Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

„N Y í R V I) E K„II, hogy mindenki örömmel fogadja A közigazgatás amositásával pedig mindazon hivatalok, melyek levezési rendszer által töltcttnek be, eo ipsó ugdijban fognak részesülni. I); tudva van, hogy m minden önkormányzati cselekvési ág fog az aui ezen igazán nemes gondolkodású jótétemé|\ einek osztályrésze lenn* tehát az egyes önkorTT iuyzati testek e tekinteti) n való kőtelessegei fölI tlenül fenmaradnak Fenmaradnak különösen akkor, [ dón e nemű gondoskodási tárgyait azon tisztj selők fogják képezni, kiknél a végzett munka l anyában a díjazás is a legszigorúbb megélhetési ,ítétehk kielégítéséhez viszonyul. Enyébbiráut a zigazgatás államosítása koránt sem jelenti azt, g\ az eddigi önkormányzati szervek minden taginak, illetőleg munkásainak létfeltételét biztosító ladat telje-diósétól fel vannak mentve, sőt ellen zóleg. a továbbra is önkormányzati szervnek áradt mu ikások csak arányos és az állam nyugdíj ;yi ténykedésével párhuzamosan haladó biztositásk lehetnek részesei, már ama merész különbség i iatt is. mely az állami és választott tisztviselők • vadalmazasa és a munkaképtelen időre való megj Jhetés között léteznék. Föltétlenül áll tehát, hogy Nyíregyháza váro'J nak nyugdijat kell adni tisztviselőinek és föltétnül áll, hogy Nyíregyháza város tanácsának nyugj szabályzatot és alapot kell létesítenie. Az eddig felhozott indokok azonban annyira taláuosak, hogy — Nyíregyháza város viszonyaira alkalmazhatók bár — szükségét látom közelebbi tok keresésének is, melyek még inkább elfogaditókká és nélkülözhetetlenekké teszik ama mozilom megindítását, mely a városi tisztviselői nyugdíj 1 egalkotásához fog vezetni. Nem kétlem, hogy ha meg volnának a város sztviselőinek fizetésénél azon feltételek, melyek .egtakaritást is lehetségessé tennének, ugy elodáz: ató volim, bár csak rövid időre, a nyugdíj ügy szerI ezése, legalább addig, mig a törvényszék, nagy ivas-laktanya és vármegyei székház epitésével járó énzügyi nehézségek rendezve, talán eltüntetve, sőt j "lentekeny vagyon s/.aporulatot is eredményezve, íilardabb és befektetésre, valamint ilyen jótekouyíélú elhelyezésre kész, illetőleg alkalmas tőkének irtoknba juttatnák a várost Midőn azonban tudjuk zt, hogy a városi tisztviselők fizetése a lehető legilányabb, ugy hogy ;ibb >1 megtakarítani fizikai dietetleuség jelen inegélhutéá viszonyaink kö/.őtt, íidőn látjuk, hogy a többi más városok tisztviseiinek javadalmazása aránytalanul eló.iyösebb s még yugdijbau is részesülnek, nem hiszem, hogy volna 5zan gondolkodású és a körülményeket helyesen íegfontoló olyan ember, aki a tisztviselői nyugdíj ehozatalát még csak nélkülözhetőnek is tuduá, íerné állítani. Miért nincs tehát legalább jele meg az igye ezetnek a tisztviselők részéről saját nyugdijukat lletőleg? Éa a tanácsban vélem föllelhetni okát! Iert hiszen, ha a tauács — saját érdekében — iieginditotta volua e jelzett czél elérésére irányzott uozgalinat, föltétlenül hiszem, hogy eredményeket udott voina elérni. Még annak daczára is, hogy — miként értesültem — a városi képviseletnek annak tagjai, kik csupán elfogultságból niindeniiek llensegei, bármily magasztos is a czél, ami pénz. . .Jobbágyod vagyok éu, többre vágyom nincsen, Haragvó kezével megveruo az Iiteu! Verjen is. . . De urain talán megsokallod," Közbevág a csás/.ár: „Én akarom; hallod?" Csak néz, uéz Belizár révedező szemmel, Felelne, beszelne, jaj de mikor nem mer. Nagy, nehéz köuycseppet töröl végig arczáu, Keserű szivéből ily szó fakad aztán: „Híremet, kincsemet vegyed el, -•- nem bánom Az enyém marad még egyetlen egy láuyom." Reszkető kezével kebelere zárja, Füröszti az arczát köuuyeiuek árja. .Belizár ue feledd: a te neved szolya.' Nélkülem mostan is feküdnél a porba. Megveti hát lányod Justiui&nt, a dúst? — Jó lesz még vezetni rougyos öreg koldust." IV. Sötéteu csillámlik a tengernek habja, Amint a futó szel suhanva megcsapja. Zivatar közeleg; lent repked a sirály . . . „Istenem, teremtőm, jön a persa király!" Induló hajóhad visszafut a révbe. Sír a kikötőben büszke By/aucz népe. Halaváuy lány mellett rougyos, öreg koldüs, Szomorü az öreg, a lányka is oly hűs. Halavány az arcza, a ruhája tépett. Félénkén rebegve szólítja a uepet: „Jó szívű emberek, szánjátok a vakot, Adjatok, adjatok, amit Isten adott!" Miklós. áldozatba kerül. Végtére is a képviselet túlnyomó nagy része intelligens, haladás elől el nem zárkózó tagokból áll, kik szívesen hoznak áldozatot, ha méltó az Ogy. Ennek következtében a városi tanácson nyugszik minden felelősség, mely a nyugdíj szervezett elmaradásából, vagy elhalasztásából származik. De — in ultima ratio — hibáztatható maga a városi tisztviselői kar is, mely nem kér, mikor követelhetne, mely nem mozdul meg, midőn mozgalmát csak rokonszenv kísérné minden oldalról. Hiszen nincsenek egyáltalában semmi korlátoló hatalomnak alávetve, mely a szabad vélemény nyilvánításának és jogos törekvéseknek gátat tudua, inereszkedne vetni! Ellenkezőleg, Nyiregyhiza város jelenlegi tanácsa és képviseleti tagjainak nagyrésze épen úgy átérzi az ügy fontosságát és elhalaszthatatlanságát, mint magok az érdekeltek! Ki vonja továbbá kétségbe, hogy a jelen díjazási viszonyok és a nyugdijat illetőleg ázsiai állapotban sinylő tisztviselői karnak nem kíván tagja lenni az, ki a legmagasabb qualiticatio tulajdonos.:, de — bár működési kedvét teljesen kielégítené is a kínálkozó uiuuka-tér — több anyagi előuynyel és nieg1 érdemelt jutalomért dolgozh itik másutt? Határozottan nem lehet csodálkozni, ha a magasabb qualiticatióhoz kötött váron állomások elnyeréséért még csak ideigleaeseu sem akad pályázó. Hiszen legjobb esetben felvinné tanácso.i állasig 800 frt fizetéssel, nyugdíj nélkül. Ma holnap házbérre kevés. A nyugdij behozatalának tehát nem szabad késni sokáig. Avagy emeli-e a város tekintélyét, bogy egyik volt hivatalnoka mankón, alamizsnára szorulva koldulni jár. Szerény véleményem szerint nem! Az alsófoku ipariskoláról. Azon tényezők között, melyek a városok gyors eme!ke« désének feltételét képezik, igen je'entólieny szerepet játszanak különösen amaz intézkedések, raoiyek az ipar és kereskedelem fölleuditésének érdwkében hozatnak. Mert bizonyos az, hogy e kettőnak virágzása egyúttal a város haladását, jólétét is ter.uészutes következményként vonja miga után; hiszen a várost épen jómódú p tlgu'i osztálya tjszi várossá, ennek zömét pedi^ az ip iros- és kereskedő osztály szolgáltatja. Jóleső örömérzet tog el azért baunünket mindannyi szor, valahányszor e tel fogás érvényesülésé:, °z eszme diadalra jutását vau alkalmunk tapasztalni. A mu t alkalommal számoltunk bo alsófoku kereskedelmi iskolánkról, most a nyíregyházai alsófoku ipariskola értesítője alapján, mely Pazár István igazgató szerkesztésében jelent meg, ez intézet egy évi működéséről szándékolunk rövidül megemlékezni. Iueu fortos és sok tekintetben érdikes tapasztalatra juthatunk e fűiét lapozgatása közben. Látjuk, hogy Nyíregyháza városa állami segélylyel kellő tauerőt bocsát az iniézet rendelkezésére s mindent elkövet, hogy a kitűzött czél elérhető legyen s látjuk, hogy épeu az »iparhitó ságok közül azok, a kiknek hivatalból és kötelességükből kellett volna az ipariskolát látogatni, az iskoláztatást elleuörizni és a tanulók előhaladasát figyelemmel kiséru>, kevesen teljesítették megbízatásukat.* Kénytelenek »a gyünk bevallani, hogy ez indolentia épen a legközelebbről érdekeltek részéről előttünk érthetetlen és megfogüatatlan. Az az eredmény se hízza előnyös világításba varosuuk iparosainak nagy részét, hogy 363 beirt tanuló közül csak 276 lá'ogatta kielégítő szorgalommal a tanórák it, tehát kevéssel több az összes kétharmadánál, a miért is 47 iparos mester jelentetett fel az elsőfokú ip irhatósá^hoz. Még szomorúbb az a tapasztalat, hogy a hivatott közegek ezek ellen a törvény i-zigorát nem alkalm zták. Elvégre is tudniok kellene az érdekelteknek, hogy az iskolába beiratkozás a tanórák latogatása nélkül elegeiidő arra, hogy mester és tauoncz az intézetet fölöslegesuek tekintsék, de nem arra, hogy a tanuló áldásos oitatásban részesüljön, melyuok mester és tuuo. cz egyaránt h isznát veszi az életben. Mert a tanult iparosnak miuden tette, szava, még mozdulata is más, miut azé, a ki mindég kerülte az isko át s bogy a kettő közül melyik íog köuy nyebben boldogulni minden viszonyok kizött, nézzeu körül miuden iparos a saját társai között s meg fogja találni a megnyugtató s elijesztő példákat. Annál nagyobb örömmei olvastuk aztán azt a sikeres eredményt, melyet a 7 rendes- és 4 vallástauitó az intézet reudes látogatóival ért el. A tanórák jó megválasztása és czéls/.erü beosztása tette lehetővé, hogy a csupán esti órákban tanított hirom osztály záróvizsgája kitűnően sikerült, a mihez nagy mértékben járult a tanulók munkáiból reudezett kiállítás is az egyes iparág ikból, hol 110 tanuló ugyanannyi darab különböző mun kával volt képviselve. Helyén valónak tartjuk itt idézni az igazgató s zépen szerkesztett jeleutéséuek következő sorsit: »Hogy H tanoncz az ipariskolában nyert elméleti ismeretek mellett a taumütielyben elsajátított gyakorlati képességét, ügye>«ögét is kimutassa, a záróvizsgák a kaimával minden osztályban munUakullitás rendiztetett, mely üdvös intézmény • vről-óvre jobban karoltauk fel a remélhető, hogf jövőre az érdekeit iparosok nagyobb ügybuzgósága mellett i muakaszer^to iparos segédek közreműködésével egy rendszerei munkakiállitást szí r vezhetünk.* Az intézet, miut említettük, államilag segf-lyzott (e segély a mult tanév 1460 frtnyi kiadáshoz 860 frttal járult), azért a városi ^ipariskolai bizottságon* kívül a vallás- ét közoktatásügyi miniszter is gyakorol fólö'.te felügyeletet részint az ísuola. látogató miniszteri megbízott, részint a kir. tanielü'xvelő utján. A tanterv ii a vallás éa közoktatásüffri min SR.tAr által 1882 AU^II-ZIIN hA 16 áu 23,439. sz. kiadott rendelete értelmébeu készült N magában foglalja mindazt, a mi a tanulók értelmének fejlesztésére szükséges, különös súlyt fektetvén a gyakorlati oktatásra, melynek közvetlen hasznát veszik a tanulók .•a élet különbözö viszonyaiban. Igy különösen a számolás és rajzolás, polgári ügyiratok és gyakorlatok készítés-, természetrajz, földrajz, hazni történelem, alkot náuytan 1 nnulása tájékoztatja az ifjúságot arról, a mire mindig és mindenütt szüksége van. Általában azon meggyőződésre jutottunk, hogy a miben hiány tapasztalható, az nem a tauitó-testület, hanem a rövidlátó iparosok rovására esik, hogy tehát a bajnak orvoslását itt kell megkezdeni és éberen folytatni a törvény szigorú alkalmazása által azokkal szembún, kik nem hajlandók eleget tenni tanonozaik s a társadaloai iránti kötelességüknek. Az értesítőben egy rövid értekezést is találunk 'Természetrajz az ipariskolában* czim alatt Stoffm L íjos tollából. Tanitó-cgycsületi közgyűlés Kisvárdán. A szabolcsmegyei általános tanító-egyesület 14 ik közgyűlése ez idén Kisvárdán julius 8-áu tek. Miklós László alispáu és egyesületi elnök tapintatos vezetése alatt, számos egyleti tag és tanügybarát jeleuléteben, nagy érdeklődés mellett és szép sikerrel tartatott meg. A derék kisvárdai tanítók ügybuzgalraa igazán lelkes tanügy párttagokat édesgetett a közgyűlésre, kik feszült figyelemmel és kitartó türelemmel hallgatták végig a gyűlésre kijelölt tételek tárgyalását és az elénk paedagógiai eszmecseréket. A folyó évi augusztus 20-áu Budapesten tartandó IV-ik egyetemes tauitó-gyűlésre az egylet-képviselőinek szótöbbséggel történt megválasztása után, a közgyűlés ünnepélyét emelte azon javaslat, melyet az elnök-alispán űr — a beadott indítvány alapján — terjesztett elő. Nevezetesen: a folyó évi juuius 27-én tartott rendkívüli megyei törvényhatósági közgyűlés alkalmával Kállay András főispán úr őméltósága, fenkölt szellemének sugallatát követve, a tanügy iránti lelkesedésből, ezer foriut tőkealapitványt tett, melynek kamatja e megyebeli jeles szorgalmú tanítók jutalmazására fog fordítatni; minélfogva javasolja, hogy ezeu nagyszerű és megyeukben páratlan áldozatkészségéért a tauitó-egyesületi közgyűlés főispán úr őméltóságának felirat alakjában fejezze ki hódoló tiszteletét és hálás köszönetét. Öiöm-lelkesedés és közhelyeslés nyilvánulása között fogadta el a tanító egyesületi közgyűlés az elnök javaslatát s a köszöuő-t'elírat szerkesztésével az elnökség ós jegyzői kar bízatott meg. A szép sikerrel lefolyt tanító egyesületi közgyűlés utáu a vendégek és egyesületi tagok társas közebédre gyűltek össze a uagyvendéglö nyári etkezö helyiségében, hol a magyaros jóízű ételek és italok mellett, az édes magyar zene hangiuál megeredtek elóbb a hivatalos, azután a barátságos szebbnél-szebb szellcmdús pohárköszöntések, melyek nemcsak gyönyörködtettek, hanem fényes auyagi haszuot is hajtottak a jótékouyczélú „Eötvös alap" ra. Ugyanis: a közebéd alatt — régi szokás szeriut — gyűjtések eszközöltettek, mely alkalommal az alapjavára 16 forint gyűlt egybe. A közebéd végeztével néhányan az állami czélszerüen berendezett népiskolát szemlélték meg és kirándulást tettek a gyönyörű fekvésű várromokhoz, az asztaltársaság nagyobb része azoubau víg hangulatban a zene melleit maradt s kedélyes poharazás közbeu a derek ifjú tanűgybarát, tek. Hrabovszky Tihamér űr azou inditváuyát fogadta el, mely szeriut a felköszöutósek egy forinttal, a közbeszólások pedig 10 krajczárral adóztassanak meg az „Eötvös-alap"-javára. Az önkéntes megadóztatást szép siker koronázta, mert a a kedélyes, szívből eredő és szívhez szóló, majd talpraesett szellemes-élczes tósztjukat a következő úrak váltották ineg: Hrabovszky Tihamér miut kezdeményező, kétszeri felszólalásáért 2 frttal, dr. Balkányi Mór szinte 2 frttal, Leskó Endre, Pogácsás Autal, dr. Vadász Lipót, Toluay Miklós, Orsovszky Gyula és Szabó Eudre 1—1 frttal, közbeszólásokért befolyt egy frt, összesen 11 frt. Mielőtt ezen 27 frt összegnyi gyűjtést rendeltetése helyére, az országos „Eötvös-alap" központi pénztárába elküldeném, kedves kötelességemnek tartom a kisvárdai uépuevelésügy lelkes pártfogóinak és mindazoknak, kik a jótékouyczélra áldozatkészségét tanúsítottak és szives adományaikkal járultak, a megyei alapgyüjtő-bizottság nevtíben, e lap hasábjaiu is hálás köszönetemet nyilvánítani. Pazár Istváu, megyei gydjnj-oizousa^i elnök. Példa a nevelésben és tanításban. (Folytatás.) Ezen erényeket a gyermek észrevétlenül minden fáradság nélkül clsajátitná, ha a családbao látná ezeknek élő példáit. Di fájdalom oly családokra, melyek ezen példákat szolgaitatják, ritkáu akadunk. Szegény családoknál a nevelés részint közönyösségből, részint kevés műveltségnél fogva vagy semmi vagy csak nagyou kevés, az un családoknál pedig főcztl a jó modor elsajátítása, divatos öltözködés, hajloogás, finom csevegésben áll; a jellemképzés nem oly lényeges. A osaládban a jó példák helyett látja a gyermek a ro9z. rut, alja", élvvágy, mértékletlenség, hazugság példáit, mely hibák szálnak maradékról-maradékra. A munkás gyermeke pl. ki szüleitől a mértékletletlenseg, élvvágy példa l látja, nagy korában maga is rabja lesz ezeknek, s csak kesiru szenvedések, nélkülözések árán tanulja meg a mértékletesség, takarékosság elveit. Sok szilié müveletlenségénél fogva sem figyelmezteti gyermeket a JÓ példákra és azok jó következményeire, tok ped 1 í abba a hibába esik, hogy tanítása uem összhangzó letteivel, vagy az atya tanítása nem összhangzó az anyáéval. Pi. megtörténik, hogy az atya valamit megtilt, azt megengedi az anya, vagy ami az anya előtt szent dolog, az az atya előtt csak guny tárgya. A s/.ülői nevelés minden sikere el van játszva, ha al.bv. nincs ns^hsng. A gyermek megjegyzi magának, I.-..1 * a. . ..ii > i., „a