Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

„PÍ Y I R \ X D É K". (Másolat.) 18080. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tekintetes ur! Tudomás vétel végett értesitem, hogy megyénk bodrogközi járásának Kis-Rozvágy községében Szeghy Elemér birtokosnak egy drb 5 éves ökörtinója lépfenében elhullván, a szükséges óvintézkedések foganatosítása mellett, nevezett birtokos marhaállománya 21 napi zár alá vétetett. S.-A.-Ujhely, 1888. deez. 3. Matolay Etele, alispán. 1,646. K. 1889. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A karászi község-jegyzői állás betöltése szempontjából kibocsátott pályázati hirdetményt szabályszerű közhirró tétel végett kiküldőm. Nyíregyházán, 1889. február 11. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 374/89. A kisvárdai járás főszolgabírója. Pályázati hirdetmény. Karász községébeu alkalmazva volt községi jegyző két egybehangzó határozattal, állomásától elmozdittatván; az igy megüresedett községi jegyzői állomásra, — mennyiben a két egybehangzó határozat ellen az 1886. XXII-ik t. cz. 99. § a értelmében felebbezésnek nincs helye, — pályázat hirdettetik. — A községi jegyzői állomás 400 frt fizetés természetben, lakás ós irodai átalány javadalmazással van egybekötve; választási határnap f. é. márczius 12 dik napjának d. e. 10 órája Karász községházánál. Pályázni óhajtók szabályszerűen felszerelt kérvényeiket alantirt hivatalhoz folyó évi márczius 11-ig beadhatják. Kis-Várdán, 1889. február 6-án. Komoróczy Aladár, főszolgabíró. 1 fiíQ Ti 1 Szabolcsvármeqve alispánjától. 1889. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének 8 valamennyi község előjáróinak. Értesitem, miszerint B.-Szt.-Mihályon ismét 2 drb ló hullott el lépfenében, 1 pedig kiirtatott. Rakamazon 1 drb ló takonykór miatt kiirtatott. Nyiregyháza, 1889. február 11. Zoltán János, alispán. 794. K. 1889. Szabolcsvármegy e alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. pénzügyminiszter 3021/89. sz. a. kelt körrendeletét másolatban tudomásvétel és alkalmazkodás végett közlöm. Nyíregyházán, 1889. február 13-án. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 3021. szám. A m. kir. pénzügyminisztériumtól. Körrendélet az ország összes törvényhatóságához. Az uj mintájú kincstári bélyeges marhalevél-űrlapok forgalomba bocsátása tárgyában mult évi deczember hó 14 én 72,974. sz. alatt kiadott körrendeletem kapcson több oldalról hozzám intézett kérdések folytán egyetértve a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úrral, tudomás és a területéhez tartozó községek azonnali kellő utasítása védett ezennel értesitem a törvényhatóságot, hogy a régi űrlapokon 1888. évi deczember végéig kiállított marha és ió levelek 1889. évi január 1 seje után i9 az egy évi érvényességük idejének lejártáig akadálytalanul használhatók. Budapesten, 1889. évi január hó 12-én. Tisza. 767 K [ggcj Szabolcsvármegye alispánjától. JL járási főszolgabiráknak és Nyiregyháza város polgármesterének. Közhirrététel és tudomásvétel végett értesitem a tek. urat, hogy az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi XXXV. t. cz. valamint a regále megváltás folytán adandó kártalanításról szóló 1888. évi XXXVI. t. cz, úgyszintén az ezen törvények végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítások egy külön füzetben megjelentek s az „Országos törvénytár" szerkesztőségénél (Budapest, Lónyai-utcza 11. sz.) 75 kr. ár mellett megrendelhetők. Nyíregyházán, 1889. február 13-án. Zoltán János, alispán. A „NYlRVlDfir TÁRCZÁJA. Egy jelenet a kurucz-világból.*) — Mesés történet. — A XVII. század nyolczadik és kilenczedik tizede szomorú éveket hozott a magyarnak. Kolonics és a pozsonyi vértörvényszék! Kobb, Karaffa, az eperjesi mészárlás ! A magyart koldussá és németté kell tenni, hogy végleg elpusztuljon. Ölni, gyilkolni kell, hogy beleluladjon a kínok és vérek tengerébe. Ez volt a döntő körök politikája. De a nemzetgyilkos terv nem sikerült — ós nem is sikerülhet soha ,bármennyiszer legyen is újra meg újra kezdve. Koldusok ugyan lehetünk ; mert hogy e czél eléressék, ahoz nem nagyou sok kell — az 1867-iki kiegyezés után. De németté a magyar ^sohasem lesz, hiszen őt az Isten magyarnak teremtette, • ha ez nem lehet, — elvesz, de német nem lesz. Jó ezt tudni még ma is. * * * A Vesselényi nádor által megindított, de az ő halála után Zrínyi Péter ós társai kezébe került titkos mozgalom még kitörése előtt elnyomatott. A főszereplők a hóhérbárd által elnémittatván, csakhamar mebünhödtek az összeesküvésnek többi részesei is — sőt még azok sem kerülték ki a veszedolmet, kik legtávolabbról sem voltak beavatva. A Pozsonyba idézett 300 prot. lelkész ós tanító börtönbe és galyákra került, Kobb német generális pedig *) Egy régi feljegyiés nyomán. Törvény iránti tiszteletlenségek. A műveltség nem csak abban áll, hogy körmeinket rendbe tartsuk, s hogy gallérunkat, mikor tiszták, nem másokkal hordatjuk, de a magunk nyaka körül gomboljuk; hanem abban is, hogy a fenálló törvényeket vagy szabályokat, melyeknek hozatalában, mint alkotmányos nép, közvetve magunk is részt veszünk: tiszteljük, becsüljük és magunkat azoknak önkényt alávessük. Ez kötelessége minden állampolgárnak. Aki ezzel ellenkezőleg cselekszik, az erkölcsileg durva ember, kinek sem esze, sem érzéke, sem műveltsége nincsen ahoz, hogy a törvény intenczióját, mely nem lehet egyéb, miut a nép boldogítása — felfogja. Áll ez különösen oly törvényekre, melyek a nép egészségi, gazdasági és kulturális ügyeire vonatkoznak. Nézzünk csak körül a szemhatáron, mit fogunk tapasztalni erre vonatkozólag a kódekszek birodalmában. Per exempla — vegyük elő az úgynevezett halottas házak építésére vonatkozó miniszteriális, vagy nem tudom én miféle rendeletet vagy szabályzatot. Ugyan kérdjük, hány faluban lett az végrehajtva? Egy-egy nagy vármegyében azt hiszem nincs ilyen fehér holló öt sem. Pedig a halottas házak létrejövetelét a mai napság annyira felkapott hygienai okok támogatják. Ezen kivül esztétikai motívumok is szólanak mellette, mégsem képesek tető alá kerülni. Az államhatalom végrehajtó műszervei kötelesek volnának minden hatalmukban álló törvényes eszközökkel a népet erre szoritani. Nálunk ez sem történik. Tűrik továbbra is azt az egészségbontó állapotot, hogy a holtak az élőkkel legyenek 48 órán át oly helyen, a hol különben is sokszor 10 —12 személy szennyezi be a levegőt. Pedig egy kis házikó építése csak nem oly rettentő megerőltetésébe kerülne egy polgári vagy hitközségnek, és ott is leróh.itnák kegyeletüket a holt földi maradványai iránt épen ugy, mint otthon. Mi gátolja ennek létrejövetelét ? Népünk műveletlensége, és — bocsánat a kifejezésért — a hatóságok nem törődömsége. Vagy ott vannak a mészárszékek és az ezzel szükségkép kapcsolatos jégvermek. Mily rendezetlen állapotok vannak itt is, különösen nyáron. A ki rendesebb helyeken megfordult és szemügyre veszi ezeket a mizerábilis viszonyokat, felkiáltó jellé kell válnia bámulatában. Mily bűzös, ennélfogva egészségtelen húst kell drága péuzért ennie annak a falusi embernek. Vagy ha nyárban beteg és az orvos jégborogotást rendel szára,ira, nem képes egy darabka fagyott vízhez jutni, pedig télen majd betöri rajta az orrát. A törvény is rendeli, hogy gyűjtse télvíz idején a fagyott vizet. Ő ezt nem teszi, mert hát — és ebbe igaza is van — kényelmesebb a suton aludni. Tüzrendőri ügyekben is intézkedik a tőrvény. Azért elmehet az ember egy napig bátran tengelyen, mig oly helységre akad, ahol be van töltve az irott betü. A nép előtt konkretice fekszik a sok siralmas példa. De egy hordócska vizet azért aranyért sem állítana fel udvarín. Bezzeg ha eljön a vörös nyelvű ember, van jajveszekeles, siras, rivas és fogaknak csikorgatása. De menjünk tovább. Nézzük meg kulturális törvényeinket. Itt aztán csakugyan azt mondjuk,, hogy lassabban a testtel. Oly sok betöltetlen törvény a végrehajtó hatalom egy rosszortjánál sincs, mint itten. Az államigazgatás ez ágazatában van hozva paragrafus mindenre, még a tanszabadságra is, de ezt megint úgy értelmezik, hogy megbukott gabonakereskedő is lehet tanitó. Ekkép a zugiskolák módfelett elszaporodtak. Történt valami, de csakis valami, ennek további terjeszkedése ellen, de ezen intézkedéseknek kevés hasznuk lett, mivel drákói szigort a legtöbb helyütt nem alkalmaztak, a félrendszabályok pedig alig érnek többet a körösi szentelt víznél. Az iskolakötelezettség is ott figurái; de mi haszna, ha csak a papirost tarkítja. Az a szegény paragrafus megnyugszik sorsában, mert nem tudja mit tesz az a bús szentencia: mementó pulvises; ámde ily lanyhaság mellett a polgárok szin-butaságban maradnak s ebből folyólag az állam hatalma is csökken. A szegény honatyák pedig ily viszonyok mellett is bús megadással hozzák továbbra is egyremásra a bölcs törvényeket. Fejők a sok paragrafus csinálásban lassacskán kopaszodik s hajlik simaságban a legszebben kicsiszolt velenczei tükör felé. És a nép? Az nem mutat az iránt semmi fogékonyságot. Annak cselekvési erejét nem hozza mozgásba semmiféle paragrafus. Az nem mozdul, marad továbbra is csendes, mint Póla mellett a tenger. Szabó Kálmán. A trónörökös emlékezete. a vidéki nemeseket kezdte egyenként összefogdosni, karóba vonatni, lassú tűzön pörkölni s más ily humáuus eszközök által a jó útra téríteni. Karaffa sem volt rest, 8 meg Eperjesen mutatta meg, hogy mire képes az olaseba ojtott német. Természetes, hogy a vérig üldözött nemzet sem maradt adót. — a hol lehetett, a gyöngéd és barátságos modorért. Kamatostól adták visza bizony a kölcsönt az itt is ott is összeverődött bujdosók, üldözött hajdúk. És épen egy ilyen megfizetett kölcsön azon esemény is, melyet most elbeszélendő leszek. A német kegyetlenség miatt felkelt hazafiak sorában találjuk a későbbi budavári hőst, Petneházy Dávidot, ekkor már Tököly Imre fejedelem ezredesét. Az 1681. évben a fejedelem kurucz csapatai a császáriak által tartott kállói várat ostrommal megvették s a hadi operáció a megye területét elhagyva, a felvidék irányában haladt előre. Dávid ur a fejedelem parancs* folytán Tarczal felé indult az ottani császári csapatok elleni kénmemlére, kik nyilván valami merényletre készülhettek Kálló ellen. A vakmerő huszár Tokainál a Tiszán átkelve, euredét kétfelé osztva, azon utasítással, hogy a két csapat a hegy északi és déli lejtőjét megkerülve, óvatosan de gyorsan és egyszerre támadjpn, csakugyan meglepte a mit sem sejtő elleuséget. Varaífan támadása a reggeli órákban oly zavarna hozta — a kutforrásunk szerint pár ezernyi labanczságot, hogy azok az elsó heves rohamot sem állhatváu ki, nagy részök a szélrózsa minden irányában szétfutott. Azonban egy századnyi német gyalogos a kétfelől előtörő huszárság elől nem menekülhetvén, Petneházy előtt fegyverét letette Miután a meneküld ellenséget üldözőbe vett kuimoz lovason adott jelre i«met összegyülekeztek, a győztes csapat vezere a loglyok felett szemlót akart tartam. E végA vármegye részvéte. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságát — mint azt lapunk legutóbbi számában már jelentettük — rendkívüli közgyűlésre hivta össze e hó 12-dikóre Zoltán János alispán, hogy alkalma legyen a vármegye közönségének Rudolf trónörökös tragikus halála alkalmából fájdalmának és részvétének kifejezést adni. A rendkívüli közgyűlést 12-dikén délelőtt, kevéssel 10 óra után Zoltán János alispán nyitotta meg. A nagy számban megjelent bizottsági tagok, Zoltán János alispán rövid üdvözlő szavai után, helyeikről felállva hallgatták meg beszédét, melyet megkapó ékesszólással, a fájdalomnak nemes kifejezésével mondott el. A beszéd a következő: „Ismeretes önök előtt a mai napra hirdetett rendkívüli közgyűlés összehívásának szomorú indoka. Mint a fellegteleu égből lesújtó villám, ugy nyilait át Szt.-Istváu birodalmának téréin a r«ttentő csapás hire, hogy szeretett koronás királyunk egyetlen fia, és népek millióinak reménye, Rudolf trónörökös nincs többé. Benne hőn szeretett koronás királyunk, mint uralkodó, ősei fényes trónjának jövendő büszkeségét, mint atya, összes földi boldogságát vesztette el: a magyar nemzet pedig, mely iránt a tenkölt szellemű s nemes gondolkodású királyfi őszinte vonzalmának annyi ünnepélyes alkalommal és oly megható bensőséggel adott kifejezést, egy szép jövő reményét s hazánk alkotraáuyos szabadsága épségben fentartásáuak, sőt jövő fejlődésének legbiztosabb zálogát siratja. S most megkövülve állunk az iszonyú csapás súlya alatt, s lelki szemeink kétkedő tévetegséggel tekintenek a ködös bizonytalan jövő távolába. S bár mi is lelkünk mélyéig meg vagyuuk rendülve, még sem maradhatuuk némák, ha azon mérhetlen fájdalomra gondoluuk, melylyel e rettentő csapás hőn szeretett koronás királiyunk atyai szívét sújtotta. E pótolhatlan veszteséggel, a fájdalom ily tengernyi mélysegével szemben, — az emberi vigasztaló szavak tehetetlenül fagynak meg az ajkon s azért hiu kísérlet lenne keblünk érzelmeinek ékes szavakba öntését csak meg is kisérteni. De okvetlen szükséges mégis, hogy koronás királyunk értesüljön arról, hogy lelkünk egész mélyével osztozunk az iszonyú csapás által okozott fájdalmában, s hogy a kifürkészhetleu gondviselés ily súlyos megpróbáltatása alatt felséges Folytatás « u«ll«klet*a. bői segéd-tisztjének a kellő utasításokat megadván, maga is a fogolycsapat arczvonala előtt megállott. Azok szótlanul, komor, halálmegvető arczczal várták, s a harczi szokások ellenére őt a győztes vezért katonailag üdvözölni vonakodtak. Valószínűleg tudták, hogy a felkelő magyarokon elkövetett sok embertelen kínzásért lakolniok kell a nem is számítottak rá, hogy győzőjük még meg is kegyelmezhet. Az indulatos és szenvedélyes Petneházy e mindenesetre a hadi jogba ütköző durva megsértésre szertelenül fellobbant, de haragját magába fojtotta. A fogoly németeltet a Tiszán átszállítván, a folyónak Rakamaz felől eső partján megállapodott a a tisztjeivel történt tanácskozás ut,án kimondta foglyai felett hozott ítéletét. Az Ítélet igy hingzctt: A labanczok kivétel nélkül karóba vonatnak, hogy — úgymond — ha nem tartották méltó,iák élve üdvözletükkel megtisztelni győzőjüket, halálukra diszben kiöltözve tegyék azt. És ez ítélet a fogoly labanczokon a győztes vezér itzemei előtt végrehajtatott. * * * Kétségkívül embertelen volt Petneházy Dávidnak 'könyörtelen végrehajtott Ítélete. De nem kell felednünk az itétei kimondásánál azt B»m, hogy ő csak visszatorlást gyakorol az üldözött magyarság ellenében még kegyetlenebb módon végrehajtott sérelmekért. Aztán a XVII. század hadviselési módja egészen mkt volt mint napjainkban; s az akkori eseményeket n«n a mai kor mértékével kell megmérni. Végttl még a budavári hősnek méltatlanul megsértett büszkesége is belejátszott az ítélet szigorába. Nagymáté Albert.