Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
Melléklet a „IMyirvidók" 1890. 26-ik számához. Hanem kényes ez a kérdés nagyon és par eicellence azok közül való, mely a legnagyobb mérsékletet s a fokról fokra való haladás elvének legszószerintibb való alkalmazását igényli. Hogy a népiskolák egy magukban elégtelen eszközök a teljes megmagyarosodás keresztülvitelére, abban a névtelen levelirónak igaza van; s igaza van abban is, hogy e feladat végrehajtóinak sorában az iskola után mindjárt az egyház következik. Csak az a kérdés, — s itt mindjárt von aztán szükség a nagy mérsékletre, hogy mikor következik be az az időpont, mikor az egyház az isten-tisztelet eddig szokásos nyelvével szakithat Nekünk ebben a tekintetben az a nézetünk — s ez lényegesen eltér a névtelen levélíró véleményétől — hogy az egyházat — értve az istenitisztelet nyelvét, a magyarosodás eszközéül fölhasználni nem szabad, mert ez majdnem bizonyosan reakciót támasztana Abból, hogy népiskoláink megmagyarositása, eredményében nem nyúlt még be annyira népünk belső életébe, hogy a magyar nyelvnek, a tót nyelv kiszorításával — anyanyelvül való befogadását hozta volna létre: nem az következik, hogy most már rántsunk elő egy másik eszközt is a czél érdekében, nevezetesen, hogy tegyük magyarrá az istenitisztelet nyelvet s ennek a belső csal idi élet viszonyaira mindenesetre nagyobb befolyását használjuk föl a teljes megmagyarosodás keresztülvitelére. Mert—véleményünk szeriut tudniillik — az istenitisztelet nyelvének megmagyarositása erre eszközül nem szolgálhat, hanem lesz igenis eredménye népünk meginagyarosod isának. Ezt az időpontot bevárni bizonyára mérsékletre s türelemre van szükségünk. E keltő nélkül teljes "eredményt, mely biztos alap in épült, nem érhetünk el soha. Jeles néptanítóink folytassák tovább a munkát s vegyen részt abból magának a társadalom is. Évtizedek öntudatos törekvése kell ehhez a nagy átváltoztatáshoz, mert az anyanyelvhez való ragaszkodás ösztönszerű, épen azért erős nagyon, mint ahogy mutatja a példa Nyíregyháza város népével, mely ide jutva s beékelődve úszta magyar környezetbe, nyelvét sok évtizedeken keresztül megtariotta. Hogy a haladás óriási e terén, az csak biztosítéka annak, hogy az út, melyet az ág. ev. egyház és iskoláinak vezérei követnek: helyes út. Ez egyház népiskolái mind teljesen magyarok; még a tanyai iskolák is. Fiuk és leányok, mikor az iskolából kikerülnek tökéletesen beszélnek magyarul. S ha a családi élet, régi szokásokhoz ragaszkodó viszouyaival,jtöröl is az iskola eredményeiből, amint az egymásra következő nemzedékek mint magyarok kerülnek ki az iskolából, s aztán maguk is családot alapítanak s gyermekeket nevelnek: a családi éleinek ez a befő yása lassankint épen megfordítva segítségére szegődik az iskolának, a megmagyarosodásra irányuló törekvéseiben. Akkor aztán egészen természetesen és az átmenet-nélküliségnek minden rázkódtatása nélkül fog bekövetkezni, mint a magyarosodás művének betetőzése, koron íja: az istenitisztelet nyeivünek magyarrá tétele. A „nyírvidék TÁRCZÁJA" Anyám. Nyugodjál leüt a sir sötét ölében És álmondjál szép, boldog álmokat; Hagyjad nekünk a földi vándoroknak A szivtépő nehéz fájdalmakat. Sírod sötét, de enyhet ad s nyugalmat, A szenvedés nem bántja szivedet, Hantod felett, szemében könyözönuel El nem felejt kesergő gyermeked. Ifjú valál; az életnek virága Fakadt szelid, kedves szép arezodon, Egy szép jövő állt előtted mosolyogva Es most pedig kei-ergünk sírodon. Éltet adál, de szép szemed lezárult, Kihűlt szived . . . még meg sem csókolál, Megtagadta ezt is mindkettőnktől A zordlelkü, irigy, hideg halál. Kihalt a ház . . . elröppent drága lelked, Hogy elvegyed ott fent jutalmadat; És mit e földön hasztalan kerestél, Ott feltaláld édes nyugalmadat. A legjobb szív fölött némán bezárult A sírgödör s itt hagytad gyermeked. Ki nem tudta, hogy mit vesztett tebenned, Hogy elhagyta ót drága szellemed. A veszteség meg-meg nyilai szivemben, Midőn elhal eg/ édes jó anya; S a sir fölött má^séges fájdalommal Zokogva sir elhagyott magzata, Ilyenkor ah! feltünilN'iiága arezod Édes anyám és ugy fájSÍ szivem, E*y csókodért ah ! odaadt\ é k mindent, Feláldoznám örömmel élete? 1 1A vármegye egészségügye. Ha valamikor pénzünk éj komoly igyekezetünk IOBZ ombori közegészségügyünk országos rendezéséri', sok figyelemre ós számbavételre lesz érdemes vármegyénk kitűnő főor>osáuak: dr. Jósa Andrásnak a vármegye mult évi egészségügyi viszonyairól adott jelentése, melyet hogy szélesebb körben is tudomást vegyenek róla s okuljanak b lóle, külön füzetben, nyomtatásban kaptak meg községeink elöljáróságai. Mert eunek a sok tapasztalattal és nagy gonddal és faradsággal összeállított jelentéének nem az u czélja, hogy beszámoljon s azután napiraudre térjenek fölötte, hanem az, hogy a statisztikai számadatok halmazából s a hozzájuk fűzött kommentárokból életre kelő tanulságok észrovétessenek s a jövőben fölbaszuáltassanak. Igaz ugyan, hogy vármegyei főorvosunk e jelentését legelső sorban abból a szempontból kell megítélnünk, hogy mielőtt a közegészség ügy rendezése pozitív törvény-javaslat alakjábau a törvényhozás tanácskozása alá kerülne, adat giüjtésre és pedig az évek egész sorsának adataira lesz szükség; hanem azért a törvényhatóság s a községek ügyeiuek inté'.ői e jelentés tanulságai által már is cselekvésre husinak föl. Szóval nem arra való ez a jelentés, hogy miut hivatalos ügjdarab beigtattassék s azután ad ac:a tétessék. A jegyző urak, akiknek az adókönyvek vezetésén, rédiák kiállításán, jegyzőkönyveit megírásán stb. stb. kívül bizonyára még az is kötelességük, bogy — miut amilyen az emberi egészségügy — a községük u»pét is közelről ériutő közdolgok iránt érdeklődjenek: olvassák el ezt a jelentést figyelmeseu, gondolkozzanak fölötte, s ami tauulságo' és okulást igy községükre uézve megvontak belőle, használják (öl okosan a érvényesítsék erélyesen. Ne a hivatali feleiősség tudata vezérslje őket ebben a dologban csupán s ue vonuljauak meg előirt köteleoségeik sánczaiban : hanem mint intelligens emberek, miut a község Délének vezető:, niÜTcltségök által löltétolezett fogékonysággal fordítsák figyelmüket községeik egészségügyére, melyet előbbre vinni u köziégeukint spiciális vi-zouyok ismeretével lehet csupán, mert a törvény általános s abá&u rendelkezéseinek végrehajtása kevés ebez s gyakran — épen a speeiális viszonyok miatt — c^élhoz egyáltalán nem vezethet. Épen a községi elöljáróságok ügyeimének felköltéi-e erdekében — e tf'nyezők ó rdeklődése nélkül pedig a legüdvöiebb Közegészségügyi törvéuy is mindég papirosou fog uurudni — igeu üdvös dolog lett volna, hogy a vármegye közönségének közgyűlése részletesen tárgyalta volna a főorvos mu'.t évről szóló jelentését, érdeklődése ált .l érdeklődést ébresztvo a közegészség ügy irányt, s tanácskozása s hozaudott határozat* által irányt adva és útmutatást a községeknek s maga is felvilágosítások beszerzését rendelte volna el a jeleutés sok érdekes adataira vonatkozólag. Érdekes és tauulságos lenne például, ha Szalmnd, Visa, B.-Aranyos, Tardos stb. községek, hol az elmúlt eszten dóben 1000 ember közül csak 10—14, és ezzel ellentétben Nagybáka és Lövőpetri, ahol 63—63, Benk és Kék, ahol 64—64 é» Buda-Ábrány, ahol 80 ember halt meg — jelentés tételre htvatnáuak föl, hogy miud ama tényezők helyzetéről, uiibeulétéről, az egészségügyi rendelkezések végrehajtásának módjáról és mértékéről stb. stb., melyeknek befolyása együtt véie és külön-külön az egészségügyi viszonyokat megállapítja, adatszerű fölvilágoiitásokat adjanak. S ha látom azt, hogy a mai világbau Nem becsülik sokau a jó anyát, És gyermekek daezos, mogorva arczczal Nem hallgatják édes parancsszavát, Úgy szeretném nekik lágyan megsúgni: Becsüljék meg azt az áldó kezet . . . Melyet hívnának majd a sir öléből, S megcsókolnák százszor, de uem lehet. Isten veled! nyugodjál sirlakodbau, Mig szellemed vegyen engem körül S el ne hagyjou itt e nagy világban, Midőn lelkem keservben elmerül. Találkozunk majd odafent az égben, Egy szebb ország boldog határinál, Addig neved meg hő imámba zárom — Isten veled! édes elhunyt anyám. Koucz Ákos. A diagnózis. — Ha házi orvosi tisztem mellett nem volnék öuuek j jó barátja, asszonyom, mindenféle kitérő jelzőkkel ip.rkoduám Önt megnyugtatni, igy azonban minden habozás nélkül kijelentem, hogy kétségbeejtő rossz szinbíu vau. — Beteg is vagyok, nem is, édes doktor. — Ez olyan furcsa felelet, hogy abból bajos lesz a diagnózist megállapítani. Hogy azoubau alapos gyógykezelés alá vehessem, kénytelen leszek a szokásos kérdéseket föltenni, romélve hogy őszinte fog lenni. — Ha lehet, felelek, de nem hiszem, bogy feleleteimből a diagnózist megállapítani tudná. — Megkísértem. — Ha önnek ez sik-rül, olyan jutalomra számíthat, uiint a minőt önmaga szab elém. — S nem fél asszonyom, hogy tulkövetelő fogok lenni? Nem, mert a 6Íkerbeo kétkedem — Nos hát lássuk. — Miudenokelőtt tud aludui? Érdekes az is s Nyíregyháza vároB képviseletének és hatóságának különös figyelmére érdemes, amit a jelentés o város rossz egésisó-ügyi viszonyairól mond. Mert Nyíregyházán csakugyan sok a tenni való közegészségügyi tekintetben. Maga az az egy adat, hogy míg péidául a dadai jarásban mindeu 1000 ember közül meghalt a wu t évbeu 31.68, addig Nyiregyházáu 44.10: fölhívja e tek n • tetben a figyelmet. Mórt a vármegye összes járásai között Nyíregyháza városa szolgáltatja a legmagasabb halálozási arányszámot. A jelentés e föltűnő jelenség okát a következőkben összegezi: | »Ami a vármegye egyes területein feltűnő halálozisi aránytalauságot illeti, ki kell emelnem a dadai alsó járási, hol 1000 lakos közül 3r 68 l mig Nyíregyházán 44" 1 0 halt el, holott a nagyobb várostian feltehető uagyobb értelmi fejlettség kedvezőbb arányszámra jogositbatua fel, s bogy ez még sem igy van, érdemesnek tartom felemlíteni azou körülményt, hogy mig ezen aránylag uj telepitvényeu a jelen század elején miuden a város területén levő I ut a legjobb ivó vizet szolgaitatta, most ez ik vizei ihatatlanok, míg a városou kivül eső kutakból a legkitűnőbb ivóvizet csak azok kapják, kiknek módjuk van ivó vL szükségletüket vagy nagy fáradtsággal és idővesztéssel, vagy nem miudeukinek reudelkezésére álló költekezéssel beszerezni. Hogy pedig ez igy ;van, auuak oka a pöczegödrökben és másutt felhalmazott növényi es állati ro (hadékokuak a légcsap idékok által a porosus talajon azon mélységben való leszürődéao, melyben (mintegy 5—6 méter mélységbeu) Nyiregyházáu a talaj-, illetőleg a kutvize fakad. Hogy a város belterületén űzött sertés-hizlalás, a talaj és az abból került viz a közegésszégügyre mennyire hítrányoi, bizonyításra nem szorul. A város közönsége tetemes pénzáldozattal már két ízben kísérletté meg artézi kutak létesítését, fájdalom mindeddig eredménytelenül. É-i ha ezen törekvés végleg meghiusulna, vagy 50—60 méternyire — hova a rothadék még le nem szivárgott — lehitoló Norton féle kutakat kellene létesíteni, melyek ha talán uem is a legkellemesebb izü. de semmi esetre nem fertőzött vizet szolgáltatnának ; vagy pedig ezen bajou ugy lehitne segíteni, ha a város külterületén levó jó ivó vizet szolgáltató kutakból vízvezeték létesitetuék, melylyel minden utczát külön lehetne ellátni. Az egészséges v!z beszerezéséu kívül a talaj felső rétegének további fertőzését pedig a pöcze gödrök beszüntetésével és a touna rendszer behozatával lehetne megakadályozni.* A népiskolák, mint a legfontosabb közegészségügyi tényezők, ebből a szempontból alapos megbirálásban részesülnek a jelentésben. Az egybegyűjtött adatok alapján a lőorvos a következő ertdmónyre jut: »Iskoláink általában véve n közegészségügy követeluiéuyeiuek két irányban ue.u leielnek meg : 1 ször, mert a 315 iskoláról fölvett méretek a tankötelesek számával egybevetve i'izony itják, hogy a gyermekek a minimális uienuyiségü 4 köbméter levegőt meg nem kapják ; 2-f-zor, nincs elég gond fektetve a >közegészségügytau tanításéra.« Az elsőre vonatkozólag érdekes megjegyzéseket találuuk a jelentésben. Nevuzeteeen : »A törvéuy megszabja ugyan, hogy minő kellékekkel kell az iskoláutk birui s hogy hi az iskolák a követelmetoynek meg uem felelnek, azok bezárandók és közös iskolák létesítendők,de az ilyeu tisztáu emberbaráti és közegészségügyi intézked sek rögtön felekezet üldözési kérdésuek fúvatnak fel. Ha az iskolákat létesíteni hivatott téuyezők meg volnánk győződve, hogy az ilyen sok esetben gyermek ólnak nevezhető h.'lyiségek, a zsenge kornak egészségére s fejlődésére mennyire ártalmasok, bizonyára nem emelnék fel a vallást és szegénységet paizsul. Miután pedig ez még is igy van, szerény uézotem szerint alig volna más mód az egészségügynek megfelelő iskolák létesítésére, miut az hogy a törvény által községi iskolák létesítésére megengedett ő°/o pótadó miuden felekezetű adózók által egy — Nem kívánná mindjárt tudui, miről, kiről álmodom? Ivezdntnek nem rosz, mert ha erről teljes ősszinteaséggel nyiUtkozuám, azt hiszem, tovább se kellene mennünk. Da hogy lássa, hogy az őszinteség teljes hiányával ueiu vagyok, megsúgom, hogy boldogult férjem áruja kisért álmaibau. Most már aztáu mondhatja, hogy hm I hm! mint ahogy azt öuök bölcs doktor urak, tudákoéau megbökve homlokukat, mormogni szokták. — Essem ágában siucs, — sőt anélkül, hogy azt tenném, merem mondani, hogy a betegség fonala már kezemben vau. — Csak el ne szakadjon, mert akkor kinevetem. — Van étvágya ? Nem is vártam más kérdést egy prózai embertől, ki még hozzá doktor is. Hi kivánja ismerni a mai, tegnapi s azelőtti meuümet, szívesen szolgálok — illetve a szakácsnőm szolgál — velük.-Tudja édes doktor, ha az ember igy, miut én, többnyire egyedül étkezik, éu legalább elmerülök goudolntaimba s az ebéd végén azt sem tudom, eltem e valamit a föltálalt ételből. Ha pedig van uálam valaki, akkor unnak Ízetlen beszédjeitől romlik el az a kis étvágyán is, a mi van. — Szabad kérnem kezét . . . Nem akarja? hiszeu csak az ütért tapiutom mag. . . . Mikor egyszerre ugy megrohant I . . . — Az ütér nagyon lassú s mindig sebesebb; már erre csakugyau mondhatnám: hm I s kísérletként megsimogatnám arezom kiálló részét. — Olvassa gyorsan a lüktetést s ne tartsa oly soká a kezemet. — Hogy elfelejtettem az érverést számolni ! . . uem csoda asszonyom, midőn oly paráuyi a keze s oly finom a viszerek árnyalata rajta. Ha orvos is vagyok, de ember is és a szép látása beuuem is vágyakat kelt. — A bókolásnak édes doktor ur a betegséghez semmi köze. Különös e kezet csodálni, mikor auuak semmi baja uiucs. Most pedig, uiíután gondol, hogy mii den föltehető kérdést megtett, rnoudju meg bajouiat.
