Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

„N Y í B V I D E K." oly t'uke gyűjtésére fordittassík, mily a kívánt özét el­érésére elégsége?.* Auii pedig a közegészsúgügy-tau tauitátának elleu őrzését illeti, a főorvos helyesnek tartaná, hogy a népis­kolai vizsgák e részén a hatósági orvosok jelenléte elren­deltetnék. * • * Elégséges tal u mutatványul ennyi ia a jelentésből, hogy az illetékes tényezők s egész müveit közönségünk figyelme arra tölhivassék. A turf a. (Vége.) Elősző' is Budapesten az »Orszigos gazdasági egyesület* hivatalában kerestem tanacsot. Szemere Huba ur, szívesen adta felvilágosításait és ajánlotta, hogy személyesen nézzem meg a külföldi, jelesüi az északnémetországi turfa vidékeket, Poroszországban, Berlin éa Stettin közt, Braunscbweigban, Oldeuburgban, Németföldön, Bréban, hol egy turfa kísérleti intézet is létezik. Figyelmeztetett azonban, hogy ilyen német gyár­telepre idegennek nehéz bejutni, jó lesz tehát, ha előre 'gondoskodom ajánlatokról, nehogy hiába utaztam legyen. Tauácsolta, hogy az utazás előtt olvassak át néhány köuy­,vet, hogy a tárgy ne legyen egészen idegen előttem. "Szives volt kijegyezni azon könyveket, melyeknek olvasását ajánlotta. A. Hausding :Iudustrielle Torfgewinnung & Tori­verwerthuug Parey Berlin és K. & E. Birbaum : Torfin­dustrie. E helyen elmondom, a mit a tőzeg-iparra vo­natkozó (német) irodalomra nézve kiemelni szükséges­nek látok. Sajnálatomra, az első elfogyott a könyvkereskedőknél és többé nem kapható, pedig minden más a tőzegre vonatkozó munkában hivatkozás van Hausding jeles mü­vére, melynek álláspontja első megjelenése óta a haladó gyakorlat által lehet bogy tulszárnyaltalott, eltűnése által mégis h -zugot hagyott a tőzeg ipír iro Ja.mibau. Kari és Emil Birnbaum könyvük: «Die Torfindus­trie* ma az egyedüli, mely az ipart tüztesen ttrgyalja, és bárki tőzeggel foglalkozni akar, elapos ösmertetet más könyvből nem is meríthet. Csakhogy ez is 10 év előtt jelent meg és azóta a turfa ipar nauyot haladt, miért is ajánlatos a nevezett müveken kivül Fri.d, Parey, dr. H. Stiemer, dr. K. Fürst. H. v. Mendl és Arthur Haupt küuyveit, folyóirataikat megszerezni és átolvasni. Szemere Huba úrtól a vegytani intézetbe meu­tem, hol anuak igazgatójától Szabó József úrtól nyertem nagyra becsült útbaigazítást és tanácsot. Szerinte az ibráuyi bemutatott tőzeg könnyű, tüzelő anyagul alig adható el, azonban azt hiszi, hogy ahol ily tőzegtelepek nagyobb kit-rjedésü területen tanálhatók, ott érettebb és tüzelésre alkalmasabb tőzegnek is elő kell fordulnia. Mindenesetre a bemutatott tőzeg is ha kellően kiszáradt, pótolhatja saját gazdaságomban a fát vagy szenet — legfölebb több kell belőle, enuek nyerése pedig sokba nem kerül. Azon kérdésemre hogy uem okoz-e az elég és alkalmával oly gőzt és bűzt, mely az emberek egészségére ártalmas lehet? azon kérdései felelt : hát a kőszénnek, nincsen-e annak is nagy, sőt az egészségre ártalmas kigőzölgése és szaga? Természetes, hogy a szón, valamiut a tőzeg tüzelé­séuél arra kell ügyelui, hogy a fejlődő gázok a kéményen kivonuljanak. Szabó József tanár ur szives felvilágosításait, me­lyekkel további tauulmáuyuiinuak irányt adott, ezen a helyen köszönöm meg. Ajánlata és tanácsa szerint olvastam előbb a Természettudományi Közlöny II.(Ití65) kötetében Pokorny urnák ismerető kózloményét a magyarországi turfáról, melyből egylőre a következő részletet idézem: »Egy hold ingó láp, ha ez 3 láb mély, és felvesz" BZÜk, hogy a szárítás által '/ 3 térfogat vaszteséget szenvedi továbbá, ha légszáraz állapotbau tömöttsége csak 0. 19, — Hja asszonyom, az nem megy oly könnyen, a vallatásra csak e/után jő a sor, de hogy ne legyek fárasz­tó önre nézve, megengedi, hogy apró törtenetek elbeszélésé­vel megrövidítsem unalmát, illetve türheiőbbé tettem azt. — Tehát pletykázni is tudunk ? — Hiába tagadnám, *z némileg mesterségemhez tartozik, BZÓval tartani a beteget, hogy azalatt lelkébe l&thassak. — No az euyémbe aligha pillant be. — Majd meglássuk. Hallotta legújabb bravourját Belabázy Ernőnek f — Az én széllel bélelt cousinomnak ? — Annak. — Bizonyosan tudja, hogy a szép Bükösdi Amáliával járt jegyben; nos, hát, ez a még szebb házasság, mely az ö rongált anyagi viszonyait a legszebb kilátá­sokkal kecsegtette — perdu. . . . — Hogy hogy? — Érdekli? — Hogy ne érdekelue az Eruő dolga ? Régi játszótárs, rokon s mi több, gyermekkorunkban szülőink egymásnak szántak. — Nos hát Ernő egy napon becsomagolja a jegy­gyűrűt, hozzá csatol egy csomó levelet, minden jót, boldogságot kíván néhai menyasszonyénak és. . . . — És? — Elszökteti Zalatnay gróf palotája czerberusának bájos leányát, azóta kéjutazásban Nápjiy kék ege alatt tanulmányoz?ák a Vezúv füstölgő kráterét. — Hahaha! Erről ismerek Ernőre, sohase hittem, hogy valaha derekát komolyan hajtsa be a házasság járma! vagy ha ugy tetszik, rozsalánctaiba. — 8 nem báutja ez önt asszonyom? — Egy c-töppet sem. Az én couMuotn mii.dig ilyeu hóbortos volt, csodáltam volna, hogy ily korán megjönne az esze. -• Mondok egy másik esetet. Képzelje, a kis báró Dorogi, h ki önnek egy időben oly hü árnya volt, beállott remetének. legalább 12344.83 bécsi mázsa 2400 hő egyoségü tü­zelő anyagot ad, a mi 565. 2 öl, 30 hüvelykes fenyő­fával hasonértékü.* >Egy hold turfaláp a magyarországi allápokból, 3 láb haszuavehetó vastagság mellet', és ha ez i-záritás által a térfogatból 2/,-nál (pontosabban 71. 2%) többet veszít, továbbá, hi ez légszáraz állapotban 0.67 közép tömöttségü, legalább 188U9 61 mázsa turfát ad, mely a magyarországi siklápok közép hőerejét 2250 hőegyeség­gal fólvéve — 807.6 öl 30 hüvelykes fenyőfával haBon­értékü. Egy ily tözegképletnél minden lábnyi vastagságra 6269,87 mázsa turia számittatbatik. A köunyebb tőzeg­fajoknál, melyek közép tömöttsége 0.4, egy hold terület minden láb vastagságnál 3735.93 mázsa turfát szolgáltat, melynek hőereje azonban nagyobb.* Ezen adatok, s az eddig is atinyifelől nyert biz tatás folytán elhatároztam, hogy kürtőidre megyek, s közvetlenül meggyőződöm a turfa ipar feltételeiről és ki­látásairól. Hogy a sikert, a tanulmány lehetőségét biztosít­sam, a kormánytól a külföldi kereskedelmi consula­tusainkhoz ajánló leveleket kértem. E végből í.z Országos Gazdasági Egyesület elnökéhez, gróf Desstwffy Aurél urLoz fordultam, ki indokaimat teljesen méltatta és mivel nemcsak magán-, de közérdeket vélt előmozdítani, érdekemben szíves volt ajánló levelet irni a magyar kir. kereskedelemügyi minisztérium állam­titkárához : Lukács Bála ur ő méltóságához. Sajnos, az államtitkár e > uagáu levelet* nem tekin­tette olyannak, melyet a hivatalos okmányhoz csatolni s annak alapján a közös külügyminisztériumot ezen ajánló levelek kiadására megkeresni lehetne. Kívánta, hogy vár­jam be, mig Szabolcsmegye főispánjához intézendő, sze­mélyemet illető megkérdezésre a j leütés feljő — vagy pedig kérjem fel gr. D ss-wffy Aurél urat, irná alá — ajánlólag — kérvényemet. Megköszöntem a méltóságos ur kegyességét és midőn a kereskedelemügyi pilóta lépcsőjén lemeutem, elhatároz­tam, bogy se a kérdő iv viszaérkeztét Szabolcsból, azt okozandó időveszteség miatt be nem várom, kérvéuyem aláírását pedig kérelmezni, lehet helytelenül, restelltem — és még az nap délutánéinak indultam Bajorország felé, minden hivatalos protectió nélkül. Béosbon megtudtam, hogy ott a »Schremser Torf­atreu und Torfmull-Fabrik* raktárral bír, és alom turfát szállít több vállalat és magánosok részére ; rá akadtam ügyvivőjére is, kit arra kértem, jöuue velem Schremsbe és mutatná meg a gyárat, kilátásba helyezvén neki, hogy esetleg általa reudaztetem be a saját birtokomon fel­állítandó turfagyárat. A turfa mintára azonnal azt mondta hogy nagyon szép, szebb és jobb mint az övék ; a telap berendezésére is váhilkozott, még pedig 6000 frtért oly gépi berende­zésekkel, hogy naponta 100 mm. turfa lesz elszáritható 14.000 frtért pedig annak kétszerese. Az ő telepöket szívesen megmutatja — (mert ez volt a coaditió) de ebez a tulajdonosok beleegyezése szükséges. Da, ugy húzódott, halaszt dott az ügy, hogy miután egyes istállókban, hol a schremasi turfával alajzanak, meggyőződtem az ottaui áru csekély értékéről, tovább uaztam Müuchen felé. Színház. A kellemes meglepetések sorát, melyekben Aradi Gerő részesítette a nyíregyházai közönséget, méltóan fe­jezi be Jászay Mari urnő, a budapesti nemzeti sziuház első rangú művésznőjének vendégszereplése. Alig egy havi rövid idény alattt az összes újdonságokat bemutatta Aradi társulata, melynek ugy operette, mint drámai és vígjá­ték személyzete egyaránt a vidék legkiválóbb erőiből áll s csak azt sajnáljuk, hogy terünk e héten nem engedi, hogy az előadásokkal bővebben foglalkozunk s csak hala­vány vázlatra kell szorítkoznunk. Szombaton Gondáné jutalomjátékául a .Könyvtár­nok" Mozer vígjátéka. Gondáné a közönségnek komikai tehetségével sok élvezetes estét szerzett, melyek közé — Da csak maradt annyija, hogy nem kénytelen bogyókkal s falevelekkel táp'álni apró testalkatát, mert ha igy van, ajánlani fogom a nő-egylet segélyező bizott­ságának. — S.mmi gűuy asszo.yom, a történet nagyon szomorú. — Iukább gyászruh it öltök, csak ns^y bánatot ne kellessen mutatnom. — Önnek nircs szive asszonyom. — Az meglehel. — A kis báró — hogy történetemnél maradjak — szerelmes — sót többet mondok, igen szerelmes volt egy ünnepelt szépségű fiatal özvegybe. Az özvegy, ugy látszik azonban, nem sokat gondolt az általa felköltött érzelemre, vtgy játszott tele, elég az ahhoz, nem akarta Dorogit meghallgatni, jobban mondva megérteni. A báró, hogy megboszulja magát, hirtelen nagyot határozott s megkérte lakonice Somlay Ballát és . . . és . . . — Nos és ? — Érdekli? — Hogy ue érdek'lne, ha neh»i Árnyékomról van bzó. — Nos, a bájos B 11a kikosarozta. — Ez már aztfco sok egy embernek. — Ó is ugy találta, mert szegyen s bosszú érzetében haza ment mormogni. Legelső dolga volt miuden nő cselédet kastélyából kizavarni s tisztán férfi szolgálatra bizta magát vagyis a szó legszorosabb értelmében nő­gyűlölővé lett addig. . . . — Mig? — Mig az a nő nem könyörül rajta, ki őt magá­nyába kergette. — Akkor be is mohotodik odújába. — Van még egy történetem, ha nem untatja önt asszonyom a hosszas elbeszélés. — Csak rajta, pletykái érdekelnek. — Ha titoktartást ígér, ugy megsúgom, hogy ma reggel egy párbajban vettem reszt. — Az Istenért 1 jogosan számithatjuk a „Könyvtáruok 1 1 előadását. E régi bohózatos vígjáték most is hatást kelt humoros alakjai­val, kaczagtató bonyodalmával. Gondáné az öreg spiritiszta nevelőnő szerepében, derűs perczeket szerzett a jókedvű, mulató közönségnek. Nyilasi-Macdouald pompás alak volt a tu'zás legkisebb látszata nélkül. Angyal Ilus és Havas Aranka a két kaczérkodó, de később komolyan szerelmes leány szerepeiben gondos játékukkal vonták magukra a figyelmet. Somló és Szilágyi V. valóban szépen, ügyeseu játszottak. Vasárnap ,Az ember komédiája", vagy Nyilasi és Kövessi átváltozásai. Hétfőn Havas Aranka jutalomjátékául a „Méhek*, Bartók Lajos poétikus vígjátéka csekély közönség előtt. Ha uem tudnánk magyarázatát e körülménynek, valóban elszomoritana, hogy ily csekély érdeklődést keltettek Bartók Lajos és Havas Aranka, kiket pedig egyaránt szeret e közönség. Hanem „nagy események előre vetik árnyékukat*, tartja az ismeretes közmondás és igy tör­tént, hogy Jászay Mari urnő vendégszereplése mái hét­főn annyira elfoglalta az egész várost, hogy a bájos Viola szavalatát csak kevesen hallgattuk. Igaz - hogy nagy­élvezettel. Havas Aranka annyi kedvességgel, kellemmel játs/ott, mint naiv szerepeiben általábau siokott. Öntu­datos természetesség nyilatkozott mindeu szavában, moz­dulatában. Szilágyi V. Kányaházy szerepében biztosan, eleg;>ntiával mozgott,[Beteudy — Somló önfeláldozása fino­man sikerült jeleneteket hozott a színpadra. A szélhá­mos Sau-Bacco marquis (Bács) és különösen szerelmes természetű neje (Angyal Ilus), a predikatiós szolgabiróné (Folliuuszné) a mulatságos jelenetek hatását emelték gon­dos játékukkal. Kedden és szerdán .Szegény Jonathán* Miilöcker operetteje. E kedves, élénk zenedalokkal ugy, miut sike­rült előadásával szívesen foglalkoznánk bővebben, ha ez élvezetről terüuk hiáuya miatt nem kellene lemoudanunk. Szép nyitánya, az impressário ária, Ilarriet dalai, Molly és Jonothán kettőse, a második felvonás fiualeja, eredeti ötletei, ügyes csoportos jelenetei kellemes benyomást tettek. S. VadoayjVilmáról mit mondjunk ? Nem tulzuuk. de Molly szerepe mintha egészen az ó számára lett volua irva. „Egy szó, egy hang ós — elragad." Nádor Eszti igen szépen énekelt s ugy látszik mindkét estén jól volt dispouálva. Élénk, bájos Missis dr. Medicinae, kinek a pajkoskodás pompásan áll. Csinosan rendezett képet adott a lakoma jelenete, uem külöuben a festői kisasz­szouy diákok. Csütörtökön Nyilall Mátyás jutalomj ítékául .Doktor bácsi." Lubovszki kociis szerepébeu a jutalmazott kitű­nően sikerült alakot produkált. Igen siépen játszotta meg a kigyógyult paraszttal való találkozást az ötödik felvouásban; meleg, kedé.yes volt a szó szoros értelmé­ben. A czimszerepet Szakács Audor figyelemre méltóan játszotta. Pénteken Jásiay Mari űrnő első vendégszerepléséül .Medea" Grillparzer 5 felvonásoi tragoediája. Nem kere­sek szavakat, hogy alakítását jellemezzem; hiszen a puszta hódolat kifejezésére is gyenge az én szavam. Egy hatalmas művészi erő egész feuségébeu nyilatkozott meg ez este! Szeretném elmondani, azt amit éreztem; elinou dani, mint vett erőt rajtam az izgalom az első pillanat­tól, hogyan ragadott magával ellenállhatlanul Medea szenvedélyessége, miként támadt fel szivemben indula­tainak visszhangja, hogy átélje vergődő lelkem mindazt a szenvedést, fájdalmat, reményt, mit a nagy művészuő bravúr szerepében oly bámulatos tökélylyel juttatott érvéuyre. A függöny felemelkedik: a szintéren ott térdel Medóa kincsei előtt. Alig egy pár szó, vagy mozdulat, a hang hullámzása s már lelküukre nehezült az a szenvedély, melylyel Jáson iránti szerelméhez ragaszkodik. Ké«z érte megtenni mindent: egy szavára eldobja idegen ruháit, elküldi hűséges dajkáját, ígéri, hogy ezután szelid lesz, meg fog változni; de mindezt oly daemoui erővel teszi, hogy akaratlanul el fog benüuket a félelem, mely foko­zatosan emelkedik Jáson és Krenza találkozásainál. Midőu a második felvouásbau a suttogó pir elótt háromszor ismétli hitveséhez ez egyszerü).szavakat: .Tanultam egy — Ne féljen asszonyom, nem volt semmi vérengzés, divatos párbaj csak az egéez: bum! bum! s a felek kezet aduak egymásnak és az úgynevezett beciületuek elég van téve. — S ön igy parodiázza komoly lyá válhatott esetét. — Éu, dehogy asszonyom, éu csak egyik statiatíja vagjok a Paprika Jancsi kompánijának minőségben. — És a párbaj ? — Fóldy huszárkapitány és Lomberki Elok közt folyt le, ismeri asszonyom mind a kettőt, mert e kettő szintúgy u«zály hordozói számát szsporitja. — Ugy látszik, lörténetccskéit mind körömből szemelgette ki. — A párbaj oka? — Keresd az asszonyt. — Talán bizony olyanon vesztek össze, ki egyiké ?e most B nem akar lenni az a jövőben sem. — Egy kis malheur is történt. — Annak IB talán én vagyok az oka? — Épen nem. Az egész csak abban rejlik, hogy a mai párbaj-gyakorlatot tekintve, vagy a pisztolyok oly azerkezetüek, hogy nem oda lőnek, a hova czélcznak, vagy a felek mindeu hova czélozuak, csak oda nem a hova kell, egy szóv-1 durranást hallok, kezemhez ka­pok és . . . — Az Istenért, Géza, ön megsebesült? . . . — A seb nem olyan nagy, hogy ön meg ne tudná gyógyítani, ha akarná. — Es hosszú ápolást igényel?" — Egy egész életen át. — Nem bánom, ha külömh ápolót nem igényel. — Most már rátérhetünk Sz ön betegségére, gondo­lom, megállapihatom a diageósist. — S az? — Az én Margitom szereim s ! — Az orvossága? T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents