Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

XI. Ovfolvaui. 21. szám, Nyíregyháza, 1890. május 25. VEGYES TAKTALMU HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYE! KüZSEGÍ JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer, vasárnapon. "2JJ Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forintFél ívre 2 n Negyed évre 1 A köziégi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az elöjizeiési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamhisok Jóba Élek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el könyvnyomdájához (iiagy-debreczeui-utcza \ ké

a> atok csak világos kívánatra 1551. szám) ílltézoudók. I illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: A lap szellem) részét képe/.ö küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. í ... , , . .. ... Minden negyszer h isabozott petit sor ejyszer llénneii tetlen levelek csak ismert kezektől Ka

zlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. | Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hiraz ! detés után 30 kr. fizettetik. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó-hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint. Németország és Nveicz fővárosaiban is Dorn & Coinp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények. 4463. K. fgÖQ Szabolcsvármegye alispánjától. A Nylrvlzszabályozó társulat kormánybiztosa bejelenti, miszerint a haszonarány megállapítása végett kiküldött bizottság munkálatát f. évi május havában megkezdi. Határozat. Kótaj, Kemecse, V.-Megyer, Bogdány, Kek, Detu'ecser, Berkesz, Pátroha, Tbass, Mada, Ujfehértó, Hugyaj. Geszteréd, Bököuy, Tura, Pazonv, Oros, Nagy- és KisKálló, K.-Semjén, Biri, Brlkáuy, Szakoly, Nyir-Adony, Mihálydi, Gelse, Szalmad, Sényó, Napkor, Székely, Ibrony, Téth, Magy, Levelek, P.-Petri, M.-Pócs, Kis-Léta, Bogát, Ramocsaháza, Besenyőd, Ófehértó, Gyulaj, Nyír Bátor, Laskod, Petneháza, Jákó, Kércs, Lórántháza, Nyir Bakta, Rohod. Vaja, Eór községek elöljárói utasíttatnak, miszerint a haszouaránv megállapítása végett, kirendelt küldöttséget feladatuk sikeres megoldásában telhetőleg támogassák és különösen a helyszíni tárgyalás kitűzését az érdekelteknek lelkiismeretes pontossággal hozzák tudomására. A járási fószolgabirák utasíttatnak, hogy a községi elöljárókat, az ezen határozat alapján foganatosítandó intézkedéseik végrehajtása iránt szigorúan ellenőrizzék s netalán előforduló mulasztások elhárítását, esetleg megtorlását eszközöljék. Miről Meczuer Gyula kormánybiztos, Krasznay Péter, Angyalossy Pál, Vay István, Zoltán István fószolgabirák, Krasznay Gábor polgármester, továbbá a „Nylrvidék" hivatalos lap utján az érdekelt községek elő járói ezeu határozaton értesíttetnek. Nyíregyháza 1890. május 21-én. Alispán helyett: Hikecz János, főjegyző. (FolytatáBa a hivatalos mellékleten ) A „NYlRVlDElv"

4 TÁHCZÁJA, Az elveszett levél. — Elbeszélés a modern társadalomból. — Irta : Koncz Ákos. (Vége.) Az i gytk levélben cz volt: .Asszonyom! Érzem, hogy csak néhány perc/.eni van még hátra az életből s m< gb h> t, hogy mtre soraimat elolvassa, már vége lesz irtó/.atos kínjaimnak. Sient vallásunk vigasztalisábau rexzesülve s telje seu kibékülve Istennel, sorsomban megnyugodva, türelemmel várom a halált. Utolsó kérésem kegyedhez asszon} om, hogy bocsássa meg bűnömet, becsásson meg annak, ki annyi könnyeket okozott kegyednek, bocsásson meg a haldoklónak. Ne átkozza emlékemet, mentsen ki könnyelműségem, zilált anyagi viszonyom. Itt küldöm leveleit, semmisítse meg azokat, melyekhez annyi szenvedés és öröm, bánat és gyönyör tapadt. Nem láttak volna azok soha napvilágot — itt vallom meg utolsó perczeniben — csak kényszeríteni akartam kegyedet e fenyegetéssel, hogy tervembe beleegjeízék. Ah fejem ég . . . iszonyú láz gyötör . . . alig birok goudolkozni. Isten áldja meg kegyedet asszonyom ... imádkozzék olykor-olykor értem. Bocsásson, bocsásson meg és ne sajnáljon egy-két könyet hullatni emlékem felett. Gróf Karankay Elemér.* Az özvegy talán százszor ÍB elolvasta a Karankay könyeitől nedves és itt-ott eltörölt sorokat es azután bezárva szobájának ajtaját, egé-zen átengedte magát fájdalmának. Minden tévedése mellett IP sajnálta a grófot és £rezf», hogy minden könnyelműsége daczára sem fogja feledni sohasem. Ha talán más körű menyek között kellett volna elválmok, nem fájt volna uz elszakadás ugy szivének, de a szerencsétlenséget megelőző megrázó események, s az .Itten ujja* gyanánt feltűnt baleset, az áldozat haldoklása kétszeresen megviselték a különben is ideges lermt.relü özvegye*. mw Mai flgáiiiniikhoz léi Kultur-harcz. Manapság, mikor a nagy politikai, egyházi és társadalmi kérdések oly rohamosan fejlődnek és jutnak válponthoz, el sem csodálkozhatunk, mintegy előre látva, hogy az állam és egyház között hosszú időn át fennállott békés viszony bomlásnak indul s a legközelebbi jövőben kitör az áldatlan tu-a, a nálunk eddi;; csak a külföldről ismert kultur-harcz, mire okot Csáky gróf miniszternek az elkeresztelések ineggátlása t árgyában ez évi február hó '28-án kiadott rendelete szolgáltatni ígérkezik. Az 1868. LIII. t. cz. 12 dik §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a vegyes házasságokból szármázó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok anyjuknak vallását követik. Ebből, ha a törvény intenciójától el nem térnénk, az következnék, hogy a fiu az atya valláslelkesze. a leány pedig az anya valláslelkésze által volna megkeresztelendő és anyakönyvbe vezetve, vallás-erkölcsileg uevelendo. Azonban, mert a törvény nagyon is általánosságban vau tartva, azou gyakorlat fejlődött ki hogy a vegyes házasságban élő szülők gyermekeiket, azok nemére való tekintet uélkül, a tetszésök, helyesebben az akarat erősebb házastárs tetszése szeriut választott saját lelkész által kereszteltetik meg, ki aztán természetesen az uj szülöttet nyomban a saját hitfelei közé be is anyakönyveli. Innen támadt helyenként a súrlódás a vallásfelekezetek között, mert hát a lelkészek hű pásztorok akarnak leuui s jól tudják, hogy a nyáj megfogyatkozik, ha a báránykákat pusztulni hagyják. Ennek a törvényes és igazolliatlau uzu-mak útját szegni óhajtotta a közoktatási miniszter, midőn a törvénynek rendeletileg oly magyarázatot adott, Ne dobjunk azért követ reája, hanem engedjük át őt fajdalmának. Hiszen bűne csak az volt, hogy szeretett, szeretett első szerelmének egész hevével és meggoudolatlanságával. Nem tudott érzelmeinek parancsolni, ő is gyönge asszony volt, semmi más. Mig térje életbeu volt, példáuyszerü életet élt, de midőn meghalt, egész erővel tört ki az eddig csak szive mélyén lappangó, de goudosau elzárt szerelmének tüze. H g>juk őt, hadd engedje át urngát fájdalmán ;k s menjünk inkább felkeresni Ilonkát. Ott ül szobájában csinos íróasztala mellett, előtte egy uyitott levél fekszik : a szerenoaétlenül járt Karaukay levele. Bele-bele nézett a levélbe, majd letette, köoyek tolultak szép szemébe. Jó szive volt, sr.juálta a grófot, de talán még jobban édes anyját, mert tudta, hogy e baleset óriási romboló hatást fog tenni idegeire. D- lássuk mit irt a haldokló Karankay: .Édes Ilouka 1 Nemes szivében bizva, írom kegyednek ez utolsó sorokat, azou kérésemmel: bocsáson meg egy boldogtalan haldoklónak, kinek csak pár pillanata van az életből. Ha ezt meguyerem, nyugodtan fogok meghalni. É< ha nekem megbocsátott, még egyre kéreia : ne hozza fel édes anyjának sohasem nevemet, menjen ?z feledésbe, jobb lesz mindkettőjükre. Legyen boldog, ez szivem utolsó óhaja, vágya és imádsága. . . Isteu vele, feledje a jellemtelen Karaukayt, de bocsásson meg az elköltözőnek. . .< És Ilonka szívből megbocsátott; egy pillanat alatt feledte, hogy ő csak játékszer volt, feledett megbántást, keserűséget, sőt meghatva a gróf szerencsétlensége által, őszinte könyeket is hullatott. Majd eszébe jutott valami. Sejtette, hogy édes anyja szenved és vígasztaláéra van szüksége. Sietett azért hozzá. Ott találta már kissé lecóllapulva a verendán. Merően nézett miga elé, arcza halvány volt, szemei kisírtak, alig vette észre Ilouka közeledtét. Ilonka összeszedte erejét s anyja felé közeledett, résztvevöen. angyal gyanánt hujolva felé. Egyideig egymás szemébe néztek, in ajd nem tudva visszatartani köuyeiket, hogy a vegyes házasságból származott gyermeket a szülők egyikének vallás lelkésze megkeresztelvén, ez köteles az anyakönyvi kivonatot azon vallásfelekezet lelkészi hivatalának megküldeni, amelyhez a gyermek törvény szerint tartozik, hogy eképen feleke/etiségéu sérelem ue essek. Őszintén megvallva, ebben mi nem látunk graváment a felekezetekre nézve; hanem azt látjuk, hogy a rendelet az elkeresztelések kérdéseben békitőleg hatni igyekszik és hogy a rendelettől várható végeredmény inkább csak látszólagos, tehát a létező visszaélések ellen radikális módon segítve jövőben sem lesz. Mert a vegyes házasságból született gyermekek auyakönyveztessenek bár be nemők s a törvény rendelete szerint, mégis, a legritkább kivétellel, azon felekezet felé fognak hajlani, amelyhez az akaraterősebb és hitbuzgóbb szülő tartozik, mivel ez bizonyára eruyedetlenül gondoskodik, hogy az ő hitelveit gyermeke is szivébe fogadja, vallási szertartásait és gyakorlatait kövesse s végül annak rendje és módja szerint átterjen. Ez történt a múltban s ez fog történni a jövőben is. Minek tehát az a szertelen izgalom, mely nem csak az állam és egyház, ugy a felekezetek között uyilt összeütközésre, de eseteukint a társadalmi rend sajnálatos megbontására is vezethet, amire pedig semmi szükség nincs Nincs különösen nekünk, akik szellemi és anyagi fejlődesünk reményteljes alakulásai közben, ugy az államra, mint az egyházra egyiráut ráutalva vagyunk. Mert nemzeti és kulturális kerdésekben is igen foutos e két tényező ma még és táu még sokáig nem cserélhetjük föl ama dus erőforrással, mit az előhaladottabb nyugati államokban a társadalom jeleut és képvisel. Korántsem akarunk, de helyén sem volna itt dogmatikus vitát provokálni és a magyar róin. kath. mindketten zokogásba törtek ki, egymás keblére borultak e szavakkal : Auyám . . . leányom. Sokáig tartották egymást átölelve ; nem szólták, csak könyeik és szivük dobogása beszélt. Ds azért megértettek egymást s midőn elváltak egymás kebléről, halgatva megbociátottak egymásnak. . . . M g az nap hírül hozták, bogy a g of kiszenvedett s hogy kihűlt tetemeit a családi sírbolt kápolnájába fogjak szállítani. ... A HZOIUOIU gyászeset után Ilouka sohasem említett* többé édrts auyj* előtt Karankay uevét. Gyermeki jóságos izeret«ttel igyekezett mindannyiszor fel vidi'am édfis auyjat, valaháuyszor szomorúságot vett észre nrcián. Figyelme kiterjedt a legapróbb dolgokra, melyekről tudta, hogy auyjának egy pillanatra örömet vagy szórakozást szerezhetnek. La»saukint ugy látszott Ligethyné is megnyugodott s néha-néha régi kedélye is visszatért pár napra. De azután számtalanszor megtörtéut, hogy magányában megeredtek könyei és a világ és leánya előtt titkolt fájdalma egész erővel rohanta meg beteg lelkét. Akart feledni, de nem tudott. Bántotta továbbá az a tudat is, hogy mily vélemeuye lehet Ilonkáuak felőle, hiszen tudta Karunka) val való viszonyát, az áruló levél mindent megmondott, mindent felfedezett, mig az eseméuyek további folyamán azt is megtudta, hogy anyjának nem volt elég lelki er^je elviselni a osapást, melylyel a gróf fenyegette, hanem — bár hosszas vívódás után — áldozatul akarta hozni leánya boldogságát, hoj-y jó hírnevét megmentse. E gondolatok roppaut sok keserűséget es fájdalmat okoztak az özvegynek és uagyou megviselték. A szenvedés barázdákat szántott az egykor büszke alabástrom homlokra, a királynői alak megtört, rövid idő múlva eltűnt a szépség arczárói s lelkéből a kedély kihaltnak látszott. Szenvedett és mindig szenvedett. . . Két év mult el. A nyitravölgyi ősi kastély kis kápoluája fényárban uizik. Délszaki növények ékesítik az oltárt, mely körül féuyes násznép van együtt. Az oltár előtt egy ifjú pár térdel: Ligethy Ilona és Síaniszlay ív mellék lel, és Fest László savanyúviz-árjegyzékc van csatolva.