Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-19 / 3. szám
„IN Y t B IDE lí' az építmények tartósságára nézve hátrányos nem leend, az államutakon végrehajtandó építkezéseknél az építési különleges feltételekbeu minden alkalommal vegyek tel, hogy az elóirt szilárdsággal ós minőséggel, valamint jótállási kötelezettséggel szállítandó vasalkatreazek lehetőleg hazai vasgyárakhói szerzeudók be Minthogy azonban hazai vasiparunk pártolása czéljából kiadott ezen rendeletnek illetve az annak alapjáu felveendő szerződési feltételnek foganatba vétele a zalavármegyei államepitészeti hivatal által felhozott ok miatt meg vau nehezítve, ennélfogva felhívom ezimet, hogy saját érdekében is megfelelően intézkedjék az iráut, miszerint a gyárban megrendelhető vasalkatrészekre vonatkozó szelvény gyűjtemény nyomtatott példányai a mellékelve levő kimutatásban megnevezett államépitészeti hivatalokuak és kirendeltségeknek, nemkulötiben a vezetésem alatt álló kereskedelemügyi minisztérium szerkesztési irodajának megküldessek. K. m f. A miniszter megbízásából: Ziborsky, a. k. miniszteri tanácsos. A másolat hiteléül: Boros, iroda tiszt. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 64,220 sz. Valamennyi magyarországi vármegye ós önálló törvényhatósági joggal felruházott város közönségének. Hivatali elődömnek 1886. évi márczius hó 3-án 384. szám alatt kelt rendelete kapcsán /. alatt másolatokban idezártau tudomásul közlöm a közönséggel azon rendeletemet, melyet a hazai vasipar gyártmánynak építkezéseknél való felhasználása órdekébeu egyideüleg és jelen szám alatt a m. kir. államvasutak gépgyára és a diósgyőri vas ós aczélgyár igazgatóságához, a szabad, osztrák- magyar állam vasúttársaság művei és gyári kereskedelmi irodájához, a rima-murány—salgó tarjáni vasmű társaság kereskedelmi irodájához intéztem, megjegyezvén, hogy felkértem a m. kir. pénzügyminiszter urat is, hogy a zólyombrezói vasmű gyárnál is hasonló értelemben intézkedni szíveskedjék. Budapest, 1889. évi deczember hó 13 án. A miniszter megbízásából: Kolltr, miniszteri tanácsos. 338 K Szubolcsvármegye alispánjától• A járási föszolgabir.íkuak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Megfelelő intézkedés tekintetéből értesítem, hogy Kellner Lajos nyíregyházai ,Vörös csárdai u bérletében a szarvasmarha-állomány között a ragadós száj- és körömfájás kiütött. Nyíregyháza, 1890. január hó 13-án. MiUós László, alispán. Circulus vitiosus. Vau Szabolcsvármegye törvényhatóságának ma egy tengeri kígyója, egy lájékozhtftatlan labyrinthusa, melyhez az Ariadne-foualat —, egy gordíusi csomója, melyhez a Brelinus-kardot nem képes megtalálni. Ez a tengeri kigyó, ez a labyrinthus, ez a gordiusi csomó a régi u.-kállói megyei székház értékesítése és az uj megyei székház felépítése Nyiregyházáu. A kérdés nemcsak társas érintkezéseknél, hanem a vármegye gyüléstermében, a tanácskozásoknál is kezd akuttá válni s miatta kezdetiek a ked ílyek elkeseredni, az emberek egytnás iránt hidegülni, bízalmatlankodni, és mondjuk ki kereken: megyei és nyíregyházai pártokra kii öniteni, osztani egyin tat. Ez igy nem jól van, nem helyes és sok keserűségnek, visszavonásnak, czéltalan, oktalan szélmalomharcznak lehet szülője. Talán helyén lesz, ha megkísértjük e fontos kérdésben a kedélyeket kibékíteni és a megyei s nyíregyházai érdekeket; összhangzásba hozni. k „N Y1KVIDÉK" TÁRCZÁJA. Szerelem és szeretet. (Irta : Koncz Ákos.) A zerind völgyi ősrégi kastélyt körülvevő p±rk egyik ffclreeaő vadrózsákkal futtatott lugasában, gondolatokba mélyedve ül gróf Zerindvölgyi Elemér egyetlon gyermeke: a bájos Editb. . . . A nap lenyugvóban van, fúcuzó sug nai a szép leány fürtjeivel pajzáukoduak, iceg meg ériniik arauyos ajkukkal halváuy arczát, mintha ciak búcsuc>ókjukat hintenék a bájoa gyermekre. A gondoaau ápolt park virágágyéi ontják az illatart, a nap hevétől eltikkadt virágkelyh k iámét életre kelnek, a fák tömött lombjaival enyhe etellő játaiik, füazeres, balzsamoa levágó ömlik «1 az egéaz kerten. De Edith nem törődik sem a p&jzánu csókolódzó napaugarakkal, sem a felé bólintgató vadrózsákkal, bűnein lelkével t.eszél, aujd meg-megrezzeu, kitekint a lombsátor alól, rniuthü aajteae valakinek jöttét, majd szívére szorítja kezét, agyét aóbajt a »zép szemei aöuy'iea úsznak. Felénk lépéseket ball, pár pillanat s előtte áll Ztlaváry Géza, Z-rindvölgy fiatal orvosa. »Géia az Isteuért öa itt? szólt Edith remegő kezét az itjunak uyujtva, miért keresett lel ? miért ne u hagy egyedül oáuatommal, fajd«lm«minal ? miért zavarji tel nj unalmamat, uiikor tudj i, uogy én az öné nem lehetek.* >Ediih< feleié Géza »bociáason mag, hogy zavartam, de mit lehetek ról.i, ha kegyedtől nem birok elszakadui. Feltettem magamba, hogy soha nem lépek kegyed ele, elhatároztam, bogy elmegyek innen messze, a ma<am nal viiztrn azívem sebéi, de uiucs, érzem nincs erőm a távozáshoz, bárhol legyek, a lelkem mindig visazavágjrik a kegyed büvkorébt.« »Pedig váluunk kell, folytatá Edith, épan ma jelentette ki atyám, hogy hallani sem akar önröl, pedig ön tudja, hogy atyám hajthatatlan, amit agyizer kimond, azt vissza nem vonja. Miért tagadnám ? én szeretem önt Gáza, mert Az utolsó mozzanata e kérdésnek a közelebbi vármegyei gyűlés szavazata, mely szerint a belügyminiszter leirata alapján az határoztatott, hogy a vármegye az uj megyei székház építéséhez addig ne fogjon, mig a régi u.-kállói megyeház értékesítve nincs. Ez a határozat elkeserítette a nyiregyházaiakat. Nézzük: indokolt-e az elkeseredés s miként lehetne és kellene a keserűségnek, méltatlankodásnak es alaptalan gyanúsításnak elejét venni?! A belügyminiszter maga azt irja le, hogy ez idő szerint a régi házat semmi-e sem alkalmazhatja, iiauem a megyére bízza, hogy annak valamely czélra való felhasználása iránt intézkedjék. És ez a leirat nemcsak a felügyeleti jog liangsulyozasa; hanem egy közös vagyonfentartásának, megőrzésének kötelezettségét is magában foglalja. Ezen kötelezettség elől pedig egy törvényhatóság vagy egy reális alapon álló és uioz.Ó megyei emb r nem térhet ki. Hiszen annak a szazados és ma is rendkívüli erősséget képező és kellő gondozás mellett az enyészettel még századokig daczolni képes régi megyei székháznak az van a li jmlokzatára vésve, hogy: „Publico aediiicaviinus! a Aztán most az a „publicum" hátat fordítson neki; ott hagyja e nagy értéket képviselő közvagyont magára elpusztulni, elkallódni!? ... Ez egy törvényhatóság komolyságával alig egyeztethető össze. E< a ház, jelenlegi becsértekelés szeriut 40,000 irtot képező közvagyon, megyei ember — köunyelmüseg vádja nélkül — el nem hanyagolhatja, értékesítése előtt más közház építéséhez nem foghat, akármilyen szük ségesnek ismerjük is el egy uj megyei székház építését. S ha a Nyíregyháza város által az uj székh,z építéséhez felajánlott 15—20 e/.er frtoc, a kijelölt telkekben, lényeges hozzájárulásnak vesszük, azt a 40,000 frtot is okvetlen tekintelyes összegnek kell elismerni, melyet a regi székházból remélünk és várunk. S a ,,megyei" emberek előtt az lebeg, hogy ezzel is kevesebb vettetnék ki az uj megyi ház építésekor az egyes megyei birtokosokra. Es ezt az óvatosságot, elővigyázatot a inai időben kicsinyelni nem szabad Ennélfogva — szerény nézetüuk szerint — a régi székház értékesítésénél megyei és nyíregyházai befolyásos embereinknek kezet kellene fogni egymással Kölcsönösen, vállvetett erővel kellene támogatni az e tárgyban megbízott főispán és alispán urat s alig hihető, hogy ily egyesült erővel — ideszámítva a szabolcsmegyei országgyűlési képviselők s más megyei nagy befolyású embereink közreinunkálását is — ne sikerülne ezen századokra ható épületet, a kijelölt potom áron, mely az t pillét fele ár.:nak is alig felel meg, a kormány hozzájárulásával értékesíteni, illetve a magas kormánynak átadni. Dj mig az értékesítés kérdésénél ,,megyei", ,,nyíregyházai" sőt ,,káll6i" pártokra is lesznek az intézők oszolva s ezek egymásban mind czéljaik, törekvéseik ellenlábasait tekintik, addig ez ügy alig emelhető ki jelenlegi helyzetéből, addig a circulus vitiosus minduntalan ismétlődni fog. Hogy mi czélra adassék át az a régi székház a kormánynak?! Erre egy kormánynál, ha jóakarat van benne a megye jó békeje és fejlődése iránt, a mai világban ezer féle alkalmat lehet találni. Fennforgott közelebb egy lovas kaszárnyává átalakítás eszméje is. Azt felelték — nem lehet. Miért? Ha Hadliázon, Tégláson, Böszörményben állomásozhat honvédlovasság, miért ne a régi székházban, Kálióban, hiszen utóbbi helyen a városnak is vau más, e czélra szintén alkalmazható épülete is?! De „mitte sapientem" . . . Fődolog, hogy őszintén fog! jauak kezet minden befolyásos, illetékes tényezők, előbb a régi, ugv aztán az uj megyei székház érdekében és akkor megszűnik a circulus vitiosus. Mert az is szükséges, kívánatos, hogy a bizalmatlanság, gyauakodás, megyei és nyíregyházai pártok sat mielőbb elenyészszenek, mivel igy az uj székház építésének sürgetése nemcsak a nyiregyliázaiaknak, hanem az intéző köröknek is több keserűséget, mint örömöt szerezne, a mint erre a közeli niult is igen fájdalmas pjidát mutatott. Értékesítsük azért egyesült erővel a régit, hogy mielőbb létesíttethessük egy akarattal az ujat! Videant consules . . . Megyei. A gazdasági egyesület a képviselőházhoz. tV.ge.) AusztriaMagyarország árpa behozatala a kővetkező: 1878-ban 478,214 ma., 1879-bea 297,273 mm., 1880-ban 348,578 min., 1381 ben 369,294 mm., 1882-beu 484,480 mm, 1883 bau 517,340 mm. Ebből esik Rornáni ira: 1880-ban 245,869 m u, 1881 ben 217,682 mm., 1682-beu 351,050 mm., 188»-l>*n 425,923 mm., vagyn ösBzea árpa behozatalunknak 70—80%-át Románia fedezi A magyar áruforgalmi asatiaztikábol az tűnik ki, hogy Magyarország árpa kivitele nem nő 1882 ik évhiz viszonyítva, 1883 — 1884-ben apedáa éizlelhető. Kölea. 1876-tól 1885-ig Urjedó 10 év alatt átlagban 81,090 kat. ho'd vagyia az összes szántéföld területnek 0.4% To t köl«asel bevetve. Kölesből Románia e nemű összeskivitelének 83%> át hozta Ausztria Magyarországba. Behozatalunk és kivitelünk igy alakul: || 1878 1 1871) | 1880 j 1881 | le»a | 1883 J métermázs a Behozatal Kivitel » 17,436 24,305 84,917 37,9öt} 1 l0t,096i2o2,5O4 31,635| 51,943 244,486 116,389 34,536| 20 312 Többi, behoz. 43, l 1 46,967 71,46ll 150,561 |i!09,950l 186,077 1 1 1 ön neinosUlkü, jó férfi, szeretem, iimétleuo, szívemből, de ön ii belátja, hogy atyámmal nem daczolhatok. Azért távozzék öo, legyen utitáraa iránta érzett szerelmem s azon Ígéretein, h >gy e kéz, ha öné nem lehet, nem lesz a foldóu ajnkié, ipirkodjék feledui, talan az idá, mu'ika, távolság és tarsaság meghozzák nyugalmát; ön még boldog Ith t éa én imádkozni fogok boldogságáért. Ne kívánja, hogy daczoljak atyámmal, hiszen hozzá van a szívem nóve a u óljár. ia mi lenne belőlúuk. ha atyám atka félelmei árnykfcat kisérne benünktíi ^gJ-iz cletüuakön ?c »Igaza van^kegyednek, feleié G za, s beiáiom, ho^y nem tehet máskép. Atyját, a jós-ívű, de születésére lüsike férfiút ismerem, ismerem h íjth itatlau jellemét, melyért feláldozza a keg.ed boldogsigát. Tehát váluuuk kelt! ELI elviszem a bumm a a kegyed iráut lángoló szerelmemet, lehet, hogy a fájdalmak alatt megtörni lelkem, d>< akkor is nyugodtan halok meg, ha tudom, ho^y kegyed még a sírban ia fog szeretni.* Eduh Gv.ának nyujtá kezét, melyet ez szenvedélyesen euieh ajkaihoz ; mindkettőjük a/emében könnyek ragyogtak, érzelemvihar dalt lelkükben, Gáza átkarolta a szép g.ermeket, egymás kebléra ború ta*, nem a/ó.tak . . . csak éreztek. . . . Talan utolsó találkozásul volt sz életben? * * * Zdrind«öl^yi Eiemér, a zenudvölgyi grófi család utólaó t rfi sírja, Edilh a'yja igen fi»t*l koriban háaiaodott. Ó tasi Vagyoun ii, fenyea névvel s magas műveltséggel inrvan, isuki S'n csodálkozott, urdín a bódolatokkal körülvett Rimitbey gróinúl uúül vette. DJ a boldog családi élet ruvid id*i< tartott, uiari a grófné néh íny nappal később, hogy kisleányának él.itet adott, elhunyt. E íájdaloin anuyira megtört a grófot, hogy kis leáuyat egyidőre nagynénje goudjaira bízta, majd kéaöbb zárdában neveltette, ő p-dig küllőidre ment lakni, hol tizenhat évig maradt. Évenkint egyszer meglátogatta a kis Edithet, s ciak egy evvel ezelőtt jött htza, miuián leánya neveltetése be lőu fejezve. Edith gyöüyörü leánynyá fejlődött, örökölte korán elhervadt édes anyjának szépségét. Migas, njulánk terme E'.zel szembau t««zeu a ro nániai behozatal 1880IMII 85,924 mm. 1881-ben 194,433 mm., 1882 ben 180,003 mm., 1883-ban 165,033 mm. A kötelea hehozatálhoz mái államok elenyésző caekélyaéggei járulnak a igy Migyarorazág összes kölea behozatalát Románia fedezi. Auiztria Magyarotszág termelése ciekély levén, tanáoioi lesr megnehezíteni a behozatalt a enel leudü letet adui a belföldi kólei termeimnek. Tengeri. 1876 tói 1885-ig terjedő 10 év alatt M igyarorizágon átlagosan évenkint 3.182,466 kat. ho.d, vagyis az ösazea izántóföldiarületnek 15 t°/s volt tiugerivel bavttve, melyní 1 fogva hazánkban a bevetett lerülat nagyaága ózonul a méiodik helyet foglalja el a tengeri. Romániának szintén legnagyobb kiviteli tarmeuyét képezi a tengari a mindkét állambau egyaránt kiválóan fontot, mint ember éa állati tápizer a mint a szesigyártáa becsei anyaga Azonban Ausztria-Mtgyarorazág tengeri termése a fogyasztásnak nem felel m^g Folytatáea tt mellékleten tére aranyszőke haj borult s szemeiben oly valami csodálatot vonzó erő volt, ho^y a ki egyszer találkozott vele, nem tudta feledui soha. Szép metazéeű ajkain örökös mosoly üit, kedves modorával mindenkit meghódított, mindenki szerelte, mert c upa siív, csupa kellem volt. Szelleme szikrázó anélkül, hogy ezt éreztette volna valakivel, mütelt k 'dily a lőr-tngu nők miudju hibája nélkül, nyájas, leereszkedő, szeretetteljes mindenki iránt. Az öreg gróf, ha ugy együtt ültak leányával, egészen megifjodott. Visszagondolt a boldog múltra, látta boldo u t nej'í k'pnaaat és féuyea terveket szőtt atyai leltben, leányát akarta boldoggá tenni. . . . November egy kód ia übtéjén beszélgeiéabe m ;rülve t tlálj'jk az Örng grófot leányával. Edith h mez és hallgatja édea atyját, ki gyermekkoráról bestéi leányának. Beszélgetésüket az inas /.avarja meg, lelkendezve adva elő, hogy igy szegeny beteg asizouy *ér éjjeli azálláat, m»r. nem bír tovább menüi. Alig végzi szavait az inaa, Edith leteszi hinizéaét, kérőén tekint atyj ira, az öreg gróf megérti leánya takin11 tél, h inilokon c^ÓKoija mondván: »Menj föld angyala, hisz látom, hogy akkor vagy boldog, ha segithetaz a azenvtdón.* >Vezesie, tordult az inashoz, a szegény asszonyt az udvari kis szobába a;ounal ott leszek én ia.* Sietve (ette tcbwaltjít, hogy megnézze a steuvedőt. O t feküd t a boldogtalan teremtés, az éhségtől és h'degtól félig m -gd rmedve. Ajkai azederjesek voltak, megtört lényü sZamelt alig bírta felemelni, csak ajkai suttogtak bálasiavtkat, midőn maga előtt látta réazvétteljeieu Edithet. Ekközben BZ orvos is megérkezett a faluból a megvizsgálván a f-zegény aaszonyt, kijelentette, hogy itt nem lehet aegiteni, egy elbatalmaaodo t tüdőbaj szétrombolta a azerveztetet, néhány óra s a azegény nő kiaieuved. Ep«n midőn az orvoi távozni kóirült, lépett be az öreg gróf, réazvéttel tudakozódva a beteg felől, azivélyeaeu mutatva be magát és leányát az orvosnak, kérve ót, jjnne fel a kast'dyba, ugy is rég óhajtott mir vele megismerk' dn<.
