Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

Y í II V I I> i; K." nyer. 2. §. Az izr. hitközség, autonom jogköréhez képest, önállóan és igényeinek megfelelő módon intézkedhetik a húsvéti kenyérnek a hitközségi tagok részére való szolgál­tatása tekintetében. A húsvéti kenyér árusítását tetszés szerint vagy önmaga kezelheti, vagy bérbe adhatja, vagy megállapíthatja azon feltételeket melyek alatt az árusítást a jelentkező kereskedőknek vagy vállalkozóknak megen­gedi. Az izr. húsvéti kenyér árusításához iparhatósági iga­zolvány vagy engedély nem szükséges. 3.§. Az 1879/XL. tör­vény 1. §-a alapján ezennel kijelentem, hogy kihágást követ el és a rendőr-hatóságok által öOfrtig terjedhető pénzbünte­téssel és ezenkívül a nála talált húsvéti kenyér elkobzásával büntetendő az, a ki anélkül, hogy arra az illető izraelita hitközség által feljogosítva volna, húsvéti kenyér készí­tésével foglalkozik, vagy húsvéti kenyeret elárusít, vagy a hitközség területkörén kívül eső helyről szállíttat. 4. §. A rendőr-hatóságok által kiszabott pénzbüntetések a városi, illetőleg a községi szegény-alapra fordítandók. 5. §. Mindazon jogok, melyeket ezen szabályrendelet az izr. hitközségek számára biztosit, az izr. hitközségek székhelyein kivül fennálló izr. fiók hitközségeket és imaházi egyesületeket is saját területükre nézve megille­tik. Budapest, 1889. évi márczius hó 24-én. Széchenyi, S. k. Szerény indítványok. Magok a közigazgatás tényezői is, — a leg­felsőbbektől a legutolsókig — tisztában vannak azzal s hangoztatják is minduntalan, hogy mostani közigazgatásunk nem felel meg azoknak az igények­nek, melyeket Magyarországnak most már szélesebb és kiterjedtebb alapokon fejlett társadalmi és köz­élete irányában támaszt. Sokan rendszerváltozta­tást sürgetnek, mások — kik a meglévő alap meg­bolygatásától, a közigazgatás nemzetietlen fejlődé­sének veszélye miatt felnek — reformokat sürgetnek. De abban egyetértünk mindannyian, hogy a közigazgatási szolgálat megszűnt „nobile officium" lenni, s hogy például annak a főszolgabírónak, ki a vármegye közönsége bizalmának hat évre manda­táriussául vállalkozott, bizony nem elég parádézni, mint a régi jó világban. Hozzá kell látnia dereka­san a munkához, mert a gyári módra alkotott s ijesztő mértékben szaporodó törvények és rendeletek folytonosan ujabb és ujabb munkákat bíznak reá; a restanciákat halomra nem gyüjtlieti, mert alig •an olyan teendője, mely halasztást tűrne, s arra nem számithat, hogy mint a bíróságoknál, kisegí­tőket alkalmazzanak melléje. Éjjel-nappal fárado­zásra van szüksége, ha hivatalának valahogy meg­felelni akar, s bizony csaknem példabeszéd számba is megy már, hogy a közigazgatási tisztviselő sohase dolgozhatik eleget, sőt arra az elismerésre is igen ritkán számithat, hogy megfelelt kötelességének. Ma a közigazgatási tisztviselőnek épen ugy életpályája a hivatala, mint azé a biróé, ki az igaz­ság kiszolgáltatására van hivatva. Hogy hivatásának megfelelhessen, sok oldalú élettapasztalatra, nem­csak jogi, de bizonyos tekintetben univerzális kép­zettségre van szüksége. Sok tekintetben kellemet­lenebb és több érdeket sértő eljárással van össze­kötve állása, mint a biróé, holott a biró elmozdithat­lanságát és függetlenségét országos törvény biztosítja, mig a közigazgatási tisztviselő ki van téve a vá­lasztó-közönség — sőt a kandidáczióról szóló tör­vény rendelkezése és alkalmazása szerint még egyet­len egy ember: a főispán szeszélyének is, — s igen gyakran megtörténik, hogy — ha az olimpusi istenek kedve ellen cselekszik, bár igazságosan és A „NYlRVlDEr TÁÍÍCZÁJA. Álmom. • Almodék sok mindent, Minek is álmodtam, boldogtalanságom E nélkül is tudtam Álmodtam lepékröl, Én is lepke voltam ; Himcs szárnyaimmal Virágokra szálltam. Méregre találtam A virág kelyhébe', Haldokolva .... súgtam : »Szeretlek« — feléje. Piros rózsa voltam, Szerelem jelképe, Kedves kis leány tesz Boldog kebelére. Fehér rózsa vultum Szende ara tesz fel, S mindketten hervadunk Cs ilfa szerelemben Majd nefelejts lettem, Csöndes kis tó partján, Csókdostak a habok Enyhe S/ellók szárnyán. Ibolyának hivtak Kies berek alján, Elvonulva titkon Feltalált egy kis lány. Kebelére tú/.ött, Csókkal ápolgatott, S megsiratott, mikor Eltem elhervadott. És midón elhaltam OJaborult mellém, De én ? nem ébredtem Fel síró szerelmén.« A. 0. A pletyka. »A szúnyog előbb énekel, aztán csip « Utálatos, furcsa szörny biz' ez! Sem apja sem anyja, mégis megszületik és pedig ismeretlen helyen, látatlan módon — még a rendőrség sem tud felőle! Senkisem ösmeri, mégis mindenki tud róla ! Mikor a származásáról gondolkoztam, sok fejtörés után arra jutottam : nagyapja alkalmasi it az álszemérem lehetett, mely mindig így sóhajtozott: >Mit monda világ!« saját jobb meggyőződése szerint — mandátumának lejártával uti laput kötnek a talpa alá, s hű szol­gálatainak jutalmául, — ha nincs megáldva földi javakkal, hova visszavonulhasson — kidobatik csa­ládjával együtt a nagyvilágba. Elmondják a magyar birói karra is — elég könnyelműen, de hangzatosan — hogy „nem áll hivatásának magaslatán", hogy nem elég gyors az eljárása, hogy imitt-amott a nagy közönség érde­keinek mellőzésével tág tért nyit az egyesek meg­károsításával járó önkénynek. Derekasan megfelelnek e vádakra azok a kér­vények, melyeket törvényszékeink s velők a nyír­egyházai kir. törvényszék is a képviselőházhoz benyújtottak. Elmondják ezek a kérvények megoko­lásukban, hogy ha a magyar állam minden irányban független s munkás birói kart akar, gondoskodjék arról is, hogy a biroknak ne adjon gondot az élet legelemibb szükségeinek előállítása is. Abban a szűk körben, a hová e lapnak hatása kiterjed, bátorkodunk fölvetni azt az eszmét, hogy váljon nem lenne-e helyén és idején, ha a birói kar példájára, vármegyénk közigazgatási tisztviselői is hasonló országos mozgalmat indítanának meg. Hiszen a közigazgatásnak legalább is van annyi oka a panaszra, mint a birói karnak, mert az ő fizetésűk, a mai viszonyokhoz képest a csakugyan csekély birói fizetéseknél még kevesebb, holott ők is ép oly első rangú tényezői az állami vezetésnek mint a birói kar. Igaz ugyan, hogy az állam pénzügyi helyzete ma nem olyan, hoiy a rögtöni segélyre alapos reményt táplálhatnánk. De sok reményre jogosít a hivatalnoki és tisztviselői kar helyzetének javítása iránt az a kijelentés, melyet a ministerelnök tett a legközelebb mult napokban a képviselőházban, hogy mint mindenki, ugy ő is óhajtja, hogy a bíróknak, de az állam más, főleg alsóbb fokú hiva­talnokainak is a fizetése javítható legyen. E kije­lentésből jogosan következtethető, hogy a hivatal­nokok fi/.etésének javítása a kormány által tervbe van véve, s az végre is hajtatik, amint azt az állani pénzügyi helyzete megengedi. Váljon a közigazgatás legjobban megterhelt napszámosainak: a községi és körjegyzőknek hely­zetére goudolt-e a miniszterelnök, midőn a fenti kijelentést tette? A birói kar, a közigazgatási tisztviselők, hatal­mas befolyásuknál fogva számithatnak a miniszterek és a törvényhozók támogatására, de ki fogja támo­gatni egy esetleges átalakulás alkalmával a községi és körjegyzők igazságos ügyét. Van ugyan egyetlen egy czéhbeli ember az országgyűlésen, kit a szerény körjegyzői irodából szólított el a nép bizalma a törvényhozói padok közé; de ki tudja, hogy ez az egy is nem olyan lesz-e, mint egy tiszteletreméltó g. kath. lelkésztől hallottam, hogy a görög katholikus csak akkor tartja meg vallását, ha pap vagy paraszt, mert ha czivil úrrá válik, első gondja vallásának eltagadása. Vaksággal verte meg az Isten azt az embert, ki elég lelkiismeretlen és vakmerő lenne állítani, hogy a községi közigazgatás mai formájában és működésében beillik az állam gépezetébe. Függet­A világ pedig sokat tud, sokszor azt is, mi meg sem tör­tént, nem csoda hát, hogy oly szapora a pletjka fajzat! Apja — ma napság — az üresfejüség, anyja az unalom ; testvérei az irigység, roszakarat és rágalom ; csúnya kompáuia biz' ez, mégis mennyien közé keve­rednek ! A pletyka igazi neve kofa-argumentum s mint ilyen mindig s mindenütt a társadalmi élet ördöngös phil­loxjrája. Alig születik, hirtelenül megnő, észrevétlenül fel­keveredik, mint a forgó szél, összekavar tisztát a szemet­tel, szemébe vágódik a gondtalanul járó legjobb embernek is, aztán eltűnik hirtelenül, — piszkot, szemetet, könyet hagyva maga után ! . . . Van ez mindenütt, ahol csak ember lakik. Nagy városokban hosszuképü s nyakig begombolkozva jár a hivatalos pletyka; a szalonok és szép asszonyok körül térdig érő harisnyában (inna) vagy kis czipőben (szoba­czicza,) kaczagva kisért a szerelmi vagy hütlenségi pletyka sat. . . Kövér talaja s kedves tenyésző helye a pletykának a kis város, ahol ismerik egymást az emberek, ahol kö­zönséges azon jó szokás, hogy mindenki a más dolgát végzi, más szennyesét szapulja s azt hiszi, igy ő tisz­tább lesz. Mennyi nevetséges ós szomorú esetet lehetne fel­hozni egy kis város társadalmának nyilvános és titkos (házi) életéből; sokszor a legönzetlenebb viszonyt, a leg­szebb családi boldogságot egy-egy szemtelenül betolako­dó pletyka zavarja vagy szakítja m-^g. Kis városban, ha egy utczán kétszer-háromszor végig mégysz egymásután, — inert neked épen ugy tetszik, vagy mert a járóka jó tiszta, — és ha esetleg észre vesz valaki tégedet a pletykát kultiválók közül, mérget vshetsz rá, hogy még azon héten kitalálják — amiről te nem is álmodtál — hogy ezért, vagy azért, (pl. szép szemekért) járkáltál ott. Probatum est ! ... És ilyen haszontalausághól, mit könnyelműen eldoo a pletykáló, lennek kell lenni a bírónak, a közigazgatás tiszt­viselőjének, de ki tagadhatná el, hogy függetlenuek kell lenni annak a jegyzőnek is, ki az állami köz­igazgatás legvégső tényezője, kinek kezében össz­pontosulnak minden, az állami közigazgatásra vonat­kozó dolgok. Ha valahol, úgy a községi jegyzőnél kívántatik meg a tisztakezűség, szakértelem, s az, hogy fontos és terjedelmes hatáskörrel biró hiva­talában az élet legprimitívebb szükségei előállítá­sának gondjai ne zavarják. Ha igaz marad a miniszterelnöknek az állam­háztartás rendezésére vonatkozó Ígérete, úgy nem messze vagyunk attól az időtől, midőn Magyar­országot deficzit nélkül fogják kormányozni, s ez esetben az állam igénye, az egyesek többé-kevésbbé jogosult igényeitől eltekintve, azt követeli, hogy a pénzügyi átalakulások folytán várható jövedelem­többletek első sorban a birói s az állam közigaz­gatási intézményeinek fejlesztésére fordíttassanak. A községi jegyzőknek is oda kell törekedniök, hogy a községi közigazgatás állapotáról az illetékes körök kellő időben tájékozva legyenek. A községi és körjegyzők országos egyesülete szervezeténél fogva nem alkalmas az ily dolgok keresztülvitelére; ügymenete oly lassú, hogy évek kellenek hozzá, mig egy indítvány érdemleges tárgyalás alá kerül. Nézetünk szerint nagyon hasznos munkát végezne vármegyénk községi jegyzői egyesülete, ha egy, az ország hasonló irányú egyleteihez pártolás végett megküldendő memorandumot terjesztene föl akár az országgyűléshez, akár a belügyi kormányhoz, melyben alaposan földerítené azokat a bajokat, melyek a községi közigazgatásnál, az állam érde­kében orvoslandók lennének. A községi jegyzők a létező állapotok közvetlen szemlélői lévén, legliivatottabbak a bajok elhárítá­sánál a tanácsra. Felhívás Szabolcs vármegye t. gazda­közönségéhez. I. A Pasteur-féle lépfene és orbánce elleni védő oltás ügyében. Az európai államok közt Magyarország volt az első, a hol a Pasteur-féle védő oltásokban magok a gaz­dák mentek elől jó példaval s talán épen azért, mivel a magyar gazdáknak volt arra legnagyobb szükségük. Ma már, a mint számos esetek meggyőzően bizonyítják, a védő-oltás többé nem kísérlet, értéke be van bizonyítva. Ha elkerülni óhijtjuk azt a nagymérvű károsodást, ame­lyet állat-állományunkban a lépfene és orbáncz okoz, reá kell szánnunk magunkat a védő-oltáiok megkezdésére. A gazdasági egyletnek több tagja, ez ügyben az egylet választmányához beterjesztett indítványában me­gyénkben mozgalmat indított meg, melyet az egylet választmánya pártolólag karolt fel s czélul tűzte ki azt, hogy már a folyó év tavaszán a védő-oltások foganatba vétessenek, s erre nézve hivassanak fel mindazon gazda­társaink, akik az oltásra vállalkozni szándékoznak. Hogy ez ügyben a t. gazdaközönséget a szükséges tudnivalókról, amelyek elhatározására mindenesetre befo­lyással lehetnek, tájékoztassuk : felsoroljuk röviden a • Gazdasági Lapok* kitűnő tájékoztatása után mindazt, amit a gazdáknak tudni kell, a többi teendők az oltást végrehajtó állatorvost illetik, Az oltás hatása Piócz Béla állatgyógyintézeti tanár állítása szerint az: >hogy az oltás által előidézett mulé­Folytatás ti mellékleten pillanat alatt felburjánzik a családi életben a gyanú, ez szüli a féltékenységet, ahol pedig ez megjelen, onnan a békesség elköltözik. Legtöbb gyermektelen asszony, (sok akikDek gyer­meke is van,) mindfln otthon felejtett vén leány (ós sok agglegény,) mindeu özvegy asszony (és sok asszonyos öreg ember) állapotuknál fogva ellenségei vagy nem szí­ves szemlélői a házassági frigynek és a mai boldogság­nak. Az ilyenek társasága a legjobb melegágya szokott lenni a pletykának, persze csak négy szem közt — tud és hall olyanokat aztán az egész város, hogy van min bámulni. Nagyon üldözi a pletyka kivált a fiatal leányokat, sokat is árt nekik — a kenyér irigység. Amiut hallatszik, hogy valamely leány körül komoly szándékkal jár egy házasulandó, a pletyka azonnal megindul, pontosabban mint a legpedánsabb német filologus kikutat mindent, el is mond mindeneket, csak nem ugy, ahogyan találta, hanem ahogy irigy, rágódó lelkének jól esik: a szúnyogból tevét csinál! Azt mondják: manapság csak házasodni (na meg pénzesedni) szeret a házasulandó, éppen ezért kevés a nősülés. Szerintem helyesen cselekszik az, ki olyan fizetés mellett, melyből maga is alig élhet meg rangjához illően, ha egy caládot nem visz a társadalmi élet tengődő kin­lódási közé? De az már nem helyes, hogy a komoly szándékú férfi sokszor visszalép a pletyka miatt. Aki fészket akar rakni, hol egész életére a boldogság tanyázzék, körültekintőnek igen, de könnyen hívőnek nem szabad lennie! Egy otthon felejtett vén leány ösmerősöm volt, aki egy társaságban iszonyúan lemondott egy éppen házasu­landó hajlamokkal túltengett agglegényt. Telt, mult az idő, változott a világ sorja . . . egyszer csak azt hallom, az otthon felejtett ösinerősömnek takarékpénztári köny­vecskéjét — na meg ráadásul ő agg-szüzességét — elje­gyezte az az ur, kit előttem ugy lemondott volt egy év előtt. Amint meghallottam, nem állhattam meg, — pedig

Next

/
Thumbnails
Contents