Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

N Y í R V I D É K." némac, »Vadorzók«, .Gyilkos., »Ember komédiája*, • Kisvárosi hírességek*, .Szitakötő* s végre uj operettek : • Peking rózsája*, >Kis hadnagy*, Szegény Jonatbán». A bérlethirdetés — külÖDÖs előnyt nyújt, a mennyiben minden második bérlet számra is lebe bérelni csekély árkülönbözettel s nagy városok példájára itt is lehet több családnak összeállui s felváltva páholyt állandóan tartani A színtársulat személyzetének ismertetéséhez, a közönség tájéko áiára a következőkben adh ltunk felvilágosítást: A nők: operette primadonna Somióné-Vaduay Tilma, a drámai első szendo Angyal Ilus, továbbá Kövesiné népszínmű é» operette alténekesnő, Havas Arauka tár•algási szerepekre és subret díva, Nádor Eszti op«rette koloratur énekesnő, Bácsué-Maár Júlia vígjátéki anya szerepekre, Follinusné hősnő és drámai anya szerepskre, Gondáné komika, Takács Jolán szende és naiv szerepekre. Férfiak: Szakacs Andor hős- és jellem szerelmes, Somló Sándor társalgási szerelmes szerepekre, Nyilasi Mátyás burleszk komikus és operette buffóénekes, Kövesi Albert szalonkomikui és operette buffóénekes, Sélyooi Lajos operette tenor énekes, Dayka Balázs opsrette-bariton és népszínmű énekes, Palotay Sándor ujrai szerelmes. Ssilágyi Vilmos bonvivánt és társalgási szerepekre, Szilágyi Dezső uaturburs komikus, Bics Károly társalgási apa szerepekre, Bírna Izsó karmester, Rózsa D >zső kedélyes apa-szerepekrs, Körmendi János drámai apaszerepekre. Aradi sziuigazg itó személyesen járt Nyíregyházán tájékozást szerzendő a hangulatról, információt nyújtva a közönség körében, megjelent a kaszinóban s ott többekkel értekezett, s biztatást nyert ugy a bérlet sikerére, mint általában az előadások pártfogására nézve. Tény, bog/Aradi Geró színtársulata a vidékiek között az első rangú, az aradi közönség kényes Ízléséhez szervezve. Valamint Aradi egyik legrégibb igazgató, ki mindenkor tud alkalmazkodni mindenütt a közöuség igényeinek kielégítéséhez. — Majális. A városunkban létező összes elemi népiskolák majálisa e hó 20 án, vásár utáui kaddan, kedvezőtlen idő esetében 81. vagy 22-ik napjain tartatik mag a Sóstón. E hó 5 éu alakíttatott meg a rendező bizottság ; eluokül: Szénfy Gyula, pénztárosul: Orsovszky Gyula, g&zd iul: &'tojfan Lajos, gazda segédül Macsánszky Lajos tanítók választattak meg. — A vármegye területén levó m. kir. postahivatalok mult évi forgalmára nézve érdekeiek a következő adatok: 106,000 foriut bevétellel szemben volt 60,000 forint kiadás; a tiszta bevétel tehát 66,000 foriut volt. Potta utalváuyokon négy millió foriut adütott fel a postahivataloknál, érkezett p«dig két milliő forint. A postatakarékpénztárba betétetett 32,000 forint, kivétetett onnan 23,000 forint. — Hymen Jánószky Endre helybeli földbirtokos f. hó 10 én vezette oltárhoz Kovács Ferencz városi pénztáros kedves leáuyát Etelkát. — Bleuer Alberth a nyíregyházai m. kir. p. ü. ig.tzgatósag italmérési kártalanítási osztály jegyzője eljegyezte Halmy M. földbirtokos kedves és szeretetreméltó leányát Sarolta kisasszonyt Gsaholyon. — Alföldy Károly táncztauár f. hó 3 án tartotta növendékeivel a gymnasium torna csarnokában próbabálját, melynek sikerét igazolja azon körülmény, hogy a tágos terem csaknem teljesen megtelt apró táncosnőkkel és táuczosokkal, kik lehető legjobb kedvvel járták a még újdonság ingerével ható tánczokat és — dic«5retire Alföldinek — oly ügyesen, hogy tanárjuk buzgalma és igyekezete minden kétségen felül áll. Iskolájuk jó, de a zene ütemei — ugy látszik — kellő méltatásban nem részesülnek, mi kétségtelenül annak tulajdonítandó, hogy még az össz próbák alkalmával is egyetlen száll ozigány .működésével* kénytelenek beérni. Ezen bizony változtathatna Alföldy ur. A magyar sólót Osapkay Géza, Dietz Mariska és Botto Milán, Csefalvi Etelka igen csinosan járták, közkívánatra kétszer is. A mulatságnak éjfél után két órakor volt vége. — Kiss Józsefnek mosi már közkedvaltségü és széles körökben elterjedt szép irodalmi és társadalmi hetilapja »A Hét* számról-számra mind jobban megközelíti azt a magas ideált, melyet kitűnő szerkesztője tűzi ki. Jót, sokat, változatosat uyujtaui a müveit olvasó közönségnek — ez a czél az uj számban tökéletesen el vau érve. Tizuél több dolgozatot loglal magában a legutóbbi szám, mely czikkeinek specziálitására nézve is kiváló. Jókai szép meséje, a róla írott érdekes közlemény, a budapesti tanuló-kisasszouyokrél elárult finom és jelleuizetes charakierképek, a Bársony István vadász-saisou czikke a szerelmes fajdkakasról Keszler József siiugazdag képe a virágokról és a virágkiállításról: nemcsak olvasmánynak kiiüuők, de művészi értékre is becsesek. A tartalom többi részéből kiemeljük: a Szalay Fruzina meg a Sebesi Jób bájos költeményeit, Henry Greviile megkapó elbeszélését, a hétről és a színházról írott eleven krónikát, a Hogyessi Mariról szóló ügyes ksrczolatot Szatmáry Mórnak alapos dolgozatát a munkás-kérdésről, a bő irodalmi rovatot. A legújabb szaui czimlapját a legszebb magyar színésznő a K, Heyyessi M ari arczképa diszesiti. »A Hét* előfizetési ára: egész évre 10 frt, félévre é frt, uegyedévre 2 frt 50 kr. Előfizetési pénzek »A Hét* kiadóhivatalába. Magyar Tudományos Akadémia-palota Budapestnn, küldendők. — Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőtől új könyv jelent meg: »A görög nyelv tanításának kérdése Magyar országban* czim alatt, mely actualis jelentőséggel bír, a mennyiben még e hóban fog dönteni e kerd-'S felett a képviselőház. Fenyvessy müve három részre oszlik. Az elsőbeu a legapróbb lelkiismeretességgel tárgyalja a kérdés egész hazai történetét, közölvéu benne mindan illetékes helyen mondottakat; a második rész a törvényjavaslat előkészítéséről szól, s különösen az enqueteről, melynek ultra orthodox tagjait »Marphurius és Panorace* czimü fejezetben uiaró gunynyal ostorozza. Végül a harmadik részbeu, mely a kérdés íejtegptését tartalmazza, a külföldi szakirodalom gondos felhasználásával foglalkozik behatóan és szakszerűen az egész kérdéssel. Fenyvessy köuyve kétségkívül élénk érdeklődésben fog részesülni, annyival is inkább, mert — miut előszavában mondja — tájékoztatóul kivan szolgálni, nehogy a nüvelt közöoség és köztük a fiaik jövőjéért aggódó szülők megijednek egyes tudóeok vészkiáltásaiul. Az érdekes mü a Pallas nyomdából, a Révai-Testvérek buományábao, csinos alakban került ki és egy frtért minden könyvárusuál kapható. Csarnok. A rácz vidi-piiszta meséje. Nyájas olvasóm! ha nem unod a verset, Ajáudékozz nekem egy pár rövid perczet . . . Hallgasd meg e mesét, (pegazom se lusta) Mint nyerte el nevét a rácz-vidi puszta, A melv Náuás, Hadház s Böszörmény közt fekszik, — S az oroszláu résztói ez utóbbi sebzik —, A kinek nagy sebét, ég tudja hogy meddig, A „váltság* pépjével rakják kenegetik. • » Réges régen, mikor szebb s jobb idők jártak, Mikor itt az ősök még sátorban háltak, A mikor buzogányt, fringiát forgattak S kebleik az ósi erénytől dagadtak: Élt e nagy pusztának kellő közepében Egy kancsal szemű rácz, mindeunek bóviben. Övé volt a puszta, övé volt a határ, Houuau vette, nyerte: tudja a kő . . . tatár, Csakhogy ő volt az ür a drága föld felett; Ott lakott valahol a „Cserepes"*) megett Egy magas dombhátou, hol bár szánt az eke, Hasznát, gazdáinak egyike sem vette. Mert ma a szél hordta barázdáját tele, Holnap, a nagy hőtől száradt ki kebele. Az ég tudja miért, s mi oka lehetett, Ember emlékezet nem látott rajt' gyepet. Itt a magas háton lakott a vén kufár, Kőkerítés között, mint sás közt a búvár, Szolgái, miut maga, nem voltak emberek: Ördög fajzatjai, lelketlen vérebek. Akik sanyargatták a vidék lakóit, S ravaszul szedték meg a magok hordóit. Akik ráfogással mindég kárt találtak, S ezért behajtották a ménest, marhákat, Hogy aztán ő kelmék módját ejtsék annak S a magok földjében ugarolhassanak. Nem is esett uálok marhákban más hiba, Csakhogy lassúk lettek mint a csigabiga. Meglátszott testükön mikor kikerültek, Hogy a szegény párák uem jő párnán ültek. Meglátszott dongáján a szegény marhának — Hogy el van készítve kutyának, — vargának. Meglátszott mindenütt, hisz mondani is sok, Mily munkát folytatott az újkori Shylok. Könnyen is elbáutak nála mindenkivel, Megvették a dézsmát rutul, szép szerivel, S aki tetejébe ide jött e házhoz És kölcsönért fordult a puszta urához, Az ha el nem veszett, megütközött rajta, Miért hagyta futni ... a vipera fajta. Mindenütt csak harács, mindenütt csak rovás, Épen mintha szabad lett volna a lopás, Mintha a vad ráczuak nem lett vőn törvénye, Mely rákoppintana mind a tiz körmére. Pedig rákoppintott — uem ugyan a tanács, Hanem még ennél is nehezebb kalapács . . . Feljajduló szava a harács adóknak, — Kik nem kegyelmeztek meg a vérszopóktiak. * * * Hogy el ue felejtsem, ide közbe szúrom, Miut pendült e gálád belzebub egy húron Társaival, kiket jelekkel arra kért . . . Jöjjenek, hordják el a harácsot, a bért, Melyet igaztalan, gyűjtött, szedett, lopott, A melyért csupán az ő körme nem kopott. . . . Hold fogytán, a mikor az eget sem látni S a mikor az ember nem szokott kint járni, A szurtos kőfalnak szurtosabb kapuján . . . Négy vérvörös lámpa gyúlt ki éjfél után. Első üveg lapján mind a négy lámpáuak Egy-e^y betű állott, melylyel hírt adának A czinkos társaknak, jertek! itt az óra, Ne hajtsátok fej'tek mostan nyugovóra. ... Az első lámpában volt a nagy V betű . . . Másodikban az I és egy nagy keselyű; Harmadikban a D és ismét a nagy I . . . Melylyel a kancsal rácz ezt szokta mondani . . . .Vigyétek Íziben . . . Dézsmám Illyreim!" Megtelt minden csajkám, féltem filléreim. . . . Harmadnapra aztán, megjelent a horda S száz szekér állott a kőfal közzé sorba, Melynek mindegyikét megrakták gazdagon, És aztán kezdetét vette ... a vigalom. Három egész napon, három egész éjjel Tartott az orgia, s nem ment a had széjjel, A negyedik napon . . . vége lett mindeunek, Kialudt a lámpa, és a síri csendnek Éjji óráiban megindult a raj, ár, S reggelre üres lett a rabló méhkaptár. . . . Igy tartott ez soká, évekeu keresztül S akik itt maradtak, működtek emberül, Lehúzták a ködmöut mindenkiről sorra, S a szegényuek uem volt egyebe: bocskora. Két évtizeden át tűrte ezt a vidék, Miként pusztítja el marháit a pribék, Míg aztán békéje, türelme elhagyta S megbőszülni magát összegyűlt egy rajba. . . . A boszu nem késett, eljött az alkalom, Kigyuladt a lítuipa ismét a falakon. De nem soká járta az ördögök fia . . . Mert. a bőszült tömeg iz'be körülvette Kapuját, falait egész betemette — Szénával, szalmával, miudeuféle gazzal . . . Számadásra készült az ördög fajzattal. . . . A kőházban pedig szólt, rítt a guzslicza, Ürültek a kupák, perdült a katrincza, A megvadult csorda nem hallott, uem látott, Neki szilajodva rúgta a rácz táuczot. . . . A nyüzsögő töaieg hallgatott, dolgozott, Miudent a mi éghet, halomra hordozott . . . S a mikor készeu volt miudeu munkájával, Felgyújtotta a gazt olajos ruhával. *) A nin&s—lájszörményi uton Cserepes nevil korcsra i. . . . A száraz szalmás gaz menten lobbot vetett, . . . Átcsaptak lángjai a nagy kőfal felett S mire észrevette a mulató sereg . . . A tető is égett már a fejők felett. Lett aztán ordítás, lett aztán nagy hajsza, Ki a pinczébe bujt, ki elszaladt hajszra. A láng, a zsarátnok, kivül mint bent épen Mindegyre nagyobb lett a feltámadt szélben, A tűzkalitkának szük lett minden vaczka, Futkosott falain, mint a veszett macska A sok lélek-kufár, s maga a vén medve Az égő zsarátnok között — térdepelve — Könyörött irgalmat, de nem hallá senki, Hogy is hallotta vón, a mikoron neki Magának sem lakott irgalom . . . lelkében, Könyörtelenül élt egész életében. Összekulcsolt kézzel kérte az irgalmat, ígért eget, földet, kincset egész halmat, Esdő szavai nem találtak viszhangra, Igy feleltek neki vissza a falakra: .Látod Vidi! látod Vidi! Ügy se fogod ezt el viuui, Itt marad a puszta pőrén, Te meg mehetsz magad bőrén Oda . . . hova régen várnak : A pokolba . . . szeredásnak, Nem kell neked lámpás többé, Lelked ugy is az örgögé. Nem fértél meg öröködbe, Sülj meg most saját bőrödbe.* S egy árva lélek se moczczaut meg helyében, Ott sült meg a horda tüzes ketreczóbeu. Virradtára aztán . . . nem ismerve féket . . . Széjjel hányta a nép az átkozott fészket. * * * Uratlan, gazdátlan lett a gazdag puszta, Egyik itt szántotta, másik amot nyúzta, Szert fogott belőle a ki közel érte, S a határt magának barázdával mérte. Mig aztán sokára, — igy mondja a rege — Donatio utján jutott több kezekbe. Ez is ... az is birta egy kevés időre, A legszebb rósz — pedig .zálog" lett belőle. Majd ismét uratlan lett e^y részecskéje . . . Sőt már a fiskusnak jutott a veséje •), De hogy ue satnyuljon el a kicsi falat — Valamiként — az uj gazda keze alatt: Örökébe vette két igyekvő város

3) S oly módon lett aztán három közt határos. Hogy hát az egyike ... no de elég mára, Mért ment készületlen erre a vásárra') Azt mondják el mások, éu soh'sem hallottam — Mesémnek már igy is végére jutottam. „Annyit mégis adok hozzá toldalékul, Hogy mikor a kancsi ráczot a hajlékbul Kipörkölte a nép, a négy betű után

4) Örök maradt a név ezeu a szép pusztán."») Galántfy Lajos. Méhészeti ABC. Irta: Bandái Mikié*. (Folytatás.) / Ilyenkor tehát a már úgyis nagyon népes család anyját, azon kerettel együtt, melyen megtaláltuk, a fölső részbe tesszük, s ha még szaporitni akarunk, ugy Uras lépeket rakunk hozzá, hogy azokba petézhessen, ellenkező esetben ledetlen fias lópeket; alól pedig vagy fvdett fias lépőket, vagy tiszta üreseket rakuuk s mindan anya bölcsőt kihányunk. Majdha megszüuik a bő mézeié?, az anyát ismét alólra kall tennünk. Eképpen kezelik a Neiszer két egyenlő részre osztott kaptárát is; de ennél az a baj, hogy a fő mézhordás alatt kisebb fészek kellene mint ebben milyen van, de a Berlepsch féle országos méretű keretes kaptárok e tekintetben kifogástalanok és igy kezelve semmi anyavárat nem igényelnek. Rendetlenül, nem minden következő sejtben vannak a peték; mert az anya vén s e miatt kimerült. Ilyen törzsnek több heréje van mint a rendes családnak. Ifjú termékeny anyával kell segitni e bajon, k cserélés által (1. Kúpos költés) Sokszor pedig rendesén, zárt sorokba rakja az anya petéit, nem is púposán fédik be a méhek, s bár dolgozó lépben áll, mégis minden fiasitásból here kél s ezek olyan aprók, mint a munkás méhek. Az ilyen anya még életerős folyó képes, de him mag készlete fogyott, el, ennél fogva ez is más hasznavehető anyával cseréletidő ki. Rosz idő beálltával felhagynak a méhek rajzási czéljokkal, ezért hányják ki a here fiakat, ha ezt megszüntetni akarjuk, higitott mézzel kell őket étetni. (I. Etetés által és Kihányják) Róplyuk, az olyan álló kaptárra, melyben három sorkeret lehet egymás felett — három kell. És pedig egy a főlyuk a fészek alja, vagyis a legalsó sor keret alsó lapoczkája iránt kettős fenekű kaptároknál a második fenék felett; továbbá az alsó lyuk az alsó fenék felett, e kettő egész repülési időben nyitva áll, de a főlyuk télre elzáratik, csak a tisztulási kirepüléskor nyittatván ki újra addig, mig éppen ki és beszálnak a méhek. A felső röplyuk, a falső rekeszben levő keretek alsó lapoc.kája iránt, tehát a fedő deszkákkal Bzinelva arra való, hogy esetleg itt anyjáért egy kis családot át lehessen telelni. S. Ser, méh-ser. Méz-ser készíthető azon vizből, melylyel a mézes viaszk hulladékokat, pergetésaor mézessé lett 1) A nánisi vid rész. 2) Náuás, Hadház. J) H.-Böszörmény a vidi váltságot ma is fizeti. •) VIDI (vidi.) s) Valóbau termőföld, tanyákkal beépítve, szorgalommal mivslve.