Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

„IS Y í B V I D É It." mig miniszteri rendelet nein érkezik, addig a vár megye főorvosa hiába kongatja a vészharangot, senki csak rá se hederit; mert talán országszerte is. de ugy látom, hogy főként mi szabolcsvármegyeiek a leiratok, rendeletek parancsszavaihoz vagyunk szokva e nélkül pedig társadalmilag uem szoktunk mozdulni, tenni pedig a közigazgatási bizottság a nélkül is tehetne valamit. Harmadik figyelemre méltó tétel az elhaltaknak felekezet szerinti kimutatása. Meggyőződhetünk itt, hogy a róm. kath. 38 07, a gör. kath. 39 59. az ág ev. 46 60, az ev. ref 36 16, az izraeliták közül 25 79 pro mille hal el. E számadatok, még ha a tűzbe nem tennők is a kezünket érce, még ha megengedjük is, hogy a valóságtól némi eltérést mutatnak, igen hangosan beszélnek. Dr. Jósa András keresi is az okokat, pl. az izraelitákra nézve felhozza, hogy náluk a családi összetartozandóság érzéke sokkal nemesebben van kifejlődve, mint a keresztényeknél és hogy a testi egészség gondozása vallásukban szigorúan elő van irva és ezt már a gyermekek szívébe becsepegtetik; pl. fürdés, mosakodás stb. H.t a keresztényeknél hogy állunk e tekintetben!? Ugy, hogy még a népesebb községekben, városokban sincsenek pl. megyénkben is fürdők. Ahol aztán vagy folyó, vagy nagyobb vízzel telt csatorua nincs s vallasilag sem lévén előírva a fürdés, otthon sem lévén reá mód és alkalom, nem fürdőszoba, de még fürdő kád sem, vannak emberek minden életkorban, a kik éveken át sem tisztítják fürdők és fürdőzés által a test felületét; ennek káros következései mutatkoznak aztán a betegedéseknél s a halálozási perczentnél, a 36, 38, 39, 46%-nél. De hát meg kell-é itt állania a Intóság iák és a társadalomnak?! . . . Vájjon a felsőbb hatóságoknak, törvényhozásilag is nincs-é reá joga s uem kötelessége-é, hogy ha a ker. vallás dogmatikája és kathekismusa nem rendeli, hát rendelje a megye, vagy a törvényhozó testület, hogy pl. mint az izraelitáknál a legkisebb egyházközségben is van, legyen a polgári községekben is a község fürdő helyiség előállítására kötelezve, egyelőre legalább a nagyobb, népesebb községek. Hiszen mi drágább kincse egyesnek és községnek és nemzetnek az egészségnél ?!! Még csak két lényeges pontjáról akarok emlékezni e nagy horderejű főorvosi jelentésnek. Egyik az ivóvíz kérdése, melyet a tudós főorvos úr is esik jóformán Nyíregyházára nézve tárgyal. Bizonyára azt teszi fel, hogy ha még itt, a megyei élet modern központján is oly nehéz meggyőzni az intéző köröket az egészséges, jó ivóvíz előállításának sürgős szüksége felől, hát még a vidéki községekbea?! Pedig itt sem szabad ekként gondolkozni; mert ha a községek elöljáróit az állatorvosok, az állategészségügyében kényszeríthetik jó és bő vizű ku ak építés re a mezőn is, mennyivel inkább kényszerítheti — igy mondom — a közigazgatási bizottság a járási vagy a körorvosokat, hogy minden községben jelöljék meg azou kutakat, melyeknek a vize az egészségre nem ártalmas, vagy ha olyanok nem volnának, alkalmas közkutakat építtessenek. Ha már a barmok és sertések számára építtetnek, miért ne lehetne ezt tenni az ember érdekében is?! . . . Az eledelek, a tápszerek ellenőrzéséről nem szólok, mert azok — a jelentés szerint — némi ellenőrzésben legalább részesülnek; ámbár igen sokkal A „NY1RVIDÉK TÁUCZÁJA. Majalisi emlékek. összeállítják Miklós ét Barna. Egyszer szerettem. Egyszer szerettem életemben, Mi'gesküvém : többé soha ! Ez édes kiura, gyötrelemre Nem csábit el lány mosolya. S imé szivemben öntudatlan Két lányka arcza hágy nyomot. — De hat egyszerre uem szeretjük A rózsát és a liljomot ? Soupée-csárdás. — Csak rajta czigány, töröm a hegedűd, Kedvemre riszáld a vouódat, S a leggyönyörűbb uótát hegedüld : Talpán a legény, a ki nógat! . . . Es húzza a c/.igáuy szép csendesen, Aztáu vígabban — nézze kedvesem ! Itt lassau lejtuek a párok, Amott szökelnek utáuok, — Kigyülad az arcz, hevül a kebel, Nem kérd a legény, a leánv se felel S mégis megérti szépen egymást Nos, öu mit szólna hozzá édesem ? Mi csak maradjuuk illedelmeseu ? . . . Hallgassa csak, mit suttog a zene! Táu szive van s az mintha érzeue: Sir bú<, panaszos dalokat, Hogy az ember könnyekre fakad, — Epedő szerelem szava szár,iyal-e be uue, Miut eerle bugása a néma hoi «H>p "> nagyobb és éberebbnek kellene lenni ennek az ellenőrzésnek is, azt mindenki elismeri. Hanem felhozom ínég az iskolai kimutatásokat. Ebből a tanügyi hatósagok igen sok üdvös tanulságot s tájékozást meríthetnek Ugyanis: községenként, ki van mutatva, hogy melyik iskolában m -nityi levegő jut egy gyermekre S itt ugy állunk, hogy ihég Nyíregyházin is csak három tanteremben jut •4 köbméteren felüli levegő a gyermekekre, a többi termekben az előirt 4 kö .méteren mind alul marad a levegő mennyisége egy-egy gyermek után; sőt egyben csakis 0 76 jut. A vármegyében, illetve a járásokban p« díg 0 — 1 köbméterig esik 33 iskolában, 1—2 köbméterig 121 iskolában, 2—3-ig 79-ben, 3—4-ig 46-ban és csak 36 iskolában jut 4 köbméteren felül levő levegő mennyiség egy-egy gyermekre. Ez utóbbi kedvező rovatból esik Nyíregyházára három iskola, Bogd uiyra 1 (izr.), Nagy-K illóra 3 (izr), Nyir-Bátorra 4 (1 községi, 2 ref, 1 róm. kath.), ugy hogy a kü önben külsőleg, belsőleg jeles színvonalon látszó kisvárdai állami iskolák e tekintetben a törvény kívánalmainak szintén uem felelnek meg. Másrészről el kell ismerni, hogy a népesség lélekszámához viszonyítva (5006), aránylag legtöbb iskola, illetve tanterem van Kisvárdán 19. Ez kétségtelenül egyik jele Kisvárda fejlődésének! Ki vau emelve az is, hogy az egészségtan oktatására igen kevés iskolában vau súly fektetve; daczára, hogy egyházi és polgári hatóságok sürgetik az egészségtan rendszeres oktatását is. Sok tanulságos dolgot lehetne még beszélni a közegészségügyi személyzetről, valamint az egészségügyi hatóságok működéséről, valamint a nyíregyházai sóstói gyógyfürdő hiányos felszereléséről s arról, hogy ezeu szintén a közművelődést jelző tényező, műit már jeleztük is, mily mostohán van képviselve az egészségügy rovatában általában a megyebeli, a kórh tzi betegforgalomról pedig más alkalo mnál már részletesen emlékeztünk; de mi is azt hisszük, mint a jelentés előbbi vázlatos és futólagos ismertetője, hogy „mutatványul talán elég ennyi, hogy az illetékes tényezők — a melyekre mi helylyel- közzel rá is mutattunk — s egész művelt közönségünk figyelme arra fölhivassék." De abban már — ismételve ínoudjuk — nem osztozuuk, hogy majd ha valamikor pénzünk lesz! . . . akkor tegyünk e téren valamit. Mert pl. a gyógykezelés nélküli halalozás, az első életévben meghalt szülöttek halálokainak kiderítése s esetleg a bűnös gondatlaasag büntetése, a felekezeti hatóságok figyelmének a halálozási arányra való felhívása, a községi jó és bő ivóvizet adó kutak kijelölése é> előállicasa s mindenek felett az iskolák bővítésére nezve azonnal is sukat lehet tenuí, csak ne tévesszük dr. Fodor József jelszavát: „ki hazáját és nemzetet híven szereti, kövessen el mindent, hogy a nép egészsége javuljon." Görömbei Péter. A főgimnázium értesítője 1889 9U-(lik tanévről. A szem a lélek tüköré, az értesítő az iitézet működésének tüköré. Nézzünk szembe e tükörrel, hogy m-gismerjük az intézetben uralkodó lelket, szellemet, annak munkásságát s mindizon eredméuyét, moly közelről érdekeiheti azokat, kiknek szivén fekszik az intézet fejlődése, előhaladái8. És lehat a szivek fenekére, Lázba jön attól az ifjú vére És megindul csapkodása, Mint a hullám locscsanása, Miut levélke zörrenése, Miut galambka rebbenése; Szól csacsogva, mint a csermely, — Mit kimoudui sohasem mer: Tündér álmot, szép regéket Cseugőu-bougón elmesélget.. . . — Hogy volt?! — Csihaj!! — Fiú, ne hagyd magad! Sise haluuk meg! — Nézze, elragad, Hogy felbukunk . . . lám! . . . Jaj, a tyúkszemem Agyontaposta az istentelen ! — Legyezzen ... ügy! — Öcsém, forgasd a lányom!! — — Imádlak, édes! Jaj, ne kiabáljon, No néz/e csak, mindenki ránk tekint . . . — Egy fordulóra nagysád! Már megint ? . . . — Jaj, szédülök! ... — Be jó egy alkalom: Szolgálatára mind a két karom! — Nagysádat igv hát már hiába várom ? . . . — Eii „páros élet legszebb a világon!" S jár a nyirettyű miud sebesebben ; Ifjú a lányuval amint tovalebben: Perdül a pár, frakk körbe repül, Drága ruhákra a por települ. A papa kártyáz, a mama ásit, S tánezol a láuyka czipószakadásig . . . Nézze: behüuyva szemét Élvezi azt a zenét, Melyre virág fakadoz hivas alján, Melyre igaz nővé leszen a lány, Bár legyen addig szeude, szemérmes : Szép szeme csillog, az ajka beszédes S bizalmasan simulva tánezosához, Szivébe újra szép reinénysugárt hoz : Hisz elmerengve édes hangokon í.onónn. fi 1 on >1 1/e . » .. ni ti li.i in ur mis n n t A nyíregyházi ág. hitv. evaug. főgimuáziu n XXVI. értesítője épen a napokban jelent meg Martinyí József igazgató szerkesztésében. B ivezetésébeu Porubszki Pál tanárnak »Sziuügyi viszouyaiuk Besseujoi koráige cziiuü philologiai értekezését találjuk, melybeu szerző a magyar sziuügyi viBzouyoknak mis népekével való igen érdoies össz»h«sonlitasa utáu azon meggyőző eredményre jut, hogy a migyar színpadnak az első anyagot a jezsuiták szolgáltatták, kiknek intézeteiben a tanu'.ók által előadott iskolai diiabokból — Szed^cziás, Jekóuiás, C instant,uus Porpbyrogeuitus stb. — fejlődött ki a mncyír S'.inpad drám»ja. A kellő apparatuss^l * meggyőző erővel írt értekezés nemesik a szaktudósokat, hanem a nagy közönséget is méltán érdekelheti, miért is arra a figyelmet felhívni kedves kötelességünknek tartjuk Az igazgató jelentésének e.^y része Czékus Istváu pü-pök emlékóu k van szentelve, kinek elhunytán érzett fájdalmunkat csak az a tudat enyhítheti, hogy a nagj halottnak méltó utóda támadt Zelenka Pál püspokbtu, a tanügyet folytou éber figyelemmel kísérő előkelő egy házi férfiúban. Bővebb figyelemre kell méltatouuk a tanári tanácskozmáuyokról, a tanítás menete- és eredményéről szóló jelentést. Megtudhatjuk ebből, meunyirj szolgálta a tanári kar a gyakorlati s

4ükség, a hi-znosság érdekét akkor, midőn elhilározta, hogy a tanterv módosításával megszaporítja a nómst előadások számát é« pedig akként, hogy két felső osztálybau ruegcsoukitji « görögöt egy-egy óra elvételével. Birmeunyire ellenlábasai vagyuuk it azou uapjaiukban szélesebb körben lábra kapott iránynak, mely fölöslegesség leple alatt nyílt támadást intéz a századok óta unggyökerezett s végeredményében haszuouak bizoayu t huunuistikus nevelés ellen és bármennyire szembeszökő is ez intézkedés akkor, mikor még a miniszter reformtervei is csak a jövőben lesznek megvalósitandók, uem nyilatkozhatunk elítélően akkor, hi elég loyalisak vagyunk ahoz, hogy a tanári kar iutentióit a legszentebb meggyőződés kifolyásának tekintsük. Már pidig erről köunyen meggyőz azon mábik intézkedés, mely a né uet nyelv sikeresebb tanítása érdekében külön uéin-t nyelvű gyakorlati taufolyainokat állított fel az arra önként vallalkozó tanulók részére. E tanfolyamok reudeltetését bővebbeu ismertettük azok é.etbeléptetóse alkalmával s most örömmel konstatáljuk, hogy u három csoportban 48 tanulóval elért eredméuy sikeresnek moudhitó, nem mellőzvén el azou meggyőződésüuk kifejezését, hogy a kezdet nehézségeinek, különösen az érdekelt szülök megmagyarázhatatlan közöuyéuek legyőzése után fényes eredményről adhituuk számot már a közel jövőben is. Ugyancsak az érdekelt szülők vonhatják le a következtetést a tanulók létszámából is (összusen : 303), mely egyes osztályokban csak felsőbb engedélylyel haladhatta meg a törvényben előirt maximumot, a 60-at, mi mellett több tanuló felvehető nem volt. Állj on itt szóról-szóra az igazgató figyelmeztetése : »E tényt hangsúlyozva ezeunel fel is hívom az érdekelt szülők figyelmét, külöuöseu a helybeli, az ág. ev. szülőkét, bogy szem előtt tartva a jövő tanév elején a beiratásra kiiü .ött időt, fiiik felvé telével ne késsenek, hanem a beiratkozás első uapjén jelentkezzenek.* Ily körülmények közt természetes, hogy a tultömölt osztályokodu addig, mig párhuzamos osztályok lösznek felállíthatok, a tanitváuyok egy része kouyteleu magánúton végezni tanulmányait; de ezt leszámítva, sohasem győzzük eléggé hangsúlyozni az intézetbe járás előnyét a magáatanulás fölött, mely anyagilag lehet haszuos — bár ehez is sok szó fér — de az elért eredmény tZ9mpoutjából, különösen hiányos képzettségű nevelők alkalmazása miatt ajánlhatóuak épeu nem mondhitó. A fegyelmi és egészségi állapotokról, az ifjúsági egyesületekről (Bessenyei-kör, dalkör) a tanulók áldozatkészségéről (fllléregylet, zászlóalap gyűjtés), a főgimnáziumi tauács tevékeuy mükódéaéről s a látogatásokról szóló jelentés fölemlitése után különösen érdemes a megjegyzésre azon tény, hogy mig maga az intézet jeleutékeny összegeket fordit könyv- és szertárainak kiegészítésére s teljes fölszerelésére — igy különösen a természettani Folytatása a mellékleten S harsog a nóta, miként a viharban Harsog a szél, vésznél szilaj ibban; Forr a vér, mikéntha benne Égető láng s tűz kereugne, S mintha bántauák kis démonok: Miuden csepp jeugy izeg-mozog, Aunyi gyönyör meg örömteli láz vau A szép, a vidám, a dali tánezbau!! No nézze drágáin, milyeu boldogok! l'irűl az arcz, a sziv meg úgy dobog — Bár félrecsúszva a nyakravaló S belepve porral az uj viganó. Hadd lenne! ki bánná, hogyha veled Járnám? sohasem győznénk elenet És meg nem álloáuk, úgy-e, sohasem, Szerelmetes kis szentem, édesem ?! . . . Hajnalhasadás. Hűvös unalmas volt az éjjel, Tán vége sem lesz, azt hiszem. A tánczolök közt egyre uézlek, Es hangosan dobban szivem. Mig a keringő lágy zenéje, Vagy toppanós lengyelke jár, Karjára fűz, ha kedve tartja, Akármelyik frakkos betyár. Én nem irigylem egyiket sem : Az utolsó csárdás enyém. Ott tul esünk a vallomáson S be lesz fejezve a regény. Virradt a hajnal rózsa arczczal, Mindenki nézte, csak te nem. Én átölellek, két karommal Szivemre zárva: mindenem!