Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

„IS Y I B V I D E I£ ben bir, melyet atyjától, anyjától hallott, mely ban gyermekkora óta főinevekedett és művelődött. S mit tapasztalunk ennek daczára sok kereskedőnél. Azzal a viszszás állapottal találkozunk lépten-nyomon, hogy még azok a kereskedők is, kik családi tűzhelyüknél magyarok, kik társalgási körükbe iparkodnak átültetni a magyar nyelvet, a magyar szellemet, a magyar műveltséget, ugyanazoknak kereskedelmi élete mégis német marad. Kellemetlenül érintette e sorok Íróját, midőn a múltkor egy fiatal kereskedőt meglátogatván, nála német „strazzát", német segéd- és „Hauptbuchot" láttam, sőt a különféle fűszereket és egyéb áruczikkeket tartalmazó ládácskákon látható felira tok szintén Schiller ékes nyelvére emlékeztettek. A fiatal kereskedőt e viszásság miatt kérdőre vonván, azt felelte, hogy magyar kereskedelmi Űgynyelv hiányában kénytelen németül vezetni a könyveket. Tévedésére természetesen figyelmeztetve lett, valamint hogy figyelmébe ajánlottam neki azokat a magyar szakmunkákat, melyekből ő mindazt kőnynyen megtanulhatja, ami kereskedelmi ismereteinek magyarosítására okvetlenül szükséges. Teljes elismerésünket nyilváníthatjuk a kereskedő ifjak egyesületének ama nemes törekvése iránt, hogy a mindennapi nehéz munka fáradalmait s a lét küzdelmeibeu kimerült lelket, a számokba merült szellemet, tudományos és szórakoztató előadások tartása által fölvillanyozai óhajtják, de azt tartjuk, hogy e nemes munkásságon kívül igen fontos feladatot teljesítenek akkor is, ha a magyar nyelvnek és szellem nek a kereskedői életben való meghonosulásáért is küzdeni fognak. Röviden elmondottuk a kereskedelmi egyesületek legfontosabb teendőiről való véleményünket. Szorosau a tárgynál maradtunk. Ezzel a kerdéssel egyetemben az egyesületek egyéb teendőire is lehetett volna kitérni. De beérjük egyelőre ezzel, minthogy reméljük, hogy a felvett kérdéshez még más illetékesebb emberek is fognak hozzászólni, igy az eszmecsere közben a kereskedelem többi bajai is szóba fognak hozatni. A vármegyei tisztújítás előtt. A dcczember 17-én megejtendő tisztválasztás — ha * jelek nem osalnak — utolsó válasz* ás lesz a vármegyében. Az állami aduainistratio, a központosítás rendszerének első követelménye lesz a szabad választások eltörlés* vagy legalább a legszüksbb korlátok kosé sioritásu. Tekintve az ország pmzügyi helyzetét s az állami tisztviselőknek épen a következő években aggályosan szaporodó nyugdijaitatásait, nem valószínű, hogy a közigazgatási reform életbeléptetésénél az állam a most megválasztandó vármegysi tisztviselők közül sokat fog nyugalomba küldeni. Kimondhatjuk tehát, hogy a jelen megyei választás nem ciak 6 évre látja el a megyét tisztviselőkkel, hauem hosszú időkrs, évtizedekre. Ki nem látja be ezek után a jelen választás nagy fontosságát és messze kiható jelentőségét a megye jövő életére ? Ily kilátás mellett vármegyénknek miuden párt felett álló érdeke azt követeli, minden egyes választótól, gette őket. Már az ország határa felé közel dtok és azt hitték, hogy annyi viszontagság daczára is uint törnek maguknak ezen országon keresztül, midőn a vadak Holub távollétében megtámadták a tábort és feldúlták. Holub ennek hírére, hogy legalább naplóit meg mentse, fegyveres erővel vissza foglalja a táhort, de csak egy néhány naplót talál, a többit elpusztították. Útja éjszak felé el 7olt vágva, és igy azon kényszerhelyzetbe került, hogy visszafelé meneküljön. Egy letarolt mezőn átfutottak kimondhatiau kínok között, mert mezitléb voltak, egy folyóhoz; itt •gy csoluakot találtak, a melyen végre visszajuthattak a barátságos matokák földjére. Az expeditiót még itt is fenyegette veszély, de Dilefrikába árve, már ott találták a király nagyleluü segélyét, és igy visszatértek anélkül, hogy harmadik czeljukat teljesen elérték volna. Ezek voltak Holub utjának második főbb eseményei. Ügyesen szőtte közbo a colonisatióra és a missiók feladataira vonatkozó humánus nézeteit és egésiséges humorrsl emiitett egy pár az afrikai ember életére vonatkozó adató*. A hozott gyűjtemények kiállítását 1891. ápr.lis havában akarja megnyitni a bécsi rotuudában, ha az ahhoz szükséges költt>égek«t hddig előadis.uval előteremtenie sikerül. _ er. A uagy-kállói felolrasó-estély. Megígértem egy szellemes, szép leánynak, hogy azért a bizonyos tour táuczért, melyet nekem ígért, de elfelejtett, hálám fejében írok valamit arról a pompás mulatságról, melynek részesei voltunk Nagy-Kállóban uoveml er hó 30-án, s laslynek csak az az eg)®tleu hibája volt, hogy nem három napig, hauem csak reggeli három óráig tartott. Az már fel se tűnik, mert megszokott dolog, hogy a nagy kállói mulatságok mindig kitűnően sikorülnek. Pedig e mulatságokat uem hirdetik sem rózsaszínű plakátok, sem egyébnemű reklámot nem insceuiroznak a jó kállóiak, hanem mikor eszükbe jut, hirtelen csapuak egy mulatságot, össaehivják jó embereiket ég mulatnak egymásközt vigau, magyaros jókedvvel, páratlan kedólylyel, sok esetben kivilágoskivirradtig. A nagy-kállói kaszinó, mint ar. előző években, u.;y az idén is időnkint felolvasások a rendez, melyek után rendesen egy kis táncz következik. A kaszinó ügybuzgó még inkább azou vezérférfiaktól, akik a választóknak az irányt megadják a kijelölésekkel, hogy a jelöltekben nem a családi érdekeket, nem a pártszolgálatokat, de még a ius possessionis-t se tekintsék el-őrendlileg, hanem az egyéni jellemet, a valódi rátermettséget, mert egyedül ezek biztosítékai a jó közigazgatásnak. Rendre vsgyon szükség mindenek fölött, hojíy a közéletben miudenki háborithatlauul élvezhesse szerzett javait, fejthesse ki tehetségeit. Ámde a külső rend még csak keret, s első, de nem egyedüli feltétele az egyéni szabadságnak és jólétnek. És a közigazgatás élén állókban a külső rsndet fentartó erély nem az egyedüli tulajdonság, a puszta hatalom nem az egyedüli eszköz, a mely biztosítja a jó közigazgatást. És az nz állam, melynek pusztán rendőri hatalom képezi alapját, ingó talajon áll, melyen csak ideig óráig tarthatja fenn magát. Mindenek fólött igazságra és szeretetre, vagy nevezzük modern szóval, humanismusra van szükség, hogy szabadok és boldogok legyeuek a uépek. Ezt kívánja, ezért eped a nép annyi sok áldozatai fejében, melyeket a moderu államnak hoz ezerféle módon. Ait kívánja, hogy biztos legyen arról, hogy igazaiból nem forgattatik ki, jogsérelmei biztos, gyors és olosó orvoslást tnláluak. Art kiváuja hogy ne tekintsék)őt pusztán igavonó, adózó emberanyagnak, — hanem szeretettol támogassák ügyefogyottsá<<ábau, mint egyenjogú teremtményét Istennek. Azt kifáoja, hogy ha az ő keserves filléreivel megnyitja számára a civilisatio áldásait a folyton ülőre hala ló állam, nyújtson eszközt is neki, ho^y ez áldásokhoz hozzáférhessen és ne csak követelje az áldo'.atok i*, de uyissou keresetforrásokat, a miből áldozhasson, s áldoz itai jótéteményeiben részesülhesieu. Mit érnek rá nézve az előhaladott ipír, kifejlett könnyű közlekedés, a 'udomány előhaladásn és vívmányai, a mű'észét virágzás és a modrrn állami élet téuyes berendezése, h t otthon éhezik családja, kis kunyhója s birtoka dobra k-rül, s h >zzá még igazságát is csak hosszú utánjárás, nagy költség s idővesztés után kaphitja meg, hí ugyan H törvény ós eljárások kibúvói mellett megkapja? Ar a nai<y király, a ki azt vállá politikájának fő elvéül, hogy nem nyugszik addig, míg mindeu alattvalójának legalább vasárnap tyúk nem lesz a fazekában, reálisabb és humanusabb politikus volt, mint sok modsrn nagy államférfiú, aki a nsmzetnek auyagi erőit nem kímélve, hanem csak oktalan hiuságáuak hí o legve, a nagy nemzetek lépósévul akar haliidni. Az ország, a megye zömét, nagy többséget a szegény falusi nép, a misera plebs contribuens képezi. A jó közigazgatásnak e nép érdekét kell szem előtt tartani, mert a városi ele u leuntartja magit, van SÍZU, eszköze, van a kifejlettebb társadalmi életben hatásos ellenőrzője. A népnek a közig izgatás teréo miud;ue a jegyző; •i jegyzők magatartása padig a szolg.\biróktól függ. A nt'p alig ismer maga felett nagyobb urat a szolgabírónál. És téuyleg kezében közpoutosul majd minden hatalom a nép felett. Egy jó szolgabíró áldása, egy rosz átka a népnek. Jól kell tehát megválasztani a szolgabirókat. Jó szolgahirókat kell megválasztani. De hát ki p, jó szolgabíró? A törvényes qu\lificatio nagyon sovány garantiéj* a jóságnak. Az emberi ész és ügyesség, a mely megszerezte a quslificatiót, ezer utat és módot is tud t&lá ni a törvény, az igazság kijátszására, az alispán és felsőbb ellenőrző hatóságok félrevezetésére akkor, a midőn egy gyámoltalan s reá támtszkodó néppel ízemben kell >édeni ügyét és érdakét — ha nem érsz magiban a tórvényeu, hstal mon felül álló más törvényt és hatalmat, a molyet nem játszhat ki, a melyet nem verethet félre ... ha nincs lelkiismerete, ezt a szót összes vallási atributumaival értve. elnöke s minden szépért és nemesért lelkesülő választmánya mindeu alkalmat megragad mindéi ha, hogy a közönségnek szellemi élvezetet szerezzen egyrészt, másrészt pedig alkalmat nyújthasson az »arany ifjúságnak«, hogy jókedvével előmozdítsa a társas élőt kellemeit, örömeit. És ez a kellemesen összetartó élet teszi Nagy-Kállót mindenki előtt kedvessé. Niucseuek itt külöuvált kasztok, melyek izolálják a társadalmat, hanem egy jólétnek örvendő köztársaságnak k< pót nyújtja itt a társadalmi élőt, hol mindenki egyenlő s csak abban az egybeu versanyezuek a c-taládok, hogy ki legyen közülök finomabb, kedvesebb, szeretetreméltóbb és vendégszeretőbb. Ez a nemes verseny pedig nem árt, hanem ellen kezőleg jótékony hatással van a társadalmi élet fejlődésére. A felolvasás nyolcz óra felé kezdődött. A kaszinó nagyterme zsufolásg megtelt Kálló és vidékének szépjeivel. Midőu végigfutotta tekintetem az egybegjüit Közönséget, eszembe jutott a Mátra egyr»sze ezer sziupompAju virágaival, 8 a háttérben sötétlő uyuláuk láivai, sok vihart látott tölgyeivel. Itt is elül »mosolygó virágon* foglaltak helyet, mely elnevezés alatt a fi ital asszonyokat is értem, hátrább a leányaikbau gyönyörködő mamák szeut mosolyát láttam, míg oldalt ós leghátul a férfivilág »fiatnlja-öregjs'« foglalt helyet gyönyörködve a szép panorámában, mely eg» élő virá^-keretet mutatott. A felolvasást Szilágyi Albert főrsáliskolai tanár űr tartotta igen érdekesen és szellemesen adva elő utaz&sai emlékeit. A közönség elismerése jeléül megéljenezte a felolvasót. Majd zártkörű táuczmulatság következett; néhány perez múlva a felolvasó-terem táncteremmé változott; a oagy-kállói protectios Fháraok rákezdtek az »is, is, is« et, csakhamar megtalá'ta mindenki a maga tánczosuőjét s megkezdődött a csárdá", előbb lnssan, csendesen, azután mindig gyorsabban és gyorsabban, a kedv nőtt mint az ár, az első csárdás háromszor lőu »megujrázvac és még az is tánczolt lélekban látva a lilkesült fiatalsagot, ki már koránál fogva nem lehet Terp ychore tisztelője. És midőn három órakor a mamák jelt adtak az indulásra, mindenki azon őszinte meggyőződ ssal msnt haza, hogy jól mulatott és azon óhajjal: vajha mielőbb ismétlődnék egy ilyen házias jelloRü, elmét szívet nemesítő és a társadalmi életet összetartó összejövetel. Olyan szolgabirákat kell tehát választani, akikben meg van ez a lelkiismeret, ez a nem külső társadalmi coniventiakon, hanem a vallás örök törvényein alapuló becsületesség, — a ki jslét adta annak, hogy a lelkiismeretességet ily alapon fogja fel, és nem csak ajkán hordja, — a ki a becsületesség alatt nem a modern gentlemeniéget érti, a mely oly sokat enged meg magának, miket a vallás bűnöknek bélyegez, — anélkül, hogy a társadalom elítéléssel sújtana, — hanem azt a becsületességet, a melyben a jóság és igazság zsinórmértékét nem a társadalom ingatag szeszélye, hanem örökérvényű törvények szabják meg. Az ilyen szolgabíró igazságos lesz, mert tudja mi az igazság, humanús, mert az utolsó porban is megbecsüli az ember értékét, kötelességtudó a hivatalos szoba néma falai köv.t is, mert tudja, hogy a vastag fsltkon is átható, csalhatatlanul látó őrszemek kísérik s a felelősség alól nincsen menekvés. Ideális kívánságok ezek a mai korbao. De egyedül helyesek, és a közigazgatás jóségát egysdül biztosítók. És épen ezért bizalommal és nyugodtan nézünk a vármegyei választások elé. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye állandó biráló választmánya e hó 10-dikén ülést tart, s ekkor fog dönteni a nyíregyházai III. kerületben megtartott megyebizottsági tag választás ellen beadott felebbezés felett. — Oláh iskolák a vármegyében. Jelentettük már a minap, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága küldöttségre bízta a szeutgyörgyábrányí, nyiradonyi és uyiracsádi g. kath. iskolák megvizsgálását. E küldöttség, uévszeriut Pscherer József, Szúnyoghy Bertalan, Velkey Pál kir. tanfelügyelő és ifj. Zoltán István járási főszolgabíró, a héten járt el megbízatásában. A küldöttség tapasztalatairól részletesen fogunk még jelentést tenni olvasóinknak; egyelőre csak annyit konstatálhatunk, hogy a küldöttség botrányos [dolgokat talált, s hogy a közigazgatási bizottsághoz legközelebb benyújtandó jelentésében a legszigorúbb intézkedések megtételét fogja indítványozni. Felolvasás I A kereskedő ifjak egyletében f. hó 13-án (uem mint téveseu jelezve volt: 12 én) fulolvasás fog tartatni, mely alkaloumal: Porupszky Pál gyednáziumi tanár ur a „felolvasásról" fog felolvasni, Kovács Lajos ur pedig: a „Munkácsi rab" czimü remek költeményt fogja szavalni. — Pótvásár lesz e hó 19-dikén Nagykállóban, a mult hó 28-dikára kitűzött vásár helyett. — Kanyaró járvány uralkodik T.-E«zláron a Hangács tanyán és Polgáron. Az előbbi helyen 5, Polgáron 10 megbetegűlss törtéut. A betegség azouban idáig enyhe Ufolyású. — Gyászrovat. Kászonyi Székely Benedek mint férj, Kökényssdi Papp Borbála férj. Jsney Istvánné, Kökényesdi Papp Fareucz és neje, Király Bóla s gyermekei, málcaai Palaticz Lijos, Palaticz Antónia férj. Kürthy Imréné, Bégányi Ferencz és neje, özv. kászonyi Székely Lászlóué ós gyermekei: Elek, Berta és Kálmán, valamint a számos rokonok nevében is megtört szívvel jelentik a hü hitvesnek, a szerető nagynénjök, illetve jó rokon kászonyi Székely Benedekné szül. bilkei Nemes Máriának folyó hó 2-án reggeli 5 órakor, életének 73-ik, boldog házasságának 40 ik évében, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 3 án délutáui 3 órakor fognak, a ref. egyház szertartása szerint, örök nyugalomba halyeztetui. Nyir-Bogdiuy, 1889. deczember 2. Áldás és béke porai felett! folytatása, a mellékleten A kaszíuói könyvtár vén sxekréuyeinek üvegtáblái a rájok szálló párák daczára is csillogtak a gyertyák féuyébeu. Miutha csak a híla könnyei sírták volna tudva azt, hogy a befolyt jövedelemből a karácsonyi üunepekre részint uj társakat nyernek, részint uj ruhát kapuak. A jelenvolt leányok közül a következőknek neveit sikerült feljegyeznem : Algay Laura, Appelt Jolán, B reud Margit, Bóress Ilona, Faludy Mariska, Ferentzy Margit, Fejér Emma, Fintor Erzsike, Hvezda Margit, Horváth nővérek, Schnur Charlotte és Elza, Vértessy Emma és Nagy Ilona. A szép asszonyok és garde dame-ok közt ott voltak: Algay Ferenczné, Yigh Bóláné, Laczkó Károlyné, Körmendy Józsefné, Barabás Domokosné, Meskó Elekné, Berotőy Jánosné, Kovács Ferenczné, Fintor Károlyné, Léva/ Sándorné, Láng Jánosné, Vajda Károlyné, dr. Bleuer Miklósné, Körtvélyfáy Páterné, Szilágyi Albertné, Dudinszky Emilné, Lengyel Endréné, Triff Jánosné, Francsics Vinczéné stb. stb. Oiy szép ós kedves leányok, szellemes asszonyok és kedves mamák társiságában nem is csodálkozhatunk, ha jól mulattunk, és épen azért e kellemes reminiscentiák behatása alatt azt is megtudom bocsátani nagye&dnak, hogy a nokem ígért tour-táDCzot a más karján lejtette el. Még egyet! Az egykor hires Nagy-Kállólól mindent elvettek, úgyszólván: megszűnt a megye dobogó »zíve leuni, még most is fonyegetik mindennel, mi káráru lehet, de azért én hiszem, hogy inig Nagy-Káliónak oly lelkes tanári kara lesz, miut a mostani, továbbá mig oly a közügyeket melegen védő lelkészei, továbbá mig dr. Bleuerei, Schuriuái és Ursziuyija és áldozni tudó közönsége les/., addig téphetik av.itatlan kezek dicsőségének lombkoronáit, de megsemmisíteni nem fogjak. DJ ha mégis a volt központból egy lús rom lesz, ha Kálló szerencsecsillaga végleg elhalványul, még akkor is lelkem szent meggyőződése, hogy nem vehetik el tőle a szellemmel párosult társadalmi élet jóltevőou melegítő napját s még romjaiban sem fogják felülmúlni kedvességét, egyszerű szeretetreméltóságát. Tisztelt nagysád! halvány vonásokban leírtam kedves emlékű mulatságukat, e hilváuyságot hintse be egy kis féuyuyel őszinte jóakaratom és szeretetem Kálló iránt. . . . Jussuf.