Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

Melléklet a „IMyirvidék" 1890. 28-ik számához. h'itfj köunyü a jót beezélui, de uehéz azt teuni ég liogy 6 reá nem is haragudnak meg, ba valamit nem tesz meg, mert gyermektől nono lehet annyit követelni, mint nagy embertől. Sok stUU menti ungát azzal, hogy a körülmények akadályozták ők gyermeke uevelésébeu. Ez üres mentség. Blieukezőleg, ha a szülék más előtt pmaszszal emlegetik gyermekök egy és más rosz tulajdonait, keressük az okot a hibás családi nevelésben, a szülők példájában. »Tövisről nem szeduek szőlőt, sem bojtorjánról fügét.< Az is nagy hiba, ha a szülék másra pl. dajkára bizzák gyermekök nevelését. E/.zel árulják el s.kan gyer­mekök jövőjű iráuti közönyösségük.t, kikuek uiudjuk és idejök volua gyermekeik gondozására. Azon példákat, melyeket a gyerkek uyer a fejlődés szerint, 3 csoportra osztjuk. 1. Vannak olyan példák, melyeket a gyermek tan­köteles kora előtt uyer. 2. Melyeket tanköteles korábau és 3. Melyeket t auköteles kora után nyer a gyermek. A példa az iskolában. A malid munkáját a neveiéiben folytatja az iskola, midőu átveszi a tanításra megért anyagot. Fájdalom sok szüle azon nézetben ringatja magát, hogy mindent megtett azzal, ha gyermekét az iskolába faladta. Igy a nevelés nem éri el czélját. A családi és iskolai nevelés közt szoros összeköttetésnek koll lenni. A jó házi nevelés a tanitó nehéz munkáján nagy mértékbeu könnyít. Mennyi fáradsága takaríttatik mig a tanitóuak, ha az iskolába feladott gyermek a rend, tisztaság, engedel­mességi, szülök iránti tisztelet fogalmainak csak elemeit hozza is magával, azt mindenkinek könnyű belátni. Ellenben minél elhanyagoltabb volt a családi nevelés és minél keve­sebb támogatást nyújt az iskoláknak, annál nagyobb igyekezetet kell annak kifejteni. Az oly család, mely a tanitó működésének paesiv szemlélője, jogosan uem várhat uagy eredményeket a gyermeke nevelésétől, mert ily esetben a nevelő csak az iskola falain belől működik, azontúl semmiről nem feleibot, mert eBte vissza adja öt a csaladnak. A nevelés munkájában a nevelő folyton keresse a családokkal való érintkezést. Látogassa meg e czélból a gyermek szüleit, óvatosin kutassa ki a neveiéi hibáit, aztáu igyekeszék ezeket felvilágosítás stb á'tal elsimitni. Az iskolában aztán mindaz megadassék, a mit a cailádi nevelés meg vont a g)érméktől. Az iskolára naponkint terhesebb feladat vár, a gya­korlati élet vele szemben mindig több igényt támaszt, a folyvást erősbödő communista, anarchista, socialista áram­latokkal szemben az iskolának küzdenie kötelessége. Az iskolai képzés fontos ozéljai csak ugy eretnek el, ha a tanitó maga valódi példakép növendékei előtt, ki f.ddhitlen jellemével és szellemi tulajdonaival kitűnik a társadalomban. E tekintetben hova-tovább kedvezőbbek lesznek a viszonyok. A tauitók iránti közönyösség jage is kezd mindinkább felo vadai, s ma már lomtárba tehetjük a régiek eme moudstát: >Gruem Dii odere, patd&gogum facér .< A népiskolában a gyermeknek a vallásosság, rend­munkásság, igazságosság példát kell látui. Legtermekéuyitőbb e tekintetben minden fokon a tanitó példája és tauitása. A fcdhetlen jellemű egyén uj életet önt példájával növendékeibe. Ncwtouról a hires természettudósról beszélik, hogy ő szavak nélkül is a legjobb vallás-tanitó lett volna. A tanár példájának nagy hatását bizonyítja Márton István pápai tanár, ki az egész iskolát átalakította jelle­mével, B kiért emléVünnepély is tartatik minden évbeo. Russeau ii nagyon fontosnak tartja a nevelő elő pUdaját, bizonyítja az, hogy Emilt nem bizza atyjára, hinem ő maga ad neki példát. A gyermek az erényt szoktatás, utánzás által sajátítja el, merte a példa utazása adj i meg az értelmi leg fejletlen ember akaratának az irányt erkölcsi alap elvek elsajátításáéi melyeket később alkot magának. (Kant, Tugendlehre). Mikor pedig a gyermek már értelmileg is fejlődött szoktatni kell őket öntudatos cselekvésre, valamint tetteik megvizsgálására és a jó megbecsülésére. A gyermek lépteit ekkor is figyelemmel kisérje a ne­velés, adjon azouban mínd g több alkalmat nrki arra, hogy némely dologban s .ját gondolkozása szeriut járjon el, s ha netalán tévedne, erről világosítsa őt fel a nevelés Igy fogjuk növedékeinket a teljes önállóságra szoktatni. Az iskolában a lanulótársak is nyújtják példáit az igazságosságnak, szívességének, előzékenységének, udvari­asságának, barátságának, euged dtnességéuek, becsvágynak. Az iskolai nyilvános nevelés azért képző mert ugy jó, mint rosz példákat szolgáltat követés és visszataszitás czéljából. E őuyös azért ia az is'íolai nevelés, mert itt nem csak egyes emberek, h tuein egész tömeg nyújt példát, a mi mi dtg hatásosabb, mint egyes emberek példája. Az egyes nagy férfiak életrajza mutatja a tanuló­társak példáinak hatását. A tanításnál midőn szabályt vagy valamely fogalmat akarnak megmagyarázni, a példát előre bocsátjuk, a mi u megértést elő segíti. Gyakran tapasztaljuk, hogy a nevelő oktatja figyel­mezteti nóvedékeit, de maga elenkezőjét teszi annak. Ezzel azonbau csak lerontja azt, mit tanításával ípit. A példának öaszehangzónak kell lenni. Pestalozzi, DiesteiWJg nagy paedagogok működé­sének hatása abban leli magyarázatát, bogy ők előpéldát adtak az általuk prédikált emberszeretet, igazság, önzetlenségnek. A ki következetes akar lenni, annak ügy kell el­járnia, a mint betzél. Rendetlen nevelő ki még a dn'gozatokat sem nézi át, kinek könyvtára, labortóriuma a rendetlenség példáit muUtji, nem kívánhatja azt, hogy növedékei rendesek legyenek. Kinek öltözte, fehérneműje nem tiszta, ki nem mossa kezeit meg miudanyiszor, valahányszor beszeuy nyeződött — kiuek iskolajában a tautermek, udvar, folyosó, lépcső valóságos Aug.ás istáló — tisztfságról nem adhat tanítást sem. Részeges ember mértékletességéről, fösvény uagy lelküségéről, rest munkaszeretetről nem beszélhet. Ha a gyermek uiaga rendetlen, de az iskolábau folyton aunak ellentétét látja, megundorodik hibájától és a rendet megkedveli. A tanitóuő, kinek ruházata czifra és Ízléstelen, arcza kendőzött: leány uövedékeinek egyszerűségről nein beszélhet. A rosz példa a legjobb l -czke hatását is tönkre­teszi: A ki mist javítani akar, annak azon hibától — melyet kiküszöbölui akar — mentnek kell lennie. A nevelő ne csak előpálda legyen, hanem a jónak szépuek, igaznak példáját tanításában is alkalmazza külsőleg, mint belsőleg nemes izlésü példaadó legyen. Hogy sajátitassa el a nevelő a társadalmi izlés elveit, jó modor, magaviselet, ha ő maga sem bir azzal, ha csámcsogva eszik, foglejtése idomtalau, ülése hanyag, beszéde illetleu és durva ; különösen a betzéd illemes­ségére tauitsa növedékeit példájával, mert ez nagy fontos ságu. Egy jeles ember mondta, hogy ö kü önös gondot íordit beszédére a gyermekei előtt, nagyobbat miut par­lamenti beszédeire. Ha a nevelő goromba, durva, a gyermek is az lesz. A tauitónak iskolájába sohasem szabad mogorva arczozal belépni, hí hivatali viszonyaival nincs is megelégedve, mert igy boldogságot nem áraszthat. Igaz ugyan, hogy a társadalom a tanítót gyakran félre ismeri, a szerényt mellőzi, a szájhőst pedig, ki politikába ártja magát, felkarolja. Ez ne retentse vissza a szerényt, hiszen a teljesített kötelesség tudata boldogitóbb mint a társadalom méltánylása. (Folyt, köv.) Rendszeresítsünk községeinkben nteza­kapitányságokat. — Ajánlva az érdekeltek figyelmébe. — Minden kultur-állam f«ltétlen követelménye, a sze­mély és vagyonbátoraág biztosítása. A mely állambau a személy és vagyonbátoraág érdekeire kiválóan uagy súlyt nem fektetuek, annak intézőiuek szemei előtt mindenek felölt más valami kell, hogy lebegjen, mint a jól felfogott államozél megvalósításának érdekei, És hogy állunk mi magyar honpolgárok e tenkiu­tetben ? Nem mondom a nagjobb városokban, hogy nincs kellően szervezett rendőrségünk, de anuál inkább el van hanyagolva a vidék, annál elégtelenebbeknek bizonyulnak be falusi községeinkben foganatosítani szokott rendőri intézkedések. Ugyanis miből állanak ezek a sztmély és vagyon­bátorság érdekében rendszarssiteui szokott rendőri iutéz kedések faluhelyeken ? A megyei illető hatóságoktól meg van parauosolva, hogy minden községben az éjjeli őrködés egész éven át reudszeresitte8sék és hogy a községi biró köteles ellen őrizui az őröket fuukciójok körében. De miféle elemekből állanak azok az éjjeli őrök? Általában meg nem bizhitó emberekből, kiknek s jm lelki­ismereti)/c.'sem bátorságok, sem erejük nincs kötelessége­iknek a teljesítésére.A községi bírák ellenőrzését a mi illeti, általában el lehet mondani, ho^y kisebb gondjuk is uagyobb annál, mintsem azt komolyan vegyék Da még tán kívánni sem lehet tőlök ! Hiszen tudok községeket megyénkben, hol alig múlik el hét, hogy kisebb nagyobb sikkasztások ne történjenek, és évek hosszú során nincs rá -példa, hogy az éjjeli-őr csak egy lopási merényletet meg­hiúsított volna. Hanem arra igen is van példa, hogy az éjjeli ör maga tettleg résztvett a lopás bűntényében. É-i ezek nem uagy szavak, hanem, fájdalom szomorú valósául De tán mondja valaki: miszerint nem állja útját semmi, hogy az ®g> 6 8 községek a helyi szükséghez képest e tekintetben »szabályzatokat€ hozzanak javaslatba s azt hatósági helybenhagyás utáu foganatosítsak is. De mikor a legtöbb községnek magától irányító s vezető befolyás nélkül niucs Sim szellemi sem erkölcsi ereje azokat a szükséges tzabáljzatokat megalkotni, és sokszor ynjagi ereje sincs azokat foganatosítani! A főszolgabirákat kellene első sorban utasítani, hogy e tekiutetbeu lópjeuek közvetlen érintkezésbe (nem a jegyzők közvetítésével) a községek miveltebb elemeivel és azok jelenlétében s tauaosok meghallgatás?, mellett kikérve a községi bizottmánynak ide vouatkozó nézetét és a helyi viszonyokhoz képest lehető egyöntetűséggel egy javasla­tot teriesztenéuek fel helybeuhagyás végett a megyékre. Nagyon kivánatoj volna továbbá a vidék szeméi; i s vagyou bátorságának í rdekeire a csendőri állomásoknak a szaporítása. De hát az országház, megyii paloták, a rengeteg lényes állauiszolga, az ismétlő puska ós füatnélküli puska­por stb. szükségletek eluyelik az állam erejét. Hiszen a hivalkodás, »latszaui, port hinthetni a világ üzemébe,c a nagybatalmi állás a tődolog, a polgárok magán joga | és sokszor égető érdekeinek a kielégítése padig a hatalom előtt, az csak másod rangú kérdés? Vagy »ne sutor ultra crepidam ?« A magas politikát bizzuk az ahhoz értőkre. Mi podig közpolgarok egyszerűen fizessük pontosan és mindeu zúgolódás nélkül, mint illik lojális alattvalóhoz, az adót es annak idejében szavazzunk oda, hol köztudomás szerint a bohó lelkiismeretet legjobbau fizetik. Véleményem szeriut, mindaddig mig a községekben fel nem állítjuk az u. u. utcza kapitányságokat (ba mtud­járt ott a hol szükséges, államsegély közvetítésével is, mert kisebb községek a szükséges költségeket uem bírnák ki) a mi személy és vagyonbátorságuuk falubelyeu általá ban marad valóságos ázsiai állapotúak.*) K J. *) Nagyon élénken megvilágosítja a falusi községeinkben dívó rendőri intézkedések miseriáját, legközelebb a bűd-szeiit-mihály< rablógyilkosáig esete. Tessék a nyájas olvasónak visszaemlékezni. ÚJDONSÁGOK. Bessenyei. Szobrot emelni Bessenyeinek, irigylésre méltó kötelessége Szabolcsvármegyének. Ahol született a költő s áll ma is ősi háza ! Hiszen egyik legnagyobb alakja ó a magyar irodalomnak. Műveinek jelessége s még inkább azok karaktere által. Amit irt, azzal nem csak szépet, nagyot alkotott, mert munkássága a magyar irodalomban e nép nem­zeties fejlődésének mélyen vetett első barázdája volt, amelyből dúsan keltek életre nemzeti mozgalmaink csirái. Udvari ember volt; gardista. De azért tipikus magyar. Nem külsőségekben, hanem szivében, lel­kében, agyanak, veréuek minden lüktetésében. Az udvari fény — miut a lepkét a lámpa világa — nem csalogatta őt Becsbe. Hanem a vágy: a legveszedelmesebb bariéreu gyújtani oltár-Lűzet a magyar géniusznak. Annak a magyar géniusznak, mely Szabolcs romlatlan földjén ihlette meg szivét! Annak a magyar géniusznak, mely egy utána következett század eletre ébredt öntudatában, hirrel, dicsőseggel koaZuruzta nevét! Annak a magyar géniusznak, mely erósebb és biztosabb tamaszteka e nemzetnek a talpig fegy­verbe állított nép minden eróssegeinél. Későbbi századoknak megcsinálni históriáját keveseknek adatott. Nagy hadvezérek nyert, vesztett csatái iga­zítottak, változtattak országok határain; buktattak királyokat, nyomtak el nemzeteket: hanem az a nemzeti géniusz, mely hamisítatlan őseredetiségében a Bessenyei szivében elt s agyának langolásaibau. lelkeuek ösztöneiben megnyilatkozott és hangra kelt: ez a nemzeti géniusz sokkal nagyobbat alkotott. A mi históriánk, százados.harezos küzdelmeink, sötét éjjeleink s mikor ueha-nelia fenyes nap sütött reánk: irott tanúsága annak, hogy a nemzeti gé­niusz mindég élt közöttünk. Élt már, mikor őseink itt hazát kerestek. Emelte a zászlót győzelmes harczainkou. S virasz­tott megvonulva kunyhókban cs palotákban, mikor leverve gyászolánk, elc^üggedónk. Nem birtak véle s ezért velünk se ellensegeink. Ez a nemzeti géniusz gyuladt lángra a Bes­senyei György szivében is. Az vezette kezében a tollat, melylyel minden vitéz kard munkájánál nagyobbat alkotott. Méltó hogy a vármegye, nagy fiának emlékét megbecsülje. A Bessenyei szobor, a melyet majd az uj vár­megyei székház palotája előtt fölállítunk, a magyar géniusz köztünk való munkásságának lesz a hirdetője. Adakozzuak, hogy fölállíthassuk Bessenyei György emlekszobrát! — A vallás és közoktatásügyi miniszter e hó 8-án kelt leiratával tudatta a vármegyei törvényhatósággal, hogy ő felsége a király a nagykállói állami főreáliskola négy felső osztályának az 1890—91-diki tanévvel kez­dődő fokozatos megszüntetését jóváhagyván, az ötödik osztálynak beszüntetése iráut a szükséges intézkedése­ket megtette. Az intézkedéssel tehát a nagykállói fő­reáliskola főreáliskolai jellegének megszüntetése s négy­osztályu alreáliskoktvá való átalakítása ténnyé vált. Az ötödik osztály beszüntetését az 1891—92-diki tanévben a hatodik s igy fokozatosan a többi felső osztályok be­szüntetése fogja követni. Mint értesülünk a négy felső osztály Debreczenbe helyeztetik át s ott a mostani köz­ségi alreáliskola fog velők főreáliskolává kiegészíttetni. — Kinevezés. Morvay Pál nyíregyházai kir. törvény­székijoggyakornok ugyanezen törvényszékhez aljegyzővé neveztetett ki. — A ül ad oszt. kereseti adó tárgyalása f. hó 14-én d. e. 8 órakor kezdődik Nyíregyháza városával a megye­háza nagytermében. A városi adózók tárgyalása 2 hétre vau tervezve, s a sorrend a következő: könyvkereskedők, nyomdászok és lapszerkesztők, nevelő intézetek és magan­tauitók, ügyvédek, mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, szülésznők, gyárosok, építészek, vállalkozók, gőzmalmok, ügynökök, alkuszok, kereskedők, szatócsok, földbérlők, mészárosok 03 hentesek, korcsmárosok és veudéglósök, fuvarosok, bérkocsisok es taligások, kézművesek a fog­lalkozás kezdőbetűje szerint, azaz asztalosok, bádogosok stb végre a pénzintézetek. A tárgyalásra való megjele­nésre a városi adóhivatal minden adózót fel fog szólítani. Az adókivető bizottság tagjai: Borbély Gáspár kemecset földbirtokos elnök, dr. Meskó László ügyvéd alelnök, Friedmann Sándor és Csapkay Jenő kereskedők, Imre János ügyvéd és Ibrányi Zsigmond földbirtokos tagok. — Az adóbehajtásoknak, aug. 1-sejéig való felfüg­gesztését fogja kérni » vármegye közigazgatási bizottsága a pénzügyminisztertől, minthogy a termények betakarí­tása és elcséplése, a vármegye területén aug. l-sejeig az éghajlati viszonyok miatt be uem fejezhető. — Nyíregyháza vároa egészségügyi viszonyairól szomorú jelentest tett a vármegye közigazgatási bizott­ságának legutóbbi ülésén dr. Jósa András főorvos. E jelentés szeriut az emberi egészségügy állása Nyiregy-

Next

/
Thumbnails
Contents