Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

X. évfolyam. 49. szám. Nyíregyháza, 1889. deczember 8. JNfYí f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÜZSEGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik; hetenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva : Bgész érre 4 forint. Fél érre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész érre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A J

aP ??

el

lemi részét képelő küldemények, i '.7.-7 7' j ' .7 7 7.. í i . a szerkesztő czime alatt keretnek bekiildetm. lap szetkulaese tarquaban leendő tetsző- „. , , . , . lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo

g5Sk könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza | A kéziratok csak világos kívánatra s az 1551. szám) intézendok. I illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábbzatt petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldbcrger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Doru & Comp. által Hamburgban. 14,832. K. 1889. Hivatalos kö2loméayok, Szabolcsvármegye alispánjától. A mihálydii sertés-orbáncz járvány megszűntéről jelentós tétetik. Határozat. A sertés-orbáncz járvány megszűnte s annak folytán az elrendelt zár feloldása közhirré tétetni rendeltetik. Miről Dankó István állami állatorvos, a „Nylrvidék" utján pedig a járási főszolgabirák, Nyiregyháza város polgármestere és a községek elöljárói ezen határozaton értesíttetnek. Nyiregyházán, 1889. deczember 4-én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. ^ggg Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nagyobbmérvü hóesés miatt helyenként beállott és beállható közlekedési akadályok elhárítása végett elrendelem, miszerint a már meglevő hófúvások és a hófúvásoknak kitett helyeken összegyűlt hótömeg a közlekedési utakról haladéktalanul eltakarittassék. A munkálat ellenőrzése czéljából utasítom a járási főszolgabirákat, miszerint a felhasznált munkaerő kimutatását községenkéut beköveteljék, azok alapján az ellenőrzést foganatosítsák s az alispáni hivatalhoz jelentést tegyenek. Nyiregyházán, 1889. deczember 4. Alispáu helyett; Miklós László, főjegyző. A mi kereskedőink. Senki sem fogja tagadni, hogy a magyar kereskedelmet az illetékes egyének nagyon kevés előnyben részesitik és hogy a hazai kereskedők A „NYÍRVIDÉK" TÁ

RCZÁJA. Ideál. Csak fölkeresget álmaimban A rég imádott ideál, Örök mosolylyul édes ajkán Fel-feltűnik, előttem áll : Nos jösz-e már? Egymást gyönyörrel átkarolva Beszélgetünk, tervezgetünk ; Egymás szemébe elmerülve Nézzük: milyen lesz életünk S jövőnk nekünk . . . S ugy boldogít ez álom engem, Ugy felmagasztal, istenít 1 Elűzi lelkem aggodalmát S a földi lét küzdelmeit A vágy, a hiti Óh hogy miért csak álom ez mind, Csalóka kép, mely mitsem ér ... ? Mért nincs ez igy valóban is már, Mikor szívet, lelket cserél A tűz s a vér I . . . Mért kell örökre gyötrelemmel Csak vágyva töltni életem ? Mért áll a kép oly menze tőlem, Hogy kergetem, reméigetem De el csak még sem érhetem...?! Macsolai Barna. Dr. Holub Emil előadása. Hátfőn folyó hó 2-án este 8 órakor tartotta meg hirdetett előadását Holub szép számú művelt közönség előtt. Hatalmas termete érdekeltséget keltett, tiszta németséggel és szép hanglejtéssel elmondott előadása pedig '/

4 órán át kötötte le a közönség figyelmét. Ez alkalommal második afrikai utjának cíéljait és eseményeit mondta el főbb vonásokban. jogos érdekei legkevésbbé istápoltatnak. Különösen nem istápoltatnak a vidéki kereskedők érdekei. A vidéki kereskedő valósággal mostoha gyermeke az államnak; sem a szállításnál, sem pedig másutt kedvezményben nem részesül. A vidéki város kereskedői a versenynek is sokkal inkább ki vannak téve, mint a nagyobb városiak. A nagyobb városban, hogy valaki miut rendes kereskedő megállhasson, bizonyos szakértelemmel és elegendő üzleti tőkével kell bírnia — nem ugy van az a vidéki kis városban. Itt, ha valaki tanult mesterségével nem boldogul vagy nehezebb munkát nem akar végezni üzletet nyit. Jómódú ismerősei vagy rokonai segítségével megszerzi a szükséges „hitelt" s rövid idő alatt ott ékeskedik az újdonsült „kereskedő" üzlete fölött a czifra czégtábla: N. N~. vegyes vagy N. N. röfos kereskedéseIgy lesz a munkakerülő, vagy más szakokban elbukott egyénekből, sőt nem ritkán tapasztalatlan gyerkőczökből kereskedő. Ezek aztán nem ismerve a kereskedelmi morált, mit sem adva a tisztességre, versenyre kelnek a szolid kereskedővel, ki a régi jó szokásokhoz hiven, továbbra is becsülettel akarja kenyerét keresni, — s gyakran tönkre teszik azt, saját egyéni érdekeikért szégyent és bizalmatlanságot hoznak az egész testületre az által, hogy egy szép napon és nem ritkán éppen akkor, midőn üzletük virágzásnak indult — fizetésre képtelenekké mondják magukat, minek következtében a hitelezők az „inzolvens" kereskedő ügyes manővrirozása által lépre kerülnek s „nolens-volens" kénytelenek „kiegyezkedni " ugy, hogy gyakran követeléseiknek Afrikai első útjáról 1879-ben visszatérvén a bécsi rotundában gyűjteményeiből kiállítást rendezett, melynek jövedelmét egy uj expeditióra használta fel. 0 felségének királyi adománya lehetővé tette, hogy útját már 1883-ban megkezdhette. Ezen útjában kisérte őt neje és 7 kiszolgált katona, akik egyenként több mesterséget értettek, köztük egy Fekete János nevezetű csongrádi születésű hidász, a ki az egész expaditió alatt többszörösen kitüntette magát és jelenleg is Holub gyűjteményeinek rendezésénél alkalmazást talált. Útjához hármas czélt fűzött: 1, hogy az osztrákmagyar iparczikkeit Dél-Afrikában megismertetve, azoknak ott pinczot teremtsen; 2. hogy az ottani vidék flóráját és jelenleg még gazdag faunáját tanulmányozza és az egyes növény- és állat alakokat megszerezve azt nekünk is sz6mlélhetővé tegye; 3. bogy a Zambesi-től éjszak-keletre fekvő Maschukülumbék ismeretlen országát beutazhassa és ott népismei kutatásokat tehessen. Hogy első czélját elérje a Fokvárosban kiállítást rendezett a magával vitt csikkekből egy angol társulat termében. A kiállítást a dél-afrikai lapok ismertették és igy ip írunk nemcsak a Fokvárosban, hanem egész DélAfrikában lett ismeretessé, a miért is hálából Holub a kiállítás összes anyagát ezen lapok szerkesztőségei között osztotta szét. Midőn első feladatát igy megoldotta, éjszaki irányban a ZítnbeBi felé indult és eljutott egészen Schosohongig nagyobb akadályok nélkül második feladatára fordítván miuden figyelmét. Az állat- és növény-ország mindeu osztályára külön naplókat vezetett, a melyeknek kitöltése kezdetben sok munkát adott magának Holubnak, ds később, midőn kísérői hosszas gyakorlat által tudományos segédekké képeztettek, ezen munkát is rájok bízhatta. Útközben egy nagyszerű kísérletre nyilt alkalma. Vontató ökrei tüdővészben megbetegedtek, ő hogy a betegség tovább terjedését megakadályozza, levágatta legbetegebb ökrét és annak tüdőrouc3ából vett anyaggal a többit beoltotta, miként azt az ottani lakosok teszik. Az eredmény valóban meglepő volt, mert a betegség ul lett fojtva. SchoBchongtól a Zimbesiig tömérdek viszontagságon mentek keresztül. Ezen 750 kmtrnyi uton nincs forrás, nincs folyó víz, ninc3 helység. Az egész egy sivatag, melynek laza felet sem kapják meg, az „inzolvens" kereskedő pedig gyönyörködik a könnyű szerrel kieszközölt nyereségben. Ha az alkotmányos élet által teremtett állapotokat vizsgáljuk, furcsának fogjuk találni, hogy mig gyakran a legkisebb jelentőséggel biró iparágak üzése képesítéshez van kötve, addig a kereskedelem nem ritkán a kontároknak és szédelgőknek van kiszolgáltatva, kik miatt legtöbbet a vidéki városok kereskedői szenvednek, s pedig nemcsak az egyenlőtlen verseny következtében, hanem a hitelügyleti viszonyoknál fogva is. Városunkban háromféle kereskedői egyesület van. A kereskedő testület, a termény-csarnok s a kereskedő ifjak egyesülete. E testületeknek kellene a tarthatatlan s midirikább veszedelmessé váló állapotok megszüntetésére törekedni s szigorúan ügyelni arra, hogy egyes szédelgők üzérkedései által magát a testületet megillető tisztelet és bizalom meg ne ingattassék. Ha nem tesznek semmit, s tovább is némán tűrik, hogy a kontárok és szédelgők miként teszik tönkre jó hírnevűket, akkor ma-holnap be következő szomorú helyzetűk megteremtését nagyrészben maguknak tulajdonítsák Ez volna nézetünk szerint az említett kereskedői testületek egyik fontos teendője. De e testületeknek a magyar üzleti nyelv általános behozatalára is ösztönözni kellene kereskedőinket, mert a hazai kereskedelem és ipar szellemének teljes megmagyarosodasa a magyar nemzet jövőjére nézve egyik legfontosabb föltétel. Elvitázhatlan tény az, hogy minden ember azzal a nyelvvel szeret élni, melyet legtökéletesebhomokjában tengelyig elmerül a kerék A szomjúságtól iszonyút szenvedtek, miután az elő.-ő uyári hónapokban (deozembertől áprilisig) ott eső nem esett. Vizet csak nagyobb állatok lábnyomaiban és azt is már romlott állapotban találtak. Egy alkalommal három napig voltak vífi uélkül ugy, hogy a szomjúságtól beszélő szerveik anuyira kiszáradtak, hogy hangosan beszélni nam voltak képesek. Ily állapotban jutottak a Zitnbasi környékére és midőn egy árnyas ligetben megpihenni akartak, egy mérges növény onnan is elűzte, mert ott az ökrök fele mérgezés következtében elhullott. A marutsék országában 8 hónapot kellett időzniők, miután Sepopó király — kitől Holub első utja alkalmával 5 uap alatt kapta meg az engegélyt országa beutazására — időközben meghalt, a trónöröklés miatt zavarok ütöttek ki, azok végét kellett bevárniok. Végre megnyerték az engedélyt, akkor meg szolgákat nem lehetett kapni, mert mindenki félt a maschukulumbéktől. A fogadott szolgák csak a törzsük által lakott terület határáig kisérték, sőt azok nagy része az expeditió felszerelésével búcsú uélkül állott tovább, a mi a bajt csak fokozta. Hozzá jött még a mocsár láz, mely az európai kíséretnek egyik tagját is sirba vitte; másokat betegen kellett visszaküldeui. Ily siralmas állapotban került az expeditióa maiohukulumbék földére, a hol harmadik czélját akarta megvalósítani. Ha már alőbb szenvedtek különféle viszontagságokat. úgy a megpróbáltatások fokozott mérvben léptek tel itt. Vadak területén, kik fehér embert még uem láttak, folytonos életvészelyben forogtak. A benszülöttek varázs erő által megfehérített embereknek tartották, ellenségük kémeinek, a kiket minden áron elpusztítani akartak. Hogy még sem támadták meg tömegesen fényes nappal, azt csak karabélyuk félelmetes hitásának lehet tulajdonítani. Az pxpeditió legkeservesebb időszaka volt ez, mert a megtámadtatástól való félelem miatt sem nappal sem éjjel karabélyukat le nem tehették; éjjel őrtüzet nem gyújthattak, ne hogy a benszülőtteknek megvilégitott czélpontúl szolgáljanak és kénytelenek voltak dideregni, mert az ottaoi éjjelek nagyon hidegek. Miután a vadak egyenesen megtámadni uem merték, közvetett uton akarták megsemmisíteni; megtiltották asszonyaiknak, hogy élelmet adjanak el és igy az éh inség veszélye is fenyeMai számunkhoz fél ív és a községek részére hivatalos melléklet vau csatolva.