuta és még sem volt vágyam vele megismerkedni, bárha ezer alkalmam lett volna reá, liiszeu ha lejött, bármikor találkoztam vele a folyosón. Pedig égetett a kíváncsiság, hogy valamit megtudjak róla; a fájdalomtól dúlt arcz hangosan elárulta, hogv e leánynak sokat kelle szeuvednie. Egyszer észrevettem, hogy niucs otthon, a gép nyugodott. Fölmentem a harmadik emeletre. Kis, sovány asszouy fogadott, a legprimitívebb módhoz nyúltam, hogy czélomat elérjem. „Bocsánat asszonyom, lakást keresek." Az asszony egyet sóhajtott, aztáu laconice válaszolt: „Niucs.* Mint a vizbefuló a szalmaszálba, belekap iszkodtam a sóhajba. Mosolyogva szóltam : „Azért sóhajt, mert nincs kiadó lakás ?" „Jaj, ha tudná — felelt kissé meg>zégyenülten — bizouy nem csodálkoznék azon, hogy olyat sóhajtottam: de hiszen epeu az a baj, hogy volna kiadó szobám és nem adhatom ki: egv gyönyörű szoba előszobával, olyan mintha külön bejár,itu volna, kü!ön kulcs, pontos kiszolgálás, nem aduáin 10 frtnál olcsóbban havoukeut, még nos tuduivalót olvashatnak Ezen füzeteken kivül még többféle érdekes a gazdálkodásra vonatkozó könyvecskéket is mellékelünk a küldeményekhez, a melyek bér mentesen adatnak fel a t. lelkész uraknak. És most engedjék meg a tisztelt lelkész urak, hogy a 3 ik évi ingyenes köuyv kiosztás alkalmával is, már ismert hazafiságukhoz forduljunk, s minthogy a lelkészi karbau 2 év alatt biztosan változások töriéutek, s minthogy a mult 1889 évben olyan t. egyénektől lettek bérmeute6 csomagjaink vUsznutHSitva, a kik 1888 ban levélileg vállalták s k-rték a kiosztást, kérjük, hogy a vissza küldéssel azétrongált füzetek meg ne semmisüljenek s mi a felesleges postai kiadásoktól megkíméltessünk: egy levelező-lapon röviden értesíteni legyenek kegyesek, ho°y elfogadják-e ingyenes füzeteinket s kiosztják-e az arra érdemes Írni olvasni tudók köpött. Figyelmeztetjük továbbá az iskola könyvtárak kezelőit is, a kiknek készséggel kü djük meg füzeteinket, ha arra egy levelező lapon felhivatunk. Engedj k meg végre tisztelt uraim! arra kérnünk, hogy egyesületüuk ezen tevékenységét fentarthassuk továbbra is, pártolják ezeu eszmét, mert habár lassan is és alig észrevehetőleg is, de lendítünk valamit mégis a kisgazdák gazdai értelmisége terjesztésén. Hazafias tisztelettel, Nyíregyházán, 1890. augusztus 6-án. A »Felső-tiszavidéki gazdasági egyesület* nevében eluök gróf ur őméltósága megbízásából: Szentkirályi Jáuos, e. titkár Pályaválasztás. Gyer mekeiuknek eredményes tanulása fölött érzett örömünket a tanév befejezése utáu hamar üzi el a jövő megdöbbentő gondolata. Mit csináljak gyermekemből? — kérdezi magától bizonyos aggod ilo:nraal az atya. M irt rettenetes az a haroz, melyet a dtrab száraz kenyérirt, a betevő falatért ember ember ellen folytat életre-halálra. Nem a harcz az, a mi aggodalommal tölthet el. Csak hadd folyjon a küzdelem, mert a hol harc: niuc->, ott bekövetkezik a h-.lál, a fizikai és morális egyaránt. Élet a küzdelem iija. Nekünk gondot az a jelenség ad hogy még miudig ezer előítélet, kishitűség és millió ferde szokás szabja meg a küzdőtért, melyen a látért való hajtóvadászatot ű úk. Manapság a s/ülői ambíció még miudig nem az, hogy a gyermeknek nyugalmas és lehetőleg gondmentes élet biztosíttassák ; hauem az, hogy megszereztesse velők a diplomát, guuyara azoknak a demokratikus eszméltnek, melyekkel korunk hivalkodni szeret. Még a szegényebb család is anyagi romlása árán hajszát folytat a jelenkor 9 kutyabőréért, az oklevélért. Szó sincs róla, hogy kevésre bccsüluők azt, miut pályabért. De mi nem azon kevés szerencsé ek után szabjuk meg itéletüuk mértéket és aggodalmaink nagyságát, kik diadalmasan tartják meg helyüket a küzdőtéren, hanem azon sokak utáu, kik ez áldatlan hajszábau elvérzenek s proletárokká lesznek. A:ok utáu, kiket a társad ilrni fonákságok teremtettek, da a kiket ugyanaz a társadalom, mily kinövéseiben szülte ők)t, a szlikségosekkel ellátni, som emberi jogaikba helyezni képtelen. A »mkat igér keveset ad* — axiómának kérlelhetlenül logikus érvényesülése ez. Az iskolázásra kéuyszeritett ifjú, legtöbbször hajlama és aksrata ellenére, csupán a szülői hiúság kielégi tésfül, végig megy a ludóst-képző lépcsőkön és diplomá javai az életnek uj fázisában. Sok fájdalmas csalódás u'.án, végre, egy napdijas állásra pályázik. Mert hát hiába, sok az arató, de kevés az ar>tás. A kenyér uélkül való »urak» száma ijesztő arányban szaporodik, a mi a protel czió és nepotizmusnak mai aranykorában annyival megdöbbentőbb, m-rt ezen órában igen sok kétes értékű (xiszteneia prosperál, a valóban hivatásos szakképzett erők meg leszorulnak. És csoda! ezen napról napra megujuló állapotokból, a ballépések ezen kézenfekvő következményeiből a szülők még sem vonják le a megfelelő tatulsá^ot, azt u. i., hogy Folytutáíia a mellékleteit talán annál is többet ér, minden nap lakást keresnek nálam, többet is kaphatnék érte . . Hogy én is szóljak valamit, biztosítottam, hogy 12 forintot is kaphatna erte, taláu még annál is többet. „Kaphatnék — szólt lehangoltan — de hiába, ki n m adhatom, legalább most nem, talán később, taláu inár a legközelebbi hó, május elsején, jöjjön nézze meg, hátha . . Utánna mentem, a szép varróleány szobájába vezetett, az volt az a gyönyörű szoba; némán mutatott az asztal előtt áló egyetlen székre, helyet foglaltam. „Itt most varróleány lakik? — kérdezém, egy pillantást vetve a gépre és az ágyon fekvő ruhanemüekie. — Taláu uem fizet 12 forintot?" „12 forintot! — szólt gúnyosan — 12 forintot? egy krajezárt se uram, egy fityinget se, érti ? egy fi'yinget se. Ugy tartom, ingyen; régi jó ismerősem leánya, egyedül áll a világon, mit tegyek vele? uekem kell őt tartanom." „Nos, és a keresmény?" „Csekély, nagyon csekély; pedig egész nap dolgozik szegény, nagyon szorgalmas és mégis oiy keveset keres, ro-z a világ, nem fizetik meg eléggé a munkáját, uagyot sokat dolgozik és uagyon keveset keres . . „E leáuynak valami eltitkolt uagy buja lehet — koczkaztatám — többször láttam és ugy vettem ki, mintha . . ." „Igaza vau — vágott hirtelen szavamba — nagy buja van . . . de . . . mégis . . ." Tétovázva uézett rajtam végig. „Boc-ássou meg kérem, ha kíváncsiságom által megsértettem." „Szegény leány, igazán nagy buja van — szólt, nem is reflektálva ineutegetődzéseuire — ha már eddig 1